Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-21 / 144. szám

1993. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK 3 Hogyan ülheiett Jézus két szamáron egyszerre? Délutántól már nyár lesz Északi népeknél, elsősorban Finnországban nagy ünnep a mai nap. Június 21. ugyanis a nyári napforduló napja, ekkor a leghosszabb a nappal, s ez a nap a csillagászati nyár kezde­te. 0 Mi a különbség a csilla­gászati és a meteorológiai nyár között? — kérdezem Kolláth Zoltán csillagászt,, a Magyar Tudományos Akadémia mun­katársát. — A meteorológiai nyár jú­nius, július és augusztus hóna­pokra vonatkozik, és június 1. napján kezdődik. A csillagá­szati a nyári napforduló nap­ján indul, ez idén június 21-én, 16 óra 33 perckor lesz. Ezen a napon a nap 4 óra 27 perckor kel, és 20 óra 45 perckor nyug­szik, tehát körülbelül 16 órán keresztül lesz világos. 0 Mit jelent a szó, hogy napforduló? — A nap delelési pontjának nevezzük az.t a pontot, ame­lyen a delelő nap épp a fejünk fölött van. Ez a pont a nyári napforduló pillanatában a Ráktérítőn, a téli napforduló­kor a Baktérítőn, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején pedig az Egyenlítőn található. A napforduló után a delelési pont ismét az Egyenlítő felé fog tartani, s ezzel párhuzamo­san rövidülnek ismét a nappa­lok, hosszabbodnak az éjsza­kák. A Ráktérítőtől északra már nincs is a napnak delelési pontja, az északi sarkkörön pedig ezen a napon le sem nyugszik a nap, tehát egész éj­szaka világos van. 0 Milyen kultúrtörténeti ér­dekességek, . népszokások, val­lási hagyományok fűződnek ehhez a naphoz? — kérdezem Ponori Thewrewk Aurél csilla­gász történésztől. — Mivel ez az év legrövi­debb éjszakája, ezért ehhez a naphoz, de még inkább ehhez az éjszakához rengeteg monda, népszokás fűződik. E mondák egyike szolgáltatta az alapot például Shakespeare Szent Iván-éji álom című művéhez is, amelynek eredeti címében egyébként Midsummer Night azaz nyárközépi éjszaka szere­pel, a Szent Iván-éj-fordítás Arany Jánostól származik. Dél-Angliában áll egy 92 méter átmérőjű, koncentrikus körökből készült építmény, ne­ve Stonehenge, és az i. e. 111. évezredből származik. Bár nem templom, de kultikus jellegű épület, és igen sok csillagásza­ti vonatkozása is van, többek között az is, hogy fő tengelye a nyári napfordulón a kelő nap irányába néz. Tudatosan épí­tették így, erre több kő- és bronzkori síremlék is utal. A régi földművelő társadalomnak ez igen fontos lehetett, mert ilyenkor számolni kezdték a napokat, és amikor megint ezen a ponton kelt a nap, meg­tudták, hogy eltelt egy év. A földművelés számára tehát el­engedhetetlen volt, hogy pon­tos naptárral rendelkezzenek, hasonlóképp, ahogy az egyip­tomiak a Nílus áradásai között eltelt időből állították össze napéven alapuló naptárjukat. Létezik egyébként napjaink­ban egy modern szekta, amely a stonehenge-i hagyományo­kat igyekszik feléleszteni. Ki­vonulnak ilyenkor az épület­hez, ott éjszakáznak, és haj­nalban régi kelta és druida hagyományokkal fűszerezett, önmaguk által kitalált szertar­tásokon vesznek részt, fehér csuklyákba öltözve. O Más népeknél is megün- neplik ezt az éjszakát? — Igen, minél északabbra él­nek, annál rövidebb az éjsza­ka, s annál nagyobb örömün­nep ez. A Szent Iván-éji tüzek eredete is-az, hogy. mé'g'ezt a, rövid éjszakát is világossággal töltsék meg. Sók helyen, ahol a tűz tisztító erejében hisznek, még át is ugorják azt. Hason­ló ünnepséget itt Magyarorszá­gon a nálunk élő finnek e hé­ten szombat éjje^rendeznek Majkpusztánál. Hogy ez a nap, és ez az éjszaka az öröm és a vidámság ünnepe, még a régi Napisten-kultuszok idejéből maradt ránk. A nap akkor van ereje és dicsősége teljében, amikor delel. Ekkor győz a vi­lágosság a sötétség, a jóság, a gonoszság felett. így alakult ez ki egymástól függetlenül az egyiptomi, a mezopotámiai, az óiráni, a közép-amerikai és a távol-keleti népeknél egyaránt. 0 Található ennek a ke­resztény hagyományokban is valami nyoma? — Jézus húsvét előtt, amikor bevonult Jeruzsálembe, két szamár hátán ült. A tudósok sokáig vitatkoztak azon, mi­ként lehetséges, hogy valaki egyszerre két szamáron üljön. Végül úgy döntöttek, valószí­nűleg a bibliafordítók tévesen értelmezték a szöveget. Nem olyan régen sikerült csak meg­fejteni az értelmét ennek a mondatnak. Kétezer évvel ez­előtt a nyári napforduló ide­jén a nap a Rák csillagképé­ben állt, a Rák csillagkép má­sik elnevezése pedig Két sza­már volt — Asellus borealis és Asellus australis. Pogány ha­gyományok . szerint a Napis­ten akkor volt hatalma teljé­ben, amikor ráült a két sza­márra, azaz a nyári napforduló napján. Jézust egyébként is igen sokféle Napisten-kultusz, örökké meghaló és örökké fel­támadó istenségével azonosí­tották. A Bibliába ezt a képet valószínűleg ezért vették bele az evangélisták, hogy ezzel a még nem keresztény hitre tért, de klasszikus műveltségű tö­megeket megnyerhessék ma­guknak. Szegő Krisztina Az a kérdés, mi van a „ borítékban ” Ha meglódul az infláció Az év elején átélt nemzeti trauma, az áremelések soroza­ta olyan méretű és jellegű volt, hogy az infláció elszaba­dulásáról beszéltünk. Az alap­vető élelmiszerek, szolgáltatá­sok, lakásköltségek jelentős drágulása nyomán egyes szak­értők 25-35, mások 35-38 százalékos várható inflációról beszéltek. Az elmúlt két évhez hason­lítva az idei ármozgásokat, látható, hogy tavaly és tavaly­előtt az egész évi áremelkedés fele már az év elején bekö­vetkezett. Kérdés, hogy mire számítha­tunk az év hátralevő részében. A további áremelkedések egyik meghatározója a forint árfolyamának alakulása a konvertibilis valutákhoz ké­pest. A szakértők egy része azon az állásponton van: a fo­rintleértékelések máris igen jelentős árelőnyt teremtettek a konvertibilis exportőrök szá­mára, és nem szükséges ezt to­vábbi leértékeléssel fokozni. Természetesen más szakértők, más érdekeket szem előtt tart­va a forint elkerülhetetlen le­értékelése mellett érvelnek. A jelenlegi helyzetet alapul vé­ve, azaz, ha a forintot az idén már nem értékelik le, akkor bízni lehet abban, hogy az infláció éves szinten valami­vel húsz százalék felett lesz, de azt legfeljebb egy-két szá­zalékkal haladja meg. Ettől eltérő kedvezőtlen tendenciákra az infláció erő­södésekor akkor kell számíta­ni, ha olyan vásárlóerő jele­nik meg a piacon, ami mögött nincs termelés, és abból adódó árutöbblet. Ilyen hatása lehet a tömeges, jelentős béremelés­nek, annak a követelésnek, hogy a kereset tartson lépést az árakkal. Ebben az esetben azonban — vagyis, ha. az infláció ko­molyan meglódul —, sajnos, már nem az a kérdés, hogy 20, 23 vagy 25 százalék lesz az évi végösszeg, hanem az, hogy egyáltalán kézben tarthatók-e a folyamatok. Ha a jövedel­mek kiáramlását, nem lehet megfékezni, a 20-25 százalé­kos inflációtól igen gyorsan eí lehet jutni az 50—100 százalé­kosig, sőt, még tovább. Erre nem egy környező ország szo­morú példája figyelmeztet. Hol épül a másik „Bosnyák?" Jövőre Aligha van olyan termelő, vásárló, ki ne hallotta volna, hogy a Bosnyák téri piacot elköltöztetik, de az új telep­hely címét senki se tudja biz­tosan. Szóba került már Gyál, Mindennapos látvány a WC előtt — férj (?), feleség (?) édes- kettesben szunyókálnak a kövön (Erdősi Ágnes felvételei) A rutinosabbak szedelözköd- tek, mert tudták már, hogy rendőrök, vasúti rendészek le­pik el hamarosan a pályaud­vart, s őket is kitakarítják. Az újonc csövesek, hajléktalanok, lengyel, román, orosz, nagy pakkos turisták, bátyus cigá­nyok elindultak a tárolóvágá­nyokon veszteglő hajnali vo­natok felé. Szinte versenyt fu­tottak egymással a jobb he­lyekért. A fürgébbek az első osztályú párnás kocsikat száll­ták meg, hogy a kihúzható ülé­sekre telepedve otthonosan be­rendezkedjenek. Nem sejtet­ték, hogy ezen az éjszakán ők is lapátra kerülnek. A profi csövesek okosabbak voltak. Ók gyalogosan elindul­tak a Józsefvárosi és a Nyu­gati pályaudvar felé. Ismerik már a pályaudvarok, vasútál­lomások éjszakai nagytakarítá­si menetrendjét. Néhányan a pályaudvar-közeli parkolók­ban, tereken húzzák meg ma­gukat hajnalig, amikor vissza­szállingóznak, s az oszlopok mögé bújva lesik, hátat for­dít-e a rendész, hogy beslisz- szoljanak a váróterembe. Először seprűs, porszívós asszonyok jelentek meg a pénz­tárcsarnokban. Egymást állan­dóan szemmel tartották. Ug­rásra készen kerülgették, söp- rögették körül a földön fekvő­ket, számítva arra, hogy va­lamelyikük az arcába csapódó portói köhögve, fuldokolva fel­ébred, akkor szaladni kell. Az­tán a pörgőkefés takarítógép is elindult a csarnokban, kör­ben a peronokat tisztogatva. Közben a pályaudvari őrsön már gyülekeztek a rendőrök és vasúti rendészek, arra az éj­szakára megerősítve három szolgálati kutyával, s embe­rekkel ... Aszódi László Antal (Folytatjuk.) NYAKUNKON A VILÁGVÉGE Titokzatos volt az egész. Távoli ismerősöm hívott fel, s invitált a gyülekezetbe, azzal, hogy „töltekezés” is lesz. Jólnevelt ember, ha vendégségbe indul, termé­szetesen megkérdi: milyen italt vigyek? A felhördülés­ből sejtettem, talán nem jót szóltam. Hosszas magyaráz­kodás következett arról, hogy ez a töltekezés sokkal inkább „lelki”, mint testi. Ezek után jobbnak láttam, ha inkább csendben figye­lek majd. Igazam volt. Bár ha akartam, sem tudtam volna szólni, mert hosszú énekes imádsággal kezdő­dött a szeánsz. Közben volt időm alaposan szemre­vételezni a helyiséget. Saj­nos regényes leírással nem szolgálhatok. Sem krokodil nem lógott a plafonról, sem üstökben nem Totyogott ké­nes massza. Sőt egyetlen szerencsétlen fekete macs­kát sem láttam. Szokvá­nyos panellakásban ültem hétköznapi fotelon, olcsó bútorok között. A hangula­tot néhány gyertya volt hi­vatott megteremteni. Ezek világították meg a körben ülök arcát. Az árnyékok im- bolyogtak a falon, a misz­tikus légkörhöz azonban ez kevés volt. Már-már unat­kozni kezdtem, s alig tud­tam elfojtani az ásítást. S akkor, mint egy köztudott, ismert és természetes tényt jelentették be: Itt a világ­vége a nyakunkon. Olyan meggyőzően mondták, hogy ijedten kapkodtam a fejem, merről várjam az Apokalip­szis három lovasát. Fensőbbséggel mosolyog­tak rémüldözésemen, s megnyugtattak, maradt még idő a megtérésre: Esetleg jóvátehetem bűneimet. Azért hosszan ne halasz- szam a dolgot — intettek. S főleg tartózkodjam a bű­nök további gyűjtögetésé­től, mert akkor végképp menthetetlenné válók. Gyarló emberként azt fir­tattam, mennyi haladékot kapott az emberiség. Hát... nem sokat. Tudva­lévő, hogy a pokol számje­gye a 666-os. Teljesen vilá­gos, hogy az 1999-es eszten­dő három utolsó számjegye megfordítva az ördög ural­mának kezdetét jelzi. Ak­kor lesz tehát a világvége. Kilenc röpke év maradt! (Mások szerint esetleg ki­húzhatjuk 2001 májusáig is.) Túl komoly dolog a világ­vége ahhoz, hogy esek úgy szíre-szóra elhiggye az em­ber. Mégis kénytelen bele­nyugodni a megváltoztatha- tatlanba, mert bizonyítékok sora támogatja. Már az ókori jósnők, a Szibillák megmondták, hogy az utol­só időkben lovak nélkül járnak a kocsik, és a hang a föld egyik végétől a mási­kig hallatszik. Ezt már túl is teljesítettük, hiszen a mi~':oldak segítségével a ké­pek is továbbíthatók. Ugyanakkor egyéb jelek is azt mutatják; közel a vég. Hogy mást ne mondjak, a Szentírás szavainak kellő értelmezése is ezt a vég­eredményt sugallja. Ezúttal viszont nem vízözön pusz­títja el az emberiséget, ha­nem tűz vagy betegség. Az elkerülhetetlen közös katasztrófa dacossá tesz. Minek megtérni, ha min­denképpen egyforma vég vár ránk? Földhözragadt okoskodás, könnyen lesöp- rik az érvet. Természetesen azért, mert nem mindenki­re vár egyforma vég! Az arra érdemesek szellem alakjában tovább léteznek majd az örökkévalóságig. Nem vitatkozom tovább, bár még furdalja az olda­lam, mi lesz a beígért fel­támadással? Hazafelé azon morfondí­rozok, talán nem kellene elkapkodnunk az ország adósságának visszafizeté­sét... Aztán meg a paraszt bácsi jut eszembe, akivel hazánk helyzetét vitattuk meg. A történelmi forduló­pontokat vettük sorra. Mély meggyőződéssel mondta ak­kor a bácsika: fiam, bármi történjék is a világban, mindig mi, magyarok já­runk a legrosszabbul. — Mátrai —• Pestimre és Pesterzsébet Is, újabban pedig a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem mögötti területről beszélnek. Kékedi Tibor, a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztá­lyának vezetőhelyettese el­mondta, hogy a pletykák hát­terében az érdekellentétek húzódnak. Jelenleg is érvény­ben van az a határozat, amelynek értelmében a Csar­nok- és Piacigazgatóság a gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezet és a Fővárosi Mély­építési Tervező Vállalat által létrehozott kft. fogja felépí­teni az új nagybani piacot. A helyszín a XX. kerületi Nagykőrösi út és a Hunyadi János utca melletti rész. A területet az MO-s körgyűrű­ről lehajtva egy külön e cél­ra építendő ipari úton lehet majd megközelíteni. A tervek szerint 1991. nyarára a 13,5 hektárból 10-et beépítenek, így a jövő szezonban már az új piacon bonyolódhat az adásvétel. —radosza— Ő MONDTA Teljes csőd Torgyán doktornak, ami a szívén, az a száján. A kisgazdák parlamenti frak­cióvezetője a Reformnak (90/24.) nyilatkozva megle­pő közlést tett. Megtudhat­tuk ugyanis, .......az alkot­m ányjogi bizottság előtt nincs egyetlen jogszabály sem, amikor ülésezik”. Baj, nagy baj, ha csak úgy, em­lékezetből ... Az embert becsaphatja a memóriája. Jobb lenne tehát előkeres­ni azokat a fránya jog­szabályokat, ám megoldha­tatlan, mert Torgyán Jó­zsef szerint „ ... minden a szünetekben vagy egész napos értekezleteken törté­nik, nincs idő ezeket fel­kutatni”. Ha nincs, nincs. Így per­sze megtörténhet, a t. bi­zottság, minden igyekeze­te ellenére melléfog, de csoda-e, ha „profi jogászok kénytelenek dilettáns mó­don működni, mert nin­csenek meg a feltételek”?! Nem csoda. S mert Torgyán doktor is profi jogász, fel­merülhet bennünk a kér­dés, csak nem...?! Már­mint, hogy ő is dilettáns módon...? Na persze, a körülmények. Ezekről a KÖRÜLMÉNYEKRŐL annyi mindent hallottunk már évek, évtizedek óta, hogy egyáltalán nem lep meg bennünket mostani emlegetésük. Az lett volna a meglepő, ha eltűnnek, de úgy látszik, átmentették magukat... A körülmé­nyek. Amik korábban is akadályozták a honatyá­kat, -anyákat az alapos munkában. A következ­mény? Ahogyan annak idején, most sem valami biztató. Nem, mert T. J. szerint „ha az alkotmányjogi bi­zottság továbbra is így mű­ködik, az a jogszabályal­kotás teljes csődjét ered­ményezi”. Kérdés persze, hogy kiken múlik, hogy ez a bizottság miként „mű­ködik”? Esetleg az elnö­kön? A tagokon? A T. Há­zon? Az bizonyos: az ál­lampolgáron nem. S mert a T. Ház meglehetősen gyorsan tudott dönteni tag­jai javadalmazásáról, a pótlékokról, a költségtérí­tésről, esetleg... Az jutott eszünkbe, hogy esetleg ezekről a fránya KÖRÜU MÉNYEKRÖL is lehetne határozni. Ha annyira fon­tosak. Ha máskülönben ott kopogtat az ajtón a „teljes csőd”. Most már csak azt kellene tudni, ki-mi van az ajtó mögött... KLIENS Van, aki nem tudja, van, aki nem hiszi De a buszok mégsem főttek! Szokatlanul csöndes volt teg­nap reggel Budapest Belváro­sában a forgalom. Az Erzsébet híd — szemben a szokásos reg­geli csúcsforgalommal — szin­te üres volt, Budáról egészen a Keleti pályaudvarig akadály nélkül juthattak el az autósok. Nem lehet ez véletlen, valami oka biztosan van ennek a nagy csöndnek. Az ok pedig hama­rosan ki is derült. Azok a Bu­da környéki településekről ér­kező, és Budapesten dolgozó emberek, akik naponta ugyan­abban az időben indulnak el hazulról, tegnap szinte kivétel nélkül késve és összegyűrve érkeztek a munkahelyükre. Torlódásokról, dugókról és ki­maradó autóbuszjáratokról szá­moltak be. A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendészeti osztályán elmondták, a dolog nem rájuk tartozik, érdeklőd­jünk a forgalombiztonsági osz­tály titkárságán. Ott elmond­ták, őket ez nem érinti. Az Űtinformhoz semmiféle beje­lentés nem futott be. A Főv- inform munkatársa szerint csupán véletlenek szerencsét­len összjátéka okozhatta a tor­lódást. Végül, amint kiderült, meg­volt az ok, éspedig nagyon is kézzelfogható. Amint a BKV diszpécserszolgálatán Lakiné­tól, me gtudtuk, a BAH-csomó- pontnál elromlott két nappal ezelőtt egy forgalomirányító jelzőlámpa. Ma is rossz. Miat­ta tegnap a gépkocsisor a cso­móponttól egészen az Oszta- penko-szoborig vesztegelni kényszerült. A BKV-nál egyéb­ként a kimaradó autóbuszjá­ratok iránt érdeklődtünk, el­sősorban a 40-es felől, amely Budaörsről hozza az utasokat, A diszpécserszolgálat megem­lítette, hogy hozzájuk is ren­geteg bejelentés érkezett, ám azt semmiképpen sem ismer­ték el, hogy buszok kimarad­tak, mindössze járatonként 2-3 perc késést vállaltak maguk­ra. Hogy akkor miért feketél- lett az embertömeg a megál­lókban, arra nem tudtak vá­laszt adni. Aki tegnap reggel a buszokra és a forgalmi du­gókra hárította a késését — mondták —, az valószínűleg más dolog miatt késett el. Ez elképzelhető is lenne, de hogy ennyien egyszerre... ? Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents