Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

Kegyelet ? ! A haláleset megrázó, szomo­rú végállomása az emberi élet­nek. Természetesen a hozzá­tartozók nem egyformán ve­szik tudomásul a megmásítha­tatlan tényt, az elhunytak em­lékét így vagy úgy továbbőrzi a kegyelet... És a hivatal. Ott pedig úgy tűnik a kegyelet ritka holló az ügymenetben. Köztudott, hogy ma már éppen a halál okának egyértelmű tisztázása érdeké­ben a legtöbb elhunyt csak kórbonctani vizsgálat után ke­rülhet végső nyughelyére. A megállapításokat „Halottvizs­gálati bizonyítványban” rögzí­tik, amelyből egy példányt megkap az illetékes rendelőin­tézet. Hogy ott meddig, ho­gyan őrzik ezeket a bizonyít­ványokat, azt nem tudjuk. Hogy azonban valamilyen mó­don ezek a bizalmas iratok még az utcára is kerülhetnek, arról viszont meggyőződtünk. Egy olvasónk szerdán dél­előtt öt ilyen „Halottvizsgálati bizonyítvány” rendelőintézeti példányát hozta be szerkesztő­ségünkbe. Valamennyit Monor Főterén, a tűzoltószertár előtti szakaszon találta. Volt ott több is, de nem szedte össze min­det. A bizonyítványok 1983-as, 1984-es keltezésűek, valószínű­leg elevenen él tehát a hozzá­tartozókban az elhunytak em­léke. Nem lehet nehéz elkép­zelni annak a lelkiállapotát, aki az utcán sétálva ennyi idő után egyszercsak édesapja, édesanyja, vagy házastársa Halottvizsgálati bizonyítványá­val találkozik. Nem tudjuk, ebben az eset­ben kik követték el a hibát, de az kétségtelen, hogy megsér­tették az iratkezelés vagy megsemmisítés szabályait, so­kak jóízlését és a kegyelet íratlan törvényeit. Meglehet nincs is mód a felelősségre vonásukra. Csak saját lelkiis­meretüknek . .. Ha van. V. J. Könyvtárnyitás A hét elejétől szép cégtábla hirdeti a volt MSZMP-székház (alán Monoron, hogy Városi Könyvtár. Mindez azt is jelzi, hogy közeleg a nyitás ideje. Tóth Lászlónétól, a városi könyvtár igazgatónőjétől tud­juk, hogy a tervezettnél ko­rábban, már augusztus elsején nyitnak. Szükség lesz rájuk Fiatalasszony a csapatban Évről évre százakat mozgósít a körzeti tűzoltóverseny. \z idén azonban eleddig nem tartottak ilyen vetélkedőt. Lehet, hogy takarékossági okokból, lehet, hogy másért. Arról is hallani, hogy szeptemberig meglesznek ezek a vetélkedők. Képünk a tavalyi gyömrői vetélkedőn a Pevdi vegyi gyáregységének ra­járól készült, amint összeszerelik a kismotorfecskendőt (Bagóczky Sándorné felvétele) Tűzoltó-egyesületek szép számmal vannak Monoron és környékén. Ezeknek alapjait évtizedekkel ezelőtt rakták le. A tűzvédelemre mindig nagy gondot fordítottak az emberek — s nemcsak ilyenkor, aratás idején. Szomorú, hogy az idén — többéves „szünet” után — sokkal több gabonatűz pusztí­tott az országban, mint koráb­ban. Pedig talán most lenne a legnagyobb szükség minden búzaszemre. De visszatérve az önkéntes tűzoltóegységekre, néhány községben egészen kiemelkedő munkát végeznek. Üllőn pél­dául az országban elsőként vezették be a rendszeres la­kásellenőrzéseket, amelyeket azóta másutt is meghonosítot­tak. Monoron a városi egye­sületben Fekete Sándor és fiai Azt beszélik... Azt beszélik Monoron, hogy a szerdai és szombati piacon már nem a lengye­lek viszik a prímet, hanem a szomszédos országból, Romániából érkeznek a leg­többen séf telni. Ügy tűnik, hazánkfiai (asszonyai) is szeretnék felvenni a ver­senyt velük, mert egyre többen állnak a sorba, s a legkülönfélébb dolgokat árulják. Azt is