Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám

Az élet nem tartalmaz különlegességeket Nyolc gyerekkel a negyediken § Dédanyáink idejében, ^ amikor nemigen ismerték ^ a születésszabályozást és a ^ természet rendje szerint ^ születtek a gyermekek, nem volt ritka a nagy csa- ^ iád. Így bát azt hiszem, ^ ma még, ha visszavezeti ki- ^ ki a maga családfáját, biz- § tosan talál olyan nagyszü- ^ lót, aki gyermekként úgy- ^ nevezett nagy családban nőtt fel. Nem volt ritkaság $ ezekben a 10-12 gyermek, s $ ha szerény körülmények ^ között is, de tisztességgel ^ felnevelték őket szüleik. Azután, amikor megfordult a világ, jött az egykekor­szak, s bizony nem jó szem­mel nézték azokat a házas­párokat, akik tudatosan vál­lalták a nagy családot. Ma már a nagy család fogalma a három gyermeknél kezdő­dik, tudtam meg a Nagycsa­ládosok Országos Egyesülete váci csoportjának egyik veze­tőségi tagjától. Hogy váro­sunkban hányán vannak azok, akik e körbe tartoznak, nem tudják, ám annyi bizonyos, hogy a helyi csoport mint­egy száz családból áll. Érde­kes módon az utolsó fél esz­tendőben csaknem harmin­cán léptek be soraikba, ami talán annak is köszönhető, hogy híre ment azoknak a kedvezményes akcióknak, amelyeket szerveztek. Meg lehet említeni azokat a sike­res kirándulásokat, amelyeic- re a pénzt nagyrészt pályáza­tok útján nyerték el. A na­pokban indul egy csoport Hajdúböszörménybe, ahol az ottani úttörőtáborban tíz napig nyaralhat olcsó áron negyven gyerek. Felügyeletü­ket három család felnőtt tag­jai vállalták. Mint megtud­tuk, a nagycsaládosokat iga­zából a védőnői hálózaton keresztül lehet felkutatni, ám nem biztos, hogy mindegyi­kük hajlandó belépni, vállal­va az évi 360 forintos tag­díjat. Váratlanul — ám nem is­meretlenül érkeztem a negye­dik emeleti lakásba. A család élete, ahol nyolc gyermek nevelkedik, nem tar­talmaz különlegességeket, egyszerű hétköznapi emberek, akik minden ßzabad percüket családjuknak szentelik. Ami­kor az édesanyát kérdezem, miiként telik egy napja, szí­vesen válaszol rá. A nap szá­mára fél ötkor kezdődik, utá­na • következik a bevásárlás, reggeli elkészítése, majd min­denki teszi a dolgát. A gye­rekek ilyenkor nyáron ját­szanak vagy televíziót néz­nek, ám a nagyobbak segíte­nek a háztartási munkák­ban. Hogyan lehet a szeretetet megosztani ennyi gyerek kö­zött? Kicsit nehéz, válaszolja az édesanya. A mama ölébe ugye nem fér be egyszerre mindegyik, de az is gond, ha összevesznek, akkor az anyu­nak kellene igazságot tenni — de kinek a javára? Hát bizony nehéz dolog sokgyermekes anyának lenni — ám egyben szép hivatás is. S ma már egyre több szó esik arról, hogy vissza kel­lene állítani a hivatásos anyai szerepkört, elismerve annak hasznos voltát. Hiszen nincs az a bölcsőde, óvoda, amely­ben pótolni tudják az édes­anyát. S nem beszélve arról, hogy a munkahelyen kifáradt édesanyák örülnek, ha este ellátják a háztartási munkát, s nagyon kevés idő jut ar­ra, hogy meghitten foglalkoz­zanak gyermekeikkel. Min­dig a rohanás, kapkodás, a meghasonlás, az idegesség, amit követhet a válás... a gyermekért való hadakozás. Az édesanyák dolgozó nő­ként nem szívesen vállalják egyedül azt a szerepet, amit a régiek maguknak éreztek. A család összetartását a csa­ládi fészek, a családi tűzely melegének megőrzését. H. E. Egy iskolaigazgató aggódik Sok a közömbös ember A személyes vitákat mellő­zendő inkább figyelemfelhí­vásnak szánnám írásomat, hi­szen újra itt a nyár, megsza­porodnak a tétlenkedők, akik nem is mindig az anyagi ha­szonszerzés végett, hanem csu­pán „a rongálás puszta örö­méért” háborgatják a jobb Egyesek mentek, mások jöttek? Piros-kék változások Már jó egy hónapja véget ért a bajnokság, minden focibarát a világbajnokság bűvöletében él. Már nem Oroszki és Répási egy-egy mozdulásán vitatkoz­nak a szurkolók, sokkal inkább az igazi sztárok alakításad ad­ják a témát. Hiába, ilyen a vi­lág, és ilyen a labdarúgás sze­relmeseinek lelkülete. Persze a nyári uborkasze­zonban történnek érdekessé­gek honi viszonylatban is. Igaz, nem a pályákon, a zöld asztalnál. S vajon kit ne érde­kelne, hogy a következő évad­ban milyen csapattal startol a kedvenc egyesület a bajnoki pontok vadászatában? Minket is érdekel a Váci Izzó legény­sége, ezért érdeklődtünk László Attilától, az Izzó labdarúgó- szakosztályánalk vezetőjétől, milyen változások várhatók a piros-kékek játékoskeretében ? — Nagy változások nem vár­hatók, a jelek szerint az 1990— 91-es bajnokságnak az elmúlt évi kerettel vágunk neki. Az eddigi kölcsönjátékosoik kö­zül Szemere visszatér a Hun­gária körútra, Oroszki Újpest­re. Esetében azonban kértük a Dózsát, amennyiben az új szakvezető nem tart igényt já­tékára, adják el nekünik. Kosz­téval kapcsolatban vannak még vitáink a Videotonnal. A székesfehérváriak 2 milliót kérnek, mi másfélre tartjuk a kapuvédőt. Hasonló a helvzet Balog Zoltánnal kapcsolatban. A fiatal védőjátékos katona­ként szerepelt Vácott, a Zala­egerszeg — az ismert Farkas- ügy miatt — nem adja nekünk. Pontosabban arra a komoro- misszumra hajlik a zalai klub, hogy a két fiút 4 millió forin­tért eladja. Ennvi pénzünk nincs. így valószínűleg Balog nem lesz a Váci Izzó labdarú­gója. Romanekkel már megál­lapodtunk, a Honvéddal folya­matos tárgyalásban állunk. Ha a hosszú ideig sérült csatár egészséges, másfél millió fo­rintért megvásároljuk. Második számú kapusként Pleskó érkezik a BVSC-ből. de tárgyalunk az MTK-val is Kal­ló szerződtetéséről. Ö már volt a Vác játékosa. Két labdarúgó szerződése lejárt, Kosztolnik é' Kerekes a jelek szerint marad a Duna partján. — Kik az esetleges új szer­zemények? Rebesgetik például Cloude nevét. — Többen jelezték, hogy szí­vesen jönnének Vácra, csak hát anyagi lehetőségeink be­határolják vásárlásainkat. Tudnánk használható, jó lab­darúgókat szerződtetni, tud­nánk minőségi cserét végre­hajtani, de sajnos kevés a pén­zünk. Tárgyaltunk a Vasassal Cloude ügyében, jelentkezett Báder is. Többen leszerelnek a tartalékcsapat játékosai közül, őket visszavárjuk. Sajnos a tartalékok részére a munka- idő-kedveamények megszűn­tek. Véleményem szerint egy NB I-es labdarúgó-egyesület tartalékcsapatából 8-10 labda­rúgónak, az első keret váromá­nyosának biztosítani kellene kedvezményeket — fejezte be László Attila. Széles Tamás sorsra érdemes oktatási intéz­ményeket. Az ember a tanév végén nyugtalan lefekvés előtt, izga­tott a felkeléskor: vajon nem érte-e kár a tegnap még rend­ben hagyott iskolát? Már a ta­vaszi szünet is tartogat né­hány meglepetést, és az elmúlt hetekben — közvetlenül a tan­év befejezése előtt — is meg­látogatták iskolánkat a nem­szeretem vendégek. A kár egy- egy vizit után több tízezer fo­rintot is kitesz. A rendőrségi megszüntető határozat lezárja az ügyet, de nem oldja meg a problémát. Anélkül, hogy egymásra mutogatnánk, közösen kellene megoldást találni. Kik segít­hetnének? Természetesen egy állandó gondnok, éjjeliőr al­kalmazása lenne a legcélra­vezetőbb megoldás. Ám min­denki tudja, hogy erre se pénz, se státusz nincsen. Ma­radna tehát a társadalmi ösz- szefogás, természetesen nem figyelmen kívül hagyva azo­kat, akiknek hivatalbeli köte­lességük a bűnüldözés. Az is­kola környékének lakói is el­riasztó hatással lehetnének a szándékosan kárt okozó sze­mélyekre. Sajnos, igen sok a közömbös ember, akitől akár fe' is gyújthatják a közva­gyont. Pedig végül is ők is érdekel­tek az értékek védelmében. Dóra Zoltán SIKERES KÖTET Galga menti népdalok Június utolsó munkanap­ján is kattogtak a szedőgépek, zajos volt a gépterem a Pest Megyei Nyomda Vállalat váci üzemében. Az előző időszak­ban érdekes termékek sora hagyta el a Dózsa György úti üzemet. Az olvasókhoz jutott a Dunakanyar, a Naszály, a Vasutas Eszperantó új száma. Különösen jó visszhangot kel­tett egy itt készült 200 oldalas könyv, Maczkó Mária és Ró­nai Lajos Galga menti népda­lok című munkája. Kottákkal, szép illusztrációkkal örökíti meg a környékbeli jellegzetes énekek gyöngyszemeit. A régi törzsgárda mellett újak is jöttek, a többi között Borsodi István üzemvezető. A délutáni program eltért a szür­ke munkanapokétól. Küldött­ség ment a Lenin út 35. szá­mú házhoz, s elhelyezte az épület falán levő emléktáblá­nál nemzetiszín szalagos ko­szorúját. A város részére a bé­két jelentő, koalíciós időszak­ban ott készült az első újság, a plakátok, hivatalos nyom­tatványok sokasága. Emlékez­tek azokra, akik már nem le­hetnek közöttük. Az üzemi nagyteremben — a fővárosiakkal egy időben — megemlékeztek a hagyományos János napról. Brozsek Béla technológus beszélt a halha­tatlan mainzi könyvnyomtató­mesterről, Gutenberg János­ról, akinek a nevéhez fűződik minden idők legnagyobb hatá­sú kulturális találmánya. Nap­jainkban bizonyított, hogy a rádió, a televízió világában is súlya van a nyomtatott gon­dolatnak, s a kései utódok munkája végigkíséri életün­ket a bölcsőtől a koporsóig. P. R. Inkább a betegeknek, mint adóba Ki kit támogat? Szerencsére — vagy tör­vényszerűen? — egyre többen gondolnak a nehéz sorsú csa­ládokra. A különböző egy­házak éppúgy, mint az állami intézmények. A baj csak az, ha egymástól függetlenül te­szik a dolgukat, nem pedig egymást segítve, kiegészítve. Jellemző, hogy ki kit gondoz, kihez hogyan kerülnek a rá­szorultak. Az egyhazak fölte- hetőleg híveikre figyelnek in­kább, a családsegítő központ talán a tanácsi segélyezettek körét ismeri jobban. A Vö­röskereszt helyi szervezete sa­játos helyzetben van, hozzá­juk az utcáról térnek be. Köz­tudott, hogy a különböző gyűjtésekből sok, jó állapotú, hordható ruhát tudnak adni, amelyek között érdemes vá­logatni. Remzső Zoltánné titkártól megtudtuk, hogy az elmúlt napokban adtak át 20-20 ezer forintot két személynek gyógykezelési hozzájárulás­ként, illetve egy használha­tatlan művégtag cseréjére. — Honnan ez az összeg? Ügy tudjuk, önöknek nincs segélyezésre keretük. — Valóban, hozzánk nem szoktak segélyért fordulni, éppen amiatt, amit mondott, mert nem kapunk erre kere­tet az országos központunktól. A napi segélyezés a tanácsok feladata. Mi mégis igyek­szünk segíteni egyes embere­ken, s van, akin csak kész­pénzzel lehet. A most átadott 40 ezer forint a bálásruha-el- adási akciónkból gyűlt ösz- sze. Úgy gondolom, az is se­gítség volt, hogy aki betért ide bálabontás után, olcsób­ban jutott a gyerekek számá­ra vagy a család felnőtt tag­jainak ruhához. Ezen belül keletkezett bizonyos haszon is, amit külön kérésünkre, a szociális célokra hivatkozva méltányosságból az adóhiva­tal felmentett az adózás alól. — Ez igazán szép, reméljük újabb és újabb ilyen akciójuk lesz! — Erre ne számítson, mert a méltányosság megszűnt. Ezt közölték is velünk. Így pedig nem érdemes csinálni, mert ami a betegeké lenne, az az adóhivatal zsebébe folyna. Nem mintha sajnálnánk tő­lük, de ha rtiár egyszer a Vö­röskereszt mellett köteleztük el magukat, akkor mégis­csak a szegényebbekre, el­esettekre kell gondolnunk — válaszolta végül Remzső Zol­tánná vöröskeresztes titkár. Dudás Zoltán Amikor a háromszög kiegyenesedik És aztán jött a végrehajtó... Adva van egy bírói döntés, egy végrehajtói papír. Lé­lektelen, meg nem változtatható. Közeleg a végrehajtás napja, két ember éjszakája azonban nyugtalan. Nem ér­tik, nekik még soha nem volt bajuk a törvénnyel, soha meg nem szegték azt, miért kell mégis bűnhődniük egy valamikori hibás döntés miatt? Vagy azért, mert nem ismerték akkor eléggé jogaikat? Az életük van benne abban a földterületben, amiért most harcukat vívják, bár tisztában vannak azzal is, hogy hiába. Elérkezvén június 22-e, ami­kor délelőtt 10 órakor megje­lenik a végrehajtó, s teszi a dóigát. Átadja azt a százvala- hány négyzetmétert a szom­szédnak. Nem kis megpróbál­tatás ez, s aggódik a környe­zet, aggódnak a családtagok, miként bírja ki, hogyan vésze­li át ezt a megpróbáltatást a leszázalékolt, ám kissé heves vérmérsékletű apa, s a cukor­beteg édesanya. A végrehajtó még meg sem érkezett, ám 8 A napokban került ki az első kísérleti W-fólia (Wasser) a Taurus váci gyárának új üzemcsar­nokából, amelyet egészében egy francia cégtől vásároltak. A legkülönfélébb szigetelésre alkal­mas vékony gumi iránt külföldön és idehaza is egyre növekszik a kereslet. A hatalmas henger­sorokat francia szakemberek helyezték üzembe I (Vimola Károly felvétele) órától ott van a szomszéd négy markos emberrel, akik hozták már a kerítésdrótot, s az osz­lopokat. Bármelyik pillanat­ban készen állnak arra, hogy felhúzzák azon a bizonyos ha­táron, amit előzőleg cölöpök­kel megjelöltek. A kívülálló, a külső szemlé­lő értetlenül áll a kijelölt pon­tok előtt. Megtudja, hogy a garázs is beletartozik a szom­széd telekrészbe, ám egyelőre azt tovább használhatják a tu­lajdonosok, legfeljebb tűzkár és egyéb romboló hatás kö­vetkeztében használhatatlanná válás, után kerülhet a terület a többihez. Addig kikerüli a kerítés, ám néhány méterrel a gépkocsibejárattól ütöttek le egy vascölöpöt. Nos, megérkezett a végre­hajtó, s hosszas magyarázko­dás következett, amit türelem­mel végighallgatott, ám neki itt már csak egy dolga volt: kiürittetni a területet, s átad­ni annak, akit a jog szerint il­let. Ám a végrehajtó kezében nem volt egy olyan térkép, egy olyan adat, amely kiindu­lópontként tudott volna szol­gálni, s földmérési gyakorlata sem lévén, nem merte vállal­ni teljes felelősséggel, hogy maga jelölje meg a telekha­tárt. Hosszas vita, s magyaráz­kodás után végül mindkét fél belenyugodott abba, hogy a bí­róság által kijelölt szakértő mérje ki — most már végle­gesen, azt a háromszögletű te­rületet, amely lefelé a partol­dal folytatását képezi, s hoz­zátartozik még a szomszéd tel­kéhez. Az a bizonyos földterület, amiről eddig szó volt, Verőcén van, s használhatóvá válásá­ban nagy szerepe van Matus Gyulának, aki rengeteget dol­gozott azért, hogy a háza előtt ktelenkedő mély árok, az úgy­nevezett téglagyári tölcsér el­tűnjön. ma már helyébeiy szép füves játszótér található. Nos, Matus Gyula édesapja kapta még e területet, az 1929-es megsárguít, ám jól olvasható építési engedély is bizonyíték erre. Itt született, testvérei is itt éltek, s egészen a hatvanas évek végéig nem is volt sem­mi gondjuk, bajuk mindaddig, amíg dr. Garáné nem örököl­te meg a felettük húzódó nagy földterületet, amelyet kisebb darabokra kiméretett és érté­kesített, s az akkori vázrajzba már Matusék telke is be volt mérve. Tehát a megosztási vázrajzba bekerült Matus Gyu- láék területe is, amibe nem nyugodtak bele, s az ezzel kap­csolatos per 1981-ig tartott. Minden pert megnyertek, helyszíni szemlét tartott a bí­róság, megállapították, hogy valóban nagyon régi kerítés­maradványok találhatók az úgynevezett hegygerincen, vagyis, hogy jogosan használ­ták ezt a területet. Majd újabb tulajdonos, újabb per, s köz­ben kifizettek csaknem 15 ezer forint végrehajtási összeget, ám a területet tovább használ­ták. S teljesen érthetetlen szá­mukra, hogy egy 1972-ben ki­adott telekkönyvi rajzon még az a bizonyos háromszögletű terület külön fel van tüntetve, s ugyanez már 1981-ben nem áll, hiszen egy piros vonallal, a felső rész meghosszabbításával kiegyenesedett a háromszög a szomszéd javára. A legújabb tulajdonos tehát — ha úgy vesszük — jogosan fordult a bírósághoz, hiszen a rajz sze­rint Matus Gyuláék kertjének egy része az általa megvásá­rolt telekhez tartozik. S hogy annak idején, 1983-ban — amikor Matus Gyula kárá­ra született ítélet — nem vilá­gosították fel, hogy ha har­minc éven át használta a te­rületet, az birtokává válhat, ha elbirtoklási pert indít. Ez saj­nos nem történt meg. A végrehajtás egyelőre fel- függesztetett, ám az ügy még folytatódott — s emberhez méltó módon, már nem szem­tanúk jelenlétében. A szom­szédok ugyanis a délután fo­lyamán még asztalhoz ültek, s higgadtan megbeszélték a to­vábbi teendőket. Lehet, hogy ha erre előbb került volna sor, akkor nem szabadulnak el az indulatok, ám remélhető: ha e darab földre kis ház épül, ak­kor nem .kezdődik fülemüle­per, hanem békésen élnek egy­más mellett ... (halász) íj üzemben készül a W-fólia

Next

/
Thumbnails
Contents