Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

1990. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK O IRTA Kádár kontra... ... Tamás. Tamás István. A Népszabadság nyugalma­zott főmunkatársa most az Elet és Irodalomban (90'2S.) publikált dolgozatot. Talán azért, hogy leírhassa, 1989 februárjában (az ÉS-ben) közreadott cikkének — Mit mond Kádár János? — „tartalmát és gondolatait igazolta az idő.’’ Ízlésről (önreklámról) nem szabad vitatkozni, tehát ezt rá­hagyjuk a (volt) kivétele­zett helyzetű toliforgatóra, ám ezt nem tehetjük meg akkor, amikor azt írta, Ká­dár János valójában min­dent azért tett meg, mert — és T. 1. szerint ezt „az egyetlen mondatot kellett volna kimondania” — „Sze­rettem a hatalmat.” Lehet. A hatalmat sokan szeretik ... Ma is. Meglehet azonban az is, hogy egy adott történelmi szituáció­ban — s mi tagadás, erre is szép számmal vannak do­kumentumok — valaki előtt olyan választás állt, hogy vagy ö, vagy jön vissza Rá­kosi, s aligha kell részletez­ni, nem a neveken van a hangsúly. S elképzelhető, az a valaki, a drámai szi­tuációban arra gondolt, a szörnyű rosszak között is van kisebb rossz... S ezért vett" magára azt a ..véres inget”, amelyet T. I. költői képként többször is leír. Tanácsokat lehet adni ma — s T. I. nem szűkölködik azokban —. mit kellett vol­na tennie Kádár Jánosnak akkor — ..... félreállni is lehetett volna ...” —, ám nagy kérdés: nem történel- mietlenek-e ezek a taná­csok? S méa nagyobb kér­dés. ha Kádár János és a körülötte levők ezt teszik, a visszatért Rákosi és embe­rei. mit művelnek az ország­gal akkor és a következő években, évtizedekben...?! Ma egyetlen ember nyaká­ba varrni azt, ami egy vi­lágrendszer sajátja volt, divatos fogás, a lendületben levő politikai kurzus szája íze szerint való. csak éppen hamis következtetésekre vezet. Azt hiteti el, hogy néhány rossz, gonosz, fele­lőtlen, bűnös stb. ember csi­nálta ezt az egészet, ami ta- lán-talán most már mögöt­tünk marad. A gonosz vagy jó király dilemmája a me­sék világába tartozik. Saj­nos, Illés Endrének van igaza. Ö úgy vélte: „A tör­ténelem nem ismer érzel­mes megoldásokat.” KLIENS Lőnek a kisgazda tanyáján A fegyőr háromszáznyolcvan voltot ígér... — Végre van már igazi cí­merünk — mosolygok magam­ban a hallott hírek fölött, s finoman arrébb rúgom a lá­bam elé totyogó kiskacsát. Ta­nyára jöttem, tarka kutya taj­tékzik lánca végén, libák szi­szegnek, tyúkok kárálnak. A porta gazdája is megje­lenik. Vasalt öltönyben, vé­konyra borotvált bajusszal, s számomra csak a filmekből is­mert mozdulattal nyújt kezet: Tévedtek pár évtizedet — Komjáthy Tibor vagyok — mondja, s mintha alig ész­revehető raccsolást hallanék hangjából. Főnemesi, grófi csa­lád sarjának tanyáján állok. Itt, Homokerdőn, Szentmár- tonkáta mellett akad még jó néhány magányos ház, kerítés nélküli porta, s hogy ez kü­lönbözik-e azoktól? Nem, s Komjáthy Tibor nem is kí­vánná, hogy különbözzön. Az őt megillető nagybirtokot nem kérné vissza, hiszen az a Fel­vidéken maradt, s nem kér kü­lönleges bánásmódot sem. Villanyt szeretne és békessé­get. Mióta? 1944-ben hagyta el szüleivel, testvéreivel a bere­gi birtokot. Belgiumba akar­tak költözni, de aztán meg­álltak Budapesten. — Igaz, hogy jönnek a bol­sevikok, de el is mennek ha­mar — jósolták a szülők. De tévedtek egypár évtizedet. Mennyit is? Komjáthy úr ezt ma sem tudja pontosan. Az ötvenes éveket azzal jel­lemzi, hogy a helyi pártpoten­tát szerint, ha a rendőrök már barátságosabban is szóltak a grófi családhoz, azonnal új, kemény állományt kért. 1956 után Komjáthy Tibornak egyik ismerőse a BKV-t, majd a MÁV-ot ajánlotta munkahely­nek. — Ezek jó búvóhelyek — mondta. Lakóhelyül pedig Maglódot választotta, de ott túlságosan szem előtt volt. Ezért hát feleségével a Szent- mártonkáta melletti erdőben lévő tanyára költöztek. Házi­állatokat tartanak, esténként hallgatják a pici Junoszty té­vét. de ha kimerül az akku­mulátor, akkor a csöndet hall­gatják. Persze, azért nem mindegyik este volt csöndes. Időnként lövések dördültek. Ugyanis a tanya melletti erdőt vadászok járták, de nemcsak azt, lövöl­döztek a tanya udvarán is. Egyszer elfutotta a méreg Komjáthy Tibort, szembeszállt a hajtókkal: — Ne a házam mellett pu- fogtassanak! — Mit kiabál? Nem lőttük még agyon! — jött a válasz, de a vadászok végül is mentek. Sem Losonczi Pál, sem Sta- dinger István nem pufogtatott utána a környéken. S a kis Junosztyon egyre több hír érkezett, hogy válto­zások kezdődnek az országban. Megpezsdült, felforrósodott a politikai élet. Szabad válasz­tások híre jött, nosza, indult is kopogtatócédulákat gyűjte­ni Komjáthy Tibor. Igaz, akadt még néha gond — hiába, nagy változás nem megy simán —, a községben lakó fegyőr az­zal fogadta: Új időknek új szelei — Ne szervezd itt nekem a Kisgazdapártot, mert keresztül­lőlek, mint a kutyát! No de kutya ugat, karaván halad, jöttek a választások. Űj idők új szeleit érezte Kom­játhy úr, s a nép szavának is­meretében lelkendezve szaladt be a tanácselnökhöz: — Képzelje, vége az elvtár­si világnak! Hát... ez nem lehetett poli­tikus lépés. Komjáthy úr nem tudja, s nem is tudhatja pon­tosan, összefügg-e azzal, hogy mióta törvényes a többpárt­rendszer, s ö bort, búzát, bé­kességet kíván másoknak, bú­záról nem beszélhet, mert el­vették bérleményi földjét, bé­kessége pedig annyi sincs, amennyi volt. Kérelmét, hogy vezessék be házába az ára­mot, elutasították. Sőt, úgy ér­zi, bármit kér, mindent eluta­sítanak. — No, de halad a világnak folyása, változnak a dolgok. Idefelé hallottam az autórádió­ban, hogy már a koronás cí­merünket is visszakaptuk! — próbálom jobb kedvre derí­teni. Sikertelenül. Komjáthy Tibor számára a világ folyá­sa annyi, hogy kertjében a té­len ismét megjelentek a va­dászok, s nem tud ellenük mit tenni. Az iskolában a telepü­lés egyik tanítója mindent el­követ, hogy gúny tárgyává tegye őt s pártját a gyerekek A Magyar Élettani Társaság — melyet Szent-Györgyi Al­bert 1931-ben alapított — teg­nap nyitotta meg 55. vándor- gyűlését az Állatorvostudomá­nyi Egyetemen. Az élettan, kór­élettan, gyógyszertan 320 kép­viselője vesz részt a rangos rendezvényen. Mintegy 250 elő­adás, poszterbemutató repre­zentálja majd a társaság új kutatási eredményeit. Várhatóan nagy sikere és visszhangja lesz annak a hol­napi, július 6-i eszmecserének, melyet a kísérleti állatok fel- használásának jelenlegi és jö­vőbeni problémáiról tartanak. Akt ellátogat a fórumra, aligha kell attól tartania, hogy langyos vitának néz elébe. A rendezők számítanak arra, hogy az ellentétes nézetek kép­viselői kemény szócsatákat vívnak majd. Mostanság — a nyugat-európai zöldek mintá­jára — a honi állatvédők is egyre erőteljesebben hallatják hangjukat. Egyesek úgy vélik, a hazai állatkísérletek sokszor kontrollálatlanok, drasztiku­sak. A gyógyszergyárak munka­társai természetesen nem örül­nek e sommás megállapítás­nak. A Chinoin kutatási főosz­tályán elmondták, előírás sza­bályozza, hogy az egyes vizs­gálatoknál hogyan kell bánni a kísérleti nyulakkal, egerek­kel, patkányokkal. Cáfolták azt is, hogy érdekükben állna a kelleténél több állatot fel­használni. A Chinoin például a gödöllői Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézettől vásárolja a kísérleti alanyo­kat, ha többet rendelnek, mé­lyebben kell a pénztárcájukba nyúlni. Az állatvédők egy szélsősé­ges csoportja mindenféle faj­ta állatkísérletet elvet. A ku­tatók többsége természetesen nem osztja ezt a véleményt. Nem is csoda, hiszen mégis­csak megnyugtatóbb, ha a toxikológiai, pharmatológiai vizsgálatokat a fehér egere­ken, és nem az embereken vég­zik. Azt azonban fontosnak tartják, hogy a kísérletezés, vizsgálódás megfelelő körül­mények között, fájdalommen­tesen történjen. Ne használja­nak fel a kelleténél több álla­tot, s a kísérletekből zárják ki az ismeretlen helyről szárma zó négylábúakat. Megengedhe tétlennek tartják ugyanis, hog élelmes vállalkozók lopott ku tyákkal, macskákkal üzletel jenek. Nyugat-Európában i nagy kutatóintézetekben éti kai bizottságok is működnek amelyek felülvizsgálják, hog; az elvégzendő állatkísérletei indokoltak-e. Az Allatorvostudomány Egyetem élettani tanszékénél laboránsa. Horn Ilona elmond ta, szerintük a téma felvetése rendkívül aktuális. Még élén­ken élhet az emberek emléke­zetében, hogy alig néhány he­te az állatvédők felvonulást rendeztek az MTA előtt, s pe­tíciót nyújtottak át, melyben követelték az állatvédő tör­vény megalkotását. Igaz, en­nek egyelőre nem sok foganat­ja volt, az új kormánynak még más gondjai vannak. A rende­zők tudják, hogy a pénteki fó­rumon nem tudnak majd min­dent megnyugtatóan tisztázni. Abban azonban reményked­nek, az eszmecsere segít ab­ban, hogy a kísérleti állatok­kal is humánusan bánjanak. H. £. előtt. A fegyőr pedig nemcsak puskát, hanem háromszáz­nyolcvan voltot is emleget. Se kérdezni, se válaszolni Komjáthy Tibor azt mond­ja, nem fél, de meggondolja, hogy hazafelé a kiserdőn ke­resztül, a rövid úton jöjjön, avagy válassza inkább a for galmas utat, még ha az kerülő is. Túlzott az aggodalma? Kí­vülállónak nehéz ezt eldönte­ni. A faluban puskával fenye­getik, s kint a háza mellett — még ha nem is ugyanazok a személyek — lőnek is. Szavak­kal rálönek, a gyakorlatban éppen mellé. S ha a szavak el­tévedhetnek, miért ne téved hetnének el a golyók is? Nem tudok sem kérdezni, sem válaszolni. Fogadóm a szertartásos búcsút, átlépek a kicskacsán s indulok haza a főnemesi család tanyájáról Az autóban rögtön a rádió gombját csavargatom, mert akarom hallani még egyszer: mától, 1990. július 3-ától kezd­ve ismét koronás címere van hazánknak. Tóth Béla Endre Csomagterv a T. Háznak Ne legyen kötelező Ne legyen kötelező a rész­vétel a hittanoktatásban, a szülő döntsön arról, hogy gyer­meke tanulja-e a fakultatív tantárgy ismereteit — így fog­lalt állást az Országgyűlés ok­tatási és tudományos albizott­sága szerdai ülésén, amelyen a hittan- és vallásoktatás kér­déseit vitatta meg. A vita so­rán egymásnak élesen ellent­mondó nézetek ütköztek akö­rül, hogy egyházi vagy állami feladat-e a hittanoktatás meg­szervezése, ki viselje a költ­ségeket, hol és mikor oktassák a hittant. Az Országgyűlés költségve­tési bizottsága is tegnap tár-, gyalta a kormány által kidol­gozott csomagtervet. A pénz­ügyminiszter arról próbálta meggyőzni a bizottság tagjait, hogy az intézkedések elkerül­hetetlenek, a képviselők vi­szont kifogásolták, hogy a kor­mány az áremelésekkel kíván­ja a költségvetési hiányt csök­kenteni. Végül úgy döntöttek; csak kiegészítésekkel támo­gatják. hogy a kormány a Par­lament elé terjessze csomag­tervét. Jó lovakat jól idomítva Tökön nőttek - derbin győztek Minden szennyeződés a Dana leié terjed Meddig bírja a ráckevei vízbázis? Amikor majd az új földtör­vény elfogadása után a gaz­dák visszaigénylik földjeiket, és saját területén mindenki kedve szerint termel, műtrá­gyáz, permetez, akkor mi­lyen garanciákat lehet majd követelni a föld, a talajvíz megóvására? Súlyos a hely­zet, mert például Dél-Pest megye területén a legértéke­sebb parcellázásra kerülő földek szinte kivétel nélkül a Fővárosi Vízművek kútjai körül helyezkednek el. Cséry Pál, a Fővárosi Víz­müvek igazgatója elmondta, hogy Ráckevén egy százezer köbméter/nap kapacitású vízmű működik, amelynek tel­jesítménye tavaly 40 ezer köbméterrel bővült. A fővá­ros és a körülötte lévő 19 agglomerációs település napi átlagos vízigénye 1 millió 200 ezer köbméter. Látható tehát, hogy Ráckeve nagy szerepet vállal a környék vízellátásá­ban. Ugyanakkor sok problé­ma adódik abból, hogy a víz tisztaságát számos tényező fenyegeti. A szennyforrások egyik legfőbb oka, hogy a város belterülete csak részle­gesen csatornázott, emiatt na­ponta 1700- köbméter szenny­víz jut a talajba. A szemétte­lep három kilométerre fek­szik a vízbázistól. Eddig még a szippantott szennyvizet is oda hordták. A vízműveknek fél évvel ezelőtt sikerült el­érnie, hogy legalább ezt ne ide, hanem a szennyvíztisz­títóhoz szállítsák. Ugyanak­kor továbbra is fontos, hogy a szemétlerakó helyet távo­labbra helyezzék a kutaktól. További veszélyt jelent a környéken az intenzív mező- gazdasági művelés is, elsősor­ban a használt műtrágyák, vegyszerek miatt. Jó lenne er­dő- és gyepgazdálkodásra át­térni. Elengedhetetlen lenne továbbá Ráckeve város teljes csatornázása. Ezek megvalósítása nélkül a vízművek képtelen megol­dani kútjai körül a természet- védelmi feladatokat, hiszen a szennyvíz nemcsak a közvet­len környékükről, hanem sok­kal messzebbről is a partra szivároghat, mert minden szennyeződés a Duna felé ter­jed. Hogy ez a probléma való­ban mekkora gond, azt jelzi; a vízművek törekvéseivel összhangban már lakossági kezdeményezések is születtek a térségben. Nemrégiben ad­tunk például hírt az egy éve alakult dunavarsányi Csak tiszta forrásból alapítványról, amely a lakosság egészséges ivóvízellátásáért, a nitrátos víz megszüntetéséért szállt síkra szerény eszközeivel és lehetőségeivel. Elsősorban kulturális rendezvények be­vételei képezik anyagi alap­jukat. Mostani vizünket már állatainknak is tilos lenne fo­gyasztani, írták legutóbbi je­lentésükben. Sz. K. Az uborka máris drágább Jobb a holland, mint a m A holland Sluis és Groot ve­tőmagcég szakmai napokat rendez konzervuborka-termelő kertészek részére; július 9-től 12-ig, naponta más helyszí­nen. Sorrendben: a Győr-Sop- ron megyei Fehértón, a Sza- bolcs-Szatmár megyei . Tisza- bereken, a hajdú-bihari Ko- kadon és a csongrádi Pitva­roson. A bárhonnan érkező résztvevőknek fajtaleírás, ter­mesztéstechnológia, mintave- tőmag és vetőmag-vásárlási le­hetőség áll rendelkezésére. Ilyet hallani öröm, de mit mond egy nagyüzemi felvásár­ló, a Nagykőrösi Konzerv­gyár? A termeltetési osztály­vezető-helyettes, dr. Balogh József né tájékoztat. — A felvásárlási ár nem függ a fajtától. Illetve egy ki­kötés létezik: az uborka nem lehet üreges. Az idei átvételi árak minimuma meghatáro­zott, eszerint a 3—6 centimé­ter közötti uborkát 50, a 6—9 közöttit 14, a 9—12 közöttit 9 forintért veszik meg. A konzervgyár már az egész országból szerzi be az eltennivalót, ez évre 700 va­gon uborkára kötöttek elő­szerződést. Ha mind megérke­zik, fizetniük kell, még ha kép­telenek is ekkora mennyiség feldolgozására. Viszont, ha idén kevés uborka terem, ak­kor hiába akarnak ennyiért vásárolni. Szerencsére jónak ígérkezik a termés, főleg ott, ahol ön­töznek. Egy lehetséges aszály viszont komoly károkat okoz­hat; termelőnek, felvásárló­nak és fogyasztónak egyaránt. Az uborka sajnos máris drá­ga, mert a növényvédő szerek sokkal többe kerülnek, mint tavaly. A megyében egyébként volt és lesz is hasonló rendezvény, de többnyire más holland cé­gek tartják. Szervező a kon­zervgyár, hiszen érdeke a jó termés és a korszerűsítés. Nagykőrösön és a környékén pedig már a két háború kö­zött is híres volt az uborka­termesztés. Hogy a holland fajták jobb termést produkálnak-e, mint a magyarok, erre nem ker­tész lévén, dr. Balogjme nerp kívánt válaszolni. Viszont köztudottan több termést hoz­nak ugyanazon a területen. Ezért érdemes holland magból nevelni a palántákat. K. M. Humanitás az állatkísérletekben Mi joga lehet egy fehér egérnek? Soha nem volt még arra pél­da Magyarországon, de felte­hetőleg az egész világon sem, hogy egy és ugyanazon ménes­ből származó háromévesek egymás után négy évig zsinór­ban nyerjék meg a derbit. Márpedig a toki Egyetértés Tsz lovaival ez történt. Elsőnek 1987-ben Torockó, 1988-ban Jagelló, 1989-ben Ta­bán, majd 1990-ben Pendra- gon nyerte a legnagyobbb ma­gyar versenyt. Kovács Ferenc, az Egyetér­tés főosztályvezetője, a ménes egyik alapítója elmondta, hogy p ngol teli véreket tenyésztenek már huszadik éve. Jó eredmé­nyeket eddig is sikerült elér­niük, de ennyire látványos si­kereket még senki sem köny­velhetett el. A titka egyszerű: jó lovakat kell tenyészteni, szakszerűen felnevelni, idomítani, jól lova­golni, no és nem utolsósorban egy pici szerencse is szükséges hozzá. Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents