Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-18 / 167. szám
1993. JÜLIUS 18., SZERDA %*£íwliwa 3 Ó itta Hiba? Erény! Terjedelmes cikkben elemzi a Szabad Demokra ták Szövetsége választási vereségének okait a Beszélő hasábjain (90/27.) Bauer Tamás. A szerző beavatott- sága vitathatatlan, elemzése ennek megfelelő színvonalú. Valóban az SZDSZ- nek és a B. T-hez hasonló agytröszt tagoknak kell tudniuk, mit tettek jól és mit hibáztak. Ebbe beleszólni nemcsak illetlenség lenne, hanem merészség is. Irt azonban valamit B. T., ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A kudarc egyik kínos elemének tartja B. T., hogy „Azokat, akik a hatalomváltástól azt — és csak azt — várták, hogy az eddigi vezetők székébe ülhetnek, az MDF-től nem tudtuk elhódítani...” Hiba lenne ez? Az alapos elemzés szerzője annak tartja, mi viszont meggyőződéssel állítjuk: erény! Napjainkban, amikor az ízlés legelemibb feltételeinek sem felel meg azok tülekedése — miniszteriális és más, például önkormányzati posztokért —, akiknek a hatalomváltás semmi más, csupán egy karrierbefektetés, akinek a magánszámlái már-már riasztó gyorsasággal növekvő ösz- szegeket tüntetnek fel mint követclendőt, mint járandóságot. akkor bizony áldással ér fel, ha egy pártból történetesen az SZDSZ- böl — hiányoznak az ilyen típusú emberek. Miért kellett volna ezeket a pecse- nyesütögetőket, törtető karrieristákat. mindenből hasznot remélőket, a történelmileg egyperces ellenzékieket bármely más szervezettől (^hódítani? A több voksért? A győzelemért? De szabad-e ilyen gron (minden áron) voksokat szerezni, győzni? Mert ha igen. akkor bármit szabad ... Felfogásunk szerint a politika alapja az erkölcs (lenne). Szilárd erkölcsi alapok nélkül a politika is ingataggá, majd erkölcstelenné válik, amit iól illusztrált a volt MSZMP gyakorlata. B. T. helyében mi örülnénk, hogy házunk (pártunk) táját nem népesítik be a kurzuslovagok, a szókufárok. Persze, mi korántsem tudjuk, B. T. (az SZDSZ) szerint mi az igazán fontos... KLIENS A SZAKSZERŰSÉG HIÁNYZOTT, A BIZALOM NEM Törvényes áldás a deficiten Kedden az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatta rendkívüli ülésszakát a Parlament. Habár Ferenc pénzügyminiszter javasolta, hogy a költségvetési hiányt ne kincstár- jegyek és államkötvények kibocsátásával pótolják, hanem hosszú lejáratú hitelekkel. A Parlament egyetértett azzal, hogy a kormány az előző kormány által fölvett rövid lejáratú hiteleket hosszú lejáratúvá alakítsa át, a költségvetési hiány pótlására. Ez a hiány, a tervezett 20 milliárd forint helyett 54 milliárd lett. A költségvetési mérleghiány finanszírozásával kapcsolatban az Állami Számvevőszék elnöke, Hagelmayer István alapvetően egyetértett a pénzügyminiszter javaslatával, bár szerinte az államháztartás hiánya most már eléri az ezerháromszázmilliárd forintot. Elképzelhetőnek tartott olyan lehetőséget, hogy a kormány a deficit egy részét az állami vállalatokhoz telepítse. Matyi László, a Parlament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának előadója a tavalyi, a tervezettnél két és félszer nagyobb deficitet két tényezővel magyarázta: a lakosság a tervezettnél sokkal több kedvezményes hitelt fizetett vissza idő előtt, s a törlesztési kedvezmény az államkasszának 11 milliárdjába került. A másik: a múlt esztendőben először került sor az áthúzódó pénzügyi elszámolások rendszerének megszüntetésére, ami újabb 22 milliárd forintot jelentett. A tavalyi költségvetésről szóló törvénytervezet vitáját kettős megközelítés jellemezte. Az ellenzéki pártok képviselői szakmai szempontok alapján, az átfogó elemzést lehetővé tevő részletező adatok hiányát fölpanaszolva közelítették meg a tavalyi állami zárszámadást, míg a kormánykoalíció pártjai a bizalomra helyezték a hangsúlyt, rámutatva a kormány „örökölt” gazdasági kényszerpályáira. Az Országgyűlés végül is elfogadta a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény- javaslatot, valamint az Állami Számvevőszék jelentését. A következő napirend az Nagyüzemből kistenyésztőkhöz Szarvasmarhák vándorúton Ha vidéken járva beszélgetünk a nagyüzemekben dolgozókkal, a magángazdákkal, sokfelől hallhatjuk, mennyire nem kifizetődő manapság az állattenyésztés. A falvakban tapasztaltakat a KSH első féléves adatai is alátámasztják. A statisztikusok felmérése szerint Pest megyében az első félévben tovább csökkent a nagyüzemekben, az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben tartott kérődzők száma. Egy év alatt a szarvasmarha-állomány 7600 darabbal, míg a juhállomány 11 ezerrel lett kevesebb. A visszaesés már évek óta folyamatos, ennek következménye, hogy röpke 24 hónap alatt 35 ezerrel kevesebb marha és juh található az istállókban. A szakemberek szerint tartásuk nem kifizetődő, ezért aztán egyre több tehenet adnak el a kistenyész- tőknek. A magángazdák kisebb költséggel dolgoznak, nekik nem kell eltartaniuk az adminisztrátorokat, a vezetőket. Igaz, a kistermelőknél nem volt állatszámlálás, ezért az ottani változásokat csak megbecsülni lehet. Az viszont biztos, hogy a tojótyúk- és a brojlercsirke- tartó kedv is szűnőben van. Az apadás itt 240 ezer darabra tehető. Három évvel ezelőtt még kétszer annyi szárnyast tartottak, mint az idén. A megbízhatatlan tojásárak és a rossz piaci helyzet — a bedugult szovjet export — alaposan lelohasztotta a termelők kedvét. Egyedül a sertésállomány növekedett. Bár a kistermelők gyakorta panaszkodnak, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem érdemes hizlalni. Egyes vélemények szerint viszont a gazdák arra számítanak, hogy ősszel és télen disznóikat kilónként nyolcvan forintért is értékesíteni tudják. A kistermelőknek jó hír. hogy a nagytétényi hizlaldából és a Pest— Nógrád Megyei Húsipari Vállalattól is vásárolhatnak vemhes kocákat. Ott olyan jó minőségű tenyészállatokhoz juthatnak, amelyek brucella, lep- tospirózis- és Aujeszky-beteg- ségektől mentesek. Az állategészségügyi szempontból kifogástalan állatok tenyésztéséhez 2500 forint állami támogatást kaphatnak. Információink szerint a nagytétényi hizlaldában még 800, míg a Penomahnál C50 vemhes koca eladó a III. negyedévben. A szakemberek remélik, hogy az év utolsó hónapjaiban is zavartalan lesz az ellátás. II. £. Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről, hasznosításáról szóló idei 7-es számú törvény módosításának vitája volt. A törvénymódosítással kapcsolatban az ellenzéki pártok azt kifogásolták, hogy a kormány erős centralizációs törekvése érvényesül, és teljesen felügyelete alá kívánja vonni a Vagyonügynökséget, így semmiféle személyi garanciát nem biztosít az ellenzéknek. Azt szorgalmazták, hogy a Vagyonügynökség igazgatótanácsát vagy az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök nevezhesse ki. Azt is kifogásolták, hogy a Vagyonügynökség saját hatáskörében privatizálhatja a jelenlegi tanácsi irányítású vállalatokat is, az itt befolyó pénz pedig a költség- vetésé lesz. Ebben a vitában döntés a szerdai ülésnapon várható. A tegnap délután a szokásokhoz híven az interpellációké és kérdéseké volt. Szili Sándor (MSZP) az MO-s körgyűrű kapcsán azt kifogásolta, hogy ez tulajdonképpen „bel- gyűrű”, és a kertvárosi övezetek lakóit hátrányosan érinti. Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter válaszában kifejtette, hogy a körgyűrű a tervezettnél kijjebb, a főváros határánál épül, amelynek pontos terve ez év végére készül el, az építkezés pedig négy év múlva kezdődik. A Parlament elfogadta a miniszter válaszát. A képviselők ezt követően vita nélkül elfogadták a július 29-i népszavazás előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségleteiről, valamint a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló határozati javaslatot. Ezután tértek át annak a törvényjavaslatnak a tárgyalására, amely a pártatlan tájékoztatás bizottságának fölállításáról, valamint a közszolgálati eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió, MTI) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szól. Mivel több módosító javaslat érkezett a beterjesztéshez, az általános vitát szerdára halasztották. Az ülésnap befejezése előtt a képviselők még megalakították az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti csoportját, amely az esti órákban ülésezett. A rendkívül ülésszak szerdán 2 órakor folytatja munkáját. ELŐ A KEREKASZTALT! Az Országgyűlés hétfői ülésnapján is kitűnt: az önkormányzati törvényjavaslat vitájában kialakult álláspontját sem a kormány. &epi az SZDSZ nem hajlandó módosítni. Az általános vita lezárását elhalasztották, ami az ügyrend szerint azt jelenti, hogy a feleknek egy hetük marad a kompromisszum megtalálására. Várhatóan ezt segíti elő a szabaddemokraták kedd délutáni bejelentése, amely szerint az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos álláspontok közelítése érdekében hatpárti egyeztető tárgyalást kezdeményez. szerváltásunk alkalmával. Tán asztalkánk még nem felejtette el, melyik sarkán milyen sarkalatos törvények születtek. Azt mondják a mi kis Parlamentünkben, hogy ez az önkormányzati a leginkább sarkalatos. Célszerű hát róla a patkóalakú ülésterem helyett a mi kis asztalunknál egyezkedni. S hozni újból valami kis kompromisszumot, ami megint csak a miénk. Hiszen a mi kis választásainkon megszavazott mi kis pártjaink kötik majd egymással. A mi kis népünk érdekében. Ilyen ez a mi kis történelmünk most már: a mi kis kerékasztalunk története. — ja Ezt a mi kis forradalmunkat, ebben a mi kis európai falunkban, főképpen egy bizonyos kerek asztal körül vívta a mi kis állampártunk a mi kis ellenzékünkkel. Ez volt a mi kis békés átmenetünk. Most, hogy már által vagyunk, a mi kis Parlamentünk a mi kis demokráciánkról vitatkozgat. És csak nem tudnak megegyezni, hogy ebben a mi kisfalunkban hogyan rendezzük be a mi kis életünket. A mi kis kormánypártjaink így akarják, a mi kis ellenzékünk meg amúgy. A mi kis istenünk sem tud dűlőre jutni velük. Na, majd a mi kis kerékasztalunk. Jól bevált a múltkor is, a mi kis rendMOSZ-panasz az Alkotmánybíróságon A szűzkezüekeí tacesM teszik? A mezőgazdasági nagyüzemek körüli viták az aratási csúcsidényben sem veszítenek intenzitásukból. A hangulati káosz légkörében kerül tehát a magtárakba, a malmokba az ország kenyere. Szerencsére a termőföld meghálálta ismét a szakértő gondoskodást, és országos átlagban a közepesnél lényegesen jobb búzatermés várható. Viszont már egy ideje több fórumon is felvetődik a kérdés: vajon jövőre mit és mennyit arathatnak a gazdaságok!? A szövetkezetek növénytermesztési ágazataiban helyenként erősödik a nyugtalanság, mert az aratást követően hozzá kell látni a magágy előkészítéséhez, a termőföldek elhasználódott tápanyagainak pótlásához. Ám vajon kik fognak jövőre aratni, kiknek a szántóföldjeit művelik meg a tsz-ek!? Ugyanis arról hallunk, hogy az ősszel elfogadásra kerülő új földtörvény szétrobbantja a közös gazdaságokat, s a mező- gazdaság viruló farmerbirtokokra vált majd át. Igen ám, de a viruló egyéni gazdaságokhoz kevés csak á magántulajdon. A földműveléshez gép, munkaerő, szakértelem, növényvédelmi anyagok, műtrágyák kellenek, és szorgalom, a föld elkötelezett szeretete. Sajnos, az utóbbi három-négy évtizedben ez utóbbiak egyre inkább a múltba vesztek, hiszen az egykori gazdák jó része már meghalt, vagy olyany- nyira idős, hogy sem ereje, sem pénze nincs a farmerkedéshez. A falvakban maradt gyér számú és nagy tömegben elszármazott fiatalok és azok utódai csak a hasznot várják, de az eléréséhez vezető utat nemigen ismerik. Akiket"' annak idején nem görnyésztéit a kapálás, a tűző napon való hajladozás, vagy izzasztóit a 30-35 Celsius-fokos hőség a gabonaföldeken aratás, marokszedés, cséplőgépetetés közben, hogy csak néhány munkamozzanatot idézzünk fel, szóval azok nemigen tudják felfogni azt, hogy a föld mikor és kinek engedelmeskedik! A farmerkedésre tudatosan s megfelelő anyagi háttéarel, családi összefogással készülők természetesen majd rendelkeznek a megfelelő gépi-technikai háttérrel, az elengedhetetlen szorgalommal és kitartással ahhoz, hogy megtalálják boldogulásukat az apai, nagyapai birtokon, a visszakapott jusson. Viszont pillanatnyilag még egy sor, éppen a tulajdonnal kapcsolatos kérdés, kusza és zavaros. Ki tudná, hogy a Parlament őszi ülésszakán valóban megszületik-e a földtörvény. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványozza, hogy a földről szóló 1987. évi I-es törvényt, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről alkotott 1967. évi III-as törvény egyes rendelkezéseinek az 1990. évi XXXVIII-as törvénnyel végrehajtott módosítását, az utóbbi törvény egyes és hármas paragrafusának alkotmányellenességét semmisítse meg! Ugyanis a felsorolt rendelkezések korlátozzák a szövetkezeti tagoknak a közös tulajdonukban lévő ingatlanokkal, s ezen belül a termőfölddel, illetve az általuk felhalmozott egyéb vagyonnal való rendelkezés jogát. Ez ugyanis ellentétes az alkotmánynak az állampolgárok alapjogairól szóló rendelkezéseivel, valamint a polgári törvénykönyvnek a tulajdonnal való rendelkezési jogot és a szövetkezeti törvénynek a szövetkezeti ön- kormányzatot garantáló rendelkezéseivel. A MOSZ álláspontja szerint a földtörvény módosítása, a verseny szabadságának korlátozása mellett, egyértelműen diszkriminatív jellegű. Csak a mezőgazdasági szövetkezetekre nézve állít fel korlátozást, ugyanakkor a más ágazatokba tartozó szövetkezeteket ez nem érinti. A Mezőgazdasági Termelők Szövetségének Pest megyei titkára, dr. Gyovai Pál indulatosan mondta, hogy nem volt szerencsés megingatni a szövetkezeteket. Az olyan gyakran emlegetett jogállamiság látná kárát, ha az Alkotmánybíróság nem adna helyt a MOSZ indítványának. A sokat tapasztalt agrárszakember szólt belőle, amikor megjegyezte, hogy a tsz-ek nemzet- 1 közileg. ís elismerten működő rendszerét kár volt megkérdőjelezni, s az ellenzéki viták, hercehurcák kereszttüzébe állítani. Viszont azt sem vonta kétségbe, hogy a szövetkezeti vezető apparátus elleniségnek a múltban gyökerező okai vannak. Akik hibás döntések miátt évtizedekkel ezelőtt egyéni sérelmeket szenvedtek el, azok léptek elő napjaink megrögzött tsz-gyűlölőivé. A gond tevékenységük révén az, hogy össztüzükkel nemcsak a régi vezetőket ostorozzák, hanem a ma tehetséges tsz-elnö- keinek a derékhadát is. Azokat a fiatal agrárértelmiségieket, akikben szerencsére Pest megye sem szenved hiányt. Ok, ahogy mondani szokás, még szűzkezűek. Nem volt alkalmuk kipróbálni az önös haszonszerzés gátlástalan módozatait. Akik megpróbálják őket leszorítani a pályáról, végül is a magyar mezőgazdaság fennhangon hirdetett továbbfejlesztése helyett annak kerékkötőivé válnak. (gyócsi) Miért halt el az újrakezdési kölcsön ? Jól megy n bankoknak Az újrakezdési kölcsön körül mind több zavar volt az elmúlt hetekben. Először a felvehető összeget csökkentették, majd a hitelhez jutás feltételeit szigorították, újabban pedig már egyre kevesebb hank folyósított egyáltalán hitelt a munka nélkül maradt és vállalkozásba kezdő személyeknek. A hazai kereskedelmi bankok közül az Országos Kereskedelmi és Hitelbank tartott ki legtovább, ök — banktársaikkal ellentétben — vették legalább azt a fáradságot, hogy a napokban nyilvánosan bejelentsék, bizonytalan ideig szüneteltetik a kölcsön folyósítását. A bankok sok mindenre hivatkoznak: túl sok az igénylő, az OKHB-nál például egy időben a napi kifizetés elérte a húszmillió forintot, és ez épp a háromszorosa az általuk tervezettnek. Túl sok a munka a pénzek odaítélésével — állítják a bankosok —, sok munkanélküli egyszerűen feléli az újrakezdési kölcsönt, aztán futhat a pénze után a pénzintézet. De valószínűleg nem ez az igazi magyarázat. Egyfelől a költségvetés szorongatott helyzete lehet az oka a kedvezményes hitelek befagyasztásának, egyszerűen többen kértek ilyen kölcsönt, mint amennyire a pénzügyi kormányzat számított, amennyit tervezett. Sokkal nehezebben érthető és védhető a bankok álláspontja, nevezetesen, hogy túl sok munka van az újrakezdési kölcsönnel, és túl nagy a kockázat, veszélybe kerülhet a kihelyezett pénzük, hiszen akad, aki kocsmára költi a kedvezményes hitelt. Mind több jel mutat arra, hogy a kereskedelmi bankok, különösen, ha védtelen kisemberekkel állnak szemben, igen hamar visszacsúsznak az elmúlt évtizedek rossz emlékű stílusába, és kegyként gyakorolják üzleti tevékenységüket. Az állástalan kölcsönre váró a jelek szerint mind kevésbé illik bele az egyre elegánsabb, börkanapés banktermek miliőjébe. A jelek szerint a hazai kereskedelmi bankoknak az állástalanok kölcsöne nélkül is jól megy, egyre-másra épülnek a székházak, ma már banktisztviselőnek lenni sem utolsó foglalkozás. A tisztes havi javadalmazás mellett például a dolgozók másutt elképzelhetetlen összegű kedvezményes kölcsönhöz jutnak, ha lakásgondjuk van, és jó néhány pénzintézet épített az elmúlt években a pompás székházakon kívül pazar nyaralókat, hétvégi pihenőket. Azaz jól megy a bankoknak, ezt igazolják éves mérlegeik, amelyek a gazdaságban másutt elképzelhetetlen nagyságú nyereségről tanúskodnak. Érvényesüljön a szabad piac minden mechanizmusa — mondhatja erre bárki —, legyenek nyereségesek a bankok, ha jól tudnak gazdálkodni tőkéjükkel. Csakhogy a bank nem egyszerűen a tőke hozadékáért felelős, talán az sem egészen mindegy, hogy hol forognak a milliók: ott, ahol termelés, értékalkotás zajlik, vagy pusztán pénzpiaci manőverezéssel, bankközi hitelezéssel keletkezik a haszon. Talán nagyobb hitelt ad ezeknek a gondolatoknak, ha felidézzük, hogy a miniszter- elnök legutóbbi bonni látogatása során német pénzügyi szakértők nyomatékkai tették szóvá a szerintük indokolatlanul magas kamatokat, amelyekkel a kedvezményes hiteleket itthon továbbadják a hazai bankok. Márpedig a németeket azzal talán mégsem lehet megvádolni, hogy nem engedik érvényesülni a szabadpiac hatásait. t. Ê.