beszélik, hogy érdemes magyar ci­garettát venni a külföldi­ektől, mert olcsóbban ad­ják a bolti és főleg a ven­déglátóipari árnál. Csak tudnánk, hogy jutnak hoz­zá kartonszám a Sopianae cigarettákhoz? Néhány gyömrői lakást az idén nyáron többször el­öntött már a víz. A káro­sultak egy része azóta is perben, haragban van az Állami Biztosítóval, amely bizony csak a károk egy részét (vagy még azt sem) akarja megtéríteni. Azt be­szélik, hogy a Kontra című közélet^ folyóirat első szá­ma egy karikatúrájában ja­vasolja, hogy a mendei utat Velencei útra keresz­teljék. Arról is hallani, hogy a helyi tanács megbí­zásából a napokban föld- munkagépek jelentek meg az érintett területeken. Ki­mélyítik a vízlevezető ár­kokat, s a kukoricásban is próbálnak valamit tenni, hogy a lezúduló víz vala­hogy elkerülje a lakóháza­kat. Azt beszélik Vecsésen, hogy a Felsőbabádi Álla­mi Gazdaság vezérigazga­tósága a Betonútépítő Vál­lalatnak akarta eladni a vecsési területén lévő egy­kori szeméttelepet. Ez a te­rület azonban a vecsési ivóvízminőség vizsgálata szempontjából fontos lehet, s emiatt a tanács nem en­gedélyezte a terület elide­genítését. Azt beszélik, hogy az állami gazdaság vezérigazgatója nem vette jó néven a vecsési letiltást. Mindenesetre fura a gazda­ság vezetésének reagálása akkor, amikor egy 23 ezer lélekszámú nagyközség egészséges ivóvízzel való el­látása forog kockán, ők a település érdekelt figyel­men kívül hagyva pillanat­nyi előnyeiket helyezik elő­térbe. Azt beszélik, hogy ve­szélybe került a vecsési pb- gázellátás. Az utóbbi idő­ben ugyanis egymás után háromszor törtek be a Hal­mi telepi Szamuely utcá­ban álló gázcseretelep rak­tárába, s a betörők nem tá­voztak üres kézzel. Mint hírlik, a cseretelepet ellátó gázszolgáltató vállalat, meg­elégelvén a betöréseket, a szállítások (átmeneti ?) szüneteltetését fontolgat­ja. Vannak, akik úgy gon­dolják, a szüneteltetésnek nem a betörés, hanem sok­kal inkább a gázkészle­tekben mutatkozó instabili­tás az oka. Remélhetőleg a szóbeszéd ellenére nem lesz fennakadás a vecsési pa- lackosgáz-ellátásban. Azt állítják, hogy meg­szüntetik Ecseren a Rákos­kert felőli illegális szemét- lerakó helyet, mivel a köz­ségi tanács feltölteti a te­rületet, bekerítteti a jöven­dő területtulajdonosokkal, bérlőkkel. Azzal a szándék­kal, hogy raktározás, szol­gáltatás céljára hasznosít­ják. Körülötte pedig fásíta­nak, így a mocsaras, sze­metes rész környezetbe il­lően szép lesz. Remélhető­en... A gombai Fáy András Termelőszövetkezetben be­szédtéma a kertészeti ága­zatvezető augusztus 1-jei kényszerű távozása. A szö­vetkezeti dolgozók egy ré­sze szerint még igen sok rendeznivalója lenne. Má­sok véleménye, hogy a hát­térben a vezetőket is meg­osztó politikai ellentétek húzódnak. Egy a szerkesz­tőségünkben megtekinthető levél szerint a gombai tsz- ben már most vannak vál­lalkozó vezetők, akik búzát termesztenek részben bé­relt, részben közös terüle­ten. A vállalkozás szépség­hibája — amit természete­sen csak az érintettek meg­hallgatása után lehet tisz­tázni —, hogy az igénybe vett szolgáltatásokat nem fizetik be — állítják pana­szos olvasóink. jelentik a lobogást, ők azok, akik mindig hajlandók áldo­zatokra. Természetesen a töb­bi önkéntessel együtt. Ám mintha kihúnyóban lenne a nagy lelkesedés. A monori tűzoltózenekar május elseje óta nem tartott egyet­len próbát sem. Pedig a város zeneiskolájából kikerülő nö­vendékekből erősíteni lehetne az utánpótlást. De gondot je­lentenek az elavult felszere­lések is, amelyek naponta ne­hezítik az önkéntes tűzoltók munkáját. Gyömrőn a matuzsálemi korú tűzoltóautót nemrégiben sikerült egy alig tízévesre cse­rélni. Vácott már nem kellett, Gyömrőn viszont örültek en­nek is. Pár héttel ezelőtt a gyömrői önkéntesek azonnal segíteni indultak — amikor hatalmas felhőszakadás zúdult a köz­ségre — Csengődi Ferenc pa­rancsnok irányításával. Volt köztük egy törékeny kismama is, if). Méhész Lászlóné, aki férjével együtt vett részt a mentési munkálatokban gyermeküket a nagymamára hagyva. Elnéztem ezt a fiatal- asszonyt. Ugyanolyan vehe­menciával emelgette a csöve­ket, ugyanúgy ásót fogott, hogy mélyítse az árkot — sza bad utat engedve a hömpölygő áradatnak. S közben bizonyá­ra eszébe jutott, hogy a segít­ségnél nincs szebb dolog a vi­lágon. Igen, az önkéntes tűzoltó­egyesületek munkája is a hu­manitásra épül. A jövőben is szükség lesz rájuk. Éppen ezért a leendő önkormányza­toknak sem szabad majd ma­gukra hagyni őket. (Gér) Magánház a kultúránál'e Fel kell kavarni az állóvizet Maglód kulturális élete nem illethető dicsérő Jelzőkkel. Persze a mostoha tárgyi feltételek is határt szabnak a lehetőségeknek, hiszen a mai községi kultúrház mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ott nívós közművelődés kibontakozhasson. Pár évvel ezelőtt a település­fejlesztési hozzájárulást (tehót) a lakosság egy új művelődési ház épí­tésére ajánlotta fel. Am tavaly év végén az illetékes tanácstestület át­értékelte a helyzetet, s úgy döntött, a tehóból befolyt összeget a köz­ponti rendelő kialakítására fordítják. A régi kultúrház parlagon ma­radt. Am a május elején alakult Maglódi Alkotó Művészeti és Kultu­rális Egyesület nagy vehemenciával igyekszik felkavarni az állóvizet. Kedves arcú, barátságos mo- solyú fiatalasszony Poór Mária színművésznő, a Népszínház társulatának tagja. Most vár­ja első gyermekét. (Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már túl is van a szülésen.) Azt mondja, egyáltalán nem fél, mert férje, Zalavári Béla — aki egyben színésztársa — is ott lesz mellette, következésképp a kis jövevény „biztos kezekbe” érkezik. Ám aki azt gondolja, hogy Poór Mária tétlenül töl­tötte a szülés előtti heteket, az alaposan téved. Ugyanolyan elánnal dolgozott, mint annak előtte. A Népszínházba termé­szetesen nem járt már be, de a maglódi egyesület útját han­gyaszorgalommal egyengette. Ennek köszönhetően már beje­gyezték őket a cégbíróságon. Elhárult tehát minden akadály a további munka elől. mozgásszínházat. De lesz nép­tánccsoport, képzőművészeti és kézműves kisközösség is. Rendszeressé kívánják tenni a fővárosi színházlátogatásokat. Két fővárosi teátrummal tár­gyalnak, amelyek hajlandók ötvenszázalékos kedvezménya nyel adni a belépőjegyeket. A főpróbákat pedig ingyen láto­gathatnák az érdeklődő mag­lód iák. 'm w Augusztus 20-án a Szent Ist- ván-napi községi ünnepséget is az egyesület szervezi. Reg­gel zenés ébresztő lesz, majd 9 órától egészen a hajnali órákig tartanak a színes prog­ramok. Lesz kutyabemutató, karateverseny és tűzoltás. A gyermekeket a Zi’Zi Labor és Fábián Sva szórakoztatja majd. Délután Pécsi Ildikó és Beregi Péter vidám műso­rát láthatják az érdeklődők. A kora esti órákban a sportpá­lyán (minden esemény itt lesz !) közreműködik Kovács Kati, Koncz Tibor és Soltész Rezső, no és a slepp, a go-go görlök. Este utcabállal zárul az egész napos vidám prog­ram. W Maglód az agglomerációhoz tartozik, következésképp in­gázófalu. Az alkotó művészeti és kulturális egyesület nem tit­kolt szándéka: kultúrához jut­tatni a helybélieket, erősíteni a lokálpatriotizmust, hogy fel­nőjön egy új, nyitott, kreatív nemzedék. Lehet, hogy túlsá­gosan nagy szavaknak tűnnek, ezek, de Zalaváriék komolyan gondolják. Kívánjuk, hogy legyen elég erejük szép, közösséget formá­ló terveik megvalósításához. Gétv József A helyi nagyközségi tanács 100 ezer forintot adott az in­duláshoz, és megvásárolta ré­szükre a község központjában lévő Gulyás-féle házat. Ott — némi átalakítás és felújítás után — elkezdődhet majd az igazi alkotómunka. Céljaik között szerepel Maglód kultu­rális életének felélesztése, egy jól működő faluközösség lét­rehozása. Poór Máriát az egye­lőre negyventagú egyesület el­nökké, férjét Zalavári Bélát elnökhelyettessé választotta. A gazdasági ügyeket Szabóné Zé- man Mária intézi. De mik is az egyesület közeli tervei? Elsősorban az, hogy minél több embert (a gyerme­kektől a nyugdíjas korúakig) meg tudjanak mozgatni. Való­di műhelymunkát szeretnének kialakítani minden kiscsoport­ban és közösségben. Csak né­hányat említünk ezek közül. Állandó helytörténeti kiállítást szeretnének kialakítani az- új székházban, ősztől rendhagyó irodalmi foglalkozásokat tar­tanak majd az óvodásoknak, illetve az iskolásoknak. Alap- és középfokon beindítják az angol, német, francia, olasz és spanyol nyelvtanfolyamokat. Erre vonatkozóan már tárgyal­nak egy fővárosi kft.-vel, amely a legmodernebb techni­kai eszközöket használja majd az oktatásban. Színjátszó cso­portot szerveznek, aztán egy A város címere Szőlőinda levelekkel A T. Házban pár héttel ez­előtt nem kis vitát váltott ki az új országcímer megszava­zása. Honatyáink (anyáink) Életképek kánikulában A macska jaj nem kér kenyeret Kánikulában lazábbak va­gyunk. Oldottabbak, elenge- dettebbek. Ilyenkor kezdi ka- piskálni az ember, mitől is olyan természetesek a déli népek, mitől temperamentu- mosabbak a kemény északiak­nál, A nap, a forróság mintha kitárná s olvadékonnyá tenné az érzelmeket is ... Három férfi támogatja a fő­téri vendéglő falát, szemláto­mást erős öntözgetés utáni állapotban. Előttük egy asz- szony, gyerekkocsival, s két oldalán még egy-egy lurkóval. Kiabál. Torkaszakadtából. A hitvesi üvöltözés címzettje a férje, a három bávatagon mo­solygó férfi egyike. Az asszony a pénzt kéri számon, a pénzt, ami sör formájában lecsurgott a férj torkán, holott a gyere­keknek valamit főzni kéne. Az ember csak hallgat és vigyo­rog. Az asszony meg tehetetlen elkeseredésében mit tehet, vi­lággá kiáltja az aktust, mely őt a három gyermek világrajö­veteléhez segítette. Nevén ne­vezi a dolgokat. Mi nem tehet­jük, mert mi az általános sza- badszájúságban, már ami a sajtót és szexet , illeti, visz- szafogottabb lap vagyunk. Pe­dig micsoda kifejezőerő rej­lik a háromszavas kérdőmon­datban; — ...jó volt?! Az jó volt?! A férfi vigyora még széle­sebbre szalad. Tán eszébe jut­nak azok az idők, amikor még ... Ámbár, ahogy dülledt sörhasára elégedetten rákul­csolja a kezét, tán arra gon­dol: a sör se rossz. Következ­ménye pedig, a macskajaj ke­nyeret se kér. o A Forrás Áruház környé­kén hétköznap is árusok ta­nyáznak. Érthető: a város leg­forgalmasabb helye ez, biztos vevőkörrel. Nyugdíjasok hoz­zák ki kardvirágukat, ruháju­kat, külföldi beszerzésből származó kávéscsomagok, ta­karók, fonalak keresnek ve­vőt. Az idős asszony a két lá­da őszibarackkal a legforróbb napra telepedett, a két zöld­ségestől tisztes távolba, mégse jelentsen olyan ordító konku­renciát. Előzőleg persze — mondja — megkövette a „hi­vatásosokat”, ne haragudja­nak már rá, hogy ide jött éppen, nem akarja ö rontani az üzletet, dehogy. Csak mu­száj volt ezt a megoldást választani, ugyanis előző nap arra ébredtek, hogy idegen kezek nekiláttak meg- kopasztani az otthoni barack­fákat, hát legalább ez a ma­radék legyen megmenthető. Legalább ebből lássanak egy kis pénzt. A barack olcsó, így hát fogy is. A profi és az amatőr meg­fér egymással a tűző napon, bárha csak alkalmilag. Holott mi, akik vásárolunk, szívesen vennénk, ha az olcsóbb alkal­mak sűrűbben ismétlődnének. O összefonódó fiatal pár a menyasszonyi ruhák kölcsön­zését hirdető üvegharang kö­zelében. Milyen kedves, idilli kép: emitt egy csupa csipke, hófehér ruhaköltemény az üveg mögött, amott az élet: a pár, amely a holtomiglan-hol- todiglan felé araszolgatva ut­cán is gyakorolható szerelmi jelenetet él. Még ha agyvelőt aszaló forróság van is. Még ha levegőt is alig kap az ember Hiszen a szerelem mindent legyőz. Aztán közelebb érek, és azt kell látnom, hogy a szoros testi közelség egy tel­jeséggel prózai műveletet ta­kar. A lány, felágaskodva a fiú arcához, derekán a fiú két ölelő karjával, épp aman­nak pattanásait igyekszik el­távolítani, körmei segítségé­vel. Viszont igaz, ezt is teljes átéléssel, szinte belerévedve a feladat nagyszerűségébe. Már ez is valami. —ez egy része a koronásra, másik része a kossuthosra adta vok- sát. Heralöikus szakemberek is megszólaltak. Végül „győ­zött” a. koronás címer, ma már ez tekinthető véglegesnek. A premier bizonyára a közelgő Szent István-napi ünnepsége­ken lesz országszerte, amikor is koronás címerekkel díszí­tik a helyszíneket. Monor város címerét több mint két évvel ezelőtt — 1988 márciusában — fogadta el a mostani tanácstestület. A cí­mer: álló pajzs, benne kék me­ző, amelyeket egymástól hár­mas domb rajzolata választ el. A felső mező enciánkék, benne aranyszínű szőlőinda levelekkel. Az alsó mező aranyszínű, középső részén bíborszínű nagy M betű, Mo­nor kezdőbetűjeként. A szőlőinda és a levelek Mo­nor történelmi gazdasági múlt­ját és jelenkori mezőgazdasá­gi jellegét jelképezik, a hár­mas domborulat a Strázsahegy és Monori-erdő községrész jel­zése. A történelmi alapmotí­vum Monor 1652-ben kelt pe­csétje volt. A két évvel ezelőtt hozott ta­nácsrendelet értelmében a vá­rosi címer különböző nagysá­gú másolatait a tanács és szer­vei, intézményei, vállalatai kü­lön engedély nélkül használ­hatják. Az eredeti városi címer leg­szebb példánya a városi ta­nácselnök dolgozószobájában található. A majdan megvá­lasztandó polgármester is ott fogja hagyni, hiszen ha valaki belép az ajtón, azonnal szembe- ötlik — a szemközti falon. Rajzunkon Monor címerének fekete-fehér rajzolatát közöl­jük. Kár, hogy a színeket nem tudjuk érzékeltetni. G. J. Ellenietek miatt Felbomlik ? Felbomlik az Ecseri Sportkör. Legalábbis úgy hírlik. Mégpedig az egy-két évvel ezelőtti okok ismét­lődése miatt: személyi el­lentétek osztják meg a ve­zetőséget. Pedig úgy mond­ják, az utóbbi évek legje­lentősebb anyagi támoga­tását kapták az idén!...

Next

/
Thumbnails
Contents