Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-21 / 144. szám

2 1990. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK A magyar kormányfő az NSIK-han Kikerülni az összeom A kölcsönös rokonszenv, az eddig megtett magyar út iránti nagyrabecsülés és az egységes Európához való ma­gyar csatlakozás támogatása egyaránt hangot kapott An­tall József kedden kezdődött NSZK-beli látogatásának ed­digi eseményein. A magyar .miniszterelnök délután érke­zett útjának első állomására, Münchenbe, de már e töre­déknapon is találkozók egész során vett részt: Max Streibl bajor kormányfővel tárgyalt, az üzleti élet és a bankvilág nagyhatalmú vezetőivel ta­nácskozott, felkereste Mün­chen érsekét, és beszédet mon­dott a tiszteletére adott vacso­rán. A magyar külpolitika cél­jának az európai integráció­ban való részvételt, az Euró­pa Tanácshoz való mielőbbi csatlakozást jelölte meg, hoz­zátéve', hogy Magyarország mihamarabb társulásos vi­szonyt kíván létesíteni az Európai Közösségekkel, és „ter­mészetesen célunk kikerülni a lassan összeomló KGST-ből”. Megerősítette a Varsói Szer­ződésből való magyar kiválás szándékát is. Hozzátette: — E -törekvéseinkben realisták va­gyunk, nem akarjuk káro­san befolyásolni az európai folyamatokat. A gazdasági kapcsolatok elmélyítését szorgalmazta Max Streibl bajor miniszterelnök, és emlékeztetett rá: az NSZK tavaly 2,6 milliárd márka ér­tékű árut importált Magyar- országról, ennek egyharmada Bajorországba ment, a bajor gazdaság Magyarországra irányuló kivitelének értéke pedig kereken 700 millió már­ka volt. Már Antall látogatása első napján ismeretessé vált, hogy július első felében a Magyar Köztársaság megnyitja mün­cheni fökonzulátusát. Münchenből még tegnap Stuttgartba utazott Antall József. Itt Lothar Späth tar­tományi miniszterelnök ven­dége lesz, s ugyancsak zsú­Odera—Neisse határ Elismert tény Az Odera—Neisse határ vég­leges jellegét elismerő határo­zatot hoztak szerdán a két né­met állam parlamentjeinek tagjai Kelet-Berlinben — je­lentette az NDK népi kamará­jának sajtószolgálata. Az 1945-ben kialakult Ode­ra—Neisse határ sérthetetlen­ségét elismerő határozat szö­vegét csütörtökön kell elfogad­nia az NDK népi kamarájá­nak és a Bundestagnak. A képviselők, akik parlamentjeik össznémet bizottságának tag­jai, a határozatot második ta­lálkozójukon hozták. Az ülést Rita Süssmuth, a Bundestag, és Sabine Bergmann-Pohl, a népi kamara elnöke vezette. folt program vár rá. KülfëRcii események - egy mondatban Theo Waigel nyugatnémet pénzügyminiszter, a bajor CSU •elnöke szerdán felvetette azt a lehetőséget, hogy a németek­nek vissza kellene engedni a ma Lengyelországhoz tartozó egykori birodalmi területeket. A Amman hivatalosan is cá­folta szerdán, hogy az Izraelben közöltek szerint hajnalban bármiféle lövöldözés lett volna a Jordán—izraeli határ térsé­gében A Várhatóan még a hét végén összeállítják az új cseh­szlovák szövetségi kormányt. A Erich Honecker, a bukott keletnémet párt- és állami vezető, szerdán visszautasította azokat a vádakat, hogy támogatták, az NDK-ban befogadták volna a körözött nyugatnémet terroristákat. A Üzbegisztán is csatlakozott azoknak a szovjet szövetséges köztársaságoknak egyre növekvő táborához, amelyek törvényhozása elfogadta a köztársaság állami függetlenségéről szóló nyilatkozatot. A Az amerikai kormány komolyan mérlegeli, hogy bekapcsolódjék a Szovjetuniónak tervezett húszmilliárdos nyugati segélyprog­ramba. Jegyi et n—iw MINDENKI E SAJÁTOS DOLOG, amikor egy választási eredménnyel úgyszólván mindenki elége­dett. Pedig így vélekednek a különböző pölitikai érők Bul­gária első szabad választásá­nak második fordulója után. A kétmenetes választással az alkotmányozó nemzetgyű­lés 400 mandátumának sorsá­ról döntöttek. Már az első for­dulóban kitűnt, hogy a kom­munisták utódpártja, a Bol­gár Szocialista Párt 29 képvi­selői hely híján elérkezett az abszolút többség küszöbéig. Csupán az lehetett kérdé­ses ezek után, hogy si­kerül-e vagy sem vasár­nap megszereznie a még el­döntetlen 81 mandátum közül a 29-et. Az ellenzék legna­gyobb pártja, a Demokratikus prők Szövetsége (DESZ) — amely hat pártot és tíz szer­vezetet tömörít, kiadta ugyan a jelszót arra, hogy a szocia­lista pártot a második forduló­ban üssék el az abszolút több­ség megszerzésétől. Ugyanúgy történt ez, ahogyan az első forduló után eleinte megpró­bálták megkérdőjelezni a vá­lasztások tisztaságát és száz­ezres tüntetésre mozgósították híveiket. Később azonban le­higgadtak, s beismerték, hogy a néhány szabálytalanságtól — mint ahogyan a nemzetközi megfigyelők is rámutattak — eltekintve, a szocialista párt sikere nem valamiféle általá­nos visszaélésekkel magyaráz­ható, hanem a tényleges népi voksolással. A végeredmény „rendhagyó” — mint a nyugati kommentá­torok megjegyzik — a kelet­európai, eddig lezajlott vá­lasztásokon. A 400 mandátum­ból a szocialista párt 211-et, a Bolgár Demokratikus Erők Szövetsége 144-et, a török­muzulmán párt 23-at és az úgynevezett földmunkás-szö­vetség 16-ot kapott. A továb­bi néhány helyen törpe pártok osztozkodnak. Egyes kommentátorok sze­rint ez az eredmény azt mu­tatja, hogy a kommunista esz­mék „mélyebb hatást tettek Bulgária népére”, mint a töb­bi kelet-európai országban. Megjegyzik azt is, hogy a_ no­vemberi fordulat Bulgáriában is békés körülmények között zajlott le, s maguk a bolgár reformerek álltak az átalakí­tás élére és sikerült hitelessé tenni magukat a múlttal való szakítást illetően a választók körében. Hírmagyarázók rá­mutatnak, hogy a BKP utód­pártjának, a szocialistának egymillió tagja van és külö­nösen vidéken őrizte meg ere­jét. Ami a DESZ-t illeti, vezetői arra hivatkoznak, hogy kevés idő állt rendelkezésükre, hogy mindenütt megismertessék programjukat, elképzeléseiket a lakossággal, s hogy vissza­verjék a korteshadjárat során reájuk szórt „rágalmakat és rosszindulatú állításokat”. Je­lentősnek tartják, hogy a fő­város egyéni választókerüle­teiben ők arattak győzelmet, s hogy a szocialistáknak nem sikerült kétharmados többsé­get szerezniük, s így az alkot­mány kidolgozásánál a DESZ- szel kompromisszumos megol­dásokat kell kutatniuk. A mostani eredmény az el­lenzék erői szerint jó nyitány a két év múlva esedékes par­lamenti választásokra, amelyet olyan alkotmány alapján ren­deznek majd meg, amelybe a DESZ is immár beleszólhat 144 képviselője útján. Egyes ellenzéki vezetők hangsúlyoz­zák: Bulgária súlyos gazdasági helyzete, amelyet a megelőző kormányok idéztek elő, az el­következő időkben a szocialis­ta pártot sújtja majd, amely nyilván jelentősen veszít elke­rülhetetlen népszerűtlen kor­mányzása miatt a választók mostani bizalmából. Ismeretes ugyanis, hogy Bulgária fel­függesztette tízmilliárd dollá­ros külföldi adósságának tör­lesztését és ez azzal járt, hogy a nyugati pénzügyi világ bi­zalma alaposan megrendült az ország gazdasága iránt. Luka- nov jelenlegi miniszterelnök a nagyarányú privatizáció ellen foglalt állást, s a DESZ sze­rint ez is a külföldi beruhá­zóknál visszafogottságot vált ki. Az ellenzék nyilván ezek­re való tekintettel is elutasí­totta, hogy koalícióra lépjen a szocialistákkal. AMI A SZOCIALISTÁKAT illeti, ők arra számítanak, hogy az alkotmányozó nemzet- gyűlés mindennapos csatái­ban a hat pártból és tíz szer­vezetből álló DESZ — amely csupán laza választási szövet­ség volt és a kampányban is sok volt vezetői között a tor­zsalkodás, és sokukat csak a kommunizmus elvetése kap­csolta össze — tovább bomlik, főleg amiatt, hogy képtelen volt most győzelmet aratni. S ha az ellenzéki szövetség ki­sebb pártokra esik szét, a je­lenleginél jóval kisebb esélye lesz utódpártjai bármelyiké­nek, hogy reális kihívást in­tézzen a szocialisták ellen. Arkus István A Csepeli Duna Mgtsz élelmiszer-ipari főágazata a Budapest XXI., Orion utcai és halászteleki kazánházába azonnal felvesz vizsgázott kazánfűtőket Jelentkezni lehet Antal István üzemvezetőnél (Budapest XXI., Orion u. 14., telefon: 158-4311, 35-ös mellék), illetve Hegyi Lászlónál Halásztelken (konzerv II. üzem, Megye dűlő 25., telefon: (26)-74-334). A hadiipar húzóágazat lehet Nem lesz zsoldos hadsereg Hangsúlyozottan civil megjelenés, de már katonás pontos­ság és ütemesség jellemezte az új honvédelmi miniszter, Für Lajos első sajtóértekezletét. Az MDF-es politikus külön fel is hívta a figyelmet arra, hogy hosszú ideje ő az első, aki nem katonai pályafutás után került erre a posztra. Valóban: az idősebb olvasók még emlékezhetnek, előtte Veres Péter népi író volt az utolsó, aki civilként töltötte be ezt a funkciót. A két személyiséget ezen a tényen kívül — úgy tűnik — valami más is összeköti, az agrárvilág iránti vonzódásuk. (Ismeretes, hogy Für Lajos egyebek mellett agrártörté- netf kutatásokkal is foglalko­zott korábban). Jelzi ezt, hogy a miniszter azonnal pontos választ tudott adni a kérdésre, mennyi termőföld kerülhet vissza a művelésbe a szovjet csapatok kivonulá­sa és a magyar katonaság te­rületi átcsoportosítása után: nem is kevés, 20 000 hektár. Hogy egy-két egyéb kér­désben még tájékozatlansá­got vagy éppen üdítő felüle­tességet — nagyvonalúságot — mutatott Für Lajos, az egyrészt — megbízatása kez­detén — teljességgel érthető, másrészt még szimpatikus is. Szimpatikus emberileg, mert nem igyekezett a mindentu­dás látszatát kelteni — kö­szönettel elfogadta például az egyik újságíró korrekció­ját valamely létszámadat vo­natkozásában —, de szimpa­tikus politikailag is. Hiszen a miniszter nem a szakmai igazgatás, a katonai bürokrá­cia embere az új felfogás sze­rint, hanem az általános stratégiai, biztonsági koncep­ció érvényesítésére hivatott államférfi, politikus. Für La­jos ezekben a nagy kérdések­ben viszont, égyúxsaófoflyi *bi~ zönytaíanságőt sem mutatott. Mint elmondta, Magyaror­szágnak egyértelműen védel­mi jellegű katonai doktrínát kell kialakítania és megvaló­sítania, olyat, amelyben nincs ellenségkép és kitüntetett irány, ahonnan támadás felté­telezhető. Ebből következik, hogy a jövőben a körkörös katonai védelem feltételeit kell megteremteni, ezért már megkezdődött az ország nyu­gati részében egyelőre még túlsúlyban lévő alakulatok átcsoportosítása. Hangsúlyoz­ta azt is, hogy néhány hóna­pon belül ki kell dolgozni az ország új biztonságpolitikáját. Ez azért sürgős feladat, mert hazánk 1991 végéig ki akar lépni a Varsói Szerződésből, és a szovjet csapatok kivoná­sa is új helyzetet teremt a magyar biztonságpolitikában, amelynek egyébként a jö­vőben három alappillére lesz. Mégpedig: hazánk kapcsoló­dása az összeurópai biztonsá­gi rendszerhez; regionális együttműködés az Adria—Al­pok térség országaival, illet­ve Csehszlovákiával és Len­gyelországgal, valamint kétol­dalú megállapodások megkö­tése a szomszédos országok­kal, és azokkal az államok­kal, amelyek meghatározó szerepet játszanak Európa biztonságának megteremtésé­ben. Für Lajos szólt arról is, hogy a hadseregben tavaly megkezdett létszám- és fegy- verzetcsökkentés tovább foly­tatódik, s 1992-re 187 ezerről 75 ezerre csökken a magyar katonák száma. Ebből mint­egy 50 ezer lesz a sorkatona. Mint mondta, a Magyar Hon­védség fegyverzete mára meg­lehetősen elavulttá , vált, egyes fegyverfajták pedig működésképtelenek. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy miután jövőre a magyar— szovjet kereskedelemben át­térnek a dollárelszámolásra, elképzelhető, hogy a jövőben egyes fegyverfajtákat nyu­gati országokból szereznek be. Kérdésekre válaszolva el­mondta: tárgyalások folynak arról, hogy a jövőben a ha­tárőrizet felügyelete esetleg a honvédséghez kerül, de er­ről részletek még nem is­meretesek. Szólt arról is, hogy a minisztérium teljes felső vezetése kicserélődött, s lesz­nek még további — de nem tömeges — személycserék is. Ezt az is szükségessé teszi, hogy a 47 tagú tábornoki kar (egy éve még 87-en voltak) jelentős része elmúlt 50 éves. Elhangzott még, hogy zsol­dos hadsereg egyelőre nem lesz Magyarországon, mert egy hivatásos katona ellátása hatszor annyiba kerülne, mint egy sorkatonáé. A Pest Megyei Hírlap mun­katársa a katonai célú kiadá­sok valóságos mértékét fir­tatta. Ennek apropóját egy, a Valóság júniusi számában megjelent tanulmány adta, amelynek szerzője, Bródy András professzor azt állít­ja, hogy a közvetett költsé­geket is felszámítva bizony a megfelelő tétel a nemzeti össztermék 20-25 százaléka is lehet. A miniszter a költség­vetési kiadási rovatra emlé­keztetett: ott most csak 40 milliárd forint szerepel, ami nominálisan is kevesebb a ko­rábbi évekénél, nem is be­szélve az inflációs hatások miatti reálérték-csökkenésről. Felvetettük a részbeni vagy teljesen hadiipari termelés­sel foglalkozó üzemek jövő­jének ügyét is. (Megyénkben több ilyen is működik, több ezer embert foglalkoztatnak.) Für Lajos emlékeztetett ar­ra, hogy a fegyverek korsze­rűsítésében, a technika pót­lásában és cseréjében a ma­gyar iparra is számítanak. így — bár a konkrét progra­mokat még csak most ^ dol­gozzák ki — a szóban forgó gyárakat nem fenyegeti a megszűnés veszélye. Sőt, a miniszter elképzelhetőnek és kívánatosnak tartja, hogy a hadiipar — más országokhoz hasonlóan — nálunk is hú­zóágazattá váljon, miközben az üzemek termelésének egy része a közvetlen lakossági fogyasztást szolgálhatná. B. A. A pp® fi esdvesek okosahhssk (L) Az Üdítős pinka körbejárt Eleinte az a szerda este sem különbözött a többitől. A zsú­foltság, a lárma, a piszok ugyanakkora volt a budapesti Ke­leti pályaudvaron, mint más napokon. A csarnokba vezető lépcső alatt, az ütközőbakok betontuskói körül, a padokon, a falak mentén, a várótermek sarkaiban emberek hevertek sza­naszét hálózsákban, pokrócok között, degeszre tömött táskák nagy halmain. Hol beszélgettek, hol meg hangosan vitatkoztak — több­nyire nem magyar nyelven —, itt-ott a kisebb csoportokban körbejárt az üdítős-, vagy pá­linkásüveg, vagy keveréke. Ki meg az öléből vagy a kőpad­lóra terített csomagolópapír­ból vacsorázott hideget. Mint mindig, most is sokféle náció gyűlt össze. A gyanútlan szem­lélő hoppon maradt turisták­nak nézhette volna őket, akik­nek nem jutott éjszakai szál­lodai hely vagy fizetővendég­szoba. A legtöbbjükről azon­ban lerítt, hogy sokat tapasz­talt, mindig állomáson alvó utazók. Am itt-ott, a falsarkokban, padok mögött, a telefonfülkék és a fal közötti szűk helyeken bőzös, sötét rongycsomók he­vernek. Csak egészen közelről nézve derült ki némelyikről — ha olykor-olykor megmozdul­tak, félálomban felnyögtek, —, hogy ők is emberek! Ök azok, akiket hol hajléktala­noknak. hol csöveseknek, vagy egyszerűen csak csavargó nap- lopónak neveznek. Mindenki nem is tudja őket megkülön­böztetni. A hajléktalan büsz­ke a hajléktalan mivoltára, s arra, hogy azt valamilyen egyesület, vagy liga „hitele­sen” igazolja is, kártyanaptár méretű igazolvánnyal. Azon­ban többségük valóban nincs­telen csavargó, akiket már rég sehol sem tartanak nyilván, hacsak nem a körözöttek, az eltűntek listáján. Aznap először este hatkor rebbentek fel a földön fekvők, amikor a takarítók gyülekezni kezdtek: a MÁV budapesti igazgatósága központi épület­gondozó főnökségének embe­rei. Magukkal hozták a száz­húsz atmoszférás nyomással működő gőzborotvát is, mert a „hajléktalanok” után csak az­zal lehet eltávolítani a köve­zetről a ragadós mocskot. Ezek a fiatalok nem látszottak otthontalannak. Mégis az éj­szakai pályaudvarok jellegzetes figuráivá váltak, a hozzájuk hasonlóan jól öltözött csövesekkel együtt

Next

/
Thumbnails
Contents