Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1990. JÚNIUS 9., SZOMBAT

3

Pelikán toliakkal ékeskednek

A kocka el van vetve

A kockával nem kockáztattak semmit. Fantasztikus nyereséget hozott. Más cégek akkoriban hetven forintért „termelték ki” a dollárt, ők öt- venből, ötvenötből. A szép idők emlékezetéül, no meg, mert reklámnak sem utolsó, az emblémájukká választották :

így került a Politoys cég neve elé a Rubik-kocka. Turcsik Ferenc, az ecseri telep vezetője mereng a múlton. Hozzáteszi, sokan ettől az időtől datálják a cégük születését, pedig már 21 éve létezik az ipari szövetkezetük. Rubik-kocka százévente ha egy akad, ilyen szerencsére mostanában nemigen számíthatnak. Már csak azért sem, mert mintha elpártolt volna tőlük Fortuna. Először a szovjet piac dugult be. Akkor még áldották az előrelátásukat, mert inkább az NDK-val kooperáltak. Szállították a háztartási kisgépek műanyag tartozékait, cserébe kész gépeket kaptak, melyet még „lábon” eladtak a Skálának. Félő azonban, hogy a német újraegyesítés után már nem lesz szükség a munkájukra. Két ilyen piac elveszítése után más cégek vezetői már javában szedelőzködné- nek, s fogalmaznák a figyelmeztetést: utolsó csukja be az ajtót! A Politoysnál viszont Inkább új piacok után néztek. Nem is sikertelenül. Szeretnék elkerülni az újabb „meglepetéseket”, ezért a neves NSZK-beli Pelikán céggel próbálkoznak. Számítógépek festékkazettájának műanyag vázát készítenék. A vizsgamunka nemrég elkészült, most várják a szigorú „zsűrit”. Ugyancsak a Pelikánnak készítenének később tollalkat- részeket, persze műanyagból.

Meglepő, hogy egyik napról a másikra képesek váltani, s az igényes piacon is megállják a helyüket. Ez csak elhatározás kérdése? Lehet, hogy gondolnak egy nagyot és holnap már a LEGO céget is lekörözik. A telepvezető csak ingatja a fejét az okoskodás hallatán. Elmagyarázza, hogy o műanyag termék minősége nem csak a gépeken múlik, hanem az elkészített „formán”, ők úgy hívják: szerszám, és persze az alapanyagon. Az ezredmilliméteren belüli pontosságáról híres játékgyártó LEGO-nak van egy beszállítója, mely csak nekik

Az NDK robotgépalkatrészck sora

Cím fölötti képünkön: új sláger a békakirály (Erdősi Ágnes felvételei)

készíti a műanyagot, évek, év tizedek óta ugyanolyan szín ben, minőségben. Ez a LEGO titka.

Nálunk viszont — vált nagyon diplomatikusra a telepvezető — nem mindig egyfor ma a minőség. A Pelikán alkatrészekhez kintről hozzák a nyersanyagot — teszi hozzá. A kerti homokozókhoz, valamint a műanyag játékokhoz megfelel a magyar is. Mostanában már a játékok iránt is visszaesett a kereslet — nincs pénze az embereknek —, ezért más piacok után is „erőlködnek”. — Ezt a szemléletes kifejezést használja a telepvezető.

„Erőlködnek” az igaz, de azért nincs okuk panaszra. A száznegyven dolgozójuknak munkát tudnak adni. A bankoknál nem adósodtak el — nem fizetnek tehát borsos ka matot. Sőt még pénzük is van. Ezt már az udvaron tudom meg — mintegy magyarázatul, miből futja nekik a betonozásra.

A műhelyben patikatisztaság. Huszonnyolc nagy telje sítményű fröccsöntőgép sorakozik egymás után. Az egyiken a sakkgarnitúra lovait ké szítik, a másikon — még — az NDK turmixgép tartozékát. A következő műhely egészen más. Nincsenek drága és bo nyolult gépek, minden kézzel készül. A plüssállatokat nemrég kezdték gyártani. Az egyik asztalról Vük, a róka néz rám, a másiknál nagyfülű csacsi készül, és az új sláger a békakirály. Ahhoz nem értenek, hogy királyfivá változtassák, de ahhoz igen, hogy pénzzé.

— Mátrai —

Viláff premier Gödöllőn

Forradalom a gyógyszeriparban

A magyar gyógyszeripar nemzetközi jó hírnevét és rangját jelzi, hogy a bajorországi Meggle cég a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen mutatta be először új termékét, a Cellaktózt. A dr. Dohy János professzor védnöksége alatt rendezett szimpóziumon jelen voltak a magyar gyógyszeripar rangos képviselői.

Európa egyik legjelentősebb, tejtermékek gyártásával és gyógyszerkísérletekkel foglalkozó nagyvállalata, a Meggle cég nyolcéves fejlesztői munka eredményeként olyan újdonságot állított elő, amely a gyógyszerhatóanyagok legkorszerűbb vivőanyagának tekinthető. Nagy elismerést aratott a szakemberek körében, hogy a Cellaktózban, ami „egytestű termék”, a két komponenst nem csupán összekeverték, hanem valóságos fizikai összeolvasztást valósítottak meg.

Dr. Faragó Gábor, az Egis Gyógyszergyár szakértője úgy vélte, hogy ez az új anyag messzemenően jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eddig egymás mellett alkalmazott laktóz és a cellulóz.

Dr. Csaba Dániel, a Richter Gedeon Rt. gyógyszertechnológusa szerint a Cellaktóz- zal egy eddig elérhetetlen dózispontosság valósítható meg, még egészen alacsony hatóanyagtartalmú szerek esetében is.

A gödöllői szimpóziummal a magyar tablettagyártással fog lalkozó szakemberek eleget tettek a bécsi kereskedőház, az MTC meghívásának. A Meggle cég újonnan kifejlesz tett készítményével szakmai szenzációt aratott.

Molnár Ildikó

 HÉT HÍfÉ

FALVEDŐK

Fővárosunk fogadta a Szabad Tanár Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége konferenciájának résztvevőit. Kiosztották a IX. országos színházi találkozó díjait. © Országos búzatermesztési bemutatóra került sor Szegeden. © Kaposvár adott otthont az országos műszer- és méréstechnikai tanácskozásnak. @ Budapest volt a helyszíne a takarmányipari konferenciának. ® Megalakult a Magyar Fotóriporterek Kamarája. © A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt Győrött, Falvédők és poszterek címmel.

Letezese éta tart a Vita.

Szükséges vagy felesleges?

Giccs. Hasznos kiegészítő tárgy. Bántó csicsa. Őrzője a népi díszítőművészetnek.

Miért éppen ez, a falvédő lenne a kivétel mindenről mindenkor örömmel vitatkozó szakemberek és laikusok körében? Sem tisztem, sem tudásom — van-e ilyen kérdésekben? — igazságot tenni.

Tény, hogy a deszkalap, a lepel védi a falat a gyakori dörzsölésnek kitett helyeken, illetve ugyanezt éri el az ágyneművel — ezért némely településen hívták ágymentőnek is —, a ruházattal.

Valójában a vártermek, a tágas polgári kőházak kiegészítő berendezési tárgyainak egyikeként került közhasználatba a falvédő. A támla, háttámasz nélküli padoknál — az ún. padládáknál — tettek először a falra védőt: falapot. Lassan, évszázadokon át araszolva jutott át innét a szokás a parasztházakba és lett tömegessé. A múlt század nyolcvanas éveiben például a megye hatóságainak kellett szembenézniük a nagy veszedelemmel: „egyes vásárokban és más sokadalmakban néMegtartotta alapító ülését a SIEF

faléi érdekvédelmet

Nemzetközi sajtótájékoztatón számoltak be a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának szakvezetői alapító ülésükről. A 19 ágazati és területi szakszervezeti titkár röviden bemutatta szervezete programját. Egybehangzóan kinyilatkoztatták, hogy nem kívánnak a SZOT utódjának kötelékében tevékenykedni. A korábbi gyakorlattól eltérően valódi és konkrét érdekvédelemre van szükségük a dolgozóknak.

A SZÉF az értelmiségi és az alkalmazotti munkavállalókat, az egészségügyi és szociális, kulturális, művészeti, tudományos és a közszolgálati feladatokat ellátó, valamint az ezekkel kapcsolatos munkahelyek dolgozóit tömörítő önálló szak- szervezetek, önkéntes, demokratikus akciószövetsége. A

SZÉF pártsemleges. Az állami

szervektől és az országos szak- szervezeti szövetségtől független.

Szállási Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára többek között arról beszélt, hogy Pest megyében a nagy hangerővel beharangozott 60 százalékos fizetésemelés csak arra volt jó, hogy a társadat mat méginkább a pedagógusok ellen fordítsa. A béremalé sek nem is érték cl a 60 százalékot, és a mai inflációban inkább reálbércsökkenésről lehet beszélni. A pedagógusok körében most átfogó szavazást rendeztek az érdekvédelem jövőjéről. A megkérdezettek egyértelműen úgy foglaltak állást, hogy elegük volt az őket kijátszó álmozgalmakból.

