Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-16 / 113. szám
1990. MÁJUS 16., SZERDA ^fítian 3 Törvényjavaslatok és képviselői indítványok napirendre tűzéséről döntött az Ország- gyűlés a május 15-i plenáris ülésének délelőttjén. Hosszadalmas procedúrát igényelt, amíg megszavazták, hogy az állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezésével, az államtitkárok jogállásának és felelősségének átmeneti szabályozásával, sürgősséggel foglalkozzon a plénum, hogy a tanácsok megbízatásának meghosszabbítása kerüljön napirendre, de csak a jövő heti ülésszakon tárgyaljanak róla, továbbá eldöntötték, hogy az SZDSZ javaslata viszonyunkról a Varsói Szerződéshez szintén méltó a törvénykezés napirendjére, de ez nem sürgős. A képviselők egyetértettek a szabaddemokraták másik két sürgősségi indítványával, amely a magyar kisebbségek jogainak védelméről, illetve a lapeladási ügyletek kivizsgálásáról kérte a T. Ház döntését. Az alapítvány a garancia A nemzeti gyermek- és ifjúsági alapítvány megszűnése esetén nincs garancia arra hogy a Demisz volt vagyona továbbra is az ifjúság szolgálatában maradjon — mondta Králikné Cser Erzsébet ifjúság- politikai kormánybiztos annak kapcsán, hogy a Parlament keddi ülésén Deme Zoltán szarvasi független képviselő az alapítványról szóló miniszter- tanácsi rendelet hatályon kívül helyezését kezdeményezte. Az alapítványt a gyermekek és fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítésére, életkorukból és társadalmi helyzetükből adódó hátrányaik csökkentésére hozta létre a kormány. Az alapító okirat — egyéb anyagi eszközök mellett — az alapítvány rendelkezésére bocsátotta azokat az ingatlanokat. is. amelyek korábban a Demisz és az úttörőszövétség kezelésében voltak. Az idén május óta az alapítvány kapja meg a Demisz vállalatainak — az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, az Ezermester Kereskedelmi Vállalat és a Hotel Ifjúság — tulajdonosi jogon megszerezhető hasznát is. A Minisztertanács e vagyon átengedésekor azonban azt is kikötötte. hogy az ingatlanokat, továbbra is ifjúsági célokra kell használni. Az alapítvány az üdülőket és ifjúsági táborokat hasonló célú helyi alapítványoknak adományozhatja. ám az ingatlant — vagy annak értékét — ekkor is a fiatalok segítésére kell fordítani. Még a napirend szerinti munka előtt kért szót Ömol- nár Miklós (FKGP). Megosztotta képviselőtársaival a minisztériumokban az utóbbi hetekben újságíróként szerzett tapasztalatait, amelyek szerint dokumentumokkal alátámasztható hatalomátmentés folyik vezető minisztériumi tisztségviselők közreműködésével. Ennek következtében az új minisztereket kiürült kasz- sza fogadja majd több heKczdcményezés a nemzeti kisebbségek jogairól Államtitkárból már lesz elég lyen. Példaként a Mezőgazda- sági Minisztériumot említette — közismerten a kisgazdák ennek a tárcának a várományosai —, itt 10 nap alatt 19 miniszteri rendeletet módosítottak, vélhetően az átmentéit segítve. Ezért parlamenti bizottság fölállítását javasolta, amely független szakértők segítségével föltárná a minisztériumokban történteket. Az elhangzottakra Szabó Ferenc MÉM-államtitkár röviden reagálva kijelentette, az általános vád nem igaz. Egyébként a Kisgazdapárt, az MDF-fel ellentétben, nem élt a minisztérium javaslatával: hogy kísérje figyelemmel tevékenységüket. Szabad György hézelnök formális kívánnivalókat talált Ömolnár Miklós indítványában, és azt a ház- bizottsághoz továbbította sürgős vizsgálatra. Ehhez szólt hozzá Németh Miklós is, s azt mondta, hogy az ügyvezető kormány egyes minisztériumait és tisztségviselőit súlyos vádakkal illette a kisgazda- párti képviselő. Kérte őt, a konkrét ügyek megjelölésére adja át a szóban forgó dokumentumokat, hogy mielőbb megindíthassa