Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
4 1990. JŰMUS 9., SZOMBAT Törökbálint is szeretne pontot tenni Egyetlen igény sem érkezett 'Színházi levél Reménytelenek Még mindig nem ült el a vihar Halásztelken. Ez amiatt kerekedett, hogy az általános iskola pedagógusközössége felhagyott a Zsolnai-féle kísérleti pedagógiai módszer alkalmazásával. Jóllehet nyolcadik esztendeje folyt ez a kísérlet, ám az evvel együtt jelentkező nehézségek erre késztették az iskola tantestületét. Április 28-i számunkban foglalkoztunk e témával, majd a későbbiekben hangot adtunk a szülök véleményének. Ezt követően a Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola vezetőinek észrevételeiről is szó esett. Mindezek után újabb levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyet szó szerint közlünk: Tisztelt Szerkesztőség! Egy pedagógiai kísérlet csődje címmel jelent meg az újságjukban egy cikk, amelyben én is véleményt nyilvánítottam. A cikk megjelenése után megszállták az iskolánkat egv péntek délelőtt. A Művelődési Minisztériumból, a Pest Megyei Tanácstól, az Oktatáskutató Intézetből és végül Törökbálintról jöttek, összesen heten. Ezután Törökbálintról jött kollégáink hárman, meg az oktatáskutatóból jöt munkatárs beültek az irodába, és egyenként behívták a nyilatkozókat. Bár azt mondták, csak tisztázni akarják a dolgokat, ennek ellenére úgy éreztem magam, mintha bírósági tárgyaláson ülnék, természetesen bűnösként. Még a szavaimat Is Jegyzetelte az egyik. Kérdéseim a következők lennének: Mit lehet még egy pedagógussal tenni, aki elmarasztaló véleményt mond a Zsolnai-kísérletről? Milyen megalázó helyzetet lehet még kitalálni? Ki veszi figyelembe egy pedagógusközösség véleményét? Kérdéseimre várom az ötleteket ! Tiszteletteli Tarcsl Gézáné A levél kézhezvétele után látogatásának okáról kérdeztük Csonka Csabánét, a Művelődési Minisztérium alapfokú főosztályának főmunkatársát, aki Halásztelken járt. — Mégpedig több ízben — mondta Csonka Csabáné. — A levélben jelzett napon Dicső Eleonórával, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának munkatársával mi kerestük fel az iskolát egy panaszlevél kapcsán, amelyet az alakuló Halásztelki Szülök Szövetsége még Glatz Ferenc miniszter úrnak írt. Nehezményezték, hogy az iskola pedagógusközössége megszüntette a Zsolnai-féle oktatási módszer alkalmazását az iskolában. Ott találkoztunk össze Kiss Évával, a Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola igazgatóhelyettesével, aki viszont az önző gyerekeket nevelnek című cikk miatt volt az iskolában. Nekünk arra nem volt jogosítványunk, hogy ebben az ügyben eljárjunk. Tehát két különböző dolog miatt tartózkodtunk'ott, bár a téma egy. Mi csak a halásztelki iskola igazgatójával, Tarcsi Gézával tárgyaltunk, akkor sem a szülőkkel, sem a többi pedagógussal nem beszéltünk. — A legjobb megoldás szerintem az lehet, amely a szülőknek a pedagógusoknak és a gyerekeknek is megfelel. Ebben kihangsúlyoznám a gyerekeket! Nagyon nyugtalanító számomra, hogy egy jó ügy — az oktatás megújítását szolgáló ügy — viszályt kavart. Ha abban a bizonyos régi kis iskolában megteremthetők a Zsolnai-módszerhez a feltételek, ez jó lenne. Bár nem szeretném minősíteni a megoldásokat. Ehhez ott kell élni Halásztelken, együtt kell gondolkodni. Remélem, hogy a szülők és a pedagógusok is így látják. A halásztelki iskolát húsz éve ismerem, mindig élen járt az oktatásban, remélem, hogy elrendeződik a probléma, és ezután is így lesz. A Pest Megyei Tanácstól Dicső Eleonóra, a művelődési osztály főelőadója érkezett azon a napon Halásztelekre, Csonka Csabáméval. — Folytatom tovább a szülők panaszának kivizsgálását — magyarázta Dicső Eleonóra. — Ennek során megtudtam, hegy az 1-3 osztályban, ameny- nyiben a taneszköz, -anyag rendelkezésre áll, folytatják a Zsolnai-módszert. Halásztelken szülői értekezletet hívnak össze a leendő első osztályosok szüleinek, s ismertetik a program lényegét. A panaszos levél megválaszolásához ennek végeredményére van szükség. Végül is helyben kell dönteniük ... Kiss Évától, a Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola igazgatóhelyettesétől megkérdeztük: valóban egyenként hallgatták-e meg a halásztelki pedagógusokat? — Azon a napon, májas 4- én az ország többi — ötven — képességfejlesztő iskolájában szaktanácsadást tartottak a törökbálinti iskola munkatársai — kezdte Kiss Éva. — Egy kolléganőnk ezt óralátogatások formájában Halásztelken is megtette. Odaérkezésünkkor az igazgatóval közöltük szándékunkat: szerettünk volna beszélni a rólunk nyilatkozókkal. Az ominózus cikkben ugyanis két súlyos szakmai jellegű vád és egy anyagi természetű probléma volt. Szerettük volna megtudni a nyilatkozatok mögött rejlő konkrét tényeket Mindezen kérést, szándékot egyébként telefonon el őze.esen én magam jelentettem be Kuthy Zoltánná igazgatóhelyettesnek. Kérésünk ellen sem ő, sem pedig Tarcsi Géza igazgató, valamint a később behívott kollégák ott a helyszínen nem tiltakoztak. Valószínűleg azért nem, mert mindegyiküknek elmondtuk a következőt. szeretnénk a halásztelki tantestület és Törökbálint között fennálló valóságos vagy látszólagos konfliktust egy szakmai beszélgetéssel lezárni. így elejét venni a sajtó és a tévé útján történő közvetítésnek. Mi magunk is szeretnénk pontét tenni ennek a kellemetlen helyzetnek a végére, s a magunk hibáiból is levonni a konzekvenciákat. Ez tehát nem egy társalgási szituáció volt, hanem szakmai beszélgetői. Kuthy Zoltánnétól, a halásztelki iskola igazgatóhelyettesétől azt kérdeztük: kíván-e hozzáfűzni valamit az eddig leírtakhoz? — Igen — válaszolta Kuthy Zoltánná. — Kiss Éva igazgatóhelyettes valóban jelezte telefonon érkezésüket előző nap, s csakugyan nem tiltakoztunk a beszélgetés ellen. Azóta lezajlott az óvodás szülői értekezlet. Az alakuló Halásztelki Szülők Szövetsége kérésének eleget téve Kirnyán József tanácselnök meghívta Zsolnai Józsefet erre az eseményre. Ö nem jött el, de képviseletében május 30-án, szerdán Kiss Éva jelent meg, aki tájékoztatást tartott a szülőknek a Zsolnaiféle módszerről. A felmérés szerint a megadott jelentkezési határidő leteltéig egyetlen igény sem érkezett a leendő elsősök szüleitől. A legutóbbi tanácsülés foglalkozott az Általános Művelődési Központ — s ezen belül az iskola — életével. Itt az a határozat született, ha a szülök kérik, az iskola megteremti e kísérleti módszer alkalmazásához a feltételeket. A leendő harmadikosok szülei sem igénylik a Zsolnai-módszert. A jelenlegi 1/c osztályban viszont folytatódik ez a program! Vennes Aranka Bartók Béla XIV. Nemzetközi kórusverseny Tizenhét ország 39 kórusának részvételével július 9. és 14. között rendezi meg a Bartók Béla XIV. nemzetközi kórusversenyt Debrecenben a város tanácsa és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. A rangos zenei fesztiválon első ízben vesznek részt kubai, ni- caraguai, török és ausztráliai kórusok, s a köztársaságok színeiben lépnek közönség elé a litván, az ukrán és az orosz énekesek. A nemzetközi zsűri öt kategóriában — vegyes kar, kamarakórus, női kar, leány- és ifjúsági, illetve gyermekkar — bírálja el a produkciókat; munkájában először vesznek részt venezuelai, kubai és japán szakemberek. Fesztiváljeíleggel kapcsolódik a kórusverseny programjához a folklórműsorok bemutatója, amelyre valamennyi versenyző kórus nevezhet, s bemutathatja hazája élő népdalvilágát. Harmadik alkalommal rendezik' meg a versengést a Bartók Béla nemzetközi kórusverseny nagydíjáért. A kórusok Debrecen különböző pontjain szerenádesteket adnak, Hajdú-Bihar megye 16 településén pedig béke- és barátsághangversenyeken lépnek fel. A verseny nyitó díszhangversenyén, az Aranybika Szálló Bartók-termében Bartók Cantata profana című műve és a Csodálatos mandarin szvit hangzik el Ligeti András vezényletével. Jelenet a Platonov előadásából Felesleges, önpusztító, haszontalan, reménytelen emberek népesítik be a múlt század nagy orosz regényirodalmának