Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám

Belvárosi hulladék

Egyre több a hulladék Gödöllő belterületén. Még a helyi pártok háza táját sem kíméli. Több zacskóban még a zöldségek maradványai is ott hevernek az utcán. Ki fogja elvinni?

(Erdőst Agnes felvétele)

Letelepítési alap

Félmillió lehet

Márciusban döntött letelepedési alap létrehozásáról a Gödöllői Városi Tanács végrehajtó bizottsága intézményei felsőfokú végzettségű szakemberellátásának gyorsabb ütemű javítása érdekében. Az alapból támogatás pályázat útján nyerhető. A testület a júniusi ülésen elfogadta a művelődési, ifjúsági és sportosztály előterjesztését az odaítélés feltételeiről, s utasította a szakosztályok vezetőit a pályázat kiírására. A letelepedési támogatás kamatmentes kölcsönként, legfeljebb ötszázezer forinf összegben adható.

Üdülőszövetkezet

Az Aszód területén levő üdülőtelkek tulajdonosai közül többen is szükségesnek tartják üdülőszövetkezet megalakítását. A kezdeményezők szervezőbizottságot hoztak létre, s július 6-án 17 órára Aszódra, a helyőrségi tiszti klubba (Szabadság tér 10.) összehívták az üdülőszövetkezet alakuló közgyűlését.

A szervezők az alakuló ülésen tájékoztatást adnak a szövetkezés céljáról, előnyeiről és működési feltételeiről, rendszeréről.

Külhoni magyarok az Agráregyetemen

Az izgalom három napig tart

A tanév befejeződött, a vizsgaidőszak véget ért, lezajlottak a felvételik is, e héten már csak szegény „úvé- sek” lézengtek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem folyosóin, amikor is a viszonylagos csendbe berobbant egy közel százfős társaság. Külhoni magyar fiatalok, akik közül húsz fő számára az egyetem e tanévtől lehetőséget biztosít tanulmányaik megkezdésére.

Hatvanan Erdélyből érkeztek, a többiek kárpátaljaiak, felvidékiek és délvidékiek. Mindannyian itt szeretnének továbbtanulni, diplomát szerezni, ezért vállalták a majdani otthontól az elszakadást, s a mostani háromnapos felvételi vizsga izgalmát. Merthogy ők ugyanúgy megmérettetnek, mint a mieink, tudásukat ugyanolyan — vagy még nagyobb szigorral — bírálják el a tanárok, hiszen sok a jelentkező, s kevés a hely.

Hogyan is történik majd itt- tartózkodásuk, ki finanszírozza tanulmányi költségeiket? A kérdésre dr. Vinczejjy Zsolt rektori koordinációs titkártól kaptunk választ, aki — talán mert maga is Erdélyből származik — különösen szívén viseli a kisebbségek, így a most érkezett fiatalok sorsát.

— Egy-egy hallgató évi költsége — szállás, koszt, tankönyv, utazás, zsebpénz — 60 ezer forint. Mivel az egyetem képtelen ekkora összeget biztosítani, diákonként kellett szponzorokat keresnünk, akik állják a szükséges költségeket. A szponzorok között cégek éppúgy vannak, mint magánszemélyek, külföldön élők, vagy éppen hazai magyarok. A lényeg: nincs akadálya, hogy a szép ötlet valóra váljon.

Az elképzelés pedig, mint megtudtuk, dr. Kecskés Mihály professzortól indult el még tavaly decemberben. Ö jelezte szándékát az egyetem rektorának, miszerint szeretne 4-5 kárpátaljai magyar fiatalt áthozni, s itt biztosítani számukra a felsőfokú oktatás lehetőségét. Valamivel később az erdélyiek részéről is hasonló igény jelentkezett — ez utóbbi már a Csíkszeredával kötött testvérvárosi kapcsolat jegyében.

— Megfelelő tanulmányi eredmény esetén minden jelentkezést elfogadtunk, kikötésünk csupán annyi volt, hogy az illető saját országa nyelvén és magyarul egyaránt tudjon. Az előszelekciós felvételikre — egyetemünk illetékes képviselőinek jelenlétében — odakint került sor; a tényleges felvételi vizsgákat pedig most, itt teszik le a fiatalok, akik között frissen érettségizettek éppúgy vannak, mint 2-3 éve dolgozók.

— Milyen lehetőség vár azokra, akik pár év múlva itt végeznek majd?

— Az egész akció célja, hogy jól képzett szakembereket küldjünk az érintett területekre. Ennek érdekében szigorú, de szükséges eljárást

választottunk. Valamennyi felvételt nyert diákkal, illetve szüleikkel és két kezessel szerződést köt az illető ország magyar szervezete arra vonatkozólag, hogy a hallgató az egyetem befejezése után visz- szatér szülőföldjére — persze csak ha a politikai helyzet lehetővé teszi —, és minimum öt éven át ott dolgozik, otthon hasznosítja megszerzett tudását. Aki ezt megszegi, annak egy új diák képzésének teljes költségét kell visszafizetnie. A GATE ezenkívül azzal a gondolattal is foglalkozik, hogy olyan szerződést is köt a diákokkal, amelynek értelmében fizetésük három százalékát folyamatosan befizetik majd a külhoni magyarok itteni tanításának segítésére létesített alap javára. Hangsúlyozom: nem egyes személyek patronálása a célunk ezzel az akcióval, hanem a kinti szakember-ellátottság segítése.

S hogy a felvételizőket mi vonzotta ide, hozzánk? A szakma iránti érdeklődés, avagy a menekülés vágya? A kollégium aulájában gyülekező erdélyi csoport vezetője, Hegyi Péter szakmérnök szerint a kinti helyzet lehetetlensége éppúgy szerepet játszott, mint Magyarország szeretete, s az egyetem varázsa. A fiatalok zömmel Csíkszeredáról jöttek — köszönhetően a testvérvárosi kapcsolatnak —, de vannak köztük székelyudvarhelyiek, sepsiszentgyörgyiek, gyergyószentmiklósiak, sőt enyediek is.

— Mind a négyen Gyergyó- ról jöttünk, jól ismerjük egymást — fogadott egy négytagú társaság, két nyurga fiú, s két kedves arcú lány. A fiúk nem először járnak itt, mint mondták, tavasszal már részt vettek egy gödöllői táborozáson. A lányok elszántan közölték: mindent err.e tettek fel, el sem tudják képzelni, mihez kezdenek, ha nem veszik fel őket. Otthon a továbbtanulási helyzet kilátástalan, szüleik is ezt a lehetőséget ajánlották. Hogy szigorú a szerződés? Azon most nem töprengenek. Az első és legfontosabb. hogy bejussanak — a többi ráér ...

— Tegnap érettségiztünk. Ma volt egy írásbelink, holnap lesz egy másik, pénteken pedig a szóbeli. Utána ötnapos országjárásra megyünk, s csak aztán tudjuk meg az eredményt. Nagy stressz. Csak már megnyugodhatnánk...!

Hajtunk nem múlik nyurga fiúk, kedves arcú lányok: mi drukkolunk.

Pillér Éva

Testvérvárosok világszövetségének képviselői Gödöllőn

Csodák pedig nincsenek

Fontosak az államközi kapcsolatok, de a fejlett világban hasonló jelentőséget tulajdonítanak a más és más államokhoz tartozó városok együttműködésének, amely nemcsak kulturális, hanem gazdasági nyereséggel is jár. A franciaországi székhelyű Egyesült Városok Szövetsége a testvérvárosok szervezete bolygónkon. Háromfős küldöttségük magyarországi látogatása keretében a vidéki városok közül először Gödöllőt kereste fel, amely a szervezők, a helyi magyar demokraták sikerének is felfogható.

A hazánkkal történő ismerkedés egyenes következménye annak, hogy a szövetség elhatározta; sajátos eszközeivel is gazdagítani igyekszik a nyugati és a keleti városok közötti együttműködést. Tizenötezer kérdőívet küldtek szét a világba, megtudni, a települések milyen testvérvárosi kapcsolatokat ápolnak, s milyen további terveket szövögetnek. Bár a válaszok értékelésének még csak az elején tartanak, máris találtak húsz olyan települést, amely magyar testvért keres.

Az egész naposra tervezett program első felén vettünk részt, amikor is a házigazdák mellett néhány közeli város, Cegléd, Szentendre, Százhalombatta, Esztergom, Balassagyarmat, illetve a távoli Kisvárán tanácsi, illetve pártképviselői érdeklődtek a United Town Organisation személyiségeitől a csatlakozás lehetőségeiről, meg arról is; Francia- országban és az NSZK-ban hogyan választják az elöljáróságukat a falvak és városok.

Az eszmecserét dr. Gémest György, az MDF gsz elnökségi tagja nyitotta meg a városházán, majd Vass István tanácselnök-helyettes szólt arról, hogy fontos a tapasztalatok gyűjtése, mert csodavárás van Magyarországon. Azt hisszük, hogy más önkormányzati rendszerek könnyen átvehetők, s hogy az áttérést gyors gazdasági fellendülés követi. A következő hetek, hónapok feladata lesz a helyi társadalom felkészítése a már-már megszokott tanácsok utáni világra, valamint közmegegyezés kialakítása a települések főbb teendőiről. Amennyiben ehhez megfelelő testületet választunk, léphetünk arra az útra, melyen néhány év alatt formát nyer az önkormányzat arculata.

Az Egyesült Városok Szövetségéről André Gentil, a vezetőség tagja tájékoztatta a részvevőket. Az UTO-nak háromezer tagvárosa van, kicsik és nagyok, a világon mindenhol. A szövetség munkája nem bürokratikus, hanem lényegre törő. Tudják, hogy a kézzelfogható kapcsolatok a fontosak, ezért arra törekednek, hogy a polgárok, az egyesületek minél közvetlenebb együttműködése tegye élővé a városok testvériségét, ha már egymásra találtak.

gödöllői

Kapják $ adják itt a forintokat

Az UTÓ igen gyakorlatias.

Jól példázza ezt, hogy májusban Venezuelában — ahol ötven év óta először rendeztek szabad helyhatósági választásokat — képviselőik 300 új polgármesterrel találkoztak. Arra voltak kíváncsiak a délamerikaiak, hogyan lehetne jó adórendszert, környezetvédelmet, tömegközlekedést megalkotni. Ismerős kérdések... Novemberben egyhetes szemináriumra harminc város vezetője utazik Európába folytatásként.

Nyugaton sincsenek receptek és csodák, mondta Gentil úr, de összegyűjtik most személyesen is a tapasztalatokat, az igényeket Magyarországról, s készek a konkrét segítségre. (A közelmúltban Rotterdamban 200—200 nyugati és keleti polgármester ismerkedett egymással a szövetség konferenciáján, melyen részt vett — mint lapunkban megírtuk — Fábián Zsolt is, a gödöllői MDF elnökségéből, ö egyengette a küldöttség látogatását városunkban.)

Ulrich Mentz, a németországi Kehl am Rhein város volt polgármestere napjainkban fontos szerepet vállal az Európa Tanács munkájában az ön- kormányzatok szövetségét képviselve. Szakterülete a környezetvédelem. Amikor erről szólt, francia nyelvről véletlenül németre váltott, ezzel akaratlanul is érzékeltetve, mennyire vonzódik hozzá. Fontosnak

tartja, hogy a fejletlenebb országok legalább azokat a hibákat kerüljék el, melyeken a gazdagabbak már átestek.

Nincs élő önkormányzat, ha nem vesz benne részt mindenki az adott településen, és nincs demokrácia sem a polgárok cselekvőkészsége nélkül. Mindenütt az az irányzat, hogy a hatalomra kerülők igyekeznek megerősíteni állásaikat, ezért nagyon fontos az egyesületi hálózat szövögetése. Ezt már André Pinot, a francia Niort város helyettes polgár- mestere mondta el. Hatvanezer lakosú településében 300 egyesület él és virul! Ezek felkeltik a polgárok kezdeményezőkészségét és felelősségérzetét, másrészt munkahelyeket is képesek teremteni.

Az Egyesült Városok Szövetségébe nem nehéz belépni. El kell fogadni az alapokmányt és testvérvárosi kapcsolatokat kell kibontakoztatni. A tagsági díj a bruttó nemzeti termék nagyságától függ, de befizetése nem előfeltétele a tagságnak.

A két francia és a (nyugat-) német Győrben, Debrecenben és Szegeden folytatta magyar- országi körútját. Amit magukkal hoztak, másfajta gondolkodás, mint amit itthon megszoktunk. ök hárman önkormányzó települések lakói és sokat lehetne tanulni tőlük, például diplomatikus fellépésükből. Sokszor úgy éreztem, hazai viszonyaink tükrében, mintha ufóról szálltak volna le az UTÓ képviselői. Pedig csak a szomszédos Nyugat-Európa polgárai, melynek határait szeretnénk az öreg kontinens keleti felére is kiterjeszteni. Ehhez sok hasonló találkozás szükséges.

Balázs Gusztáv

Néhány hete nyílt meg a kistarcsai takarékpénztár, amelyet szívesen látogatnak a helyi polgárok. A kérdés pusztán az, hogy azok vannak-e többen, akik ettől az intézménytől remélnek némi pénzt, vagy akik itt helyezik el összegyűjtött forintjaikat

(Erdősi Ágnes felvételei)

Gyereket nevelni — ennek a világnak ?

Pofonok az élettől

$ A kölykelt védő állatnál s harciasabb a vadállat. El tu^ dók képzelni egy szoptató ^ oroszlánt vagy tigrist, hogyan ^ viselkedik, ha apróságait ve- ^ szély fenyegeti, s ezeknél az $ ösztönösen cselekvőknél erő- S sebbnek csak az édesanyákat, s a gyermekeikért harcoló asz- ^ szonyokat ismerem.

Kopogok a ház ajtaján. Válasz nincs, hát belépek. A három gyermekét egyedül nevelő anya áll velem szemben.

— Jó estét kívánok. Tudom, egyedül neveli a gyerekeket, szeretnék önnel beszélgetni.

Még a kilincset el sem engedtem, már jött is a hangos elutasító válasz. Könnyebb lenne az íráshoz szokott kéznek portrét festeni az eltorzult és felháborodott anyaarcról. mint e sorokat leírni.

— Írja meg! Szültem hármat, de bánom! Egyet sem kellene a mai eszemmel! Húsz évet robotoltam az egészségügyben, nem tudom, hány újszülött életbenmaradásánál segédkeztem. Bűn volt! Érti, bűn! Ennek a világnak? Minek? Mire? Mi vár itt a jövő nemzedékére? — kiabálja. Ki fa- kadásán látszik nem’pillanatnyi rettenetes állapotban van.

Még néhány szó, aztán megengedi, hogy leüljek és beszél, beszél, mint aki régóta csak a három aprósággal tudott eddig kommunikálni és jó most kiöntenie a búját.

— Elegem van mindenből, torkig vagyok a rendszer adta szabadsággal és segítséggel. Budapestre utazgattam minden áldott nap. Húztam a gyerekeimet bölcsődébe, óvodába, a harmadikat cipeltem a hasamban. Elhittem, én hülye, hogy aki dolgozik, kitart és akar valamit, egyszer még viszi valamire. A munkahelyemen kellettem, de aztán valaki másnak kellett a hely. Nem számított a három gyerek és az sem, hogy táppénzre, gyesre nem mentem.

— A családom szétesett, ez is a rendszer hibája. A férjem a gimnázium legjobb tanulója volt. Akit korrepetált, a bukottakat, felvették a jogra, őt nem, mert nem volt mögötte párttag apa vagy anya. Megkapta az első pofont. Aztán jött a többi és szépen az alkohol, amely vigasztal, feledtet. Széthullottunk, maradtam a

gyerekeimmel. Hogy el tudjam őket tartani, állandóan pluszmunkákat kell vállalnom.

— Emlékszem, apám mesélte, elvették a pékségét, aztán lecsukták. Hibáztatom őket, hogy ezek után ’56-ban miért nem mentek el. Mire vártak? És kérdezem, mire várok én? Miért szültem a három gyereket? Magyar vagyok, itt kellene jól és nyugalomban élni, ha már ennyit dolgozom.

— Szomorú, hogy egyre betegebb lesz az ország. Ennyi elkeseredett, életunt és alkoholista soha nem volt Magyar- országon. Az államosítások és beszolgáltatások idején sem roppantak így össze az emberek. S ami a legszörnyűbb, ha valaki nagy bajban van, nem tud hová menni. Jómagam sem tudok időnként kihez fordulni. Ha lenne egy hely, ahol az ember, ha úgy érzi, nem bírja tovább, eltölthet egy napot. nem következne be annyi tragédia. Minden kultúror- szágban van ilyen. Bemegy az idegileg kiborult, álomra hajtja a fejét és reggel esetleg másképp lát mindent, talán visszajön az életkedve.

— A gyerekeit egyedül nevelő .szülőknek az anyagi gondokon túl még számtalan problémájuk van. Főleg ha nem kapnak még tartásdíjat sem. Enni kell a gyereknek, ruha is. a könyveket meg kell venni az iskolába, és ehhez pénz kell. Nem is kevés, s pluszmunka, ablakpucolás és ilyesmi.

— Sajnos nálunk éveken át folyt, de még most is folyik a hatalmi és a zsebharc. Nem állt meg a változások ellenére. Ebben a hazában az érvényesült és érvényesül, aki könyörtelenül letapos másokat. Ez egy csürhe, nem társadalom. Hiába fordul a védtelen anya a rendőrséghez, ha fojtogatják. ott is széttárt karral azt a választ kapja; asszonyom, nem őrizhetem önt. Ez igaz, de olyan társadalom kellene, ahol a gyerekek békében, egészséges testben és lélekben nőnek fel. S apák kellenének hozzá, akik nincsenek kiborítva, nem nyúlnak a pohár után. Változást nem látok, kilátástalan és elkeseredett vagyok — sóhajt- ja.

Árvái Magdolna