Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-30 / 177. szám
4 1990. JÚLIUS 30., HÉTFŐ Múrgó KI TALÁLTA K Kevés kell manapság ahhoz, hogy valaki okosnak láttassa magát. Csekélyke, ösz- szecsipegetett ismeret és nagy-nagy bátorság ezeknek az ismereteknek a tetszés szerinti kezelésében. Volt szerencsém részt venni egy tanév-előkészítő megbeszélésen. Iskolaigazgatók, tanácsi illetékesek, pedagógusok, akik azonban nem ebbéli minőségükben, hanem a pártok, a szakszervezetek képviselőiként voltak jelen: ők értekeztek. Elhangzottak olyasmik is, amit szégyellni kellene, ha még létezne szégyenérzet, hiszen aligha egy ilyen megbeszélés a kellő alkalom arra, hogy némelyeket szabályosan — feljelentsenek. Remélem, csupán egyedi eset ez az értekezleti-felje- lentősdi, azaz nem ez ültetett az írógéphez. Hanem például egy, a harminc körüli tanárember szájából elhangzott megállapítás, ami szerint „.. . vissza kell hozni a harmincas évek falusi iskoláinak a légkörét, amikor a tanítónak volt ideje minden gyerekkel külön-külön foglalkozni ...“ Senki sem akadt, aki felszisszent volna! A megyében az 1929/30-as tanévben a népiskolákban (a mai általános iskolák alsó tagozata megfelelőjében) egy tanítóra 51, igen, ötvenegy jutott... Kell hozzá kommentár? Kell bizonykodás, jutott-e külön-külön minden gyerekre idő, energia? Ma a megyében tizenöt gyermek jut egy-egy pedagógusra az általános iskolákban, s mégis: mennyi baj van a nevelés idő- és energiaszükségletével! Más valaki az új „kultuszminisztériumot” dicsérte, „mert behozta az iskolaszékek rendszerét, azaz módot ad a társadalom beleszólására ...” Mosolyogtam. Három esztendeje, a Hazafias Népfront akkori kezdeményezése nyomán, több írásban is foglalkoztam a létrejövő iskolatanácsokkal: a társadalom és az oktatási intézmény új kapcsolatrendszerének lehetséges eszközével, formájával. Az iskolatanács: az iskolaszék embriója. Nem okvetlenül most találták ki, olyannyira nem, hogy sok évtizeddel korábbi gyakorlatának tekintélyes az irodalma, persze akkor, ha valaki veszi a fáradságot, s belekukkant egy pedagógiai könyvtár katalógusába ... Zavaró, kellemetlen, kínos, ha olyanok szájából hangzanak el hamis információk, feleigaz-felenem tények, önkényes értelmezések, akiknek hivatása-mestersége az oktatás: a valóság fényeinek a megismertetése. Az iskolaszékek körül bábáskodók között például nagy számban vannak olyanok, akik az iskolatanácsok helyi kezdeményezői, szervezői voltak, akik szinte menetből váltottak át a még jobb formára, s vajmi keveset bajlódnak azzal, ki találta ki ezt vagy azt a lehetőséget. Nekik a lehetőség fontos. Amivel élni akarnak. A bökkenő az, hogy mint az iskolatanácsok esetében, az iskolaszékeknél is érzékelhető: nagy az ellenállás. A pedagógusok részéről. Nem alaptalanul attól tartanak, amit már sokszor megszenvedtek: a dilettantizmus diktátumától. Ki találta ki a harmincas évek falusi iskoláinak legendáját? Ki találta ki az iskolaszék-iskolatanács forma felelevenítését? Fontos lenne bármilyen ilyesfajta sorrendiség akkor, amikor halaszthatatlan teendők serege áll az iskolakapuk, a tanári szobák előtt? A veszedelmesen megszépülő múlt, a mától minden jó nézőszög, a feljelentésre szolgáló értekezlet egy-egy elem abban a veszedelmes folyamatban, amely elfedi: a változások döntő terepe a tantestület, annak belső megújulásán áll vagy bukik a holnap. Egyre többen vannak azok, akik azt bizonygatják: ők ezt a holnapot már régóta szolgálják. Gyorsan nő a visszamenőlegesen tiszták és küzdők száma a pedagógusok között is, jeleként egy új, a korábbiaknál semmivel sem veszélytelenebb igazodási folyamatnak. S aki igazodik: ismét boldogul? Mészáros Ottó Dia hónusszentelés Mária besnyón A Szűzanya ruháit a császár vétette le .Tárt már Máriabesnyőn, a katolikus templomnál a kegyhelyen? Mert ha nem, jó