a vizsgálatot. Hozzátette, a konkrétumok nélküli, csupán az általánosság szintjén mozgó vádakat sem elfogadni, sem visszautasítani nem tudja. A napirend Szerinti munka a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezéséről rendelkező törvény módosításával kezdődött. A korábbi Országgyűlés ezzel a törvénnyel a történelem régi tartozását törlesztette a haza méltatlanul megtagadott fiaival szemben, azonban nem volt tökéletes megoldás. Ugyanis a törvény külön kérelemhez ’kötötte az állampolgárság visszaszerzését, s így érthetően ezzel csak a még élő magyarok élhettek. A vita nélkül és egyetlen ellenszavazattal elfogadott törvénymódosítás szerint most már az elhunyt személyek esetében is hatálytalannak kell tekinteni a jogfosztó intézkedést, tehát ők magyar állampolgárságukat nem veszítették el. Két órán át tartó szerteágazó vita, vélt vagy valós vádakat, védekezéseket, ironikus megjegyzéseket és viszonválaszokat tartalmazó fölszólalá- sok kísérték az államtitkárok jogállásának és felelősségének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezet tárgyalását. A tervezet lényege, hogy megszűnik a miniszterhelyettesi funkció és az a gyakorlat, hogy országos hatáskörű szerben fölhívja a Magyar Köztársaság kormányát, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a szomszédos államok kormányaival a kisebbségek jogainak védelméről szóló kétoldalú, illetve regionális szerződések kidolgozásáról. Többórás vitát váltott ki az utolsó napirendi pont az Axel Springer Budapest Kft. lap vásárlási ügyleteivel kapcsolatos szabaddemokrata indítvány, végül a képviselők a kulturális bizottság állásfoglalását támogatták, amely tartalmazta az alapítványt és a Fidesz módosító javaslatát is. Ennek értelmében fölállítanak egy biA kormánylistától komorult el ennyire? veket is államtitkárok irányítsanak. Ezzel szemben lesz politikai (parlamenti), címzetes (a kormánybiztos és a tárca nélküli miniszter közötti), köz- igazgatási, valamint helyettes (minisztériumi) államtitkár. A javaslat szerint az államtitkárokat a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti föl. A beterjesztett törvényjavaslatot az MDF módosítás nélkül szerette volna elfogadtatni, azonban vitát váltott ki, hogy az SZDSZ különböző indítványokat tett. A szabaddemokraták ragaszkodtak ahhoz, hogy az államtitkárjelölteket is — a miniszterekhez hasonlóan — hallgassák meg parlamenti szakbizottságok, és kinevezésük a szakminiszter javaslatára történjen. A plenáris vitán 25-en szóltak hozzá, és főkép-. ,pen, Arról vitatkoztak, hogy az államtitkárok jogállásának eldöntése szükséges-e a kormány megalakításához. Miközben a kormányalakítás elhúzódásáért a felelősséget a parlamenti pártok próbálták egymásra kenni, a Fidesz áthidaló javaslatával sikerült lezárni ezt a napirendet. Az SZDSZ javaslatából csak a közigazgatási államtitkár kinevezés előtti meghallgatását és az illetékes miniszter által jelölését javasolták, s így már ellenszavazat nélkül elfogadták a törvényt. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) önálló indítványára kölcsönös tiszteletkörök és kisebb csipkelődések után érdemi vita és ellenszavazat nélkül az Országgyűlés határozatot hozott a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről. Ebalig beszélnek, azt is röviden, aztán megint nyomkodnak, majd veszekednek, s újból nyomkodnak. És az ország szeme azt is látja, hogy megint a színfalak mögött dőlnek el a dolgok. Csakhogy most ezeket a színfalakat bizottságoknak hívják, benne a szabadon választott képviselők képviselik a választóikat, meg pártjuk programját. És amikor a gőzerővel folyó tárgyalások szüneteiben kijönnek, s összeülnek az ülésteremben — már csak a gombokat kell nyomkodni. Ez már majdnem Amerika. Hurrá, törvénykezünk ! Már amikor éppen nem rendelnek el szünetet az elfáradt ujjaknak. Olykor meg kell szakitani a plenáris üléseket, hogy sürgősen összeüljön valamelyik bizottság, mert a délelőtt tízkor abbahagyott munkát déli fél tizenkettőkor villámgyorsan folytatni kell, valamelyik képviselő javasolt valamit, amit azonnal meg kell tárgyalni. S addig fölfüggesztik a plenáris ülést. így aztán nehéz eligazodni, hogy mikor is van szünet? Amikor plenáris ülés van, az szünet a bizottságban, és fordítva. Hol vannak már azok az idők, amikor a szünetet arról lehetett megismerni, hogy a honatyák a folyosókon grasszáltak, meg a büfékben kávézgattak? Meg az újságíróknak nyilatkozgattak? Résen kell lenni, ha most akar elcsípni valakit az ember, miközben az illető éppen átmegy egyik ülésteremből a másikba. Nem csoda, ha ennyi ülésben kopik a nadrág. S aki komoly munkára érkezik a T. Házba, az meggondolja, hogy milyét koptassa. Van, akinek glédában állnak otthon az öltönyei, s cserélgetheti, ha némelyiken hiányosság keletkezik. Van, aki nem sorakozik az úri szabónál, de úgy érzi, a Tisztelt Házat konfekcióöltönye is kellőképpen megtiszteli. Vannak csokornyakkendők, vannak munkaöltönyök, s van, akinek a farmer a honatyai munkaruhája. Rajk László például csak az alakuló ülés napján öltött fekete öltönyt, bár akkor is nyakkendő nélkül. Hiába mondták a szabaddemokraták, hogy vége a „hurrá nyaralunk” stílusnak, most már komoly törvénykezési egyenruhában fognak megjelenni. Szó se róla, a legtöbben tartják magukat a párt irányelveihez. Csak. Rajk, az örök ellenkező jár azóta is farmerban. Hogy mitől olyan kopott már most, három hét után? Pont az övé, aki máshol még nem ült eny- nyit? A FIDESZ-esek szive sem mindig nyakkendő alatt dobog, de hát könnyű arról leolvasni a pártját, aki látható. Pöttyösben, kopottban vagy testre szabottban, de majd mindegyiken a jelvény — az új divatért nem érheti szó a Ház elejét. Érdekesebb volna azt tudni, miben divatoznak azok, akik nincsenek a padsorokban. Pizsamában vagy frakkban Mert ez a folytonos szavaz- gatás arra is jó, hogy ország szeme lássa, hányán hiányoznak. A nem szavazók című rubrika az eredményjelző táblán azokat számlálja, akik nem dolgoznak. Tegnap az ülésszak megnyitásakor 38-an hiányoztak, aztán lassacskán az elkésők is befutottak, tizenegykor már csak 30 távol levőt jelzett a gép, s ez a szám a nap folyamán nem sokat változott. Énnyi beteg képviselő lenne? Vagy ennyien nem érnek rá a sürgősebbnél sürgősebb törvények szavazására? Pizsamában vagy frakkban figyelik távolról — mit döntenek a társaik helyettük? Most, hogy megszavazták maguknak a tisztes fizetést, a képviselők vajon büntetlenül hiányozhatnak a dolgozóból? Vagy éppen azért nem érnek rá, mert igazolásért rohangálnak? Jakubovits Anna Féligmeddig, Eleddig félig? Még mindig nem a kormányon, csak megalakításának körülményein vitatkoznak a honatyák, de legalább ebben végre sikerült egy félmegoldást találniuk. A házbizottság hétfői, zártkörű ülésén heves vitában az a kompromisszum született, hogy meghallgatják ugyan a leendő minisztereket, de csak félig. Illetve, a félig-meddig minisztereket egészen meghallgatják a parlamenti bizottságok, kifaggatják életútjukról meg terveikről a leendő ágazataikkal kapcsolatban. de ezt csak félig nyilvánosan. A másik felet, a választót., kirekesztik a káde- rezésről. A szabaddemokraták javaslatát ugyanis csak félig fogadták el a kormányalakításban érdekelt többi pártok. A másik fele az volt a javaslatnak. hogy a televízió nyilvánossága előtt hallgattassák meg a delikvens. Így ugyanis nemcsak a honatya tudná eldönteni. milyen kormánynak ad szabad kezet, hanem a honpolgár is megismerné azokat, akik kezükbe veszik sorsát. Félig, vagy meddig? J. a. zottságot, amelynek hatásköre kiterjed a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásainak kivizsgálásává s ezen belül is elsősorban az Axel Springer ügyleteinek föltárására. A bizottság legkésőbb június 30-ig tesz jelentést az Országgyűlésnek. A Parlament soron következő ülését május 22-én, kedden 15 órára hívták össze. A várhatóan kétnapos ülés napirendjén szerepel majd a kormányprogram megvitatása, a miniszterelnök megválasztása, s ekkor mutatkozik be az új kormány. Majd pont egy gyalogrendőrt kérdeznek meg Mint halottnak a evikipuszi Panaszkodnak a rendőrök. Olyanok, mint a mostohagyerekek, azt mondják. Hiába új a jelvényük, nem találják a helyüket ebben a fene nagy demokráciában. Itt mindenki csak beszél az önkormányzati rendőrségről, jó lenne viszont, ha közölnék végre velük is, hogyan tovább. Mert ők szívesen átalakulnának, csak mondják meg nekik, alakuljanak-e. Hiszen már nem intézkedhet anélkül egy járőr, hogy ne piszkoskodnának vele. Megy a szemetezés meg az anyázás, mintha nem lenne a rendőrnek amúgy is elég a maga baja. Pedig ők változnak. Kérdés azonban, hogyan változik velük a világ. Jó étvágya van a százhalombattai ügyeletesnek. Virslit eszik káposztával. Ütemesen mozog fel-le az állkapcsa, alaposan megrágja a falatokat. Akkurátus ember. Látszik, hogy nem lehet akárki szolgálatban. Azt azért megkérdezi két harapás között, kit keresek ilyenkor, délelőtt. Mert nincsen bent senki. Mondom, megbeszéltük a dolgot, engem itt várnak. Na, ha megbeszéltük, akikor üljek le, enyhül meg, mindjárt jön a főnök. Hangja most szinte barátságos, mutatja, nem neheztel, amiért megzavartam a reggelijét, de már menne vissza a virslihez. Bólintok, és a padra ülök egy agonizáló szobanövény szomszédságába. 3 Már -úton vannak Nagy Tamásék. Idősebb férfi lép hozzám, -feszül rajta az egyénruha, váll-lapján hadnagyi rangjelzést látok. Úgy látszik, elterjedt a hír, hogy vendég érkezett. Semmi baj, isméin meg újra, csak ki kellett szaladniuk valahová. Szóval ne aggódjak. Nyugalom. Próbálok hát nyugodtan viselkedni. Nem mintha ideges lettem volna eddig, de ne higgye, hogy nem hallgatok egy rendőrre. Egyébként mi járatban, kérdi társalgási hangnemben, és kíváncsian végigmér. Mondom, egyébként csak érdekel, mi lesz a rendőrséggel. Mert mindenfélét beszélnek mostanában az ön- kormányzatokkal kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogyan látják a rendőrök a helyüket ebben a konstrukcióban. Ez gondolkodóba ejti a hadnagyot. Hát erre ők nem tudnak válaszolni, szólal meg végül. Hisz hiába mondanak pékem bármit, holnap a Demokrata Fórum jogásza talán rávágja, hogy másképp lesz. Különben is ... Mikor kérdezték meg a melóst nálunk, mi a jobb neki? Soha. És ne higgyem, hogy ez megváltozik majd. Arra persze van energiájuk a képviselő uraknak, jegyzi meg, hogy azon vitatkozzanak, a környezetvédelemben a védelem szónak benne kell-e lennie. Mert az fontos dolog. Az ember közben meg azt sem tudja, milyen parancsot kap holnap. Sietek egyetérteni, annál inkább, mert megérkezik Nagy Tamás, a főtörzsőrmester, akire vártam. Egy fiatalabb férfit mutat be, Köti László őrmestert, majd a hadnagy neve is kiderül: őt Strupka Istvánnak hívják. Együtt tehát a csapat, mehetünk beszélgetni. Alig érünk azonban a szobába, Nagy Tamás közli, ő nem nyilatkozik. Menjek Érdre, a parancsnokhoz, akihez tartoznak. Ott majd beszélnek velem. Ezt ne csinálja, próbálkozom, tegnap másban állapodtunk meg. Nem akarok én semmi különöset hallani, csak hogy mi a véleményük az ön- kormányzati rendőrségről. Már, ha lesz ilyen egyáltalán. Hát az biztos, hogy egy önálló őrs vagy kapitányság kellene ide, menti meg a helyzetet Kótl őrmester. Nagy a város, 30 ezres, öt rendőr kevés erre a munkára. Nyolc, helyesbít Nagy Tamás, mert hárman az objektumot őrzik. De legyen itt bármi, azt nem a rendőrök fogják eldönteni. Aztán meg mi a biztosíték arra, hogy az önkormányzatoktól megjavul a rendőrség működése? Nagy Tamás még csak nem is heveskedik, inkább morog egyet a bajsza alatt. A kolléga Trabantjával járunk, mutat Kótira, a technika a béka feneke alatt van, az Országgyűlésben meg még mindig arról beszélnek, ki mit csinált a háború után. A fenét érdekli az ilyen, végre a munkával kellene foglalkozni. Ha rajtam múlná, én olyan törvényt hoznék, jegvzi meg Strupka hadnagy, ami megtiltaná, hogy a múltról beszéljünk. Különben is, itt mindenki az utasításra vár. Aztán ha önálló lesz az őrs, hát az lesz, ha nem, nem. Majd pont egy gyalogrendőrt kérdeznek meg erről. Egy Túrós, Dobos vagy Tonhauser persze nyilatkozhat bátran, nekik lehet... Na és ha függetlenedünk? — kérdezi Köti őrmester. Akkor sem biztos, hogy célszerű mindenhol egy külön rendőrséget fenntartani. Mert az önkormányzat sem tud csinálni Mercedeseket, sem új rendőröket elővarázsolni. És hogy alakulnak majd a fizetések, toldja meg. Hisz egy gazdagabb település többet adhat a rendőrnek, de a szegény...? Mindegy, mondja Strupka hadnagy, nekünk a saját dolgunk a legfontosabb. Nincs öt ember mellesleg ebben az Országban, aki tudná, mi lesz a rendőrséggel. Beszél az MDF, az SZDSZ meg a Kisgazdapárt mindenfélét, a rendőr meg elő sem mert venni a fegyverét, mert rögtön botrány lesz belőle. Hát ki foglalkozik ilyenkor az önkormányzatokkal? Tudja mit, zárja le a dolgot Nagy Tamás. Felejtsük el ezt az egészet, írja, hogy reményleli folyamat küszöbén vagyunk. Abból legalább biztos nem lesz baja se magának, se nekünk. Érti a dolgát Dános őrnagy, nem vitatja ezt senki. Mondja, nem is rendőr ő igazán, inkább elméleti szakember. Kriminológiát tanított, mielőtt ide került, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság értékelő alosztályára. Most, amikor fölkeresem, meg sem lepődik azon, hogy a százhalombat- taiak azt sem tudják, mi lesz velük néhány hónap múlva. Mert ki állíthat manapság biztosat a jövőről, kérdi. Hiszen minden képlékeny. Aztán hozzáteszi: létezik azért egy koncepció a rendőrségről, amelyet még április 23-án terjesztettek a törvény-előkészítő bizottság elé. No, az már egyértelműen az önkormányzati rendőrség mellett foglal állást. Ez a tudomány oldaláról is megalapozottnak tűnik. Semmi nem indokolja tudniillik, hogy a rendőrség, mint állaim- igazgatási szerv ne tanácsi irányítás alá tartozzon. Praktikus oldalról közelítve a dolgot, a helyi ügyeket célszerű helyben elintézni. Fölösleges egy kerékpárlopást egy centrális, ajánlásokkal, utasításokkal működő szervezetnek nyomozni. e Pillanatra megáll, gondolatait rendezi, majd újból belevág. Mert van még valami, amiért jó lenne nekünk ez az önállóság. Mivel a rendőrség a polgármester alá tartozna a későbbiekben, a külső fegyveres nyomás lehetősége is megszűnne. Nem véletlen, hogy a települések minél előbb be szeretnék vezetni az új rendet. Egymás után telefonálnak emiatt, ráadásul egy féléves kísérletbe kezdtek Nagykátán, tehát helyben már eldöntötték a kérdést. Ha ön- kormányzat lesz, önkormányzati rendőrség is legyen. Most már tényleg eljött a változások ideje, mondja Dános őrnagy. A régi struktúrát pedig szét kell verni. Hisz csak így lehet itt valami. Valami más. Valami jobb. Ez pedig nyilvánvaló, ugye? Nagy Tamás a bajszát simogatja a beálló csendben. Már vagy fél perce hallgatunk, mire megszólal. Félig felém fordul, de mintha máshová beszélne, maga elé, vagy inkább oda, befelé, magának. Lehet nálunk önkormányzat, mondja lassan, a rendet azért be kell tartani. Mert enélkül nem használ sokat az egész. Csak annyit, mint a halottnak a evikipuszi. Falusy Zsigmond
