Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-20 / 169. szám

4 MEGYE! 1990. JÜLIUS 20., PÉNTEK Józan önmérsékletre intik a piliscsabaiakat Ingyen bajos lesz Piliscsabán az északi laktanyát még június 12-én elhagyták a szovjet alakulatok. Az átadás-átvétel „ceremóniája” óta zöm­mel helyiekből szerveződött, kilencszemélyes polgári védelmi szolgálat őrzi váltásban a tábort éjjel-nappal. Gyugyi Béla ié- tesítményfelelős azt mondja, hogy a területet annak idején a honvédség tűzszerészei vizuálisan és speciális műszerekkel is alaposan átvizsgálták, de semmilyen veszélyes anyagot nem találtak. Az építményeket egyébként rendben, kimeszelve kap­ták meg, az utolsó napon a távozó szovjet katonák még a víz­levezető árkokat is kitisztították. Az őrség feladata most az, hogy távol tartsák az illetéktelen látogatókat, s a jelen álla­potot fenntartva adják majd át a területet. Június 12-e után a helyi pártok és a tanács képviselői moratóriumot hirdettek, egy­ben azt is írásba fektették, hogy a héthektáros területre, illetve a kerítésen belüli 32 építményre igényt tart az új önkormányzat csakúgy, mint kiürítése után a déli laktanyá­ra. Feltehetőleg minden pártnak megvan a maga elképzelése a hasznosításról, ha ezeket — meglehet választási taktikából — egyelőre nem is hozták nyilvánosságra. Elgondolásai­kat csak helyi vállalkozók egy csoportja vetette hozzáférhe­tően papírra, Az ügyben — legalábbis látJ szólag —, meglehetősen nagy a bizonytalanság. Manhertz Zoltán, a tanács vb-titkárhe- lyettese (a településen se el­nök, se kinevezett vb-titkár nincs év elejétől) egyenesen úgy fogalmaz: nagy falat lesz ez nekünk. Aggodalmaskodó állítását éppen ma délelőtt húzza majd alá Jeszenszky Ferenc, a Pénzügyminisztéri­um zárolt állami vagyont ke­zelő és hasznosító intézménye budapesti és Pest megyei te­rületi vagyonvédelmi felelőse, akivel a piliscsabai tájékozta­tót megelőzően sikerült be­szélnünk. — Az országban körülbelül hatezer ingatlan hasznosításá­ról kell majd dönteni. Ezek­nek úgy kétharmad részét a szovjetek építették, a többi magyar pénzből létesült — mondja Jeszenszky Ferenc. — A szovjeteknek a csapatkivo­nások után jogos követeléseik vannak, a tartozásunkat meg kell fizetni. Mégpedig abból a pénzből, ami az egykor hazai beruházásban készült létesít­mények értékesítéséből befo­lyik. Ha ekképp nem sikerül O-szaldóssá tenni az ügyet, ak­kor a törlesztés az amúgy is szűkös költségvetést terhelné, s nem hiszem, hogy emiatt elviselhető lenne esetleg egy újabb áremelés. A két fél között köztudo­másúan vita tárgyát képezi, hogy a szovjet követelés ösz- szegszerűsége mennyire jogos. Friss a példa: az egyik fővá­rosi szovjet laktanyában 50 la­kásért 57 milliót kérnek, ami irreális. Jeszenszky Ferenc azt mond­ja, hogyha most minden ön- kormányzat ingyen akar hoz­zájutni a területén lévő elha­gyott objektumokhoz, akkor egyszerűen nem lesz miből megfizetni az adósságunkat. — Létezik egy rendező elv, de hangsúlyozom, hogy ez még nem végleges álláspont. Esze­rint vannak olyan létesítmé­nyek, amelyekre az állambiz­tonsági szervek igényt tarta­nak, s ők prioritást élveznek — folytatja a területi vagyon­védelmi felelős. — Egyszerű a dolog ott, ahol az önkor­mányzat pénzéből épült a lak­tanya, azt ingyen visszakap­ják. Ilyen példa Kecskeméten akad. A magyar pénzből épült lakásokat, illetve a közösségi célú építményeket (kórház, művelődési ház, sportpálya) térítés nélkül igényelhetik az önkormányzatok, de a rendbe­hozatalukhoz szükséges pénzt maguknak kell előteremteni­ük. A közösségi célra igényelt létesítményeket egy éven be­lül működtetni kell, különben az állam megvonja a kezelői jogot, illetve öt éven belül ér­tékesíti, s a befolyt összeg kétharmada a költségvetésnek jut. A gazdasági célú javak sorsáról a helyi önkormányza­tokkal egyeztetve versenytár­gyalásokon döntenek majd. — Hová fordulhatnak a ta­nácsok, ha a fenti, tervszin­tű elképzelésekkel nem érte­nek egyet? — Az ügyeket a belügymi­niszter által vezetett tárcakö­zi bizottság készíti elő döntés­re, a döntéshozó a kormány- megbízott, aki utólagosan tá­jékoztatja a miniszterelnököt. Manhertz Zoltán piliscsa­bai vb-titkárhelyettes úgy tud­ja, hogy a helyi laktanyák olyan földön állnak, amely soha nem volt az önkormány­zat tulajdona, csak közigazga­tási területéhez tartozott. Itt a szovjetek előtt is magyar csapatok állomásoztak. — így van ez az objektu­mok java részénél — folytat­ja Jeszenszky Ferenc. — De hogy a vitatható ügyeben mi lesz az álláspont, azt magam sem tudom. — Véleménye szerint az északi tábort hogyan lehetne hasznosítani? — A garázsok alkalmasa’: például egy autójavító bázis létesítésére, a laktanya felső szakasza megfelelhet raktáro­zásra, a középső részen vi­szont egészségügyi létesít­mény, vagy iskola működhet­ne. A déli laktanyát az ütemterv szerint a j0v6 év májusában hagyják el a szovjetek. Itt többek között körülbelül 240 lakás üresedik meg, egy részüket még a magyar hadsereg építette, így a jelen elgondolások szerint azokkal számolhat a jövendő önkormányzat. Józan önmérsékletet kell azonban tanúsítaniuk, hiszen a vázolt elgondolások szerint ingyen alig-alig lehet hozzájutni a vagyonhoz. Fazekas Eszter Programok egész hétre Ezt látni, hallani kell Július második felében — amikor sok kerül Apajpusztán a kiskunsági pásztor- és lo­vasnapok megrendezésére — szomorúan tudomásul kell vennünk, hogy az igazi nyár már vége felé közeledik. Ha mérleget akarunk készí­teni, nem lehetünk elégedetle­nek. A szűkös anyagi lehető­ségek ellenére is megyeszerte több helyen rendeztek olyan figyelemre méltó, színvonalas programokat, amelyek az ide­genforgalmi igényeket is ki­elégítik. Apajpusztán most szomba­ton és vasárnap délelőtt 10 órától délután 5 óráig 23. al­kalommal rendezik meg a nemzetközi hírű látvAiyossá- got. A program az idén azzal is bővül, hogy ott kerül sor a Budapesti Honvéd SE nemzet­közi díjugrató versenyére. A küzdelemben részt vevő 150 lovas között ez alkalommal csehszlovák, olasz, osztrák és román versenyzők is lesznek. Az amatőr fogathajtók baj­noki címéért induló verseny ugyancsak sok izgalmat ígér. A Magyarország legjobb csi­kósa címért folyó verseny év­ről évre visszatérően látvá­nyos program. A versenyen nemcsak a gyorsaság és ügyes­ség jelenthet jó pontokat, ha­nem az is, hogy milyen lát­ványos öltözetben, milyen fel­szereléssel állnak a bírálóbi­zottság elé. A lovasprogramok mellett az egész napos jó szórakozást szolgálja a birka­főző verseny és a folklórmű­sor. Erre az ország minden részéből érkeznek szereplők. Nem kevés izgalmat jelent majd a csikótombola, amely­nek díja egy Furiosó fajtájú sárga csikó. Annak sem (cell búsulnia, aki sikertelenül vesz részt a tombolában, mert a látogatók között még egy manga»«*át és egy rackaanyát is kisorsolnak. Pomázon a Teleki-kastély parkjában a szabadtéri kon­certek utolsó eseményére ke­rül sor. Ez alkalommal pénte­ken, július 20-án este 7 órai kezdettel az Igric együttes legutóbb Franciaországban szép sikerrel szereplő muzsi­kusai lépnek a színpadra. Mű­sorukon angol, ír, skót, fran­cia és olasz népzenei művek szerepelnek. Ugyancsak Po­mázon — szombaton este 7 órakor — különleges szórako­zási lehetőséget nyújt a mű­velődési házban sorra kerülő török—magyar kulturális ta­lálkozó. A messze földről ide­érkező zenekar a török nép­zene dallamaival ismerteti meg a hallgatóságot. Szentendre igencsak válto­zatos programot ígér a hétvé­gére. Szombaton este 7 órai kezdettel a Barcsay-gyűjte- mény kertjében, az Európa- szerte sok sikert aratott Bop Art együttes szórakoztatja az érdeklődő közönséget. Gondolnak a gyerekekre is Miszter A modern háztartásban mind több olyan elektromos ké­szülék üzemel, amely fokozott felügyeletet igényel. Sok eset­ben merül fel még az az igény is, hogy ezek működtetését célszerű lenne központi hely­ről figyelemmel kísérni, vagy programozhatóan irányítani. Jó szolgálatot tesznek a há­ziasszonyoknak a különböző elektronikus berendezések. Alkalmazásukat időnként megnehezíti, hogy a lakáson belül a hálózati rendszer már nem nyújt lehetőséget utóla­gos vezeték építésére. Nap­jainkban azonban erre is van már számos jó megoldás. Mind nagyobb számban kap­hatók a szaküzletekben olyan jelzőkészülékek, amiket egy­szerűen a helyiségben talál­ható dugaszolóaljzatba kell bekapcsolni. Ilyen hasznos kijelző pél­dául az, ami a háziasszonyt hang-, illetve fényjelzéssel fi­gyelmezteti, ha áramkimara­dás miatt a hűtőszekrényt a leolvadás veszélye fenyegeti. Az ötletes jelzőkészülék a la­kás bármely részében elhe­július 22-én. A Budapesti Ál­lami Bábszínház együttese lá­togat Szentendrére. A Bar- csay-gyűjtemény udvarán fel­állított színpadon délelőtt 10 órai kezdettel A bűvös tűz- szerszám című mesejátékot mutatják be. A megye múzeumai is sok érdekes látványosságot ígér­nek az érdeklődőknek. Rác­kevén az Árpád Múzeumban a képzőművészet kedvelői az Ács Károly-enilékkiállítás lát­ványában gyönyörködhetnek. Verőcemaroson a Gorka Em­lékmúzeumban Sz. Kiss And­rea keramikusművész sora­koztatja fel alkotásainak szí- ne-javát. Cegléden Prohászka József festőművész tárlata lát­ható a Kossuth Múzeumban. Kasznár Zoltán csenget lyezhető, s így például a tá­voli konyhában jelentkező rendellenességekről is köny- nyen tudomást szerezhetünk. Okos berendezés az is, amely jelzi, hogy a bekapcsolva fe­lejtett vasaló pörköli az alatta levő ruhát Ezzel esetleg tűz­veszélyt előzhetünk meg. K. Z. Vakációs vásárhétvége Ez a hétvége a nyári vakáció jegyében zajlik a vásárnaptár tanúsága szerint. Mindössze egy rendezvényre vonulnak fel az eladók és a vevők. Július 22-én — vasárnap — Nagykőrösön rendezik meg a szokásos nyár végi országos állat- és kirakodóvásárt. A vá­sárosok, miután ezen a héten sok helyszín között nem válo­gathatnak, nagy számban kere­sik majd fel Nagykőröst. Hagyományos hetivásár Vá- mosmikolán is lesz, ahol július 23-án, hétfőn ugyancsak or­szágos állat- cs kirakodóvásár keretében találkozhat a kínálat és kereslet. Vonzó a Waldorf, de nem pótolja a közoktatást Tahiban visszavárják Nálunk is egyre többet hal­lani a rendkívüli pedagógiai hatékonyságú Waldorf-isko- lákról, amelyek elméleti alap­jait Rudolf Steiner dolgoz­ta ki Stuttgartban, 1919-ben. A Waldorf-Astoria cigaretta- gyár igazgatója felkérte, léte­sítsen iskolát a munkások és alkalmazottak gyermekei szá­mára. Steiner eltérve a ha­gyományos pedagógiai gya­korlattól, új tantárgyakat és új módszereket vezetett be. A folyamatos tananyagköz­léssel szemben — ezt csak az idegen nyelv tanításában hagyta meg — turnusos ok­tatási formát alkalmazott, amellyel a diákok értelmi ké­pességei mellett képzelőere­jüket is fejleszteni tudta. El­törölte az osztályzatokat, a pedagógusok ahelyett, hogy egy-egy számjegyre szűkíte­nék a diákok teljesítményé­nek minősítését, részletes ér­tékelést készítenek a tanulók­ról. Az NSZK-ban W Waldorf - iskola működik, ám igen el­terjedt Svájcban, Angliában, az USA-ban, a Benelux- és a skandináv országokban is. Az NDK-ban most folynak az előkészületek a bevezetésére, mert eddig ott be volt tiltva. Legtöbb helyen ezek az isko­lák állami támogatást élvez­nek, mivel közfeladatokat ol­danak meg. Ez azonban a költségeknek csak töredékét fedezi, ezért rászorulnak a szülők anyagi támogatására is. A tandíj mértéke azonban mindenütt szolidáris elveken alapszik, a tehetős szülők töb­bet fizetnek, a kis jövedelmű családokat pedig fel is ment­hetik a fizetés alól. A szülők az anyagiakon kívül is fon­tos szerepet játszanak, az ok­tatók szoros és sokoldalú kap­csolatban állnak velük a ne­velőmunka során. A Waldorf- iskolák legnagyobb vonzere­jét gyakran épp e szülői rész­vétel jelenti, sőt legtöbbször alapításuk is szülői kezdemé­nyezésnek köszönhető. Elvesztik a támogatást Magyarországon eddig egy Waldorf-iskola működött, még­pedig Solymáron. Budapesti értelmiségi szülők egy cso­portjának lázadásaként jött létre, és látványos eredmé­nyeket hozott. Bár sok pró­bálkozás volt már azóta, újabb követők mégsem akadtak ed­dig, ezért is adtunk" nagy örömmel hírt arról, hogy Ta­hiban is megmozdult valami: néhány szülő egyesületet és alapítványt hozott létre. Az ilyen kezdeményezéseknek a többi szülő mindig örül, hi­szen a Waldorf-iskolák az ál­lami iskolarendszer alternatí­váját jelentik. Ám hogy be­vezetésének ellendrukkerei is felbukkannak mindig, azt jól mutatta az a méltatlankodó hangú telefon, amely rövid híradásunk után érkezett szerkesztőségünkbe. Lévai Gézáné, Tahitótfalu tanácselnöke elmondta, hogy a hír nem igaz, még a helyi iskola igazgatója sem tud er­ről, ezért nagy felháborodást okozott az előző napi tanács­ülés résztvevőinek körében. Kérte, nevezzem meg informá­toromat. Ök ugyanis iskolá­juk visszakörzetesítésére most nyerték el a megyei tanács 2 és fél millió forintos támoga­tását. Ha itt Waldorf-iskola létesülne, ők ettől az összegtől elesnének. — A most szerveződő, Waldorf-követő iskolába Vi- segrádról, Budakalászról, sőt Budapestről is érkeztek már jelentkezések. Hogyan lehet­séges az — kérdeztem Lévai Gézáné tanácselnököt —, hogy Visegrádtól Budapestig min­denki hallott már erről az is­koláról, csak éppen ők nem? Az említett híren kívül még két tudósítás jelent meg, az egyik a mi lapunkban, a má­sik a Szentendre és Vidéke című újságban. A szülők pe­dig már alapítványt és egye­sületet is létrehoztak. — Nem tudok ilyen alapít­ványról, ha lenne, azt be kel­lett volna a cégbíróságon je­gyeztetni. Igaz, kora tavasz- szal megkerestek a szervezők, és tárgyaltunk arról, hogy is­kolaépítés céljára adok nekik egy földterületet, de azóta nem jelentkeztek. Az életre nevelnek — Igaz, hogy az önök egye­sülete nincsen a cégbírósá­gon bejegyeztetve? — kérde­zem dr. Mendlik György pszichológust, az egyesület el­nökét, tahitótfalui házában. — Nem igaz, az egyesület bejegyeztetése természetesen megtörtént. Igaz, a tanácsel­nöknek csak arról kötelessége tudni, amit neki hivatalosan bejelentettek. — Miért nem jelentkeztek nála tavasz óta? — Egyrészt^ mert szervező- munkánk csak most jutott el abba a stádiumba, hogy tevé­kenységünket be kell majd jelentenünk a tanácsnak. Más­részt a földterületről időköz­ben másokkal is tárgyaltunk, és kedvezőbb kilátásaink nyíl­tak. Itt egy szándéknyilatko­zat a Pilisi Parkerdőgazdaság részéről, amely szerint ők nem zárkóznának el egy festői földterület használati jogának átadásától, itt a közelben. Er­re könnyűszerkezetes fahá­zakból állítanánk fel az is­kola épületeit, amelyeket egy építőipari vállalat ajánlott fel alapítványi hozzájárulásként. Addig pedig a mi családunk által lakott épület egyik nagy szobáját rendeznénk be ősztől az induló első évfolyam szá­mára. — Sok pénzbe kerül egy Waldorf-követő iskola? — Kevesebbe, mint sokan hiszik, mert nem eszközigé­nyes. A tévét, videót, számító­gépet távol tartjuk a gyere­kektől. Helyette rengeteg me­se, természetjárás, első osz­tálytól két idegen nyelv — fo­kozottan játékos formában —, kézművesség, kertészkedés és zene alkotja a tantárgyak so­rát, valamint az euritmia, mint azt írás-olvasás kiegészí­tője és a zsidó-keresztény vallás, ám nem hitoktatás for­májában, hanem kultúrtörté­neti ismeretként. Tandíjat kell fizetni — Szeretnénk bekapcsolód­ni később a nemzetközi Wal­dorf Szövetségbe. Tahiból egy fiatalember jelentkezett már Stuttgartban, mivel diplomá­val rendelkezik, számára egy év lesz a képzés időtartama. Reméljük, tanulmányai végez­tével visszajön, és nálunk he­lyezkedik el. — Miért ellenzik annyian a módszer terjesztését? — Több okból. Szakmai részről nem örüinek a megnö­vekedett feladatoknak, a szü­lőkkel való intenzívebb kap­csolatnak. az igazgatók pedig állásukat veszítik, hiszen a módszer nem ismer iskola- igazgatót Sokan attól tarta­nak, túl drága, pedig 1200 fo­rintos havi tandíjunk messze alatta marad az alapítványi iskolák 6-7 ezer forintos árainak. Ott pedig sorban áll­nak az érdeklődők. Az új iskola egyébként augusztus 15. után fogad je­lentkezőket a 26-27-149-es te­lefonszámon. Szegő Krisztina Az e heti szám tartalmából: SZÓRAKOZTATÓ HETILAP Az iszonyat háza Sajószentpéteren — öt hónapig egy ágyban aludt a hullával! Kincsek a halott mögött Postarablással vádolják — bejött a szerkesztőségbe Emlékeim a Bíborosról A táncosnő és a Popkorong Szeles Mónika-interjú

Next

/
Thumbnails
Contents