Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-11 / 135. szám
rnesr XI KG Y 1990. JÚNIUS IL, HÉTFŐ a magán fuw&ros, mini ax áiSssmi Árverseny az utakon A magánfuvarozói szektor a legdinamikusabban fejlődő szolgáltatói ágazat. 1982-től, a magán személy- és áruszállítás engedélyezésétől kezdve hihetetlen gyorsasággal szaporodtak meg a magántaxik és -teherautók közútjainkon. Az első évben a személytaxisok száma még nem érte el a három-, a teherfuvarozóké pedig a kétezret. 1990. január elsején már több mint 17, illetve 22 ezren voltak. A magán személy- és árufuvarozók, a 89/1988-as minisztertanácsi rendelet hatályba lépése óta csaknem egyenrangú félként vehetnek részt a fuvarpiaci versenyben. Azért fogalmazok óvatosan, mert a törvényerejű rendelettel ugyan utat nyitottak a magánfuvarozók számára a piac nagyobb részéhez, megengedték nekik, hogy kö- zületeknek is dolgozzanak, egyszerre több szállítóeszközt tarthassanak, az országhatáron kívül is vállalhassanak fuvart, részt vehessenek az idegenforgalomban, autóbuszokat üzemeltethessenek. Ám e jogok gyakorlását gátló számtalan jogszabályt elfelejtettek eltörölni. Szívósak és kitartóak A nemzetközi fuvarozás rendkívül sok magánfuvarozót érdekelt, csak éppen senki nem tudta, hogyan lehet devizahatósági engedélyhez jutni, milyen jogon adhat az MNB járatellátmányt. Az akkor érvényben lévő alsóbb szintű jogszabályok ugyanis még ellentmondottak az említett — kétségkívül korszerű törvény- erejű rendeletnek. A fuvarosok azonban igen szívósak és kitartóak. Pontosan tudják, hogy nélkülük mar sem a lakossági, sem a közületi szolgáltatási igényeket nem lehet kielégíteni. Magabiztosságuk többek között azon a tényen alapul, hogy a személyszállításban már vitathatatlan a piaci fölényük. A Volán már csak 600 személytaxit üzemeltet, a Főtaxinál 1989 végén alig több, mint kétezer taxi futott, ma pedig egyre-másra szállingóznak a hírek arról, hogy a nagy múltú cég felszámolni készül a személytaxi-üzlet- ágát. Tehát hazánkban is — mint ahogyan a tőlünk nyugatra fekvő országokban már régen — bebizonyosodott, hogy a lakossági szolgáltatásra a magánszektor alkalmasabb, mint az állami. Az árufuvarozásban ezt az igazságot már jóval nehezebb volt beláttatni az állami nagyfuvarozókkal, és az érdekeiket körömszakadtáig védő minisztériummal. A Volánvállalatok kezelésében körülbelül tizenötezer tehergépjármű van. Már a magán- és teherfuvarozók száma is jóval több ennél, az általuk üzemeltetett jármüvek száma pedig szinte napról napra gyarapodik, amióta egy iparos több járművet is tarthat. A belföldön tehát, főleg az utóbbi évben, a fuvarpiac igen erős átrendeződése figyelhető meg a magánszektor javára. A kö- zületek is lassan rászoknak a maszekra, mivel rájuk az esetek többségében azonnal számítani lehet. Gyorsabbak, rugalmasabbak, megbízhatóbbak, sőt, néha olcsóbbak állami partnereiknél. B&kérjsgira ÚhítOMVa A belföldi fuvarpiacon tehát — a magánszektor megerősödése miatt — igazi verseny van. A telítődött piacról előbb az állami, majd — a jogszabályi korlátok miatt kicsit késve — a magánszektor is kifelé tekinget. Egyelőre jó üzletnek számit a nemzetközi fuvarozás. A sokáig monopolhelyzetben levő Hungarocamion babérjaira sokan — köztük állami és magánfuvarozók egyaránt — áhítoznak. Nem kell félteni a mamutcéget! A fuvarengedélyek odaítélésekor még mindig abszolút elsőséget élvez. A különböző országokba irányuló fuvarok számát ugyanis kétoldalú kontingensek szabályozzák. Valakinek tehát előbb-utóbb sorba kell állni, mert a fuvarengedélyek iránti igény, főleg Nyugat-Európába nagyobb, mint a lehetőségek. Versenysemlegesség ide vagy oda, Budapesten a Mecset utcában (ahol a fuvarengedélyeket osztják) csak a maszekok állnak sorban. Az elmúlt hetekben hóba vártak a sorukra, a magánszektornak az évre odaítélt fuvarengedélyek ugyanis már az első negyedévben elfogytak. Â piacra „betolakodva'" A nehézségek ellenére már több mint kétszáz teherfuvarozó vágott neki Európa útjainak. és adósodott el bankoknak, hogy korszerű, versenyképes kamionokhoz jusson. Több tucatnyian négy-öt, vagy ennél is több új kamionnal és több alkalmazottal dolgoznak. Kitanulták a szakmát, megbízhatóak, állják a versenyt. A hazai fuvarpiacon valódi a verseny. Folyik a harc (néha igazi árharc) a fuvarokért, nemcsak az állami és magán- szektor között, hanem a szektorokon belül is. A régi fuvarosok érthetően nem nézik jó szemmel a piacra „betolakodó’’ új versenytársaikat, hát még azokat, akik a szakmához sem értenek, és a gyors meggazdagodás reményében tisztességtelenül nagy árat kérnek. Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a magán- fuvarozói szakma liberalizálásának végét követelik, és koncessziót sürgetnek. A fuvarozói szakmából hosszú távon is megélhetést remélők — a nyugati mintához hasonlóan — szigorú követelményekhez szeretnék köttetni a szakma gyakorlását, és területenként maximálnák az ipart gyakorlók számát. A fejlett piacgazdaságú országokban is ez volt a részpiacok fejlődésének útja. Mégpedig a tapasztalatok, nem pedig a felső szintű gazdaságirányítás felismerésének okán. D. M. Orvosi rendelő Munkában a tetőfedők Ráckevén már több éve napirenden van egy önálló szakorvosi rendelő megnyitása. A hosszas viták után megkezdett építkezés most még az előzetesen megszabott ütemterv szerint halad. A külső munkálatok, a tetőfedés utolsó szakaszához érkeztek. Az épületen belül készülnek a válaszfalak, s a villanyszerelők dolgoznak. Párhuzamosan halad a gépészeti szerelés is. A Pest Megyei Beruházási Vállalat feladata a különböző orvostechnológiai berendezések, műszerek beszerzése. Az egészségügyi szakemberekkel folytatott szakmai egyeztetés után a kért árajánlatra most várják a választ. Ebben az esztendőben a Ráckevei Tanács saját keretéből mintegy három és fél millió forintot irányzott elő a nélkülözhetetlen orvosi berendezések és felszerelések megvásárlására. Az építőket sürgeti a határidő. Jövő év februárjában a rendelőt át kell adni a technológiai szerelőknek, akik a műszereket, az orvosi berendezéseket helyezik üzembe. A ráckevei lakosság járóbeteg-ellátását szolgáló szakorvosi rendelőintézet átadására várhatóan a jövő esztendő végén kerül sor. A hagyományosnál olcsóbb kivitelezéssel Budaörsön javában épitik a lakótelep és az autópálya közötti területen azt a 49 lakásos házsort, ahol egy-egy otthon lakótere 80—120 négyzetméter között lesz és mindegyikhez garázs is tartozik. A Városi Költségvetési üzem, mint generálkivitelező, 24 ezer forintos négyzetméterenkénti árból szeptemberre befejezi az építkezést. Ez az összeg alatta van a panelépítési költségeknek (Vimola Károly felvétele) Sssrh nemzetiségi közgyűlés Szentendrén Jogok képviselete, érdekek védelme A Szerb Demokratikus Szövetség kétnapos országos közgyűlésére szombaton, vasárnap került sor Szentendrén. Mint Lásztity Péter, az ideiglenes vezetőség tagja elmondta, a szövetség alakuló ülését ez év január 23-án tartották Budapesten, A szerb nemzetiség képviselői ekkor döntöttek arról, hogy a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségéből kiválva, annak jogutódjaként megalapítják önálló szövetségüket. Kiválásuk egyik fő oka az volt, hogy a régi szövetség nem biztosította a „kisebbség a kisebbségben” sajátos helyzetébe jutott szerbek egyenjogúságát a szervezeten belül. A szombaton megkezdődött fórumon 81 alapító és küldött kezdte meg a munkát azzal a céllal, hogy meghatározzák a szövetség alapszabályát, programját, és megválasszák országos vezetőiket. Az alapszabály és a program elfogadásával a szerb nemzetiség parlamenti képviselőjének és a szovjet országos vezetősége megválasztásával vasárnap Szentendrén véget ért a Szerb Demokratikus Szövetség első közgyűlése. A Szerb Demokratikus Szövetség a magyarországi szer- bek egyéni és kollektív jogainak képviseletét, érdekeinek védelmét tekinti legfontosabb feladatának. Az alulról építkező demokratikus szervezet a magyarországi szerbeket pártállásra való tekintet nélkül kívánja összefogni, és nem szándékozik egyetlen politikai párthoz sem csatlakozni. Az elfogadott program legfontosabb pontjai közé tartozik a magyarországi szerbség kultúrájának ápolása, autonóm kulturális rendszer kiépítése, a magyarországi szerb közösség megszel-vezése és szoros együttműködés kialakítása a szerb ortodox egyházzal, amelynek a történelem során mindig nagyon fontos szerepe volt a magyarországi szerbek életében. A közgyűlés a Szedesz elnökévé Milan Nedelykovot választotta. Javaslatot tettek a nemzetiség parlamenti képviselőjére is. A közgyűlés egyben levélben fogalmazta meg javaslatát arról, hogy hogyan válasszák meg a nemzetiségek parlamenti képviselőjüket. A levélben, amelyet Fodor Gábornak, a Parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnökéhez továbbítanak majd, azt írják, hogy a legitim nemzetiségi országgyűlési képviselő megválasztásához csupán néhány rendező elvet kellene előírni, és meg kellene előlegezni a nemzetiségieknek annyi önállóságot és felelösségtulatot, hogy képesek legitim kéviselő- jük megválasztására. Véleményük szerint a Magyarország által nyújtott lehetőségekkel a nemzetiségi lakosságnak élnie kell, s ha ezt elmulasztják — nem vesznek részt a választáson vagy nem lesznek képesek megyezésre jutni a parlamenti képviselőjük személyét illetően — a felelősség az érintett kisebbséget terheli. A közgyűlés állásfoglalása szerint a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben különösen fontos a nemzetiségi képviselők bekerülése a Parlamentbe. Ezt a jogot nem pótolhatja a nemzetiségi jogok biztosa intézmény. Az adókedvezmény édeskevés Spekuláns akat csalogatnak? Két év után már valószínűleg az illetékesek is látják, hogy a végig nem gondolt adókedvezmény, amit a külföldi tőkét is bevonó vállalatok élveznek, elsősorban korrupcióhoz vezet. Nálunk ma nem lehet semmiféle jó munkával az adózás utáni nyereséget úgy növelni, mint azzal, ha egy külföldi partnert is sikerül bevonni a „buliba”. Mipos tagja próbálgatja a hangszerét, s közben — ide hetven év, oda hetven év — fixíroz- gat egy „menyecskét”. Van is mit nézzen! Egyrészt a göm- bölyded formákat, márészit a szép isaszegi varrottast. Orégi szlovák motívumokkal van kihímezve a szoknya, a blúz, pruszlik, de még a párta is. — Drávák Béla — mondja az öregúr, s bemutatja a hangszert is. — Tárogató. Nem akármilyen szerszám ez, ha kell, nevet, ha kell, sir, Rákóczi kurucai is ezzel búslakodtak Krasznahorka várában. Hogy mikor kezdtefn el tárogatózni? Épp tizenöt éve. Addig nem volt rá érkezésem, se pénz, se idő. Tudja, hogy van ez, minden embernek van egy vágya, álma, amit szeretne elérni. Nekem ez volt — simít végig féltő szeretettel az ébenfa színű hangszeren. Az előbb szemrevételezett fehérnépet keresem, meg is találom két másik hasonló öltözetű hölgy társaságában, . mindhárman az isaszegi asz- szonykórushoz tartoznak. — Nagy selma maga — fenyegetnek meg. — Ügy tesz, mintha nem látná, tisztes nagymamák vagyunk mi, nem „lányok”. Szép míves szóval évődünk, Brányán Istvánné, Bukodi Miklósné és Muri Mihályné értik a tréfát, nagyokat nevetnek. — Ej, pedig nehéz sorsunk volt, lelkem. Mi nem ismertük a gyest, nem volt mosógépünk, aztán most a nyug- ’ díj is meglehetősen soványka. Nem hiába nógatjuk a postást az egyik nótánkban: elvárnánk mi kétszer is egy hónapban. Elköszönök a „lányoktól”, mennek fellépni, én meg átpártolok egy nagy bajuszú bácsikához, Vitkay Istvánhoz. — Jól mondja, betöltöttem a hetvenet. Aztán megtáltosodtam, és még ugrottam rá tizenegy évet. Úgybizony, nyolcvanegy éves vagyok öcsémuram. Valamikor én voltak a legjobb bognár Zsámbékon, még Pestről is kaptam rendelést. A szájtátiak közül valaki pajzán dolgokat kérdez, aminek semmi köze a bognárszakmához. István bácsi helyett a szomszéd ad választ a szaftos kérdésre: még szép, hogy erkölcsös, ilyen korban már nem kurafiskodik az ember. Majd maga is megtudja, ha megéri. De most oda nézzen, ha szeme van — mutat a színpadra. A résztvevők egy csoportja (Vimola Károly felvétele) A színpadon van is mit nézni, a nagykátai táncosok alatt nyögnek a világot jelentő deszkák, s minő ledérség! — a tarka cigányhacukákban forgolódó asszonyok nemcsak éneklik, de meg is mutatják, hogy mi van a szoknyájuk alatt: bokáig érő fodros bu- gyogók. (A rézangyalát! — hunyorog István bácsi is.) Később, ebéd után higgad a vidámság, kis csoportok alakulnak, dalolnak, nótáznak, nem hangosan, csak szordínó- san, hogy ne zavarják egymás kedvtelését. Ilyenek járták: Gedeon bácsi a nők bálványa, Millió rózsaszál, Szép esténk lesz, ha megöregszünk, meg persze népdalok. Akik messziről jöttek, hamar búcsúznak, nézek utánuk, ahogy távoznak. Az asszonyok kihúzott derékkal, ruganyosán, a szemükben szikrányi kacérság, mely átvészelte az időt. Róluk, az ő korosztályukról írta Arany János egykor: lehet, a virágnak már nincs illata ősszel, de a színüket sokáig megőrzik. A férfiak még az autóbusz lépcsőjén is politizálnak, nyugdíjról, sérelmekről vitáznak. Egyikük visszanéz a fényárban úszó rétre, és csöndben megjegyzi: kár, hogy ez is csak egy napig tart, ez is olyan, mint a pünkösdi királyság. IVIatula Gy. Oszkár vei a külföldi azonnal tisztába jön vele, hogy rá miért is van szükség, kihasználja hasznosságát, a befektetett tőkéje után aránytalanul nagy jövedelmet követel meg. A hazai partnert viszont nem izgatja az, hogy az üzleten az ötöd- nyi tőkével részt vállaló partner a tőkearányos nyereség kétszeresét kívánja meg, hiszen anyagilag így is jól jár. Az már nem az ő gondja, hogy mekkora adókieséssel, azaz társadalmi bevételcsökkenéssel jár az ő manipulációval elért haszna. * A szakemberek egyre inkább arra a véleményre jutnak, hogy a vegyes vállalatokba fektetett tőke aránytalanul nagy mértékben a külföldiek gyors meggazdagodását és a mesterségesen feltornázott nyereség kiáramlását idézi elő. A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a nemzeti haszon érdekében a tőkét nem mézesmadzaggal, nem adókedvezményekkel kell becsalogatni, hanem a stabil, fejlődő gazdasággal. Ahhoz, hogy egy országnak hasznot hozzon a külföldi- tőke beáramlása, elsősorban belső tartalékait kell mozgósítania. Az a kormányzat, amelyik a hazai vállalkozók rovására támogatja a külföldieket, legfeljebb arra számíthat, hogy jönnek a gyors haszonra vadászó spekulánsok, és az országban terjednek az adókezdvez- ményekkel való élések, illetve visszalésések. Nem számíthat az az ország a külföldi tőkére, amelyen belül nem - virágzik a vállalkozó szellem. Ez pedig csak akkor virágzik, ha elsősorban a hazai és nem az idegen vállalkozóknak teremtünk kedvező feltételeket. Különösen indokolt ez egy olyan országban, ahol negyven éven keresztül adminisztratív eszközökkel is elnyomták a vállalkozásokat, hamis ideológiával elvették a vállalkozni akarók kedvét, és ahol jelenleg igen jelentős infláció van, aminek gyors megállítására aligha számíthatnak a befektetők. A külföldi tőke oda megy, ahol a gazdaság egészséges és stabil. A komoly beruházók a kormánykedvezményekre nem sokat adnak, azok stabilitásában joggal nem bíznak. Ezt különben az országokon belüli tőkemozgások tapasztalata is bizonyítja. Azok az országok, amelyek adókedvezménnyel támogatták az elmaradt területekre vitt tőkét, minden esetben tőkepocséko- lást. és a területek elmaradásának fokozódását idézték elő. Ezzel szemben ahol a tőkék működési feltételeit javították, fejlesztették az infrastruktúrát, az elmaradás mérséklődött. Az idegen tőkének biztosított adókedvezmény önmagában sehol a világon nem járt eredménnyel. Az adókedvezmények nálunk lényegében azt jelentik, hogy a magyar vállalkozó másodrangú a külföldivel szemben. Ez gazdasági és erkölcsi abszurdum. Én mint apa például nem értem, hogy miért élvezek adókedvezményt, ha az egykor disszidált fiammal közösen vállalkozom, de fizetem a magas adót, ha az itthon maradt fiammal akarok összefogni. Jó volna, ha az illetékesek belátnák, hogy az erkölcstelenség nagyobb akadálya a külföldi tőke beáramlásának, mint az adók nagysága. Iedej volna, ha a gazdasági életünket vezető — és majdan vezető — politikusok a folyamatos külföldre, kacsingatás és utazgatás helyett a belső lehetőségek feltárására koncentrálnának. Kopátsy Sándor
