Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-30 / 152. szám
Földbirtok es nótaszó Ki fizet a földmérőnek ? Sanyi bácsi már a közgyűlés kezdetén meg akarta kaparintani a szót, de leintették: nem lehet az annyira fontos, mégha mindjárt földosztásról tárgyal is a tagság. Várja már meg, amíg az elnök befejezi... — Az pedig nagyon fontos — ismételte meg az öreg, miután vitára bocsátották a témát. — Kedves tagtársak, miként azt hallottuk, visszakapjuk a földet. Már akinek kell. Ez idáig rendben is volna. Azt szeretném csak kérdezni, ki fizeti ki a földmérőket? Néhány pillanatig dermedt csend. Az asztal túlfelén sem akaródzik szólam. Milyen igaz. Tényleg, ki fizeti a földmérőket? Sanyi bácsi folytatta: — Én amondó v>agyok, fizesse meg őket az ország, elvégre a földet is az vette el. Feri bácsi pödört egyet a bajuszán és felállt. — Az úgy nem lenne igazságos — szögezte le. — Amikor a földet elvették, nekünk is fizettek érte, tehát a földmérést nekünk kell fizetni. Halk moraj a sorok közül. — És mondja, mennyit kapott? — Én is arra voltam kíváncsi mindjárt, amikor jöttek a hivatalos emberek a belépési űrlappal. Azt mondták, ahány holdam van, annyi nótát énekelnek el. Három holdam volt, no, hát azt a három nótát én szívesen, eldalolom majd a mérnök úrnak. —ay A kert, a jószág az egész életük Mindennap sokadika van Amikor Ócsaiék hatodik leszármazottja is a Mikulás elé járult, annak leesett a szakálla. Magához intette a szülőt, és halkan odasúgta: — Mondja, apuka, vannak még? Csak azért kérdezem, mert kiürült a zsák. Hozzáteszem, ez a Télapó-sztori már régebben esett meg az Ócsai famíliában. Azóta az elsőszülött Katalint, nemrégen pedig az öcsköst, Istvánt is végleg kipipálta listájáró a nagyszakállú. Kati második éves sütőstanuló, Pistából esztergályos lesz, ők lassanként a fészek szélére húzódnak, hogy egy napon kiröppenjenek. Krisztina 7, Gábor 5 éves, Csaba jövőre lesz iskolás, s aztán itt van még a család szeme fénye, a majdnem 3 éves Péter. Kétszer is utánaszámolok, Ócsai Istvánéknál nyolcán ülik körbe az asztalt. Vasárnap van, reggel 8 óra. A rendcsináláson és a reggelin már túl van a család a Rövid utcai házban. A patyolattiszta előszobában ültetik le a vendéget. A családfő nemrégen tért haza a szolgálatból. — Éjjeliőr vagyok a gabonaforgalminál mint rokkant- nyugdíjas munkavállaló. Korábban a CÁT-nál dolgoztam a Rábákon meg más nagygépeken, és íme, gerincsérv lett a végeredmény — sorolja. Nyolc felé Közben Katalin, a ház aszszonya is leül mellénk, ami nagy megtiszteltetésnek is felfogható, mert délelőttönként elvétve enged meg magának pihenőt. — Igaz, ami igaz — erősíti meg —, bár ahogy nőnek a gyerekek, azért nekem is csak könnyebb. Nálunk télen-nyá- ron 6 órakor van ébresztő. Rendbe szedjük a lakást, a nagyobbaknak megvan a maguk feladata úgy itthon, mint a kertben. Adrienn nem várt Kecskemétig Szülőszoba lett a Trabant Szegény Trabantra sok rosszat mondanak. Igaz, pártotói sem mennek a szomszédba komoly ellenérvekért.' De azt talán el nem tudnák képzelni, hogy a szűk kis kocsi esetleg a szülőszobát is helyettesítheti. Eme kihasználtságát tekintve körösi viszonylatban alighanem Tóth Kálmán trabicsekje az egyedüli, miután úgy adódott, hogy a parányi emberpalánta nem volt hajlandó kivárni a hátralévő néhány kilométert a szülőotthonig. — A köldökzsinórra vigyáztam nagyon, nehogy a pici nyakára tekeredjék. Szerencsére könnyű szülés volt, nem adódott semmi probléma. Ahogy Katonatelepet elhagytuk. Adrienn már a kezemben volt, a negyedik jajszót sem várta meg. Egyébként a kívánságunk teljesült, lányt akartunk. — A szülőotthonban aztán hogyan fogadták a kis családot? — Gondolom, nem először láttak olyat, amikor többen érkeznek, mint ahányan elindultak. Mindenesetre a szülésznők percnyi késlekedés nélkül elébünk szaladtak, s a kocsiban elvágták a köldök- zsinórt. Margit kezelőorvosa, dr. Nagy Judit tréfásan megjegyezte, máskor ha lehet, nagyobb kocsival jöjjünk, talán a baba is nagyobb lesz. — Hogy érzi magát anya és lánya? — Adrienn 2 kiló 15 dekával született, és tekintettel a születési körülményekre, a szokásosnál tovább kellett bent maradniuk megfigyelésen. Aztán két hétig mellettük leszek én is, a java munka a vízhordás lesz, fel a harmadikra. Adriennek roppant sietős volt. Mit sem törődve azzal, hogy apuka ettől netán nagyon zavarba jön. Nem beszélve a szomszédról a volán mögött, aki még ama fontos szülői közleményt sem volt képes jelentőségéhez mérten értékelni, miszerint a kis Adrienn vakarja a fülét. Mukkanás nélkül taposta a gázpedált cefetül. Szerencsére öreg éjszaka lévén, szinte nem volt semmi forgalom Kecskemét kacska- ringós utcáin. Cseh Lászlónak, a konzervgyár csoportvezetőjének a felesége járt az eszében, amikor este tízkor átvette az éjszakás műszakot. Tudta, egy-két nap, vagy talán csak órák kérdése, és kétszeres apa lesz, de azt nem sejtette, hogy lánya születésénél ő lesz a bába. — Most, ahogy visszagondolok, úgy tűnik, mintha néhány perc alatt pergett volna le az a pénteki éjszaka. Ahogy Margit utóbb elmesélte, 1 óra táján jöttek a fájások, húsz percenként. Fél kettő körül aztán átment a szomszédba Tóth Kálmánékhoz. A férj rögtön a kocsiba ült. s jött értem a munkahelyemre. Nem sok időt vesztegettünk, minden elő volt már készítve az útra. Katonatelep környékén járhattunk amikor elkezdődött a szülés ... _ ??? — Lehet, hogy fellengzősnek hangzik, de tényleg nem voltam ideges. Azt hiszem száz férfi közül kilencven ösztönösen is tudná, hogyan kell segíteni az anyának, különösen ha átérzik, ott és akkor csak magukra vannak utalva. Nekünk nagy segítségünkre volt az, hogy korábban elolvastuk a Kismamakönyvtár sorozatban megjelent könyvet a házi szülésről. Ajánlom minden leendő apának, sose tudhatják, mikor lesz szükségük rá. ^V\\VwV\\\\\\\\VNv\ — A bábaságot átélt apának változott-e a képzete az anyaságról? — Sokat, de azt nem lehet szavakba önteni. Mindenesetre nagyon mély, tiszteletteljes érzés támad tőle, amit könyvből olvasva nem lehet soha átélni. Én azokat az orvosokat pártolom, akik az apákat be akarják engedni a szülőszobába. Ha lesz majd valaha szülőotthona Kőrösnek, ezt is lehetővé kellene tenni. Mégiscsak más az, ha az apa szülőágyon látja gyerekét világra jönni, és nem autó ülésén, valahol az országúton... L ............................ My. J. . — Most hol vannak a gyerekek? — Itthon, hol lennének? Ja, értem már, furcsa a nagy csend. Nem szokott nálunk máskor se lárma lenni, így vannak nevelve. Az udvarban hátul melegítik a savót, etetik a jószágot. Igyekszünk korán rendre és munkára szoktatni őket, ami korukhoz mérten elvárható, mindent megcsinálnak. Persze vita azért néha adódik, komolyabb esetben apjuk tesz igazságot, tőle jobban tartanak. — A háziasszonynak hogyan telik a napja? — Hát úgy, ahogy minden családanyának, aki otthon van a gyerekek mellett. A különbség csak az, hogy nálunk minden házimunkából sokkal több van. Mosni többnyire minden másnap kell, közben az ebéd is megfő. A délutánokat így nyáridőben többnyire kint a kertben töltjük. Nem nagy darab, 400 négyszögöl, de piacra nem viszünk, ami terem, elfogyasztja a család. Talán majd a meggyből tudunk később eladni is, most még kicsik a fák, lefogy róluk a termés, ahogy az isten megadta. A sarokban hűtőszekrény és fagyasztó, közel 500 literes együtt a két alkalmatosság. Dugig tömve gondosan csomagolt zöldségfélékkel, sertés- és csirkehússal, mind a háztájiból. — Még elkélne egy-két ilyen tároló, csak hát helye sincs nagyon, meg pénz se, amiből megvehetnénk. Alig győzöm pótolni, ami ezekből kifogy. Egy ebédre simán elkél két kiló sertéshús, meg egy pár csirke. Igaz, sokszor van tészta, meg krumpliétel, azt nagyon szeretjük. A boltból mindént nem tudnánk megvenni, ahhoz nagyon kevés a jövedelmünk. A családi pótlék férjem nyugdíjával együtt úgy 18 ezer körüli összegre jön ki, ehhez a férjem munkabére még úgy 4 ezer körül van, és én kapok 3 ezret, István leszázalékolása folytán. Tessék elosztani nyolcfelé, s ugyanakkor még adósságunk is maradt az építkezés nyomán, aztán fizetjük a cascót, a CSÉB-et. Kérni szégyellünk — Gondolom, anyagi körülményeikre való tekintettel tanácsi segítséget igényelhetnének. — Tavaly kaptunk, két ízben is, a legjobbkor, mert éppen sokadika volt, talán ha 200 forint akadt idehaza. De azt a segélyt se mi igényeltük, úgy hallottuk, az óvoda kérvényezte. Mi úgy vagyunk ezzel, ha adnak, annak nagyon örülünk, de kérni szégyellünk. Bennünket is úgy neveltek, amit tudunk, saját erőnkből próbáljuk előteremteni... — Most még Istenes a helyzet — veszi át a szót a családfő —, amikor 4 éve még a szövetkezeti lakásban laktunk, fizetés után két héttel már kölcsönért kellett szaladni a szülőkhöz. Mások el se tudják talán képzelni, mennyit küszködött, spórolt az én feleségem, hogy mindennap jusson étel az asztalra. Ünnep volt, ha csirkepörköltet ehettünk ! Itt is sok minden hiányzik még, de a disznóól volt az első, hogy ennivaló legyen, és egy kis készpénzhez hozzájussunk. A kert, a jószág nélkül létezni sem tudnánk. Arra gondolni sem tudunk, hogy akár 10 fillért félretegyünk. Fogalmam sincs, hogy a mi gyerekeink hogyan tudnak megkapaszkodni az életben, a semmivel a kezükben! Mert amíg itthon lesznek, az alapvetően szükséges dolgokban nem szenvednek hiányt, erre sokat adunk. A szükséget el lehet viselni, de megszokni soha. Nekem például két öltönyre tellett, no igaz, van egy ünneplő is, de ha apróbb holmikról van szó, meg kell elégednünk a lengyel piaccal. Ezt a szandált is ott vettem, elég gyenge valami, de a nyarat ki kell bírnia. Csak a gyerekek — Azt már ezek után nem is nagyon merem firtatni, hogy állnak a nyaralással, szórakozással. — Hát szórakozásnak itt a tévé, a video. A gyerekek nagyon szeretik, nekünk leragad a szemünk rajta. Nyaralás? Valamikor a gazdaságban kínáltak beutalót, 2 gyerekeset. Mit kezdtünk volna vele? A gyerekek az iskolával már sokfelé voltak, a Balatonnál, a hegyekben, mi, szülők, soha nem mehettünk velük. A feleségem most jár autóstanfolyamra. Az elmúlt 17 év alatt az első alkalom, amikor a család mellett magára is gondolhatott... My. J. NAGYKŐRÖSI Hét krajcár után hét forint!? Az adó is többet visz Alig hinném, hogy ne lenne család, ahol ne fogadnának el jó vagy rossz(nak minősülő) tanácsot, ki hogyan csinálja a pénztárcabeosztást. Mindegyik család egy-egy pénzügyminisztérium, ahol meg kell adni úgy a módját, mind az árát mindennek ... li mindennapi lét alapjait sem fedezik! A mindennapi bevásárlásokra — tejre, kenyérre, felvágottra, sajtra, vajra, némi gyümölcsre, tojásra — napi 150—200 forintot szoktak a tapasztalt háziasszonyok felszámítani, de csak akkor, ha tudatosan vásárolnak. (Éppen ezért ajánlható a konyhában valami tépőblokkos füzet. Ha céltalanul kószál az ember a boltban, biztosan vesz olyan holmit is, amire nincs igazán szüksége — ezt nevezhetjük a mindennapok luxusának. A tévészámla és az újság előfizetési díjat is ide sorolhatjuk, ezek 250 forintnál kezdődnek.) Mindezekre tehát 4500—6000 forint jut, összességében tehát a 9500—12 500 forintnál tartunk. Ha van autó, abba benzin is kell, s inkább 1500, mint 1000 a havi számla. Ha a gyermekek iskolások, legkevesebb 2Ö0 forintot minden hónapban elvisznek — fedezni az ingyenes oktatásban kispóroltakat. Nem szóltunk még a négy hétvégéről, ha a gazdasszony ügyes, ezresből megússza mindahányat. Nincs hónap ünnep nélkül, nagymamának, nagypapának, keresztgyereknek valamit illik vinni, venni, erre biztos, hogy kell ötszáz forint. Városunkban a legtöbb családnak a Nagykőrösi Konzervgyár ad munkát, keresetet, megélhetést. Egy-egy átlagos, nem kezdő, túlmunkát vállaló férfi szakmunkás havonta átlagosan 13 ezer 51 forintot vihet haza — bruttóban. Hozzá kell tenni, számtalan túlórával — tavaly egy- egy dolgozóra vagy 180 óra, illetve, más számítási módszer szerint, 23 szombat, vasárnap jutott. Emiatt nagy a hónapok közötti különbség is, hiszen ősztől tavaszig inkább négy, mint öt számjegyű a fizetés, s nyaranta meg hiába több, abból többet visz el az adó is. Segédmunkásként — ugyancsak átlagosan — 8847 forint az átlagszám. Mindent összevéve, nem járunk messze az igazságtól, ha azt tételezzük fel, hogy egy-egy átlagos család bruttó bevétele a húsz- huszonegyezer forint körül van. Ez a szám persze látszólag nem is olyan alacsony, de azonnal hozzá kell tenni: mihez képest? S ha ezt a kérdést elemezzük, egészen meglepő eredményre juthatunk: az éhenhaláshoz sok, az előrehaladáshoz meg kevés. A bruttó pénzből nyilván lejön .a MHjip .gzáz^l^k társadalombiztosítás, valamint a 30 százalék adó. összességében ez 40 százalékot jelent, ami a húszezer forintnál ugyebár nyolcezret tesz ki. Juttatásként jön még a két gyermekre a családi pótlék, így — tisztán — 16—17 ezer forintot lehet havonta elkölteni. Ha mind a két gyerek napközis, a csekkek 1200 forintot visznek el, a munkahelyi étkezés — 27 forintjával — csaknem ugyanennyit jelent. Az OTP-lakástörlesztés 1000— 2000 forint körül van. Ha van autó, annak' casco biztosítása (az emelés után) úgy 500 forint, a lakásé havi 200, a gázszámla 800, a villanyszámla 400 forintot tesz ki. Közös költségre — lakótelepi épületnél — 4—500 forintot szednek. Mosó- és tisztálkodási szerekre — igénytől függően — legkevesebb 5—600 forint megy el. Ezek eddig 5000— 6500 forintot jelentenek, s még S hogy is állunk? 16—17 ezer forintnál. Ha az asszony lábán szalad a harisnya, a gyerekről lerongyolódott a nadrág, vagy az autóra gumit kell venni, befuccsolt a kofíséifvetésl -* 3- - - A módszerekről csak annyit lehet tudni, ahány" ház, any- nyi szokás. Akik kipróbálták, esküsznek az OTP átutalási betétszámlájára, mások a ki- borítékozást ajánlják. Van, ahol a feleség, van, ahol a férj kezeli a pénztárcát, van, ahol külön kasszán él a két pénzteremtő fél. Akárhogy is van, nem csoda, hogy zártkertekbe kerékpározik szabadidejében (pontosabban: „szabad” idejében) a család, hogy előteremtse azt, ami az év közben a konyhára kell. Fia nincs is rajta nyereség, ázért sem kell pénzt adni — mondják sokan, így fognak ki a kertészeken. Kérészéletű öröm ez is, jobban teszik, ha nem számolják, mibe van így a krumpli, a zöldség, a paradicsom. S a kiút? Erről már az új kormányt kell megkérdezni.., Ballai Ottó > , Erezni a fészek melegét Se együtt, se kiilön-külön „A család történetileg meghatározott szervezettel bíró szociális csoport, melynek tagjait összeköti a házassági vagy rokoni viszony, az élet közössége és a kölcsönös erkölcsi felelősség, valamint az érzelmi biztonság is. Mint elsődleges intim csoport lényeges közvetítő láncszem az egyén és a társadalom között.” Társadalmunkban gyökeres változásokat éltünk meg, mindezek a családokban is lecsapódtak. A családok egy jó része sikerrel vette az újfajta akadályokat, mert képes volt önmaga összetartására, a belső erőinek koncentrálására. Sajnos sok az olyan család is, amely önalakításra több ok miatt már nem képes. A korábban privátszférába utalt család közüggyé vált, működési zavarainak megelőzése, elkerülése a társadalmi tervezés egyik területévé: családpolitikává vált, vagy kellett volna, hogy váljon. Mivel a család nem intézmény, nem lehet csak utasításokkal általában direkt formákkal alakítani, csak indirekt módon. A családi szemléleteket befolyásolni kívánó beavatkozások csak jól átgondolt, összehangolt koncepciók lehetnek, mert a család minden külső hatásra a maga egészében reagál. A gyermekek első hazája az otthonuk. Itt kapcsolódnak először az „emberiségbe”, apjuk, anyjuk által. Itt élik meg az első közösség örömeit, a kötődést, itt kapnak lélekme- legitő útravalót. Ha ilyen cseppecske korban megfelelő fészekmeleget éreznek, ha bíznak az őket körülvevő emberekben, később könnyebben beilleszkednek majd a világba. A család nem mindig biztos támasz, mint az egy gyermekvallomásból is kitűnik. „Szüleim, amióta csak az eszemet tudom, mindig veszekszenek. Az a baj, hogy anyukám nem mer elválni, mert akkor nem lesz lakásunk! Már iskolába sem szeretek járni. Ideges vagyok és félek. És dadogok. Ezért igyekszem a beszélgetéseket elkerülni. A tanárok írásban feleltetnek, mert azt hiszik, makacsságból csinálom az egészet. Nem tudom, mi lesz velünk?" Sok anyával találkoztam az életemben. Legtöbbjük az anyák tipikus jegyeit viselte magán, de vannak, akik sajátos élethelyzetet és helytállásukkal az átlag fölé emelkednek. Vera három gyermek édesanyja. Legkisebb gyermeke testi és szellemi fogyatékos. A környezete nemigen*érti meg, miért nem adta intézetbe ezt a beteg gyermeket. Hallatlan szívóssággal viszi rehabilitációs tornagyakorlatra és a budapesti kórházba gyógytornára. A férje ritkán van otthon. Túlórázik, kell a fizetéskiegészítés: egy fizetésből nehezen jön ki a család. Csak az utóbbi időben folyamodtak szociális segélyért, eddig sok-sok lemondással egyedül viselték a terheket. Ritka manapság a sokgyermekes család. Megélhetési gondjaik sokszor aggasztóak. Mint gyermekek vágyódnak természetesen bizonyos dolgok után. Zoli a Családi Lap Kérés rovatában így fogalmaz: „Tizenegyen vagyunk testvérek, édesapám sajnos rokkantnyugdíjas. Nagyon szeretnénk egy magnót és egy kerékpárt, de sajnos szüléink ezt nem tudják megvenni." .„Ha a szív, szem, szellem hanyatlani kezd: ne legyints. A fiatalság fénye kialszik, az öreget őrizd, melegítsd. — Leszázalékolt rokkantnyugdíjas vagyok. A nyugdíjam 3500 Ft. A televízióm elromlott, megcsináltatni már nem lehet. Újat venni nem tudok, kérem, aki tud, segítsen, ez az egyetlen szórakozásom." Be kell vallani, hogy még szép számmal sorakoztathatnak fel hasonló gyermek-, anya-, sokgyermekes-, öregsorsokat napjaink családjaiban. Kiegyensúlyozott, nyugodt légkör, szép szó, gondoskodás. elérhető vágyak megvalósulása, segítő szó, vagy kézzelfogható támogatásra sokan rászorulnak. S ha ez nem adatik meg a családban, legyen végre hathatós, külső segítség. Egy szükségszerű, új típusú szociális szolgáltatásra sajnos sokrétű teendő várna. E szervezetet emberség, pártatlanság, önkéntesség, egyetemesség. egység jellemezne védőpajzsul mindenféle emberi nyomorúság ellen. Szendrődi Judit
