Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-09 / 159. szám

fmsT mug re, 1990. JÚLIUS 9.. HÉTFŐ Aratjuk, amit vetettünk Utolsó szalmaszál sincs Mit aratunk Jövőre? Mi következik? Ki következik? Ma már nem egy községben a tsz-brigádvezető is fő­kommunista a falu szemében, pedig pár hónappal ez­előtt még csak a tsz-elnökök — a „zöld bárók” — vol­tak soron. Egy éve még „renitens” tsz-elnökök acsar- kodtak a TOT-ra, s vezetőjére. Másfél éve ugyanezt a TOT-vezetőt megünnepelték, mert annak idején meg tudta védeni a tsz-eket a Biszku-féle politikai különít­ménnyel szemben,.. Nem tudom, mit aratunk jövőre, de amit most aratunk, azt nagyon régen vetettük már ei. Sétálgatok hétköznap a megye termelőszövetkezetei­ben, s úgy érzem, mintha va­sárnap lenne. — Elmentek mind az em­berek — mondja egy utolsó­nak maradt lakatos, s mu­tatja, hogy ipari tanuló gye­rekekkel kell szereltetnie a kombájnt. Sétálok vasárnap a földe­ken, s úgy érzem, mintha hét­köznap lenne. Tinnye és Pilis- csaba között kis kombájn, pót­kocsis IFA, s egy sereg em­ber. Kezükben mint a motolla, jár a vasvilla, dobálják a bá­lákat a kocsira. Menet köz­ben beszélgetünk, mert meg­állni nincs idő. — Nem, nem vagyunk tsz- tagok — tiltakoznak. Majd ugyanúgy: — Nem, maszekok sem vagyunk. Ez a bérleményi földünk. A toki Egyetértéstől béreljük. Milyen eredménnyel? Mi­lyen feltételekkel? A válasz­ra nincs idő, de talán szán­dék sem. A tábla végén min­denesetre csinos kis Nissan Sunny várja a családot — merthogy főként sógor, koma, testvér adja itt villáról villára a bálát. A kocsi a toki tsz szarvas­marhatelepére hajt, hogy le­mérjék a súlyt. A mázsát Nagy István, a telep mindene­se figyeli. — Azért vagyok mindenes, mert itt már mindenkinek mindent kell csinálni. Mennek elfelé, akik itt dolgoztak. Ke­lek négykor, fejek, etetek, ta­karítok. Sok a munka, de nem sok a fizetés. Lent a völgyben pedig gyö­nyörű holstein-fríz tehenek legelésznek. — Hogy elmennék-e ma­szek tehenésznek? Elmehet­nék, de nincs pénzem állatot venni, földet bérelni. Pedig értenék hozzá, bele mernék vágni. Csodálkozom Nagy István bátorságán, hiszen úgy tu­dom, a tsz-eknek sem érte meg mezőgazdasággal foglal­kozni, melléküzemágak nél­kül nem állna a búza sem meg. — De ott se más a helyzet — mondja a tehenész-minde­nes. Nézze, az a lakatosmű­hely, nemrég harmincán dol­goztak ott, ma meg jó, ha tí­zen vannak. De nekik nincs munkájuk. Mi lett azokkal, akik el­mentek? Semmi. Szó szerint. Vidéken a tsz az egyetlen munkaadó. S aki innen megy, az még csak nem is utcára ke­rül, hanem csak poros dűlő- útra. Vakság, önámítás lenne nem észrevenni azt, amit Ma­gyarország földszintes részén már mindenki tud: azt, hogy a tsz-világnak vége. Nem kell, hogy pártok, hogy kormá­nyok verjék szét a föld nagy­üzemeit, szétesnek azok ma­guktól is. A kérdés csak az* hogy mi lép a helyükbe? — Sok jó szakember van itt, azok tudnának csinálni valamit — mondják a tele­piek. S bizony, jó lenne, ha valamit csinálnának. Magyar- ország mezőgazdaságának ál­lapota siralmas. Ugyanannyi ember foglalkozik földműve­Tsz-gépek tsz-földön. Kép a múltból? Ritka fű a magyar rozsnak Védik a vízmű területet A közelmúltban panaszos le­vél érkezett szérkesztőségünk- be. Feladója a Verőcén élő idős Verőcei Béla, aki elpa­naszolta, hogy a községben la­kók tudomására jutott, misze­rint a Dunamező-dűlőben levő 150 hektárnyi területet a gödi Duna Menti Termelőszövetke­zet igénytelen fűmaggal vetet­te be, pedig ott egykor a gaz­dák minőségileg legértékesebb, magas aranykorona értékű földjei virultak. Levélírónk utalt arra is, hogy megkérde­zett szakembereket, a föld­műveléshez régtől fogva értő­ket arról, hogy ezen a terüle­ten a gabona, a kukorica vagy egyéb növényi kultúrák nem mutatnának-e jobban!? És, mint megemlíti, bizony töb­ben is azon az állásponton vannak, hogy e fűmagos akció körül, valami nincsen rend­ben. A vitatott földterülettel kapcsolatban megkerestük a gödi tsz elnökhelyettesét. Horváth Szabolcs a következő felvilágosítást adta: — A Dunamező-dűlő vízmű terület. Kutak vannak a köze­lében. Ez egyúttal azt is je­lenti. hogy műtrágyát, növény­védő szereket nem lehet a ta­lajba juttatni. Márpedig, ha az említett növényi kultúrák ke­rülnének erre a helyre, a ki­elégítő termés érdekében szük­ségszerű volna a különböző műtrágyák, növényvédő szerek alkalmazása. Horváth Szabolcs a továb­biakban arról is szólt, hogy ezen a területen végül is nem veszít a szövetkezet, mert kö­zönséges fűmag helyett, a na­gyon is jövedelmező magyar rozsnak elnevezésű füvet ter­mesztik, s ennek jó a piaca. Ezekből a szénakészítmények­ből tisztességes bevétele szár­mazhat a tsz-nek. Természetesen meg lehet ér­teni azoknak a községben élőknek az ellenérzéseit is, akik a gödiek döntését értel­metlennek, az első osztályú föl­dek elkótyavetyélésének ítélik mindezt. Különösen fájdal­mas a fűmagtermesztés látvá­nya azoknak az egykori egyéni gazdáknak, akik hajdan ezen a területen gabonát termesz­tettek. Viszont kétségtelenül elfogadható a szövetkezet ma­gyarázata is, hiszen a Duna­mező-dűlő vízmű terület, amelynek vízháztartását tilos veszélyeztetni. Gy. L. Nyögi az IFA, nyeli a ma­lom a gabonát (Vimola Károly felvételei) léssel, mint évtizedekkel ez­előtt — sem a hatékonyság nem nőtt, sem a polgárosodás nem ment végbe. A termelés szintje döbbenetesen alacsony. Hollandiában 355 számos állat jut száz hektár földre, ha­zánkban csak 75. Ugyanakkora területen a szélmalmok földjén 220 kilowatt traktorerő pöfög, nálunk csak 40. Bizony, előttünk még az ara­tás, amit elvetettünk, csak ez­után kel ki igazán. Amerikai méretekben folytatott, holland intenzitású olcsó tömegtermék- előállítás — szovjet techniká­val. Pátyon, a helyi kiskocs­mában arról beszélnek, hogy fiatalok halnak meg mostaná­ban májrákban. A vita csak azon van, hogy ez Csernobil, vagy a tsz-földek permetezé­se miatt van-e. Mérgezett a víz, a föld, a tsz tönkretette a falu büszkeségét, a Váradi- kastélyt, elszennyezte a stran­dot ... Tehát aratás ideje van. Diósd határában kora reggel az agronómus morzsölgatja a búzát, s mikor úgy érzi, szá­razait már a szemek, int, s fe­gyelmezett csatárláncban be­leharapnak a kombájnok a táblába. Szép látvány. — Magának szép? Nekem nem — mondja egy diósdi atya­fi mellettem. — Itt a háború előtt őszibarackos volt, min­den hajnalban vitték a barac­kot a gazdák a budaörsi rep­térre, felpakolták, küldték Londonba. Angliában reggel a piacokon friss diósdi ősziba­rackot kínáltak a kofák. Csakhogy London azóta iszonyúan messzire költözött Pest megyétől, s egyelőre sem­mi sincs a közelében. Még — hiába van aratás — egy utol­só szalmaszál sincs ... Tóth Béla Endre Sztrájk esetére: válságstáb h kormányzat szívesen közvetít és tárgyalásokat javasol A márkushegyi bányászok sztrájkja után egyes híreszte­lések szerint újaob munkabe­szüntetések várhatók a héten a bányászatban. Herczog László, a Munka­ügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerint a már­kushegyi bányászok akciójá­ban nyilvánvalóan szerepet játszottak olyan hagyományos gazdasági okok, mint például a munkahely féltése és a bér- követelés, de kifejeződésre ju­tottak az érdekvédelmi szerve­zetek legitimációs problémái is, sőt egyes pártok is igyekez­tek politikai tőkét kovácsolni a megmozdulásból. A kiváltó okok között jelentős szerepe volt a dolgozók bizalmatlan­ságának egyes vezetőikkel szemben, ami odáig fajult, hogy meg sem próbáltak tár­gyalni egymással. Mindez ki­élezte a problémákat. Hogy a helyzet ennyire elmérgesedett, abban mind a vezetést, mind a kollektívát felelősség terheli, mint ahogy az is igaz, hogy a bányászok helyzete régóta megoldatlan, és hiányoznak azok a korszerű egyeztetési el­járások, amelyeket a fejlett piacgazdaságokban munkaügyi konfliktusok esetén alkalmaz­nak. A munkaügyi kormány­zat természetesen tudomásul veszi a dolgozók jogát a sztrájkhoz, de minden ilyen tiltakozó akciónál elengedhe­tetlennek tartja a törvény megtartását. Mivel a márkus- hegyiek nem tettek eleget mindazoknak az előzetes egyeztetési eljárásoknak, ame­lyeket a sztrájktörvény előír, megmozdulásuk vadsztrájk volt. A törvényes keretek be­tartását a jövőre nézve a munkaügyi kormányzat azért is szorgalmazza, mert vad­sztrájk esetén az abban részt vevőket nem illeti meg az a jogi védelem, amit egyébként a törvény minden olyan esetre előír, amikor a munkabeszün­tetésekre előzetes tárgyalások és bejelentés alapján kerül sor. A vadsztráj kólókat sem­miféle jogszabály nem védi attól, hogy tettüknek munka­jogi következményei legyenek. Az előzetes egyeztető tár­gyalások fontosságát jelzi az is, hogy amikor a márkushe- gyiek munkástanácsa és a vál­lalat vezetése végre tárgyaló- asztalhoz ült, számos vitás kérdésről kiderült: a nézetel­térések félreértésen, a szüksé­ges információk hiányán ala­pultak, s több problémájukra is viszonylag könnyen megta­lálták a megoldást. A munkaügyi kormányzat nem kíván beleavatkozni a munkavállalók és a munka­adók vitájába, de kész arra, hogy közvetítsen a felek kö­zött. Ugyanakkor vállalja, hogy a jogos követeléseket közvetíti a Parlament felé, illetve, ha ez a minisztérium hatáskörébe tartozik, intézke­dik. Tervezik egy válságstáb felállítását is, amely munka­jogászok, bér- és foglalkozta­tási szakértők közreműködésé­vel szükség esetén segítséget nyújtana a munkahelyi konf­liktusok feloldásához. További információ: a kormány még e hónapban tárgyalja a Munka­ügyi Minisztérium javaslatát az intézményes érdekegyezte­tés kialakításáról. Az államtitkár-helyettes az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium felhatalmazása alapján arról is tájékoztatást adott, hogy a szénbányászat helyze­tének rendezéséről szóló hosz- szú távú koncepciót augusz­tusban vitatja meg a Minisz­tertanács. Az előzetes elképze­lések szerint a kormány a sze­nes erőművek működését és a lakosság szénellátását hosszú távon is hazai erőforrásokra alapozva kívánja megoldani. Ezért a kormányzat olyan köz- gazdasági feltételeket alakít ki, amelyek biztosítják a prog­ram gazdaságosságát. Így pél­dául tervezik, hogy hosszú tá­von a szén árát az azt helyet­tesítő erőforrások költségszint­jére emelik fel. A programhoz tartozna az is, hogy az elhi­bázott beruházások pénzügyi terheitől megszabadítanák a szénbányászatot. A bezárás tehát csak azokat az aknákat fenyegetné, amelyek az új költségszint felett termelnek. Így tehát nem kell akkora tö­meges munkanélküliséggel számolniuk a bányászoknak, mint amekkoráról jelenleg a szóbeszéd járta — mondta Herczog László. Kik lesznek a föídigénylő bizottságaikban ? Csapdában a kisgazdák A Független Kisgazda és Polgári Párt Pest megyei ve­zetősége és az intézőbizottsá­gainak képviselői szombaton megbeszélést tartottak Döm- södön. Dragon Pál, a búzaka­lászosok országgyűlési képvi­selője, a megyei elnök a ké­szülő földtörvénytervezetet is­mertette, elmondta, hogy mi­ként képzeli a felkészülést a helyhatósági választásokra, miként lehetne javítani a párt igen gyenge propagandáját, belső információs rendszerét. Kilátásba helyezte, hogy me­gyénk kisgazdái rövidesen nagygyűlést tartanak. lg A Pest Megyei Hírlap megkérdezte Dragon Pált, hogy a koalíció elégedett-e az Antall-kormány eddigi tevé­kenységével. — Az áremeléseket ellenez­zük, de megértjük a kormány kényszerhelyzetben hozott in­tézkedéseit. Azt azonban elfo­gadhatatlannak tartjuk, hogy megint a kisemberek, munká­sok, parasztok viseljék a ter­heket. Július másodikán az MDF, a Kisgazda és a Keresz­ténydemokrata Néppárt or­szággyűlési képviselői tárgyal­tak. Egyetértettünk abban, hogy a magas prémiumokat tiltsák le, hogy vonják felelős­ségre azokat, akik az országot tönkretették, hogy a nagy ösz- szegű nyugdíjakat építsük le. Egyébként csapdába kerül­tünk. Az általunk kiépített jogrend azoknak nyújt segít­séget, akik eddig is raboltak. A szemünk előtt folyik a va­gyon- és hatalomátmentés. A kormánynak határozottan fel kellene lépni ezen jelenségek ellen. Az elnéző magatartás­ban a kisgazdák nem lesznek partnerek. Q Hogyan készülnek a hely- hatósági választásokra? Tud­juk, komoly vita volt a tör­vénytervezettel kapcsolatban. — Az FKgP szinte minden pontját elvetette. Úgy minősí­tettük, hogy a tanácstörvény stilizált változata. Az 1880-as választási törvény ettől sokkal VÁLLALKOZÓKNAK Mezőgazdasági exporthitel A Földművelésügyi Minisz­térium illetékesei megkezdték a tárgyalásokat a hazai ban­kokkal arról, hogy miképpen lehetne a mezőgazdasági vál­lalkozókat egyszerűsített eljá­rással hozzájuttatni az 5. vi­lágbanki agrárprogram által kilátásba helyezett mintegy 100 millió dolláros hitelhez, vagy annak egy részéhez. Az előzetes elemzések sze­rint nagy érdeklődés mutat­kozik a kistermelők és a leen­dő vállalkozók körében a hi­telek igénybevételére. A ko­rábbi világbanki programok­kal ellentétben, ez az új ki­írás nem határoz meg konk­rét célokat, hanem lehetővé teszi, hogy hitelből bármilyen jól jövedelmező tevékenység­re berendezkedhessenek az érintettek. Olyan exportbővítő vállalkozásokra nyílik lehető­ség, amelyek kellő jövedelme­zőséget ígérnek az állatte­nyésztésben, a növénytermesz­tésben vagy akár a vállalko­zói élelmiszer-feldolgozásban, s a falusi turizmus föllendíté­sére is kínálkozik pénzforrás. A lényeg: a program céljait nem írták körül tüzetesen, a legjobb ötleteket „díjazzák” majd a vállalkozók pályáza­tainak elbírálói. Ahhoz, hogy valaki élhes­sen a lehetőséggel, vagyoni háttérrel kell rendelkeznie. Az igényelhető összeget nem ha­tározzák meg, ám azt minden bizonnyal befolyásolni fogja a rendelkezésre álló saját tőke nagysága. Amennyiben a vál­lalkozók különösen jó ötle­tekkel jelentkeznének, ám eh­hez részben hiányozna a va­gyoni háttér, úgy a hitelgaran­cia alapítványból is — ennek létrehozását már elhatározták — kellő fedezetet kaphatnak a termelők. A pályázatokat nagy jártassággal rendelkező intézményrendszer készíti majd el, a vállalkozó jelöltek fölkérésére. A fejlesztések még az idén megindulhatnak a világbanki agrárprogram újabb hitelének felhasználásával. A program nem csak a kistermelők szá­mára nyújt lehetőséget az ex­portjuk növelésére, a hitelből — a kiírás értelmében — más mezőgazdasági termelők, így a nagyüzemek szintén részesül­hetnek. jobb és demokratikusabb volt. Még abban sem tisztázódott az álláspontunk, hogy előbb az elöljáróság tagjait, vagy a pol­gármestert válasszák-e meg. Mindkét sorrendnek adódik előnye és hátránya. g] De a helyhatósági válasz­tásokat nagyon fontosnak tartják t — Kiemelkedően! Antall Józsefnek igaza van, amikor arról beszél, hogy az ország­ban jelenleg kettős hatalom működik. A végleges rendszer- váltás csak szeptember 30 után lehetséges. Ha minél több tele­pülésen győzünk. Elégedetle­nek vagyunk azzal, hogy Pest megye 192 települése közül csak 116-ban működik Kisgaz­da-szervezet. A választásokon minél több helyen jelen kívá­nunk lenni, hogy a kettős ha­talmat végleg lebontsuk. Ü Miért támogatják a kis­gazdák azt, hogy a Parlament válassza a köztársasági elnö­köt? — Mert ez a Parlament le­gitim. Ha a nép választ, min­den párt állít köztársasági el­nökjelöltet, mindenki ezzel fog foglalkozni, megbénul a mun­ka. A költségekről nem is be­szélek. ül Nem hagyhatom ki a kér­dést a földprogramjukról. Ra­gaszkodnak még a sokat bírált 1947-es állapotok visszaállítá­sához? — Igen, visszatérünk hozzá. A kormányprogram is ezt tar­talmazza, a Parlament pedig elfogadta. Elkészült a pártunk földtörvénytervezete is. Ennek lényege, hogy „az eredeti tu­lajdonos kérheti földtulajdona visszaállítását, ha mezőgazda­sági főfoglalkozású, ha bár nem mezőgazdasági főfoglal­kozású, de kötelezettséget vál­lal a föld megművelésére, vagy igazolja, hogy harmadik személlyel jogi előszerződést kötött.” Ej Kik lesznek a föídigénylő bizottságok tagjai? — Mind a hat Parlamentbe bejutott párt állíthat 1-1 kép­viselőt. Jelen lehetnek annak a gazdálkodó szervezetnek a küldöttei, amelyek leadják a földet. Vicsotka Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents