Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-16 / 140. szám
10 1990. JÜNIÜS 10., SZOMBAT Szentendrétől a Dunakanyarig Cs. Kovács László rajza Immár semmi kétség, amerikai és ausztrál tudósok mindín eddiginél meggyőzőbb fölvételeket közöltek arról, hogy közös otthonunk, a Tejút kellős közepén hatalmas feke- te lyuk tátong. Hogy tátong-é vagy éppen ez a fekete képű semmi a legtöményebb valami — azon buzgón vitatkoznak a tudósok. Ugyanis a fekete lyuk a csillagászok körében a legnagyobb rejtélynek kijáró tiszteletnek örvend. Egy azonban biztos: a lyuk van, ráadásul fekete, s szép fehér Lejutunk kellős közepén minden tízezer évben magához szólít egy csillagot, s a környező napokból is jókora falatokat harap le. Ez alól nem lehet kivétel a miénk sem. A tudósok fölvételein feke- tén-fehéren látható: ez a negatív valami adott még nekünk legföljebb tízezer évet. Elég lesz? A Grand Canyon Budakeszin A legnagyobb rejtély Falatozhat tízezer évente TéT' Mar csak * vendégeket várja Anasztazisz IVaVCZO ít r6TjlllOllOZ« Joanonidisz, a DC—3-as repülőgépből átA alakítottt kávézó tulajdonosa 1990. június elején. A görög hadsereg klszuperált repülőgépét 1983-ban vásárolta, majd alkatrészenként hordta fel a tetőre, aihol saját kezűleg szerelte össze. A repülőgép kávézóban egyszerre negyven embert tud leültetni. Mehet-e párttag nyaralni? ZÁRTKÖRŰEK ÜDÜLŐJE A naptár sok mindent jelez Június közepén: tanítás végét, búzabetakarítást és az üdülési szezon kezdetét, már akinek telik majd üdülésre. Az előrelátók hónapok óta gyűjtögetik a pénzt, lapozgatják a prospektust. A baj csak ott vAn, hogy a forint értéke lefelé, a prospektusok árajánlata felfelé ível. Pedig de jó lenne elutazni az Adriára vagy a Fekete-tenger mellé. A Tátrába, vagy a Hargita környékére fenyőt, patakot nézni. A Kanári-szigetek, a Karib-tenger, Florida, Kalifornia ma már csupán álom, egy átlag magyar halandónak vajmi kevés esélye van arra, hogy eljusson egyszer a Grand Canyon mellé, élőben láthassa a Niagara-vizesést, vagy elgyönyörködhessen egy kenyai naplementében. Baj van az üdülőkkel. A pártüdülőkkel az a baj, hogy vissza kellene adni jogos tulajdonosuknak, a vita tárgya természetesen a jogos tulajdonos. Baj van a szakszervezeti üdülőkkel. Ezekkel — a fontieken túl — még az is, hogy csak szervezett dolgozók használhatják, azok sem mind. S persze itt van az örök kérdés: miből futja a kedvezményes üdültetésre? A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsán Horsik Józseftől azt az információt kaptuk, hogy egy helybéli szervezett dolgozó három-négyféle beutalóhoz juthat. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) központi keretéből. a közszolgálati szakszervezetek, a munkahelyi alapszervezetek révén, illetve a munkahely saját keretéből. Így juthat el a tagdíjat fizető Fonyódligetre, ahol a megyei és a dunakeszi tanácsnak vannak üdülői, a Cegléd környékiek Bogácson, illa'.ve a váciakkal együtt Magyarkú- ton tölthetik el a szabadságukat. A közszolgálati szakszervezetek tagdíjfizetői Boglár- teliére, Gyulára, Fadd-Dom- boriba, a Szoros-patakhoz, Tengelicre, Fonyódra nyerhetnek beutalót. Már amennyiben nyerhetnek, hiszen az