R. S.

Az öreg hölgy a kutyájával nem éppen a cég reklámja. Jön, mint olvadás után az árvíz, helyet foglal, középen persze, kóstolgatja az étlapot, talán gyomorbaj rángatja a szája szélét, majd rendel. Köztársaságot szoktak így kikiáltani: „ájn tonik”, mondja, tömény tével, kop- panós kával és két pohárral. Élete párjával, a kopasz sor- tossal osztoznak rajta.

Csak a kutyus ideges ott lenn, az asztal alatt, szüntelen döfködi orrával a konyhából tekergő szagokat. A pincér arca rezzenéstelen. Legyen is. Néhai Teleki gróf újra gyönyörű kastélyában, a festői Szirákon, barokk milliőben egy pincér ne vágjon grimaszokat. Nem azért van itt. Hanem azért, hogy ha parancsolnak, teljesítse, ha kérik, szíveskedjék, ha kérdezik, válaszoljon, ha nem kérdezik, fojtsa magába. A véleményét úri népekről. Ez ugyanis, a sziráki kastély, előkelő hely. S úri helyen pincér nem csibész.

Hanem valutát termelő alkalmazott. A kastélyszállóban az urizálás a százhalombattai Szénhidrogénipari Kutató FejBlockflöte kagylókoktéllal

lesztő Intézetnek termi a pénzt. Szolidan persze, hiszen Bat- tán is csak csöpög az olaj, Szirákon is csak csurran a márka. Az is az IBUSZ zsebébe, mire a kutatóintézetbe ér, forinttá válik. Karnis Pál igazgatási főosztályvezető szerint az is megy vissza, a megyehatáron kívülre. Szirák visszakéri, amit ad, mert nem semmi ám fönntartani, üzemeltetni egy grófi kúriát. Szerencse, hogy fölújítani nem nekik kellett, az volt a nagy pénz, a Kőolajipari Tröszt zsebe bánta. Ette a milliókat, mire az üresen álló, egykori traktorosiskola meszelése alól előkaparták a díszterem freskóit. Ketyegett a belsőépítész órabére, mire a kandalló helyére valami stílszerűt talált.

Orszáczky Ferenc műszaki vezető örömmel kalauzol bárkit. Mint a vár ura, meséli a régvoltat, a nemrégvoltat, meg a vant. Pedig hát hol van ö a várúrtól? A szomszédos illóolajtelepen lett munkanélküli, három hónapos keserű kenyér után talált jobb falatokra Szirákon. Így is, úgy is természetes a szívélyessége, kalauzol úttörőket, cserkészeket, gyerekeket, nekik is megér egy tízest a látvány. A vastag falak, az ódon lépcsők, a posztmodern kiállítások meg mindenféle, mi szem-szájnak ingere. Csak vendéget, azt nem látni. A hollandok kikerekeztek, az angolok teniszeznek, a svájci nászutasok már odébb- álltak, a pszichológuskonferencia még nem érkezett meg. Csak az idős pár, a kutyájukkal, azok vannak folyton itthon. S belőlük is, mi haszna a cégnek?

No, van azért. A kastélyban öt lakosztály van: 170 márka éjszakánként, magyaroknak megszámítják 3400 forintért. Olcsóbb a békásmegyeri hotel, a Minői, az is a százhalombattai intézeté. Ott 75 márkáért lehet aludni, s ez a kétcsillagos mégis több hasznot hajt. Pedig hol vannak Békásmegyer nevezetességei a szirá- kiakéhoz? Sehol, csak Békásmegyer jobb helyen van, többször van telt ház, s megtalálja a vendég magától is. Nem úgy Szirákot, oda vinni kell őket. Viszik is, főleg a külföldieket, a szakembereket, a delegációkat, azt mondják, inkább a szép, ősi kastélyt lássák, inkább az elegáns szálloda kényelmét élvezzék, mint Száz- halombata gőzeit, fekete esőit, fanyar illatait. Ezek az urak ugyan valódi vendégek, fizetniük sem kell, de a kutatónak így is megéri. Ha a nyereség nem dollár, se nem forint, mégiscsak könnyebben köttetnek az üzletek, a szerződések, mégiscsak más képet kapnak az olajkutatókról egy barokk kastélyban, mint egy szocialista intézetben.

Meg aztán itt a koszt is más, mint a menzán. Ha például a delegációt még hangversenyre is beültetik, az olasz estre például, akkor olyan különlegességet is kap blockflőte élvezete után, mint a kagylókoktél rákmorzsákkal. De ha szerencséje van a külhoninak, egy magyar—német estet csíp el, s akkor megkóstolhatja a libamájpástéto mot. Legnagyobb szerencséje azonban akkor van, ha csak úgy, zene nélkül ül be az ét terembe, s mondjuk bundájában sütött karajokat eszik, sonkával, gombával, sajttal töltve, úgy, ahogy a szakácsnak már a nagymamája is csinálta. S olcsóbban, mint amennyiért pesti unokák kí- nálgatják a Körúton.

Szegény öreg hölgy, sohase fogja megtudni, miket tanult a sziráki szakács a nagymamájától. Csak kortyolgatja a tonikját, naponta akár kettővel is megiszik, néha bevág egy erőlevest üresen, így aztán csekkfüzete is gyakran marad üres. Csak a kutyus bánja, hogy ilyen gyomorbajos gazdihoz került, ki is ül pofájára a méltatlankodás, öt ugyanis nem kárpótolják a park tujái, sem a szauna, sem a szolárium, nemigen értékeli az arányos főhomlokzatot, sem a csöndes eleganciát. Neki jó lenne egy kevésbé disz- tingvált pincér is, csak hozná már azt a kis husit. Pléh- tányérban is jó lesz.

Jakubovits Anna

mely árusok.. a gaz’ember és betyár Rózsa Sándort ábrázoló fali lepleket kínálnak.. Eleink is tudtak mivel fog lalkozni... Nem ütközhetünk meg tehát azon, ha napjainkban a vásárokon — és más „sokadalmakon” —. az üzleti szellem frissességének tanúsítójaként kínálják az MDF-es tulipános, az SZDSZ-es madaras, a Fideszes narancsos falvédőket. A bort, búzát, békességet eddig is a falon volt... A megyében a textilnyomó kisiparosok foglalkoznak falvédők — a hagyományosak — előállításával. Van közöttük olyan, aki csak esetlegesen, s olyan szintén, aki tízezres szériákban készíti ezt a terméket. Panaszolják, egy re kevésbé állják a versenyt a mindent elöntő poszteráradattal.

Tegyünk különbséget a klasszikus falvédők — a szobába valók; — és a konyhai körülményekhez igazítottak között. Lükő Gábor 1936-ban publikált — A moldvai csángók című — kötetében például kimutatja: amint famunkából textilmunka lett a falvédő készítése, úgy vették át a feladatot a férfiaktól a nők. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében gazdag díszítésű, művészi megoldású fali deszkákat, azaz szobai falvédőket is találunk — egy faragott, festett példányt Szentmártonká- táról, anno domini 1801-ből —, sokadik bizonyítékaként annak: nem szabad mindent egy kalap alá venni.

Nem szabad, mert hiszen már a kiinduló anyag sokféle lehet. Textil, gyolcs például, de szőnyeg, cserge éppúgy, mint fa, bőr, de gyékény is, ez utóbbiból fonott, színezett szép példányokat állítottak elő a Csapel-sziget falvaiban. Távolra esnek ezek a holmik a nyomdai úton készített, százezres példányban legyártott papír falvédőktől... ! Ez utóbbiak egyébként századunk tízes éveiben jelennek meg — íme, a poszterek elődei! —, színes nyomással, édeskés versikékkel csábítva a vásárlót. Valamikor a 18—19. században a hímzett fali kendő része volt a kelengyének, némely régi iratban, mint festé- kes elnevezésű darab szerepel. Az ipari tömegárunak azonban miért lenne különösebb értéke? Ezért jut belőle egyre több helyen a konyhába is, amint a gyárilag előre nyomott mintázatú gyolcs, vászon fali kendőkből is, amelyeket azután a házasságra készülő leány vagy már maga az ifjú asszony hímzett ki a tetszése szerint választott fonalakkal, de leginkább feketével, vörössel, mint a legkedveltebb két színnel.

Eleink még fontosságot tulajdonítottak a falravaló nak — mert ekként is nevezték a szobában elhelyezett festett, díszített, ritkán faragott falapokat —, amit igazol: szebb darabokon ott áll a készíttető és felesége (ritkán, a hátlapon, a készítő) neve, az évszám. A Galga vidékén némely ún. íróasszonyt is rávettek minták előrajzolására. A szebb darabok olyan becsben álltak, hogy az örökhagyó felőlük is rendelkezett, ki kapja azokat. A konyhába a szobából jutottak át a falvédők, amikor a nyitott tűzhely helyébe a zárt került, azaz füsttelenítették a főzőhelyet. Most a konyhai papír falvédők utódai, a poszterek visszahódítják a szobákat... Kicsi ez a nagy világ: a múlt a holnapba ér. Ki ne hinne a tur- békoló galamboknak ott a falvédőn ...?!

Mészáros Ottó