lesz fölkészülnie egy kínos meglepetésre. Aki leszáll a vonatról, és a vasútállomástól egy kilométerre lévő kegyhely felé indul, már az első pillanatban hátrahőköl a szagtól, a látványtól. Ugyanis közvetlenül az állomás mellett jókora illegális szemétlerakó helyen kell átbukdácsolnia. Faragott székelykapu Ha ez az első benyomás nem vette el a kedvét attól, hogy a dombtetőre a templomig jusson, akkor félórás gyaloglás után eljut a céljához. Az ápolt templomkert szöges ellentéte a vasútállomás melletti szeméttelepnek. A bejáratnál faragott, színes székelykapu fogadja az érkezőt, a bevésett dátum szerint 1943-ban építették. A ruhák eltűntek A templom eredetileg a lo- retói kegyhely másának készült. A környék egykori gazdája, gróf Grassalkovich Antal 1759-ben döntött úgy, hogy a besnyői major dombtetején álló premontrei templom romjain építi föl a loretói kegyhely másolatát. Az építés közben a földben egy XIII. századi francia Madonna-szobrocsMásfél évtizedes a Czóbel Múzeum Egy életmű kronológiája Tizenöt esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuját Szentendrén a Czóbel Múzeum. Az ünnepélyes megnyitón annak idején még a művész is részt vett. Ő volt az első olyan magyar festő, akit az a megtiszteltetés ért, hogy még életében állandó kiállítást kapott. A megnyitón 92 esztendősen mondott néhány köszönő szót. Hét hónappal élte túl az ünnepélyt. Czóbel varázslatos festményei egy a Várdombon álló, múlt századi épületből átalakított múzeumban kaptak helyet. Kathy Imre építész tervezte az olyan egymásba nyíló kiállítótereket, melyek lehetővé teszik az életmű kronológiai tagolását és a látogatóknak is ideális rálátást biztoPest megyei diákok vízvédelmi tábora Takarítják a Balatont Középiskolás éveimből tudom, építőtáborozni elsősorban nem azért jó, mert ott az ember némi pénzt keres, hanem azért, mert mindenki jól érzi magát. Munka után közös a pihenés és a szórakozás. Almát szedni, kukoricát címerezni nem kunszt, mondják azok a Pest megyei diákok, akik az idén a Balaton partjának tisztítására vállalkoztak. A (PeDISZ) Pest Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal ezen a nyáron Balatonszéplakon vízvédelmi tábort szervezett. A munkában kizárólag a megye középiskoláiból érkezett 14-18 éves fiúk és lányok vesznek részt. A dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola diákjai készségesen vezetnek körbe a táborban. Nem panaszkodnak, dicsérik az elhelyezést. A sátrakban, szinte kivétel nélkül mindenütt világi a rend, de — mint mondják — szerencsére nincs sátorszemle. A táborvezető jó pedagógus, a munka utáni és az esti programok szervezésében mindig főszerepet kap. Nincs olyan nap, mesélik a fiatalok, hogy a partközeiben lévő tábor programjait ne csodálnák meg a parton sétáló és pihenő emberek. Sokszor még a játékba is bekapcsolódnak. Volt Neptun isten ünnepe — persze csak képletesen — áldozatokkal, meg tanárok—nevelők foci- és víziröplabda-mérkőzés. Az egyik lány bokától combig bekötözött lábakkal segít a táborügyeleteseknek és a parti büfébe is beugrik, ha szükség van rá. Mondja, hogy a munka — a part, illetve a víz tisztítása nem különösebben megerőltető feladat — de neki sikerült összeszednie egy térdsérülést. A kéthetes turnus végére már a kötést is leveszik. Otthon el sem mondja a szerencsés balesetét. Virág Márton táborvezető első látásra egyidősnek látszik tanítványaival. Magas, nyúlánk fiatalember, akinek egy esztendővel ezelőtt sikerült felvételt nyernie a zsámbéki Tanítóképző Főiskolára. A véletlen folytán került ebbe a táborba, de nem bánta meg. Szerinte felejthetetlen élmény lesz a két hét, amit itt töltött. Már az első hét végén táviratozott csoporttársainak, jöjjenek minél hamarabb Széplakra és nézzék meg, hogy milyen is egy igazi építőtábor. A 42 fiú és lány — kettő kivételével — mindennap korán kel. Nehéz és kényelmetlen gumicsizmákba bújnak, fürdőruhát, pólót vesznek magukhoz és autóbuszra ülnek. Szűcs János, akit egyszerűen csak Joe bácsinak hívnak, naponta más-más területre kalauzolja a négy brigádra osztott csapatot. A Balatont úgy ismeri, mint a tenyerét. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársa minden reggel elmagyarázza a feladatot. Hol a papír- és vashulladékot kell kiszedni, hol a néhány elpusztult angolnát, pontyot, vagy a felesleges hínárt kell kiszedni a vízből. — Délben, ha megérkeznek a gyerekek — kapcsolódik a beszélgetésbe Tési Vilmos, a PeDISZ-től — először ebédelnek. Kemény fizikai munka ez, amit csinálnak, csak nem panaszkodnak. Ilyenkor a leg- éhesebb az ember. Befizettük őket egy közeli vendéglőbe, személyenként és naponta 95 forintért, kétfogásos ebédet kapnak. Igaz, hogy drágább a Balaton, mint például a Ve- lencei-tó. de ezért a kosztért ennyi pénz sok. Ráadásul nem múlik el nap, hogy valaki ne panaszkodna. A reggelit és vacsorát a táborban kapják. A kéthetes turnus végén némi fizetség jár, átlagosan 700 forint. Azért differenciálva, mert mindenki másként dolgozik. Van, aki jobban, van, aki kevésbé — magyarázza Tési Vilmos. Az ellátásért levonják ami jár, de még így is a PeDISZ fizeti a legtöbbet. — Nem a pénz itt a lényeg — és ebben mindannyian egyetértünk —, hanem az a társadalmi munka, amit más nem végezne el. Szűcs János, aki télen-nyáron járja a partot, megerősíti az amúgy is keserű tényeket. Nem vigyázunk az ország egyik legnagyobb kincsére. Hiába a parton felállított szemetes, ha a gondatlan nyaralók beviszik a hulladékot a vízbe. Nincs más megoldás — a fiatalok is megerősítik — meg kell tanítani az embereket kulturáltan nyaralni, vigyázni erre a nemzeti kincsre, ahonnan még ennek ellenére sem pusztultak ki a legkülönlegesebb halfajok sem. Szűcs János, aki először táborozott és dolgozott Pest megyei közép- iskolásokkal, állította, hogy ezek a gyerekek nem szégyenük, szeretik a munkát. Molnár Ildikó sít. Az érdeklődők Czóbel Béla hét évtizedes életművét a művészi indulásától figyelemmel kísérhetik. A múzeum másfél évtizeddel ezelőtt 66 festmény kiállításával nyílt meg. A művész 36 darabot saját tulajdonából ajándékozott, a többit a Kulturális Minisztérium adta át a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának. Az elmúlt időszakban számos ,,ajándékozó adományozott Czóbel-müvet a múzeumnak. A legtöbb festményt egy francia műgyűjtő, a párizsi Michel Kellermann- tól kapták, szám szerint 140 darabot. Ezeknek az alkotásoknak a nagy többsége a művész Franciaországban készített vázlatrajzaiból került ki. A szentendrei múzeumban évről évre mind többen nézik végig a művész alkotásait. A látogatottság is azt bizonyítja, hogy a Kovács Margit- gyűjteményen, a Ferenczy Múzeumon és a Szentendrei Gyűjteményen kívül ez a város egyik kedvelt kiállítóterme. Évente mintegy 20-40 ezer művészeteket kedvelő külföldi és magyar látogat ide. A szép évfordulóra, arculatában is megújult a múzeum, melynek állandó kiállítását — hétfő kivételével — mindennap megtekinthetik az érdeklődők. i. m. kát találtak, azóta a mária- besnyői kegyhely és a Madonna emberek tízezreit vonzza ide. Évente kétszer, Nagyboldogasszonykor és Kisasszonykor misét és búcsút tartanak, itt. A templomot olyan világhírű mesterek munkája fémjelzi, mint például a mi Dunántúlunk számos templomát is freskóival díszítő osztrák Dorfmeister György vagy a székely üvegablakfestő Márton Lajos. A több évszázados épületen a reneszánsz és a barokk egyaránt rajtahagyta nyomát, ám igazi arculatát mégis elsősorban a barokk határozza meg. Az alig egyarasznyi Madonna-szobrocskát eredetileg bársonyba és selyembe öltöztették. Volt is vagy tízféle öltözéke. Am II. József, a kalapos király — akit sekrestyés királynak is csúfoltak, mert még a legapróbb egyházi ügyekbe is beavatkozott — megtiltotta, hogy a Szüzanya és a szentek szobrát felöltöztessék. Akkor félrerakták a ruhákat, amelyek azóta eltűntek, nyilván szétfoszlottak. Mivel azonban a szobrot eredetileg arra készítették, hogy öltöztessék, ezért a díszes, koronás Mária- és kisdedfejhez képest aránytalanul egyszerű kidolgozású a két test. A máriabesnyői kegyhely a Hatvan környéki kapucinusok tulajdonában volt 1763-tól a rend 1950-es feloszlatásáig. A kapucinusok az államtól tavaly visszakapták rendi jogaikat, azóta 30 tagúkkal ismét gyakorolják vallási életüket. Ezen a patinás helyen tartott a-közelmúltban a váci' egyházmegye püspöke diakónus-, azaz szerpapszéntelést. A közösség egy. új taggal bővült. Az esemény egyúttal az újjáéledt Kalász katolikus lányegylet ünnepsége is volt. A Kalász és a kapucinusok nem véletlenül találtak egymásra, ugyanis mindkét szervezet, főleg a vidéki magyar katolikusok vallási életének művelését tartotta és tartja feladatának. A püspök prédikál Legközelebb augusztus 12- én, vasárnap lesz búcsú Máriabesnyőn. Akkor, a Nagybol- dogasszony-napi főbúcsún Marosi Izidor váci püspök misézik és prédikál. Az egész napos kegyeletes megmozdulásra mindenünnen sok hívőt várnak. Remélhetően a tanács addigra elhordatja a vasútállomás melletti gusztustalan szeméthalmokat. K. K. A neve: Idővonat... Menetjegy, a tehetség Újszerű tehetséggondozó programot szerveztek a kulturálisan hátrányos helyzetű kisdiákok számára Baranyában. A megyei könyvtár munkatársai által kidolgozott sorozat az „Idövonat” nevet kapta. A gyerekek ugyanis a képzeletbeli vonaton bekalandozzák az emberiség nagy történelmi korszakait, sokoldalúan tanulmányozzák a különböző korok népeinek életét. A program gazdagítja az általános műveltségüket és segíti az iskolai tanulmányaikat. Az „Idővonat” több szakaszban futja be a sok évezredes pályáját, azaz több egymást követő nyáron találkoztak, illetve találkoznak a gyerekek a tehetséggondozó táborban. Két éve az őskor és az ókor volt a téma. tavaly a középkorral ismerkedtek a kisdiákok, az idén pedig az újkor és a legújabb kor képezi a stúdium tárgyát. Az idei tábor pénteken nyílt meg a Mecsek hegyei között fekvő Sikondafürdőn, munkájában mintegy ötven lány és fiú vesz részt, köztük jugoszláviai magyar gyerekek is. A tábor kis lakóit különböző, jobbára falusi iskolákból hívták meg a tanáraik ajánlása alapján. Két dologban azonosak: az átlagosnál hátrányosabb a helyzetük és az átlagosnál nagyobb a tehetségük. S éppen a tehetség az a menet- jegy, amivel felszállhattak a tíznapos „Idővonatra”. Savarin nyári egyetem A kistelepülésekről Az idén augusztus 6-a és 11-e között látogatható Savaria nyári egyetem a kistelepülések fejlődésének lehetőségeivel és korlátáival foglalkozik. Az immár 23. alkalommal megrendezett urbanisztikai fórumnak ezúttal nem Szombathely, hanem a festői szépségű Velem lesz a főhadiszállása, dé fakultatív programok keretében, szinte az egész megyét bejárják a résztvevői. Az eddigi jelentkezések alapján tíz országból száznál több hallgatót, előadót várnak Velembe. A hazai és külföldi szakemberek értekezéseiben többek között a falvak településstruktúrájának jellegzetességeiről, a falusi térségek helyzetéről, a hagyományőrzésről, az élő népszokásokról, a helyi erőforrások hasznosításáról, a falvak megújulását célzó programok eredményeiről, a műemlékek és a turizmus szerepéről is szó lesz. A rendezvénysorozat alatt — hagyományos módon — az alaptéma feldolgozásán túl számos kulturális programot, szakmai találkozót, baráti beszélgetést és kirándulást is rendeznek. Szeptemberi tanévkezdésre. A dunakeszi gimnázium építése a befejezéséhez közeledik. A belső munkálatok után mindenki az épület környékének rendezésével foglalkozik — most már biztos a szeptemberi tanévkezdés. (Vimola Károly felvétele)
