Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám

Videón a tanúvallomásod Az igazság igazság marad Lapunkban már többször foglalkoztunk a gyömről szo­ciális otthonban feltárt bűnüggyel. Kétségtelen, hogy a nyomozás, a vádirat elkészítése időt vett igénybe. Eköz­ben a valóságtól teljesen eltérő hírek, feltételezések, sőt pletykák is elterjedtek. Legutóbb június 23-i számunk­ban Lévai Sándor monori vezető ügyész nyilatkozott a témáról. A tőle kapott hiteles információk néhány pont­ban eltérnek a lapokban megjelent híradásoktól. Természetesen igaz a hír- ügynökségnek az a jelentése, hogy a szociális otthon lakói­nak elsikkasztott százezrei ügyében vádiratot nyújtott be a Monori Városi Ügyészség a monori bírósághoz. A szerte­ágazó rendőrségi nyomozás eredményét rögzítő iratok sze­rint, a Cyömröi Időskorúak Szociális Otthonának dolgozói közül néhányan, különböző ürügyekkel, rendszeresen ki- sebb-nagyobb összegeket, ék­szereket csaltak ki az otthon öreg lakóitól. E lelketlen tevékenységben élen járt Füstös Andrásáé, ko­rábban az otthon főnővére, Rigó Mihályné, az intézet volt igazgatója és Hidasi Pálné, az Üllői Tanács szociálpolitikai előadója. Módszerükhöz tar­tozott, hogy jobb elhelyezésért gyakran 100 ezer forintos ösz- szegeket kértek ellenszolgál­tatásként, de az is megesett, hogy a magas összeg lefizeté­se ellenére sem jutott külön- szoba az idős hölgynek. Más­kor rábeszélték a környéken lakó, némi vagyonnal rendel­kező magányos öregeket, hogy adják el házukat, ingóságaikat, s költözzenek az otthonba, ahol majd jó soruk lesz. Mi­után az öregek ebbe belemen­tek, arra is rávették őket, ado­mányozzák az intézménynek az értékeikért kapott össze­get — volt eset, hogy ez 670 ezer forintot tett ki. E pénzek javát a vádlottak egymás között osztották el, kisebb töredékét az intézet ja­vára fordították — például fürdőszoba korszerűsítését, mosógép vásárlását fedezték belőle, megnyugtatva ezzel az adományozókat, jó célt szol­gált nagylelkűségük. Az sem volt ritkaság, hogy a megőr­zésre átadott ékszerek, arany­tárgyak eltűntek, egyik-másik darab aztán a házkutatáskor Rigónénál előkerült. Végül is egy névtelen beje­lentés után megkezdődött a nyomozás. Az ügy tisztázását nehezítette, hogy Rigóné igye­kezett megfélemlíteni az ott­hon lakóit, nehogy az igazat vallják. Ekkor Rigónét és Füstösnét előzetes letartózta­tásba helyezték, ezután már az öregek félelem nélkül támo­gatták a rendőrség munkáját. Félreérthető, tehát nem helyt­álló az a hír, hogy Hidasiné is letartóztatásban lett volna. A nagy port felvert ügyet a Pest Megyei Bíróság — mo­nori kollégáik tehermentesíté­se érdekében — tárgyalásra átvette, és a kijelölt bírónő valóban július ötödikére, illet­ve nyolcadikára, kilencediké­re tűzte ki. A meghatalmazott és nyilván jól megfizetett ügyvédek azonban élve joguk­kal, a tárgyalás augusztus vé­gére történő elhalasztását kér­ték. Erre a védelemnek joga van, amit a bírónőnek is mél­tányolnia kellett, hogy ne vá­dolhassák jogsértéssel. Persze meglehet, ez is tápot adhat azoknak a pletykáknak, miszerint valakik el szeretnék simítani az ügyet. Az ügyvé­Azt beszélik... Azt beszélik, Monoton kiadóvá válik a lakatos- és szolgáltató-ipari kisszö­vetkezet Petőfi utcai szol­gáltatóházának valameny- nyi — maradék — helyi­sége, c vagyis a fodrász- és a kozmetikusrészlegek. Ha a jelenleg ott dolgozók a bérleti díjat ki tudják fi­zetni, övék az elsőbbség, ha nem, más is pályázhat. Már ha ezúttal valóban lesz pályázat, nem úgy, mint a hajdani cipőrész- leg esetében ... Régi gondjuk a vecsé- sieknek, hogy szőrmék, bőráruk, irhák tisztítását nem tudták helyben meg­oldani. Most azt beszélik, hogy a Somogyi—Bacsó ut­ca 19. alatt egy vállalko­zó tisztítóüzletet nyitott. Mint hírlik, az előbbieken túl a szarvasbőr holmik, függönyök, szőnyegek tisz­títását, festését is elvégzi a lakossági igények sze­rint. A föld sorsa, a készülő földtörvény a térségben is élénken foglalkoztatja az érintetteket. Néhány tsz- ben állítólag nagyban fo­lyik a vagyonátmentés, másutt várakozó álláspont­ra helyezkedtek. Sajátos a vasadi Kossuth Szakszö­vetkezet helyzete, ahol az úgynevezett tagi tulajdon eddig is sérthetetlen volt. Ott viszont most azt be­szélik, felmondásra készül az elnök és felesége is, mivel magángazdálkodó­ként szeretnének a továb­biakban boldogulni... Azt beszélik Vecsésen, hogy az 1940-es évek végén az ortodox marxista-kom­munista ideológia vecsési szélsőséges képviselői ál­tal felhecceit, emberi mi­voltukból kivetkezett lihe- gők az első néhány hábo­rús falusi emlékmű tetejé­ről is leverték a koronát. Most a helyi cserkészek különösebben nagy csin­nadratta és ideológiai pro­paganda nélkül akarják az okozott rombolást helyre­hozni. Készül a korona mása, amit ismét elhelyez­nek majd az emlékmű te­tején, s ismét emelt fővel tiszteleghet fiatal ég öreg cserkész, s egyáltalán a fa­lu lakossága a Doberdónál, Isonzónál, Galíciában és más harctereken elesett hő­sök előtt. Azt beszélik, hogy a Rá­kos Mezeje Tsz gyömrői Tóbiás Kft.-je súlyos mun- kaellátottsági gondokkal küszködik, jó néhány dol­gozójuknak felmondtak az utóbbi hetekben. Azt is beszélik, hogy a nyugdíj előtt álló tsz-tagok egy csoportját is erre a sorsra akarták ítélni, de — mint utóbb kiderült — őket nem lehet csak úgy elküldeni. Azt is beszélik, hogy az igazgató két fia és több közeli rokona dolgozik a kft.-ben. Kisebbik fia ko­rábban az állattenyésztési főágazatban kamatoztatta tudását mint egészségör. Most üzletkötőként próbál érvényesülni. Mindenesetre — vélik sokan — nem akármilyen pályamódosí­tás az övé. Azt beszélik Péteriben, hogy a márciusban meg­alakult helyi polgári kör­nek máris van konkuren­se. A napokban ugyanis „Szövetség a faluért” elne­vezéssel megalakult egy másik csoport, amelynek szervezéséből — legalábbis erről beszélnek a község­ben — aktív szerepet vál­lalt a volt monori városi MSZMP-bizottság első tit­kára, valamint a helyi nép­frontbizottság elnöke, il­letve a mögötte sorakozó aktívahálózat. Azt beszélik, hogy a ve­csési Ferihegy Tsz és a honismereti kör táncosai a közeljövőben viszonozzák a diedesheimi táncosok ha­zai vendégszereplését. Az­tán alighogy hazaérnek, újabb útra indulnak: a hosszú ideig vontatottan induló, mára már azonban tényeket is felsorakoztató diedorfi testvéri kapcsolat révén viszonozzák a német delegáció tavalyi vecsési útját. Az örvendetesen alakuló német kapcsolatok­nak jó hatása van a vecsé­si nemzetiség hangulatára, identitásának erősítésére. deknek törvényadta keretek között természetesen lehetősé­gük van a minél enyhébb bün­tetés kiszabására törekedni. A nyomozó szerveknek — az ügyészséget is beleértve — ugyanakkor kötelességük mi­nél alaposabban előkészíteni a vádat. Ezért például — előre­látásból — néhány tanú val­lomását, idős korukra tekin­tettel videóra vették. Sajnos egy esetben már valóban csak erre támaszkodhat a bíróság, az illető ugyanis időközben el­hunyt. Lehet tehát, hogy a gyöm­rői szociális otthonbéli ügy a vádlottakon kívül mások szá­mára is kellemetlen, de elsi­mítani, elbagatellizálni senki­nek sincs módja. A tárgyalás egyébként nyilvános lesz, s a vádat dr. Dósa Imre, a mo­nori ügyészség fiatal munka­társa, a közelmúltban meg­rendezett országos vádbeszéd- mondó verseny győztese kép­viseli. V. J. Nehezen, de szépen élnek Nagy gond vagy nagy öröm? Ez a kormány nem áltat min­ket. Könyörtelenül elénk tálalja azt, amit eddig „hátulról” — ügyes kiszivárogtatással előkészít­ve — etettek meg velünk: jelen­tős áremelésekre számíthatunk. Mi. A kormány pedig — cserébe az őszinteségért — a türelmünkre számít. Így azután együtt számol­gathatunk: mire jut, mire nem? — A kettőnk jövedelme a fe­leségemmel, « családi pótlékkal együtt 18 ezer forint. Ebből kell ötünknek megélnünk egyik fizetéstől a másikig. Bi­zony a hónap vége felé már nagyon meggondoljuk, hogy mit vásárolhatunk. Hogy köny- nyebb lesz-e valaha, nem tu­dom. Nehezen élünk, az biz­tos, de nem rosszul — mond­ja Répás Győző postai kézbe­sítő. Szavaiból — pedig nagyon figyelek — nem érzek ki elke­seredést, sem elégedetlenséget. — Hogyan győzik? — Bizony igaza volt Surján népjóléti miniszter úrnak, hogy egy nagy családban va­rázslónak, vagy legalábbis mu­tatványosnak kell lennie a pénztárosnak. Megkérdezték — megkérdeztük Mi történt valójában? A múlt hét legelején nem kis vihart kavart a Parlamentben a gombgate, avagy az új címer körüli szavazási procedúra, il­letve a szavazógéppel való manipulálás. Hámori Csabát, a Szocialista Párt Szolnok me­gyei listáján bekerült képvi­selőt vádolták csalással az SZDSZ-esek, mondván, hogy a mellette ülő — de távol lévő — Demény Pál helyett is be­nyomta a gombot. Másnap a napilapokban többek között dr. Török Gábor, a 7. számú körzet országgyűlési képvise­lője is szerepelt azon a listán, amely további magyarázatért kiált. — Ml történt múlt hétfőn? — kérdeztük a gyömrői orvos képvi­selőt. — Mivel éjszakai ügyeletes voltam, fél hat után elhagy­tam az üléstermet az Ország­házban. Hat órára ugyanis meg kellett érkeznem a gyöm­rői egészségházba. Akkor folyt a címervita, illetve a szavazás. Fél hatkor még szavaztam, de 6 óra 1 perckor — amikor létszámellenőrzés volt — már nem jelzett ki a készülékem. Tehát én nem hibáztam sem­miben. távozásomat tudattam dr. Kónya Imrével, az MDF szekcióvezetőjével is. — S miért került Hámori a fó­kuszba? — Ö — ezt többen is tanú­sítják — valóban nyomkodta a mellette lévő üres helyen is a szavazógombot. A sajtópáholy­ból látták, sőt — úgy tudom — fényképezőgéppel is meg­örökítették. — Ha már a elmervita volt po­rondon, ön mire voksolt? — Én a koronás címert tar­tanám elfogadhatónak, erre is adtam le voksomat, annak el­lenére, hogy például Szabad György — szintén MDF-es —, az Országgyűlés megbízott el­nöke a Kossuth-címert java­solta. — Lesz-e folytatása a gombga­te-nek? — Bár a házszabály egye­lőre nem rendelkezik ilyen esetben, de véleményem sze­rint a manipulálónak, de párt­jának is le kell vonni a meg­felelő következtetéseket az esetből. Ez erkölcsi kötelessé­gük. Jó lenne, ha többé nem ismétlődne meg ilyen a Parla­mentben. (Gér) ŐRI ínon Répás Győző felesége a mo­nori ÉKÜ-nél takarítónő, — Néha látom rajtuk, mikor mesélik, hogy egyik osztály­társuk milyen sok zsebpénzzel jár, a másik németbe, vagy olaszba megy nyáron a szülei­vel, szóval látom rajtuk, ha nem is mondják, hogy irigy­kednek, vágyakoznak egy ki­csit. Nekünk legföljebb közös biciklitúrára, strandolásra fut­ja... Igen, mert Répás Győző — Monoron sokan tudják — a he­lyi nagycsaládosok egyesületé­nek titkára. Szabadidejében is a családokért, a gyerekekért próbál tenni valamit. Hiába is kérdezem, miért nem vállal in­kább másod-, vagy harmadál­lást, amivel pénzt kereshetne a saját családjának. — Látni kell azt a sok kis­gyereket, aki hozzánk tartozik, mikor jönnek, együtt vannak. Számomra ezt az élményt nem pótolhatja semmi. Ha külön­munkát vállalnék? Mi jutna akkor belőlem a családnak, a családból nekem? Répás Győző négy testvéré­vel együtt árvaként gyermek- intézményben nevelkedett 11 éves koráig. A felesége is fél­árva volt. Megismerték hát az egyedüllétet, és nem kérnek belőle. A Monori Nagycsaládo­sok Egyesületében persze a há­romgyerekes szülők vannak kevesebben. A mi gondjaink eltörpülnek egy 7—13 gyereket nevelő család gondjai mellett — mondja, s nagy-nagy tiszte­lettel beszél Ordasiné Mankó Jolánról, az egyesület elnöké­ről, aki nyolc gyereket nevel(t) fel egyedül. S mindig jutott ereje mások baján is könnyí­teni ... Most boldogok, mert az egyesület önálló lehetett, a városi tanács 30 ezer forintot adott át nekik, és segítséget ígért a Duna Füszért, a Monor Vidéki meg az Alsó-Tápió Menti ÁFÉSZ. Számítanak a magánszemélyek adományaira is, hiszen azok értékét leírhat­ják az adójukból. — A közvélemény, úgy ér­zem, mellettünk van — mondja Répás Győző. — Látják, hogy nem felelőtlenségből, hanem szeretetből vállaljuk a sok gyereket. Mert csak bennük tudnak megújulni, és talán — megmaradni... Vereszki János Gyomron Emléknap II. Rákóczi Ferencre, a nagy magyar fejedelemre emlékeznek ma. szombaton Gyömrőn. A köz­ség határában mondta el annak idején Rákóczi hires buzdító be­szédét. Ma már nevét viseli a fa­lusi iskola, s egyéb módon Is őr­zik emlékét. Érdekesnek ígérkezik a művelődési házban délelőtt 9 órakor nyíló és 13 óráig tartó ré- gifegyver-bemutatő és csere, amelyre az ország minden tájéká­ról várják a gyűjtőket. Gipszben maradt álmok címmel délután öt órakor képzőművészeti kiállítás nyílik id. Pál Mihály Munkácsy- díjas szobrász posztumusz alkotá­saiból. G. J. Itt a piros, itt a csaló Félbeszakadt színjáték Hárman voltak: két férfi és egy nő. Az országot végigcsal­ták már az itt a piros, hol a piros játékkal, mire Monoron horogra akadtak. Az ember el sem hinné, hogy még mindig akad bőséggel oly mértékig hiszékeny ember, hogy hárman vidáman eléldegélhetnek a be­lőlük kihúzott pénzből. Pedig ennek a hármasnak — egyéb­ként budapesti lakosok— ez volt a fő foglalkozása. Gépko­csit is vásároltak a nyereség­ből, kempingről kempingre, piacról piacra élték világukat. Monoron aztán nem volt sze­rencséjük. Civil nyomozók ké­pében csapott le rájuk a mennykő, pedig akkor még épp hogy csak működni kezd­tek: másodjára jártak a város­ban. Első alkalommal a tere­pet mérték fel: kedvező lesz-e vajon? Ügy tűnt, igen. A soka- dalom óriási, a nyüzsgésben bi­zonyára aratni lehet... Nos, nem lehetett. Alighogy vala­ki feltette ezerötszáz forintját a pirosra — az ő kilétére még nem sikerült fényt deríteni, pedig a pénzét azonmód el is veszítette — máris jöttek a nyomozók, s véget vetettek a játéknak, amelyről minden ép elméjű polgárnak tudnia ké­ne, hogy színtiszta csalás. Be­törők, rablók jönnek — men­nek. Turistvándi és budapesti lakosok felsőfarkasdi „kirán­dulását” tette emlékezetessé a rendőrség. Felsőfarkasdra is eljutott azon az éjszakán a rendőrkocsis járőr. Amikor is azt kellett látnia: a vegyesbolt közelében egy fehér Wart­burgban alszik valaki. Ez volt a figyelő — akinek a rendőrök jöttét kellett volna lesnie, de elszunnyadt. A társaság többi tagja azon kapta magát, hogy a zsákokba rámolt holmikat, italt, kávét, a napi bevételt, s miegyebet bizony már nemigen viheti eladni. E díszes csapat­ról utóbb kiderült: 34 rend­beli betörés van a számláján. Ök vitték el a péteri iskolából a videót, a magnót, sőt az inár- csi templomból ellopott száz­ezer forintos kehely is a rová­sukra írható. —ez Anita segítségre vár Elfogyott a pénz, a türelem Balogh Vincéék hosszú ideje tartó türelme a végéhez köze- ledik. A néhány évvel ezelőtt Monorra költözött család nem s mindennapi kálváriát járt vé- S gig az utóbbi pár esztendőben ^ és hónapokban. Történetüket ^ éppen ezért — úgy véljük — érdemes feleleveníteni. Nos, azzal kezdődött, hogy amikor Monorra költöztek Balogh Vince bement a helyi tanácshoz, és segítséget kért. Legalább egy telket, amin hozzáfoghatnak a családi ház építéséhez. Amikor először ér­deklődött, a belső szobából tó- szóit az illetékes ügyintéző: — Ma nincs félfogadás. Felment a tanácselnökhöz, aki viszont fogadta őt. Végül is kaptak tel­ket, a Detrich-tanyán, Monor második Tabánjában. Ök nem így gondolták, bár a most 35 éves fiatalember sem tagadja meg cigány származását. Fel­épült a ház viszonylag rövid idő alatt, de hamarosan el kellett adniuk. \\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v Az történt ugyanis, hogy Balogh Vince és felesége, va­lamint kislányuk, az akkor 7 éves Anita tavaly az NSZK- ba utazott pár hetes rokoni látogatásra. Senkinek sem kí­vánják azt a tortúrát, amin keresztülestek. Egy reggel ar­ra ébredtek, hogy a kislány­nak bedagadt az arca, gyorsan orvoshoz vitték, majd az am- bergi klinikára, ahol azonnal megműtötték. A diagnózis le­sújtó volt: agydaganat. Mono­ron a Táncsics utcai iskola másodikosai hiába várták vissza a kislányt, helyette csak egy levél jött Németországból, Anitának egyéves tanévha­lasztást kértek a szülők. Anitát az agyműtét után a szemével is megoperálták. Mindez tavaly decemberben történt — szintén Németor­szágban. Egy nap azt mondta édesapjának: „Apu, vigyél ha­za, mert én itt meg fogok hal­ni." Hazajöttek — több mint négy hónapos kintlét után. A Tömő utcába vitték először a gyereket, majd a Központi Ka­tonai Kórház orr-, fül-, gége­osztályára. Vizsgálat vizsgála­tot követett, de javulást nem érzékeltek a kislány állapotá­ban. Közben el kellett adni a fejük fölül a házukat, mert olyan sok pénzt költöttek a gyerekre. Odakinn és itthon is. Márpedig Balogh Vince és fe­lesége nem szeret adósa ma­radni senkinek sem. Most beteg anyósa vigyáz Anitára. Nagy teher a számá­ra is. hiszen leszázalékolás előtt áll. A Puskin utcai ház­ban nagy a szomorúság, mert Anita állapota nem javul. Közben az apa ismét orvos- professzortól orvosprofesszo­rig jár. Senki sem akar nyilat­kozni a valós helyzetről. Ar­ról, hogy van-e remény Anita gyógyulására. Azt, hogy miért sebesedik a kislány szája be­lül. Azt, hogy egyáltalán mi­tévők legyenek. A hat parla­menti párt mindegyikét meg­kereste már Balogh Vince. Mindhiába. .WWWWWWWWVWvW Már a miniszterelnököt, An­tali Józsefet is felhívta telefo­non, de a titkárságról elutasí­tó választ kapott: „Az elnök úr nagyon elfoglalt, nem tud­ja önt fogadni." Mára már elfogyott a pénzük és a türelmük is Baloghéknak, Ennek dacára most ismét azon gondolkodnak, hogy az anyós házánál emeletráépítéssel la­kást alakítanak ki maguknak. Mert abban még reményked­nek, hogy Anita egyszer meg­gyógyul. A legfrissebb hír vele kapcsolatban viszont nem va­lami megnyugtató. Elveszett az a mikrofilm, amit Németor­szágból, az ambergi klinikáról hoztak magukkal. Az édesapa leadta, de azóta sem találják. Pedig ez nagyon fontos lenne a további kezelés miatt. »\\\\\\\\\\\\\VÄ\\M Már-már az összerop­panás határán vannak Ba- loghék. Segítséget várnak vagy a munkahelytől, vagy egy pénzintézettől, vagy bárki mástól. Minden áldozatot vál­lalnak kislányuk gyógyulá­sáért. Akár olyan áron is, hogy nagyobb összegű köl­csönt vesznek fel erre a célra, ígérik, visszafizetik, amint tudják. Eddig sem maradtak adósai az államnak és mások­nak sem. Anita a nagymamá­val tölti a napokat. Még egy allergiás betegség is gyötri őt. Osztálytársai vígan töltik a vakációt. Neki csak a remény marad: Egyszer visszaülhet ő is az iskolapadba, De vajon mikor, melyik tanévben? Gér József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents