Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-05 / 130. szám
4 1990. JÜNItJS 5.. KEDD A vâcdukai móJszer eredményeket hozott Bizonyít a bizonyítvány Vácdukán, ebben a 800 lelkes kis faluban tevékenykedik a Brunszvik Teréz Nevelőotthon. Ódon épületei egy 12 kataszteri holdas, gondozott parkban állnak. A hajdani kastélyból 1957-ben nevelőotthon lett a háború után árván maradt gyerekeknek. Az idők folyamán azonban az itt nevelkedők kicserélődtek, s ez más igényeket követelt meg a nevelőszülőktől is. MEGOLDÁST TALÁLTAK A gyerekek a falu területén, egy külső általános iskolában tanulnak. Innen jöttek az első jelzések, hogy a nevelőotthon lakói nem tudnak az egyre növekvő általános iskolai követelményeknek megfelelni. Mind több az antiszociális személyiségű gyerek. Lemaradásukat a pedagógusok nem tudják behozni. Emiatt sok a túlkoros gyerek, s számuk az elmúlt három év alatt emelkedő tendenciát mutatott. — Az intézet vezetősége felvette a kapcsolatot Vácott a dolgozók általános iskolájával. Kiszűrték azokat a gyerekeket, akik már íúlkorosak, de az általános iskolát nem képesek elvégezni. Három osztályt alakítottak ki körükben, egy ötödik, hatodik osztályt három fővel, egy hetedik osztályt 7 fővel és egy nyolcadik osztályt 3 fővel. Ezen kívül egy felzárkóztató csoportot is szerveztek az intézetbe újonnan bekerülő, illetve a hosszabb szökésből visszatért gyerekek számára. Szőnyi-emlékkiállítás Magánügy új töményekből Szőnyi István festőművész magántulajdonban levő alkotásaiból nyílt emlékkiállítás szombaton Zebegényben. A ritkán látható müveket a Szőnyi István Emlékmúzeum a festőművész halálának 30. évfordulója alkalmából mutatja be. A most látható 45 képet nyolc magángyűjtő adta kölcsön a múzeumnak. A tárlatot július végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Ezt követően a kiállítás második fordulójában újabb magánkézben levő képek kerülnek a közönség elé. A festőművész halálának napján, augusztus 30-án pedig emlékünnepségre kerül sor. A most látható képek közül eddig még sohasem szerepelt kiállításon az a nagyméretű, 2X4 méteres — a Dunakanyart és kiránduló csoportot ábrázoló — kép, amely 1951 óta díszíti a budapesti Piarista Gimnáziumot. Érdekessége még a kiállításnak az Aratás című kép, amely Köllányi Ágoston Szőnyi Istvánról készített 1957-es filmjének hátterében még csak félig készen látható. Ferencsik Jánosé volt valaha a Borsószedők című kép, amelyben most szintén gyönyörködhet, a közönség. A jubileumra készülve a Szőnyi-múzeum Baráti Köre ismét kiadta Elekfy Jenőné Zebegényi visszaemlékezés című könyvét, amelyben Szőnyi István festő barátjának Elekfy Jenő felesége írja meg azoknak a nyaraknak az emlékét, amelyeket 1928-tól 14 éven át Szőnyiék társaságában töltöttek el. A kiállítás alkalmából 12 reprodukciót tartalmazó katalógus is megjelent. A kiállítás második fordulójában az augusztusi emléknap keretében személyes tárggyal is gazdagodik majd a Szőnyi-gyűjtemény, egyben a humanista festőművészről kialakított ismeretünk is, ugyanis ekkor helyezik el a múzeumban az úgynevezett Jyad Vasen-emlékérmet és -lapot, amelyet Szőnyi Istvánnak és gyermekeinek a Jeni zsálemi Igazak Bizottsága 1986-ban ítélt oda, mert a második világháború idején a festőművész 40 zsidó ember életét mentette meg. — Az újonnan jött tanulók általában vagy túl nyitottakká válnak, ez fiúk esetében a túlzott vagánySágban nyilvánul meg, vagy túl zárkózottak lesznek — mondja Málnámé Berkó Márta igazgatónő. — Az ó esetükben az új környezet hatásait nem szabad tetézni azzal, hogy kinti iskolába járnak. Az első időkben szégyent jelentett a benti tanulás, a többi gyerek ezért lenézte őket. A nevelők azonban mindent elkövettek a megkülönböztetés ellen. Lényeg, hogy meglegyen a nyolcadikos bizonyítvány, nyugtatták őket. Később, az eredmények javulásával, a jobb jegyek elérésével a társak véleménye is megváltozott. — Hogyan sikerült ez? — Szerencsénk volt, hogy a szaktanárokat sikerült a nevelőtestületből összetoborozni, s egyetlen főállású pedagógust kellett csak felvenni kívülről. A gyerekek tehát ismerős tanárokkal dolgozhattak. BAJOK A MATEMATIKÁVAL Az első órák kötetlenül zajlottak, de tanrend szerint. Csak beszélgettek az új helyzetről, miközben sikerült személyiségüket feltérképezni, az érzékeny vagy gyenge pontokat megtalálni. — A kollégák tesztlappal mérték fel tudásukat, s ez egyben szűrés is volt; kinek kell még plusz felzárkóztatás. Eközben a gyerekek is megszokták az új helyzetet. A dolgozók általános iskoláinak tematikája szerint az első félévben humán, a második félévben reál tárgyakból kell vizsgázni. A felmérés azonban azt mutatta* hogy a legnagyobb az elmaradás matemati- .kából és fizikából. Ezért e tárgyakat már az első félévben is beiktattuk az órarendbe. — Hogyan tanultak a gyerekek? — Az elején legjobban a matematikatanár volt elkeseredve a felmérők láttán. Sokan a szorzótáblát sem ismerték. Az egyéni foglalkozások segítségével azonban év végére a leggyengébbeket is sikerült felzárkóztatni. Gondok voltak a magyar nyelv és irodalommal is, mert sokan alig tudtak olvasni, beszédkészségük pedig az egyszavas válaszokra korlátozódott. Fogékonyak voltak viszont a napi aktualitásokra, érdekelte őket az erdélyi helyzet, Sütő András szerepe és művei. Biológiából az egészségügyi és szexuális felvilágosításra helyeztük a hangsúlyt, mert nálunk nagyon fontos a családi életre való felkészítés, hiszen ezek a gyerekek családmodell nélkül nőnek fel. E foglalkozásokat kis létszámú csoportoknak tartottuk, hogy a bensőségesebb légkörben merjenek a gyerekek beszélni, kérdezni. VISSZANYERT ÖNBIZALOM A program legnagyobb eredménye, hogy a tanulók visszanyerték önbizalmukat. Akiket addig társaik évekig csúfoltak ügyetlenségük miatt, most a legjobb tanulókká küzdöttek fei magukat. A kezdeti sikerek lelkesedést váltottak ki belőlük. A kis létszámú homogén csoportokban a perifériára szorult gyerekeket vissza lehetett hozni az élet normál kerékvágásába. Kötelességtudatuk, érdeklődésük, aktivitásuk, egymás iránti figyelmük, önálló gondolkodási készségük, kitartásuk fokozódott. A nevelők ezt az eredményt nagy türelemmel, kitartással és végtelen szeretettel tudták elérni ____ Szegő Krisztina í mR~á~dTo ÜGY é'lomí bernecebarati napközben. Ügy látszik, hogy nagyon kevés helyen váltak be a faluk közötti kényszerházasságok. A Kossuth rádió Napközben című adásában tegnap Kemence és Bernecebarati várható válópere került szóba. Erről mondta el véleményét Pongrácz János, a közös községi tanács elnöke, és az önállóság mellett kardoskodó Kertész László. Bernecebaráti elöljárója. A téeszről. a települések ellátásáról azonban nemcsak hivatalos, de szépszámú magánvéleményt is hallhattunk. Szó vált arról is. érdemes-e mái* nát termelni? A közeli napokban ismét ez lesz a fő kérdés a bogyós gyümölcsök házatáján. A riporter érdeklődésére indulatos válaszok is elhangzottak. Major György szerint, azért a pénzért, amiről az idén beszélnek, még az a napszám sem térül meg, ameny- nyiért a termést leszedik. S hol van még az ültetvény egész évi művelésének az ellenértéke? Igaz, precíz tájékoztatást eddig még senkitől sem kaptak. Érdekes összehasonlításokkal érveltek a bemecebarátiak. Tavaly például egy kiló eperért még 30 forintot fizettek, s 60 fillérbe került 3 deka élesztő. Most ugyanennyi élesztőért 2,50-et kémek, míg az eperért csak 26 forintot fizetnek. Nem véletlen, hogy ezek után a riporter is azt kérdezte: ha ott. ahol termelik, ilyen olcsón vásárolják a málnát, neki miért adják 80-100 forintért a pesti zöldségesnél, K. T. I. Átadták a színházi találkozó díjait Szürkében A X. Országos Színházi Találkozó elnevezéséből sok szakmabeli „csak" azt kérdőjelezte meg, hogy országos és hogy találkozó. Olyan is akadt, aki a színházi kitételt is kétkedve fogadta. Az ellenvetések annyiban mindenképp jogosak, hogy a rendezvényen korántsem vett részt az ország valamennyi színháza, így a kapott összkép hiányos, mert abba a távolmaradók vagy a részvételre nem érdemesítettek is beletartoznának. És hogy találkozó volna ez az összejövetel, az is vitatható, mivel a szakma egyáltalán nem, vagy csak alig észrevehető mértékben találkozik egymással e napokban. Ha vidéki színház jön a fővárosba, előadás után azonnal visszautazik a társulat, ha fővárosi színház mutatja be (nem külön, hanem a havi műsorba olvadóan) a kijelölt előadást, akkor meg még kevésbé kap nyomatékot az ügy. Márpedig az egyik hangsúlyos elem épp a szakmai eszmecsere, a gondok megvitatása volna. S talán az sem intézhető el egy kézlegyintéssel, ha a dolog színházi jellegét vonja kétségbe valá- ki, mert hát most is akadt olyan előadás, amelyről elég nehéz volt elhinni, hogy színházról van szó. Ennyit az általános. és tulajdonképpen minden évben felmerülő problémákról. Ami a díjakat illeti: az, hogy a két fődíjat a zsűri nem adta ki, nem kevesebbet jelez, mint hogy az évadban nem akadt igazán kiemelkedő produkció, és hogy egyetlen társulat sem nyújtott olyan összteljesítményt, amellyel kiérdemelhette volna az elismerést. Ez bizony szomorú álláspont, de nem vitatható. Az 1989/90-es évadot a korábban is jelentkező elszürkülés további elhatalmasodása jellemezte, s ebben az ellehetetlenülő tárgyi körülmények éppúgy 'ludasak, mint a lassan érdektelenedő szakmaiművészi munka. Még így is születtek azonban kitűnő színészi teljesítmények, mintegy kárpótlásul. Ezt jelzi e díjak megkettőzése. S hogy voltak azért értékelhető új törekvések is. azt a különdíjak odaítélése mutatja. A magyar színházi élet. a magyar színházművészet jelenleg olyan helyzetben van, hogy sokkal jobb, több nem is igen tellett volna tőle. Amit az évad nyújtott, s ami a találkozón látható volt, végül is nagyjából megfelelt egymásnak: szürkében mutatkozott meg a szürke. T. I. Jogi tanácsok A vállalkozó kötelmei • Közös futóidon fenntartása • Tartozás elismerése G Videokölcsönzőt nyitott egy budapesti nyugdíjas. Az üzlet működéséhez minden engedélyt megszerzett, de a megnyitás után a helyszínre érkező ellenőrök szabálysértést állapítottak meg nála, és egyes kazettákat le is foglaltak. Az eljárást jogszerűtlennek tartja, mert ő minden papírral rendelkezik. Amikor valaki vállalkozással kezd foglalkozni, a tevékenységet csak akkor ajánlatos elkezdeni, ha a működéshez szükséges valamennyi feltétel biztosítva van. 1990. április 1- jétől az egyéni vállalkozás szabályai igen nagy mértékben leegyszerűsödtek, és a vállalkozói tevékenység megkezdéséhez a legminimálisabb hatósági eljárás szükséges. Az általánosságban a vállalkozó már a bejelentés napján kezébe kaphatja a tevékenység folytatásához szükséges papírokat. Ez az egyszerű eljárás azonban nem mentesíti a vállalkozót a külön jogszabályokban meghatározott előírások teljesítésétől. Például a közegészségügyi, a tűzvédelmi, az adó- és a társadalombiztosítási előírásokban meghatározott kötelezettségekkel nem maradhat „adós”. Különleges szabályok érvényesülnek ezen belül a szerzői jogvédelem alá tartozó tevékenységek folytatásánál. Ilyen vállalkozást ugyanis csak a szerződ jog jogosultjának engedélye alapján végezhet. Amennyiben nincsenek ilyen engedélyek a vállalkozó birtokában, szabálysértést követ el, és a szabálysértés miatt eljáró hatóságoknak jogukban áll az ilyen tárgyakat lefoglalni, elkobozni. A levélben leírtak alapján természetesen nem lehet eldönteni, hogy az eljárás jogszerű volt-e, ezért olvasónknak azt javasoljuk: amennyiben álláspontja szerint minden előírásnak eleget tett, nyújtson be f ellebbezést. a A testvérével Közösen vásárolt telket egy pátyi konyhalány. A fenntartási költségeket remiben megosztották egymás között, amikor egy igen nagyösszegű kútmélyítés vált szükségessé. Olvasónk ezt a munkát elvégeztette, de a testvére a költség felét nem akarja megtéríteni, mert ö csak igen ritkán tartózkodik a telken, s meglett volna viz nélkül is. A közös tulajdon fenntartásával kapcsolatos költségek a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában terhelik. Ebből következően a feleknek meg kell állapodni abban, hogy milyen munkákat végeztetnek el. Vannak azonban olyan munkálatok, amelyeknek az elmaradása a tulajdon használhatóságát lehetetlenné tennék, vagy nagymértékben megnehezítené. A telek vízellátását szolgáló kút karbantartásának elmaradása lehetetlenné tenné, hogy a tulajdonostársak az ingatlant a korábbihoz hasonló módon használhassák. Ilyen esetben tehát a tulajdo- nostársak bármelyike jogosult a munkát elvégezni, a törvény csak azt írja élő, hogy a munka megkezdése előtt a tulajdonostárs hozzájárulását lehetőség szerint meg kell szerezni, vagy ha erre nincs mód, lehetőleg értesíteni kell, hiszen nem mindegy, milyen költséggel kell a munkát elvégezni. A testvér megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy ő tulajdonképp víz nélkül .is tudja használni a telket. Amikor ugyanis a felek megvásárolták az ingatlant, a kút olyan fontos tartozéknak minősült, amely az egész telek használatát befolyásolta. Nyilvánvalóan az emiatti értéknövekedést a vételárban is megfizették. Ilyen előzmények miatt tehát e tulajdonostárs jogosan követelheti a kiadásainak megtérítését. Más lenne a helyzet akkor, ha a tulajdonostársak egyike utóbb maga határozná el, hogy kutat létesít. Ehhez a korábbi állapotot megváltoztató beruházáshoz már szpkséges a tu* lardfoo^áftrtremájárulása: Ha ezt nem szerzi meg. a saját vesztére költekezik, és csupán a közös tulajdon megszüntetésekor követelheti az értéknövelő beruházás költségének megtérítését. • Immár hat éve tartozik 15 00« forinttal szomszédasszonyom, de fizetni nem akar, írja H. S. Mogyoródról. Egymás után ígérte a tartozás kiegyenlítését, legutóbb két éve ajánlott levélben vállalta, de azóta sem teljesítette. Már le is mondtam a pénzemről, amikor megtudtam, hogy szontszédasz- szonyont nagyobb összeget örökölt. Amikor ezt szóvá tettem, kijelentette: nem fizet egy vasat sem, mert öt év után már a bíróságra sem mehetek. A szomszédasszony jól ismeri a jogszabályokat, amelyek egyértelműen meghatározzák, hogy egy bizonyos idő elteltével a bíróság előtt nem lehet követelni a régi tartozások kiegyenlítését. Ezt a szabályt azért hozták, hogy a gondatlan, saját érdekükkel nem törődő emberek hátrányba kerüljenek azért, hogy nem úgy jártak el, ahogy általában szokás. Az adósok sem hozhatók olyan helyzetbe, hogy az igen régen felvett kölcsönöket bármikor visszakövetelhessék tőlük. A törvény azonban mindezek ellenére a kölcsönbeadók oldalán áll, hiszen a két érdek közül az övéké az erősebb. Ezé ’t teszi lehetővé, hogy az elévült követeléseket jogosan érvényesíteni lehessen. Ugyancsak az ő érdekeiket védi az a szabály is, hogy a tartozás megfizetésére irányuló felhívás az elévülést megszakítja, tehát, ha valaki bírósági vagy más úton kívánja visszaszerezni az őt megillető vagyont, az elévülést mindig ettől az időponttól kell számolni. A hitelezőt védi az a szabály is, amelyet a mi esetünkben alkalmazni kell. Az adós ugyanis írásbeli nyilatkozatával elismerheti a tartozás fennállását. Az elismerés azt jelenti, hogy az elévülés szabályai ettől az időponttól számítódnak. A tartozás elismerése esetén a hitelező kedvező helyzetbe kerül, ugyanis amennyiben mégsem történik meg a fizetés, ipost már nem a kölcsönbeadót, hanem az elismerőt, terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Dr. Sinka Imre Magyar tol vágok külszolgálatban Dolgoznak és udvariasak Lusta népség a magyar, nem szeret dolgozni? Hát bizony, ami azt illeti, o derékhad aligha lenne világbajnok, ez kétségtelen. Más kérdés, vannak olyanok is, akik nem restek a munkáért — a jól fizető munkáért — akár a határainkon túlra is elutazni, hogy ott szerezzenek maguknak és mesterségüknek osztatlan elismerést. Aki netán kőművesekre, villanyszerelőkre vagy éppen számítógépes szakemberekre gondolnának, tulajdonképpen nem tévednének, hiszen az ilyen szakképzettségű polgárainkat nap, mint nap hívják, viszik is, nálunk fejlettebb országokba, ahol az átlagosnál jobb felkészültségüket az átlag — az ottani átlag ! — alatti bérekkel is nagyon jól megfizetik a kinti munkaadók. Esetemben ugyanis egészen másfajta szorgoskodókról van szó. Azokról a jóhiszemű, ügyes kezű magyar mesteremberekről, akik közül a szerényebbek, netán földhözraga- dottabbak a körúti hatos villamoson vagy épepn az áruházakban könnyítik meg értékeiktől a kevésbé odafigyelö- ket, míg a tehetségesebbek és szorgalmasabbak immár külföldön is — legelsősorban Bécsben — karrtatoztatják kivételes képességeiket. Jómagam az osztrák főváros déli határában lévő, egyébként az igények döntő többségét kielégítő bevásárlóközpontban a Shopping City Süd-ben vásároltam néhány praktikus dolgot a napokban, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Bár ember ember hátán nyüzsgött, mégis korábban végeztem a reméltnél. A komoly munkasi'kertől jóleső elégedettség töltött el, elvégre már csak az adóvisszatérítési formula kitöltése volt hátra. Ne szaporítsam a szót fölöslegesen: amíg a zakómba beleráztam magamat, az a 3-4 másodperc elég volt arra, hogy a bevásárlókocsi tetejére könnyelműen ráfektetett autóstáskámat meglovasitsák. A hatalmas tömegben egy ’ pillanat alatt beletörődtem a veszteségbe, s csak önmagam megnyugtatására adtam fel magamat az áruházi rendőrségnek. Mondhatom, igen udvarias bánásmódban volt részem, s miközben a Polizei VW mikrobuszával a legközelebbi őrsre tartottunk, sofőröm megnyugtatott: nem csak a pénzről kell lemondanom, hanem a hivatalos papírjaim — táskámban még csak az autókulcs is benne volt! — Is legfeljebb néhány nap múlva kerülhetnek meg — a sokéves átlag alapján. Miközben a magyar követségen már intézem az ideiglenes hazautazási okmányt, készült a rendőrségi jegyzőkönyv, amikor az eset után alig félórával, megszólalt a telefon. Az áruházból szóltak, hogy megkerült a táskám, benne az iratokkal, kulcsokkal. Néhány perccel később már egy másik rendőrségi járművel, ezúttal egy Opel Kadett- tel furikáztam vissza a parkolóba, ahol pillanatok alatt birtokba is vettem rozoga Daciámat. Illő búcsú után megindultam hazafelé, s csak később vettem észre, hogy egy papírdarabot fújdogál a szél a szélvédőn, amely mind jobban csúszott kifelé az ablaktörlő alól. Bécsben rengeteg árus próbálkozik a legkülönfélébb reklámcédulák elhelyezésével, így nem tulajdonítottam annak különösebb jelentőséget. A sokktól szabadulóban tűnt csak fel, hogy nem szabvány cetliről van szó, szélei szabálytalanul kanyarogtak. Azonnal megálltam, s némi megdöbbenéssel a következőket olvashattam a Diósgyőri Csokoládégyár egy borítódarabjának belsején. „Iratai az áruházi információban vannak." A képlet világossá iáit: utazó tolvajokkal volt szerencsém találkozni, akik igazán csak a legkisebb kellemetlenséget okozták nekem azzal, hogy megkönnyítenek pénzemtől. Látva a kulcscsomót, meg az útlevelet, azonnal megesett a szívük rajtam, elvégre azt már igazán nem akarhatják, hogy ne a megbeszélt időben adhassam át szeretteimnek az ilyen ritka alkalmakkor mindig kijáró csokit, a lényelhetős rágógumit. Az első mérgem pillanatok alatt elszállt, s valami más, leírhatatlan hangulat lett rajtam úrrá. Becsbe kelleti mennem azért, hogy meglopjanak, de ahol azt is megtapasztalhattam, hogy ezek az utazó szakmabéliek valójában ugyanolyan érző szívű emberek, mint bárki más. Adott szituációban pedig udvariasak és segítőkészek is tudnak lenni! Hát nem aranyosak? Jocha Károly
