Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-09 / 159. szám
4 1990. JÜL1TJS 9., HÉTFŐ Nem középiskolás fokon.;: Fiatalodik a koros épület- együttes. A szobákat, termeket ma még építőmesterek uralják, ám a párt hajdani megyei oktatási igazgatóságát nemsokára egyetemisták népesítik be. A vagyon e korábban megyénket illető részének — s ezzel egy időben a tekintélyes politikai főiskolának is — a pesti bölcsészkar lett az örököse. A hallgatók a kormány év eleji döntését követően már birtokba is vették a kollégium szobáit. Az oktatók is csomagolnak, hogy a nyári szünet végével, lassan átköltözködjenek Budapesten a földalatti végállomásánál, a csendes környezetben álló, kis parikkal övezett oktatási tömbbe. Az előző esztendők során megnövekedett hallgatóság és az őket tanító oktatói kar kinőtte az ELTE Váci utcai épületét, s az intézmény terjeszkedni kezdett. A most elnyert lehetőségek újra rendes medrébe terelik a lassanként szétzilált képzést: a nyugati nyelvek tanszékei találnak új otthont a Városliget tágabb környezetében. Az Amerikai útra a francia tanszék készül — emlékeztetve egyúttal a kar vezetését is arra, hogy a többszörös csere lezárultával neki kell látnia az Amerikanisztikai Intézet létrehozásának is, Feladatokban, tervekben nincs hiány, s ha valaha vád érte volna a korábbi egyetem munkáját, most megnyugvással fogadhatjuk, hogy a tanítás e patinás épületekben folytatódik, s bízvást állíthatjuk, „nem középiskolás fokon”... — mtl — Névtelen-nevesített levél Budaörsről Ez már az új időknek új jele Néprajzi szeminárium Alighanem egyedi eset, hogy a nyári szilnidS közepe táján szülői értekezletet hívnak össze. Ez történt nemrég Budaörsön, az Illyés Gyula Gimnázium I/B osztályában. Ennek oka egy levél volt, amely súlyos vádakkal illette az ottani pedagógusokat. A levélíró gondoskodott arról, hogy egy-egy másolat eljusson — a címzett Budaörsi Városi Tanácson kívül — a Pest Megyei Tanács művelődési osztályához és szerkesztőségünkhöz. Bár küldője nem látta el kézjegyével, de többek nevében fogalmazott. Az ő nevüket viszont megemlítette. A névtelen-nevesített levél fölhánytorgatja, hogy évzáró előtt tizenhat tanulót tanácsoltak el a gimnáziumból. Mégpedig igazságtalanul, az osztályfőnök „önhatalmú intézkedése miatt”. A helyenként zavaros mondatokból erős indulat érződik. Ez arra enged következtetni, hogy valami csakugyan nincs rendjén az I/B körül. Éppen ezért a városi tanács muníka- társai és az iskola pedagógusai a rendkívüli megbeszélés összehívása mellett döntöttek. — Én ugyan nem egészen értettem egyet ezzel az elhatározással — magyarázta Tóth Béla igazgató. — Névtelen levelekkel nem szabad törődni! Végül azonban mégis belementem. Mégpedig amiatt, mert már év közben is érzékelni lehetett, hogy feszültségek keletkeztek a szülők, diákok és az iskola között. Húsz esztendeje tanítok ebben a gimnáziumban, egy éve vezetem, de ilyen esettel soha nem találkoztam! Ha olykor vitatkoztunk is a szülőkkel, de mindig minden nézeteltérést tisztázni tudtunk. Eddig — tette hozzá gondterhelten. — Lehet, hogy ez már az új idők jele? Keserű megjegyzésén egyáltalán nem csodálkoztam, hiszen az utóbbi hónapokban bőrükön érzik a világ fordulását. Az oktatási rendszer válsága, s az intézmények elleni éles támadások közepette is tanítaniuk kell. Ugyanakkor mind a szülők, mind pedig a diákok egyre erőteljesebb hangot hallatnak, véleményüket jobban figyelembe kell venniük. Igaz, nem ilyen útcm-módon. Az igazgató egyébként a névtelen levélről Lizák Ti- borné dr.-tól, a városi művelődési osztály vezetőjétől értesült. — Tény, hogy kilencen elmentek az osztályból — kezdte Lizák Tiborné dr. —, hárman azonban még az év elején. Részben rossz tanulmányi eredményük, részben pedig magatartási gondok miatt. Mindezeket a szülőkkel is tisztázta az iskola. Meg kellett értetni velük: ha a diák egy-két tárgyból bukik, még átmehet a pótvizsgán. De ha négy-öt-hat egyese van?! Ilyen esetben már csak osztályismétlésről lehetne szó. Igen ám, de akkor elveszi a helyet és a lehetőséget egy leendő elsős elől... Ebben a hangulatban készültek a szülőkkel való találkozásra. Az igazgatón s a művelődési osztályvezetőn kívül részt vett még a megbeProvance-i szellők; magyar művészek Zsámbéki szombatok Zsámbékba azonnal bele kell szeretnie a nyugati turistáknak és a magyar kirándulónak egyaránt. A majd hatezer lelket számáló község megej- tően varázsos szőlőtermő vidékre települt. Akárha Pro- vance délfrancia szelíd dombjai közt lennénk, a hegyoldalba tapasztott, szeszélyes rendben váltakozó kis fecskefé- szekházakkal. De egyúttal mintha a pannon Tihany langyos klímája is körüllengené. És valóban: éltek itt nemcsak ősmagyarok, hanem franciák is a középkorban. A településen már a római korban éltek, és később, jó nyolcszáz éve pedig francia magánbirtok is volt Zsámbék és környéke. Ügy látszik, tetszett errefelé a premontreieknek is, nem véletlenül lakták ők is hosszú ideig ezeket a dombokat. A hegytetőn a folyton folyvást fújdogáló, friss szellőben a táj koronája meredezik, a zsámbéki romtemplom, amelyet az 1763-as nagy földrengés döntött le. Azóta nem épült újjá. Száz éve a romokat ugyan félig-meddig rendbe hozatta egy vállalkozó kedvű hazafi, de újjáépíteni már nem volt érdemes. Két éve ismét hazai műemlékvédők szállták meg a környéket. Azóta félig állványerdő mögé bújt a templom csonka tornya. Még a hétvégeken is restaurátorok, kőművesek és régészek bogarásznak az amúgy életveszélyes, omlással fenyegető falakon. Most hétfőtől állítólag ásatásokat is kezd a Magyar Műemléki Felügyelőség itt, mert érdekesnek ígérkező, feltáratlan sírokat találtak a romtemplom tövében. Tiszta időben a harminc kilométerre lévő fővárosig is ellátni innen a hegytetőről, állítják a helybéliek. És valóban: a horizont szélén parányi pontként magasodik a János- hegy csúcsa. A romtemplom mellől, fentről szemlélve, két épület uralja a tájat. Az egyik a méltóságteljes, hatalmas tanítóképző halványsárga tömbje, amelyet eredetileg svájci apácák laktak. Ügy hírlilf, két év múlva a kedvesnővérek esetleg visszakapják az épület tulajdonjogát. A másik uralkodó épület stílusa merőben más. A csupa üveg, modern formájú tömbben egy magyar —amerikai szemlencseüzem kapott helyet. Az amerikaiak által épített üzem az Űjvilág lendületes építészeti üzenetét közvetíti a szelíd, vén Európának. Nyilván a levegő különleges tisztasága vonzotta éppen ide az amerikai szemlencsecsiszoló iparágat. Csak érettségizett, nem dohányzó, húsz és harminc közti nőket vesznek föl dolgozni, érthető okokból, a precíziós munka miatt. Ez a megejtő szépségű Zsámbék ad helyet nyolc éve minden nyáron június—júliusban a Zsámbéki szombatok kulturális rendezvényeinek. A szombatok programját a helyi művelődési ház szervezi. A ház művészeti vezetője, Bicskei Gábor szerint a szombatok sikerének titka nemcsak a környezet varázsában rejlik, hanem abban is, hogy rendezvényeik színvonalát évek óta tartják. Nézzünk egypárat az idei kínálatból: Kass János bélyegterveiből kiállítás. Pest megyei tudományos orvoskonferencia a dohányzásról. Ki nyer ma? zenei vetélkedő Zsámbékról. Debreceni, szegedi, egri és nyíregyházi, erdélyi színházak vendégjátéka. A kitűnő Petri György verseiből előadói est. A Gryllus, Levente páros műsora. A Sapszon Ferenc vezette budaörsi Pro Musica kórus hangversenye. Bábszínházak, -együttesek fellépése. A legrangosabb hazai színházi rendezők egyike, Ruszt József, két színházi eseményüket is fémjelzi: A Csíksomlyói passiót a nyár elején már bemutatták Zsámbékon. A szombatokat július 14-én Shakespeare Rómeó és Júliájával zárják. A szombatok sikerének harmadik titka a művészeti vezető szerint az, hogy a műfajilag változatos programokat egész napra elosztva, egymás után kapcsolják, így mindenki mindegyiket megnézheti. A rangos kulturális események ide vonzzák a Szentendrei napok vezetőit is. A szakmai tapasztalatcserék igen hasznosak nemcsak Zsámbék és Szentendre, hanem az egész ország számára. Az utolsó előtti, július 7-i szombatra három előadás ju- jutott: délelőtt Bicskei Zsolt festményeiből és grafikáiból nyílt kiállítás a művelődési házban. A Tamásiban lakó, negyvenes éveiben járó festő a Pest megyei Tápiószentmár- tonban született. Szürrealista képein a Tápió menti táj és intellektuális élményei egyaránt fellelhetők. Délután a biatorbágyi Prospero bábegyüttes szórakoztatta a kicsiket egy Andersen-meséből készült előadással. A tízéves fennállását ünneplő együttes számos hazai és nemzetközi első díjat mondhat a magáénak. Nemes irodalmi műveken alapuló bábjátékokat mutatnak be. Kesztyűs és botos bábbal egyaránt dolgoznak, különlegességük az országban egyedülálló árny játékuk, amely neves nemzetközi elismerést szerzett nekik. Az esti program a Gödöllői Diákszínpad bemutatója volt. A tizenkét tagú, tehetséges középiskolásokból álló társulat a század elején élt lengyel Ryszard Latko komédiáját mutatta be. A méltatlanul mellőzött, és eredetileg megbukott egyfel- vonásos görbe tükröt tart a bugris, lumpen butaságnak. A darab témája: hogyan cico- mázzuk fel az egyébként ólban tartott és éheztetett százéves nagymamát, ha a Hivatalos Szerv kétszáz zlotys ajándékot ígér be az öregasszony századik születésnapjára. Bár műfaja szerint komédiáról van szó, a rendező Kaposi László kezében maró szatíra kerekedik belőle. A lengyel nevek és a lengyel környezet ellenére a magyar aljanépség is kitűnően magára ismer(hetne) Latko darabjából. Félő volt, hogy a foci-világ- bajnokság komoly konkurenciát jelent a Zsámbéki szombatok számára. A művelődési központ és a romtemplom környéke mégis megtelik, jelezve, hogy nem kell megkongatni a vészharangot se az értékes kultúra, se Zsámbék feje fölött. Kocsis Klára szélésen Bojtor Jámasné, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője; Knapné ölvedi Edit osztályfőnök, dr. Veresegyházi Béla, Tóthné Szegedi Katalin és Nagy Anna pedagógusok. Tisztelet és becsület a szülőknek, mert erre az értekezletre huszonnégyen eljöttek. Közöttük olyanok, akikre a névtelen levél írója hivatkozott. Sőt, olyan is, akinek lánya már nem tagja az iskolának. Régóta tartogatott — vélt és valós — sérelmek, félreértett mondatok kerültek terítékre. Már csak ezért sem volt hiábavaló az itt-töltött idő. S azért sem, mert még a levélben nevesített szülők is egyöntetűen visszautasították a leírtakat. Sőt, nem helyeselték, hogy egy ilyen irománnyal ennyit foglalkozzanak ! A várt ütközet tehát elmaradt. Ügy gondoljuk, emiatt nem érdemes további részletekbe bocsátkozni. Ezek után csupán egy kérdésre kerestem választ: milyen tanulságokat vortítak le ebből az esetből? — Az osztályfőnök és diákjai között valóban nem alakult ki megfelelő kapcsolat — állapította meg az igazgató. — Ez amiatt következhetett be, hogy sokat hiányzott. Programozói kiegészítő szakot végzett ebben a tanévben. Ugyanakkor az egyébként is több gondot okozó osztállyal nem találta meg a hangot. Pedig a gyerekekből szeretettel sok mindent ki lehet hozni. A szülőt értekezleten elhatározták, hogy szülő—tanár— tanuló teamet alakítanak. így a felmerülő problémákat. Ügy vélik, ha ez jól működik, aligha kerülhet sor ilyen rendkívüli értekezletekre. A leendő elsősök szüleinek viszont máris tartottak megbeszélést, a diákok számára pedig gólyatábort rendeznek augusztus 30. és szeptember 2. között Nagyvisnyón ... Ügy gondolom, hogy ez már csakugyan az új időknek új jele. Vennes Aranka 1990. július 1. és 10. között Szombathelyen másodszor rendezett szakmai továbbképzést, tapasztalatcserét a kisebbségi magyarság néprajz-, népzene- kutatói, múzeumi restaurátorai számára a Magyar Néprajzi Társaság. A Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Moldvából, Délvidékről, Bur- genlandból érkezett több mint hatvan részvevő ismertette saját kutatási eredményeit, módszertani tapasztalatait. Meghallgatták, megvitatták a legjelesebb magyarországi szakemberek előadásait, megvizsgálták az összehangolt együttműködés lehetőségeit, (Fotó: Ruszkovszki György) megismerték — részben megkapták — az előadásokhoz kötődő friss szakirodalmat. Betekintést nyertek Szombathely és Vas megye néprajzi, történeti gyűjteményeibe, az őrségi emberek egykori és mai életébe. Az eredményes néprajzi szeminárium szervezői a támogatók további segítségével szeretnék évente megrendezni Magyarország más-más tájegységein a kisebbségi néprajzi szakemberek, érdeklődők találkozóját. Birlnyi József, a Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye vezetője Népfőiskola—faluszépítő egyesület Lefényképezik a szemetelőt A Magyar Népfőiskolái Társaság meghatározása szerint hálózatuk elsősorban a vidék és a kistelepülések önállósodásának, felemelkedésének szellemi fórumai. Céljuk a helyi társadalom segítése az ön- kormányzatokon alapuló, korszerű, demokratikus és virágzó helyi irányítás létrehozásában. Bugyi községben a Bessenyei György Népfőiskola első, 1989/90. évi kurzusát az idén 28-an végezték el. A szervezés már múlt év tavaszán megkezdődött. Felméréssel megállapították, melyek azok a témák, kik azok az előadók, akiket a falu lakossága szívesen látna, hallana. Mór akkor harmincán jelezték részvételi szándékukat, s tavaly októbertől idén február végéig 13 ösz- szejövetelből álló kurzust szerveztek a helyi művelődési házban. A kéthetente tartott előadások témája változatos volt, szó esétt a népfőiskola történetéről, a falu és az ön- kormányzat kapcsolatáról, a mezőgazdaság új lehetőségeiről és a tsz-ek jövőjéről, a háztáji gazdaságról. A népzenéről és a néphagyományokról tartott előadást Marosi Júlia népdalénekes énekszámokkal is színesítette. Szó volt még a különböző nemzedékek együttéléséről, a vallás szerepéről mai életünkben, a magyarság és az irodalom kapcsolatáról, a baltikumi változások történelmi hátteréről és legfrissebb híreiről. Bugyin vendégeskedett többek között Békési Ágnes családszociológus és Makovecz Imre építész is. A falu lakossága eleinte idegenkedve fogadta a kezdeményezést, nagyrészt csak értelmiségied látogatták az előadásokat. Később azonban mind többen csatlakoztak, Makovecz Imre előadásán például már telt ház volt. Mar rosi Júlia fellépésére eljöttek a helyi pedagógusok és népdalkörök is. A mezőgazdasággal foglalkozó előadás után alakult meg tavaly októberben a helyi gazdakör, ebből jött létre a Kisgazdapárt ottani szervezete. A község tisztele- tese a vallással kapcsolatos előadás után — erre külön kapott meghívót — csatlakozott a népfőiskolái mozgalomhoz. Igen sokan érdeklődtek a környezetvédelem kérdései iránt is, de az előadó sajnos kétszer is lemondta a programot. Sáska Erikától, a művelődési ház dolgozójától megtudtuk; talán a legnagyobb eredménynek az tekinthető, hogy ezeken az előadásokon fogalmazódott meg először a faluszépítő egyesület megalakításának gondolata is, amely most már tevékenykedik is. A legutóbbi hét végén például a helyi temető melletti illegális szemétlerakó helyet 15-20 ember kitakarította és beíüvesí- tette. Most, aki ide szórja a szemetet, az számíthat arra. hogy lefényképezik, és fotója megjelenik a helyi újságban. Sz. K. Gyermekkönyvtárosoknak Tantárgy a tojásírás Hétfőn reggel továbbképző iskolapadban ülnek Leányfalun a Pest megyei .gyermek- könyvtárakban tevékenykedő pedagógusok és gyermekkönyvtárosok. Csaknem egy teljes héten át azokkal az új feladatokkal ismerkednek, amelyek az iskolarendszer változásaival, fejlődésével rájuk hárulnak, A hagyományos könyvtárosi feladatokban merőben új szemléletmódra, pedagógiai és pszichológiai módszerekre van ugyanis szükség, hogy lépést tarthassanak az oktatás és nevelés rendszerébe bevonuló új szabályokkal. A továbbképző szeminárium napirendjén olyan témák szerepelnek, mint például Winkler Márta pedagógiai módszere, ami a gyermekét autonóm személyiségként kezeli, s így nagy figyelmet fordít az egyéniség kialakítására.1 Érdekesnek ígérkezik az az előadás is, amely az úgynevezett Gordonmódszert ismerteti, és a gyerekekkel való pszichológiai kapcsolatrendszer alkalmazására hívja fel a figyelmet. A szeminárium keretében gyakorlati ismeretekkel is gazdagodnak a résztvevők. Elsajátíthatják — egyebek között — a kapcsolatteremtésben ,;ó segítséget nyújtó nàçlsipkészi- test, a tojásírást is. A tanfolyam rendezői arra törekszenek, hogy a pedagógusok ne csak a maguk részére sajátítsák el az ismereteket, hanem zászlóvivői legyenek a változó feladatokhoz igazodó gyermekkönyvtári szemléletnek is. K. Z.