könyveit. önmagukkal mit kezdeni nem tudó hősök sorakoznak Anyegintől Oblomo- vig. Egy tunya, mozdíthatatlan ország tunya és mozdíthatatlan figurái. Nem csoda, ha a taganrogi kereskedőcsalád fia, Anton Pavlovics Csehov, maga is ilyennek látja maga körül az embereket, a világot. Legfeljebb az meglepő, hogy már végzős gimnazista korában, kamaszként megírja azt a hatalmas terjedelmű színpadi művet, melynek témája és alakjai a regényekből ismerősek ugyan, de másképp mutatják meg a reménytelen orosz valóságot. A tizenegy vastag iskolásfüzetet megtöltő darab címét nem ismerjük. Sokáig a füzeteket is elveszettnek hitték. Mivel azonban a főhős neve Platonov, az ebből az anyagból kiemelt, egy estére sűrített darabok címéül is e név szolgál. Darabok — igen, mert ahány Platonovtelen önpusztító alakját fogalmazza meg. Fodor Géza dramaturg és Ascher Tamás rendező Platonovjában a hajdani értékeket már felváltotta a mindenáron való gúnyolódás kényszere, a nők iránti se vele — se nélküle vonzalom. Platonov maga is tudja, hogy elfecséreli magát, s ettől még mélyebbre süllyed az önpusztítás örvényébe. S ebbe az örvénybe magával rántja környezete tagjait is. főleg az asszonyokat, akik mind meg akarják menteni, de akikre csak szenvedés, megvetés vár. Ez az önpusztító, maga körül mindent szétromboló, önsajnáló, reménytelen és tehetetlen, cselekvésképtelen figura azonban mégis inkább szánandó, mint megvetendő. Az előadás az évad égjük kiemelkedő teljesítménye. Méltó a színház Három nővér előadásához. Kitűnő színészi teljesítményekre épül ez a produkció is. Balkay Géza Platonovja, Básti Juli élveteg fiatal özvegye, Máté Gábor szélkelep orvosa. Blaskó Péter lenyűgözőén’ jelentéktelen felszarvazott férje, Szirtes Ági előadás, annyiféle szövegvariáció, s következésképpen annyiféle látásmód, annyiféle Platonov-megfogalmazás. Az a variáció, melyet most a Katona József Színház a május 21-i párizsi világpremier után itthon is bemutatott, Platonovban, ebben a vidéki tanítóskodásig süllyedt, valaha nagy reményekre jogosíjp, tehetséges emberben o reményegyügyű szeretetében és hűségében megrendítő Platonovné- ja emlékezetes marad. Elsősorban nekik küszönhető, hogy ezt a fiatalkori Csehov- zsengét is teljes értékű Cse- hov-darabnak érezzük, látjuk. A későbbi, érett művek szinte valamennyi alapfigurája, alaphelyzete, dramaturgiai újdonsága jelen van már itt. Takács István SZOMBATÉ KRIMI Laurát egy másodpercre furcsa érzés kapta el — emlékezett. De ez az emlék halvány volt, nagyon halvány. Mintha apja hangját hallotta volna. Vagy az egy álom volt... ? — Hát ennyi — mondta a közjegyző, és letette a papírt. Peter csodálkozott: — Azt hittem, ez a bevezető! — Nem, uram, ez minden — így a közjegyző. — No de hát... — Peter megvakarta a feje búbját, zavartan. — Végül is, mondja, uram, mit örökölt a feleségem? — Nem tudom, uram. A cédulán csak ennyi áll. Át is adom, tessék ! Laura és Peter hitetlenül forgatták. Csalódott arcukat látva, az idős férfi szigorúsága megenyhült: — Talán egy másik közjegyzőnél tette letétbe az igazi végrendeletet. Vagy ez csak egy önöknek szóló erkölcsi intés, esetleg .. ; útmutatás. — Erkölcsi intés? Köszönjük szépen — Peter lelkében szinte hallható robajjal omlottak össze a vágyálmok. Szép ház, világ körüli utazás, gazdagság... ? — Tartozunk önnek valamivel ? — Nem. Az elhunyt kifizette a szerény költségeket. — Akkor... Hát köszönjük. Gyere, Laura. Viszontlátásra. Peter csak később érezte: lehet, abban a percben a közjegyzőnek talán még lett volna mondanivalója számukra. Legalábbis olyan völt az arca ... A folyosón még nem szóltak egymáshoz. A liftben is kénytelenek voltak hallgatni, idegenek álltak mellettük. Csak a hallban jött meg a hangjuk, akkor viszont mindketten egyszerre kezdtek beszélni: — Szívem, ne haragudj az apámra ... — Hogy haragudhatnék arra az utálatos, féleszű alakra? Hiszen sohasem láttam! Hogy a pokol tüze égesse meg... Bocsáss meg, Laura De te is tudod, milyen szegények vagyunk. Milyen jólesett volna egy kis örökség. — Tudom, szívem. Bevallom, gondolatban én már el is osztottam egy képzeletbeli de nagyon nagy összeget... — Évekbe kerül, míg megszedjük magunkat. Míg egyáltalán elkezdhetünk élni. — Anyám szerint apám mindig önző volt. — Egy vő nem szívesen ért egyet az anyósával, de azt hiszem, az idős hölgy ezúttal fején találta a szöget... Apád mindenesetre hagyott rád egy darab papírt — gúnyolódott Peter tehetetlen dühvei. Nemere István: A KINCS (2. rész) — Olyan, mintha üzenet lenne — Laura elgondolkodott. — Gyere, átmegyünk a parkolón, arra rövidebb az út — Peter órájára pillantott. — Igyekeznem kell. A főnök nem szereti, ha sokáig vagyok távol. — Én is keresek valami munkát — Laura dacosan felszegte állát. — Vége a mézesheteknek, dolgozná fogok, úgy hamarább vehetünk saját lakást. A parkoló közepén mentek. Átvágtak két hosszú autósor között. A nyár eleji nap felhők mögött várakozott, nem volt túl meleg. A férfi magához ölelte Laurát, éppen szólt volna, hogy ne aggódjon, majd csak lesz valahogy, amikor közelgő zúgást hallottak. Az autósorok között nagy, fekete kocsi vágtatott feléjük teljes gázzal. A férfit lebénította a rémület. Szeme csak a rohamosan közeledő motorházat, a krómozott lökhárítót látta. Olyan sebesen közeledett... Aztán működni kezdtek ösztönei, reflexei, már tudta, mit tegyen. — Vigyázz! — szaladt ki torkából a kiáltás és egyetlen erős mozdulattal berántotta Laurát két autó közé. Az asz- szony majdnem elvesztette egyensúlyát, elkapta egy kocsi visszapillantó tükrét. A fekete autó így is majdnem érintette őket — testükön érezték szelét, amint elszáguldott mellettük. Peter óvatosan" kidugta a fejét rejtekhelyükről — az autó akkor fordult ki a széles National sugárútra, és beleolvadt az ott hömpölygő autófolyamba. — El akart gázolni bennünket — Peter ajka reszketett, a férfi holtsápadt lett hirtelen. — Te, ez megölt volna mindkettőnket! Ha nem ugrunk el... Gyilkos! — De ki volt ez? És miért...? — Laura csak most fogta fel igazán a történteket. Remegtek a térdei, a rémület 6zinte megbénította. — Hogy miért...? — Peter nem nézett a feleségére. — Laura, azt hiszem, az apád mégis hagyott rád valamit. Valamit, ami értékes... Amiért egj'esek, láttad, a gyilkosságtól sem riadnak vissza! 2. KELLEMETLEN LÁTOGATÓK Két nappal később Peter mit sem sejtve jött haza. Igaz, ez a „mit sem sejtve” nem volt egészen igaz, hiszen az utóbbi napokban már állandóan azon járt az esze, hogyan védekezzenek rejtélyes ellenségeik ellen. A férfinak egyelőre semmilyen épkézláb ötlete sem támadt. És mivel „amazok” két napig nem jelentkeztek, hát lassan megnyugodott. Lehet, a parkolóban csak egy felelőtlen tizenéves vagy egy részeg vezető hajtott kis híján rájuk, nincs itt semmi összefüggés, „amazok” nem is léteznek? És persze — nincs semmiféle örökség sem, sajnos. Ahogy megbeszélték, előbb megvárta Laurát a bejárat előtt. A fiatalasszony mostanában érthető okokból nem óhajtott egyedül hazamenni. Sikerült munkát szereznie, amit naponta majdnem ugyanabban az órában fejezett be, mint a férje. Két irányból jövet mindig ugyanazon a sarkon találkoztak — ez a „mindig” tulajdonképpen most másodszor fordult elő, hisz Laura csak két napja dolgozott. Nem volt jó munkahely, amit Laura talált, egy hivatalban alkalmazták, ahol kevés pénzért sokat vártak tőle. — Szervusz, kedves! — megcsókolták egymást, és befordultak utcájukba. Felmentek a lépcsőn. — Mostanában mindig a torkomban van a szívem, amikor a saját lakásunkhoz közeledem. Furcsa, nem? — súgta Laura. — Itt és most semmi sem furcsa — felelte a férj diplomatikusan. Ugyanis az ő szíve is helyet változtatott, és amikor a folyosón ajtajuk felé lépkedtek, Peter úgy érezte, szívét szinte csak a nyelve fogja vissza a torkában. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, baljós előérzetük „természetesen” valóra vált. Már messziről látták, hogy lakásuk ajtaja résnyire nyitva van. Vége a 2. résznek. (Folytatjuk.)
