Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-05 / 130. szám
FÖLE_ VAN A MEZNEK^ A cs!p©seket el kell viselni Mégcsak nem is látványosság a tavaszi erdőszélen a szürke méhkaptárok katonás rendje. És ha azt hiszi az ember, hogy dologidőben, fényes nappal, az illatos akácerdő tövében kimenőn vannak a méhek, s nyugodtan beszélgethet a méhészekkel, nagyon téved. A méhek itthon vannak. Nem sokan, de a létszám kétségbeejtő. Szalad is Ferenc Tamás, hozza a tüllíá- tyolnak álcázott tökfödőt mielőtt a méhtanya közelébe enged. No, ha szidni kell a mé- heket, meg a vándorméhész életet, ő ebben partner. Ide, Ácsa mellé csak néhány napja jöttek, de Mikebudán hosszan időztek. Gondoljuk csak meg, hetek óta a kamion alatt alszik. És nincs ám nagy meleg éjszaka. Nem is termelik a virágok a nektárt ilyen hidegben. Feleannyi méz lesz most, mint tavaly volt. Évente egy kanállal Két és fél mázsát pergettek eddig, az akácért kilencven, a vegyes mézért 50 forintot ad az átvevő. Na, de .hogy! Amit leadnak, annak majd a felét akácban kérik, különben kevesebbet adnak a vegyesért. És ezért alszik a kocsi alatt, ezért döngicsélnek a fülébe, ezért van távol a családjától, meg a tisztességes munkájától. Mutatja a kezét, vörös, mint a begyújtott kemence, dagadt, mint a kisült cipó. Pedig olajosnak, feketének, repedezettnek kéne lennie. Ferenc Tamás ugyanis autószerelő mester. A dugattyú nem csíp, a kuncsaft nem zümmög. Hogy mi hajtotta a természet lágy ölére mégis? Hát nem a romantika, nem is a jó pénz reménye, s tudnunk kell, hogy a mézből jó, ha évente egy kanállal megkóstol. A kis csacsik Kis családi malőr, hogy apósa húsz családját neki kell most legeltetnie. Az após kórházba került, s onnan, .üzenget, mikor, hogyan, mit. Meg persze aggódik is, hátha hiányzik a családjának. Persze Besenyszögről, Szolnok megyéből nem olyan könnyű ide a mezőre üzengetni. Jobb is, hogy a vándor méhészek kompániában járnak, van közöttük nemcsak ilyen botcsinálta. Az öreg például, Szármái Lajos, negyedszázada mé- hészkedik. Hobbi volt csak, míg a falujában téeszelnök volt, de már nyugdíjas. Azóta csak a méhek döngik körül. Szakértelem ide meg oda — az öreg könyvet is írt már kedvenc rovarairól —, az ő keze is dagadt. Mert buta ám a méhfajta, nem ismeri meg a gazdáját. És dühös is, amikor elveszik tőlük a mézet. Pedig muszáj. Csorgatni kell a kannába, élvezetből nem él meg az extanácselnök sem. De meg, ha tele mézzel a kaptár, nem szaporodik a butája. Azt hiszi, télire gyűjtöget, és szur- kál, ha pergetik a spájzolt élelmét. Pedig kapnak ám cukros vizet helyette, föl sem tűnik nekik, remekül elvannak vele télvíz idején. Aztán, ha a méhész csak tíz centivel tolja arrébb a kaptárát, a kis csacsik nem találják meg a lyukat. Ötször- tízszer nekimegy a falnak, mire észreveszi, hogy átszabták a világot. Zúgnak, zümmögnek és szúrnak Cím feletti képünk: vándorméhész az acsai réten Hogy tíz kilométerről hogyan talál vissza, hogyan találja el azt a csöppnyi bejáratot, hogyan építi föl és működteti az általunk ismert egyik legfejlettebb társadalmat ebben a szürke ládában, hogyan képes egy család naponta akár 12 kiló nektárt is gyűjteni, hogy hogyan bírják elviselni egymást, amikor 60 ezren vannak egy családban, hogy mi az a valami aminek egyedüli birtokosai, s amivel a virágporból azt az isteni mézet kutyvasztják, s egyáltalán hogy képes minderre, hiszen élete mindössze egy röpke hónap. Ez a buta rovar csodálatos titkok tudója. Szurmai Lajos sejthet valamit ebből a titokból. Azt mondja, megtanulta elviselni a csípéseket. Megszokni nem lehet, hiszen fáj. De az még jobban fáj, ha elpusztul néhány méh, netán pont a királynő, s nem lesznek utódok. Utódok pedig kellenek, hiszen előttünk a nyár. Nem ideges ember Az akác után mustárra mennek, meg majd napraforgóra. És az eddigi termés nem valami fényes. Mutatja a tejeskannákat, valóban föle van a méznek. Ilyen eredetiben. Mire a boltba kerül, még csinálnak vele valamit, attól olyan aranysárga. Meg cukrozni is lehet, attól súlyosabb, többet fizetnek érte. De ilyet igazi méhész nem csinál, ö elviseli a csípéseket, hordja a beduin álruhát, és nem kapkod a kezével, nem hcsseget. Minek is tenné? A méhész nem ideges Ö itt él a természet csöndes harmóniájában. Ennyi annak is jár, aki különben nem szereti a mézet. J. A. Az ember egy idő után nagyon ideges lesz. Az a monoton, állandó zümmögés a fej körül egy pillanatra sem szűnik meg. Es a legrosszabb benne, hogy nem lehet ellene védekezni. Jó, van ez a védősapka, olyan benne az ember, mint egy szitává lőtt beduin, a világ alóla meg egy rosszul nagyított tájkép. Arra való, hogy az arcot ne csípjék. Nem is teszik. Csak dönögnek. Röpködnek a fej körül. Nekiindulnak, aztán kitérnek. Es jön a másik. Egy egész kompánia. Hessegetni nem szabad. Attól bedühödnek. Ha nem hesseget az ember, attól dühödik be. Es ez a természet, a maga csöndjével, harmóniájával, a, nyugalom és a béke szigete. A méheket talán mellőzm kellett volna a romantikától. Akár könyvet is írhatna a méhészetről A T. HÁZ GYORSAN ELFÁRADT Indulatos vita ügyrendi kérdésekben A múlt héten meghatározott rend szerint tegnap folytatta munkáját az Országgyűlés. Az ülésszak programja; a szövetkezeti tulajdonban lévő termőföldek átruházásának átmeneti tilalmáról szóló, a volt egyházi ingatlanok elidegenítésének átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslatok megvitatása, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat megvitatása. A ház egyperces néma felállással emlékezett meg a számunkra tragikus trianoni békeszerződés 70. évfordulójáról. A megemlékezés során a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselői elhagyták az üléstermet, mint később egyikük elmondta, nem a téma, hanem a beterjesztés módja miatt. Indulatos ügyrendi vitával kezdődött a tegnapi ülésnap. A kiváltó ok az elnöklő Szabad György javaslata volt az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat napirendre tűzésének indítványozásával. Az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP képviselői felhívták a figyelmet, hogy a javaslat ellentétes a Házbizottság határozatával, a felvetett napirend külön tárgyalást igényel. Végül is többségi szavazással elfogadták az indítványt. Ezután hosszan húzódó vita kezdődött a szövetkezeti termőföldek átruházását tiltó javaslatról. Az indítvány lényege: a szövetkezeti földekre is kiterjeszti az állami tulajdonra már elfogadott ellenőrzési rendszert. A tagok a szövetkezetekbe bevitt földjeiket egyéni használatra visszaigényelhessék, felélesztve ezzel tulajdonosi rendelkezési jogukat. Az Országgyűlés végül is elfogadta a szövetkezeti törvény módosítását. A részletes vitában mintegy húszán szóltak hozzá, végül is a képviselők 79 százaléka szavazott igennel. Zsíros Géza (FKgP), a törvényjavaslat előadója kiemelte: javaslatának lényegét abban látja, hogy a jövőben, miként eddig is, ne élősködhessenek a vidék „nyakán” azok a technokraták, akik a TOT támogatásával kerültek helyükre, s végre a parasztság gazdálkodhasson jogos tulajdonával, a termőfölddel. A képviselők végül elfogadták a szövetkezeti törvény módosítását, és úgy határoztak, hogy az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot csak kedden vitatják meg. Verne Zoltán képviselő visz- szavonta indítvány' " a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alap felülvizsgálatáról szóló országgyűlési javaslat megtárgyalására, mert az ügy kivizsgálása már megkezdődött. A T. Ház végül is meglehetősen korán, úgy 3 óra körül — váratlanul befejezte hétfői munkanapját. Az elnöklő Vörös Vince ugyanis úgy ítélte meg, hogy a képviselők elfáradtak. Ma folytatja munkáját az Országgyűlés. Keddről hétfőre Lassan megszokhatjuk már, hogy a Parlament többet foglalkozik napirenden kívüli kérdésekkel, mint a napirenddel. Tegnap sem sikerült elkezdeni az érdemi munkát időben, mert mindjárt az elején majd egy órát vitatkoztak a képviselők arról, hogy a házelnök javaslata ellentétben áll a Házbizottság döntésével. Az elnök a hétfőt akarta, a napirendek kialakítására hivatott házbizottság a keddet. Az ülésszakot vezető elnöknek persze joga van ettől eltérő álláspontot képviselni, de akkor — mint ahogy Pozsgay Imre, az MSZP frakcióvezetője találóan megjegyezte — minek a Házbizottság? Summa summarum. Szabad György nem tágított a hétfőtől, a frakcióvezetőkből álló Házbizottság pedig nem tágított a keddtől — így az elnök szavazást rendelt el. Megszavazták a hétfőt. Hogy miért kellett volna — az egyébként már többször elnapolt — alkotmánymódosítást keddről hétfőre hozni? Sose fogjuk megtudni. Az. érdemi munkára ugyanis pem maradt elég idő, s a Tisztelt Ház hétfőről keddre halasztotta az alkotmány módosítását. — j. a. — Nagyobb a füstje, mint a lángja? A Hófehérke, az csak mese (Folytatás az I. oldalról.) Idős asszony tanulmányozza az árcédulákat. — Nem akarok most fogkrémet venni — rázza meg fejét özvegy Kovács Lajosné nyugdíjas —, csak tanulmányúton vagyok. A hét végén egyébként is a lányomék- nál voltam, náluk hallottam az áremelésről... Tartalékolni?! — Legyint és továbblép. A gusztusos felvágottaspult mögött ősz hajú asszony áll, Kiss György Béláné. Jó néhány esztendő van már mögötte, a vendéglátóban 19 évet, itt pedig a tizenegyediket tölti. Szó, ami szó, bármilyen étvágygerjesztő is az áru, ő is meggondolja, hogy menynyit vásároljon belőlé. — Tessék! — mosolyog a pénztárgép mögül Portik Lu- kácsné. — Nem a kérdésünkön, úgy láttam: mindenkihez kedves. Hogy mennyi idő alatt tanulja meg a listát? Menet közben többször áttanulmányozza, aztán már csak néha kell belenézni. Harminc évig volt üzletvezető, öt éve nyugdíjas. — Ennyi idő alatt eléggé belejöttem! Girán Istvánná visszatért a polcokhoz. Kezében ismét ott áz árazókészülék. — Nem bánom, vigyék föl a sört, a bort, de ezt?! — mutat a 16.20-ról 18,60-ra avanzsált Gabi fogkrémre. — Melyik lenne a legolcsóbb? — kérdez vissza. — A Hófehérke. De azt mi már csak a meséből ismerjük. Az Érdi Skála Áruházban arról érdeklődtünk Czinkóczi Györgytől és feleségétől, az Sör, bor — pápá! ABC két üzletvezetőjétől, hogy nagy volt-e a felvásárlás szombaton az áremelés hírére. — Igen — válaszolják. — Elsősorban a „nehéz áruból” vittek sokat, holott annak az ára nem változott. Lisztből általában 200 kilogrammot szoktunk forgalmazni szombatonként, most azonban ennek háromszorosa fogyott! Megint előállt az az eset, hogy rémhírek terjedtek el, s a lakosság nem kapott a valóságnak megfelelő tájékoztatást. Igaz, ami igaz: az új időkben fújnak még régi szelek. Ezenképpen utólag nézve úgy tűnik, hogy az áremelésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mi azonban — gyakorló vevők és eladók egyaránt — jól tudjuk: a java mindig ezután következik. Vennes Aranka
