Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-09 / 107. szám

1990. MÁJUS 9., SZERDA ^ßflfaP 5 ITT a C QMEPLSZEZOJV Piros kőlapban fehér pöttyökkel? Elfogadja ön a népi hiedel­meket? Ha igen, akkor is csak módjával tegye, legalább­is vigyázzon, amikor az életé­ről lehet szól Több megfigyelés fűződik például a gombákhoz. A mér­ges állítólag megfeketíti az ezüsttárgyakat. Azt is beszélik, hogy ha egyes fajtákat ketté­hasítunk, a törés mentén meg­feketednek. A szakemberek viszont egybehangzóan állít­ják, hogy mindez csak babo­na, s amennyiben meg akar­juk tudni, ehető-e az általunk szedett gomba, kár a családi étkészlettel kipróbálni. Az er­dei barangolások során gyűj­tött példányokat szakértőhöz kell vinni. Ez a figyelmeztetés — saj­nos — hosszú évek óta hatás­talan marad, s sokan pusztán lustaságból vagy nemtörő­dömségből kockáztatják ma­guk és családjuk életét. Mások csalhatatlan szakértőnek vé­lik magukat, s mire kiderül, hogy tévedtek, már megtör­tént a baj. A gombászás kellemes idő­töltés, ám az ízletes növény nem csak emiatt vált egyre népszerűbbé az utóbbi időben. Közrejátszanak itt az anyagiak ks. A saját magunk által sze­dett gomba nem kerül pénzbe, ezért hónap végén sok család vasárnapi ebédje a gombapör­költ vagy a rántott gomba. Erdeinkben sokféle gombát találhatunk, s néhány fajta füves területeken is megél. A tavasz első ehető gombája a kucsmagomba, meg a pereszke. Később terem az igen kedvelt csiperke, vargánya meg a róka­gomba. A mesekönyvek illusztrációi­ban szereplő gomba — piros kalap fehér pöttyökkel — a légyölő galóca, amely közepe­sen mérgező. Igen veszedelmes viszont a gyilkos galóca. A méreg felszívódik az emberi szervezetbe, s heves rosszullé- tet, görcsöket, sőt késői be­avatkozás esetén halált is okozhat. Még a piacon is csak olyan árustól vásároljunk, akinek van aznapra szóló, hiteles gombaárusítási engedélye. Az általunk gyűjtött gombát pe­dig vizsgáltassuk, meg a pia­cokon dolgozó szakértőkkel! A szabadon termő gombák kivá­lasztása nagy tudást, gyakorla­tot és tapasztalatot igényel. Amennyiben az óvintézkedé­sek' ellenére mégis rosszul le­szünk étkezés'után, haladékta­lanul forduljunk orvoshoz! K. A. Utazások Erdélybe Autóbusszal, repülővel Csoportos utazásokat szer­vez Erdélybe a Transzpartner Kft. A négy-, hat- és nyolcna­pos túrákat autóbusszal és re­pülővel bonyolítják le. Min­den bizonnyal sok érdeklődőt vonz a Csíkszentlélek—Csík- mindszent plébániájának ava­tása, amelyre május 13-án ke­rül sor. A romániai falu rom­bolása után helyreállított Xan- tus-kápolnát, a Hargita me­gyében levő Hosszúaszó-völgy- ben, Xantus keresztes serege annak idején megvédte a ta­tárok ellen. Az ünnepélyes avatáson a székelyek felelevenítik a csa­tát és bemutatják a helyi nép­viseletet és iparművászetet is. Az avatásra és a fenyőerdők, gyógyfürdőik, légzőgödrök s más környékbeli nevezetessé­gek, köztük a Ceausescu-va- dászház, Gyilkos-tó, Tu&nád- fürdő s a Békás-szoros meg­tekintésére az említett utazási iroda szervez túrákat. Az ér­deklődők Budapesten a VI. ke­rület, Jókai utca 25.-ben, na­ponta 8 és 16 óra között kap­nak felvilágosítást a Transz­partner Kft.-nél. A másét dolgoztatni rázós Piacozó gyerekek Hajnalban kelt, hogy árulhas­son — mondja a vasadi Varga Attiláné a szégyenlős kis Pi­roskáról Hazánk évekkel ezelőtt csat­lakozott a Nerpzetközi Munka­ügyi Szervezetnek ahhoz az ál­lásfoglalásához, amelyet a gyermekmunkával kapcsolato­san hoztak. Szomörú tény, hogy a világ számos táján még ma is sokan gazdagodnak meg apró gyermekek munkájából. S bár kétségtelen, hogy ha­zánkban ilyen kirívó ügyekkel mar hosszú évtizedek óta nem találkoztunk, de Európához tartozásunknak egy apró lánc­szeme lehet az is, hogy gyer­mekeink gondtalan, felhőtlen élete érdekében csatlakozunk azokhoz az országokhoz, ame­lyek elítélik a legkisebbek ki­zsákmányolását. Mindebből^ a_magyar szülők és gyermekek csupán annyit tapasztaltak, hogy egy ideje személyi igazolványhoz, vagyis tizennégy éves korhoz kötik az iskolák a nyári munkavállalási engedélyek kiadását. Kocsik között cikázva Kényes téma a gyermek- munka. Hivatalosan tilos, a gyakorlatban azonban létezik. Elég, ha a fővárosi nagy forgal­mú útkereszteződésekben va­dászó, szélvédőt tisztogató ne­bulókra gondolunk. De hason­lóan életveszélyesen cikáznak a gépkocsisorok között általános iskolás korú fiúk, lányok napi- lapökat lobogtatva. Ám tavaly az egyik nagy áruházban meg­bukott egy jó kezdeményezés. A forgalmas szupermarket be- vásárlókocsijait délutánonként a szomszédos általános iskolá­sok rendezték. A fizetség a diáktanácsé lett volna, a pénzt a nyári tábor finanszírozására szánták. Ám mivel a gyermek­munka tilos, a délutáni műsza­kok — amelyekért egyébként versengtek a felső tagozatosok — néhány hét után megszűn­tek. Az az érdekes, hogy a nagy élelmiszerosztályon most is diákok gyűjtik össze a pénztá­rak mögött s tolják a bejárat­hoz à kocsikat. A srácókat ugyanis levakarni sem lehetett. A vezető néhány tábla csoki­val, rágóval honorálja a fára­dozást. A kéthetes nyári tábor egyébként az iskolában az idén személyenként háromezerkét- száz forintba kerül majd. Tehát amit tilos hivatalo­san, azt szabad egyénileg. S ez utóbbi kategóriába tartozik a család is. Feltéve, hogy a gyermek a család sajátja. Mert panaszkodott már Hiva­tásos nevelőszülő arról, hogy följelentették a szomszédok, amiért a hat állami gondozott gyereke közül a nagyobbak rendszeresen részt vettek az állatok etetésében, dolgoztak a fólia alatt. „Azt nem vették észire, hogy amíg nem voltak áz állaimiák, a mi három fiunk is dolgozott velünk, és ugyan­úgy segítenek ma is?” — fa­kadt ki keserűen az anya. T anulókofak A nevelőszülőknél, család­ban felnövő állami gondozot­tak sokkal jobban megállják helyüket az életben, mint a steril miliőben, a jellegzetes családi gondoktól és teendők­től megkímélt társaik, vallják a gyermekvédelem saakiembe- rei. A „másét” dolgoztatni rá­zós dolog, tartják a nevelőszü­lők. Ám a dölgdk másként mű­ködnek. A gyerekek játéknak tekintik a ház körüli vagy ker­ti munkát, elzavarni sem lehet őket a jószágot etető, salátát, paprikát szedő felnőttek köze­léből. S ha meg sem próbál­ják távol tartani őket, előbb- utóbb nem ötödik kerékként, hanem olajozott kis fogaske­rékként működnek a családi munkamegosztás gépezetében. S hogyan viszonyul a köz­vélemény a gyermekmunká­hoz? Elég végigmenni szombat délelőtt egy-egy nagy forgalmú pesti piacon. Az őstermelők asztalai mögött sok iskolásko­rú fiatalt látni. Nekik szemmel láthatóan nem 'muszájból vég­zett munka a piacozás, a vevők pedig szívesen vásárolnak tő­lük. — Képes volt fél négykor felikelni velünk — mondja Varga Attiláné a kispesti pia­con, a tejfölszőke hajú hét- esztendős Piroskáira mutatva. — A kocsiban ugyan még szundított egy keveset, de ki­tart mellettem rendületlenül. A vasadi kislány még nem igazi segítség. Bár három salá­tát már ő, teljesen egyedül adott el, s ha nem túl nagy a pénz, a visszaadással is elbol­dogul már. Néhány éven belül azonban teljes értékű munka­erővé válhat szülei mellett a piacon, akárcsak otthon a ker­ti. ház körüli munkában. A munka értéke és ára Akár példaképe is lehetne Varga Piroskának a szemben lévő soron salátát áruló, ötödik osztályos Kiss Noémi, aki édesanyjától tisztes távolság­ban, már teljesen egyedül dol­gozik. Évek óta jájrtalk Kis­pestre. a kislány belenőtt a „kofaságba”. A salátát nem­csak árulni, de gondozni is tudja. így azután önálló a standon is. Amit elad, annak az árát is megtarthatja. De nem holmi léhaságökra költi. Idén nyáron Szilvásváradra készül nyaralna, a salátából gyűlik a rávaló. A két kislány alig látszik ki a tojáshegyek mögül. Csak a hangjukat hallani, ahogy fej­hangon kantáivá kínálják a friss tanyasi tojást. Lőrinciek és unokatestvérek, a szülők bugyi tanyájukon foglalkoznak Kis kofák a tojáshegyek mögött tyúkokkal. A kétezer baromfi körül számtalan tennivaló akad. mégis meglepődöm, ami­kor Kacsik Ágnes és Marczcll Viktória elmondják, nemcsak eladná szeretnek, hanem az ál­latok körül segédkezni is. Ha­todikba járnak. Állítják, a piacozás nem megy a tanulás rovására. — Nem vasárnap tanulunk, mert olyankor megyünk a ta­nyára. inkább péntek délután írom meg a leckét és olvasom el, amit 'kell — magyarázza Ágnes. — A szombatot ki nem hagynám. Imádom a piacot. Persze csak tavasszal, nyáron jövünk, amikor jobb az idő. Kedvesek, talpraesettek. Nem fáradtak és nem tűnnék kizsákmányoltnák. S nem is koravének attól, hogy alig túl az első X-en megtanulták: a munkának értéke és ára van. Móza Katalin Egy tanítónő visszaemlékezései Kitelepitetten isa katedrán Budakeszin 27 évig, Sáriban 14 évig tanítottam — meséli dr. Tímár Lászlóné nyugdíjas pedagógus. Büszke a korára: 85 éves. 0 Hogyan lett valaki annak idején tanító? — Ügy, hogy beiratkozott a négy polgári után a tanítókép­zőbe. Mivel nyolcgyermekes családból származom, ösztön­díjjal tanulhattam, 1922-ben végeztem Budapesten a Csalo­gány utcai tanítóképzőben. Édesapám tisztviselő volt a Földművelésügyi Miniszté­riumban, de családunkban szinte mindenki tanár vagy tanító lett. 0 Hogyan tetszett Budake­szire kerülni? — Sok állástalan diplomás volt 1922-ben az országban, nagyon nehéz volt elhelyez­kedni. Egy évig gyakorló vol­tam, csak azután neveztek ki. Budakeszin akkoriban egy ál­lami és egy egyházi iskola működött. Hozzánk, az álla­miba jártak a fiúk, ezért ná­lunk a tanárok többsége férfi volt. A lányok pedig az apá­cáknál nevelkedtek. • Jobb volt, amikor külön tanultak a fiúk és a lányok, vagy a koedukált osztályok az eredményesebbek? — Jobbak a koedukált osz­tályok, mert a fiúk és a lá­nyok összeszoknak, megisme­rik egymást. Sokan ugyan még ma is ellene vannak, de sze­rintem ezek maradi felfogású emberek. At apácákat azon­ban irigyeltük, mert lányokat tanítani sokkal könnyebb: a csitrik szófogadóbbak, szorgal­masabbak, a fiúk néha vadak. A zárdaiskola eredménye ezért jobb is volt, mint a miénk, illetve — amint egy­szer azt a tanfelügyelő kifej­tette,—, azért is, mert ők csak a tanításnak éltek. Nekünk azonban ott volt a család, a háztartás, a gyerekek és a gondjaink otthon meg az is­kolában is. Akkoriban kevés tanítói állás volt. nekem pél­dául volt olyan első osztályom is, amelybe 67 gyerek járt. 0 Hogyan lehetett ennyi gyerekkel boldogulni? — Bizony sokszor sírva jöt­tem ki a tanteremből. Ráadá­sul ezek a gyerekek magyarul egyáltalán nem beszéltek. Meg kellett tanítani nekik, mi az, hogy asztal vagy ceruza. Én ugyanis egész életemben nemzetiségi osztályokat taní­tottam, Budakeszin német, Sá­riban szlovák anyanyelvű gye­rekeket. Csak kevesen beszél­tek magyarul. Érdekes, hogy manapság ez megváltozott, a nemzetiségiek már nem akar­ják tanulni a nyelvüket. Em­lékszem, Sáriban később egy alkalommal szlovák első osz­tályt akartak indítani, de nem találtak jelentkezőket. Még az iskolaszolga sem akarta be­íratni a gyerekét, pedig épp első osztályba ment volna. Mostanában nem látnak ebben az emberek perspektívát. Nemrég olvastam, hogy Ma­gyarországon százezerből kö­rülbelül 16 ezer ember vallja magát szlovák anyanyelvűnek. 0 Talán a németeknél más a helyzet? — Nem lehet tudni, mert a háború után szinte valameny- nyi svábot kitelepítették. Bu­dakeszin nyolcezerből több mint hétezret. Sírva mentek el, de nekünk is elszorult a szívünk. Teljesen megváltozott a falu képe, bedeszkázott ab­lakok, üres utcák maradtak utánuk. Végül is jól boldogul­tak az NSZK-ban, mert igen szorgalmas emberek voltak. Gazdag emberként jöttek visz- sza. Most volt éppen a Hilton­ban az egyik osztályomnak az 50 éves találkozója. Jöttek ér­tem is, magukkal akartak vin­ni, de sajnos a lábam miatt már alig mozdulok ki hazulról. Bu­dakeszire azért emlékszem nagy szeretettel, mert ott vol­tam fiatal, ott neveltem két fiamat. 0 Miért kellett eljönnie? — Mint klerikális reakcióst 1949-ben kitelepítettek. Azt ír­ták, ha nem fogadom el Sári­ban a felajánlott helyet, ak­kor úgy tekintik, hogy le­mondtam az állásomról. Ezt nem tehettem, mit csinálhat­tam volna 46 évesen. Az ura­mat is felfüggesztették, ő 30 évig dolgozott a központi vá­rosházán, mint tanácsi főjegy­ző. így hát családommal Sári­ba költöztem. Lakásunk nem volt, egy évig a főjegyzőné konyhájában húztuk meg ma­gunkat, majd kaptunk egy egyszobás állami lakást. A nagyobbik fiam akkor már a jogi egyetemre járt, de neki is abba kellett hagynia tanulmá­nyait. Beállt a hajógyárba rakodómunkásnak. Egy év múlva azután kímélték — akkoriban ezt így mondták —, és befejezhette tanulmányait. Sáriban rengeteget dolgoztam, libát, disznót tartottunk, teljes önellátásra kellett berendez­kednem. Egy héten egyszer volt csak piac, s egyszer hoz­tak húst. A másik fiam akkor volt 9 éves, most iskolaigazgató Da- bason, a felesége is tanít, Sá­riban. Majd minden roko­nunk és leszármazottunk ezt a pályát választotta. Én annak idején azért, mert nagyon sze­rettem a gyerekeket. Egy jól sikerült óra után mindig olyan érzés fogott el, mint a művé­szeket egy sikeres színházi előadás után. Szegő Krisztina Noémi nemcsak árulni, gondozni is tudja a fólia alatt a salátát (Erdősi Ágnes felvételei) Melyik lesz az év lakóháza? Pest megyében túlnyomó többségben magánerőből épülnek a lakások. Az utóbbi két évben mutatkozik bizonyos csökkenés, de jelentősen emelkedik a bővítésekkel és toldaléképítésekkel, a tetőtérbeépítésekkel kialakított új otthonok száma. Sajnos, már ezek sem valósíthatók meg olcsón. A költségek növekedé­se miatt nagyon fontos szempont a gazdaságosság, amit hosz- szabb távon is jól használható belső elrendezés szintén elősegít. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt. hogy az épületek kül­ső megjelenése jelentősen befolyásolja, átalakíthatja a telepü­lések építészeti arculatát. Ezekhez szeretne példaépületeket ke­resni a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium. Emiatt ez évben is meghirdeti Az év lakóháza című országos pályázatot, amelynek első lépcsője a megyei pályázat kiírása. A pályázaton bárki részt vehet teljes névvel, címmel. Pá­lyázni lehet új lakóépülettel, amely lehet családi ház, csopor­tos korszerű lakóház, többszintes-többlakásos lakóház, tolda­léképítés, emeletráépítés, tetőtérbeépítés, továbbá korszerűsí­tés és felújítás is. Feltétel azonban, hogy legyen használatba­vételi engedélye és még sosem nevezték be pályázatra. Az épület alkotói — az építtető, a tervező és a kivitelező — kizárólag együttesen pályázhatnak. Jelentkezésükhöz mellékel­ni kell az épület külső képét és a környező beépítéshez való illeszkedést bemutató egy vagy több — legalább 13X18 cm mé­retű — fényképfelvételt. 1:100 méretarányú tervdokumentációt és műszaki leírást, használatbavételi engedélyt, valamint az al­kotók nyilatkozatát arról, hogy hozzájárulnak az épület teljes körű — írott sajtóban tv-ben történő — nyilvános bemutatá­sához. A pályázatot 1990. május 28-ig lehet a Pest Megyei Tanács mű­szaki osztályához benyújtani : 1052 Budapest, Városház u. 7. szám alá. A megyei pályázat díjazására — megyei díj kategó­riában — összesen 70 000 forint, megyei dicséret kategóriában összesen 30 000 forint áll rendelkezésre. Az országos pályázaton a megyei bírálóbizottságok döntései alapján a megyei pályázatokon legjobbnak bizonyult alkotások vesznek részt amelynek díjait a Közlekedési. Hírközlési és Építésügyi Minisztérium adományozza. A pályázattal kapcso­latban felmerülő kérdésekre a megyei tanács műszaki osztálya ad felvilágosítást 118-01-11 központi telefon 303-as mellékén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents