Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1990. JÜNIUS 9., SZOMBAT ^£Map 9 Hol nyml & gyerek ? hl IDEOLÓGIA ÉS A PÉNZ KIVONULT A TÁBOROKBÓL — Ha az egypártl hatalom minden tömegszervezete olyan elegánsan tudott volna lemondani az egyeduralmáról, mint az Üttörőszövetség, sok minden másképpen alakult volna — sommázta véleményét a gyermekmozgalom változásáról egy nyugdíjas pedagógus. Az idős tanár úr életútja is érdekes, sőt Igen jellemző. Fiatal pedagógusként cserkészvezető lett. Srácaival beba­rangolták az országot. Amikor fordult a politika kockája, egy ideig termé:ze>;iesen a vörös nyakkendős diákok közelébe sem engedték.^ Am amikor enyhültek a politikai szelek, ő is út- törővezető lehetett. Jól kiéheztettek, mondja mosolyogva. S amikor végre újra egy csapatnyi srácot bíztak rá, ott foly­tatta, ahol a zöld nyakkend ősöknél abbahagyta. Nem eszmék­re, ideológiákra, hanem örök érvényű emberi értékek tisztele­tére nevelte őket. Most újra cserkészcsapata van. Ma sem gondol rossz szívvel az úttörőmozgalomra, hiszen neki sem amott, sem a cserkészeknél nem az ideológiai tartalom, hanem a gyerek volt a fontos. A tanár úr vargabetűje egé­szen tipikus. Pest megye sok cserkészcsapatában jutottak kulcsszerephez a volt úttörő­vezetők. Így a legtöbb helyen viszonylag kiegyensúlyozott a kapcsolat az úttörő- és cser­készvezetők között. Ám az Üitörőszövetségen ma is ott a stigma, pedig apparátusát felszámolták, a direkt poli­tikai, ideológiai célokat ki­gyomlálta programjából. Esz­közrendszerét, táborait felkí­nálta és az 1971-es oktatási, illetve az 1985-ös ifjúsági tör­vényben a gyermeki érdekvé- delemrhel kapcsolatban ka­pott jogosítványairól is le­mondott. Ám ezután derült ki, hogy ez a társadalmi szervezet mennyi feladatot is ellátott, amelyek megszűnése után egy­fajta vákuum keletkezett a gyermekekkel való foglalko­zásban. Tavaly év végén még a megye hajdani kétszázöt­ven úttörőcsapatából 200 mű­ködött, s a diákok mintegy 90 százaléka — közel 100 ezer gyerek — kisdobos, illetve úttörő volt. Sok iskolából ki­parancsolták az őrsöket, ra­jokat, vagy egyszerűen a pe­dagógusok nem vállalták to­vább a mozgalmi munkát, s ezzel fejezték le az úttörőcsa­patot. Az efféle akciók szin­te kivétel nélkül az érdekel­tek, a gyerekek megkérdezé­se nélkül zajlottak. Ám igen hamar kiderült, hogy legföl­jebb az úttörőcsapatnak lehe­tett ajtót mutatni, a gyerme­kek csoportosulási kedvének — amely életkori sajátosság — már nem. Talán napjainkra valame­lyest visszaállt az egyensúly. Köszönhető ez annak, hogy végre magukat az úttörőket is megkérdezték, mit is akar­nak tulajdonképpen. A fel­mérés eredménye, hogy a ré­gi tagságnak körülbelül a fe­le továbbra is viselni szeret­né a vörös nyakkendőt. De ma már azok a társaik sem kell. hogy gyermek- szervezeteken kívül rekedje­nek, akiknek nem szimpatikus az úttörőmozgalom. Sorra ala­kultak a cserkészcsapatok, az érdeklődési körök szerint szerveződő gyermekegyesüle­tek. Ha megnézzük például az idei táborozási kínálatot, kiderül, hogy a nyári szabad­idős programoknak csupán ötven-hatvan százalékát szer­vezik az úttörőcsapatok, illet­ve a gyermekönkormányzatok. A fennmaradó részt egyhá­zak, különféle egyesületek, baráti körök, s a cserkészek töltik ki. A Pest Megyei Tanácshoz év elején rengeteg pályázat futott be. Valamennyi gyerekek nyári táboroztatásához kért támogatást, 'összesen hatmil­lió forint értékben. Am az elosztható pénz csupán egy­millió