Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-04 / 129. szám
4 1090. JÜNIUS 4„ HÉTFŐ A klasszikusan fejlett formákat is Nem maradhat ki a képből Ezen a héten a parlamenti vita középpontjába került a föld. Megtárgyalták azt a törvényjavaslatot, amely az 1987-ben alkotott földtörvény módosítását, kiegészítését szolgálta. Ehhez kapcsolódott a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény néhány rendelkezésének illetve e jogszabályok végrehajtásának felfüggesztése. A mezőgazdaság szerkezetének átalakítása már régóta foglalkoztatja a szakembereket. Hiszen a mostanra kialakult súlyos helyzet előjeleit már másfél-ikét évtizeddel ezelőtt érzékelték a hozzáértők. Legfőképpen azok a kutatók, tudósok, akik hivatásuknál fogva jövő időben gondolkodtak. A megújulás szükségességét a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is többen előre látták. Ennek szellemében különböző reformokat hajtottak végre az oktatásban. A gazdaság- és társadalomtudományi karon az 1970-es évek elején radikálisan korszerűsítették a tananyagot. Mégpedig döntő részében a nyugati egyetemeken oktatott anyaghoz igazították. Dr. Székely Csaba tanszék- vezető egyetemi tanár, a gazdaság- és társadalomtudományi kar dékánhelyettese és munkatársai mindezek miatt nem kevés megpróbáltatáson mentek keresztül. — A polgári közgazdaságtan és polgári szervezés tanítása ugyanis nagy vétségnek számított a poliinkad szervezetek szemében — magyarázza dr. Székely Csaba. — Mi a vádakat könnyedén vissza tudtuk verni, mert éppen akkor indultak meg a reformok Magyar- országon. Az idő azonban bennünket igazolt. Így korábbi elgondolásainkat még tovább kell fejleszteni. • Ügy látja, hogy az agráregyetemi oktatást gyökeresen át kell alakítani? — Mindenképpen szükség lesz egyetemi reformra, amely kiterjed az agrártudományok tanítására is. Rugalmas képzési rendszert kell kialakítanunk. Ezen belül a hallgatók saját igény és választás alapján kereshetik meg azt a tudományterületet, ahol a jövőjüket biztosíthatják. Ily módon speciális diplomához juthatnak. • Az okleveles gazdaképzésre gondol? — Igen, ennek kialakítása és fejlesztése elkerülhetetlen, mert az elkövetkezendő időkben növekszik a mezőgazdasági kisüzemek száma. A nyugati példákat azonban nem szabad lemásolni, hanem figyelembe kel venni a hazai körülményeket is. Nagyon fontos tényező nálunk, hogy a haMargó SELEJTEZNEK Törékeny asszonyka, mit tehetne ő olyan erős hatal-, . • mák ellen, mint amilyenek“ a pártok? Semmit. Engedelmeskednie kell. Felszólítást kapott ugyanis: rögvest tegyen rendet...! A felszólítok: a pártok. Pontosabban, mert így írták alá a papirt: az önkormányzatot előkészítő nagyközségi bizottság. A felszólított a könyvtáros. S a rend célja nem más, mint a könyvtári polcok megtisztítása az oda nem illő művektől. A könyvtáros asszonyka, jobb meggyőződése ellenére, egymás mellé tette a bizottság küldte listát meg a nyilvántartási kartonokat. Ha a mindjárt jövő hatalom úgy kívánja ... Furcsa egy lista ez! S az a baj, hogy nem először tettek ilyen listákat elém a legutóbbi hetekben, azaz örvendezhetünk: igazán tudja a jövő önkormányzata (amelyet persze még senki sem választott meg, senki nem tudhatja az összetételét, sőt, még a formáját sem!), mi a fontossági sorrend ... Ha már könyvtári polc tisztítására is futja az erőből, akkor bizony nem lehet semmi baj a többi teendővel, amik talán előbbre állnak, mint az említett. Tehát: a lista. A negyvenezer kötetet meghaladó állományból a követelés szerint ki kell kerülnie minden olyan munkának, amely „a letűnt rendszer nagyságainak műve." Felfogásom szerint persze még egy rossz regénynek is van dokumentumértéke, nemhogy egy adott kort tükröző beszéd- és cikkgyűjteménynek, hiszen ez utóbbit jól használhatja fel például a történelemtanár illusztrációként, ám ha úgy gondolják a listagyártók, legyen... De legyen-e száműzött Váci Mihály, Darvas József, Erdei Ferenc?! S osztozzon velük ebben a sorsban a „szovjet”! !) Maxim Gorkij, a vélhetően csak a nevük és nem műveik ismerete alapján lapátra tett Zsukov marsall, Majakovszkij, Ehrenburg... A megye közkönyvtáraiban 4,3 millió felett van az ún. könyvtári egységeknek a száma. Az évi gyarapodás, a nehéz anyagi feltételek ellenére is, eddig elérte a 90-100 ezreti Ha most az említett alapon nekilátnak a selejtezésnek, akkor — így vélekednek a szakemberek — ugyanolyan súlyos károk keletkeznek az állomány folyamatosságában, használhatóságában, mint annak idején, amikor új és újabb listák alapján leparancsolták a polcokról Szek- fü Gyulát és Márai Sándort, Óta Sík és Konrád György műveit, amikor... De az akkor volt. Az akkor újjáteremtődik?! Már nem csak félelem, hanem itt-ott tény is, hogy: igen. Megdöbbentő az a magabiztos dilettantizmus, amely- lyel némely helyen a mindenhez értők helyébe az új mindenhez értők tülekednek. S mert a kultúra, az oktatás szinte hagyományos céltáblája lehetett a politikának (hazánkban) évtizedeken, sőt évszázadokon át, miért éppen most lenne másként? Mennyivel egyszerűbb selejtezési listákat összeállítani az egy szem könyvtáros számára, mint — csupán például — azzal foglalkozni, milyen helyi források segíthetnék a nyomorgó idősek helyzetének megköny- nyítését?! Van esély rá: utcaelnevezésekkel, könyvtári listákkal, emlékművek, szobrok eltávolításával bíbelődve, önmagáról állít ki bizonyítványt az a helyi hatalom, amely még meg sem szerveződött, de már „intézkedni” kezdett. Üresednek tehát majd a könyvtári polcok is az erélyes fellépések, a „kő veteljük’’-ök nyomán. Az ilyen alapon végrehajtott selejtezések valóban a szükséges állományritkítástól vonják el a figyelmet. S talán- talán attól is elvonják a fi gyeimet, mi készül a polcok ra... Mert 1989 negyedik negyedévében olyan munkák vezetik az újonnan kiadott művek példányszámlistáját, mint „A megfojtott viking mocsara”, a „Hód és a szoknyák titka”, a „Démon tan gó”, a „Gyilkos járt a kastélyomban” ... Féltem a könyvtárosokat. Félek a listakészítőktől. Mészáros Ottó gyományos értelemben vett családi gazdaságok átalakulnak. Már nem jellemző, hogy több generáció vesz részt a termelésben. • Mit mutatnak a nyugateurópai tapasztalatok? — A kérdést általában úgy oldják meg, hogy a környékbeli gazdák — az egyéni tulajdonforma megtartásával — szövetkeznek. A mezőgazdaság folyamatos üzem, ahol állandóan ott kell lenni, a folyamatokat figyelni kell. Emiatt a munkát meg kell osztani. • Miként történhet ez meg? — A különböző termelésen kívüli szférák erősen integrálttá’váltak. Nagy segítséget jelentenek a termelőeszközökkel rendelkező vállalatok, vállalkozások, amelyek bérmunkában elvégzik a betakarítást, a növényvédelmet. Ugyancsak vállalkozókat bíznak meg a különféle pénzügyi, adminisztratív — bankügyletek, hitelezési — feladatok ellátásával. Nálunk azonban egyelőre az ilyen szervezetek, feltételek nem adottak. Tehát figyelmet kell fordítani ezek létrehozására. Az egyetemi oktatásban pedig olyan szakembereket kell képezni, akik az effajta tevékenységeket elvégezik. • Milyen ütemben valósulhatnak meg az elképzelések? — Időben nem lehet meghatározni. Ezek nem egyszerű dolgok, hanem nagyon bonyolult folyamatok. Hozzátenném, hogy például Nyugat-Német- országban a gazdaságok felét tulajdonképpen részfoglalkozásként művelik. Ezenkívül még a gazdák iparból származó jövedelemforrással is rendelkeznek. A főfoglalkozásúa kát tekintve nemcsak ott. hanem Angliában, Hollandiában, Franciaországban is megkezdődött egy egységesülési, együttműködési folyamat. Nagyon lényegesnek tartanám, hogy a mi képzési rendszerünkben és az agrárpolitikánk kialakításában ne évtizedekkel ezelőtti állapotokból induljunk ki, hanem — lehetőség szerint ezekkel a tendenciákkal is számoljunk. Tehát ne csak hagyományos értelemben vett családi gazdaságokra gondoljunk, hanem ezeken túl ráció nális szövetkezési formákra is. Természetesen nem a kolhoz típusú termelőszövetkezetekre. amelyik eddig gyakorlatilag uralkodó típus volt Magyarországon! 9 Tehát ügy fejlesszünk, hogy közben figyeljünk Nyu- gat-Európára? — Ez bizonyos jelzést adhat számunkra. Szem előtt kell tartanunk azonban mindazt, ami speciálisan magyar. Ha a hazai mezőgazdasági struktúrát évtizedekre — vagy akár évszázadokra — visszamenően vizsgáljuk, láthatjuk: mindig eltért egy kicsit a nyugat-európaitól. Magasabb volt a nagy birtokok aránya, mindig igen magas színvonalon termeltek, s mindenkor példaképei lehet tek a kistermelésnek. Ezeket a klasszikusan fejlett gazdálkodási formákat sem lehet kihagyni a képből. Tehát mindenképpen vegyes méretű, tulajdonú agrár- és szektorstruktúra kibontakozásával számolhatunk. Vennes Aranka FELLÁZADTAK A SZOBRÁSZOK A kővé vált város M intha egy mese kellős közepébe csöppennék. Az elátkozott város kővé vált lakói merednek rám, örökkévaló pillantással. Vagy talán a kínai agyaghadsereg katonái néznek így a semmibe? Esetleg Lót feleségében szakadhatott meg így az élet a visszatekintés pillanatában, isteni büntetésül? Az ember gondolatai csaponganak ebben a furcsa kőpanoptikumban, mert a látvány egyszerre fenséges, talán még félelmes is. de ugyanakkor nagyon nevetséges. Mosolyt fakasztó, ahogyan a bumfordi, gödrös arcú barokk angyalkák katonásan sorakoznak, sorsukra várva. És nevetséges az is, hogy hányán rendelték meg Michelangelo Dávidját műkőből ... És lépten-nyomon a milói Vénuszba botlom. Hiányzik a karja, mint az „igazinak”. Akaratlanul a régi történet jut eszembe, amikor az újgazdag kicsomagolta anaeg- rendelt Vénusz-utánzafőt, s letört karját látva kártérítésért perelte a postát. Imádkozó lánykák tekintenek reménykedve az ég felé — tucatjával. Mellettük pajkos angyalok tartanak kőkandelábert. És megfért a sírkőre borult anya is a társaságban. A szobrászokra gondolok. Azokra, akik úgy hitték, művészek lesznek, s felkapja nevüket a hír. És most az egyformaság, a darabszám virtuózaivá váltak. Akik a kiöntött műkő szobrok utolsó simításait adják meg. És ennél a munkánál nem az egyéniséget, a megrendítő új gondolatot díjazzák, hanem a legpontoA nyolcadikosok sorsa már eldőlt Szegény középiskolások még nagyban izgulnak a szóbeli érettségi, illetve a felvételi miatt, a nyolcadikosok sorsa viszont már jórészt eldőlt. Pest megyében idén alig több, mint 16 ezer gyerek fejezte be az általános iskolát, s 96-97 százalékukat már fel is vették valamilyen középfokú oktatási intézménybe. Közülük 6100 — a fővárossal kötött együttműködés értelmében — különböző budapesti iskolákban tanul majd. Hosszú évek tapasztalata mutatja, hogy a végzősök 13-16 százaléka jelentkezik gimnáziumba, 30-33 százaléka szakközépiskolába, s körülbelül a fele szakmunkásképzőbe. A gyerekek — vagy a szülök? — előszeretettel választják a kereskedelmet és a vendéglátóipart, de népszerű a nőiruha-készítő és a gyors-, gépíró iskola is. Pillanatnyilag 50 és 60 között van azoknak a gyerekeknek a száma, akiket többszöri fellebbezés ellenére mindenhonnan visszautasítottak, s akik a megyei pályaválasztási tanácsadó segítségét kérték. A mindmáig bizonytalan sorsú gyerekek többnyire nagyon rosszul tanuló lányok, őket ugyanis sokkal nehezebb elhelyezni, mint a fiúkat. Számukra az lehet megoldás, hogy csökkentett óraszámban dolgozni kezdenek olyan helyen, ahol a munka mellett tanfolyamon sajátíthatnak el valamilyen szakmát. Többnyire a szövőgyárak és a közértek keresnek fiatal munkaerőt, s biztosítják számukra a tanfolyam elvégzésének lehetőségét. A másik út: ha a szülők anyagi helyzete engedi, a gyer- rekek 16 éves korukig az úgynevezett ifjúsági osztályokban tanulhatnak tovább, s ráérnek ezután pályát választani. —kés— sabb utánzást. Megpróbálom beleképzelni magam a helyükbe, amint a Vénusz mosolyát igazítják századszor, ezredszer ugjranolyanná. És amint Dávid karjának ívét látják már a közérti kifliben is. Elképzelem, amint fellázadnak a szobrászok. A régi mesterek és divatos giccsek utánzása helyett egyszer a maguk gyönyörűségére próbálnak követ faragni. Igyekeznének, vésnék, porítanák a sziklát, s megdöbbenve tapasztalnák, hogy a vénuszi mosoly kerekedik ki a kezük alól, vagy akaratlanul is a Dávid keze sikeredik. Tovább sétálok az épület- szobrász kft. telephelyén, a Törökbálint felé vezető országút mentén, s egyre az az érzésem, valamit nem vettem észre. Valami furcsa, valami elüt a többitől. Nézegetem a síremléknek szánt szobrocskákat, a kezükben kőtáblát tartanak, amelyre majd az elhalt neve kerül. Ilyen tömegben egymás mellett morbidnak hatnak. Lánykák sora korsóból vizet önt — persze fehér műkőből. Imádkozó apácák, kerubok. Mellettük klasszikus szépségű, tökéletes testű szoboraktok. I gen az aktok... Az egyik mintha megsértené az itteni törvényt, nem hasonlít a többihez. Ez a furcsa. Van egyetlen akt. amelynek nincsen párja. Unalmas, ezerszer megfestett, megrajzolt, kifaragott, „feltartott kezű” pózban. Lehet, hogy mégis fellázadtak a szobrászok? Egyszerre érdekes, különleges lesz az egyke szobor a sok Vénusz és Dávid mellett... —Mátrai—
