Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám

Be nem ismert bűneseteit Álarcban érkezik R Ahogy hallom, a sajtói mostaniban olyasmiben Is hlbáztat- S Ják. miszerint a bűnözés növekedését a rendszerváltással ösz- S szefüggésben próbálja láttatni. Fájó, hogy a puszta tények § közreadását ma sem tekinti mindenki erénynek, körüllengi R azt a krónikus gyanakvás. A helyzet mindenkori megítélése R szempontjából nagyon lényeges az, hogy beszélünk-e öszin- S tén gondjainkról. lgyekszünk-e azokat megoldani, vagy hall­« gátunk róluk. Elvileg semmi nem indokol­ja, hogy kriminalisztikai szem­pontból a jelenlegi állapotok felvázolását a múlt dicséreté­re használjuk. Ezelőtt is jócs­kán éltek köztünk bűnözők, egyszer-egyszer megbotlott emberek, csak talán kevesebb- szer emlegettük őket. De a bűnügyi krónikában regiszt­rált arányok aggasztó változá­sát egyszersmind tudomásul kell venni. ITT ÉS MOST Ügy a 60-as évek vége felé két és félszáz bűneset került a nagykőrösi nyomozók asztalá­ra, 1988-ban 522, ’89-ben 672, tavaly pedig közel 900 ügy végére tettek pontot. Idén már 840-nél jár a nyomozói kezde­ményezés. Nem puszta szójá­ték tehát, ha Orbán László százados, a városi rendőrka­pitányság bűnügyi csoportve­zetője, a régi szép időkre da­tálja nyomozói pályafutásának kezdetét. Azóta legalább há­romszorosára gyarapodtak a vonzáskörzet fekete ügyei. Amikor egy-egy konkrét eset­nek a feltárásához hozzálátnak a nyomozók, előfordul, hogy a végére úgy elszaporodik, az az egy, mint az üregi nyúl. Múlt évi példát véve illusztráció­nak; akkor 501 ügyet vettek kezükbe, és az előbb említett 672-re derült fény, a kiinduló esetekkel összefüggésben. Te­hát minél több eljárás, annál jobban gyarapszik az eset­szám. Minden okunk megvan arra, hogy aggódjunk a város és környéke közbiztonságáért. Legfőképpen amiatt, hogy a bűnüldözés ereje mind hu­mán, mind technikai vonat­kozásban arányosan gyengül, hiszen a feltételek nem sokat javultak az elmúlt 15-20 esz­tendő alatt. S noha a nemzet­közi jogalkotásról mértéket vevő új felfogású büntetőel­járással egyet kell érteni, az is tény, hogy annak egyes ele­mei itt és most komoly ter­hekkel tetézik a nyomozati munkát — mondják rendőri körökben. Önök hogy látják? — A beismerő vallomás problémáját említhetem, ez a mozzanat mindig óriási előbb- relépést jelent a nyomozónak, a bizonyításban — sorolja Or­bán százados. — Beismerő val­lomást ezelőtt sem volt köte­les tenni a gyanúsított, a vál­tozás most annyi, hogy ezt a jogát írásos formában is tuda­tosítani kell, nevezetesen: az eljárás bármely szakaszában megtagadhatja vallomását. Ez­zel élnek is a gyanúsítottak, roppant megnehezítve és idő­ben elnyújtva egy-egy ügy le­zárását. A már a közvéle­mény által is megismert bú- torlopási eset tisztázása — de mondhatnék mást is —, ugyan­csak beismerés híján vált ne­hézkessé. Az igaz, hogy az il­lető személye áttételesen függ össze a cselekménnyel, így, no­ha a kép lényegében összeállt, nem tudni, hogy a bíróság megelégszik-e a rendelkezésre álló adatokkal, vagy további bizonyítást kér. Hetek, hóna­pok múlhatnak egy beismerő vallomáson... HETEK, HÓNAPOK — Ami pedig, gondolom, nyomszegény területen lenne nagyon fontos. — Így van, sajnos éppen a leggyakoribb bűnesetek, a va­gyon elleni cselekmények so­rán kerülünk ilyen helyzetbe. A képlet mondhatni szokvá­nyos. Tanya- és lakásbetöré­sek, éjjel, álarcban, ágyból ki­Többen le akarták beszélni Megunta az intrikát Népgazdaságunk talpra ^ állásához szakértők szerint ^ szükséges a vállalkozó szel- R lem feléledése, jelenléte. R Városunkban Is tapasztal- R hatunk különféle szárny- ^ próbálgatásokat egy tisztes ^ megélhetés reményében. ^ Felmerülhet a kérdés, hogy & a jelen körülmények meny- § nyíre segítik egy-egy el- r képzelés megvalósulását. ^ Molnár Zoltán rádió-tv ^ műszerész nem túl régen lépett a vállalkozók tábo- s rába. — Milyen előzménye volt a választásnak? — Műszaki érdeklődésem korai eredetű. Az akkor még kezdetleges kis műhelyemben szinte mindig szerelgetéssel töltöttem szabadidőm jó ré­szét. Az egyre többféle tele­vízió, rádió, magnó megjelené­sével érlelődött meg a szán­dékom, hogy ezek értő meste­révé képezzem magam. Az érettségi után Budapesten két­éves magas színvonalú képzés keretében sajátítottam el a számomra egytre vonzóbb szak­mát. Dolgoztam Cegléden és Kecskeméten, majd tíz évig a gépgyártó- .szövetkezet szervi­zének alkalmazottja voltam. — Személyes okok vagy csak az önállósodás lehetősé­ge érlelte meg lépésváltását? — A személyes ellentétek kiéleződésével egyre elvisel­hetetlenebb volt számomra is a munkahelyem légköre. A mi aprólékos, sok türelmet, fi­gyelmet, udvariasságot igény­lő munkánkat erősen gátolta az állandó intrikus hangulat. Az üzletvezetés, a szolgáltatás érdekében tett javaslataink rendre süket fülekre találtak az illetékeseknél. Végül a tarthatatlan helyzetet jól jel­lemzi, hogy velem együtt egy másik ismert kollégám is a tá­vozás mellett döntött. Jól át­gondolva mindent, az újrakez­dési kölcsön lehetőségével élve tava'y december óta kisiparos­ként dolgozom. — Mit tapasztalt, nehéz vagy könnyű ma vállalkozás­ba kezdeni? — A saját gyakorlatom azt mutatja, hogy az ügyintézés ma még nehézkes, hosszadal­mas, és igen sok utánjárást igényel. A négy évig kamat­mentes 300 ezer forintos újra­kezdési kölcsönhöz kezes és anyagi fedezet szükséges. Ne­héz volt elintézni, hogy ebből az összegből egy kedvezmé­nyes lehetőség kihasználásá­val szállításra is alkalmas gépkocsit vehessek. Érdekes, hogy itt helyben többen az il­letékesek közül lebeszéltek a vállalkozásról, holott ma az ember biztatást várna el. Bi­zony szokatlan volt, hogy időnként rámenősnek kellett lenni az ügyek intézésében. — Mire futotta még ebből az összegből? — A körülbelül 1140 ezer forint készpénzemen műszert és anyagot vásároltam még. Az évekkel ezelőtti folyama­tos műszervásárlásaim és ez a kiegészítés biztosítja a jó színvonalú munkához a felté­teleket. Az anyagbeszerzés egyre nehezebb lesz. Budapes­ten, Szegeden, Szolnokon, Kecskeméten vannak „hasz­nálható” kapcsolataim. — Milyen munkákat tud fel­vállalni? — Javítok fekete-fehér, szí­nes Videoton, Orion típusú té­véket, rádiókat, rádiós magnó­kat, autórádiókat, lemezját­szókat. A nagy bécsi bevásár­lási láz sokféle típusú, nem mindig márkás készülékeinek javítása kellő dokumentáció és alkatrész hiányában egyéni megoldásokat, ötletességet is megkíván. A tulajdonos mű­ködő készüléket, elfogadható javítási költséget és gyorsasá­got vár. A gyors, pontos, mi­nőségi munka, az udvarias magatartás a legjobb ajánlóle­vél — ezt vallom én. örvende­tesen folyamatosan van mun­kám. Gyakori továbbképzései­men szerzett sokoldalúságom, most úgy érzem, eredménnyel kamatozik. Sx. J. a tolvaj ugró idős sértettek. Sokszor valamirevaló személyleírás sincs. Félreértés ne essék, nem az állampolgári jogok ki- szélesítése a baj, hanem az, hogy apparátussal, techniká­val nem lehet ellensúlyozni az így megnövekedett terheket, legfeljebb toldozgatásra fut­ja. Csoportunk ugyan 5-ről 7 főre nőtt, ám ennek jószeré­vel a duplája kellene, no és évekbe kerül, mire a fiatal kol­légák nyomozóvá érnek. Arról már nem is beszélek, hogy az egy gépkocsin most már még több ember osztozik. A belte­rület védelmére újabb opera­tív biztonsági lépéseket tet­tünk, a fogdaőri szolgálat be­vonásával, de ennél többet már tényleg nem képes elvi­selni a kapitányság állomá­nya. ELVI KÉRDÉS ' — Az amnesztiarendelet ho­gyan érinti a várost? — Aggodalmat okoz, mint mindenütt, de hatását nem le­het megjósolni. Nincs értesü­lésünk arról, hány helyi ille­tőségű elítéltet érint. Eddig 5 személy jelentkezett szabadu­lólevelével. — A bűnügyek megoszlása hogyan alakul mostanában? — A vagyon elleni cselek­mények magasan az első he­lyen vannak. Az utazó bűnö­zés rendkívül nehéz helyzetet idéz elő, amíg 20 éve száz ügy­ből 35-40 volt az ismeretlen tettes, most mintegy 80 száza­lékos az arány. Reméljük, hogy o számítógép, amit nem régen kaptunk, jelentősen megkönnyíti majd a bűnügyek feldolgozását. A súlyos sze­mélyellenes bűnesetek kétsze­resére nőttek, szomszédi ve­szekedések szülik. A kocsmai verekedések pedig mintha ki­mennének a divatból.' — Az úgymond állampolgá­ri szerveződések életre hívását — gondolok itt a vagyonvéde­lemre — kezdeményezik-e? Másfelé komoly fejlemények­ről hallani. — A rendőrség nem kezde­ményezhet, ez fontos elvi kér­dés. Kizárólag a polgárok szán­dékára kell és szabad hagyat­koznunk, de nagyon szeret­nénk, ha nálunk is elindulna az úgynevezett vagyonvédelmi csoportok szervezése. Egyéb­ként felvetették már ezt az igényt a lakosság köréből, és itt szeretném elmondani, hogy minden tőlünk telhető segít­séget megadunk hozzá. My. J. Ügymenetek és törvények Értékén kezelt tudással Az ember hajlamos arra, hogy a különböző hivatalo­kat egy kalap alá sorolja. Mert például egy birtokvi­tát el lehet dönteni szak- igazgatási szerv, azaz taná­csi közbeavatkozással, de bíróságon is. Aztán ha tett- legességre kerül sor, a rendőrség segítségére is szükség lehet. Nagykőrösön a legtöbb ki­fogás a rendőrséget éri, de azt is tegyük hozzá, az önbírálat­ban is a rendőrök állnak az élen. Világosan rámutatnak saját munkájuk fogyatékos­ságaira, illetve arra a méltat­lan harcra, amelyre a techni­kai körülmények elképesztően alacsony volta kényszeríti őket. Tény az is, hogy a de­mokratizálódás, az emberi jo­gok rangon való kezelése sok­sok keserű pirulát hozott —, most legutóbb az amnesztia- rendeletef. Ezt tulajdonképpen a társadalom egyáltalán nem kívánta, de benne volt a le­vegőben. Mondhatnánk, hogy a demokráciának ára van. Igen ám, de ebbe az is bele­tartozik, hogy a rendőröket meg kell fizetni, olyan autót adni alájuk, amivel utol is le­het érni a bűnözőket. Sokan a városi ügyészség és bíróság munkáját is kifogá­solják, pedig jószerivel a mun­ízes falatok Ügy tűnik, az idén a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ meg is nyerhetné a fogyasztók által később ki­írandó, ki jár többet a ked- vünkben-versenyt. Arról van szó, hogy fél­sertések rendelhetők meg Nagykőrösön a Kecskeméti úti 78. számú boltban, hét­fő, kedd és szerdai napo­kon. Az ár így kilogram­monként 166 forint. Aki csal: egy kevéske számítást is végez, rájön, hogy a 20-23 kilogrammos bontott áru mennyi finom falatot is tartalmaz — combot, olda­last, lapockát, tarját —, hogy csak a legízesebb fala­tokat soroljuk. S persze az se ijedjen meg, aki nem tudja, ho­gyan viszi haza a fél disz­nót. Akár a húsüzemi szak­emberek, akár / az eladók pillanatok alatt, a háziasz- szonyi igényeknek megfele­lően. felvágják a darabokat, s már lehet is feltölteni otthon a hűtőládát! pr 'i v-w . -, ««w-r- »-*•*!« Lakatos Mihály azt mondta annak idejcm ha egyszer kisgépke­reskedést nyit, boltjában ismeretlen fogalom lesz a hiánycikk. .Komolyan gondolta a dolgot, mert el kell ismerni, hogy üzlete jól el van látva. Mindenféle apró munkagép, és alkatrészek megtalálhatók ott, a fillérestől a sok ezer forint értékűig. Új­donságot is említett a boltos, a SLICK nevű adalékanyagot, ami csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, növeli a teljesítményt, és a környezetet kíméli. Legutóbb a rotációs kapák próbáját vettük képre, jobb oldalon a kereskedővel (Varga Irén felvétele) kájukat mentegető indokok semmiképp sem kisebbek, mint az elébb felsoroltak. Egy­szerűen tény, hogy a köz­jegyzői munkát nem fizetik meg. A városban működik ilyen hivatal, de a vitás ha­gyatéki ügyekben ma is Ceg­lédre kell menni. (Hétfőnként van ott félfogadás.) A bíróság — mint az országban minde­nütt — zsúfolt, de előfordul, hogy egy-egy tárgyalást az ál­lampolgári fegyelem — vagy inkább fegyelmezetlenség — miatt kell elnapolgatni, ha nem jelenik meg a tanú, az ellenérdekű fél, és így tovább. Persze miért is ne lenne javaslat az egész ügymenet átalakítására? Sokan emlé­keztetnek rá; a különböző hi­vatalos dolgokat lehetne egyet­len helyen ügyintéfzni. Például az ősztől amúgy is átalakuló mai tanácsok utódhivatalai­nál. Ott lehetne kiadni a sze­mélyi igazolványtól az autó forgalmi engedélyig vagy az útlevélig szinte mindent, s nem kellene költséges, külön nyilvántartásokat vezetni. Ugyanez igaz lehetne a sza­bálysértésekre is, de megint mások azzal érvelnek, az ilyes­fajta módosításokhoz annyi törvényt kell megváltoztatni, ami a. mai, vitatkozó parla­mentnek vagy egy évig mun­kát adna. S persze oda kell figyelni az átlagemberi véleményekre is. Többen állítják, kevesebb be­törés lenne, ha a városi pénz­intézetek a nagyobb kifizetése­ket zárt ajtó mellett, vagy va­lamiféle fülkében végeznék, mivél a mai rendszer mellett akárki megfigyelheti, ki vesz fel nagyobb pénzt, ki vált va­lutát. Aztán olyan réteg is akad, akit a közvetlen haszon, a gyakorlatiasság vezérel: szi­vattyút, az éltető vizet adót lopnak zártkertekből, s velük szemben tulajdonképpen szin­te nincs szervezett erő. (A né­hány mezőői; nem tekinthető annak.) S hogy mi lesz a megoldás? Az a bizonyos, oly sokszor em­legetett rendszerváltás? Talán. Hiszen kívánságlistát ezer meg ezer dologra be lehet nyújta­ni. Értékén kell kezelni a tu­dást — talán ez az első alap­elv, megtámogatva a törvé­nyességgel, de az átszerkesztett törvények, az egyszerű halan­dó számára is azonnal felfog­ható és mindamellett gyors ügymenet összekapcsolásával. B. O. Megkezdték az értékesítést Árpa, majd szalma Az aratással egy Időben megkezdték az őszi árpa ér­tékesítését az Arany János Tsz-ben. A Törteti úti magtár­ban ki-ki igénye szerint vásá­rolhat a szemes terményből, mázsánként 680 forintos áron. A búza betakarítását körül­belül két hét múlva kezdik el. Attól kezdve szalmával is ki­szolgálják a tarlókon a gazdá­kat. A hírek szerint idén is je­lentős mennyiségű alomnak valót dob piacra a szövetkezet. Egy emlékezetes meghívás Kétszeres boldogság volt T? z a pár sor mindenkinek szól; azoknak elsősorban, akik eljöttek engem meghall­gatni június 5-én, az ünnepi könyvhét utolsó napján, egy szép, emlékezetes keddi napon, és azoknak is, akik nem jö­hettek el, de akikről tudom, hogy olvasóim. Hiszen min­den nagykőrösi olvasóm nevé­ben érkezett az a levél, még április közepén, amiben meg­kérdezték, hogy „eljönnék-e a könyvhéten egy-két találkozó­ra”. Mert, amint azt a Halmi Ildikó könyvtáros által írott levélből kiolvastam, sok olva­sóm van, sokan szeretik a ta­valy megjelent a „Széchy Má­ria, a fekete rózsa” című re­gényemet, s kíváncsiak rám. Nosza, ilyen kedves invitá­lásnak nem lehet ellenállni, le­vélváltások következtek, prog­ramegyeztetések, sail könyv­heti találkozómból háromra Nagykőrösön, illetve előtte délelőtt és délután Kocséron és Nyársapáton került sor. Bevallom most, utólag, hogy mindig izgat a meghívások mögött lapuló valóság. Miért rám gondoltak az olvasók és persze a könyvtárosok? Aján­lott valaki, talán egy másik város könyvtárosa, aki már hallott engem beszélni. Itt is megkérdeztem a kocséri és nyársapáti találkozók után a Szabó Károly városi könyvtár igazgatói irodájában Szivák Ágnestől és Halmi Ildikótól. Miért engem hívtak? Ki aján­lott? — A könyvei — Jött a fe­lelet. — Hogy sokan olvassák és szeretik a könyveit, fiata­lok és felnőttek egyaránt. A könyvhétre megjelent Ta­tárcsillag c. könyvemet még nem ismerhették, de úgy lát­szik, előző regényeim utat ta­láltak a szívekhez. De hiszen éppen erről beszéltem június elsején Zalaegerszegen, a me­gyei könyvhét megnyitóján, hogy mit ünnepiünk ilyenkor. Az írókat? Ugyan! A könyvet? Persze, a könyvet is. Hát ak­kor? Csakis az olvasókat. Hi­szen mi lenne az író olvasó nélkül? Semmi. És este hat után elkezdődött a találkozó. Mennyien lehet­tünk? Ilyenkor nem tudok szá­molni, nézem a szemeket, ki- érzem belőlük a várakozás tü- zét. Tele volt a könyvtár. A jó közönség mindig inspirál. A jó hallgatóknak érdemes be­szélni. Hiszen azért ül be min­denki, hogy élményt kapjon. Nem azt, ami a könyvekből kiolvasható. Hanem valami mást. A közvetlen élmény ha­tásánál nincs nagyobb egy író­olvasó találkozón. Nem minden író tud jól is beszélni. Én szeretem az olvasókat. Sze­retek beszélni. Élményt adni. Felkelteni a figyelmet. Szere­tem és akarom megnevezetni a közönséget. A történeteim­mel. Persze könnyű nekem, meséltem ott is, a könyvtárban is (ugye, kedves olvasóim), hi­szen az oroszlán jegyében szü­lettem. És az oroszlánok szere­tik a társaságot- Szeretik a kö­zönséget. Mondtam is, én most kétszeresen boldog vagyok. Utánzásaimról mindig be­szélek. Aki történelmet ír, an­nak be kell járnia színhelyeit, a történelem színpadjait. A látvány semmivel nem pótol­ható. Meséltem erről. De köz­ben az egyik idősebb hölgy ol­vasó felkiált: — Én ismerem magát. Ugye, a felesége a kedves Sárika? Hát persze, emlékszik, együtt voltunk egy IBUSZ-úton 1960- ban... — Énvelem meg Bokhará- ban, Szamarkandban, Alma- Atában... — mondja egy fér­fi. S én ilyenkor mindig meg­állapítom, hogy milyen kicsi a világ. Csakugyan, Kleinné ked­ves útitársunk volt Lipcsében, Drezdában, Prágában és Egre­si Tibor 1982-ben Közép- Ázsiában... Amikor vége volt a találkozónak, persze hogy verses dedikációk kerül­tek könyveikbe (és milyen so­kan jöttek, jelentkeztek dedi- kációért), és maradnunk kel­lett. Mert a kérdések felzápo­roznak ám. Hiába mondtam, hogy fél nyolckor kezdődik a Tv-híradó (és az nekem, ha otthon vagyok, mindig szent), senki sem mozdult. Hattól ne­gyed kilencig a kitartottak kedves nagykőrösi olvasóim. Csak amikor elfogyott a kér­dés, elfogyott a szó, akkor bú­csúztunk. Hogy én mekkora élményt adtam olvasóimnak, nem tu­dom lemérni. De hogy úgy jöt­tem el Nagykőrösről, hogy szép este volt, az bizonyos. Ajándékokkal megrakodva tértem haza. Elhoztam magammal a könyvtár név­adójáról készült irodalmi arc­képet, Szabó Károly pályaké­pét, kaptam jó néhány ex lib­rist, s hagytam magam után (viszonzásképpen) sok-sok ver­ses dedikációt. Az egyiket vé­gezetül ideírom. Ez az Arany­tányér c. önéletírási kötetem­be került. íme: „Aranytányé­rom / úgy viszem, / hogy ben­ne van / az én szívem, / Árany- tányérom / úgy adom, / hogy benne / kitárulkozom.” Takács Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents