Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-09 / 107. szám

4 pmtr . rEi] 1990. MÁJUS 9., SZERDA Meddig győzik kitartással? Avatott kéznek adja me ősi, tiszta formáját Keserűség fogott el, amikor elolvastam a kedves hangú meghívót. A Baranya megyei múzeumok Igazgatóságától érke­zett az invitálás. A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igaz­gatójának, dr. Sarosácz Györgynek és munkatársainak hosz- szú és fáradságos munkája árán végre megnyílhatott egy adan­dó kiállítás. Idős Horváth Lászió — a még halála után is or­szághíres — népi iparművész munkái kerültek ide. Évtizede is elmúlt már, hogy ősei mellett pihen abhan a földben, amely már kétszáz esztendővel ezelőtt befogadta elő­deit. Ősapái bizonyítottan, addig visszamenően, mind fazekasok voltak. Megtanulták s továbbadták a mesterség titkait. Küz­delmes életükön az évszázadok múlása sem könnyített. Mert az agyag — hinnénk engedelmes —, de mégis el­lenáll; csak avatott kéznek adja meg ősi, tiszta formáját. A híres mohácsi fekete kerá­miát nemigen készítik az or­szágban. Aki csak egyszer is végignézte, hogyan lesz a masszából emberhez simuló, tompa fényű tárgy, az megér­ti, miért van ez így. Olyan fegyelmet, kitartást követel, amelyet ritka ember képes végigvinni. Csupán egy dol­got említek: csak télen és ud­varon lehet kiégetni, kemen­ce mellett virrasztva, nehogy a tűz parazsa elhamvadjon. Nem véletlen, hogy Pest megyében mégis készül e kü­lönleges mestermunka. A mo­hácsi népművész fia, Horváth László Pomázra származott el déli vidékünkről. Nemegy­szer figyelhettem műhelyében s a kertben, miként hajlik a korong fölé. Olykor olyan tempót kívánt a munkamenet, hogy szót váltani sem igen maradt idő. De tanúja lehet­tem az alkotás folyamatának, mely örökkön egyforma és mégis megújító. Régóta tudtam, hogy gon­dokkal küszködik. Igaz, ke­mény élethez szokott, hiszen már gyerekkorától erre ké­szítették fel. Pomázon is meg- küzdöttek létükért feleségé­vel, de mégis gyökeret ver­tek. A kis ház egyik szobájá­ban dolgoztak évekig, a má­sikban laktak. A penész mé­teres magasságban tenyészett a falon; a könnyű, finom agyagpor állandóan a levegő­ben lebegett, mindent bele­pett. Műhelyüket nem egészen öt évvel ezelőtt építették fel. Szerényen éltek, s ha keve­sebb volt a megbízatása, má­sik mesterségéből — egyedi népművészeti kályhák készí­Jelentkezés május 15-ig Táncos lábúaknak Az Állami Balettintézet az 1990/91-es tanévre felvételt hir­det olyan 10 éves lány- és 10 éves fiúgyermekek részére, akik a tánchoz kedvet érez­nek, és elvégezték az általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános és középiskola működik, melynek elvégzése után a tanulók érett­ségi vizsgát tesznek. Sikeres érettségi vizsga után a növen­dékek az intézet főiskoláján tanulnak tovább, s kapnak művészi diplomát. A felvételi vizsgára május 15-ig lehet jelentkezni. A vi­dékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátott levélben, a budapes­tiek személyesen jelentkezhet­ZEBEGÉNYI GYERTYÁK. Sokáig, nagyon sokáig őrizték emlékét titokban annak a sok­százezres magyarnak, akik nem ellenállóként, nem parr- zánként, vagy koncentrációs táborok foglyaiként, esetleg munkaszolgálatra besoroltként lettek a második világháború mártírjai, hősi halottjai, ha­nem besorozott bakaként, kar- paszományos őrmesterként, tartalékos tisztként hullottak el golyótól, fagytól, éhségtől valahol a Kárpátokban, vagy a hazai frontokon. Emléküket évtizedekig nem őrizte még egy közös kereszt sem, s ha mégis szóltak róluk, csak annyi járt ki nekik: rossz ügyért harcoltak. Való­ban, harcoltak Ide, a vesztes oldalra sorozta őket a történe­lem. De mi volt a bűne azoknak a százaknak, ezreknek, akik legtöbben még a felnőttkort sem érték meg, s kollektív büntetésül mégis elhurcolták őket Szibériába, vagy a Szov­jetunió valamelyik, másik zu­nek az Állami Balettintézet­nél (1061 Budapest, Népköztár­saság útja 25.) Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. Az 1990/91. tanévben az in­tézet önköltséges előkészítő tanfolyamot is indít olyan 8— 9 éves budapesti lány- és fiú­tanulók részére, akik a máso­dik, illetve a harmadik osz­tályt a jelen tanévben elvég­zik. Az előkészítő osztály tanu­lói általános iskolai tanulmá­nyaikat változatlanul a körzeti iskoláikban folytatják tovább. A felvételi vizsgára május 15- ig lehet jelentkezni az Állami Balettintézetnél. gának koncentrációs táborába Zebegényből, Kismarosról, N agybörzsönyből ? Németnek születtek, sváb faluban laktak. Fegyvert nem fogtak, nem harcoltak, fasisz­ták nem voltak. Róluk szólt a Zebegéayi gyertyák című dokumentum- műsor, melyben egy sokáig el­hallgatott titokról, a magyar- országi svábok meghurcoltatá­sáról, az emberiség e’ eni auswitzi és katyni bűntettek­től csak nagyságrendben kü­lönböző történelmi esemény­ről hallottunk megrázó doku­mentumokat. A Brandt Józsefek, Ritzl Ferencek, Himmer Antalok arcát eddig legfeljebb, ha egy- egy elsárgult fénykép őrizte. Tragikus sorsukra, igazságta­lan meghurcoltatásukra, so­kuk ártatlan pusztulására ma már egy zebegényi emléktáb­la, s ez a felkavaró dokumen­tumműsor is emlékeztet. S ta­lán segít, hogy hasonló soha többé ne történhessen meg. Cs. A. téséből — kereste meg a ke­nyeret. Szakmai tudását mindenkor elismerték, de azt már nem vették jó néven tőle, hogy határozott véleménye van. Jól látta ugyanis, hogy a magyar népművészetet anyagi előnyö­kért lejáratják a giccsekkel. S bár teljesen elnyomni nem tudták őt, hiszen igen ki­forrott szakmai tudással ren­delkezik, ám kultúrtörténeti- leg értékes és használhatóság szempontjából a mai kornak megfelelő tárgyait a zsűrizte- téseknél nem úgy bírálták el, mint ahogy azt megérdemel­ték volna. A véleményét azonban to­vábbra is megmondta, s jot­tányit sem engedett az ön­maga iránt támasztott köve­telményekből. Nemcsak kivé­telesen kemény jelleme, ha­nem a hozzáértő emberek el­ismerése is segítette ebben. Ezért nem vesztette el igaz hitét az igazi népművészet­ben. A sors torz fintora, hogy Baranyából éppen akkortájt érkezett a meghívó, amikor Horváth László harmadik mesterségéhez fordult. Az utóbbi (időkben ugyanis a megrendelések már nem biz­tosították megélhetésüket. Vi­szont semmiképpen sem akart felhagyni a népi iparművé­szettel. Részben azonban mégis erre kényszerült. De nem ad ja fel. Nem adhatja fel. Tudom, sokan magukra is­merhetnek ezekben a gondo­latokban. Bár lehet, hogy hímzéssel, faragással vagy éppen bőrművességgel foglal­koznak. Hajtja őket az őser- jű tisztelet. Megélni ebből nem tudnak, mégsem adják fel. Ügy, akkor és azoknak dolgoznak, akik hozzáértők és a népművészetet — a szép tárgyakat — kedvelők közé tartoznak. Vajon meddig győzik kitar­tással? Yennes Aranka Nemzetiségi könyvtárosok Elvtől a gyakorlatig A budakeszi művelődési ház ad otthont május 10-én délelőtt a megyei nemzetiségi könyvtárosok találkozójának. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár által szervezett egész napos megbe­szélés tulajdonképpen felké­szülésnek is tekinthető az új nemzetiségi politikára. Természetesen szakavatott előadókat hallgathatnak meg a résztvevők. S. Benedek And­rás, az Állami Gorkij Köny- tár nemzetiségi osztályának vezetője beszámol a könyv­tárak helyzetéről. Biczák Pé­ter megyei könyvtárigazgató kitér a megyei állomány kö­rülményeire, s az elkövetke­zendő idők feladatairól is szól. Mindezeket követően módot nyújtanak konzultációra, vitá­ra, hiszen ezen intézmények szerepe jelentős a nemzeti­ségiek kultúrájának megóvá­sában, terjesztésében. Mosta­ni felszereltségüket, állomá­nyuk korszerűségét tekintve azonban legtöbbjük csupán el­vileg felelhet meg ennek a feladatnak. A gyakorlati meg­valósításig sajnos még sok időnek kell eltelnie. ■ Rá D I ÓFIGYELŐ ■ POSTA BO m TÁS 1111111 a VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ■ Szaporodnak a vaddisznók Napjainkban aktuális téma a vadgazdálkodás, különösen a vadkár. Mert a földtulajdo­nosok, a gazdálkodók hiába igyekeznek, ha a munkájuk gyümölcse a túlszaporodott vadállomány előtt kiszolgálta­tott. És hiába kapnak utólag kártérítést, az hsak becsült ér­ték, a valódit megfizetni nem lehet. Valamikor a vadkárok fel­becsülése a tanácsok feladata volt, ők tárgyaltak később a vadásztársaságokkal. De ma mintha ennek az ügynek nem lenne gazdája. Az emberek beszélgetnek róla, néha indu­latosan, de nem fordulnak il­letékesekhez. Bekerítgetik a kertjeiket, de ez gyakran nem vezet eredményre, mert a vad­disznóknak a kerítés nem aka­dály. Megoldás csak az lehet, ha a vadásztársaságok sokkal többet tennének a megelőzés érdekében. Ha kell, éjszaka is portyázzanak adott területe­ken, hiszen a vaddisznók leg­többször alkonyaikor indulnak kártevő útjukra. Hogy a községünk határá­ban mennyi kárt okoztak ed­dig is a vaddisznók, csak az tudjai aki erről személyesen is meggyőződik. Ezúton is szeret­ném kérni a helyi tanácsot, hogy az illetékes vadásztársa­ságokat hívja el erre körül­nézni. ' Id. Verőcei Béla Verőcemaros A Bükkös élő víz volt Szentendre belvárosát éven­te százezerszámra keresik fel a turisták, és az idelátogatók többsége a Bükkös-patak va­lamelyik hídján biztosan át­halad. Természetes, hogy köz­ben sokan megállnak, és innen gyönyörködnek a város szép­ségeiben. Azonban a patak nem tarto­zik a látnivalók közé; szabá­lyozott betonmederben folydo- gál a víz, gyakran szemetet, hulladékot sodor magával, né­hol nagyobb bedobott tárgyat kerülget. Időnként kiszedik a farönköket, a szikladarabo­kat, a néhány kiselejtezett tárgyat, de nem mindig viszik el. Ilyenkor szorgos kezek újra visszaszórják a mederbe azo­kat. A piacnál lévő partsza­kasznál egyszer magam lát­tam, amint az egyik köztisz­tasági dolgozó az utcán ösz- szegyűjtött szemetet a patakba öntötte. Ezen a környéken egyébként is gyakori a rendet­lenség. Az áldatlan állapotért sokan a városi tanácsot szid­ják, pedig az a legkevésbé fe­lelős, amit ma kitakaríttatott, azt holnap kezdhetné újra. Na persze, a munka ütemét lehetne egy kicsit gyorsítani. Hajdanán élő víz volt a Bükkös, halakkal, növények­kel. Nem szabályozták, de szép és tiszta volt, és eszébe sem jutott senkinek, hogy a termé­szet rendjét valaki megzavar­ja. Ha mégis, akkor akadtak illetékesek, akik büntettek is. Esetenként talán ma sem árta­na ehhez a módszerhez folya­modni. Balogh Gyula Pomáz Fejlődött ca város? Nagykőrösön hetven éve 29 883 ember lakott, ezek 70 százaléka földműves volt. A mai város területéhez tarto­zott 1567 tanya, 26 tanyasi is­kolában okították a kicsiket. Nyársapát, Csemő egy része, Tetétlen, Besnyő, Pótharaszti puszta is a városé volt. Ma itt hány iskola működik? Polgármester állt a város élén, és 111 alkalmazott vitte a város életét. Ebbe beletar­toztak: útikaparók, erdőőrök, városszolgák, kocsisok, utca­seprők. Még a Cifrakertbe is jutott őr... Ez a létszám tud­ta irányítani a várost. Hát nem csodálatos? Vagy akkor más volt a hozzáállás? JUt ebbehc JL .városban 581 szolgáltató 'kisipátös "— 45 'szakmában —, 219 kiskeres­kedő, 47 zöldséges, 26 jószág­kereskedő. A világ nagy részé­be elkerült a körösi áru, még a csicseri bab is elkelt. Volt, aki el tudott adni, de a ter­melő is megélt. Most meg hiá­ba termelünk, nincs aki keres­kedjen. De van a tanácson ke- Yeskedelmi osztály ... Várjuk, hogy mit hoz az új rend. Vajon lesz-e városi ta­nács, vagy csak polgármester? Krivosej Mihály Nagykőrös üudxskeszi krónikásai Budakeszi krónikáját hosszú évek óta írja nagy lelkesedés­sel Veér Ilona nyugdíjas igazgató, magyartanár. Honis­mereti gyűjtőtevékenységet folytat Herein Gyula nyugdí­jas mezőgazdász, sőt Budake­szi füzetek címen öt füzetre tervezi kutatótevékenységének bemutatását. Az első már meg is jelent. Balogh Géza admi­nisztrációs ügyintéző fáradha­tatlan adalékgyűjtő. Ez az anyag feldolgozásra vár. E sorok írója olyan szólás­mondások lejegyzője, melyek az adott kor hű tükörképei. Birtokomban van az őslako­sok által már alig ismert, de hellyel-közzel használt több mint 300 mondás és vagy 200 olyan, amit a betelepedettek hoztak és honosítottak meg itt. A sváb őslakosok szólásait még ezeken kívül említeném, az is van majd 100. A gyűjte­mény a ceglédi Kossuth Mú­zeumban van letéve. A lokálpatrióták munkája a közösség, a társadalom egészé­nek érdekeit szolgálja, de még a holnap emberének is hasznára lehet. Padányi Lajos Budakeszi Hozzászólás cikkünkhöz A félrevezetés szándéka nélkül Május 3-án, csütörtökön megjelent „Üj bankfiók nyílik ma Érden a lakosság szolgála­tára" című cikkünkhöz Béres László Érd és Vidéke Takarék- szövetkezet elnöke az alábbi hozzászólást fűzte: „Kontra László főosztály­vezető-helyettes arról nyilat­kozott. hogy hány bank, ill. takarékszövetkezet van Érden. Válaszol az illetékes Segítséget is várunk A Pest Megyei Hírlap április 25-1 Postabontásában Régiségek ve­szendőben címmel .jelent meg egy írás. arra szeretnék most reagál­ni. A szerzőnek igaza van, Pomá­zon valóban a Klissza-dombi templom-udvarház együttes a leg­értékesebb régészeti lelőhely, amely a XV. században a Czikó család tulajdonában volt. Sajnos ennek feltárása és állagmegóvása, romterületként való bemutatása bármennyire is vonzó feladat len­ne számunkra, több millió forint­ba kerülne. Ez nyilvánvalóan még jó sokáig nem állhat rendelkezé­sünkre. A területileg illetékes szentend­rei Fcrenczy Múzeum régészei rendszeresen járják a vidéket, és ellenőrzik a földmunkákat (gázve­zeték-fektetés stb.). Mindenütt egyszerre azonban nem lehetünk jelen. Viszont örömmel fogadunk és fogadtunk eddig is minden olyan kezdeményezést. amikor magánszemélyek, tanácsi alkalma­zottak (nekik a törvény értelmé­ben kötelességük is), iskolai és egyéb helytörténeti szakkörök se­gítenek nekünk; földmunkák jel­zésében, figyelésében, felszíni le­letek gyűjtésében, és azok beho­zásában. Az önkéntes munkák leg­főbb követelménye a talált régé­szeti anyag lelőhelyének pontos megjelölése. Számos községben eleven kap­csolatunk van érdeklődő embe­rekkel és közösségekkel. Pomázon is. Sajnos többször előfordul vi­szont az is, hogy értékes régisé­gek (nem pénzben, hanem tudo­mányosan értékesek) magángyűj­tők kezén eltűntek, elenyésztek. Nagy erkölcsi feladat hárul az ön­kéntesen szerveződő helytörténeti szakkörökre, mert ebben várjuk a legnagyobb segítséget. A fenti feltételekkel nagyon so­kat tudnánk segíteni a körnvék lakosságának a szülőföldjük múlt­jának minél mélyebb megismerte­tésében. Dr. Tettamanti Sarolta régész, osztályvezető Ez mindenképpen helyesbí­tésre szorul, mert tudomásom szerint Érden igen komoly ügy­félforgalommal egy OTP — bank — fiók működik. Ezen túlmenően a vállalkozók ré­szére a Széchenyi Bank Rt. is rendelkezik fiókkal. A taka­rékszövetkezet — szintén ban­ki besorolásban — három egy­séggel működik, A fentiek értelmében vagy a nyilatkozó tájékozatlan volt, esetleg az újság olvasóit szán­dékozott félrevezetni. Levelem megalapozatlansá­gát bizonyítom azzal, hogy Erden a Takarékszövetkezet volt az első bank, amelynek 1968. január 3-a óta személy szerint elnöke is vagyok. E beosztásból eredendően az érdi bankrendszert nyilvánva­lóan ismerem. Kiegészítéskép­pen mégcsak annyit, hogy a Postatakarákbank területün­kön a postahivatalon keresztül még további pénzintézeti egy­séggel rendelkező szervezet.” A pontosság kedvéért: Kontra László főosztályvezető-helyettes nem arról nyilatkozott, hogy hány hank van Érden, hanem égy új bankfiók megnyitásáról. Talán túl­zás lenne azt állítani, hogy bárkit félre szándékozott vezetni az ér­di bankfiókok számát illetően, mindössze azt illusztrálta, hogy egy ilyen nagy város területén a lakosság ellátottságát javítani kell. Ezért indokolt volt. hogy Szent­endre után a msgv^bfn második­ként éppen Érden nyissanak új fiókot. Az *ln'ik úr áltál közölt pontosítást azonban nagyon kö­szönjük. A valutashopban Újdonság ! Forintért női, férfi parfümök, illatszerek, Chicco-áruk, játékok, édességek. vásárolható Ausztriából importált, 18 karátos arannyal bevont lánc, 21-féle változatban.

Next

/
Thumbnails
Contents