volt. Ha végignézzük, mennyiféle nagyszerű prog­ramot kínáltak a vakációzó gyerekeknek, akkor nggyon ideális a kép. Szerveztek, tá­bort Csömörön az evangélikus templom kertjében, termé­szetvédelmi csapatokat a Bör­zsönyben és a Pilisben, alkotó gyermekműhelyt Gödöllőn, Szadán, Szentendrén. Kiskun- lacházán a vízbázis egyszerre ad otthont a vízi úttörőknek és a vízi cserkészeknek. A Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat­tal közösen erdélyi diákokat nyaraltatnak Dabason, Gyá- lon, Lacházán, Tökölön. Több művelődési központ is „be­szállt” a vakációs programok szervezésébe. És végre tábo­rozhatnak a mozgássérült gye­rekek. Pest megye 26 táborral ren­delkezik helyben, illetve az ország több pontján. Ezek többsége 1973 óta tanácsi ke­zelésben van. A mostanában sokszor emlegetett nemzeti if­júsági alapítvány kapcsán vi­harok dúlnak a DEMISZ ál­tal felajánlott hatvanegy in­gatlan körül. Ezek közé tar­tozik a sződligeti, a zamárdi és a kismarosi ifjúsági tábor. Szakemberek szerint az a baj, hogy túl nagy figyelem fordul most erre a néhány ob­jektumra, pedig ezek csupán néhány százalékát jelentik az ifjúsági nyaraltatásra használ­ható létesítményeknek. A leg­nagyobb gond a tanácsok ke­zelésében lévő ingatlanokkal van. Például a gödi vagy a szobi táborral, amelyek fel­újítására a településfejlesztés­re szánt pénzből kellene köl­teni. Idén nyáron minden eddigi­nél több lesz a csellengő, kul­csos gyerek. Nem vállal túl nagy rizikót ezzel a kijelen­téssel az ember. Elég végig­nézni az újságok nyári gyer- mekprogram-ajánlatát. A leg­közönségesebb iiszótáborok is három-négyszáz forintba ke­rülnek naponta, az idegen nyelv gyakorlását, számítás- technikai ismereteket vagy igényesebb sportot — teniszt, vitorlázást, lovaglást — ígérők a kétszeresébe. Természetesen lesznek idén is olyan gyerme­kek, akiket két-három ilyen nívós programra is be tudnak fizetni szüleik. Am a több­ségnek a poros iskolaudva­ron, az unalomig ismert taná­rok felügyelete alatt meg­tartott napközi jut a vakáció­ban, vagy még az sem, mert szüleik nem tudják vállalni az étkezési díjat. Az ilyen hátrányos helyzetű gyerme­kek nyári foglalkoztatását tá­mogatják anyagilag a helyi tanácsok, illetve pályázati úton a megye is. Ám ami lát­ható, az csupán a jéghegy csúcsa. A legnomádabb gyermek- tábor — a sátras, vagy ván­dortúra — is belekerül napi kétszázötven, háromszáz fo­rintba. Egyedül a Nagycsa­ládosok Egyesületének váci csoportja tudta kihozni a ba­konyi táborozást napi száz­százötven forintból, ám ez náluk természetes, hiszen otthon sem jut több pénz a hat-nyolc csemete étkeztetésé­re. Választék, kínálat tehát van, s úgy tűnik, a gyermek- és ifjúsági mozgalom nem lett politikai csatározások színtere. De a legtöbb család számára a gyermekek nyári vakációjának megoldása ma kényszerpálya, ahol pénz dik­tál. S, míg egyfelől örvende­tes, hogy félszáz nyári prog­ram egymillió forintnyi ál­lami támogatáshoz juthatott, ez a gyakorlatban — mivel a megyében vagy kétszázezer általános és középiskolás, il­letve felsőfokú oktatási intéz­ménybe járó fiatal él — fe­jenként öt forintot jelent. Móza Katalin Kistelepülések régi-új iskolái Szabadságra ment az is­kola. Ám a szünidő csak a diákoknak jelent felhőtlen, gondtalan hónapokat. Akadnak azonban jó néhá­nyon, akiknek be kell osz­tani az elkövetkező hete­ket! Hiszen az oktatás nem­csak tartalmában, hanem formájában is sokat kell változzon szeptemberig. A megújítás igényével — majdhogynem párhuzamo­san — a megvalósítás elő­jeleit is tapasztalhatjuk Pest megyében. Zökkenő- mentesen halad az a két­lépcsős program, amelyet két esztendővel ezelőtt kezdtek el. Ennek célja az, hogy közvetlenül a megyei tanács irányítsa a községi általános iskolákat. Ily mó­don megszűnik a körzet- központok közvetítő szere­pe. Ugyanakkor könnyűé­nek a kistelepülések ta­nácsainak pedagógiai felké­szültségű szakemberhiá­nyán is. Első lépcsőben négy nagyközség — Kerepestar- csa, Gyál, Pilisvörösvár és Vecsés — alapfokú oktatá­si intézményei igényelhet­ték a megyei tanács köz­vetlen segítségét. Az idei tanévzáráskor viszont már negyvenkilenc település nyolcvanhét általános is­kolájára terjed ki szakmai irányításuk. Az oktatás szervezeti fej­lődésének ez csupán egy része. Köztudott, hogy a körzetesítés a legtöbb he­lyen nem járt szerencsé­vel. Éppen ezért a megyei tanács tízmillió forintos alapot teremtett a meg­szüntetett iskolák visszate­lepítésére, illetve újak lé­tesítésére. Ahhoz, hogy az alsó tagozatot mindenütt helyben végezhessék el a kisdiákok. A következő feladat, hogy az 1990-91-es tanévben az ötödikesek és a hatodiko­sok számára lakóhelyükön biztosítanak tanulási lehe­tőséget. Hogy ehhez támo­gatást kapjon egy település, három feltételnek kellett megfelelni. Ezek között sze­repelt a szülők szándéká­nak ismerete, a lakossági igény — s természetesen a szükséges idő is. A kilenc falu közül há­rom — Csornád, Kisoroszi és Pócsmegyer — vissza­vonta a pályázatát, hat köz­ség viszont összesen 8 millió forint segítséget ka­pott. Mégpedig a felső tago­zatos oktatás visszaköltözte- tésére, illetve a körülmé­nyek javítására. Mikebudán és Galga- györkön két-két tanterem­mel, Kismaroson pedig néggyel bővül az iskola. Pilisszentlászlón egy tan­terem épül a hatodikosok számára. Megoldódik Tahi- tótfalu nagy gondja, hogy öt tantermet létesítenek az alsósoknak és a felsősöknek. Kóspallag különösen hát­rányos helyzetben volt ed­dig. Éppen emiatt nemcsak ebből az egy alapból jut­tatnak számára, hanem az elmaradott térségek infra­struktúrájának javítását szolgáló keretből is. Ez utóbbiból azonban töb­ben részesültek céltámoga­tásban: iskola-, óvodaépü­let fejlesztéséhez. Ebből lé­tesítettek tornatermet Tá- piószőlősön, Kocséron, Szo- kolyán és Letkésen. Am iskolaalapításra és -visszaállításra maradt még kétmillió forint. Július vé­géig lehet még pályázniI V. A. A táborban ezernyi élmény várllT (Erdősi Ágnes felvétele) Háromszázmillióért menedzserképzés A pornál csak az éktelen kutyazslnat az elviselhetetlenebb, a port felkapja a szél és ránk hordja, szerencsére Lajosnak — és esy alkalmi besegítőnok — csak az ugatását kell eltűrnie, fogaitól megvédi a drótháló. A munkatelepe i sehol egy lélek, miért Is volna? Hétvégén és ilyen késői órában egy valamirevaló kőműves maszekban fusizik, vagy sört vedel a presszóban. Lajos, az más. ő ilyenkor lép műszakba. Jellemző az építők humorára: javaik bősz védelmezőjét Lajosnak ke­resztelték, noha megereszke­dett hasából ítélve jó néhány almot felnevelt a négylábú portás. — Remélem, a határidőket illetően nem lesznek ilyen „tréfásak” — mondja kis ma­lidéval László István, aki műszaki osztályvezetőként jó néhány beruházást megélt az utóbbi húsz évben, s ezek so­rán nem csak kedvező tapasz­talatokat szerzett az építő­iparról. Nem véletlenül vetődtünk erre, az én kívánságom volt, hogy kijöjjünk. Személyesen akartam meggyőződni, mi igaz a városban terjengő hí­resztelésből, és mennyire lét­jogosult a Szadai Erzsébet op­timizmusa. De előbb lássuk az előzmé­nyeket : Manapság kevesen vágnak bele nagy beruházásokba, ki­vált olyanba, mely elkészül­tével és üzembe helyezésével nemhogy hasznot hozna, de további tehertétele lesz az amúgy is megcsappant költ­ségvetésnek. Ennek tudatában többszörösen is elismerés il­leti a Szigetszen-tmiklósi Ta­nácsot, amiért 1988-ban úgy döntött, belevág egy új ál­talános gimnázium és szak- középiskola építésébe, mely­hez kollégium is tartozik. — Más helye is lett volna annak a háromszázmilliónak, de a lakosság már rég igény­li, hogy legyen a városnak egy olyan iskolája is, mely középfokon közgazdászokat képez, olyan szakembereket, akik alkalmasak az új gazda­sági formáknál alkalmazott ügyvitelre, használhatók a kft.-ben, ismerik a szövetke­zetek pénzügyi ügyintézését. Ügy tűnik, Szadai Erzsébet­nek különösen szívügye ez az iskola, mint fejlesztési-beru­házási és pénzügyi osztályve­zető, nagyon is tisztában van azzal, hogy mennyire „hiány­cikk” még manapság is a jól képzett közgazdász, kivált az olyan, aki külföldi partne­rekkel is tud tárgyalni. — Ebben az iskolában a nyelvoktatás főtantárgy lesz, úgy terveztük, hogy külföld­ről is hívunk majd vendég­tanárokat, már folyik a tár­gyalás egy skót tanár házas­párral, akik hajlandók eljönni Miklósra. A számítástechnika, r kor­A fentieket hallva és Szadai Erzsébet optimizmusától fel­vértezve emigyen búcsúztam a négylábú portástól: no La­jos, remélem szeptemberben már máshol csaholsz, máshol őr­ződ a gazdáid cuccát. Akkor biztos, hogy becsengetnek az el­ső órára. Matula Gy. Oszkár szerű Irodagépek Ismerete és alkalmazása úgyszintén a fő­tantárgy kategóriába fog tar­tozni, nemkülönben a visel* kedéskultúra. A marketing ismerete magától értetődik, Szadai Erzsébet szerint idővel olyan menedzserek kerülnek majd ki a szigetszentmiklósi „közgáz suliból”, akik bárhol megállják a helyüket az élet­ben. Az intézmény Infrastruktú­rája legalább olyan grandió­zus, mint a majdani oktatás, összesen 25 tanterme lesz, fizikai, kémiai és biológiai előadótermek, no és persze jól ellátott könyvtár is. A városi távfűtési vonalhoz és vezeté­kes gázhoz csatolják, ez utób­bira a konyhának lesz szük­sége, melyet 1000 adagosra ter­veztek. Abból a meggondolás­ból, hogy a környék lakossá­gát is ellássák meleg étellel, mindenekelőtt a nyugdíjaso­kat. A gyermekintézményeket is bekalkulálták, végre meg­oldódik valamennyi óvoda éj iskola étkeztetése egy helyről. A kollégium 60 diáknak nyújt majd kényelmes ' bent­lakást, valamint átmeneti la­kást a Szigetszentmiklósra települő fiatal tanárok részé­re, béleértve a külhoni tanáro­kat is. — Ez mind szép, ám a vá­rosban azt suttogják, az épít­kezés megtorpant, nem készül el az iskola az őszi nyitás­ra. Ahogy így elnézem, nem egészen alaptalan a szóbeszéd, s a László úr aggodalma sem... — Szerintem minden idő­ben elkészül, a szeptemberi becsengetéskor 16 tantermet birtokba vehetnek a gyerekek. Jelenleg 80-85 százalékos ké­szültségnél tartunk, s már csak azért sem aggódom, mert a Heves Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat ezzel a be­ruházással akarja „belopni magát” a Pest megyeiek szivé­be, ez a vizsgamunkájuk, ök tudják leginkább, hogy milyen nehéz manapság beruházóra lelni, az építő hibájából el­húzódó terminus nem a leg­jobb ajánlólevél egy építővál­lalatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents