Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-18 / 167. szám
V wnrr MM.lt, 1990. JÜLIUS 18., SZERDA BROSÚRÁK^ A ZÚZDÁBAN Nem söprik le a polcokat Eljárt az idő a pártbrosúrá'k, a szakszervezeti propaganda- anyagok fölött, amelyeket valaha könyvként vettek állományba a bibliolékák. Zúzdába kerülnek csakúgy, mint az egykori Ideológiához kapcsolt tanfolyami jegyzetek, vagy a Mongol Kommunista Párt dokumentumai és Gustáv Husák beszédei, mely kiadványokból úgymond Illendő kötelességből voltak kénytelenek rendelni még a falusi könyvtárosok is. Most, a politika változásával erősen megrostálják a polcokat. még az országban, ezért fizetnie kell, hiszen az információt az országos rendszerből kell megtudnunk. — Honnan a pénz a számítógépre? — Az volt a terv, hogy a megüresedett MSZMP-szék- házba költözik a gyermekkönyvtári részlegünk, erre biztosított fedezetet a tanács. Később úgy alakult, hogy helyettünk az egészségügy megy oda, de a pénzt nem vették vissza. Számunkra is kedvezőbb ez a megoldás, hiszen a raktárunk már úgyis távolabb van az utcában. A számítógéphez kapcsolódó terminálokat központi helyekre telepítjük, s a művelődési ház tetején szeretnénk egy fényújságot is üzemeltetni, amelynek szerkesztését a könyvtár vállalná. Az a távlati célunk, hogy megvalósítsuk a számítógépes katalóguskölcsönzést. Készülőben van a könyvtár fejlesztési terve, amit leteszünk majd az új önkormányzat asztalára. A budakeszi könyvtár olvasóinak java részét a diákság, illetve a nyugdíjasok adják. S bár a településen magas az értelmiség aránya, ők kölcsönzés okán ritkán térnek be. Ennek egyik indoka az lehet, hogy innen szinte mindenki a fővárosba jár dolgozni, s este nem a bibliotékába vezet az út. Más kérdés, hogy esztendőkön át két csalfa mutatóval mérték a könyvtárakat: az állomány- nagysággal és az olvasók létszámával. Arra azonban a pártállamban senki sem volt kíváncsi, hogy X. Y. csak beiratkozott, vagy rendszeres látogató volt. Es azzal se igen törődtek, hogy a sok ezer könyvből melyiket kölcsönözték, s melyik porosodott a polcon. Elképzelhető, hogy most, a brosúrákkal együtt, ezt a hibás szemléletet is száműzzük? Fazekas Eszter Budakeszit egykor vörös övezetként tartották nyilván, hiszen e főváros melletti településen szoc. hazások, spanyolosok és a Szovjetuniót megjárt elvtársak éltek. A helyi könyvtár állományában azonban szerencsére mindez nem tükröződött. Nagy Ferenc igazgató azt mondja; egyik elődje — aki elkötelezett kommunista volt —, sem ideológiai szempontok alapján válogatott a kínálatból. így mindig azt találhatták az olvasók a polcokon, amit kerestek, s már évekkel ezelőtt a raktárba kerültek a bizonyíthatóan ritkán forgatott könyvek. — Most újabb rostán ment át a 300-as szak eleje, azaz a politikai pártok, a világgazdaság, a népgazdasági tervezés, a közgazdaságtudomány és a jog témakörét felölelő munkák. Mutatja is a szóban forgó polcokat Nagy Ferenc, amelyeken többé-kevésbé a 80-as évek elején kiadott könyvek a legöregebbek. Kornai János A hiány című munkája mellett leemelhető Marosán György A mozgalom, Csikós Nagy Béla Szocializmus, piac, gazdaság című könyve, de ott van az MDF és az SZDSZ programja is. — Ebben az országban egyszer már zúzdába küldtek mindent, ami nem az akkor elfogadott ideológia alapján íródott. Ezt a hibát még egyszer nem szabad elkövetni, hiszen Marx vagy Lenin műveinek igenis az olvasóteremben van a helye, mert alapmunkák, mint ahogyan ma már érték o teljes Sztálin-sorozat, amit örökül kaptam. Nem hiszem, hogy helyes lenne a háború utáni szociaiista-realista írókat kivétel nélkül likvidálni a bibliotékából, vagy a Kádár-portrét, amit nem is olyan régen még kikölcsönöztek. Nem vagyok híve a polcsöprésnek, ilyet könyvtáros nem is tehet. Szorgalmazom viszont a rendszeres rostálást, ami csak indirekt módon kötődik a politikai változásokhoz, hiszen ezt a munkát az olvasói igények alapján végezzük. A nyolcvanas évek gazdaságával foglalkozó összefoglaló munkákat a kölcsönzőtérben hagyjuk, de számos, a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kiadványt már a raktárba szállítottunk. — Izgalmas kérdés, hogy az új önkormányzatok mennyit szánnak majd a bibliotékákra? — A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest Megyei Szervezete vezetőségi tagjaként is mondhatom: bizony aggódunk a kistelepüléseken működő könyvtárakért. Az az álláspontunk, hogy ami egyszer már adott, azt nem szabad felszámolni, ezért az anyagiak koncentrálásával az eddigieknél is nagyobb szerepe kell legyen a társulásos formának, illetve a könyvtárközi kölcsönzésnek. Ugyanakkor tény, hogy ezen elképzelésnek máris ellent-- mond a körzetközpontok példája, ahol a városok nem akarják finanszírozni azt, amit nem csak ők kapnak. Az okfejtés érthető, de ez a tendencia a kis könyvtárak válságához és a módszertani munka megszűnéséhez vezet. — Lendíthet valamit az ügyön, ha a könyvtárak vállalkoznak, s így hozzájárulnak saját fenntartásukhoz? — Mi már bevezettük, hogy CD-lemezekről kedvezményes áron átmásoljuk a felvételeket kazettákra. Szeptembertől új szolgáltatással jelentkezünk: közhasznú információkat gyűjtünk és nyújtunk az állampolgároknak, ingyen. De ha például egy iparos azt akarja tudni, hogy az adott termék előállításával ki foglalkozik Pest megyében született a gond okit Népfőiskolát „tanulni” Lapunkban már többször hírt adtunk a népfőiskolái mozgalom újjáéledéséről, arról azonban nem szóltunk még, hogy a Népfőiskolái Társaságnak ifjúsági tagozata is van, az INÉT, azaz Ifjúsági Népfőiskolái Társaság. A nyomok Vácra vezetnek Merre jár a dinoszaurusz? Kínai és kanadai kutatók 140 millió éves dinoszauruszmaradványokat találtak a Góbi sivatag északnyugati részén, a Dzsungáriai-medencében. A tudósok úgy vélik, az eddig ismert legnagyobb — életében mintegy 30 méter hosszú — dinoszauruszmaradványra bukkantak. A feltárók — a Kínai—Kanadai Dinoszaurusz Program szakértői — 1986 óta 12 csontvázat találtak, amelyeket a tervek szerint 1992-ben a világ számos nagyvárosában vándorkiállításon mutatnak be. Mint Főzy Istvánnak, a Természettudományi Múzeum geológusának a tájékoztatójából kiderült: Budapesten és környékén — így a megyében — sincsenek olyan idős közetek, amelyekben dinoszauruszcsontokat, illetve -vázakat találtak volna. A Nemzeti Múzeum őslénykiállításán is csupán néhány dinoszau- rusz-csontmaradvány látható. Fiatal, lelkes geológushallgatók, szakmai gyakorlatuk közben valódi dinoszaurusz-lábnyomra bukkantak néhány esztendővel ezelőtt egy Pécs környéki, külszíni feketekőszén-bányában. Az álsójúra korabeli kőzeteken lévő nyomokról készült felvételek, illetve az iszapréteg-maradványok egyelőre még a Természet- tudományi Múzeum raktárában vannak — tudtuk meg Főzy Istvántól. A leletet feltáró hallgatók úgy tervezik, hogy az anyag egy részéből kiállítást rendeznek Vácott a közeljövőben. A múzeum geológusa azt is elmondta, hogy a világ legértékesebb dinoszauruszmaradványai, csontvázak, csontok és lábnyomokról készült felvételek Erdélyből származnak. A nehéz idők alatt jó részük elkerült Romániából (két csontot a budapesti őslénytárban őriznek) és a világ számos múzeumába, illetve magángyüj- tökhöz került. M. I. Érdeklődésre ez azért tarthat számot, mert megalakításának gondolata éppen Pest megyében vetődött föl először, 1988 telén. A Magyar Népfőiskolái Társaság ugyanis Sződli- geten és Leányfalun tartotta a népfőiskolái szervezők továbbképző táborát. Ott került szóba, hogy a mai fiatalok nemcsak hogy működő népfőiskolákat nem láthattak, de többségük még csak hallomásból sem ismeri a mozgalmat. Mivel fontosnak tartották, hogy a fiatalság minél szélesebb rétegeivel megismertessék ezeket a szép hagyományokat, hozzákezdtek a szervezéshez, és meglepő gyorsasággal, egy'év alatt létre is hozták az Ifjúsági Népfőiskolái Társaságot, amely a fiatalokat fogja össze, és mindazokat, akik támogatják őket a népfőiskolái gondolat, a hazai és nemzetközi hagyományok jobb megismerésében. Nem titkolt szándékuk, a jelenleg támogatott fiatalok képzésével elérni, hogy később ők maguk is képesek legyenek népfőiskolák létrehozására. Az INÉT, hasonlóan az egész népfőiskolái mozgalomhoz, igyekszik minden politikai tevékenységtől elzárkózni. Nem szervezetek, hanem értékek iránt érez elkötelezettséget, ezért nem is kíván semmilyen párt vagy szervezet eszméi mögé felsorakozni. Tagságát is politikai hovatartozástól és meggyőződéstől függetlenül fogadja be, mindössze a népfőiskolái mozgalom alapvető eszméivel való azonosulást várják el minden tagjuktól. Az INÉT támogatásával eddig bentlakásos tanfolyamokat, falukutató tábort és népfőiskolái esteket rendeztek szerte az országban. Sz. K. Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.t 311 -1446 HSszoSgéEás ez Is Abban a reményben írok a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének, hogy együttérez- nek a kiszolgáltatottságérzésemmel, és ha a jelenséget úgy értékelik, élnek a közzététel lehetőségével. A Minimat típusú automata mosógépünk meghibásodott. Ezt bejelentettem a gödöllői Delta Elektromosgép- és Készülékjavitn Vállalatnál, 1990. május 28-án. Két nap múlva ki is jöttek, megállapították, hogy mi a gond. A szerelő azt mondta, hogy az körülbelül két héttel hosszabbítja a javítást. A megadott időt türelemmel kivártuk. A harmadik héten nem jöttek a szerelők, ezért telefonon érdeklődtem. Az ígérték, hogy június 27-én majd kijönnek. Szabadságot vett ki a feleségem, és várt. Nem jöttek. Másnap reklamáltam, az új kiszállási időpont július 3. Ugyanaz az eredmény: telefon, új időpont (július 10.), és ugyancsak nem jött senki. Nem a szerelő hiányzott, hanem a mosógép, amiből nincs tartalék. Még ezt nevezik szolgáltatásnak’! Bízom abban, hogy el fogunk jutni addig, hogy az ilyen vállalatokhoz majd nem mennek ügyfelek. Mert ezt a tortúrát nem igénylik. Ma még kiszolgáltatott helyzetben az ügyfél, kénytelen mindent elviselni, mert nincs választási lehetőség. Remélem, a példámon okul a vállalat vezetése. Vagy lehet, hogy én követtem el a hibát azzal, hogy segítséget tőlük kértem?. ..................... K omáromi Gyula Püspökhatvan Ä tisztesség mást kívánna Hosszú ideig terjesztője voltam a Kossuth Könyvkiadónak, azonban a kapcsolat 1989 novemberében egyszerre megszűnt. Majd 1990 februárjában kaptam egyhavi elszámolást, amiben tudatják velem, hogy 41 forint többletfizetésem van. Ez eddig rendjén is van. De ... írtam egy levelet, amiben közöltem a kiadóval, hogy békésen búcsúzzunk el egymástól, a többletet küldjék el nekem postán. Erre azóta sincs semmi válasz. Csak azért szeretném, ha írásom közreadnák, mert volt olyan könyvterjesztő a községben, akinek a kiadóval szemben volt 14 forint tartozása. Öt dörgedelmes levélben szólították fel annak befizetésére. Valahogy ez nem stimmel. Csak az egyik fél kötelezhető valamire, a másik nem? A tisztesség azt kívánná, hogy mindkét fél tartsa be a szabályokat! Koroknál Gábor Vámosmikola majd Kálmán Imre operettjeiből adott zenei ízelítőt — Dorothee Schaal, fiatal zongoraművésznő kíséretével. Igaz, mindezt németül, mi azonban így is örömmel fogadtuk. — Hogyan került kapcsolatba ebekkel a dallamokkal? — kérdeztem tőle a hangverseny után. — Gyermekéveimben korombeli, magyarországi cigány pajtásaim is voltak — emlékezett vissza. — Szinte testvérként szerettük egymást. Jó néhány daluk zenéje megmaradt bennem. Később, tanulmányaim során, nemcsak műsoromba építettem ezeket, hanem még jobban kiegészítettem repertoáromat. Már gyerekkoromban elhatároztam ugyanis, hogy világtalan létem ellenére énekesnő leszek. A Hannoverben született Ursula Emmerich Appelt a híres basszusénekes, Wilhelm Rabot képezte ki. S kiváló minősítést kapott záróvizsgáján. Azóta koncertezik az NSZK- ban. — Csakis hallás után tudtam tanulni — mesélte a művésznő. — Zongoraművész férjemben társat-támaszt-tanítót találtam, aki saját karrierjét áldozta fel értem. Sajnos azonban már nem él. Én pedig addig énekelek, amíg élek. Létemnek ez a célja, értelme. Fazekas Mátyás Micsoda különbség! Sok Dunakeszin élő embernek, de a vezetőinknek mindenképpen ajánlom, hogy menjenek el egyszer Szombathelyre. Nézzék meg, a nagy parkok milyen szépek és rendezettek! A város nem szemetes ... Ilyennek kellene lennie (szeretnénk) Dunakeszinek is. Ha az itt lakók mindegyike rendet tenne a saját poriája előtt, az is előrelépés lenne. Vajon mikor jutunk el odáig? Udvariasság és bizalom. Szombathelyen betértem egy boltba, de csak ezres volt nálam. Miután kiszolgáltak, de a pénzt nem tudták felváltani a következőt mondta az eladó: Vigye el, amit vett, s ha majd felváltotta az ezrest, meghozza a tartozását. Ez az idegennel és ismeretlennel szembeni udvariasság meglepett, de borzasztóan jól esett. Eddigi tapasztalataim alapján Budapest környékén ez a forma ismeretlen. Solymosi László Dunakeszi Véloszoi az illetékes Ősztől már biztosított A július 5-i szám ötödik oldalán jelent meg F. E. tollából a Kikezdték az elöljárót című cikk, amely azzal kezdődik, hogy Szigetcsépnek sikerült kiválnia a Szigetszent- mártoni Közös Tanácsból, és így önálló lett, nem úgy, mint Szigetújfalu. A valóság ezzel szemben az, hogy Szigetcsépen csak a lakossági népszavazás volt meg, amelynek eredménye szerint a faiu szeretne önálló lenni. Döntés viszont ezzel kapcsolatban egyáltalán nem született sem a helyi, sem a megyei tanácson, legkevésbé pedig a köztársaság ideiglenes elnökénél — mint azt egyébként a jogszabály előírja. Sőt nem is várható ilyen döntés a választások előtt, hiszen, amint azt már e lap hasábjain is többször olvashatták — az új önkormányzati törvény eleve minden községet önálló egységként kezel majd. Szigetesép tehát azt érte el kemény harcok árán, amit ősztől a törvény mindenkinek biztosít, de amely rendszer igazán nyilvánvalóan csak az új költségvetési évtől kezdve működik majd. Dr. Erdélyi László Pest Megyei Tanács mb. osztályvezető Ma még csak hirdefdl a demokrácia? Magyar nóták - németül Kellemes meglepetés ért bennünket Bischofswiesenben. Nyaralásunk egyik napján meghívót kaptunk a szanatórium hangversenytermébe. Ursula Emmerich Appel magyarnóta- és cigánynépdal-es- tet tartott. A világtalan német énekesnő Zalatnay Géza gyűjtéséből tizenegy népszerű éneket adott elő. Az első a Csak egy kislány volt. az utolsó pedig a Repülj, fecském, Ezt követően Johannes Brahms és Antonin Dvorák cigánynépdal-íeldol- gozásaiból hallhattunk, Régi olvasója vagyok a lapnak, és rendszeresen figyelemmel kísérem a belpolitikai események alakulását is. Most leginkább a Parlament munkája köti le a figyelmemet. Nagy érdeklődéssel olvastam a gombbotrányról, szóló cikkeket, és bennem elindított egy gondolatsort a visszaélés. Például érdekesnek találom, hogy ez csak akkor derült ki, amikoris az a bizonyos előterjesztés megbukott. Addig miért nem? Lehet, hogy a gombbotrány időzített kirobbanása egy sikertelen szavazás újrajátszását célozta? Addig szavaztatnak, amíg a hatalom számára kedvező eredmény nem születik? Az eddigi események erre is engednek következtetni. Épp ezért ellentmondást látok a — néha oly fennhangon — hirdetett, és a gyakorolt demokrácia között. És az hogy lehet, hogy egy szabadon választott, felelős Parlament tagja hiányzik? Nem kellene elfelejteni a képviselő uraknak, hogy ezért kapják a nem kevés fizetésüket. Lehet, hogy a fizetés felvételekor lelkiismeretfurdalást sem éreznek? Nem csak a munkapadok mellett kellene megkövetelni a fegyelmet, és ez esetben nem elsősorban ott. Az ünneplés ideje lejárt... Képviselői morálról, politikai kultúráról az állampolgárok mondanak véleményt. Nos, számtalan esetben deklaráltuk Európához való csatlakozásunkat. Ezt nem csak kijelenteni. bizonyítani is kellene. S amíg a Parlament közbekiabálásoktól, nevetgélésektől, és nem minősíthető jelenetektől hangos, addig mindez csak vágy-* álom. Szomorú, hogy az ország házában a személyeskedés, sőt az ellenségeskedés is fellelhető, és nem érdemi munka dominál. Ami talán a legjobban irritál: a hozzászólók több esetben a nép, a nemzet (stb.) nevében nyilatkoznak. Szerintem ez nem éppen etikus viselkedés. Egy-egy hozzászólót megválasztottak ugyan, de nem biztos, hogy fel is hatalmazták arra, hogy a saját gondolatait a nép szájába adva adja elő. Saját tapasztalatom szerint, a képviselők nem kíváncsiak a választóik véleményére. Kulcsár István Örkény ★ Igazán érthető a Kedves Olvasónk türelmetlensége. Az utóbbi időben annyi meg annyi véleményt hallani a demokráciáról, hogy ma már világos: bár talán vulameny- nyien demokráciát akarunk, azt majd mindenki másképp képzeli. Tanulóidőket élünk olyasmit, mint fiatal férj és feleség a házasság első éveiben S ugye az első házasságévek gyakran tapogatózással telnek: ki mit és mennyit visel el. A személyeskedés sem ritka. tán a kiabálás sem, ám mindezek után még lehet jó a házasság Az pedig igazán túlzás lenne, ha a Parlamentet teljesen hasonlónak kívánnánk a többi munkahellyel Képzeljük csak el! A belépő képviselő figyeli a blokkolóórát: késett-e s ha igen, menynyit kell ledolgoznia. És a székében helyet foglalva töpreng: hányszor kell még felszólalnia, hogy meg legyen a norma? Vagy ahhoz hányszor, hogy a normát messze túlteljesítve, sokkal több pénzt keressen? Ugye, ezt senki nem kívánja?
