Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-30 / 152. szám
Az élet nem tartalmaz különlegességeket Nyolc gyerekkel a negyediken § Dédanyáink idejében, ^ amikor nemigen ismerték ^ a születésszabályozást és a ^ természet rendje szerint ^ születtek a gyermekek, nem volt ritka a nagy csa- ^ iád. Így bát azt hiszem, ^ ma még, ha visszavezeti ki- ^ ki a maga családfáját, biz- § tosan talál olyan nagyszü- ^ lót, aki gyermekként úgy- ^ nevezett nagy családban nőtt fel. Nem volt ritkaság $ ezekben a 10-12 gyermek, s $ ha szerény körülmények ^ között is, de tisztességgel ^ felnevelték őket szüleik. Azután, amikor megfordult a világ, jött az egykekorszak, s bizony nem jó szemmel nézték azokat a házaspárokat, akik tudatosan vállalták a nagy családot. Ma már a nagy család fogalma a három gyermeknél kezdődik, tudtam meg a Nagycsaládosok Országos Egyesülete váci csoportjának egyik vezetőségi tagjától. Hogy városunkban hányán vannak azok, akik e körbe tartoznak, nem tudják, ám annyi bizonyos, hogy a helyi csoport mintegy száz családból áll. Érdekes módon az utolsó fél esztendőben csaknem harmincán léptek be soraikba, ami talán annak is köszönhető, hogy híre ment azoknak a kedvezményes akcióknak, amelyeket szerveztek. Meg lehet említeni azokat a sikeres kirándulásokat, amelyeic- re a pénzt nagyrészt pályázatok útján nyerték el. A napokban indul egy csoport Hajdúböszörménybe, ahol az ottani úttörőtáborban tíz napig nyaralhat olcsó áron negyven gyerek. Felügyeletüket három család felnőtt tagjai vállalták. Mint megtudtuk, a nagycsaládosokat igazából a védőnői hálózaton keresztül lehet felkutatni, ám nem biztos, hogy mindegyikük hajlandó belépni, vállalva az évi 360 forintos tagdíjat. Váratlanul — ám nem ismeretlenül érkeztem a negyedik emeleti lakásba. A család élete, ahol nyolc gyermek nevelkedik, nem tartalmaz különlegességeket, egyszerű hétköznapi emberek, akik minden ßzabad percüket családjuknak szentelik. Amikor az édesanyát kérdezem, miiként telik egy napja, szívesen válaszol rá. A nap számára fél ötkor kezdődik, utána • következik a bevásárlás, reggeli elkészítése, majd mindenki teszi a dolgát. A gyerekek ilyenkor nyáron játszanak vagy televíziót néznek, ám a nagyobbak segítenek a háztartási munkákban. Hogyan lehet a szeretetet megosztani ennyi gyerek között? Kicsit nehéz, válaszolja az édesanya. A mama ölébe ugye nem fér be egyszerre mindegyik, de az is gond, ha összevesznek, akkor az anyunak kellene igazságot tenni — de kinek a javára? Hát bizony nehéz dolog sokgyermekes anyának lenni — ám egyben szép hivatás is. S ma már egyre több szó esik arról, hogy vissza kellene állítani a hivatásos anyai szerepkört, elismerve annak hasznos voltát. Hiszen nincs az a bölcsőde, óvoda, amelyben pótolni tudják az édesanyát. S nem beszélve arról, hogy a munkahelyen kifáradt édesanyák örülnek, ha este ellátják a háztartási munkát, s nagyon kevés idő jut arra, hogy meghitten foglalkozzanak gyermekeikkel. Mindig a rohanás, kapkodás, a meghasonlás, az idegesség, amit követhet a válás... a gyermekért való hadakozás. Az édesanyák dolgozó nőként nem szívesen vállalják egyedül azt a szerepet, amit a régiek maguknak éreztek. A család összetartását a családi fészek, a családi tűzely melegének megőrzését. H. E. Egy iskolaigazgató aggódik Sok a közömbös ember A személyes vitákat mellőzendő inkább figyelemfelhívásnak szánnám írásomat, hiszen újra itt a nyár, megszaporodnak a tétlenkedők, akik nem is mindig az anyagi haszonszerzés végett, hanem csupán „a rongálás puszta öröméért” háborgatják a jobb Egyesek mentek, mások jöttek? Piros-kék változások Már jó egy hónapja véget ért a bajnokság, minden focibarát a világbajnokság bűvöletében él. Már nem Oroszki és Répási egy-egy mozdulásán vitatkoznak a szurkolók, sokkal inkább az igazi sztárok alakításad adják a témát. Hiába, ilyen a világ, és ilyen a labdarúgás szerelmeseinek lelkülete. Persze a nyári uborkaszezonban történnek érdekességek honi viszonylatban is. Igaz, nem a pályákon, a zöld asztalnál. S vajon kit ne érdekelne, hogy a következő évadban milyen csapattal startol a kedvenc egyesület a bajnoki pontok vadászatában? Minket is érdekel a Váci Izzó legénysége, ezért érdeklődtünk László Attilától, az Izzó labdarúgó- szakosztályánalk vezetőjétől, milyen változások várhatók a piros-kékek játékoskeretében ? — Nagy változások nem várhatók, a jelek szerint az 1990— 91-es bajnokságnak az elmúlt évi kerettel vágunk neki. Az eddigi kölcsönjátékosoik közül Szemere visszatér a Hungária körútra, Oroszki Újpestre. Esetében azonban kértük a Dózsát, amennyiben az új szakvezető nem tart igényt játékára, adják el nekünik. Kosztéval kapcsolatban vannak még vitáink a Videotonnal. A székesfehérváriak 2 milliót kérnek, mi másfélre tartjuk a kapuvédőt. Hasonló a helvzet Balog Zoltánnal kapcsolatban. A fiatal védőjátékos katonaként szerepelt Vácott, a Zalaegerszeg — az ismert Farkas- ügy miatt — nem adja nekünk. Pontosabban arra a komoro- misszumra hajlik a zalai klub, hogy a két fiút 4 millió forintért eladja. Ennvi pénzünk nincs. így valószínűleg Balog nem lesz a Váci Izzó labdarúgója. Romanekkel már megállapodtunk, a Honvéddal folyamatos tárgyalásban állunk. Ha a hosszú ideig sérült csatár egészséges, másfél millió forintért megvásároljuk. Második számú kapusként Pleskó érkezik a BVSC-ből. de tárgyalunk az MTK-val is Kalló szerződtetéséről. Ö már volt a Vác játékosa. Két labdarúgó szerződése lejárt, Kosztolnik é' Kerekes a jelek szerint marad a Duna partján. — Kik az esetleges új szerzemények? Rebesgetik például Cloude nevét. — Többen jelezték, hogy szívesen jönnének Vácra, csak hát anyagi lehetőségeink behatárolják vásárlásainkat. Tudnánk használható, jó labdarúgókat szerződtetni, tudnánk minőségi cserét végrehajtani, de sajnos kevés a pénzünk. Tárgyaltunk a Vasassal Cloude ügyében, jelentkezett Báder is. Többen leszerelnek a tartalékcsapat játékosai közül, őket visszavárjuk. Sajnos a tartalékok részére a munka- idő-kedveamények megszűntek. Véleményem szerint egy NB I-es labdarúgó-egyesület tartalékcsapatából 8-10 labdarúgónak, az első keret várományosának biztosítani kellene kedvezményeket — fejezte be László Attila. Széles Tamás sorsra érdemes oktatási intézményeket. Az ember a tanév végén nyugtalan lefekvés előtt, izgatott a felkeléskor: vajon nem érte-e kár a tegnap még rendben hagyott iskolát? Már a tavaszi szünet is tartogat néhány meglepetést, és az elmúlt hetekben — közvetlenül a tanév befejezése előtt — is meglátogatták iskolánkat a nemszeretem vendégek. A kár egy- egy vizit után több tízezer forintot is kitesz. A rendőrségi megszüntető határozat lezárja az ügyet, de nem oldja meg a problémát. Anélkül, hogy egymásra mutogatnánk, közösen kellene megoldást találni. Kik segíthetnének? Természetesen egy állandó gondnok, éjjeliőr alkalmazása lenne a legcélravezetőbb megoldás. Ám mindenki tudja, hogy erre se pénz, se státusz nincsen. Maradna tehát a társadalmi ösz- szefogás, természetesen nem figyelmen kívül hagyva azokat, akiknek hivatalbeli kötelességük a bűnüldözés. Az iskola környékének lakói is elriasztó hatással lehetnének a szándékosan kárt okozó személyekre. Sajnos, igen sok a közömbös ember, akitől akár fe' is gyújthatják a közvagyont. Pedig végül is ők is érdekeltek az értékek védelmében. Dóra Zoltán SIKERES KÖTET Galga menti népdalok Június utolsó munkanapján is kattogtak a szedőgépek, zajos volt a gépterem a Pest Megyei Nyomda Vállalat váci üzemében. Az előző időszakban érdekes termékek sora hagyta el a Dózsa György úti üzemet. Az olvasókhoz jutott a Dunakanyar, a Naszály, a Vasutas Eszperantó új száma. Különösen jó visszhangot keltett egy itt készült 200 oldalas könyv, Maczkó Mária és Rónai Lajos Galga menti népdalok című munkája. Kottákkal, szép illusztrációkkal örökíti meg a környékbeli jellegzetes énekek gyöngyszemeit. A régi törzsgárda mellett újak is jöttek, a többi között Borsodi István üzemvezető. A délutáni program eltért a szürke munkanapokétól. Küldöttség ment a Lenin út 35. számú házhoz, s elhelyezte az épület falán levő emléktáblánál nemzetiszín szalagos koszorúját. A város részére a békét jelentő, koalíciós időszakban ott készült az első újság, a plakátok, hivatalos nyomtatványok sokasága. Emlékeztek azokra, akik már nem lehetnek közöttük. Az üzemi nagyteremben — a fővárosiakkal egy időben — megemlékeztek a hagyományos János napról. Brozsek Béla technológus beszélt a halhatatlan mainzi könyvnyomtatómesterről, Gutenberg Jánosról, akinek a nevéhez fűződik minden idők legnagyobb hatású kulturális találmánya. Napjainkban bizonyított, hogy a rádió, a televízió világában is súlya van a nyomtatott gondolatnak, s a kései utódok munkája végigkíséri életünket a bölcsőtől a koporsóig. P. R. Inkább a betegeknek, mint adóba Ki kit támogat? Szerencsére — vagy törvényszerűen? — egyre többen gondolnak a nehéz sorsú családokra. A különböző egyházak éppúgy, mint az állami intézmények. A baj csak az, ha egymástól függetlenül teszik a dolgukat, nem pedig egymást segítve, kiegészítve. Jellemző, hogy ki kit gondoz, kihez hogyan kerülnek a rászorultak. Az egyhazak fölte- hetőleg híveikre figyelnek inkább, a családsegítő központ talán a tanácsi segélyezettek körét ismeri jobban. A Vöröskereszt helyi szervezete sajátos helyzetben van, hozzájuk az utcáról térnek be. Köztudott, hogy a különböző gyűjtésekből sok, jó állapotú, hordható ruhát tudnak adni, amelyek között érdemes válogatni. Remzső Zoltánné titkártól megtudtuk, hogy az elmúlt napokban adtak át 20-20 ezer forintot két személynek gyógykezelési hozzájárulásként, illetve egy használhatatlan művégtag cseréjére. — Honnan ez az összeg? Ügy tudjuk, önöknek nincs segélyezésre keretük. — Valóban, hozzánk nem szoktak segélyért fordulni, éppen amiatt, amit mondott, mert nem kapunk erre keretet az országos központunktól. A napi segélyezés a tanácsok feladata. Mi mégis igyekszünk segíteni egyes embereken, s van, akin csak készpénzzel lehet. A most átadott 40 ezer forint a bálásruha-el- adási akciónkból gyűlt ösz- sze. Úgy gondolom, az is segítség volt, hogy aki betért ide bálabontás után, olcsóbban jutott a gyerekek számára vagy a család felnőtt tagjainak ruhához. Ezen belül keletkezett bizonyos haszon is, amit külön kérésünkre, a szociális célokra hivatkozva méltányosságból az adóhivatal felmentett az adózás alól. — Ez igazán szép, reméljük újabb és újabb ilyen akciójuk lesz! — Erre ne számítson, mert a méltányosság megszűnt. Ezt közölték is velünk. Így pedig nem érdemes csinálni, mert ami a betegeké lenne, az az adóhivatal zsebébe folyna. Nem mintha sajnálnánk tőlük, de ha rtiár egyszer a Vöröskereszt mellett köteleztük el magukat, akkor mégiscsak a szegényebbekre, elesettekre kell gondolnunk — válaszolta végül Remzső Zoltánná vöröskeresztes titkár. Dudás Zoltán Amikor a háromszög kiegyenesedik És aztán jött a végrehajtó... Adva van egy bírói döntés, egy végrehajtói papír. Lélektelen, meg nem változtatható. Közeleg a végrehajtás napja, két ember éjszakája azonban nyugtalan. Nem értik, nekik még soha nem volt bajuk a törvénnyel, soha meg nem szegték azt, miért kell mégis bűnhődniük egy valamikori hibás döntés miatt? Vagy azért, mert nem ismerték akkor eléggé jogaikat? Az életük van benne abban a földterületben, amiért most harcukat vívják, bár tisztában vannak azzal is, hogy hiába. Elérkezvén június 22-e, amikor délelőtt 10 órakor megjelenik a végrehajtó, s teszi a dóigát. Átadja azt a százvala- hány négyzetmétert a szomszédnak. Nem kis megpróbáltatás ez, s aggódik a környezet, aggódnak a családtagok, miként bírja ki, hogyan vészeli át ezt a megpróbáltatást a leszázalékolt, ám kissé heves vérmérsékletű apa, s a cukorbeteg édesanya. A végrehajtó még meg sem érkezett, ám 8 A napokban került ki az első kísérleti W-fólia (Wasser) a Taurus váci gyárának új üzemcsarnokából, amelyet egészében egy francia cégtől vásároltak. A legkülönfélébb szigetelésre alkalmas vékony gumi iránt külföldön és idehaza is egyre növekszik a kereslet. A hatalmas hengersorokat francia szakemberek helyezték üzembe I (Vimola Károly felvétele) órától ott van a szomszéd négy markos emberrel, akik hozták már a kerítésdrótot, s az oszlopokat. Bármelyik pillanatban készen állnak arra, hogy felhúzzák azon a bizonyos határon, amit előzőleg cölöpökkel megjelöltek. A kívülálló, a külső szemlélő értetlenül áll a kijelölt pontok előtt. Megtudja, hogy a garázs is beletartozik a szomszéd telekrészbe, ám egyelőre azt tovább használhatják a tulajdonosok, legfeljebb tűzkár és egyéb romboló hatás következtében használhatatlanná válás, után kerülhet a terület a többihez. Addig kikerüli a kerítés, ám néhány méterrel a gépkocsibejárattól ütöttek le egy vascölöpöt. Nos, megérkezett a végrehajtó, s hosszas magyarázkodás következett, amit türelemmel végighallgatott, ám neki itt már csak egy dolga volt: kiürittetni a területet, s átadni annak, akit a jog szerint illet. Ám a végrehajtó kezében nem volt egy olyan térkép, egy olyan adat, amely kiindulópontként tudott volna szolgálni, s földmérési gyakorlata sem lévén, nem merte vállalni teljes felelősséggel, hogy maga jelölje meg a telekhatárt. Hosszas vita, s magyarázkodás után végül mindkét fél belenyugodott abba, hogy a bíróság által kijelölt szakértő mérje ki — most már véglegesen, azt a háromszögletű területet, amely lefelé a partoldal folytatását képezi, s hozzátartozik még a szomszéd telkéhez. Az a bizonyos földterület, amiről eddig szó volt, Verőcén van, s használhatóvá válásában nagy szerepe van Matus Gyulának, aki rengeteget dolgozott azért, hogy a háza előtt ktelenkedő mély árok, az úgynevezett téglagyári tölcsér eltűnjön. ma már helyébeiy szép füves játszótér található. Nos, Matus Gyula édesapja kapta még e területet, az 1929-es megsárguít, ám jól olvasható építési engedély is bizonyíték erre. Itt született, testvérei is itt éltek, s egészen a hatvanas évek végéig nem is volt semmi gondjuk, bajuk mindaddig, amíg dr. Garáné nem örökölte meg a felettük húzódó nagy földterületet, amelyet kisebb darabokra kiméretett és értékesített, s az akkori vázrajzba már Matusék telke is be volt mérve. Tehát a megosztási vázrajzba bekerült Matus Gyu- láék területe is, amibe nem nyugodtak bele, s az ezzel kapcsolatos per 1981-ig tartott. Minden pert megnyertek, helyszíni szemlét tartott a bíróság, megállapították, hogy valóban nagyon régi kerítésmaradványok találhatók az úgynevezett hegygerincen, vagyis, hogy jogosan használták ezt a területet. Majd újabb tulajdonos, újabb per, s közben kifizettek csaknem 15 ezer forint végrehajtási összeget, ám a területet tovább használták. S teljesen érthetetlen számukra, hogy egy 1972-ben kiadott telekkönyvi rajzon még az a bizonyos háromszögletű terület külön fel van tüntetve, s ugyanez már 1981-ben nem áll, hiszen egy piros vonallal, a felső rész meghosszabbításával kiegyenesedett a háromszög a szomszéd javára. A legújabb tulajdonos tehát — ha úgy vesszük — jogosan fordult a bírósághoz, hiszen a rajz szerint Matus Gyuláék kertjének egy része az általa megvásárolt telekhez tartozik. S hogy annak idején, 1983-ban — amikor Matus Gyula kárára született ítélet — nem világosították fel, hogy ha harminc éven át használta a területet, az birtokává válhat, ha elbirtoklási pert indít. Ez sajnos nem történt meg. A végrehajtás egyelőre fel- függesztetett, ám az ügy még folytatódott — s emberhez méltó módon, már nem szemtanúk jelenlétében. A szomszédok ugyanis a délután folyamán még asztalhoz ültek, s higgadtan megbeszélték a további teendőket. Lehet, hogy ha erre előbb került volna sor, akkor nem szabadulnak el az indulatok, ám remélhető: ha e darab földre kis ház épül, akkor nem .kezdődik fülemüleper, hanem békésen élnek egymás mellett ... (halász) íj üzemben készül a W-fólia
