Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-16 / 140. szám
1990. JŰNIUS 18., SZOMBAT 9 sikerült megállapodni, és a beutaltak helyébe a hideg hónapokban menekültek költöztek. Így nem került az utcára a személyzet. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy még nem sikerült eldönteni. ki állja a háromszázezer forintra rúgó felújítási számlát, az átmeneti lakók ugyanis igencsak lelakták a csinos szobákat. Zsolt László láthatóan szereti és érti szakmáját. A gondozott kertet,' a szép virágokat nézve rejtély, hogyan tud ilyen rendet tartani kertész nélkül. A hegyre kapaszkodó lépcsőket naponta több tucatszor megmássza, és le-föl szuszognak a beutaltak is. Ugyanis a több mint egy évtizede készült szálloda csupán az első üteme lett volna egy beruházásnak., A tervezők a tágas parkba még egy ötven- szobás házat és nagy éttermet terveztek. Mindez papíron maradt, így a vendégek lépcsőzhetnek lefelé, egy régi villában lévő étteremhez. A szobák hivatalosan kétágyasak, de három-négy fekhely található valamennyiben. Ha háromszemélyes a beutalójegy, gyakorta két gyerekkel érkeznek a szülők. A vezető nem küldi el őket, bár a gazdálkodás szempontjából ahhoz fűződik érdeke, hogy minél kevesebb vendége legyen. Hiszen az állami támogatást a szezonra és nem az elkelt beutalók után kapja. A bérlő gondozza is A Dunakanyar SZOT-üdülői eddig még viszonylag jó helyzetben voltak a többi hasonló létesítményhez képest, hiszen a rózsadombi igazgatósághoz tartoztak. A gyönyörű helyen lévő, szállodai színvonalú üdülő külföldi vendégei révén tavaly huszonötmillió forintos nyereséget termelt. Ám ebből mindössze hármat fordíthatott a fenntartásra, fejlesztésre. A többit elvitte a leányfalui, a dömösi és két budapesti üdülő hiányának fedezése. De ki tudja, mi lesz jövőre? Ugyanis a rózsadombi intézmény is alapos felújításra szorulna. Két éve még volt egy másik SZOT-üdülő is Leányfalun. Ma Duna panzió felirat hívogat a szépen gondozott parkba. Tavaly januárban tizenkét esztendőre kibérelte az öt épületből — régi államosított villák — álló üdülőt egy fővárosi kisszövetkezet. Az Üdülési Főigazgatóság bérletdíj helyett azt kérte a bérlőtől, hogy a nyereséget nívóemelésre, felújításra fordítsa. Ügy tűnik, a bérlő, az Építőipari Komplex komoly cég, nem gyorsan akarnak meggazdagodni. Sorra újítják fel és komfortosítják azokat az épületeket, amelyekre az államosítás óta alig költöttek. Sok a külföldi vendégük, de szerződtek például szakszervezeti bizottságokkal, vállalatokkal is, amelyek dolgozóikat fizetik be családostul kéthetes nyaralásra. Lehet, hogy ez lesz a jövő útja? Hiszen a Duna panzióban nincsenek olyan gondok, mint a Panorámában. Az előbbiek tudják, ki fizet a szolgáltatásért. Móza Katalin A tagdijakból ide nem jutott semmi KI FIZETI A NYARALÁST? — Azt mondtam, ha az Idén sem kapok üdülőjegyet, kilépek a szakszervezetből — mondja indulatosan a középkorú férfi, akit a leányfalui Panoráma üdülő parkjában kérdeztem, ml a véleménye a SZOT utódja, az MSZOSZ és az Üdülési Főigazgatóság vitájáról. — Több mint húsz éve vagyok szakszervezeti tag, legalább tízszer kértem beutalót, de nekem sose jutott. Akkor sem, amikor nászúira mentünk volna, később lemaradtunk, amikor gyesen volt az asszony, és kisbabás beutalót kértünk. Igaz, egyszer ajánlottak egy üdülést: szeptember végén szóltak, hogy mehetünk a két sráccal a Balatonra. Csakhogy akkor a gyerekek már iskolások voltak. Idén megmondtam, vagy kapok, vagy üilépek. A beutalóért maradtak Valaha biztosan létezett munkásszolidaritás. Az apám mesélt róla. Hogy mit is jelentett a háború előtt a szak- szervezeti tagság. No, mi ilyesmit nemigen érezhettünk. Borsodban, egy nagyvállalatnál dolgozom, esztergályos vagyok. A gyári szakszervezet a hetvenes-nyolcvanas években szemet hunyt a töméntelen túlóra felett, tavalyelőtt egy szava sem volt a tömeges elbocsátásokhoz. Nálunk mindenki csak azért maradt szak- szervezeti tag, hogy esetleg beutalóhoz jusson. Erre most azt olvasom az újságban, hogy*» a mi tagdíjunkból egyetlen i forint sem került az üdülők fenntartására. Ez maga az ; őrület! Hát mondja meg nekem valaki, akkor mire fizet- < tem én huszonkét éven át? A Dózsa György úti székház meg a sok ágazati szakszervezeti palota lakóinak az eltartására? Es egyáltalán, miből tartják akkor fönn az üdülőket? Beszélgetőpartnerem utolsó kérdését Zsolt Lászlónak, a Panoráma üdülő vezetőjének továbbítom. — Jó kérdés — válaszolja. — A beutalt által fizetett térítési díj az üdülés teljes költségének a 22 százalékát fedezi. Negyvenszázalékos az állami támogatás. De meg ne kérdezze, ki állja a hiányzó, közel negyven százalékot! Azt ugyanis nem fizeti senki. Ahhoz, hogy az idei szezonban a szakszervezeti ülüdők zavartalanul működhessenek, százmillió forintra lenne szükség. Nem véletlenül lázadt fel az Üdülési Főigazgatóság. Nem a szakszervezet lejáratása volt a cél, hanem felhívni a figyelmet erre a lehetetlen helyzetre. — Nagy Sándor viszont úgy nyilatkozott az üdülés vezetőinek kipakolásáról, hogy az nem szolgálta a probléma megoldását, és ártott a szak- szervezet törekvései érvényesítésének. — Azt gondolom, hogy az tMSZOSZ-nak ez valóban kellemetlen volt, mert kiderült, hogy a SZOT semmivel sem járult hozzá a tagság üdültetéséhez, a befolyt tagdíjakból erre egyetlen fillér sem jutott. Elgondolkoznak a dolgozók, hogy hová is lett a pénzük. Az igazság hellemellen A leányfalui Panoráma üdülő személyzetének tavaly ősszel felmondtak, mert nem tudták volna miből kifizetni a béreket. Pedig a többszintes, szállodaszerű épület igen megsínyli, ha nem használják, fűtik télen. Ezt már egy téli zárva tartáskor tapasztalták, mégsem lett volna más választás. Végül a Vöröskereszttel A Duna panzió gazdái szezonzáráskor ezt az épületet Is felújítják, korszerűsítik A jövő útja az ilyen, panziórendszerű üdültetés? , (Erdősi Ágnes felvételei) Sok kicsi sokra megy — ha viszik A SFÍilTSFÍi A SZERETET NEM INFLÁLÓDIK Szárnyaló fantáziánknak gyakorta gátat vet az anyagi lehetőség. Sokszor tapasztaltam már, hogy a közművelődés munkásai ötletekben igencsak gazdagok. Am amikor a megvalósításról kérdezősködöm, szinte az utolsó pillanatokig csak feltételes módban válaszolnak. Hosszú éveken keresztül pedig a nagy kulturális rendezvények jelentős központi támogatásban részesültek. Erre azonban ma már egyre kevésbé lehet számítani. Ennek ellenére színes és gazdag program várja a közönséget azokon a helyeken, ahová eddig is sokan elmentek kulturális vonzereje miatt. Hát ez meg hogyan lehet? Megpróbáltunk a titok nyitjára bukkanni. Rájöttünk, hogy ahol ügyes, rugalmas egyéniségek mozgatják az eseményeket, innen is, onnan is csurran-csep- pen némi pénz. S mint mondják: sok kicsi sokra megy... Nagy kő esett le mindazok szívéről, akik a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság ülésére vártak. A hét közepén döntötték el ugyanis, hogy mekkora összeggel tudják támogatni a Dunakanyar, illetve a Közép-Duna-vidék kulturális rendezvényeit. Ebből a két millió forintból juttatnak Esztergomtól kezdve egészen Ráckevéig — a jelentősebb programokra. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal úgyszintén a napokban határozta el, hogy anyagiakkal segíti a turisták kulturális igényeinek kielégítését. A visegrádi és a szentendrei események fedezetéhez összesen háromszáz-háromszázezer forinttal járul hozzá, amelyet a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár intéz-, menyén keresztül utal át. Idő, energia, technika A PMKK igazgatóhelyettese, C. Tóth János részletesen tájékoztat arról, hogy mi mindenre futja ebből a pénzből és a KDIB-ből kapott száz- ötvenezer forintból: V1 — Visegrádon július 14. és 15-én kerül sor a palotajátékokra és a Toldi-választás- ra. Ugyanakkor a gyermekprogramokra — a középkori mesterségekre — is telt belőle. Szentendrén a tavaszi és a nyári sorozatokra, valamint az őszi — régi zenei —• napokra szintén fordítanak ebből. Az idén sem maradnak el a dzsessz- és folkestek. Június utolsó szombatjától augusztus első szombatjáig tartanak koncerteket a Bar- csay-udvarban. Négy orgonahangverseny lesz a Péter-Pál- templomban. Több ízben szerepel a Szegedi Független Színpad és egy fiatal színészekből alakult alkalmi társulat — a Komédi franc ez? — akik vérbeli komédiát adnak elő. Címe: Cristin, mint vetélytárs. Tervezünk még néhány koncertet, gyerekelőadást, s jut az összegből a Pest megyei nemzetiségi napok gálájára is. Reméljük, hogy az idén szintén létrejöhet a Duna-parti Country, s ne feledkezzünk meg június 17-t izbégi juniálisról, valamint a szentendrei búcsúról, amely június 24-től augusztus 20-ig minden vasárnap várja a vásározókat. — Mindezt a támogatásokból?! — Dehogy! Az előadásokból, műsorokból származó bevételeket szintén a rendezvényekre fordítjuk, valamint mindezt kiegészítjük saját munkánkkal, energiánkkal, eszközeinkkel, nyomdánkkal, időnkkel és technikai lehetőségeinkkel ... Pest megyében jól ismert a Dunatours Utazási Iroda. Vajon ők mivel járulnak a kulturális turizmus fellendítéséhez e vidéken? Ezzel a kérdései fordulunk Tóth Józsefhez, a kereskedelmi osztály vezetőjéhez. Reklám, reklám, reklám — Mi általában reklámszerződéseket kötünk, s üzleti alapon fizetünk — magyarázza az osztályvezető. — Ily módon Zsámbék, Visegrád, Vácrátót és Apaj tartozik állandó partnereink közé. Az idén kivételesen a Zsámbéki szombatok rendezvényeire reklám címén tizenötezer forintot adtunk. A visegrádi palotajátékokat és a lovagi tornát a PMKK-val közösen szervezzük, illetve mi reklámozzuk. A vácrátóti hangversenyek estéin a közönség utazásáról gondoskodunk és jegyárusítással is foglalkozunk. Az apaji lovasnapok alkalmával szintén reklámra vállalkozunk, esetenként a vendégeket elszállásoljuk. — Előfordulnak-e meglepő kérések? — Egyre kevesebb az anyagi lehetőségünk, ugyanakkor egyre több a kérés! Nemrég valaki kaktuszültetvényt akart telepíteni Budakeszin, s hozzánk fordult szponzorálásért. A csömöri lovasiskola maratoni országjáró lovastúrához kért támogatást. De hát — nem adtunk. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a mi feladatunk: a reklámozás... A visegrádi Mátyás Király Múzeum szűkös keretéből igyekszik segíteni a kulturális turizmust. A nyáron egy alkalommal — augusztus 20-án — a Tájak, korok, múzeumok táborozóinak megtartják a középkori mesterségeket bemutató programot. Erre húszezer forintot tudnak fordítani. Szívvel a jó hírért Immáron nyolcadik esztendeje terjed jó híre a Zsámbé- ki szombatoknak. .Honnan teremtik elő a rendezvénysorozat fedezetét? Erre a kérdésre Mátyás Iréntől, a művelődési ház igazgatójától kapunk választ. — öt évvel ezelőtt még létezett a megyei tanács céltámogatása. Százezer forintot pályáztunk meg rendszeresen. Ezt az összeget azonban már beleszámítják költségvetésükbe. A Zsámbéki Tanács harmadízben járul hozzá kiadásainkhoz — negyvenezer forinttal. Természetesen a szombatok saját bevételét is fede. zetként használjuk fel. Ez általában szintén százezer forint körül mozog. És ami mindezeken kívül összejön: a különböző előadásokat más- más zsámbéki cég támogatja. Mégpedig munkával. — A Pemü például megépíti a szabadtéri színpadot ét az elektromos hálózatról gondoskodik, a honvédség minden előadáshoz fölállítja és utána elbontja az öltözősátrakat, elrendezi, ki-berakja a székeket. Több amatőrcsoporttal tudunk színvonalas, jó előadásokat tartani, s sikerül a színházakkal kedvező egyezséget kötni. Szerencsések vagyunk, hogy az intézmények, üzemek nem pénzt adnak, hanem konkrét segítséget. Mégpedig jó szívvel, mert szeretik, amit csinálunk. S e kettő nem inflálódik! Vennes Aranka
