Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
A málnaszed# Ezekben a napokban, amikor a nagy hőség gyorsan érleli a pirosló málnaszemeket, minden kézre szükség van (Erdősi Ágnes felvétele) Munkában a gyakorló rendörök Besurranó lakásfosztoóatók A közrend, a közbiztonság egyre romlik, a lakosság aggódva figyeli a különböző híreket, s néhányukban, azt hiszem, kétségeket ébresztett a közelmúltban érvénybe lépett amnesztia. Ám ha az aktualitásokat vesszük számba, mindig van téma, ha az ember felkeresi a rendőrkapitányságot; így tudtuk meg, hogy június 18-án megkezdték munkájukat Vácon és a körzetben a gyakorló rendőrök, és sajnos az évek óta visszatérő bűnözés — az utazó bűnözök részéről — a málnaszezon beindulásával is megkezdődött. A Váci Rendőrkapitányság vezetője, Boros Zoltán rendőr alezredes többek között a bevezetőkben említett témákról adott részletes tájékoztatást. — Az amnesztiarendelet életbelépésével kapcsolatban pontos infomációkkal nem tudok szolgálni, nem tudjuk még, hogy Vác város területén és a környéken összesen hány főt érint ez. Azt azonban tudjuk, hogy a váci, illetve a márianosztrai büntetésvégrehajtó intézetből 149, illetve 12 ember tekinthető azonnali szabadultának. Azt sem tudjuk, hogy ez a bűnügyi helyzetet mennyire befolyásolja majd, ám arra számítunk, hogy valamilyen mértékben meg fog nőni a bűncselekmények száVÁCI viwiia A grófnő koporsója Felirat a fémlapon A gépet már leállították, de a motor még dohogott egy ideig. Néhányat prüszkölt, aztán már csak a forró olaj szaga jelezte, hogy eleven és „élő” szerkezet pihen a szilfák alatt. Keskeny árkot ásott a gép, gázcsövet vezettek Gödön, a valamikori kastély parkján át. Néhány ember leugrott az árok aljára, a végső igazítást akarták ásóval elintézni. Megszokott, szapora ütemben surrantak a szerszámok, amikor az egyik megtorpant, akadályba ütközött. — Hé! — kiáltott az ember —, itt van valami! Először csak egyik sarkát látták a fémkoporsónak. Az óvatos mozdulatok nyomán teljesen feltárult a fedél. Valaki letépett néhány leveles gallyat, lesöpörte a fémlapot és kiolvashatták az ötvenhárom éves, arany- betűs feliratot: „özv. Nemeskéri Kiss Pálné, élt 72 évet.” Később már rendben ment minden. A gödi Du- namenti Tsz dolgozóinak gyakorlatuk van hasonló történések intézésében. Többen írtunk már a régi gödi földbirtokosok nevezetes elődjéről. Nemeskéri Kiss Miklósról, Kossuth diplomatájáról. akinek levelezését éppen egy hétköznapi munka során találták meg. Az is emlékezetes, amikor a világhíres Kincsem versenyló minden trófeáját — többkilónyi aranykupát, érmet és szelencét — találták meg alapásás közben húsz évvel ezelőtt... A koporsót kiemelték, s hatósági segédlettel, méltó helyre szállították és a még élő családtagok gondoskodására bízták a maradványokat. Szapáry Vera grófnő végső nyugalmat talál, porai csendességben pihenhetnek. Az a valamikori gyönyörű kontesz volt ő, aki főrangú családjából kiszakadva Nemeskéri Kiss Pálhoz kötötte életét 1883-ban, aki középnemesi származású volt ugyan, de szerepe az ország életében ettől kiemelkedőbb volt. A gödi család országos szerepe Trianon után leszűkült Pest megyére. Ezerötszáz holdjukkal középbirtokosok voltak csak, de a modern magyar vadgazdálkodás megteremtése náluk nélkül elképzelhetetlen" lenne. A két utolsó Nemeskéri édesanyja, Vera grófnő nevét mindenki megtalálhatja, aki Váe művelődésének, kulturális életének valamikori morzsáiban kutat. Tragor váci múzeumának alapítástól kezdve pártolója és támogatója lett, s nem volt olyan jelentős esemény a városban, ahol a felsoroltak nevei között ne bukkanna elő Nemeskéri Kiss Pálnéé. Együtt Rudnaynéé- val és a csörögi Kovách Elviráéval. Ök hárman azok közé a nagyasszonyok közé tartoztak, akik nevezetes férjeik mellett családi biztonságot nyújtottak, nem számítva az utókor elismerésére. Nem kapta meg ezt Vera grófnő sem! 1944 végén a parkban, közel a családi temetőhöz, munkaszolgálatosok ásták a tankcsapdát, az Árpád-vonal erre vezető, mély árkát, ami egy napig sem tarthatta fel a rohamozó harckocsikat. 1945 tavaszán katonák dúlták fel a sírokat, s a vandalizmusnak éppen a grófnő esett leginkább áldozatul, amikor koporsóját kirabolták és a mély árok fenekére vetették azt. Az árkot később betemették. A rablás nyomára most derült fény, amikor az ónkoporsó oldalán, a felirat mellett kitekeri« tett a két oroszlánfej, győzedelmeskedve a gyalázat felett! Ügy hiszem, e késői engesztelésre igazolást adhat a Szapáry-címer, ahol a pajzson felemelkedő női alak egyik kezében három rózsát tart. Rózsát, ami a magyar szimbolikában az örök élet egyik jelképe ... Az eseményhez csak ezt fűzhetném; bárha minden gazdaság annyit törődött volna működési helyének múltjával, mint a gödi! ök a régi birtokos családban olyanokat becsülnek, akik formálói voltak a haza történetének. Csankó Lajos ma. De az nem biztos, hogy az a szabadultaknak róható fel. — Minden esztendőben megjelennek Vácott a gyakorló rendőrök. Idén is számíthatunk rájuk? — Igen. Június 18-ával beindítottuk a szokásos gxjakorló rendőrőrsöt, húszán érkeztek a területünkre, többségük nem ismerős ezen a részen. Működési körzetük elsősorban a városra, Örbottyánra, Sződliget- re. Verőcére, Kismarosra, Nagymarosra, Zebegényre terjed ki. Jelentős javulást várunk a- gyakorlóőrs beállításával a felderítésben és az állampolgári fegyelem megszilárdításában a közbiztonság, a közlekedés területén. Ez nekünk nagyon sokat jelent. Persze, az elmúlt években gond volt az állampolgárok részéről, hogy a városban végighaladva több helyen ellenőrizték őket, most ezt elkerülendő, nem csak a város területén dolgoznak. De szeretnék egy tévhitet eloszlatni: nem gyakorló rendőrökről van szó, hanem a gyakorlati idejüket töltő rendőrökről, akik az alapfokú rendőr tiszthelyettesképző iskola oefejezését követően munka közben bizonyítják be azt, miként sajátították el a tanultakat. Az előzetes tervek szerint ezek a rendőrök augusztus végéig lesznek nálunk, utána mennek vissza az iskolába vizsgázni, majd mindenki a saját területére lesz beosztva. — Egyre többet hallani arról, hogy polgári személyek egy-egy községben szerveznek éjszakai őrjáratot. Területünkön van már ilyen? ■— Ez nem jellemző nálunk. A megyében, tudjuk, több helyen szerveztek polgári védelmi őrséget, területünkön még nincs ilyen. Évekkel ezelőtt ugyan volt Nagybörzsönyben, ám az is megszűnt. Kezdeményeztük, hogy a hétvégi házaknál alakuljanak Verőcétől Zebegényig, de a szervezésünkre, felhívásunkra nem volt reagálás a hétvégi házak tulajdonosai részéről. Hiába szeretnénk polgári védelmi őrségeket, ennek a szervezeti formái nincsenek kialakítva, tehát gyakorlat sincs. Reméljük, hogy a közeljövőben sikerül valamilyen módon, valamilyen formában ezt megoldani, mert a társadalmi védekezésnek előtérbe kell kerülnie. A rendőrség teljes egészében ezeket a feladatokat nem tudja felvállalni. Előbb-utóbb azonban meg kell alakítani a profi rendőrséget, hogy feladatainkat maradéktalanul végre tudjuk hajtani. — Van-e olyan egyéb téma, ami aktualitását tekintve a lakosságot érinti és veszélyezteti? — A málnaszjezon beindulásával várható a málnatermelő községekben — az elmúlt évek tapasztalatai alapján — az utazó bűnözök megjelenése. A szezon idején majdnem üresek ezek a falvak, hiszen az emberek nagy része a málnaföldeken tartózkodik. Ezt kihasználva a bűnözők, ablakon, ajtón keresztül behatolnak a lakásokba — nincs nehéz dolguk, hiszen legtöbbször a küszöb vagy virágcserép alatt megtalálják a kulcsot —, és a házban található nagyobb ösz- szegü készpénzt eltulajdonítják. Az első besurranó lopás már a közelmúltban megtörtént Kosdon, ezért szeretnénk felhívni az emberek figyelmét, hogy óvatosabbak legyenek, vigyázzanak értékeikre, főleg az otthon lévő készpénzre. A kapitányság vezetőjétől megtudtuk, hogy nemrég megújult a fogda, kulturáltabb körülményeket teremtettek az előzetes letartóztatásban lévőknek. A Széchenyi utca lezárásával kapcsolatosan pedig, a Marx teret érintő forgalmi változások megsértőivel szemben egyelőre türelmesek. E!ső alkalommal figyelmeztetésben részesítik a szabálysértőket, büntetni csak a kirívó esetekben fognak a rendőrök. Halász Erzsébet Lehet, hogy maradnak? Még mindig csak félig álldogálnak a Pest Megyei AÉV által, valamikor a történelmi múltban elkezdett Földváry téri lakótelep házai, büszkén feszít viszont telepe, a Gombáspatak mellett. A házak befejezésének határideje régen lejárt, a felvonulási terület használatára vonatkozó szerződés azonban csak az év végén jár le. Sokan ugrásra készen állnak, hogy az év utolsó napjával a telepet lebontassák . . . Igen ám, de a kőmüvestánulók számára itt van egyedül tanműhely, s még néhány szakma gyakorlati tudnivalóit sajátítják el itt a gyerekek, összesen mintegy 180 váci és környékbeli tanulja a PÂÉV- nél a szakmát. A szakmunkásképző iskola nem tudja befogadni őket, a vállalatok pedig inkább szabadulni akarnak tanulóiktól, mint újakat átvenni. F,zt hívják patthelyzetnek. Lehet, hogy a PAÉV mégis marad Vácon? Itt a hátrány számít előnynek Törökmező a mentsvár? Idén a tizedik nyári tábor Törökmezőn az, amelyet nem az egész vakáció alatt üdülőről üdülőre vándorló gyerekeknek szerveztek, hanem éppen azoknak, akik az év jelentős részében a négy fal között kénytelenek élni. A megyében gondozott mozgásszervi fogyatékosságú, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek mellett mindig voltak olyan mozgásképesek is, akiknek nem elsősorban a nyílt tér, az erdő élményére volt szükségük, hanem környezet- változásra, befogadó közösségre, egy hét kizárólagos figyelemre. A táborszervezés, orvos, védőnő, családgondozó, pedagógus és vöröskeresztes segítők önzetlensége révén újra és újra összeáll. Valahogy mindig meglett az egyre emelkedő költségek fedezete is. Rendszeresen akadnak jelentkezők a gyerekek oda-vissza szállításár^ és kirándulások szervezésere is, idén a Koczka és a Neo Tours jelentkezett autóbuszaival. Aki hallomást szerez a táborról, és teheti, elmegy szórakoztatni. Nagyon hálás közönségre találhat ott bárki. Sikere lenne, egy-egy ének vagy vers előadásának is, de ennél mindig többet kapnak. Például hasonló korúaktól, a Há- mán fiató Általános Iskola színjátszóitól egy vidám Jani- kovszky Éua-művet. A törökmezői nem „elit” tábor, a válogatás módszere ennek éppen ellenkezője, a bekerüléshez a hátrány számít előnynek. Ezek a gyerekek nem államférfiaknak, tudósnőknek készülnek, még az álmaik is szerényebbek ennél, ha egyáltalán emlékeznek rá. De minek is mondanák el, hiszen senki se kíváncsi rá, gondolhatják. Pedig itt akár az álmaikkal együtt is fontosak. Számítanak. A deviáns maga- tartású, látszólag fékezhetet- len nagyfiú is, aki a közös szobában, ha más nem látja, ijesztgeti, fenyegeti társait, a foglalkozásokat pedig minden erejével igyekszik megzavarni. Azokról se feledkezzenek meg, akik talán gyengébb képességeik miatt a hétköznapokon háttérbe szorulnak, akik valahogy mindenből kimaradnak. Itt másképpen van. Dr. Frenkl Szilvia pszichológus szándéka a többi mellett éppen ennek hangsúlyozása. Jelenléte Törökmezőn újdonság. A tolókocsihoz kötött gyerekekkel éppúgy foglalkozik, mint azokkal, akiket össze kell fogdosni a mezőn, mert szertefutkosnak. Talán ijesztően hangzik, amivel ő és munkatársa, Hujbert István csaÉn füstölök, s te azt szívod A váci fiatalok szervezete, a Vádisz és a környezetvédelmet ügyüknek tekintő polgárok tűrhetetlennek tartják a város levegőjét. Transzparensekkel próbálják jobb belátásra bírni az autósokat, de nem sok eredménnyel. A megoldás csak a 2-es út tehermentesítése lenne. Ám a városatyák míg ezen meditálnak, a többiek fulladoznak. Azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy az Autójavító Kisvállalat ingyenes CO-mérést végez éppen azért, hogy a káros gázkibocsátást legalább részben csökkentsék a füstölgő autók (Yimola Károly felvétele) ládgondozó próbálkozott: pszí- chodráma. A szó valódi jelentése nem más, mint játékosan különböző élethelyzetekbe hozva a gyerekeket, segítenek feldolgozni a velük történteket. Ha jól sikerül egy-egy foglalkozás, megkönnyíthetik a közösségi beilleszkedést, a lelki konfliktusok megoldását. Ezt célozza az álmok közös eljátszása és az egymás bőrébe bújás, amikor barátaikról egyes szám első személyben adnak jellemzést. A játék végén a pszichológusnő elégedett volt, sikerült elérni, amit szükségesnek látott. A gyerekek közelebb kerültek saját maguk ismeretéhez, és a játékban mindenki főszereplő lehetett, tehát nem mellőzött, megtűrt, mint. esetleg a hétköznapokban, hanem egyenrangú, fontos személy. Egyre nagyobb kereslete van Törökmezőnek. Idén már több mint halvanan jöttek. Ha jó, miért sajnálatos? Mert a turistaház befogadóképessége véges. Nagyüzemileg váltott csoportokkal ezt nem lehet csinálni. Pedig sajnos mindig akadna ilyen vagy olyan hátrányokkal, betegségekkel megvert gyerek, akinek ez lehetne az egyetlen hely, ahol közösségben egy egész évre szóló élményt nyújtó hetet eltölthet- ne. Dudás Zoltán Ki merre lát... Szerencsésebb lenne, ha a pártok, a lakosság csínján bánna a tanács ellen irányuló kritikával. No nem azért, mert a testület (vagy testületek) hibátlanul működtek öt vagy tíz éven keresztül. Nem is arról van szó, hogy minden tanácstagot díszpolgárrá kellene avatni... A saját jól felfogott érdekünk diktálja, hogy józanok és igazságosak maradjunk, s a felgyűlt sérelmeket, mérget és dühöt most egyszerre ne zúdítsuk a tanácsra. Sem a testületekre, sem az apparátusra. Az apparátus amúgy is bizonytalan, s már. elég sokan választották a biztosabb változtatást, mint a bizonytalan maradástA testületek — legalábbis egyes tagjai — pofozógép nek érzik magukat. S bár korábban sem volt száz- százalékos a megjelenés, a legutóbbi tanácsülésen Vácott már olyan kevesen voltak, hogy az ülés végére határozatképtelenné vált a testület. A végrehajtó bizottság döntéseiben is érződik a bizonytalanság, az a szemlélet, hogy ha nem döntünk. nem vonjuk magunk ra mások haragját. Senki sem szeretne bűnbak lenni. A kritikáknak, a kialakult közhangulatnak köszönhető, hogy a testület eljutott odáig: az életveszély elhárítását is az új önkormányzatra akarta bízni. Szerencsére győzött a józan ész — és az érvek: a felelősséget nem lehet átruházni —, s a jelenlegi testület vállalta, hogy felvesz OTP- kölcsönt, amelyből például egy életveszélyessé vált iskola legalább ideiglenes javítása megoldható. Amit kritizálni kell, azt kritizáljuk, ám ha válogatás nélkül a tanács működésének egészét bíráljuk, s ezek a bírálatok nap nap után elhangzanak, nem várható el a döntésre jogosult emberektől, hogy továbbra is úgy végezzék munkájukat, mintha mi sem történt volna. Az elkedvetlenedett, elbizonytalanított testületi tagok egyszer csak a lovak közé dobják a gyeplőt — és ez senkinek sem lenne jó. Akkor sem, ha egyvalaki megragadná ezt a gyeplőt, és akkor sem, ha senki nem ragadná meg — a lovak pedig mennének arra, amerre látnak. (Borgó) T