Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-07 / 132. szám
\ ersr^UTH I m*:g i’í/W£// 1990. JÚNIUS 7., CSÜTÖRTÖK Nyitott kapuk, elérhető létesítmények ií pénznem old meg mindent Gazdám talált több mint 6,6 millió forint a megyei egészségvédelmialap-pályázat zat eredményhirdetésén. A „gondozó”, a megyei egészségvédelmi tanács tagjai egyenként és tételesen áttekintették a pályázatokat, majd a bírálóbizottság javaslatát, s csak ezután döntötték a nyilvános ülésen. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy kizárólag Pest megyei és helyi kezdeményezéseket támogatnak, s olyan intézményi, egyesületi és klubtörekvéseket, amelyek célja a lakosság egészségvédelme. Konkrétabban mentálhigiénés, a káros szenvedélyek elsődleges és másodlagos prevencióját, a korszerű táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra szoktatást, az egészséges életmódra nevelést, illetve a szűrővizsgálatokat szolgáló programokat. A legtöbb pályázat Vácról, Gödöllőről és a Buda környéki térségből érkezett; Érdről, Budakesziről, Budaörsről. Po- mázról, Zsámbékról, Csobán- kéról és a Pilisekről. Általában jellemző, hogy mindenütt fel tudnak mutatni saját anyagi forrást, nem egy helyen igen tekintélyeset, sőt jelentős értékű társadalmi összefogást is. A legtöbb már élő, működő program továbbviteléhez, fejlesztéséhez igényeltek megyei segítséget. A beérkezett 76 pályamunka közül mindössze 15 volt az, amelyet nem támogattak, mert vagy témájuk nem tartozik az alap közvetlen céljai közé, vagy — egyedi megítélés szerint — a hatékonyság vitatható. Helyes volt felülvizsgálat alá venni a zsűri, a szakemberek javaslatát, hiszen több szem többet lát. S nagyon nehéz egy végül is nem túl nagy összeg igazságos elosztása a rendkívül változatos témákat felvonultató pályázat értékelésénél. Lehet, a 25-100 ezer forint közötti összegek szerénynek tűnhetnek, de ahol már végképp kiürült a kassza, ott ennyi is nagy segítség. Nem is szólva az erkölcsi hatásáról, biztató erejéről: csináljátok tovább! Gondoljunk csak bele, ezek a fajta kezdeményezések általában a semmiből indulnak, s anyagi nehézségekké! küszködve élnek meg a szó szoros értelmében a saját lábukon. (Bizonyítva, hogy egészségünk védelme nem kizárólag pénzkérdés.) S akkor jön, s milyen jól jön ez a szerény támogatás. Természetesen csak kevesen — a szerényebb igényűek — kaphattak akkora összeget, amennyit pályázatukban kértek. Általában a többszörösére lett volna szükségük, így aztán kellett volna még legalább 20 millió forint ahhoz, hogy minden pályázónak jusson a megfelelő summa. Ám alig valamivel több mint 6,6 millió forint állt a MET rendelkezésére, s az összeg nagyobb részét egyszeri támogatásként, 2,7 millió forintot pedig kölcsönként osztott el. Ez utóbbi címen lehetett hozzájutni nagyobb összegekhez, például a Pilisszentiváni Községi Tanács kapott 1,1 milliót kölcsönbe az ősszel már üzemelésre tervezett tornacsarnok befejezéséhez. Meg az Abonyi Nagyközségi Tanács az egészségmegőrző központ — sport-, szabadidős centrum — befejezéséhez 1,5 millió forintot. Jóval kisebb összeget igényelt és kapott kölcsön Zsámbék is hasonló célra, teniszpálya felújítására. De kaptak egyszeri juttatást a Buda vidéki térségben, de másutt, mások is sportlétesítmények, meg klubok kialakításához. E hasznos cél meg is érdemli a segítséget. De! A MET ülésén többször is hangsúlyozták, az alap támogatásával létrejött bármilyen létesítménynek nyitottnak, mindenki számára elérhetőnek kell lennie. Életmódi nevelőprogramok, tanfolyamok, táborok rendezéséhez, klubok technikai felszereltsége gazdagításához, az alkohol, a dohányzás elleni küzdelemhez, iskolák az egészségtan oktatásához... és ki tudná valamennyit felsorolni, mi minden kezdeményezés kaphatott támogatást az idén a megyei tanács 3,5 milliós alapítványából. Ezt az elmúlt két évben a Duna-Füszért, a Megyei Gyógyszertári Központ, a Megyei Ifjúsági Alap és az Országos Egészségnevelési Tanács hozzájárulása növelte csaknem duplájára. A városvédő Rádaynak is tetszeni fog Megújul a megyeháza Reméljük, egyszer megírják az újjászületés történetét is. Mint ahogy illusztrált kötetbe foglalták megszületése — megalkotása? — történetét, amelyet — korszerűsített változatban — most készül kiadni a megye. Mert a ház, a megyeháza — vármegyeháza — klasszicista épülete gyönyörű. Még így, kicsit viharverten, beállványozottan is az. S csoda, hogy nem tündököl? Több mint másfél száz éves történetében nem érintette átfogó, alapos felújítás. Viszont több mint százévesen — a história szerint 1841-ben nyerte el végleges formáját — érte szörnyű sokk, a II. világháború pusztítása. Átvészelte, s — mentve, ami menthető az enyészettől kevés pénzzel — ú gy-ahogy helyreállították. Ezzel a „tűzoltással” bizony helyenként több kárt okoztak, mint azt a jó szándék vezérelte. Végül is az épületet átmenetileg megmentették, s most tegyük szóvá a stílustöréseket? Most, amikor azokat is helyreállítják? Évek óta tart már a szép műemlék épület — mindeddig alig látható — felújítása. A nagy munka gesztora a gesz, amelynek igazgatója Fecske Károly minden szavából érezhetően különös odafigyeléssel és szeretettel ügyel a részletekre is. S nemcsak a gesz, a megyei tanács gazdasági ellátó szervezete munkatársai, a ház minden dolgozója szereti s vigyázza az épület valameny- nyi helyreállított és régi szögletét. Ezért tűrik zokszó nélkül az évek óta tartó felfordulást; a zajt, a port, a költözködések kényelmetlenségeit, miközben ellátják mindennapi tennivalóikat. A hivatali munka egy pillanatra se állt meg a felújítás ideje alatt. — A megyei tanács mindenkori vezetése gondot fordított az épület karbantartására, ismerve annak nemzeti értékét. A háborús károk rendbetétele, kijavítása óta szinte állandóan dolgoznak az épületen, úgy és annyira, amennyire a pénzügyek engedték — magyarázta Fecske Károly. — Egy ideig csupán az állag- megóvás lehetett a fő cél. Az elmúlt évek építőipari munkáinak azonban új koncepciója van; az eredeti, klasszicista stílusú állapot helyre- állítása. Ennek érdekében egy gmk tervezőgárdája dolgozik — az eredeti dokumentumok felhasználásával — a munkák megtervezésén, s ebbe belevonjuk a fővárosi tanács műemlékekért felelős egyik munkatársát, Bende Csabát, sőt az ismert város-, illetve műemlékvédőt, Ráday Mihályt is. A munka rendkívül bonyolult és drága, lévén szó műemlékről. Az épületegyüttes több szakaszban, a múlt század első felében készült, régi építmények felhasználásával, s a hátsó front eredetileg más célokra. A jelenlegi Sem-, melweis utcai szárnyban volt börtön meg bíróság, és lakások, ahogy az annak idején dukált egy vármegyeházán. A megyei levéltár kutatóterme például egykoron börtönkápolna volt. Csak később alakították át irodákká. Az épületegyüttes felépítésén, kialakításán olyan tervezők dolgoztak, mint ifj. Zitterbarth Mihály, Hofrichter József, Pollack Mihály és Hild János, az utóbbi a zárt tömbű középső szárnyat, az úgynevezett Gyűlési Palotát — a feszített mennyezetű dísztermet — építette. Apropó díszterem. A háború során több díszítőeleme is megrongálódott, illetve megsemmisült. így a reformkor nagy szereplőinek, Széchenyi Istvánnak és Fáy Andrásnak az egész alakos képmása meg a Petőfit ábrázoló festmény. A helyreállításhoz tartozik, hogy ismét teljes szépségükben láthatók a nagyterem falán. Akárcsak a 150 éves mahagóni lábas óra AZ OHKORMUNYZATi TÖRVÉNYTERVEZETRŐL (I.) Nem csak a név változik Az újságokban egyre többet lehet olvasni a készülő új ön- kormányzati törvényről, s az erőteljes lakossági kezdeményezések is gyakran ebbe a bűvös mondatba ütköznek: „Majd a választások után térjünk vissza rá!” Bizonyára érdeklődésre tarthat számot tehát az a néhány gondolat, amelyet ugyan nem társadalmi vita kezdeményezése céljából adunk közre, de az ennek nyomán kialakuló lakossági vélemények talán még segítséget jelenthetnek a képviselőknek a parlamenti szavazás előtt. Az új önkormányzati rendszer sarkalatos pontja, alapeleme — sok más véleménynyel ellentétben — a települési önkormányzat. amely minden községben, városban, a fővárosban és kerületeiben működik majd a tervezet szerint. Az önkormányzat fő feladata a helyi közszolgáltatások biztosítása, a település feljesztése, valamint helyi ügyekben a közhatalom gyakorlása. Ezeket a feladatokat a lakosság által szabadon választott képviselőtestület és annak szervei látják el. Az anyagi feltételek biztosításáról az eddigieknél kedvezőbb elképzelést tartalmaz a törvényjavaslat. Eszerint az ön- kormányzat számára kötelezően ellátandó feladatot csak törvény állapíthat meg, és minden új feladat megállapítása esetén az Országgyűlés egyidejűleg gondoskodik az ellátásához szükséges pénzügyi fedezetről. Mindemellett azonban az önkormányzat saját bevételei terhére önként felvállalhat minden olyan helyi érdekű közügyet, amelyet jogszabály nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe. Ezek fedezetét a saját bevételekből kell majd biztosítani, amelyek például a következő forrásokból keletkezhetnek: a helyi adók, illetékek; a saját tevékenységből, vállalkozásból, illetve az önkormányzati vagyon hozadékából származó bevételek; nemzetközi vállalkozásból származó valutabevételek; átvett pénzeszközök és egyéb bevételek. Az önkormányzati tulajdon fogalma számunkra eddig ismeretlen. Az egyértelműnek látszik, hogy a jelenleg tanácsi kezelésben lévő intézmények, közművek és a belterületi földek automatikusan az önkormányzat tulajdonává válnak. A viták középpontjában a külterületi állami földek állnak, hiszen a kis lélekszámú falvak nemigen rendelkeznek más tulajdonnal. Ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy az önkormányzatoknak nem tipikus feladata a mezőgazdasági rendeltetésű földek megművelése vagy megműveltetése, ezért a javaslat ebben a kérdésben alternatív megoldást tartalmaz. Az önkormányzat vezetőjét ezentúl valószínűleg polgár- mesternek fogjuk hívni, akit vagy közvetlenül választ a lakosság, vagy a képviselőtestület dönt személyéről. A kis lélekszámú településeken nemigen képzelhető el más, mint a közvetlen választás, hiszen a pártok szervezettsége és befolyása nem olyan mértékű, amelynek alapján képesek lehetnének alkut kötni erről a fontos kérdésről. A nagyvárosokban viszont mindkét alternatíva védhető. Vita folyik arról is, hogy ez a választott vezető legyen-e a megalakítandó hivatal vezetője, vagy pedig ezt meghatározott képesítéssel rendelkező szakemberre, a jegyzőre bízzuk. Utóbbi esetben a polgár- mester jobban kötődhetne a testülethez és a lakossághoz, inkább az önkormányzat menedzsere lenne, mintsem ügyintéző hivatalnok. A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre az önkormányzati feladatok ellátására. Ez a hivatal egyben elintézi a jogszabályban megállapított államigazgatási ügyeket is. Mivel azonban ehhez megfelelő szakképesítés szükséges, és ez a kis falvakban nehezen biztosítható, a tervezet szerint az ezer lakosnál kevesebb népességű, egymással határos községek az igazgatási feladataik többségének ellátására körjegyzőséget tartanak fenn, amelyhez nagyobb községek is csatlakozhatnak. Persze nem lesz akadálya » saját hivatalnak akkor, ha a képviselő-testület a képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki, és ezt anyagilag is képes elviselni. Végül meg kell említeni azt. is, hogy a különböző feladatok ellátására a községek önként társulhatnak, erre a törvény többféle lehetőséget kínál majd. Attól remélhetőleg nem kell tartani, hogy a lehetőségként megfogalmazott formák egyszer majd kényszerré válhatnak, de talán nem ártana erre valamiféle garanciát beépíteni a törvénybe. Az biztos, hogy előbb minden település megválasztja önálló képviselő-testületét, és a társulásról csak azután, az ő döntésük alapján eshet szó. Dr. Erdélyi László Pest Megyei Tanács V. B. szervezési és jogi osztály mb. osztályvezetője is, amelyik egyik legszebb éke a díszteremnek. Az igazán eredeti állapot teljes visz- szaállítása azonban még ott is várat magára — ahogy a gesz igazg tója ezt jelezte. A még mindig tartó — és remélhetőleg folytatódó — felújító helyreállítás évekkel ezelőtt a födém teljes kicserélésével kezdődött. Amikor a statikusok meghúzták a vészharangot a facsapos gerendaszerkezet fölött. A boltíves földszintet kivéve ezt minden szinten kicserélték. Szükség lenne a tetőszerkezet teljes felújítására, de ez is csak szakaszosan készülhet el, hiszen, ha egyszerre történnék, úgy hozzávetőleg 200 millió forintot kellene rákölteni. Ezzel szemben az elmúlt 8 évben — közelítő becsléssel — 140 millió forintot fordítottak — fordíthattak — az épületre. A főépület, az első udvar homlokzatfelújítását hamarosan befejezik. Az oszlopos nyitott körfolyosók párkányzatára visszakerülnek a muskátlis ládák. A boltívek alá „visszavarázsolják” az eredeti láncfüggesztéses kovácsoltvas kosaras világítótesteket. A jövő hónapban működnek már a díszkutak is, amelyek akárcsak a szobrok, nem eredendő díszei a megyeházának. A háborús pusztítások helyre- állítása során építészek „lopták be” a házba a más épületek romjaiból kimentett épületdíszeket. Együttműködés Bajorországtól Moldaváig Protokoll, ceremónia nélkül Az Alpok és az Adria elnevezés az e térségben lévő országok közötti együttműködést hívatott szimbolizálni. Ezután a Duna is hasonló szerepet tölt be. mint összekötő kapocs az érdek- közösségek között itt Közép- és Közép-Kelet-Euröpában. Mint már korábban beszámoltunk róla, tavaly ősszel az osztrák Al- só-Ausztria tartomány kezdeményezte a Duna menti régiók szorosabb kapcsolatteremtését. Mégpedig Bajorországtól egészen Moldaváig meghívtak minden érdekeltet a Duna menti „szövetségbe”. A kezdeményezők részéről Alsó- és Felső-Ausztria tartomány, Bécs és Burgenland, az NSZK-ból Bajorország, Magyarországról Pest megyén kívül további hat Duna menti megye, Csehszlovákiából a dél-morva térség és Nyugat- Szlovákia, Jugoszláviából és a Szovjetunióból egy-egy nagyobb közigazgatási egység: a Szerb Szocialista Köztársaság, illetve a Moldovai SZSZK magas szintű képviselői vettek részt az azóta megrendezett találkozókon. (Az első találkozóra Románia nem küldött delegátust, majd később is csupán megfigyelőként vett részt az előkészítő munkában.) A -kezdeményezés tiszta és világos alapgondolata, hogy elősegítse a békés egymás mellett élést, a népek közötti jobb megértést a közelebbi megismeréssel s a kapcsolatok lehetséges legszélesebb közvetlen kiépítésével. Hosz- szabb távon pedig hozzásegíteni e térségek fejlődését az egységes Európa kialakításához. A kezdeményezés nyomán összehívott két találkozón kitűnt, sok az azonosság, a közös gond. probléma, tehát nem csupán a Duna az ösz- szekötő kapocs e térségek népei között, hanem érdekeik egy részének azonossága is. Gazdasági, tájvédelmi és rendezési, közlekedési, idegen- forgalmi, környezetvédelmi, kulturális és tudományos együttműködés lehetőségeit és szükségességét vázolták fel a résztvevők. Ennek megfelelően az érdekelt régiók szakértőiből álló munkacsoportokra bízták a kapcsolatok programozását és közvetítését. A munkabizottságok sorából kiemelnénk egyet, éppen a Pest megyei kezdeményezésre életre hívottat, amelynek a feltételezett Bécs—Budapest világkiállításon való részvétel előkészítése lesz a dolga. Ez iránt azonnal különös érdeklődést tanúsított a többi magyar megye és Jugoszlávia, hiszen már korábban kinyilvánították, szeretnének részt kérni a világesemény megrendezéséből. Szintén magyar javaslatra a gazdasági kapcsolatok bizottsága elnöki tisztét magyar képviselő látja el, s a Bécs—Budapest bizottságban évenként felváltva magyar, illetve osztrák szakember elnököl. (Felvetődött, hogy Budapest mint érintett önálló közigazgatási egység miért nem reagált a meghívásra, s miért nincs ott az alakuló „szövetségben”, mint ahogy ott van Bécs?) Két találkozó után a közelmúlt napokban egy újabb Bécs környéki összejövetelen aláírták az együttműködési egyezményt. Ezen a találkozón valamennyi még vitatott kérdésben megegyezésre jutottak a felek, s érdekes módon az együttműködési okmányt a korábban óvatosságot, mutató Románia teljes jogú tagként írta alá, míg a csehszlovákok ..visszakoztak”, s csak megfigyelőként vesznek részt a további munkában. Mert most. már az következik. Minden protokolláris ceremónia nélkül a bizottságokban, a szakértőké a szó, a kezdeményezés. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Irta; Kádár Edit Fotó: Erdősi Ágnes I
