Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-19 / 142. szám

l»»Vf MM Y. 1990. JŰNIUS 19., KEDD Találkozás az olvasókkal Polipkarok szorításában Mi tagadás, nem nagy ándunggál indultam útra a tápiósze- lei olvasütalálkozóra : ugyan kinek nincs jobb dolga egy szép júniusi hétvégi délután, mint közügyekröl fecsegni egy újság­íróval — licitált rá feleségem is a saját kételyeimre. Kelíemesen csalódtam. Akit valóban érdekelnek a köz- ügyek, az szívesen feláldozott egy hétvégi délutánt, lemondott egy rangos focimeccsröl is. Rég lehetett ennyi ember a Blas- kovich-kastély parkjának hársfái alatt, mint az elmúlt szom­baton. (A rendezők érdeme, a Szele tlete szerkesztőiéi.) Elsőnek a Pest Megyei Hír­lap került „terítékre”, ki-ki el­mondta, mi tetszik vagy mi nem tetszik a lapunkban. A hozzászólók nagy többsége azt fájlalta, miért nincs Nagyká- tán mutáció, miért ennyire mostohagyerek ez a csücske a megyének, miért írnak oly ke­veset erről a vidékről? A fen­tieket Hollósy János ny. taní­tó fogalmazta így, melyhez Faragó Sándor, a Szele Élete szerkesztője hozzáfűzte; ez az egyik fő ok, amiért a 6000-es községnek mindössze 355 elő­fizetője van a Pest Megyei Hírlapra. (összehasonlítás­ként: a Szele Életét 1200-an igénylik.) Nem jöttek ef Ázsiónkat a posta sem eme­li. — Milyen reggeli lap az, amelyik délben jut el az olva­sókhoz?— kérdezte Szűcs Jó­zsef jogosan, majd ugyancsak ő választ adott a késésre. Mint kiderült, a posta takarékosság címén csökkentette a szállító­kocsik járatszámát. A panaszt továbbítjuk a postának, meg­toldva egy kérdéssel; vajon a közelmúltban kialkudott tisz­tes terjesztési díj még mindig nem elég a tisztességes szol­gáltatáshoz? Legnagyobb sajnálatunkra a helyi tanács nem képviseltette magát az olvasótalálkozón, pe­dig mi is, a helyi lap is beha­rangozta. Fájlaljuk ezt, annál is inkább, mert a felvetett proo- lémák zöme az ő tevékenysé­güket érintette-bírálta. (Érzik, hogy ősszel nekik is leketyeg, az már nem oszt és nem szo­roz, ha ide eljönnek — mond­ta az egyik részvevő.) A már aposztrofált Szűcs Jó­zsef poliphoz hasonlította a községi vezetést (nemcsak ta­nácsi vezetőkről van szó), a bi­zarr hasonlat nagy tetszést váltott ki a megjelentekből. — Ahány kulcspozíció, annyi csáp, ezek láthatatlanul, de jól érzékelhetően kezükben tart­ják, fojtogatják a községet — mondta Szűcs József, majd példákkal igazolt, melyek nagy része az ÁFÉSZ-t ..minő­sítette”. — Felvásárolják az uborkát 50 forintért, s ott helyben kimérik 88 forint per kilogramm! A paprika felvá­sárlási ára 2 Ft, db, ők 3,50-ért kínálják. — De előbb megikocsikáztat- ják Pestre, aztán ami ott nem kel el, az visszajön hozzánk. Megviselten, fonnyadtan — egészíti ki a képet Faragó Sán­dor. — Miért nincs az ÁFÉSZ- nak konkurense? — kérdezte e sorok írója naivul. — Mert a tanács nem ad ki engedélyt zöldségárusításra, helyinek legalábbis nem (állítólag az ÁFÉSZ zöldségese Nagykátáról van, illetve onnan ingázik). igent üzletnyitási kérelmek ügyében. Az ÁFÉSZ-röl talán még annyit: nem a mi dolgunk tisztázni belső ügyeket, olva­sói kérésre szóvá tesszük az alábbit: — milyen meggon­dolásból tart egy gondokkal küzdő intézmény nyugdíjas ta­nácsadót, ugyanakkor kisgye­rekes anyákat bocsát el lét­számfelesleg címén? Igaz, nem igaz? Az embere­ket mindenesetre irritálja, a hangulatukból ítélve az ÁFÉSZ-nál is elkelne az új vezetés... Szóba került egy körülbelül háromholdnyi terület sorsa, melyet a KÓD A Rt. tart lefog­lalva. Az egykori raktárak rég nem üzemelnek, a lepusztult épületeket és az öles gazt lát­va a tulajdonosi szemlélet jócskán biceg a KODA Rt.inéi. — Leszámítva a „küllemet”, minimum 10-15 telket lehetne kiparcellázni családi ház épí­tésére — állítja dr. Balogh Jó­zsef ny. főorvos. (Tisztelt ta­nácsi műszaki osztály, tessék már utánanézni a dolognak.) Havonta egyszer Bővülő tclefonkapacitás Ezer állomás a konténerben Ráckevén és környékén sok bosszúsággal járt mind mos­tanáig a telefonálás. A hely­zet remélhetőleg rövidesen gyökeresen megváltozik. Az elmúlt péntek óta — az elő­zetes terveknek megfelelően — megkezdte működését az új, ezerállomásos távbeszélő-kon­ténerközpont. Az új létesítmény nem csak a ráckeveieknek, hanem a szigetújfaluiaknak és a szi- getszentmártoniaknak is nagy segítséget jelent majd, mi­után az elavult berendezés felszámolásával ezeken a te­lepüléseken is várhatóan meg­szűnik a túlterheltségből adó­dó hosszas várakozás. Ráckeve után most néhány nap múlva a megye egy újabb településének telefon- szolgálatában jelentkezik ked­vező változás. Június 29-én ugyanis üzembe helyezik Szi- getszentmiklóson azt a be­rendezést, amelynek segítsé­gével a régi rendszert bővít­hetik. Ezzel kétezer új állo­más áll majd a lakosság ren­delkezésére. A két nagy rekonstrukciós munka eredményeként úgy Ráckeve, mint Szigetszent- miklós is bekapcsolódhat a nemzetközi távhívórendszer­be. A központok bővítése nyo­mán folyamatosan lehetőség nyílik majd arra is, hogy részben már az idén, de fő­Két téma, mindkettő ugyan­ahhoz a térhez kapcsolódik, melyet pillanatnyilag Hősök terének hívnak, s melyen (szintén pillanatnyilag) egy szobornak titulált vasszerke­zet áll. Ez a „műalkotás” még akkor készült, amikor a túl­buzgó de hozzá nem értő köz­ségi kiskirályok így akartak az országos nagykirályoknál jó pontot szerezni (ez nem is a szerző véleménye, hanem a községé). — Követeljük, hogy vigyék el onnan! — mondták többen is. —'Hélyébé. az I. világhá­ború hőseinek emlékművét akarjuk (pillanatnyilag egy eldugott szögletben vegetál). — Túl ezen, még van egy kérésünk — mondta Szűcs József. — Ez a község sokat köszönhet a Blaskovich család­nak, épp ezért úgy illik, ne­vezzünk el róluk egy utcát vagy közteret. Javaslom, hogy a Hősök tere a jövőben Blas­kovich testvérek tere legyen (általános köztetszés). — Érted már, miért kell ide sűrűbben kijönnötök? — kér­dezte Faragó Sándor kollégám. — Mi ugyan leírjuk a problé­mákat a helyi újságban, de sok látszatja nincs. Más az, ha egy megyei vagy országos orgánum rukkol elő egy szelei panasz- szal. Találkozásunk az olvasóik­kal egy megegyezéssel zárult: A jövőben havonta egy na­pot Tápiószelén tölt egy mun­katársunk, az időpontot a he­lyi lap fogja közölni. Matula Gy. Oszkár Konkurens nélkül Hasonló panaszt emelt Te- rekné Menkó Mária, csak ő kozmetikumok ügÿébërt, éfi 3 szépnem nevében. Igazát lát­szik alátámasztani: maszek drogériás sincs Szelén, nincs konkurens, aki féken tartsa az ÁFÉSZ árréstágító egyedural­mát. A fentieket mindenek­előtt Dobos Pál figyelmébe ajánljuk, ő hivatott a tanács­nál kimondani a boldogító ként a jövő esztendőtől kezd­ve újabb igénylők jussanak telefonhoz. K. Z. Magángyógymtézet a családi házban A szintetikis gyógyszer száműzve Az ország első és ez ideig még egyetlen magyar magán­gyógyintézetének vezető orvo­sa saját bőrén érezheti a klasz- szikus gyógyítás minőségét. Dr. Karsay Sándor tavaly ősz­szel súlyos autóbalesetet szen­vedett, hét hónapja fekvő be­teg, ágyból kénytelen irányí­tani kollégái munkáját. A 15 évig körzeti orvosként dolgozó pomázi doktor már jó néhány éve foglalkozott a gon­dolattal, hogy elsőként alapít­son ilyen intézetet, és így le­galizálja a hálapénzt. Elhatá­rozását akkor kezdte megva­lósítani, amikor a személyi jö­vedelemadót bevezették. Ahogy mondja: — az adózott hála­pénzt nem voltam hajlandó el­fogadni. Az ötletért senki nem di­csérte meg, nem kapott váll- veregetést. A szükséges enge­délyeket csak nagy nehezen sikerült beszereznie. A diag­nosztikus és terápiás központ munkatársai 1988 végén, az el­ső bankkölcsön birtokában kezdték el a munkát. A ke­zelések természetgyógyászati jellegűek. Főként ákupunktú- rás módszereket alkalmaznak a klasszikus orvostudomány eljárásai mellett. Ha csak te­hetik, kiiktatják a gyógyszeres kezelést. A jobb anyagi hely­zetben levő pácienseik körül­belül 80 százalékának diétát, gyógyteákat ajánlanak. A pomázi magángyógyinté­zet 11 orvosa és hat ápolónője nem dolgozik nyugati körül­mények között, de a viselke­désük, megjelenésük, modo­ruk, a betegekhez való viszo­nyuk, valamint a környezet példamutató lehet bármely ha­zai egészségügyi intézmény személyzetének. Munkájukat magas színvonalú svájci és ja­pán műszerek segítik. A sváj­ci MEDEC cég volt az első, aki felajánlotta segítségét. Ök több gépet adtak használatba, s csak az volt a kikötésük, hogy folyamatosan figyelem­mel kísérhessék az intézet munkáját. Karsay Sándor sze­rint lézertechnikájuk az or­szágban egyedülálló. A team a telefonon vagy levélben jó előre bejelentke­zett betegek közül csaknem százat lát el naponta. A leg­első alkalommal egy órát szánnak minden páciensre. Ekkor végzik a szűrővizsgá­latokat és természetesen a szükséges kezeléseket is. Bel-, gyermek- és nőgyógyá­szati, sebészeti, fogászati, va­lamint akupunktúrás szakren­deléseiken a profilbetegségek közül 8-10 kezelésével foglal­koznak. A gyógyítást segíti a hasi és ultrahang-, valamint a — fővároson kívül egyedül Idestova tizenhetedik esz­tendeje annak, hogy néhány túrái gyerek és pedagógus ke­rékpáros kirándulásra indult a Galga patak mentén. Arra gondoltak, hogy a kellemes nyári túra során megismer­kednek a vidék nevezetessé­geivel. Mindannyiuk — de fő­leg a gyerekek — meglepeté­sére kiderült, hogy a környék annyi látnivalót rejt, amennyit több év alatt sem tudnak fel­deríteni. Ezért aztán évről évre megismételték a túrát, s végigkarikáztak a Galga for­rásától egészen a Zagyváig. A tizenhét év alatt körülbelül ezren vettek részt ezeken a kirándulásokon, s jó néhányan ma már családjukkal — fér­jükkel, feleségükkel, gyere­kükkel, testvérükkel — együtt mennek túrázni. A társaság tavaly ősszel ala­kult önálló csoporttá Galga- expedíció hagyományőrző csapat néven. A galgások az úttörőszervezetből kivált és önállósult Magyarország Felfe­dezői Hagyományőrző Szövet­séghez csatlakoztak. Erről a nem egészen egy évvel ezelőtt létrejött új gyermekszervezet­ről még nem sokat tud a köz­vélemény, pedig már több mint 200 csapat tartozik hoz­dj Galga-expedíció nyomában Felfedezők két keréken zájuk — ez összesen 25 ezer tagot jelent — s hamarosan kormánytámogatás is segíti majd céljaik elérését. A G alga-expedíció — ahogy az egész hagyományőrző gyer­mekszövetség — ideológia- és politikamentes szervezet. A csapat tagjai három községből, Bagról, Galgahévízről és Tú­ráról verbuválódtak. A belé­pés természetesen önkéntes, sőt, a jelentkezni szándéko­zóknak különböző próbákat kell tenniük ahhoz, hogy az expedícióhoz tartozhassanak. Ahogy a gyerekek — a galga- hévízi Oláh Gabriella és Öiio- ri Krisztián, valamint a túrái Fáczán Krisztina, Tetézi Éva és Szilágyi Ákos — elmond­ták: a próbák egy része min­denkinek közös volt, míg más feladatok községektől függően különböztek. Minden jelent­kező saját falujának történe­tét, népművészetét kutatta. A több hónapos munka után kö­vetkezett az áprilisi kirándu­lás, amely a harmadik próbát jelentette. Itt tették le az es­küt az újonnan csatlakozó gyerekek. A Galga-expedíció tagjai összesen 215-en vannak, köz­tük felnőttek és ifik. S hogy miben különbözik a galgás csapat az úttörőcsapatoktól? A gyerekek szerint leginkább a programokban. A hagyomány- őrző szövetség tagjai tesznek is valamit azért, hogy belép­hessenek a csapatba. Év köz­ben kutatómunkára adják fe­jüket, hogy megismerjék szü­lőfalujuk múltját és jelenét. Kirándulásokon, túrákon, tör­ténelmi játékokon vesznek részt, s a nyári táborozás sem unalmas tengés-lengés egy is­meretlen üdülőhelyen. A Galga-expedíció az idén is elindul szokásos nyári útjá­ra. Ebben az évben július 30. és augusztus 8. között táboroz­nak Becskén — ahová termé­szetesen kerékpárral mennek. a megyében — terheléses EKG-vizsgálat. Van férfi és női rákszűrés, gyógyítanak gyomor- és nyombélfekélyt, aranyeret, érszűkületet, aszt­mát, allergiát, és különféle mozgásszervi megbetegedé­seket, például ízületi gyulla­dásokat is. Sajátos laborató­riumukban nem kell a bete­geknek két-három napot vár­ni az eredményre, mindössze egy perc alatt történik a vér- cukorszint meghatározása, másfél óra alatt egyszerre iö laborértéket tudnak meghálál rozni. A magánrendelő vezetője szerint a betegségek — szin­te kivétel nélkül — pszicho­szomatikus eredetűek, például ezért is foglalkoznak a kime- rüléses neurózis gyógyításá­val. A fogászati kezelésen a szájüreg gyulladásos betegsé­geit, fekélyeket és az ínysor­vadást is eredményesen gyó­gyítják — lézerrel. A nyolcadik műtétjére váró Karsay Sándor az intézet hely­zetét — bár a betegek százai adják egymásnak a kilincset — még mindig bizonytalan­nak látja. A meglevő társada­lombiztosítási rendszer mellett ma már nagyon sokan meg­gondolják, tudnak-e _ ilyen gyógyításért fizetni. Ezért jut­nak csődbe a hasonló hazai kezdeményezések. Ha egy tár­sadalombiztosítási törvény lát napvilágot — magyarázza Karsay doktor —, és egy Krankenkasse-rendszerhez ha­sonló forma működik majd, amely az orvosi szolgáltatá­sok egy részét visszafizeti, ok­ker lesz némi fejlődés. A magánrendelőt bárki fel­keresheti. Előzetes bejelentke­zés után fogadják a betegeket, Molnár Ildikó Litván diákok metszik a barackost Jó bér agyakorlaton Az Alagi Állami Tangazda­ságban két éve foglalkoztat­nak külföldi diákokat. Kölcsö­nös az elégedettség: a közép- iskolásoknak szakmai gyakor­latként fogadják el az itt töl­tött időt, forintot is keresnek, a gazdaságnak pedig költség ez és nem munkabér, tehát kevesebb a járulékos kiadás. Idén már januártól 50-70 fős lengyel csoportok váltogat­ják egymást. Tésán, a volt ha­tárőrlaktanyában kaptak szál­lást. Most vasárnap harmin­cán Litvániából érkeztek; fiúk, lányok vegyesen, 17—20 évesek. A tangazdaság főkertésze, Szarvas Imre tájékoztat: a litván fiatalok Szobon, a víz­művek munkásszállójában, többnyire négyágyas szobák­ban kaptak otthont. Teljes el­látásban részesülnek, reggelit, vacsorát a szállóban; ebédet a területre visznek nekik. Tegnap, hétfőn a gazdaság szobi kerületében, a nemrég telepített, 64 hektáros ősziba­rackosban kaptak munkát. Egyelőre hajtásválogatással és zöldmetszéssel foglalkoznak, később segíthetnek a betaka­rításban, de a kapálásban is. Minden munkaműveletnél más-más a norma. Teljesít­mény-bérezéssel átlagosan 360—400, a legügyesebbek még 500 forintot is kereshetnek naponta. Három hét múlva lesz tur­nusváltás, az ifjúsági táborból akkor remélhetőleg kellemes élményekkel gazdagodva tér haza a harminc litván fiatal. K. M. Golfpályára Volkswagen Golfon Édes ékt-ve Kisorosziban Első hallásra időszerűtlen­nek tűnt a hír, hogy Kisoro­sziban a Magyar Golf Szövet­ség július lS-án és 17-én meg­rendezi első bajnokságát. Elő­ítéleteinkben ugyanis azt tart­juk erről az angolszász erede­tű játékról, hogy az unatkozó milliomosok sportja, nálunk pedig egyikből sincs túl sok .., gondolhatnánk. Kísérőm, Tringer László szö­vetségi kapitány végigvezetett a festői környezetben épült pályán. Mint elmondotta, 1951- ben megszüntették a Sváb­hegyi golfklubot, o pályából pedig a szovjetek radarállo­mást alakítottak ki. Tizenegy éve éledt újjá a hazai golf­sport, jelenleg a szövetségnek 150 tagja van. Mostani tudá­sunk nem elég arra, hogy a nemzetközi mezőnyben labdá­ba rúghassunk, azaz üthes­sünk. Nálunk csak a játék örömét önmagáért az egészsé­gért űzik, akár a tömegspor­tot. Igaz, ma hazánkban egy másik, a megélhetésért, a túl­élésért folytatott küzdősport kezd tömegmozgalommá válni. Ez az irányzat pedig nem az angolszász vidékekről indult hódító útjára. Azt hiszem, hogy minket kí­vülállókat nem igazán a já­tékszabályok vagy a pályaada­tok érdekelnek, hanem az, va­jon miként lehetnénk mi is tagjai a gondtalan emberek klubjának. A kérdés technikai részére egyszerű a válasz. Magyar ál­lampolgár befizeti az évi 600 forint tagságit, a 12 ezret pe­dig a pályahasználatért és kész. Délutánonként beugrik VW Golfjába, keresztülhajt a Du- na-parti településeken, majd egy kiskocsifélén kihúzza ütő­jét, labdáját a domboldalra és indulhat a 9 lyukú pá­lyán ... a nyugalom. Mert meg kell hagyni, hogy itt nincs tö- megstressz, mint a metrón. Se blokkstressz, miként a pa­nelgarzonokban vagy az albér­letekben. Koncentrálás közben illet­lenség volna megkérdezni ezt az urat a dologról. Akkor kel­lett volna, amikor kiszállt a BMW-jéből. Kifaggatni, hogy jut ideje is, pénze is minder­re. Pedig nem idős, és első rá­nézésre úgy tűnik, az építke­zésbe se rokkant bele. A „leg- illetékesebb” vendégtől, a kis­oroszi pályán is otthonosan mozgó Kobayasi Ken Icsirótól még versenyzés közben is meg­kérdeztem volna, ha a bajnok­ság ideje alatt nem vezényli épDen Madridban az Aidát. Hazafelé jövet arra gondol­tam, hogy mi még sokáig nem adózhatunk ennek a „kilenc- lyukú játéknak”. Csak Szent­endrére érve, elhaladva a főút szélén üzemelő masszázssza­lon előtt kezdett derengeni va­lami. Ha ide beugranék, talán egy kék szemű, szőke „gyúró­nő” elmondaná, hogyan kell csinálni ma azt, amit úgy ne­veznek : édes élet. — radosza —

Next

/
Thumbnails
Contents