idén például a kétszázötven kérelemből mindössze harmincat tudtak elfogadni. A hoppon maradottak valószínűleg jóval többért nyaralnak majd*ha nem sikerült nekik a többi szakszervezeti üdülők valamelyikébe bejutniuk. A közszolgálati szakszervezetek — ide tartozik 22 szakma, a tanácsok és szervezeteik, a bíróságok, ügyészségek, a büntetésvégrehajtas, a társadalmi és tömegszervezetek — üdülőiben egy nap teljes ellátással 225 forint, gyerekeknek 100 forint a térítési díj. A különbözetet és az üdülők bérleti, vagy fönntartás* díját a tagdíjaikból fizetik. Ezek már az Idei fölemelt árak, miiközben emelkedtem az önköltségek is — 500 forint napjában —, s az áremelés mellett a fejadagokat is csökkenteni kényszerültek. S ez még mindig jóval olcsóbb mint akár a legegyszerűbb kemping. Kaphat-e párttag szakszervezeti beutalótT Eddig olyan nem fordulhatott elő, hogy egy MSZMP-s ne legyen szervezett dolgozó is egy ben, -ám ma már sokkal több a variációs lehetőség. Mert előfordulhat, hogy a hajdani párttag ma már nem az, vagy nem ott, ahol eddig. Ez persze nem biztos. hogy érinti a szakszervezeti tagságát, de az már lehet hogy ettől a cégtől is átigazolt egy másikba. Firtatják-e a beutalót kérő politikai nézeteit? Erre a kérdésre azt tudtuk meg Horsik Józseftől, hogy a szervezettség csak a munkahely saját üdülőjében mellékes, ide akár olyanok is bejuthatnak, akik semmilyen módon nincsenek beszervezve. A többi, kimondottan szak- szervezeti üdülőben föltétel, hogy a hajdani SZOT-hoz tartozó tagszervezetben legyen igazolva az illető. A független szakszervezeti tagságot csak a családtagnál tudják méltányolni — ő ugyanannyi térítést fizet, mint „konzervatív” házastársa. A pártállásról nem firtatják a delikvenst, de ha e férj vagy feleség semelyik szakszervezetnek nem fizet tagdíjat, akkor a kéthetes beutalóját — a napi tarifa mellett — még hétszáz forinttá) megfejelik. Reformok, de lehet, forradalmi újítások várnak a szak- szervezeti üdülésre is. Lehet, hogy megnyílnak az, ajtók s az üdülőkbe bejutnak majd t nem szakszervezeti tagok is lehet, hogy a szakszervezeteit bekapcsolódnak az idegenlor- galomba, s az is lehet, hogy p szakszervezet tágabb értelemben is szélesebbre nyitja kapuit. Üdültetés mellett érdek- védelemmel — s nemcsak a szervezett dolgozókéval — is hatékonyabban tud majd foglalkozni. Egyelőre azonban a helyhatósági választásokra készülnek — a szak- szervezetek is. Tárgyálnak a tanácsokkal, hogy az önkormányzatokká alakulás után is megmaradjanak a tanácsi, a szakszervezeti üdülők, s azon is gondolkodnak hogy egy szervezett, összefo- gottabb megyei nyaralási üdültetést szerveznek meg £ ha az elképzelés megvan, már csak pénz kell hozzá. Sos-sok pénz. Mit tesz tehát egy kispénzű magyar, aki ráadásul még építkezik is? Miként megy Mexikóba, Texasba, Kubába, Japánba és még jó néhány egzotikus pontjára a világnak úgy, hogy közben ki sem mozdul hazulról. Am maga köré varázsolja a fél világ flóráját egy 150 négyszögöles budakeszi kertben, ahol a kaktusz jól megfér a havasi gyopárral, s jó években beérik a citrom, a narancs, sőt a füge is. — No azért nem olyan egyszerű ez az „itthoni üdülés’’ — mosolyog lelkesedésemen a házigazda. — Azt nem várhatod el senkitől, hogy ripsz- ropsz telehordja a kertjét egy csomó keleti növénnyel, s utána azt képzeli, hogy elutazott nyaralni Japánba. Egy ilyen kertet összehozni sok év munkája, ráadásul rengeteg előtanulmányt igényel. Az én kertemben 2000-fajta növény él, csupán a télálló kaktuszok 360 fajtája. Az igazsághoz tartozik az is, Hódi Tóth József nem amatőr botanikus, valamikor kertész- mérnöknek készült, meg is szerezte a diplomát, de utána átpártolt az újságíráshoz. — A szőlészetnek és gyümölcstermelésnek semmi köze a kaktuszokhoz, sem az egzotikus flórához. Velem dr. Deb- reczky Zsolt kutató szerettette még a kaktuszt, a sziklakertkultúrát, ő tanított meg arra, hogy az is egyfajta utazás, ha felépítem itthon kicsiben a Grand Canyont, ha önmagam tenyésztem ki azokat a növényfajtákat, melyek igazi hazája nyolc-tízezer mérföldre van Budakeszitől. Van még egy igazság, amit nem szabad elhallgatni. Hódi Tóth József a valóságban is iárt a kaktuszok igazi hazájában, egy egész hónapig bolyongott Mexikóban. — Ez még akkor volt, amikor „csekély” öt év alatt össze lehetett gyűjteni annyi pénzt, amiből elutazhattam Mexikó városba. Ma, a mai árak mellett tíz év alatt sem jönne ösz- sze a rávaló. Ügy gondolok arra az egy hónapra, mint egy tündérmesére, egy csodálatos álomra. A forró bazalton guggoló hatalmas Agave macro- calmusra, a Dasylirion üstökös liliomra, az öt méter magas, örökké szomjas yuccákra. mindarra, amit ott a 20. szélességi .körön, 2200 méterrel a tengerszint fölött láttam, tapasztalhattam, tapinthattam, s amiből több ládára való magot, hajtást hoztam át Európába. Ezekből ugyan nem lehetett pénzt csinálni, nem jött vissza az út ára, viszont belőlük varázsoltam magam köré ezt a csodát, ha behunyom a szememet, ha elfelejtem, hogy van kerítés is az utca felé, akkor valóban úgy érzem, hogy ott járok Mexikóban. — Meg lehet teremteni egy ilyen csodát egy pesti bérházban? Persze csak kicsiben... Pedagógusok, szülők sokaságát foglalkoztatta a kérdés, hogy az ifjúsági mozgalmakban végrehajtott depolitizálá- si folyamatok nem bomlasztják-e fel a gyermekközösségeket. Megmaradnak-e a minden tanuló életében várva várt téli korcsolyázások, hegymászások, nyári osztálykirándulások? Szemes Árpád, a Pest Megyei Sportiroda vezetője azt a kedvező választ adta, hogy a fővárostól 60 kilométerre fekvő Kóspallagon ebben az átmeneti időszakban is kedvezőek az üdülési feltételek. Megyei iskolák sokasága érdek— Magam is úgy kezdtem, egy Szent István körúti öröklakásban. Nagyon szép lakás volt csak a kaktuszok hamar „kinőtték”. Akkor jöttünk lei Budakeszire, elcseréltük az összkomfortos lakást egy lepusztult házikóra meg a telekre. Ennek már tíz éve, de amint láthatod az ház még mindig nincs kész teljesen. (Hamarább lett kész a kis melegház, amiben a kényes, délszaki növények vészelik át a magyar tél zordságát.) Ülünk egy tenyérnyi gyepszigeten, melyen alig fér el az asztal négy székkel, előttünk, mögöttünk és mindenfelé mintha a dzsungel kezdődne. Koreai jegenyefenyők, japán, arizonai, és leyhandi ciprusok. Himalájái rhodomdend- rák, datolyapálma, ananász, narancs és afrikai pozsgások. Az ember behunyja a szemét és tényleg úgy érzi, mintha utazna, olyan ez a 150 négyszögöles magyar sziget, mint a babilóniai Szemirámisz-kert az asszír mesékben. lődik a néhány faházból álló, 22 gyermek befogadására alkalmas üdülő iránt. A mai gazdasági helyzetben alig van szülő, aki ne azt kérdezné: mennyibe kerül a kirándulás? A faházakban napi 70, a 40 fős sátortáborban pedig 50 forintért alhatnak a gyerekek. Ez az üdülési lehetőség csak szervezett formában, tanári vagy szülői felügyelettel vehető igénybe. A nyaralók a helyi konyhában maguk főzhetnek, mert étkezést a táborvezetés nem tud biztosítani. Részletes felvilágosítást a 111-5486-os számon kérhetnek az érdeklődők. — r. s. — —ja Matula Gy. Oszkár Mr. Escobar Becsben ragadt Magyarok Ausztriában A Budapestnek tartó Orient-expressz már bő negyedórája elhagyta Bécset. Mr. Escobar izgalommal telve tekintget ki az ablakon, mikor látja már Kelet-Európát,. A felajzott Mr. Escobar kérdésével az osztrák kalauzhoz fordul. —■ Uram, beszél ön angolul? Az osztrák kalauz, akit nálunk jegy vizsgálónak kellene hívni, természetesen beszél angolul. S rögtön fel is világosítja Mr. Escobart, jobban teszi, ha leszáll a vonatról és visszataxi- zik Bécsbe, mert a magyar vízum beszerzése igen bonyolult dolog. A hegyeshalmi határállomás kietlen, talán nincs is hivatal, messze a szálloda és így tovább. Az osztrák kalauz téved. Vagy jó hazafi. Talán úgy gondolja, jobb, ha ez a gazdag argentin Bécsben költi el a dollárjait. Nem tudhatom, hogy Mr. Escobar meglát,ia-e valaha Budapestet, vagy a vendégszerető Becsben költi el szép számú dollárjait. Azt azonban teljes bizonyossággal állíthatom, hogy Ausztriában az utóbbi három esztendőben egyenletesen 15-18 százalékkal emelkedik az idegenforgalomból származó nyereség. Mindez két okból is figyelemre méltó. Az egyik, hogy a^. Alpokban már esztendők óta nem esik tisztességes hó, márpedig ebben a téli turizmusra szakosodott országban az ilyesmi felér egy isten csapással is. A másik ok — ki gondolta volna —, hogy a legtöbb vendég a németek után Magyarországról érkezik. S Ausztriában a pénzünkért megbecsült vendégek vagyunk. Olyannyira, hogy Ausztria telis-tele van magyar nyelvű prospektusokkal, az osztrák vasutak tervezi, hogy olyan vonatokat indít, amelyekkel Budapestről közvetlenül lehet majd élérni a magyarok között kedvelt üdülőhelyeket. S a magyarok utaznak is tömegesen Ausztriába. Tele van velük az Alpokalja, a badeni kaszinó, a Szép számú bécsi bevásárlóközpont. Találkozhatnak Mr. Escobarral is. Az argentinnal, aki valószínűleg ottragadt Bécsben. —cs.— Gyermeküdülés Kóspallagon Nyaralni napi hetvenért Világelső Tavaly 9.66 millió japán utazott külföldre. Számuk 14,7 százalékkal, míg az általuk elköltött pénz 20,4 százalékkal nőtt. Becslések szerint az idén a külföldre utazók száma túllépi a 10 milliót és költekezésük alapján Japán átveszi az NSZK-tói a vezető szerepet. Míg a felkelő nap országába csak 2,83 millióan látogattak, és fejenként átlagosan 1109 dollárt adtak ki utazásukra a világ legdrágább országába, addig a japánok átlag 2328 dollárt költöttek el azért, hogy külföldre mehessenek. Így is lehet pihenni > X
