Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-15 / 191. szám

4 w vr • yr f t, i E/ 1990. AUGUSZTUS 15., SZERDA Egy kolostor története A megfelezett holttest A mai Pilis szentkereszt mel­lett, a volt pilisi apátsági mo­nostor helyén egyes történé­szeink szerint a gazdag vadász- paradicsom közepén már az államalapítás után megépí­tették első királyaink vadász- kastélyát. Ennél sokkal régeb­bi építkezés nyomaira bukkant Gerevich László régész, s a kö­vetkező megállapításokat tet­te: A templom falaiban másod­lagos felhasználásban sok fa­ragott kemény mészkőtöredé­ket találtunk. Igen jól meg le­hetett különböztetni a korábbi templom kisméretű hosszúkás kvéderköveit is. A korábbi építkezés kőtörmelékei között stílus, faragástechnika és kő­fajta tekintetében két élesen megkülönböztethető csoport válik el... a korábbi emlékek dalmát és itáliai párhuzamait a IX. századból származtat­ják.” III. Béla adománya A pilisi cisztercita építkezés nem szükségeltette a munká­latok azonnali megkezdését, hiszen a korábbi épületek és a templom átmenetileg használ­hatóak voltak. Az ésszerű megoldás mellett szól az a tény, hogy az egykori temp­lom nem az új templom alatt, hanem a kvadrum déli oldalán helyezkedhetett el, nagyjában párhuzamosán a későbbi temp­lommal. A templom az előző két templom helyén emelkedett. Az 1137-ben felszentelt máso­dik alapvetően nem változtat­ta meg a korábbi alaprajzi rendszert. A pilisi kolostornak és templomnak legalább egy része már állt a XIII. század első éveiben, különben nem te­methették volna oda a 1213- ban meggyilkolt Meraniai Gertrúdot. 111. Béla király idejében, 1183 decemberében több jeles cisz­tercita személyiség megfordult az esztergomi királyi udvar­ban, akik kieszközölték a ki­rálytól, hogy a magyarországi cisztercita kolostorok ugyan­azokat a privilégiumokat kap­ják, mint amelyeket elnyertek maguknak Franciaországban. íme az 1183 karácsonyán kelt oklevél bevezető passzusa: „Én Béla, Isten dicsőségéből Magyarország, Dalmácia, Hor­vátország és Róma királya, ismertetési létesíteni kívánok a jelenvalóknak és a jövendő­belieknek, kérést a mi nagyon szeretett atyánkhoz, a Ciszter­ci apátoktól valamennyi kolos­tornak a Ciszterci rendből, mind a meglévőknek, vagy a megépülőknek, az én orszá­gomban, az én tulajdon jóvá­hagyásom kedvezésével, ugyanazzal a szabadsággal egészen az én földemen ugyan- azonképpen, mint amit a fran­ciákén megnyerve ismernek." Ezt követően egy év múlva megalapították a pilisi apátsá­got. A ciszterci rend Szent Benedek rendjének szigorúbb ága volt. Szerzetesei kolosto­raikat elhagyatott helyeken, erdős, csalitos tájakon építették fel. Ilyen szempontból a Pilis és környéke ideális volt a rend céljainak. A király a maga birtokából hasította ki a pilisi apátság birtokát, s a Burgund herceg­ségben fekvő Aceyből települt ide tizenkét szerzetes 1184. május 27-én. Oklevélben először 1204-ben említik a pilisi apátságot, majd ezt követően 1211-ben. 1213-ban a pilisi erdőn, a me­Filmek a tóparton Négymillió forintos beru­házással új magán-autósmozi nyílt Pilisszentivánon. Az or­szágút mentén, a Csali csárda és a bányató mellé épült szó­rakoztató intézményben a ha­zai filmbemutatókkal azonos időben láthatják a nézők az újdonságokat. Pest megyében napjainkra valamennyi autós­mozi magánkézbe került, vagy a megyei moziüzemi vállalat­tól szerződéssel bérli a vállal­kozó. rániak ellen zendülők által meggyilkolt Gertrud királynő holttestének felét a pilisi apát­sági monostor templomában temették el, míg a másik felét, pontosabban a fejét Rupp Ja­kab történész szerint Leleszen őrizték. Más forrásokból azt is meg­tudni, hogy 1227-ben a pilisi apátságnak a mai római fürdő helyén fekvő Pazánduk bese­nyő falu közelében már volt malma is, tehát kezdte meg­vetni lábát a térségben. A ki­rályi pártíogolást pedig az jel­zi, hogy 1233-ban II. András a Bihar megyei Szalacsi sójöve­delemből évi száz márkát ren­delt kiutalni az apátság számá­ra. Milyen is volt ez az apátság a már idézett Gerevich László szerint? Az apátság hat katasztrális holdon feküdt, a bazilika dél­nyugat—északkelet irányúnak látszik és a Mátyás-templom­mal egyenlő nagyságú: 56 mé­ter hosszú és 29 méter széles. Ilyen részletességgel feltárt ciszterci kolostor nincs is több az., országban, építését Villard de Honnecourt-nak, a neves francia katedrálmesternek tu­lajdonítják. Tökéletes vízvezeték Az ásatások során találtak egy vízi erőműre épült fémmű- helyt, valamint egy tökéletes vízvezetékrendszert, amely az apátsághoz tartozott. Ez, va­gyis a cserépcsövek és a kő- vályúk három forrásból vezet­ték a vizet a kolostorba. A ví­zimalom mellett halastavuk is volt a cisztercieknek, a keríté­sen belül pedig kora Árpád- korinak látszó temetőt leltek. Mit mondanak a további ok­levelek? Idézünk az 1254-ben kelt, IV. Béla király által szig­nált oklevél pilisi apátságra vonatkozó részéből. „A pilisi apátság birtokait János Apát kérésére megerő­sítjük, hogy az egyháznak és helynek lelkiismeretes, tiszta megfontolással megcseleked- jük.” Jóindulatát újabb kiváltá­Eltűnt, elfeledett középkori várakat, pontosabban várhe­lyeket találtak Baranyában. Fekvésüket, formájukat, mé­retüket egyaránt sikerült azo­nosítaniuk a szakembereknek. A Duna partján épült mohácsi várról, a Dráva mentén emelt sellyei várról és a mecseki hegyháton állt sásdi várról van szó. Létezésükről a korabeli oklevelek, metszetek, térképek alapján mindig is tudtak a szakemberek, de a helyüket nem ismerték. A mohácsi vár nem játszott különösebb szerepet a történe­lemben, s amikorra pedig Du- na-parti látványosság lehetett volna belőle, elmosta a víz. Kiss Béla helytörténésznek si­került azonosítania a kiterje­dését, sőt néhány várbeli épü­letrész helyét is megtalálta. A kőből rakott várfalak közül egy maradt meg, mégpedig a Duna medrében, a parttól öt- ven-hatvan méter távolságban. gokkal fejezi ki a király. A győri vámból egy részt az apát­ságnak adományoz, Pozsony vámjából Csütörtökhelyen há­rom részt, és máshol is Po­zsony megyében. Hasonlókép­pen nekik adja az apátság melletti Kovácsi birtokot, há­zat és szőlőt Dévényben, ugyanezeket Pozsonyban. Pes­ten és Budán szőlőt, malmot Felhévízen és a Buda melletti Megyeren. Ehhez a pilisi egy­háznak külön kimondott sza­badságot biztosít. amelyhez annak idején Pilis vármegye ispánja is hozzájárult. Később, 1269-ben, IV. Béla a Boldogsá- gos Szűz pilisi egyházának két, Hont vármegyei falut adomá­nyoz, Marótot, és Szántót. Mindezt a saját, az édesanyja és fia, Béla herceg lelki- üdvéért. Menedék Ausztriában A Virágzó apátság Nagy La­jos korában kezd hanyatlani. Jövedelmei jelentősen csök­kentek; amiért is Henrik apát elzálogosít és elad a birtokból. A király zárlatot rendel el, és az apátság elidegenített szol­gáit, mesterembereit, birtokait 1373-ban visszaváltja. 1526. szeptember 7-én a tö­rökök felgyújtották a monos­tort, egy védekező szerzetest tűzbe dobtak, olvashatjuk György ciszterci rendtag föl- jegyzésében. János apát a szer­zetesekkel együtt az ausztriai Szentkereszt kolostorba ment, ott találtak menedékre, ven­dégszeretetre és ő ott is halt meg 1529-ben. 1541-ben a tö­rökök lerombolják a pilisi mo­nostort és köveit Esztergomba hordatják, a vár erősítésére. 1728-ra a környék újra be­népesül, de Pihsszentkereszt hiányzik az összeírásból. Az is­mételt betelepülésre valamikor az 1750-es években kerülhetett sor. 1757-ben épült egy kápol­na ezen a helyen. Írásos do­kumentumok Stipanics Antal piliszszentkereszti jegyző jó­voltából maradtak ránk, aki 1864 táján élt és dolgozott ezen a vidéken. Hegedűs László A víz ugyanis elmosta a jobb part egy részét, s ennek követ­keztében a fallak és a bástyák a folyóba omlottak, a megmaradt parti építményeket pedig le­bontották. Kiss Béla térképen örökítette meg a hajdani vár helyét, formáját, nagyságát. A középkorban a vidék fon­tos erőssége volt a sellyei vár. A Dráva menti hadiút átkelő­helyeit ellenőrizte. Pápay Je­nő helytörténész megtalálta azt a dombot, ahol az erődítmény állt, még a hajdani várárok maradványait is sikerült azo­nosítania. Kezdeményezésére a közelben épült új utcát Vár utcára keresztelték, átmentve az utókor számára az egyetlen ormánsági vár emlékét. A sás­di vár a Pécs—Dombóvár kö­zötti út védelmét szolgálta. Helyét, alakját, méretét Vajda József helytörténész tárta fel, mégpedig oly alapossággal, hogy útmutatása nyomán elké­szítették a hajdani erődítmény korhű makettjét. Meglelték az eltűnt várakat B Postabontás MBB a VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ■ A rest helyett fizetni ? Keserűséget, megdöbbenést váltott'ki belőlem a lapjuk jú­nius 25-i számában megjelent „Gázdemokrácia kérdőjelek­kel” című cikk. Mert az em­lített írásban a vízműtársu- lásról — melynek elnöke va­gyok — adott tájékoztatás úgy a tanácselnök, s így aztán az újságíró részéről is hamis, így például az a megállapítás: „Ám annak idején a vízmű­társulat úgy határozott, nem költenek erre, inkább ők fek­tetik a másik oldalon a veze­tékeket.” Ha jól értem, a gáz­társulatnak most kell megfi­zetnie azt, aminek elvégzésére a vízműtársulat rest volt? Véleményem szerint ez sze- menszedett hazugság, sok em­ber élén az én becsületemet .is sérti. Ezért emelek kifogást, s a tényeket a vízműtársulás oldaláról kiegészítem. Az első nagy hiba a vízmű tervezésé­nél, a terv valódiságának meg nem történt ellenőrzéséből ke­letkezett. A terv tartalmazta, hogy a nyomóvezeték a víz­tározóba hová van tervezve. Ám a tanácsnak tudnia kel­lett volna, hogy ott postaká­bel van. Ennek bizonyítéka, a postától Örszentmiklósra ve­zető postakábel kiváltása a DMRV által körülbelül 800 ezer forintért. A terv megren­delője a tanács volt, a társu­lat azt készen kapta. Tehát ez nem a társulat hi­bája! Aztán volt tárgyalás — melyet a társulat szervezett — a posta budapesti tervezőin­tézetében. A váci DMRV kép­viselői felfüggesztették a tár­gyalást, mert mérnökei újítást; nyújtottak be. Ehhez a kivi­telezési kétoldalú szerződés szerint joguk volt. Az újítás lényege: a vezetéket az út másik oldalára teszik át. A benyújtott újítást a társulat intézőbizottsága nem fogadta el. A KÖVIZIG-nél — ahova ugyancsak benyújtották — zöld utat kapott. így aztán szakmai magyarázatokkal megtűzdelve az intézőbizott­ság is elfogadta az újítást. A nevezett postakábel ki­váltását néháríy héttel később a posta sem javasolta. Több héten át. míg a vízvezeték épült, a postai kábelek húsz méter magasam oszlopokon lógtak. A vízmű építése 1988- ban fejeződött be. A Pest Me­gyei Tanács az Örbottyányi Vízmű Társulatnak 8 millió 800 ezer forintot szavazott meg. Indoklás: befejezhesse a társulat a vízmű építését, mert eddig kiválóan dolgozott, a környéken a legjobb. A ta­nácselnök „gondoskodott ar­ról”, hogy a társulat az ösz- szegnek csak ötven százalékát kapja meg. Véleményem sze­rint jogtalanul tartott vissza 4 millió 400 ezer forintot. Ugyanakkor 1988 szeptemberé­ben, 15-i levelében aláírásá­val arra tett ígéretet: nyolc napon belül a maradék ősz- szeget átutalja a társulat számlájára. Nem tartotta be ígéretét a sztálinista vezető. Ennek ellenére a társulat az esedékes hitelt 1989-ben tör­lesztette, hogy a tanácsra mi­nél kevesebb adósságot hagy­jon. Miközben milliók ma­radtak a tanácsnak, tehát van pénze bőven arra. hogy a gáz­társulatnak kölcsönözzön, a KÖVIZIG hozzájárulásával. Annak érdekében, hogy a gáz­társulat programja zökkenők nélkül valóra váljon. Várhelyi László örbottyán Az ősi f-ssi&a csődéi A Pilisben 1184-ben, III Bé­la király idejében a mai Franciaország területéről jött ciszterciták telepedtek le. Pi- lisszentkereszt szomszédságá­ban építették fel templomu­kat, kolostorukat, a pilisi apát­ságot. Romjai még ma is fel­lelhetők. III. Béla király a Szentföldre vonuló Frigyes császárt Etzelburgban, vagyis Ösbudán, azaz Pomázon fo­gadta. Tiszteletére vadászatot rendezett. Ebből is láthatjuk, hogy a mai Pomáz helyén ősi fejedelmi szálláshely volt. Egy 1229. évi okmány említi a Szente nemzetséget, melynek nevét Pomáz határában fellel­hetjük Szenese alakban. A nemzetségnek hajdan ezen a helyen birtokai voltak. 1230- ban Béla király a pilisi cisz­tercita apátság templomát új­jáépítette. Kevéssel ezután üzséb esztergomi kanonok az­zal a tervvel foglalkozott, hogy a pilisi remetéket egy táborba hozza össze, s meg­alapítja a remeték rendjét. Nemes tervét a közbejött ta- tárdúlás nem engedte valóra váltani. 1241 karácsonyának éjjelén a befagyott Duna jegén át­kelve tört vidékünkre a mon­gol sereg, ösbudát és a szom­szédos falvakat felégette. A tatárdúlás után Ösbuda már nem nyújtott megfelelő vé­delmet, ezért IV. Béla Ősbu- dától délre, a mai budai Vár­hegyen kezdte meg új város építését. 1246-ban özséb esz­tergomi kanonok több társá­val — Vancsa István érsek engedélyével — a Pilisben lé­vő szántóhoz közel eső „hár­mas barlangba” vonult. Ez a „hármas barlang” a mai Po­máz határában van, a csodás Holdvilág-árokban fekszik. E barlang közelében építették fel első kolostorukat a szent kereszt tiszteletére. Zólyomi István Pomáz Tökölre ^ A tököli Állati Fehérje Fel­dolgozó (ATEV) létesítése óta sok kellemetlenséget — bűzt — okoz a környéken lakók­nak. Vitatni létesítését, tele­pítésének körülményeit ma már felesleges. De hogy’ennyi év után még mindig — igaz esetenként kiadósán — orrfa­csaró, gyomrot felkavaró bűzt áraszt, az több, mint felhábo­rító. Lehet, hogy a berende­zés műszaki állapota vagy csak egyszerűen a technológiai fegyelem hiánya az ok. de leg­utóbb július 19—20—21-én árasztott elviselhetetlen bűzt a telep. A szag a bezárt ajtó­kon, ablakokon keresztül is behatolt a lakásokba. Ilyen melegben bűzös lakásban rendkívül „kellemes” tartóz­kodni. Korábban — újságokból tu­dom — a debreceni feldol­gozó is hasonlóan „illatosí­totta” a környékét, s végül egy nyugatnémet cég beren­dezésével, bűzcsapdával sike­rült a kellemetlenséget meg­szüntetni. Tökölön viszont nemhogy bűzcsapda nincs, de az ATEV — tudomásom sze­rint — erdősávot sem telepí­tett, pedig erre kötelezték. Ezt onnan veszem, hogy a válla­lat egyik vezetője imigyen há­borgott: ők nem erdészek... A másik gond a feldolgozás­ra kerülő „nyersanyag” szál­lítása. A billenőtartályos gép­kocsi az úton végighaladva nemcsak bűzlik — látványnak is „különleges”. Egyrészt a külső felületen szennyezett tartály, másrészt a tartály pe­reméről „lelógó” töltelék. Fel­teszem a kérdést: ez az egyet­len „korszerű” szállítási mód? Levelemet a Köjál vezetőjé­nek, Ráckeve országgyűlési képviselőjének is megküldtem. Hátha ők elérik, kellemetlen­ségeink csökkenjenek, vagy mielőbb megszűnjenek. Koródi Imre szigetcsépi tanácstag A DMRV ne cserében Amikor a Pest Megyei Hír­lap váci kiadásában július 16- án „Rontja a minőséget az iszaplerakódás. — Csak tiszta vizet a pohárba” című írást olvastam, az az aggodalmam támadt, már megint nélkülünk döntenek. De félni lehet attól, hogy a Verőcéről tervezett vízelvezetés Nógrád megyébe úgy történik meg — kizárólag a DMRV hatáskörében —, hogy erről sem Verőce Taná­csa, sem a lakosság előzetesen semmit sem tud. Pedig ezzel összefüggésben * feltétlenül szükséges és fontos felhívni a DMRV figyelmét arra az egyezségre, ami a verőcei víz­mű megépítése előtt létrejött. Ez pedig információim szerint azon a megállapodáson ala­pult: a községi tanács csak úgy járul hozzá a földek szin­te nem is forgalmi áron törté­nő kisajátításához, ha Verőce község vízellátása mind meny- nyiségi, mind minőségi szem­pontból biztosítva lesz. Ebből kiindulva, hogy Verőce köz­ség biztosította a feltételeket a vízmű létesítéséhez, a veze­tékek lefektetéséhez, ki vitat­hatná el a községtől azt a jo­got: a verőcei vizet még cse­re ellenében sem viheti el a DMRV. A község lakossága ugyanis ragaszkodik az egészséges ivó­vízhez, s nem utolsósorban az egyezség betartásához, mely a földterületek kisajátításakor létrejött. A Verőcén nyert ivóvíznek mind mennyiségben, Tmtt*tí‘ mindégben Verőcén kell*’maradnia. Ezzel az ivó­vízzel a DMRV ne gazdálkod­jon a község rovására. Id. Verőcei Béla Verőce Értékeket reft a táj A Gödöllői Tájvédelmi Kör­zetet természetvédelmi szem­pontból a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezeli 1990. júli­us 15. óta. A tájvédelmi kör­zet megalakulását kimondó környezetvédelmi miniszteri rendeletnek néhány előzmé­nyét nem érdektelen számba- venni. így azt, hogy az 1975- ben készült távlati természet- védelmi fejlesztési terv 1990- re irányozta elő a gödöllői dombvidék tájvédelmi körze­tének megalakítását. A több évig tartó előkészítő munká­latokat a Bükki Nemzeti Park igazgatósága végezte el, s fe­dezte annak költségeit. A gö­döllői tájvédelmi körzet nyolcvan százaléka erdő. A tájat a tudósok évek, óta az „erdővegetáció mozaikjának" nevezik. Az itt élő molyhos-, kocsányos-, kocsánytalan, cse­res-tölgyes, hegyi-, tatár-, me­zei juharos, hársas tölgyek sokszínűsége Közép-Európá- ban egyedülálló és szigetsze­rű. De itt található a Duna—Ti­sza vízválasztója, néhány még meglévő tiszta forrással, pa­takkal, számos botanikai, zoo­lógiái értéket is rejt a táj. Kultúrtörténeti értékek is elő­bukkannák szinte Iépten-nyó- mon a régi koroktól nap­jainkig. Sára János lett a tájvédel­mi körzet vezetője, aki 1962- ben a pécel—isaszegi erdők­ben kezdett dolgozni, s azóta is a szakmában maradt. A védetté nyilvánítá s előkészítő munkáját is ő szervezte — a tájvédelmi körzet létrehozása, a gazdálkodók és a hatósá­gok ehhez történő hozzájáru­lása tevékenységének ered­ménye. V. Szabó Ferenc Bükki Nemzeti Park igazgatóhelyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents