Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-02 / 180. szám

4 1990. AUGUSZTUS 2.. CSÜTÖRTÖK NEM MARAD ADÓSSÁG AZ „UTÓDOKRA MM Négy évtized állomásai Augusztus 15-én veszik át a törzsgárda-kitüntetéseket a Pest megyei tanácsok régi dol­gozói. Közöttük lesz Fuferen- da Pál, az Erdőkertesi Tanács elnöke, aki már csaknem 40 éve dolgozik az államigazga­tásban. — A mezőgazdasági techni­kum elvégzése után, 1954-ben mint mezőgazdasági gyakor­nok kerültem a Bács-Kiskun Megyei Tanácshoz. Onnan jöt­tem vissza 1958-ban, én ugyan­is Erdőkertesen születtem és itt is nőttem fel. Először pénz­ügyi előadóként dolgoztam, 1961-ben lettem vb-titkár, 1966 óta pedig a tanács elnöke va­gyok. • Gondolom, azóta sokat változott a falu ... — Az ötvenes években 2400- an laktak itt, ma több mint 4 ezren. Nagyon sok gondunk volt akkoriban. A település 1956-ban lett önálló — koráb­ban Veresegyházhoz tartozott — így aztán gyakorlatilag az alapintézmények is hiányoz­tak. Egy két tantermes isko­lánk volt, semmi más. Erdő­kertes rendkívül nagy kiterje­désű, 72 kilométernyi útháló­zatunk van, több mint egy vá­rosnak. Legelőször a villanyt kellett mindenhol bevezetni, csak ezután kerülhetett sor a továbbiakra. Szükségünk volt óvodára, iskolára, orvosi ren­delőre. Az első, 150 férőhelyes óvo­da 1971-ben épült fel, a hetve­nes évek végén pedig elkészült egy újabb, 50 férőhelyes. Az iskolát 1976-ban építettük, ere­detileg nyolc tantermesnek A NÉPSZAVAZÁS KÖLTSÉGEI Mire ment el? Pest megye 23 millió 551 ezer forintot kapott a közpon­ti költségvetésből a népszava­zás lebonyolítására. Ebből a megye 140 tanácsa eddig 7 millió 600 ezer forintot kapott meg. A 16 választókerületben az egyéni választási bizottsá­gok tagjai fejenként 1000 fo­rintot kaptak. A 928 szavazó­körben a jegyzőkönyvvezetők­nek 2000, a szavazatszámláló bizottságok tagjainak — egyenként — 1000 forint jár. A dologi kiadásokra a négy nagy város — Nagykörös, Érd, Cegléd, Vác — 70-70 ezer fo­rintot kapott, a másik 12 egyéni választókörzet 60-60 ezer forintot. Az a 48 telepü­lés, ahol öt szavazókörnél több működött, 10-10 ezer forintot kapott dologi kiadásokra, az öt szavazókörnél kevesebbel dolgozó tanácsok pedig 5-5 ezer forintot kaptak. Külön utaltak pénzt az egész napos munkában részt vevők élelmezésére. A 16 választóke­rületben az egyéni választási bizottságok tagjainak fejen­ként 200 forint jutott étkezés­re, s az itteni tanácsok 2000 forintot kaptak. Az a 12 te­lepülés, ahol tíz szavazókörnél több volt, 1000-1000 forintot, az a 112 pedig, ahol tíznél ke­vesebb működött, 700-700 fo­rintot kapott élelmezésre. Szintén kétszáz forint jutott fejenként azoknak, akik a 928 szavazókörben dolgoztak. A megyei költségekre 305 ezer forintot különítettek el, 300 ezret a dologi, ötezret az élelmezési kiadásokra. A megyei tanácsnál van még tartalékban csaknem 12 millió 700 ezer forint, ebből jutalmazzák o. helyi tanácsok dolgozóit, akik részt vettek a népszavazás lebonyolításában. Fuferenda Pál szántuk, de végül 16 lett be­lőle. Ugyancsak a hetvenes évek végén készült el az egész­ségház, négy orvosi rendelővel és három szolgálati lakással. Van a faluban gyermekorvos és fogorvos is. Q Hogyan hatottak Erdő­kertesre az utóbbi évek gazda­sági nehézségei? — Nekünk szerencsénk volt, ez a falu talán soha nem fej­lődött annyit, mint az utóbbi öt évben. Meg tudtuk oldani a vízellátást és megépült a gáz­vezeték is. Nagy előnyt jelen­tett a község számára, hogy hatalmas területeink vannak, amit ki tudtunk parcellázni. A hetvenes évektől megnőtt az érdeklődés az üdülőtelkek iránt, sokan vettek egy-egy földdarabot. Jelenleg legalább kétezer hétvégi ház van a fa­luban, több, mint ahány lakó­ház. Persze, jelentkezik ennek minden hátránya is. Sok te­lektulajdonos nem csak nyá­ron van itt. Az ideköltözők nem tudtak lakást venni gye­rekeiknek, így a városi ottho­nokat otthagyva, nyugdíjas­ként egész évben itt élnek. Az üdülőterületen nemcsak a köz­műellátást, hanem az alapellá­tást is meg kellett oldanunk. # Milyen sajátos gondjai, nehézségei vannak Erdőkertes­nek? — Ez a község valamikor az 1910-es évek elején kezdett ki­alakulni, korábban itt erdő volt. A területei a váci püspök­ségtől vette meg egy földbir­tokos, aki kivágatta a fákat, szőlőt és gyümölcsöst telepített ide. Az első lakók cselédek voltak. A második világháború után néhány év alatt megduplázó­dott a lakosság száma. Mivel a mezőgazdaság nem biztosított munkalehetőséget, az ország minden részéről az ipari cent­rumok — elsősorban Budapest — közelébe költöztek az embe­rek. Mivel mi közel vagyunk a fővároshoz, itt is sokan vet­tek telket, építettek házat. A falu összetétele rendkívül he­terogén, itt nincs egy olyan mag, mint a régi, több száz éves községekben. Erdőkertesen körülbelül nyolcszáz embernek van hely­ben munkája, kétezren Pestre járnak dolgozni. Ez egy olyan falu, ahol zömében munkások laknak. Az itteniek között sok a betanított és a segédmunkás. Tartunk is attól, hogy a gyá­rak a rosszul kvalifikált mun­kaerőt — s közülük is elsősor­ban az ingázókat — el fogják bocsátani. Ma három munka- nélküli van a faluban. Már egy ideje gondolkodunk azon, hogy egy olyan ipari üzemet kelle­ne itt létrehozni, ahol a beta­nított munkások is állást ta­lálnának. Minden település él ­tében meghatározó, hogy ho­gyan tudnak boldogulni az ott élő emberek. • Milyen hatással vannak a gazdasági és politikai változá­sok az erdőkertesiek hangula­tára? — Az utóbbi időben egyre inkább befelé fordulnak az émberek. Nem túl jó a han­gulatuk, nem nagyon látják a kibontakozás reményét. A köz­ségben három párt működik. az MDF, az SZDSZ, és az MSZP. Velük a tanács mindig is igyekezett jó kapcsolatot ki­építeni. A vasárnapi népsza­vazásra a helybélieknek kö­rülbelül 9 százaléka ment el, ez mutatja, hogy milyen kiáb­rándultak az emberek. 0 Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, mit tart a legna­gyobb eredménynek, illetve kudarcnak? — Talán akkor örültem a legjobban, amikor a vízellátás megoldódott. Korábban óriási összegeket költöttünk kutató­fúrásokra, de sehol nem talál­tunk vízbázist a környéken. Nagy kudarcnak a régi tég­lagyár ügyét éreztem. Volt egy korszerűtlenné vált téglagyár a községben, s a 15 hektárnyi területet nagyon olcsón meg tudtuk venni. Szerettünk vol­na itt munkalehetőséget te­remteni a helybélieknek. Tár­gyaltunk egy kisszövetkezettel, de az üzlet nem jött létre, sőt egy évig tartó pereskedés lett a dolog vége. Anyagi veszteség nem ért minket, mert a terü­letet kiparcellázzuk, s így vár­hatóan 30 milliót kapunk majd érte. A csalódást az okozta, hogy a helyi ipart nem tudtuk megteremteni. 0 Mik a további tervei? — Szeptember 30-tól nyug­díjba megyek. Egészségügyi okok miatt kértem a kor­kedvezményes nyugdíjazást, ugyanis mindkét szememet meg kell operálni. Tulajdon­képpen már januártól elme­hettem volna, de akkor nem volt vb-titkárunk, és nem akartam vezető nélkül hagyni a tanácsot. Legnagyobb örömömre, úgy adhatom át az ügyeket, hogy egy fillér adósságunk sincs, amit kevés település mondhat el magáról. Van néhány millió tartalékunk, s’ vannak még el­adható telkeink, így az új ön- kormányzatnak nem kell min­dent a nulláról kezdenie. LASSÚ A TANÁCSI ÜGYINTÉZÉS? Hátrányban a városi ügyfelek Nehézkes, bürokratikus és főleg nagyon lassú — ezek a köztudatban a tanácsi ügyin­tézés szinonimái. A Pest Me­gyei Tanács Igazgatási osztá­lyának munkatársai már évek óta figyelik és számítógépre viszik a megye ügyiratforgal­mával kapcsolatos adatokat. Annyi biztos, hogy az 1 mil­lió Pest megyei lakos bőven ad munkát az államigazgatás­nak. 1985-ben összesen 661 ezer ügyirat érkezett a taná­csokhoz, 1986-ban ez a szám már 883 ezer volt. A kétszáz- ezres növekedés nem véletlen, hiszen 1986-ban vezették be a településfejlesztési hozzájáru­lást, ami ugrásszerűen meg­emelte az ügyiratok arányát. 1987-ben 817 ezer, 1988-ban 617 ezer, 1989-ben 626 ezer volt a beérkező ügyiratok száma, ám a csökkenés mellett az esetek egyre bonyolultabbak voltak. Külön tartják nyilván a ha­tósági intézkedéseket — ide tartozik például a munka­könyvek vagy a hatósági bizo­nyítványok kiadása. Ezek szá­ma az utóbbi öt esztendőben 850 ezer és 1 millió 500 ezer között ingadozott! A közvéleményt persze el­sősorban az érdekli, hogy be­tartják-e a tanácsok az ügy­intézési határidőket. Az állam- igazgatási munkával kapcsola­tos összesítéseket 1988 óla a megyei tanács készíti el. Min­den hónapban összegyűjtik és rendszerezik az adatokat, így a helyi tanácsok már néhány hét múlva megismerkedhetnek a rájuk vonatkozó statisztikák­kal. Bonyolult esetekben az ügy­intéző engedélyt kérhet az előírt határidő túllépésére. Er­ről természetesen értesítik az ügyfelet is. Főképpen az en­gedély nélküli túllépések azok, amelyek a tanács munkájának rossz hírét keltik. A megyé­ben 1985-ben majdnem 6000 alkalommal, azaz az összes eset 5 százalékában lépték túl engedély nélkül az ügyintézé­si határidőt. Ez a szám három év alatt 960-ra. azaz az összes eset 0,7 százalékára csökkent! A statisztikák szerint főként a másodfokú határozatok — például fellebbezések — inté­zése hagyott kivetnivalót ma­ga után. 1985-ben az esetek több mint 10 százalékában — 462 alkalommal — engedély nélkül lépték túl az ügyinté­zési határidőt! Nagyon sokat javult a helyzet az elmúlt öt év alatt, 1989-ben az egész megyében már csak háromszor fordult elő ugyanez. Az ügyintézési határidők túllépését tekintve általában rosszabb a helyzet a városok­ban, mint a kisebb települé­seken. A megye 14 városa kö­zül kettőben, Szigetszentmik- lóson és Nagykátán viszont ta­valy egyetlen esetben sem lépték túl engedély nélkül a határidőt. ESZTÉTIKA, MINŐSÉG, GAZDASÁGOSSÁG Az év lakóháza 1990 Július 27-én a megyeházán vették át az okleveleket és a pénzjutalmakat az Év lakóhá­za 1990 megyei díjazottai. Az építési tárca évek óta meghirdeti ezt a pályázatot, amely a magánerőből, magán­kezdeményezéssel és -közre­működéssel létrejött példamu­tató lakóházakat részesíti elis­merésben. Az értékelés szem­pontjai közé tartozik az esz­tétikum mellett a jó minőség és a gazdaságos Kivitelezés is. A pályázat feltételei szerint nevezni lehet új lakóépülettel, valamint meglévő lakóház bő­vítésével, korszerűsítésével, felújításával. Az országos meg­mérettetésen a megyei pályá­zatokon legjobbnak bizonyult alkotások vesznek részt. Pest megyéoen az idén jó­val kevesebben jelentkeztek, SAJÁT ERŐBŐL ALIGHA MEGY A laktanyák sorsa Sok még a kérdőjel a szov­jet laktanyák átadása és hasz­nosítása körül. Előzetes elkép­zelések szerint a megüresedő objektumoknak elsősorban biz­tonsági célokat kell szolgál­niuk. Egy részüket megkap­hatják az önkormányzatok, a tervek szerint ingyen, ha ok­tatási, illetve egészségügyi cé­lokra használják. Júliusban a Belügyminiszté­riumból egy tervezet érkezett a megyéhez, amely a felsza­baduló ingatlanok hasznosítá­sára vonatkozó irányelveket tartalmazza, s ezek vélemé­nyezésére kérték a megyei ta­nácsokat. A Művelődési és Közoktatá­si, illetve a Népjóléti Minisz­térium ugyancsak tájékozta­tást kért a megyében levő szovjet laktanyák sorsával kap­csolatos helyi elképzelésekről. A Pest Megyei Tanács mű­velődési osztályának előzetes felmérése szerint nyolc tele­pülés kívánna valamilyen ok­tatási vagy egészségügyi in­tézményt kialakítani — ösz- szesen 11 helyen vannak lak­tanyák. Cegléden gazdaképző isko­lát, pedagógus szolgálati la­kásokat. és kollégiumot sze­retnének létrehozni a lakta­nyában —, amennyiben meg­kapják az épületet. Nagykőrö­sön mezőgazdasági tovább­képző bázist alakítanának ki. Pécelen elsősorban egészség- ügyi célokra szeretnék hasz­nálni az épületet, Kiskunlac- házán pedagógus szolgálati la­kásokra lenne szükség. Szent­endrén a város a Novotrade részvénytársasággal közösen, vállalkozói középiskolát hoz­na létre, illetve számítástech­nikai szakembereket képezné­nek. Táborfalván kiépíthetné­nek a laktanya épületeiben egy megyei gyógypedagógiai inté­zetet. Tökölön óvoda, általá­nos iskola, kollégium, ifjúsági otthon jöhetne létre a lakta­nyában, s elképzelhető egész­ségügyi hasznosítás is. Vecsé- sen oktatási és sportcélokra használnák az épületet. Piliscsaba és Aszód inkább ipari üzemet szeretne kialakí­tani, Vác szintén, ugyanis az ottani laktanya nem alkalmas oktatási vagy egészségügyi cé­lokra. Ha az önkormányzatok ipari létesítményeket szeret­nének kialakítani, akkor való­színűleg fizetniük kell majd — de erről még nem született döntés. Nem lesz könnyű azon települések helyzete sem, akik ingyen kapják az épületeket, egyelőre ugyanis nem tisztá­zott, hogy mennyibe kerül majd az átalakítás és az üzemelte­tés — s főleg, hogy ki segít majd a helyi önkormányza­toknak. Merthogy saját erőből nem tudják megoldani, az biz­tos. mint a korábbi években — összesen hét épület dokumen­tációja érkezett be. Ebből vá­lasztotta ki a szakmai bíráló­bizottság a díjazott művet, amely továbbjutott az országos pályázatra, másik három mun­kát pedig dicséretben részesí­tettek. A megyei díjat a Nagyková­csi, Kossuth u. 66. szám alatti ház nyerte el. Építtetője Vin- cze Ágnes, a tervező Horváth Sándor, a kivitelező Fábos Lajos volt. A tulajdonos egy régi házat újítíatott fel, me­lyet megtoldottak egy új épü­letszárnnyal. A régi és az új rész tökéletesen illik egymás­hoz, és összhangban vannak a környezettel is. A ház külső és belső kialakítása választéko­sán egyszerű. Mindezt példa­értékűnek tartották a bíráló szakemberek. Dicséretet és pénzjutalmat kapott a Nagykőrös, Gyopár u. 6194. helyrajzi számú kétla­kásos ikerház. Építtetői Kosa István és neje, illetve Kiss János és neje, tervezője Er- dey Pál, kivitelezője a Szent­királyi Egyetértés Mgtsz épít- tetörészlege. Az ikerház mér­téktartó építészeti kialakításá­val, szolid, mégis igényes alap­rajzi elrendezésével és gazda­ságos kivitelezésével nyerte el a zsűri elismerését. Ugyancsak oklevelet és pénzjutalmat ítélt oda a bi­zottság a Nagykörös, Arany János utca 21. szám alatti csa­ládi ház belső átalakításáért és külső felújításáért. Az építtetők — Túri László es neje —. valamint a tervező — Erdey Pál — az eredeti álla­pot szerint állították helyre az épületet, amely tükrözi a település régi arculatát. A megyei tanács végrehajtó bizottsága júliusi ülésén a di­cséret mellett pénzjutalmat ítélt oda egy negyedik épület­nek is. A Szigetszentmiklós, Erkel utca 29. szám alatti hat­lakásos sorház építtetői és ki­vitelezői Miksics István és tár­sai, tervezője Dolinay István. Az épület szép példája a kö­zösségben megvalósuló magán­erős lakásépítésnek. Az oldal a Pest Piagyei Tanács támogatásával készül! Irta: Kecskés Agnes Fotó: Vimola Károly

Next

/
Thumbnails
Contents