Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

2 1990. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT "HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Forró helyzet az öbölben Még a „szavak háborúja'' tart katonai felvonulás közepette Bagdad Irán felé tett békegesztusa gyanakvást keltett Lengyel kérdőjelek a Szolidaritás tizedik születésnapján Altalanos PILLANATKÉP Husszein jordán király ame­rikai látogatása felfokozott érdeklődést keltett világszerte. A hasemita királyság Irak szomszédja, s eddig a Szad- dam Husszein rendszere köré vont „embargóhurok” haté­konyságát alaposan lerontotta, hogy Amman a Bagdaddal va­ló kiegyezés szükségességét hirdette. Ez érthető is, hiszen a jordán olajszükségletet 95 százalékban Irakból és Ku- vaitból elégítik ki, és a közel- keleti királyság exportjának 65 százaléka irányul e két öbölbeli államba. Ezért nem lehet meglepődni azon, hogy à jordán területen levő akabai kikötő — annak ellenére, hogy a Biztonsági Tanács már majd két hete meghozta döntését a bagdadi rendszer elleni gazda­sági bojkottról és embargó­ról —, amolyan „hátsó kapu­ja” volt Iraknak, ahonnan út­nak indíthatta a sivatagon át odoküldött exportszállítmá­nyait, és az import is szaba­don beáramolhatott, hiába erősítette meg Washington, London, Ottawa, Canberra “ Perzsa (Arab)-öbölben cirkáló flottaegységeit újabb hadiha­jókkal. Amman magatartását azonban az is meghatározza, hogy gazdasága összeomlik Washington évi pénzsegélyei nélkül. A világsajtó tudni vélte, hogy a király, Szaddám Husz- ' Szein Búshoz ' iritézéftr’ üáéWé- tével érkezik a tengerentúlra. Egyes „jól értésülték” már azt 'híresztelték, hogy Bágdad „feltétel nélküli” tárgyaláso­kat javasolna az állítólagos levélben az amerikai kor­mányzatnak. Bush1 elnöknek azonban nyilván jobbak vol­tak az információi; mert ép­pen Husszein érkezésének elő­estéjén a hadügy-miniszté- riumban éles beszédet mon­dott, s ebben nemcsak „ha­zugnak” és „hiteltvesztettnek” nevezte Szaddám Husszeint, hanem érzékeltette, hogy vé­leménye szerint immár „kime­rültek a diplomácia csator­nái”, s csupán a nyers erő képes meghátrálásra kénysze­ríteni a Kuvaitot bekebelező és Szaúd-Arábia ellen táma­dásra készülő iraki vezetést. S hogy Husszein Amerikába utazását látványos módon a „helyére tegye”, nem maradt Washingtonban, hogy a ki­rállyal tárgyaljon, hanem Mainebe, birtokára repült, hogy folytassa a hét elején megszakított szabadságát. Husszeinnek oda kellett kö­vetnie, hogy egyáltalán leül­hessen vele a tárgyalóasztal­hoz. A megbeszélésekről kétféle verziót adtak ki. Egyiket az amerikai kormányzat szóvivői ismertették. Eszerint Husszein hozzájárult ahhoz, hogy be­tartja ezekután a Biztonsági Tanács határozatát, és lezárja az iraki szállítmányok elől az akabai kikötőt, azaz az eddigi „hátsó kaput”. À király vi­szont azt mondotta, hogy „Jordánia humanitárius elvek­ből kiindulva, valószínűleg ezután is szállít élelmiszereket a bagdadi rendszernek.” Nem részletezte, mit ért „élelmisze­rek” alatt. Szavaiból kitűnt, hogy az Irakkal közös sivatagi határán való szállításokról nem történt megállapodás ... ELIT EGYSÉGEK A SIVATAGBAN A jordán uralkodóval foly­tatott megbeszélései valószí­nűleg megerősítették Busht abban, hogy fokozza a katonai nyomást az iraki rendszerre. Parancsot adott, hogy az ame­rikai hadihajók kezdjék meg a Biztonsági Tanács határoza­tának érvényesítését és tar­tóztassanak fel és fordítsanak vissza minden hajót, amely Irakba vagy Kuvaitba irányu­ló szállítmányt visz a fedélze­tén. Az elnök szerint az intéz­kedést „erőszak alkalmazása nélkül” kellene végrehajtani, s a cirkálók csak „figyelmez­tető lövéseket” adhatnak le. Ez a kitétel nyilván az ENSZ főtitkárának megnyugtatására szolgált, aki aggodalmát fe­jezte ki, hogy az Egyesült Ál­lamok túllépi a Biztonsági Ta­nács határozatát, mert abban sem blokádról, sem katonai rendszabályokról nem esett szó. Hírmagyarázók felvetik azonban, hogy az „erőszak- mentes akciók” valójában az illúziók birodalmába tartoz­nak, hiszen mi történik, ha a megállásra felszólított hajók nem hajlandók a parancsot teljesíteni, s a levegőbe le­adott amerikai lövések is ha­tástalanok maradnak, vagy ha az iraki vagy odairányuló szállítmányokat esetleg Szad­dám Husszein hadihajói kísé­rik? A másik veszélyes tényező, hogy Kuvait és Szaúd-Arábia sivatagi határainál mind na­gyobb iraki és amerikai erők néznek állig felfegyverzetten farkasszemet. Az eredetileg 80—100 ezerre becsült iraki katonaságot, amely Kuvaitot megszállta, Bagdad időközben százhatvanezer főre emelte, s e csapatok zömét a szaúdi ha­tár közelében vonta össze. Ami az Egyesült Államokat illeti, 25 ezer katonája ásta be magát Szaúd-Arábia sivatagos "ferülétéin, s '"útnak indították Callforniából 45 ezer olyan tengerészgyalogost megerősíté­sükre, ‘amelyek Washington elit haderejéhez tartoznak, s nemrég részt vettek a Panama elleni akcióban. I ELÉG EGY HELYI j INCIDENS... A gyorsított katonai felvo­nulás miatt nagy a fegyveres összecsapás veszélye, hiszen elég egy helyi incidens, már­is lángba borul a térség. Az amerikai csapatokhoz képest a britek, továbbá az egyiptomi, szíriai és marokkói egységek csak jelképesek, s Bush elnök egyelőre nem elégedett azzal, hogy az általa meghirdetett soknemzetiségű haderő mily vontatottan alakul. Közben Bagdad újra kinyilvánította, hogy esze ágában sincs meg­szüntetni kuvaiti agresszió­ját. A bagdadi televízióban Szaddám Husszein nevében felolvasott nyilatkozat szerint Kuvait egyszer s mindenkorra Irak része lett, s a bagdadi vezető Washingtont azzal fe­nyegette meg, hogy „támadás esetén amerikaiak ezrei hagy­ják el majd a térséget kopor­sóban.” Ez egyrészt nyilván a vegyifegyver-hadviseléssel va­ló fenyegetőzés megismétlé­se. Mint emlékezetes, a térség­be érkezett amerikai és egyip­tomi egységeket emiatt már gázálarccal látták el. Új fej­lemény viszont, hogy Genfben a 40 ország ENSZ -égisze alatt zajló leszerelési értekezletén az amerikai küldött bejelen­tette, hogy ha Irak alkalmazza e pusztító harci eszközt, Wa­shington hasonlóan vág vissza. Bagdad „másik tervezett adú- ja”, amelyet nyilván ki akar játszani a Biztonsági Tanács határozatát érvényesítő erők ellen, a Kuvaitban és Irakban rekedt külföldi állampolgárok fogvatartása. A bagdadi vezetés ebben az ügyben enyhén szólva, ködö­sítő magatartást tanúsított. Először azt nyilatkozta, hogy ezek az emberek szabadon el­hagyhatják a térséget. Majd következett a „kiürítés meg­szervezésének” nevezett idő­húzás. Végül is a 2500 ame­rikai. és a 4000 angol állam­polgár jelentkezését írták elő egy kuvaiti szállodában. Ezt washingtoni és londoni hiva­talos körökben azzal a jogos gyanúval fogadták, hogy Irak internálni, azaz „túszként” akarja fogva tartani ezeket az embereket. Ugyanúgy tettek hazánk állampolgárai esetében is. Először engedélyezték tá­vozásukat, majd közölték — a nemzetközi jog 'normáival el­lentétes módon —, hogy „egyelőre” ott kell maradniuk. kétszázezer BEVETHETŐ KATONA Szaddam Husszein e heti legnagyobb „meglepetése" az volt, hogy látszólag teljesen kapitulált Irán előtt. Az a rendszer, amikor 1980-ban a Shatt el Arab folyón való ha­józás állítólagos biztosítása miatt rátámadt Iránra, egy vélt villámháborúban gyors katonai sikert remélt. Ezután nyolc esztendőn át véres há­borút folytatott, amelynek két és fél millió áldozata volt, s Iraknak 400 milliárd dollár kárt okozott és adósságát 80 milliárd dollárra fokozta. Most viszont teljesítette a teheráni vezetés feltételeinek nagy ré­szét. Mint bejelentették: ked­dig kiürítik azt a néhány ezer iráni négyzetkilométert, ame­lyet a tűzszünet idején Bag­dad birtokában tartott. Elis­merik az 1975-ös határokat, amelyek megváltoztatásáért annak idején a háborút kirob­bantották, s hazaengedik azo­kat. az iráni hadifoglyokat, akik számát néhány tízezerre becsülik. Angol és egviptorm lapok megdöbbenve cikkeztek arról, hogy. Bagdad ezzel annak a mintegy milliónyi katonájának véráldozatát változtatja hiva­talosan értelmetlenné, akiket ez a rendszer a sivatagi hábo­rúban feláldozott. Teherán az iszlám forradalom óta legna­gyobb győzelemként értékelte a történteket, de kitartott amellett, hogy a bagdadi ag- resszoroknak többmilliárdos kártérítést kell fizetniük a pusztításért és követelte Irak kuvaiti megszállásának azon­nali megszüntetését. A világ közvéleményének nagy része nem ok nélkül Szaddam Husz- szein azon kísérleteként érté­kelte a történteket, hogy el­vonhasson az iráni—iraki ha­tárról 200 ezer katonát és eze­ket a csapatokat a kuvaiti— szaúdi határra irányítsa át... ELHALASZTOTT KENYÉRTÖRÉS A napokban lesz tíz éve an­nak, hogy Lengyelországban megalakult a Szolidaritás szakszervezet. Az akkor ille­galitásba kényszerített erő, amely most kormányon van, mégsem ünnepelhet diadalit­tasan. Csak a napokban sike­rült megakadályozni a nyílt szakadást, s Walesát, az egy­kor oly nagy nimbusszal öve­zett vezetőt rábírni arra, hogy a megbékélés végett mondjon le arról, hogy köztársasági el­nöki ambíciói miatt, a válasz­tás siettetésével, szétrobbantsa a kormányzatot, s veszélybe sodorja a demokratizálási fo­lyamatot. Mazowieczki kormányfő a jelöltje ugyanis a Demokrati­kus Akció nevű irányzatnak, amely a fokozatos privatizá­lást és előrehaladást írta zász­lajára, szemben Walesa gyor­sított programjával, amely egvesek szerint robbanásokat idézhet elő. A kenvértörés a Szolidaritáson belüli két erő között elmaradt, mert megál­lapodás született, hogy ősszel parlamenti választásokat tar­tanak, s jövő tavasszal kerül sor az új alkotmány elfogadá­sára, s csak ezután lesz szava­zás a köztársasági elnök sze­mélyéről. Pillanatnyilag tehát Varsóban a radikálisok és a mérsékeltek között politikai kompromisszum jött létre a súlyos és fenyegető gazdasági helyzet miatt. Árkus István IRAK! ÁLLÁSPONT Az Ikarusnak várnia kell Nem mérlegelnek Az iraki és a kuvaiti hely­zetről, az Arab (Perzsa)-öböl- . ben fokozódó politikai és ka­tonai feszültségről, az Irakot sújtó blokádról és az ország ellen irányuló nemzetközi propagandakampányról tar­tott sajtótájékoztatót pénte­ken az Iraki Köztársaság bu­dapesti nagykövete, Moham­med Ghanim Al-Anaz. A diplomata bevezetőként felol­vasott egy kilenc pontból álló nyilatkozatot, s ebben kör­vonalazta hazája álláspontját a legújabb fejleményekkel kapcsolatban. A nagykövet szavaiból kitűnt: Irak félre­érthetetlenül fenntartja jo­gát az önvédelemhez, a Ku­vaitban történteket pedig kizárólagosan iraki belügy- nek tekinti. Az Irakban és Kuvaitban rekedt magyar állampolgá­rok ügyét érintve a diploma­ta bejelentette: Bagdad ez idő szerint nem tesz különb­séget európaink és nem európaiak, arabok és nem arabok között. A térségben rendkívül sok külföldi állam­polgár él családtagként vagy munkavállalóként. Kuvait la­kosságának kétharmada ide­gen állampolgár, Irakban pe­dig csupán az egyiptomiakat is kétmillió vándormunkás képviseli. Nyilvánvaló, hogy valamennyi ország kiáll a saját állampolgárai mellett, ám Irak úgy ítéli meg, hogy a különmegállapodásokmál fontosabb és eredményesebb lehet a kollektív rendezés. Ez a megoldás ugyanis nem ál­lítja szembe egymással a kü­lönböző országúikat. A ma­gyarokról konkrétan any- nyit mondott, hogy mind­azoknak, akiknek érvényes munkavállalói, vállalkozói, üzleti és egyéb szerződéseik vannak, azoknak azt teljesí­teniük kiíllj v^lük kapcsolat-‘ ban egyelőre nem Jöhet szóba' az evakuálás. Kubának csak dollárért A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM) kész tovább folytat­ni a tárgyalásokat Kubával az idei áruforgalomról. Amíg azonban nem születik erről megállapodás, addig a magyar cégek — kényszerűen — csak dollárért exportálhatnak. Er­ről Czibula János, a tárca fő­osztályvezetője nyilatkozott az MTI érdeklődésére. Elmondta, hogy Kubának az idén 60—65 millió rubel értékű árut —en­nek 80 százaléka cukor — kel­lene Magyarországra szállíta­nia, de ebből eddig szinte semmi sem érkezett meg, sőt a szigetországnak az elmúlt évről is van még 11 millió rubeles tartozása. Kuba átmeneti gazdasági nehézségeire hivatkozott, ami­kor az elmúlt napokban a ma­gyar féllel az idei szállítások­ról tárgyalt. Azt javasolta, hogy az idén az áruforgalom a korábbinál alacsonyabb szintű legyen, mert az esedé­kes 30—35 millió rubeles köte­lezettségét most nem tudja törleszteni. Kubának 1989 vé­géig ugyanis 100 millió rube­les adóssága halmozódott fel Magyarországgal szemben, s ez az idén — megállapodás hiányában — tovább növe­kedhet. Havanna csak a ne­gyedik negyedévben szeretné tovább folytatni a tárgyaláso­kat, ezt az NGKM túl késői időpontnak tartja. Czibula Já­nos hangsúlyozta: Magyaror­szágnak érdeke, hogy mielőbb megállapodásra jusson Kubá­val, hiszen addig az Ikarus nem tudja leszállítani az idén esedékes 650—700 autóbusz­szettet és -alkatrészeket, ami mintegy 30—35 millió rubeles tétel. A magyar—kubai kereske­delem jövőjéről az NGKM il­letékese egyelőre csak annyit tudott mondani, hogy jövőre áttérnek a szabad devizás el­számolásra, de a forgalom egy részét bizonyára a barterke- reskedelem jelenti majd. Törvénytervezet a piaci illemtanról A versenynek már van hivatala Hazánk alkotmánya közér­deknek tekinti a verseny sza­badságát és a tisztességes ver­senyt. Ennek megvalósítására hamarosan a Parlament elé kerül a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és az árak megállapításáról szóló törvények tervezete, a kor­mány pedig rövidesen felállít­ja a Gazdasági Versenyhiva­talt. Az új szervezet feladata a töryépy.tervezeteji, által is dek 1 ÜmasáffÏÏSÂWïy szabadságának és tisztaságá­nak érvényre juttatása. IVfind­ezt sajtótájékoztatóján mon­dotta Vissi Ferenc, az Orszá­gos Árhivatal elnöke, majd szólt arról: a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénytervezot fontos lépés a versenyjog kiépítése felé. A tervezet részletesen taglalja a versenykorlátozás tilalmát, meghatározza a gaz­dasági erőfölény fogalmát, és foglalkozik a gazdasági tevé­kenységet kifejtő vállalkozók versenyt veszélyeztető egyesü­lésével is. , Azt árak megállapításáról szóló törvénytervezet szakit az eddigi általános érvényű ár- szabályozás elvével, és az árak megállapítását az ügyletben részt vevő felek szabad megál­lapodására bízza. Hatósági árat — a törvény elfogadása esetén — csak né­hány államilag támogatott szolgáltatásnál, valamint egyes, gazdasági és társadalmi szempontból alapvető termék­nél lehet megállapítani. A törvénytervezetek által deklarált jogok érvényesítésé­re állítják fel önálló intéz­ményként a versenyfelügyele­tet ellátó szervezetet, a Gaz­dasági Versenyhivatalt. Összefogtak a kívülállók Szocdemek keringője A Takács Imre vezette Szo­ciáldemokrata Párt, a Révész András nevével fémjelzett Független Szociáldemokrata Párt, illetve a Petrasovits An­na irányítása alatt álló Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt belső ellenzéke életre hívta a Szociáldemokrata Szö­vetséget, amelynek legfőbb célja, hogy véget vessen a ho­ni szociáldemokrácia megosz­tottságának, s egységes fellé­pésre ösztökélje a mozgalom különféle irányzatait a közelgő önkormányzati választásokon. A különféle szociáldemokra­ta szervezeteket egységbe fogó tömörítés megalakítására azért volt szükség, mert az or­szág politikai-gazdasági rend­szerváltozása közepette tűrhe­tetlenné vált a balközép erői­nek szétforgácsolódása, illetve ezzel együtt járó politikai tér­800 millió dollár értékű mű­ködő tőkét hozna Magyaror­szágra az a dán konzorcium, amely az Öbudai-sziget hajó­gyári részének hasznosítására már meg is kötötte az előszer­ződést a Ganz Danubius és a Sziget Rt. vezetőivel — jelen­tette be pénteki sajtótájékozta­tóján Angyal Ádám, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár Rt. vezérigazgatója. A vezérigazgató elmondta: a sziget sorsával kapcsolatban eddig csak elképzelésekről le­hetett beszélni, most viszont megszületett az első kötele­zettségvállalással is járó elő­szerződés. Jogi szempontból e2 annyit jelent, hogy amennyi­ben a hatóságok a szükséges engedélyeket megadják, az aláíró felek kötelesek az elő­szerződésben már leírt felté­vesztése — fogalmazódott meg az alapító szervezetek sajtótá­jékoztatóján. Az új tömörülés irányítói a szociáldemokrata mozgalom gyengeségeiért nem titkoltan az MSZDP vezetését tették felelőssé. A sajtótájékoztatón elhang­zott vélekedések szerint e cso­port már csak azért sem képes a megújulásra, mert ez egzisz­tenciális érdekeivel ellentét­ben állna. Az új szociálde­mokrata szövetség most a ha­gyományos értékekre alapozva tiszta lappal szeretné egységbe szervezni a hazai szociálde­mokratákat. Soraikba várnak mindenkit, aki „a pártért és nem a pártból akar élni”. A szövetség tisztában van azzal, hogy hosszú, szívós szervező- munkával kell újjáélesztenie a magyarországi szociálde­mokrata mozgalmat. telek mellett a végleges meg­állapodást is megkötni. A dán konzorcium — a Bal- tica pénzügyi csoport, a JPC beruházási iroda és a Kieler Architects építésziroda — vál­lalta, hogy az Óbudai-sziget déli részén fekvő 320 ezer négyzetméteres területen egy új városrészt épít, amelyben hotel, irodák, bevásárló- és konferenciaközpont, vala­mint lakóházak is helyet kap­nának. A terv nem érinti a sziget északi részén elterülő pihenőparkot, az tehát tovább­ra is megőrizné funkcióját. A beruházást egyébként lépcső­zetesen valósítanák meg. Angyal Adám hangsúlyozta- a 800 millió dolláros működő tőke és az új városrész sorsa most már csak a kormány döntésén múlik. GAZDA KOMRA DOLGOZÓ? Földről- agráriusok nélkül Sajtótájékoztatón ismer­tették az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésének állás- foglalását a kormány földtu­lajdoni törvénytervezetéről. Oláh István, az egyesülés igazgatótanácsának elnöke elmondotta: az állami gaz­daságokban egyetértenek azokkal az alapelvekkel, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, így a földtulaj­don és a földhasználat egysé­gével, valamint a természe­tes személyek által szerezhe­tő tulajdon intézményével. Az állami gazdaságiak vé­leménye szerint kifogásol­ható, hogy a törvénytervezet főleg a jóvátételre helyezi a hangsúlyt, és szinte feltétel nélkül bőkezűen kívánja ren­dezni az eredeti tulajdonosok és örökösök kártalanítását, ami bizonyos feszültséget okoz a jelenleg aktív dolgo­zók körében. Az állásfoglalás végezetül kifogásolja, hogy a privati­zációs kormánybizottság mun­kájában nem vesz részt a mezőgazdasági ágazat képvi­selője, sőt a szakértők között sincs agrárközgazdász a Föld­művelésügyi Minisztérium ré­széről. Előszerződés kötelezettségvállalással Dán tőke a szigeten J 4

Next

/
Thumbnails
Contents