Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

Kard és kereszt Szent István szobra városunkban (Fejér Ferenc grafikája) Öregember — utánfutóval Mi lesz holnapután? Minden reggel a váci posta­parkban. a Lenin útra tekintő sarki pádon ülök. Várom már, hogy hely pénzt szednek tőlem, mivel potyán élvezem a regge­li enyhet. Ott voltam tegnap reggel is. Lapozgattam az újságomat, de közben sem vettem le a sze­mem a járókelőkről. Nézelőd­tem, s akikor tűnt fel q. Egy öregember. Cibálta, Vöfftá ’fná-" ga után a kiskocsit. Hova megy? Ott szemben, a hulla­dékgyűjtő telepre, mert a ko­csin, szabályosan összehajto­gatva lapult néhány kartondo­boz, valamelyik üzlet göngyö­lege. Enyhült a forgalom, lassan átaraszolt a Lenin út túlolda­lára. A lemezzel borított kapu megnyílt, egy kicsi harang csilingelt az öreg beléptekor. Megköttetett odabent egy üz­let! Ismerem az öregembert. Tíz éve élvezi jól megérdemelt nyugdíjaséveit. Most már het­venéves. Neves főkönyvelőként ment nyugdíjba, negyvenéves szolgálati idejéért 5960 forintot kap most. Amikor nincs káni­kula, soha sem hiányzik a nyakkendője, az kell, őt még úgy tanították! Most? Most az utánfutó előtt görbéd a dere­ka, csak a mosolya tűnt el... Utána mentem. A tiszta, be­tonozott udvar főhelyén áll a mérleg. Az öregember szállít­mánya 18 kilót nyomott. Nem kis összeg ütötte a markát: harminckilenc forint és hatvan fillér! Egy kiló kenyér és egy Jj'ter tej ára, és még marad is tielőle válanttr Akkor,s ha*- nem kell valamelyik bolt valame­lyik megbízottjával „ifjsztöl- ni” ezen az összegen. Bizony, nem úgy van az, hogy csak úgy elvisszük a göngyöleget! Nos, így zajlik az élet fölöt­tünk és velünk. Velünk, nyug­díjasokkal. Bármilyen ez az élet, az öregember megélne, meg tudna élni akkor, ha hol­napután nem számoltatnák el viselt dolgairól! Azért, mert kiszolgálója volt egy rendszer­nek, s ezért majd megérheti, hogy kifogják utánfutója elől! Ma még biztosnak tűnő má­sodállását elveszik. Másnák adják ezt a javadalmat. Ki­nek? Talán a fia megkaphatja — van még jogfolytonosság! —. aki most negyvenéves, és az egyik termelőszövetkezet ága­zatvezetője. — csankó — Van, akinek teljesen mindegy, más a királyt se bánná Államiságunk nagyon fontos dolog. A legminimá­lisabb iskolázottságú ma­gyar emberek is tisztában vannak már annak a törté­nelmi fordulatnak a jelen­tőségével, amely a később szentté avatott nagy kirá­lyunk, István nevéhez kö­tődik. A kereszténység föl­vételével egyszersmind fundamentumát teremtette meg országa jövőjének, ál­lamot alapított. Ennek az államnak a további sorsát formálhatja ma tovább minden Magyarországon élő, magyarul beszélő em­ber, függetlenül származá­sától, esetleges kisebbségi ho va tartozása tó 1. Meglepően tisztán látó vé­leményeket is hallottunk az „utca emberétől”, amikor az államiságról, s annak hozo­mányairól kérdeztünk. Hozzá kell tenni, hogy a megkérde­zettek jó része ma nem kíván ilyen kérdéseken gondolkodni, mert nem érdekli a holnap, lekötik a napi gondok. — A köztársaság, mint ál­lamforma, talán garanciája lehet a demokratikus kor­mányzásnak — vélte egy fia­tal mama, majd hozzátette: — Csodálkoztunk a férjem­mel, miért ütközött ellenállás­ba a koronás címer elfoga­dása. Véleményünk szerint semmi ellentmondás a királyi korona, mint jelkép és a köz­társaság intézménye között. Nem szabad elfelejtenünk so­ha azt, hogy honnan jöttünk, és mit köszönhetünk elődeink­nek! ■— fejezte be gyorsan, mert csemetéjének elfogyott a türelme. Talán jobban ráér ki­fejteni véleményét az az öreg­úr, aki a hőség elől egy ár­nyas padra menekült. — Tudja, én elfogadom, hogy köztársaság van, de nem biztos, hogy ez az egyetlen üd­vözítő forma. Nem kell mesz- szire mennünk jó példáért, északon ott van Svédország vagy„s. Belgium, .Hollandia, Anglia és Spanyolország. ■jf Éi-gíe .., s?ir,int önn#k 'hiányzik a király az ország éléről? — Nem így fogalmaztam volna, de ha akarja, mondjuk így. Tudia, nem árt. ha egy ország élén egy megfellebbez­hetetlen tekintély áll. Nekünk pedig megvan a trónörökö­sünk, Habsburg Ottó. Ha lehe­tett volna köztársasági elnököt választani, én rá szavaztam volna, de hozzáteszem, el tud­nám fogadni, sőt üdvözölném, ha alkotmányos monarchia lenne. Ha még elmondhatok vala­mit. Néztem a tévében a ro­mán királlyal készült inter­jút. Engem meggyőzött, amit mondott, és a történelem iga­zat is adott neki, hiszen az általa bevezetett demokratikus intézmények jobban szolgálták volna a nép érdekeit, mint a kommunista diktátor módsze­rei, a belső erőpolitika. Ezért kérem, gondolkodjanak el azon, amit mondtam! — ajánlotta, majd órájára nézve búcsút in­tett és elindult az újságárus felé megvenni kedvenc dél­utáni lanját. Egy diákot is illene szóra bírni, hiszen ők az a korosz­tály, amely legtöbbet él maid a most épülő országban. De tömören megfogalmazható vé­leményt csak sokadszori pró­bálkozásra találtam. Egy kö­zépiskolás szemüveges fiútól kaptam. — Engem régóta foglalkoz­tat Magyarország történelme, mindig is a történelem volt a kedvenc tárgyam, ezért so­kat olvastam a tankönyveken kívül is. Szerencsére ma már nem hallgatnak el előttünk tényeket, már élethű megvilá­gításban láthatjuk a múltat. Nekem az a véleményem, hogy el kellene hagyni végre minden jelzőt, mint népköz- társaság, köztársaság. Elég lenne, ha egyszerűen Magyar- országnak nevezhetnénk ha­zánkat. Voltak ilyen idők, és remélem, nem kell mindig a „kirakatba” tennünk az állam­formánkat. Talán így lesz ez másokkal is, Németország lesz, Csehország stb., úgy, mint ré­gen — magyarázta beszélgető- társam. A fenti vélemények termé­szetesen nem mutathatják be a vélemények teljes körét, de a véletlen hozta beszélgető- társak által elmondottak nem állnak egyedül. Az idézettek mögött kevésbé kerek, de ha­sonló tartalmú válaszok, ál­láspontok is vannak. — duda — Polgári tagozat Torgyán József, a Magyar Irkában fejti ki, hogy a Kis­gazdapárt egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy a fővá­rosban is megvetette lábát. Ezzel összecseng az, amit a párt váci titkára, Szarka Győ­ző többször hangoztatott; ah­hoz, hogy a városokban bá­zisunk legyen, minél előbb létre kell jönnie a polgári ta­gozatnak. Mint a Kisgazdapárt helyi titkára elmondta, hosszú vára­kozás -után, ismét megkezdi működését a Független Kis­gazda-, Földmunkás- és Polgá­ri Párt tagozata, amelynek cél­ja, hogy a párt politikai hagyo­mányainak megfelelően kife­jezze a polgári gondolkodásmód és a polgári réteg súlyát. Eh­hez számítanak az értelmiség és a munkásság aktivitására, számítanak mindazok csatla­kozására, részvételére, akik azonosulni tudnak a polgári eszmékkel, és egyben elfogad­ják a párt történelmi hagyo­mányait, haladó programját. Szarka Győző azt is elmond­ta, hogy felhívással kívánnak fordulni tagjaikhoz, szimpati­zánsaikhoz, hogy fogalmazzák meg — a helyi közösség érde­kében és szolgálatára —-, a fontosnak tartott célokat, és keressék a megvalósítás lehe­tőségeit. Irodájuk — mint is­mert, a volt pártház II. emele­tén — szerda délutánonként, 18 és 20 óra között várja a párttal kapcsolatot létesíteni kívánókat, az érdeklődőket, és természetesen azokat, akik elkéozeléseikkel tevékenysé­gükhöz segítséget tudnak ad­ni. <B) Vácról — útközben Könyvtár, színház, idegenforgalom Vácott lakik, a Haraszti Ernő utcában. Székelyhídi Ferenc Budapesten dolgozik, az egyik kőbányai művelő­dési ház igazgatójaként. Naponta ingázik, s amíg a vo­nat az alsóvárosi megállótól a Nyugatiba viszi, mint váci kulturális intézmények egykori munkatársa, szíve­sen elmond néhány hasznos javaslatot. — A városi üzemek együtt­működésével létre lehetne hozni a váci gazdasági kama­rát. Ez fogalmazná meg az üzemek, gyárak termékszerke­zet-váltásából és a műszaki fejlesztésből adódó munkaerő­szükséglet szakmai összetéte­lét Éhhez kapcsolódnának a szakmai átképzések, a műve­lődési központ feladata lenne a , tanfolyamok feltételeinek a megteremtése-* ’ — Gondolt a fiatalokra? — A közeli teendők mellett ki lehetne alakítani az isko­lák és a munkahelyek, vala­mint a közművelődési szak­emberek együttműködésével a pályaorientáció korszerű rend­szerét. Feladata, hogy már az általános is-kolás korú gyerme­kekben kialakítsa a reális ér­zéket az illúziókkal szemben, A fellépések szervezését, a pénzügyi bevételek fokozását jól segítheti egy menedzser­iroda létrehozása. A városban szép hagyománya van a nem hivatásos színjátszásnak. Nap­jainkban is vállalhatnák az értékesebb népszínművek felújítását, de elképzelhetőnek tartom az egykori passiójától kok felelevenítését. — ön dolgozott a Madách Imre Művelődési Központban is. — Akkor is felhívtam a fi­gyelmet, hogy szép, modem az épület, de messzire esik Kisváctój, Deákvártól. Nagyoh vonzó program kell ahhoz, hogy odautazzanak vagy gya­logol ianak érte a város másik részéből. Az iskolák segítsé­gével kiéníthető lenne egy közművelődési tevékenységi hálózat. S a közművelődésnek össze kellene fognia az ide­genforgalommal is. Feltérké­pezve a kollégiumok, a ma­gánszállások lehetőségeit, adottságait, olvan idegenfor­galmi . produkciókat előállíta­ni. ami csak itt látható, s idecsalonatin a turistákat, is, nemcsak átfutó vendégként. — Köszönöm a beszélgetést, voy látom, hogy ez már a Nyugati pályaudvar. Papp Rezső segítse a helyes döntést a to­vábbtanulásnál. — Tudom, igazgató úrnak szívügye a közkönyvtár ... — Fontos a könyvtárfejlesz­tés, a korszerűsítés kérdése. Az iskolai könyvtári hálózat fejlesztése — ahol nincs, ki­alakítása —, elengedhetetlenül szükséges. A felnőtt ember számára a fokozódó megélhe­tési- • nehézségekkel együtt csökken a szabadidő eltöltésé­nek korábbi .tartalma. ,A szó­rakozási lehetőségek drágulá­sa, az életszínvonal csökkené­se, mind közrejátszik abban, hogy a háztartások elsősorban a kulturális kiadásokat csök­kentik. Ezért a tv-nézések mellett az olvasás jelenthet kikapcsolódást, pihenést. — Sok szó esik manapság az öntevékeny csoportokról. — Valóbban, Vácott is nö­vekszik az amatör együttesek száma. A mozgalmat az tartja életben, ha a tudásukat má­soknak is bemutatják, tehát minél több fellépésük van. Ugyanakkor az öntevékeny mozgalom is kiadásokkal jár. Még jé, hogy itt a Duna! A XVIII. század harmadik negyede forrongó állapo­tokat hozott Magyarországra. A török ki verése utáni újjá­építés befejeződött, a nemesi rend visszakapta ősi jogait úgy, hogy Mária Terézia a jobbágyság nyomorát enyhíte­ni akarta úrbéri pátensével. II. József türelmetlen rende­letéi nem hozták meg a várt változást, mert a koncepció: az erőszakkal is boldogítani! alapjaiban volt téves. Ezt igazolták a váci esemé­nyek különösen 1768-tól, ami­kor császári rendelettel egy helytartótanácsi tisztviselő, Anchely János lett a püspöki birtokok kormányzója. An­chely nemcsak Kép János vá­rosbíróval (történetét megír­tam a Naszályban) került összeütközésbe, hanem a város több bírójával és polgármeste­rével is. Képtelen volt elismer­ni a helyi közigazgatás önálló­ságát még az ősi szokásjogok­ban sem, s főlep az úrbéri tör­vényt vette semmibe. A kép­viselő-testület választásait ön­kényesen befolyásolta (e tény ma különösen és intőén fon­tos!), olyan vezetőt akart, aki nem a polgárok, hanem a- hely­tartótanács és a földesúr érde­keit védi. Polgármestert említettem az imént, mert a szokásos köz­igazgatás Vácon némileg eltért más városokhoz viszonyítva. A XVIII. század második felétől ződött be az évtizedes vetélke­dés, amikor Anchely rendele­tére újból kitűzték a tisztújí­tást. Ekkor Hajnik lett a poi­ndra vált, mert ekkor már az gármester, Dombai pedig ju- egyházi uradalom kezelési joga taknul — mint az Anchely-íéle a kezükben volt. Amíg a két önkényeskedés miatt elrendelt polgár egymás között pozíció- kivizsgálásit kezdeményező! 1— harcot vívott, hol a bírói, hol uradalmi számvevő lett. Dorn­st polgármesteri székért, a ka- bait kétszer polgármesterré, mara bátran vehette semmibe négyszer bíróvá választották, az úrbéri törvényt! Hajnik a polgármesteri állás­Különösen szomorú a törté- ban volt sikeresebb, mivel netben, hogy Dombai és Haj- négyszer töltötte be e tisztsé- nik érdemes, egyenkint meg- get, és polgármesterként halt becsült polgára volt városá- meg 1827-ben. nak. Dombai képzettebb volt, Megemlítem, hogy a kétszáz de Hajnik népszerűbb. Még évvel ezelőtti helyi közigazga- akkor is áll e megállapítás, .tás gondjait nemcsak Anchely ha Karcsú ,.a törvénytudásban okozta, nagyobb mértékben já- járatlan szabómester”-nek jel- rult ahhoiz a királyi kamara és lemzi őt. Az is igaz, hogy két- az uradalom, ahol az uralkodó tőjük harca csak tudtukon túl akaratát gyakran megváltoz- szolgált felsőbb régiókban -lé- tatták. Ékes példája ennek, vöket. Akkoriban is helyi ér- hogy a törvényben biztosított dekeket látszott szolgálni és hatvantagú választott képvi- politikai célokat iparkodott el- selő-testület helyett 1789-ben érni egy-egy tisztújító válasz- hét magyarból és hét ncmet- tás. Kétszáz év óta ez váltó- bői álló külső tanácsot nevez- zattan és így van ma is! tek ki Splényi püspök javasla­A gyakori összeugrasztás tára. Ilyen zavaros körülmé- miatt kettejük viszonya vég- nyék ismeretében nem csodál- érvényesen megromlott. Egy- kozhatunk Dombai és Hajnik mást váltották a két tisztség- szembenállásán,... ben és olyan (ragikorpikusan, I tombai Sándornak megbe- hogy Hajnik 1793-as tönkre- csült utódai ma is élnek, menésekor (a szabócéh érdé- Hajnik János hírét unokája, mes tagjaként jutott csődbe), Kossuth rendőrminisztere, Dombai bíró rendelte el a va- Hajnik Pál öregbítette. Az ő gyonzárlatot. (Vác története.,nevét viseli városunk egyik 1983. II. 256. o.) - rövid utcája. Csak 1798 januárjában feje- .Csankó Lajos Évtizedes vetélkedés nálunk már a főbíró mellett működött a polgármester. (Má­ria Terézia 1764-es váci láto­gatásakor említik a fogadóbi­zottság tagjai között.) Anchely zsarnoksága meg­mutatkozott az 1784-es, majd az 1786-os tisztújításkor. E két választáskor uszította össze a két későbbi polgármestert és leendő bírót — Dombai Sán­dort és Hajnik Jánost —, akik nem ellenfeleik, de ellenségek lettek. Anchely személyükben bizonyította az akkori osztrák felfogást, azt, hogy meg kell osztani az ellenfelek erejét! A két jó szándékú váci polgár en­nek mindenben eleget tett, hi­szen dehogyis értettek ők a magas politikához! Á történetben lévő módszer igen egyszerű: 1784-ben bíró­vá választotta Dombait An­chely. majd 1786-ban Hajnik Jánost szavazattöbbséggel bí­róvá választották. Dombai pe­dig polgármester lett. Karcsú­tól tudjuk, hogy ekkor kez­dődött Anchely „nagy hadjára­ta”, ugyanis egy év múlva — törvénytelenül! — újabb vá­lasztást rendelt el. hiába hi­vatkozott a képviselő-testület a kétévenkénti választás előírá­sára. Dombai és Hajnik csatározá­sa csak a királyi kamara hasz­Vagy (alán ebben a hőségben már a folyó vize sem hoz igazi felüdülést? (Erdősi Agnes felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents