Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-19 / 142. szám

1990. JÚNIUS 19., KEDD Sehol egy útbaigazító tábla A legenda még nem bizonyíték Réges-rég elenyészett már az időben mindegyik megöröklött feljegyzés, dokumentum. Ame­lyik még megmaradt volna, azt a történelem viharai sodorták el. Ám akit érzelmi kötelékei a múlthóz kapcsolnak, az nél­külözni tudja mindezeket. S annak ellenére, egész életre szóló elhivatottsággal gondoz­za ősei szellemi hagyatékát. A Rádon élő Bereznay Lász­lónak is jutott egy ilyen örök­ség. Ez hajtja őt kora ifjúsá­ga óta, hogy a régmúlt emlé- leit kutassa, mégpedig önkén­tesként. — Tulajdonképpen mi indí­totta el ezen az úton? — A történelemszeretetem két forrásból táplálkozik. Apai dédapám 48-as honvédtiszt volt, személyesen ismerte Pe­tőfit. A szabadságharc után Lengyelországba emigrált, de mikor hazajött, őt se hagyta nyugodni, hogy a költő nyom­talanul tűnt el. Életének egész hátralevő részében kereste, gyűjtötte a fellelhető adatokat, jegyzetelt, igyekezett minél többet megtudni. Mindezek, s a szóban megőrzött történetek apáról fiúra szálltak. Ezt a szellemiséget csak erősítette bennem kollégiumi igazgatóm, Bernáth József, akitől annyi biztos tudásalapot szereztem, hogy még ma is erre építke­zem. — Hogyan dolgozik az ön­kéntes kutató, akinek nem ez a kenyérkereseti forrása? — Kerékpáron, gyalog — azaz busszal, vonattal — be­jártam Pest megyét, de sok­szor megfordultam más vidé­keken is. Mivel főbb utazási területem az 1848-as forrada­lom és szabadságharc, érthető, hogy többször végigmentem azokon az utakon, amelyeket Petőfi is megtett. Legelőször is a parókiákra térek be, mondhatom, ezeken a helye­ken becsülnek meg legjobban. Áttanulmányozhatom a kora­beli iratokat, kijegyzetelhe­tem. Sok idős ember őriz még emlékeket azokról az időkről. Természetesen gyakorta láto­gatom a különböző levéltára­kat is. — Mi történik az ön által gyűjtött anyagokkal? — Egy részét megírom, rendszeresen küldtem tanul­mányokat különböző pályáza­tokra. Sok témát feldolgoztam már a Váci Hírlap hasábjain is. Ám a Magyar Tudományos Akadémiára is többször vit­tem már be jegyzeteket. Igen sok szakmai segítséget kapok Kiss József, Fekete Sándor, s a Pencen élő Jakus Lajos tör­ténelemkutatóktól, Kosáry Do­mokos professzor úr és Kato­na Tamás történész is min­denkor szívesen ad szakmai tanácsot. — Mérhető-e ennek az apró­lékos és szerteágazó tevékeny­ségnek az eredménye? — Sosem gondolkoztam ezen! Mert hát mindenik té­ma a szívemhöz közel áll. Amennyivel többet tudok meg róluk, annál nagyobb a hiány­érzetem. A kutatás soha nem lezárható dolog! Soha nem mondhatja senki — akár a Petöfi-kutatássál, akár 48-cal foglalkozik —, hogy befejez­tem. Nagy eredmény a legki­sebb részlet is! Különösen eb­ben az alaposan körüljárt, s másfél évszázad óta az érdek­lődés középpontjában álló tör­ténelmi eseménnyel kapcsolat­ban. A közelmúltban, amikor újra szárnyra kapott a szibé­riai legenda, újból foglalkoz­Piaci meditálás Nyurga répák, gömbölyű karalábék és két kopasz nyakú jérce tőszomszédságában könyvet, hanglemezt árul egy halk szavú kislány a peremváros! zöldségpiacon. Könyveket klasz- szikus és kortárs íróktól — Jókait, Mikszáthot, Solohovot és Dymphna Cusackot. A hanglemezek borítójáról Bach, Beetho­ven, Kodály és Bartók neve néz rám szemrehányóan, no meg Csajkovszkij. ez utóbbi borítóján három lemez van, a Hattyúk tavának egy régebbi felvétele, amit még Gennagyij Bozs- gyesztvenszkij vezényelt. Felfüggesztem a bevásárlást, s beállók könyvet lapozni. A könyvek — a lila stempUk tanúsága szerint — kerületünk könyvtárából kerültek a betonpudlira, a lemezek úgyszintén. Kérdő tekintetemre az eladó szégyenlősen meséli: nincs pén­zük újakat venni, a régiek egy részét — a kevésbé keresette­ket — leértékelik és kiárusítják. Találomra megfordítok egy Fekete István-könyvet, a Tüs­kevár 1972-és kiadását. Az akkori ár 21 forint, most, leértékel­ve. tízért kínálják. Ugyanezért a könyvért, silányabb köntös­ben, 84 forintot fizettem nemrég egy aluljáróban, s ez vi­szonylag egy szolid ár, hisz Fekete nem tartozik a bestsellerek közé. A ma slágere Zarin« Grey, Somogyvári, Tutsek Anna, Erdős Bené. és Kosárlné Kéz Lola. A könyvpiac szerencselovag­jai megnyergelték a levendulaillatú nosztalgiát, jóvoltukból új reneszánszukat élik a harmincas évek „limonádéi”. Leteszem Feketét, a halk szavú kislány utánam szól: alkud­ni is lehet, ha sokallni tetszik ... Elharapja a szót, maga is szé- gyelli, karalábék és paraj társaságába devalválja az irodal­mat. úgy próbál rábeszélni a szellem szlporkázására, mint ci­gány kupec a kehes gebére. — Mondja meg, de őszintén: maga hisz abban, hogy a por­tékájáért kapott pénz segít majd a könyvtáruk sorsán? — kér­dem tőle. — Én már csak egyben hiszek — néz rám vissza könny- fátyias szemekkel. — Abban, hogy Bach. Csajkovszkij, Jókai és Mikszáth sok mindent megért, átélt. Ezt a korszakot is túl fog­ják élni. A kislány bölcsész, magyar—francia szakos tanár. 5200 forint bruttóért kínálja a kultúrát egy peremvárost könyvtárban. Négy lemezt és öt könyvet vásároltam tőle, köztük a Tüs­kevárt Is. — Te, ez már megvan nekünk — mondja a fiam. — Nem baj. Tedd oda a másik mellé. Nem érti, de odateszi, én értem, s egyszer majd vele is megértetem: az a legkevesebb, amit egy íróért teszünk, ha nem engedjük a könyveit elkótyavetyélni egy kültelki piactéren. (—gyé—) tam vele. Kiindultam abból a kérdésből, hogy kerülhettek-e magyar foglyok oda? Nem egy esetben beszéltem meg ezt hi­vatásos kutatókkal, elismert szaktekintélyekkel, de megint csak ugyanoda jutottam: A legenda még nem bizonyíték. — Hosszú gyalogútjai során mit figyelt meg Pest megyé­ben? — Nagyon sok mindent! Ve­gyük például Isaszeget. Szám­talanszor elzarándokoltam Szoborhegyre, ahol a 48-as emlékmű áll. Sehol egy útba­igazító tábla! Ugyancsak hiány­zik az a felirat, hogy az erdő­ben — ahol lengyel—magyar honvédek nyugszanak — kö­tözőhely volt. De ezt elmond­hatom még nagyon sok törté­nelmi emlékhelyről. Az a ki­ránduló, aki arra jár, nem is tudja, hová, merre induljon, vagy hogy egyáltalán létezik ott ilyesmi. — Gondolt-e már arra, hogy élményeit kötetben adja ki? — Még nem, hiszen erre nincs is időm. Pedig nemegy­szer találkozom különös éle­tekkel, de hát szinte szóról szóra megmarad minden az emlékezetemben. Most azon töprengek — mivel tagja va­gyok a Görgey-körnek —, jó lenne, ha Vácon és környékén is összejönne hasonló. Szerin­tem még nagyon sok olyan történet élhet róla is, amiről még nem tudunk ... Vennes Aranka Jogi tanácsok Baleseti Járadék elévülése % Foglalkozási megbetegedés © Túlmunka ds|ozás& © Fái­kor örököl cas unoka? 0 Tíz évvel ezelőtt üzemi bal­esetet szenvedett H. J., áporkai gépkezelő. Baleseti kártérítési já­radékot nem kért, mert nem akart munkahelyével összetűzésbe ke­rülni. Nemrég nyugdíjba vo­nult és átlagkeresete lényegesen kevesebb, mint volt munkatársaié. Igényelhetek-e most kártérítést? — kérdezi. A kártérítés a károsodás be­következésekor nyomban ese­dékes. Ennek megfelelően te­hát a balesetet szenvedett a baleset napjától követelheti mindazoknak a megtérítését, amelyek a sérülés nélkül egyébként nem merültek volna fel nála. Előfordulhat azon­ban, hogy a sérült bármilyen okból nem kéri kárának meg­térítését és a követelése el­évül. Ez azt jelenti, hogy három éven túl bírósági úton nem igényelheti kárának meg­fizetését. Kivételes esetben nem há­rom év, hanem Öt év az elévü­lési idő. Amennyiben ugyan­is szándékosan okozták a sé­rülést, az említett időtartam alatt térítést követelhet. Ha bűncselekmény áldozata lett a sérült, mindaddig követelheti a kártérítést, amíg a bűncse­lekmény büntethetősége fenn­áll. A baleseti járadék követe­lésének ettől bizonyos mér­tékben eltérnek a szabályai, ugyanis itt azt kell megvizs­gálni, hogy a munkaképesség csökkenése összefüggésben van-e a bármikor bekövetke­zett sérüléssel. Amennyiben ez megállapítható, akkor a baleset következtében mun­kaképtelen, vagy csökkent munkaképességű személy az elévülési időt követően is kér­heti a járadék megállapítását. Itt az a szabály érvényesül, hogy a követelést csak hat hó­napig visszamenőleg lehet ér­vényesíteni. • S. K.-né, kakucsl takarítónő igen magas jövedelmet ért el, mert rendszeresen túlórázott és különmunkákat vállalt. Sajnos a nehéz munka megbosszulta ma­gát, mert egészségi állapota miatt csak könnyebb munkát tud el­látni, kevesebb fizetésért. Ezt sé­relmezi, mert a munkahelyi kö­vetelmények is közrejátszottak a betegségben. Olvasónk nem írta le teljes- körűen betegségének körülmé­nyeit, ezért kérdésére kétféle válasz lehet. Előfordulhat, hogy az egészségének romlása egyértelműen a munkahelyi ártalmaknak tudható be. Eb­ben az esetben a munkahely felelősséggel tartozik a fog­lalkozási megbetegedést szen­vedett dolgozóját ért kárért. A foglalkozási megbetegedés szigorúan orvosi és munka­egészségügyi kérdés, ezért csak annál a munkavállalónál lehet megállapítani, akinél az általa végzett munka és a megbetegedés között okozati összefüggés állapítható meg. Például: szilikózis, ólommér­gezés, vibrációs ártalom stb. Amennyiben tehát a foglal­kozási betegség megállapítha­tó, a munkahely ugyanúgy fe­lel a károsodásért, mintha üzemi baleset érte volna a dolgozót, tehát meg kell térí­teni mindazokat a károkat, amelyek őt érték. Ebből kö­vetkezően a dolgozó jövedelme nem csökkenhet. Más a hely­zet akkor, ha a dolgozó azért kerül könnyebb munkakörbe, mert egészségi állapota a ter­mészetes megbetegedés követ­keztében romlott meg. Ilyen­kor a munkahely nem felelős a dolgozó jövedelemcsökkené­se miatt. Ebben az esetben a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására vo­natkozó szabályok védelme alatt áll a munkavállaló, aki keresetkiegészítésre, jövede­lemkiegészítésre jogosult ak­kor, ha a vállalati rehabilitá­ciós eljárás során maga is közreműködik munkaerejének hasznosításában. • P. T.-né, aszódi portás több­ször helyettesítette szabadságon, illetve betegállományban lévő munkatársait. Emiatt jelentős túl­munkaideje keletkezett. Munka­helyén azonban azt válaszolták, hogy fix fizetésű és túlórára nem jogosult. A munkahely eljárása jog­szabályellenes, mivel a mun­kaszerződésben a dolgozó meghatározott munkamennyi­ség elvégzését vállalja meg­határozott bérért. Amennyi­ben bármilyen okból ennél többet kell munkahelyén töl­tenie, az ott végzett mun­káért a kollektív szerződésben, illetve a munkaügyi szabály­zatban meghatározott módon szabadidő’ vagy túlmunkád!j illeti meg. Abban az esetben, ha a szabadidő a dolgozószá­mára nem adható ki, az idő múlása miatt az anyagi térí­tésre jogosult. Nem elfogad­ható tehát a fix fizetésre va­ló hivatkozás. Olvasónk a munkaügyi döntőbizottságtól kérheti sérelmének orvoslását. 9 Balatoni telket örökölt D. L. péceli gépkocsivezető. Mivel ma­ga nem tudja használni az ingat­lant, úgy tervezi, hogy 18 éves fia javára lemond a telekről. Ilyen esetben az illetékszabályok szerint megilleti-e valamiféle ked­vezmény a gyereket? Amikor valaki az őt meg­illető örökségről lemond, ak­kor az öröklésből kiesik. Ez a bonyolult jogi kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy az ilyen személyt úgy kell te­kinteni az öröklés szempont­jából, mintha nem is létezett volna. Tehát a mi esetünkben közvetlenül az unoka örökli az ingatlant. Az illeték mértéke eltér at­tól függően, hogy az elhunyt és az örökös milyen rokonsá­gi fokban van egymással. Legkedvezőbb helyzetben az örökhagyó gyermeke, házas­társa, szülője, valamint ház­tartásában eltartott szülő nél­küli unokája van. A második csoportba tartoznak az első csoportba nem tartozó unokák, a nagyszülők és a testvérek. Mindenki más az illetékfize­tési kötelezettség szempontjá­ból legkedvezőtlenebb, harma­dik csoportba tartozik. A kiskorú örökös tehát eb­ben az esetben a kedvezőtle­nebb csoportba kerül. A jog­szabály szerint azonban az öröklési ,és a hagyatéki eljá­rási illeték megfizetése során kedvezmény illeti meg, ugyan­is ezt az összeget a nagyko­rúvá válásától számított két év alatt adópótlékmentesen fizetheti meg. E fizetési határ­idő lejárta előtt a tartozás annyiszor tíz, de legfeljebb hetven százalék kedvezmény­nyel fizethető meg, ahány megkezdett naptári évvel ko­rábban teljesítik azt. Dr. Sinka Imre § Tíz nap rendeletéi § A Magyar Közlöny 1990. évi 52. számában jelent meg a tanácsok megbízatásának meghosszabbítá­sáról szóló törvény. A jogszabály kimondja, hogy 1990. szeptember 23-ig a tanács és a végrehajtó bi­zottság csak nyilvános ülést tart­hat. Előírta továbbá a törvény azt is, hogy az ülésekről az Ország­gyűlésen képviselettel rendelkező pártok helyi képviselőit is érte­síteni kell. Az 1987. évi I. törvényt ismét mó­dosították. Az állami tulajdonban álló ingatlanokat ennek megfele­lően csak a megyei vagyonellen- őrző bizottságok engedélyével le­het átruházni, megterhelni, illet­ve használati vagy bérleti jogát gazdasági társaságba bevinni. A jogszabályi korlátozás azonban Tolvajok a Buda Környéki Bíróság előtt Tapsifülesek buktatták le Víkendházak, üzletek, óvo­dák fosztogatóit ítélte el a Buda Környéki Bíróság. A dí­szes társaság tagjai közül többen érdi lakosok, ennek is tulajdonítható, hogy előszere­tettel látogatták azt a kör­nyéket, de működési terüle­tüknek gyakorlatilag nem voltak határai. Ketten közülük: a 21 éves Kiss Zoltán és a 20 éves Kiss László testvérek. Barátaik közül az elsőrendű vádlott Kovács János Sándor és Bitó József büntetett előéletűek. Két másik fiatalember pedig alkalmilag egy-két esetben csatlakozott hozzájuk. Vallomásuk szerint bűncse­lekményeik sorozata akkor kezdődött, amikor két évvel ezelőtt egy kánikulai napon a Kiss testvérek fürödni men­tek a dunaújvárosi strandra. Itt egy barátjuk cigarettájá­nak a parazsa beleesett a sportszatyrukba, abban pedig kiégtek a farmernadrágjaik. Újakat ' kellett hát szerezni, ezért indultak a sajátos be­szerzési körútjukra. Arról már a továbbiakban nem esett szó, hogy hánya­dik víkendházban, bazárban vagy étteremben sikerült pó­tolni a hiányt, de tény, hogy nem voltak válogatósak. Á ruhaneműkön kívül loptak té­véket, magnókat, gázpalacko­kat, szerszámokat, italokat, pénzt és mindent, amit csak találtak. Egy érdi bisztróból például elvittek 24 ezer forintot, a nagyállomás büféjéből a kö­zeli vízelvezető árokba hord­ták az italokat, ahonnan azok később részben elő is kerül­tek. Közben a rongálásukkal is tetemes kárt okoztak, mert amit nem tudtak elvinni, azt tönkretették. Egy érdi pincé­ben például a bor egy ré­szét szétlocsolták. Előfordult, hogy pénz és ér­tékek után kutatva személyi okmányokat találtak, és azt is magukkal vitték. Egy diósdi házból 20 ezer forint és né­hány műszaki cikk társaságá­ban a házigazda személyi igazolványával és a jogosít­ványával távoztak. Két alkalommal látogattak el a Húsipari Hizlaló Vállalat fővárosi sertéstelepére, ahon­nan mázsás disznókat vittek el. A nyúllopással azonban pechjük volt, ugyanis éppen emiatt buktak le. Több al­kalommal fosztogatták egy ér­di gazda ketreceit, míg a tu­lajdonos előbb a kutyáját uszította rájuk, majd amikor ez nem vezetett eredményre, jelentette a tolvajlást a rend­őrségen. A legközelebb újra próbálkozó nyúltolvajok egye­nesen a helyszínen figyelő rendőrök karjaiba futottak. A bíróság 68 pontban bi­zonyította a vádlottak bűnös­ségét. Kovács János Sándort többrendbeli, nagyobb érték­re üzletszerűen, bűnszövetség­ben elkövetett lopásért, köz­okirattal visszaélésért és or­gazdaságért 4 év fegyház­büntetésre ítélte. Kiss Zoltán­ra 3 év és 6 hónap börtönt szabtak ki, Kiss Lászlóra 2 év és 8 hónap börtönt. Bitó József büntetése 2 év sza­badságvesztés, további két társukra pénzbírságot szab­tak ki. Valámennyiüket kö­telezték az okozott kár meg­térítésére. Az ítélet nem jog­erős. Ga. J. az állami bérlakások bérlői ré­szére történő eladására, vala­mint a lakásépítés céljára szol­gáló telkek magánszemélyek ré­szére történő elidegenítésére nem terjed ki. A törvény a Magyar Közlöny 1990. évi 53. számában jelent meg. Nem telt el egy hét a jogsza­bályok megjelenése óta, amikor is a földtörvényt ismét módosította az Országgyűlés. Az 1990. évi XXXVIII. törvény az új földtör­vény hatálybalépéséig a szövet­kezetek tulajdonában álló ingatla­nok forgalmára, a termőföld va­gyonrészként történő kiadására és határozott időre szóló haszonbér­be adására is kiterjesztette az ál­lami ingatlanok forgalmazására előírt ellenőrzési rendszert. Üj szabályként határozta meg a tör­vény azt is, hogy új termelőszö­vetkezet alapítása, vagy más ter­melőszövetkezetbe beolvadás cél­jából a termelőszövetkezetnek legalább 15 tagja kiválhat az ed­digi egyharmad helyett. A jog­szabály a Magyar Közlöny 1990. évi 54. számából ismerhető meg. cn üéihem Május 30-án a fóti reformá­tus temetőben egy ismeretlen fiatal férfi könnygázzal fújta le V. J.-né nyugdíjast, aki hozzátartozói sírját gondozta. Az esemény délután 15.40-kor történt, s a néninek 800 forint­ja is bánta a támadást. Június 14-én V. J.-né a ta­nácsháza előtt egy kerékpá­rozóban felismerte támadóját és lányát segítségül híva a közeli körzeti megbízottat, Horváth Tibor rendőr tizedest értesítették, aki haladéktala­nul elindult, és a helyi Gól eszpresszóban meg is találta a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható harmi ncegy éves Haraszti Mihály foglalkozás nélküli helyi lakost, akit a Du­nakeszi Rendőrkapitányságra előállított. A Váci Bíróság 1990. június 18-án előzetes letartóztatásba helyezte Haraszti Mihályt, aki mindkét cselekményt elismer­te. Durkó Gábor grafikusművész gyakorta megfordul megyénk jellegzetes településein. Ez az alkotása Szentendre egyik mel­lékutcáját örökíti meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents