Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-20 / 169. szám
MFC rEt] 1990. JÚLIUS 20., PÉNTEK O IRTA Számmisztika Az itthon (is) hamar ismertté vált történész, a Bernben élő Gosztonyi Péter írt cikket a Hitelben (90/14.) a hazai változásokról. Van, amiről elismerően szól, másról elmarasztalóan, az egyik megállapítás telitalálat, az azt követő viszont itthoni blöfföknek a készpénzként vétele: ahogy az ilyen cikkekben szokásos. Közben azonban a történész áttévedt a számmisztika terepére. Nem valami otthonosan mozog rajta! Azt írta ugyanis: „...le- mérhctetlen károkat okozott az országnak a 40 éves kommunista uralom. Európa nyugati felétől legalább 25 éves a lemaradásunk." A jól hangzó két szám ösz- szetévesztésekor persze nem ártana tudnunk, az a huszonöt év elmaradás mire, mikre értendő? Mindenre? Az ipari, a mezőgazdasági technológiákra, az infrastruktúrára, a kultúrára, az életszínvonalra, a politikai intézményrendszerekre stb. Az ilyen globális elmaradások említésekor ugyanis nem ártana tudni: az összehasonlításba bevont országok külön-külön hol tartottak akkor, s hol hazánk, azaz ki milyen startvonalon állt. Amint azt sem ártana tudni, ha a 40 év alatt „sikerült” összeszedni 25 évnyi elmaradást „Európa nyugati felétől”, akkor a start pillanatában — azaz 1950-ben, esetleg 1949-ben azonosan álltunk? Ugyanott, ahol Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svájc? S miközben azok mentek előre, mi „csak” lemaradtunk, mert sokkal- sokkal lassabban, de mentünk előre, avagy állva maradtunk (ami egy társadalom, egy ország esetében képtelenség), esetleg csúsztunk lefelé? Azaz most hátrább vagyunk, mint 1949- ben? Az ilyen és hasonló kérdések sokaságára a szám- misztika nem ad feleletet. Holott ez a felelet elengedhetetlen ahhoz, hogy végre hazánk is megkezdje a felzárkózást ahhoz a bizonyos ,Európa nyugati feléhez.” S ha nincsen válasz, akkor vajon alkalmas módszer-e a számmisztika a felelet keresésére? Avagy egészen másra alkalmas ... KLIENS A csemői szőlőskertek sorsa Édeni kertek farmere Valaha a klarissza apácák édeni szőlőskertjei húzódtak a csemői határban. Az itteni papi vadasparkhoz hatalmas erdőségek és a kedvesnővérek ápolt gyümölcsösei, a ritka fafajtákat szemérmesen rejtő ligetei, de mindenekelőtt gondozott szőlőskertjei tartoztak. Ügy látszott, ezen a szelíd, édeni állapoton semmi se változtathat. De lám, alig fordult egy évszázadot az idő kereke, 1945 körül a szőlőskertek már a körösi, de főleg a ceglédi polgárok tulajdonába vándoroltak át. A szőlőtermelő polgárok vagy a városban laktak, ahonnan kijárogatva kézben tartották a szigorúan egyetlen nagycsaládra méretezett, nagyobbacska szőlőskertjüket, vagy csemői tanyagazdaként télen-nyáron kint laktak a tőkék közé felhúzott présházakban, tanyákon. Egyszóval Csemő mindig is borvidék volt. Errefelé még ma is csak az számít valódi csemői- nek, akinek a házáhbz borospince is tartozik, s benne jó pár hasas hordó lapul. Ám a szőlőskerteket és a szőlősgazdákat is alaposan megtépázta a legutóbbi negyven év történelme, a téeszesí- tés. Így járt ezzel Fehér Endre is. A hetvenhárom esztendős csemői téesznyugdíjas most merész lépésre szánta el magát. A márciusi közgyűlésen másodmagával hivatalosan is bejelentette, ő bizony visszakéri a közösből a hajdan bevitt három kataszteri hold szőlejét, s ráadásnak még egyet, de azt megfizeti. Nézem a szikár-szép, őszülő hajú, barázdált arcú, termetes gazdát, s közben azon tűnődöm» nyugdíjasként, nem éppen fiatalon, vajon mi késztethette ezt az embert erre a lépésre. Aki csak egy kicsit is ismeri a szőlő természetét, az tudja, hogy ahhoz örökké fiatal, örökké serénykedő, fáradozó, erős emberek kellenek, nem is szólva a műveléshez szükséges jelentős gépparkról. A Fehér-féle szőlőskert közepén, a tornácos tanyaház előtt állunk. Amerre a szem ellát, szőlősorokat látni. Ezenkívül van itt minden: gyümölcsfák, konyhakerti veteményesek. A lábunknál négy kutya hengergőzik, hátulról disznóröfögés, baromfikárálás hallik. Az orrunk előtt rozsda ellen nejlonba bugyolált szőlőprések várakoznak az őszre, meg cefréshordók teli a hullott gyümölccsel. Odébb frissen szedett almákkal teli ládák. A kertben két saját autó is ácsorog, az egyik rangos nyugati márkájú. A harmadikon, a terepjárón éppen a gazda fia vágtat el mellettünk. Viszi a frissen szedett almát a piacra. A gazda agrármérnök fia otthagyta az állását, most öreg szüleivel közösen Cse- mön lakik és éli a farmerek megerőltető, de boldogságot, anyagi sikereket jelentő életét Q Szóval csak anyagilag ilyen jól eleresztve érdemes kockáztatni és kilépni a téesz- böl? — bukik ki belőlem az önkéntelen kérdés. — Ügy látom, igen — mondja szilárd meggyőződéssel Eehér Endre. — En ugyan mindig a saját utamat jártam, ezért óva intek mindenkit, hogy l&llő anyagi számvetés, megfontolás nélkül kövesse a példámat. Tudnia kell, hogy én nagy árat fizettem ezért a viszonylagos gazdagságomért: az asszony belerokkant, és nézzen meg engem is — fan- csalodik el. Valóban, az embertelen robot, az erejét meghaladó erőfeszítések rajt hagyták a nyomukat. — Tudnia kell — folytatja —, a tagosítás idején önként léptem be, sőt még az elnökhelyettes- ségig is fölvitte az isten a dolgomat. De a negyvenévnyi erőfeszítésre, a küszködésre, az állandó ügyeskedésre igencsak ráment az életem, az egészségem. Most a fiamban bízom. Ö szakember, csak vele együtt merek belevágni újra a magángazdálkodásba. Ügy látom, vétek lenne, ha ebek harmincadjára, apránként hagynám elpusztulni a hajdani szőlőmet, amit annak idején bevittem a közösbe. © Most ebek harmincadján vannak a csemői szőlők? — Igen. Lassú és lelkiismeretlen pusztítás tehetetlen szemtanúja vagyok sok ezer csemőivel együtt. A közösbe? már régóta sosincs elég ember. hogy megművelje a szőlőskerteket, hogy a kiöregedett tőkék helyett új, ízletes fajtákat is telepítsen. Ha meg nincs elég ember, inkább sorra kivágják a tőkéket, és gyorsan megtérülő, anyagi haszonnal kecsegtető, értéktelen nyárfával ültetik be a helyüket. Az itteni egyetlen téesz. a Rákóczi hiába próbált meg ezen különféle, többszöri téeszegyesítéssel és szétválással segíteni. A bajok orvoslása nem ebben rejlik. Ma aki bent marad a téeszben, annak nyilván megéri anyagilag. Elvégre a téesz ma már nem a szőlőtermesztésből, hanem a melléküzemágából tartja el önmagát. A szőlőt meg egye a fene. Hát én úgy gondoltam, ne egye. © Vajon önnek mivel sikerült jól jövedelmező farmját felvirágoztatnia, a többi téesz- tagnak meg miért nem? — A gyakorlat mellett sose becsültem le a szőlőtermesztéshez szükséges elméletet. Mióta az eszemet tudom, olvasom a szakirodalmat, a szakfolyóiratokat. Minden mezőgazdasági kiállításon ott voltam nemcsak nézelődni, hanem sokszor erőmön felül vásárolni is. Annak ellenére, hogy a magyar állam évtizedekig nem szorgalmazta a modern szőlőművelő gépek behozatalát, én utánajártam ezeknek, és megvettem ezeket, akár részletre is. M,a százezer forintot érő szőlőművelő gépeim vannak — mutatja büszkén a berendezéseit. Végül azt kérdem tőle, hogy miért igényelte vissza a szőlejét? Ám hirtelen meglepő dolog történik. Az eddig keménynek, erősnek látszó ember hirtelen lehajtja a fejét. Körbemutatva mondja: Hát hogy hagyhatnám veszni ezt az édent?! Kocsis Klára Számoljunk csak, megéri-e anyagilag, ha visszakapom a téesztől a földem (Hancsovszki János felvétele) Egymásnak ellentmondó jogszabályok Tovább már nem foldozható Végleg elérkezett az ideje annak, hogy a család- és ifjúságvédelem a fejéről a talpára álljon. Az 1986-os családjogi törvényt tovább már nem lehet toldozni-füldözni. Legkésőbb 1992-re, de inkább még előbb új törvényt kell kidolgozni. A gyermek- és ifjúságvédelmet jelenleg 140 jogszabály és határozat érinti, amelyek egymásnak sokszor ellentmondóak, máskor egyenesen a gyermek érdekét sértik, gondoljunk például a szülők válását követő láthatási ügyekre — hangsúlyozták a tegnapi tájékoztatón a Népjóléti Minisztériumban. A változásnak máris számos jelét tapasztalni, hiszen lényegesen könnyítették az örökbefogadást, s mind több gyermek kerül ki az intézetekből nevelőszülőkhöz is. Elsősorban azért, mert egészséges fejlődésük elképzelhetetlen a család mikrokörnyezete nélkül. Az állami gondozásra azonban sokáig szükség lesz még, hiszen ott nem tartunk, hogy az igazán problémás gyerekeket a nevelőszülői hálózat tömegesen befogadná. Az viszont biztos, hogy a jövőben nem a gyermekeket kell az intézményrendszerhez idomítani, hanem éppen fordítva. Már csak azért is, mert szinte minden fiatal, aki rossz útra téved, úgy kezdi vallomását: állami gondozásban nőttem fel. És annak okán is megérett az intézményrendszer a teljes átrendezésre, mert sajnos nem példa nélküli a nevelők brutalitása, ismert a zárka magánya, sőt az étel megvonása is a büntetőeszközök közé tartozik néhol, .ráadásul olyan vezetőről is hallhattunk már, aki magának vindikálta a jogot az első éjszakához. Manapság sok minőmhez visszanyúlunk a régi időkből. Nemsokára az árvaszék mintájára újraéled a gyámszék, s talán négy esztendei próbálkozás után sikerül végre megteremteni à gyámpénztárat is. Arra szintén mutatkoznak törekvések, miként lehetne életet lehelni az anya- és csecsemőotthoni hálózatba, hiszen sok-sok édesanya csak azért kénytelen elszakadni újszülöttjétől, mert eltűnt az apa, s nekik nincs fedelük. Valamilyen módon garanciákat kell biztosítani arra, hogy a jövendő önkormányzatok ne csukják be a területükön működő, de regionális feladatokat ellátó intézeteket finanszírozási, nehézségek miatt. Sajnos a pedagógus társadalomban tapasztalni a kontraszelekciót, s ez fokozottabban igaz a gyermek- és ifjúságvédelmi, területen dolgozókra. Ezért sürgető a képzés reformja, s nem elvetendő gondolat, hogy a hagyományos szakok mellé speciálisan életvezetési ismeretekre is oktassák a jövő szakembereit. Rajtuk kívül persze a ma és a holnap nevelőszülőit is, hiszen nyugaton már a legnehezebben kezelhető fiatalok előtt sem zárulnak be a családi házak kapui. Pillanatnyilag mintegy 10 ezer gyermek él nevelőotthonokban, a családok pedig országszerte több mint 8700 fiatalt gondoznak. Nem is olyan rég sokkal rosszabb volt ez az arány az intézetek javára. Mára viszont öt-hatezer üres férőhelyük van. A megelőzésen múlik, hogy e helyeket ne töltsék be újra, s elsősorban nem azért, mert az intézmény fenntartása messze nem gazdaságos. Ha rövid időn belül sikerül mégfordítani a fenti arányt, az önmagában garancia lehet arra, hogy a veszélyeztetett gyermekek és fiatalkorúak száma ne termelődjön folyton újra. F. E. EURÓPA KETTŐS SO ÁLLÍT? Kitiltják a keleti autókat nagyoh is nyilvánvaló volt, hogy állításai kimerítik a becsületsértés fogalmát. (Mindezt egy nő ellen, aki ráadásul nem is volt jelen az ominózus ülésen.) Bár nem vagyok jogász — a tanácstitkár viszont az —, megkérdőjelezem a vb illetékességét a hasonló procedúrákban ! Mi a valóság és mit állít Sárosi? Néhány hónappal korábban ismeretlen tettesek betörtek Kakucsi Gabriella házába, ahonnan főként értékes ékszereket vittek magukkal. A ház ugyan biztosítva volt, de az ékszerek nem, a károsult tudomásul vette, hogy a megkötött szerződés alapján maximum 50 ezer forint kártérítésre számíthat. A tényleges kár közlésére nem vagyok felhatalmazva, legfeljebb any- nyit mondhatok, a várható kártérítés csupán morzsája a valós összegnek. Ezzel szemben Sárosi azt híreszteli, hogy Kakucsi Gabriella összejátszott az Állami Biztosító vezérigazgatójával, és hatalmas összeget zsebelt be. Ennek bizonyítására kellett az a bizonyos kárlista, melynek eredetije az Állami Biztosító dabasi fiókintézeténél volt letétben, s amiről dr. Kádárnc László Dalma készített másolatot Sárosi felkérésére Dalma asszony a bajkeverő élettársa, másrészt az ÁB ügyintézője. Vagyis: visz- szaélt a hivatali titokkal, okirattal manipulált, rontotta hitelét az ÁB-nak. Ha mindez bizonyítást nyer, Kádárné- ra rossz napok várnak. Magára a „biztosítási csalásra” nincs miért szót vesztegetni, a rendelkezésemre bocsátott aktákból egyértelműen kiderül, hogy ilyen nem történt. Kakucsi Gabriella nem kért, és mindmáig nem is kapott egy fillért sem az ÁB-tól. Ám vesztegessünk szót Sá- rosira és élettársára. Ki is ez a két ember? Egyáltalán milyen emberi, élettársi kapcsolat lehet két olyan ellentétes, ellentmondásos múltú és indíttatású ember közt, mint Sárosi és Kádárné? Az idősebb korosztálynak nyilván ismerősen cseng a dr. Kádár Ignác név. Ez volt az a botcsinálta jogász, aki 56 után vált hírhedtté a szakmában. Mint ügyész számtalan „cllenforradalmárra” kért és kapott halált, ennek a jeles férfiúnak volt a felesége László Dalma, akit férje Erdélyből „importált”. Ügy látszik, Magyarországon nem akadt nő, aki a Kádár nevet vállalja. Sárosi István múltjáról nem tudtam meg semmi konkrétat, o becsület eme felkent bajnokát nem ismerik Dabason. Pontosabban annyit tudnak róla, amennyit ő önmagáról híresztel. Mint állítja, ’56-os „veterán”, .,vértanú”, öt évet ült börtönben, mert szovjet katonákat lőtt le ötvenhat októberében. Ezt már csak azért is nehéz elhinni, mert az ilyesmit nem börtönnel, hanem kötéllel díjazták. (Lehet, nem Kádár volt az ügyésze, vagy mint majdani utódját, az ügyész úr kímélte.) Távol áll tőlem, hogy a letűnt pártállam apparátusát propagáljam, az akkori koncepciós módszerek ismertek. De vajon mit ígér, mennyivel jobb a Sárosi-féle önjelölt népboldogítók módszere, akik mindenkin átgázolva, gátlástalanul próbálnak megkapaszkodni a karrier szekerén?! Sárosi urat és Dalma asz- szonyt többször is kerestem, de a zárt ajtón és a vicsorgó kutyán kívül mást nem leltem a Sallai utcában. A szomszédok tájékoztatója szerint önagysága betegállományban van, az élettárs pedig egy olyan intézmény ápoltja, ahol azt a részét gyógykezelik az embernek, ahol a kalapot viseli. Részben megértem. A felelősségre vonás elől a legjobb módszer elbújni. Visszatérve az indító pasz- szusra, nincs szándékomban azt sugallni, hogy ama gyalázkodó, névtelen telefonálások Sárositól indultak. Bár annak alapján, amit Kakucsi Gabriellának mondott: Vigyázzon, én nem vagyok Ma- tula! Ki tudja ...? Különben nagy szerencse, hogy nem egy néven vagyunk A hozzá hasonló urakkal még a névrokonságot sem szívesen vállalom. Matula Gy. Oszkár Az az igazság, hogy az osztrákok maguk sem gondolták, egyszer még ennyire fog hiányozni a mostanában mind többet emlegetett keleti autópálya. Nyugati szomszédaink az enyhülés éveiben már sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy megépítsék az országuk délkeleti részét a közlekedés vérkeringésébe bekapcsoló autópályát, de az igazi sürgető körülmény híján ez csak terv maradt. Amikor aztán a keleti tömb jege a vártnál gyorsabban, az elmúlt egy-másfél évben pedig rohamosan olvadni kezdett, s megindult előbb a magyarok, majd a többi kelet-európai turista millióinak áradata, a dél-ausztriai közlekedés a mindnyájunk által jól ismert katasztrofális állapotba került. A Bécs—Nickelsdorf közötti szakaszon azóta fuldokolnak a kis települések lakói a mérhetetlenül túlzsúfolt, keskeny B10-es autóút mentén. Szinte naponta történnek halálos balesetek, és tömegsze- rencsétlcnséghez is vezetett már a gyorshajtás meg a keskeny út veszélyforrásainak szerencsétlen találkozása. Az A4-es jelű keleti autópálya építésére, ha nagy késéssel is. de megszületett a döntés, a munkák el is kezdődtek. Ám a kedélyek nem nyugszanak. Ausztriában az autópálya körül, most éppenséggel az építést ellenzők hangja erősödik. A környezetvédők elsősorban a délkelet-európai tranzitforgalomtól féltik az országrészt, s talán nem is tévednek, amikor azt állítják, hogy szinte elviselhetetlen zaj- és levegőszennyezés! hullám zúdul majd erre a térségre. Am az elviselhetetlen környezeti hatás már most is megvan, csak éppenséggel nem az erdők, mezők növényeit, állatait sújtja, hanem a kis falvak lakóit. Az egyetlen „megoldás” az lenne, ha Ausztria lezárná határait, és kijelentené: Ausztria az osztrákoké! — írja ezzel kapcsolatban a Die Presse, természetesen abszurdnak minősítve ezt az ötletet. A tekintélyes bécsi lap szerint mihamarabb meg kell építeni a keleti autópályát, mert a környezetvédelem érdekében Is csak akkor lehet bármit is tenni, ha a jelenlegi elviselhetetlen közlekedési káosz megszűnik. Mindebből azonban nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy az osztrákok vendégszeretete korlátlan. A Die Presse cikke ugyanis, miközben a keleti autópálya mielőbbi megépítése mellett voksol, arra is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos korlátozásokra várhatóan hamarosan szükség lesz. A cikkíró szerint öt éven belül a teherautók és kamionok tranzit- forgalmát piaci és hatósági intézkedésekkel, azaz igen drága úthasználati díjakkal és szigorú korlátozásokkal, tiltásokkal jelentősen mérsékelni kell. A számunkra még- inkább figyelmeztető javaslat pedig úgy hangzik, hogy „Ausztriának nagyvonalú, de nem végtelen átmeneti idő után meg kell védenie magát a környezet-, tüdő-, és idegpusztító járművek beérkezésétől. Nem várhatunk addig, amíg maguktól kipusztulnak.” Ez utóbbi megállapítás természetesen mindenekelőtt a kétütemű járművekre vonatkozik, de a rossz műszaki állapotú négyüteműek is a kitiltottak listájára kerülhetnek. Ezt a figyelmeztetést a hazai környezetvédelmi hatóságoknak is jó lenne megszívlelni. Egyre több jele van ugyanis annak, hogy Európa igen hamar sorompót fog állítani könyezetszennyező autóinknak, s várhatóan az ottani szabványoknak nem megfelelő ipari termékeink, mező- gazdasági áruink elé is. P. Ë. • • üzemmérnök távoktatás Az új tanévben távoktatás keretében is képeznek üzemgazdászokat a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Gépészeti Főiskoláján. A módszer leginkább a magántanuláshoz hasonlítható, hiszen az erre vállalkozók sem állami, sem szociális támogatást nem kapnak. Az előadásokat ugyan ingyen látogathatják, de a jegyzetekért, az esetleges kollégiumi ellátásért teljes árat kell fizetniük. Mezőtúron ily módon azok szerezhetnek diplomát — mintegy 240-en —, akik az idei felvételiken a nappali tagozatra nem jutottak be, de 72 és 93 pont közötti eredményt értek el. r
