Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-07 / 105. szám
1990. MÄJUS 7., HÉTFŐ WÍMmi® 3 Ha drágul az olcsó piac\ lecsap az ellenőr A SZAKSZERVEZETEK MEGKAPTÁK A LECKET Amikor egy láncszem kimarad , À Magyar Demokrata Fórum továbbra is azt az elvet vallja, hogy ki kell iktatni a láncból egy szemet, így lesz olcsóbb a zöldség meg a gyümölcs. Vagyis, ha a termelő elkerüli a felvásárlást, s maga viszi piacra az árut, és valamivel olcsóbban adja, mint tenné azt a kereskedő, akkor még mindig több pénz ütheti a markát, mert nincs, aki leszedje a sápot, de a vevő is jól jár. Menynyivel is? Az MDF önkéntes piaci ügyeletesétől, Berndt Erzsébettől megtudtuk, hogy ők csütörtökön és pénteken több piacon felmérik az árviszonyokat, majd szombatonként 15-20 százalékkal olcsóbban kínálják ugyanazt az áruféleséget. A termelők az agglomerációból, vidékről a fővárosba hozzák az árut, s maguk értékesítik, az MDF piacfelügyelőjével történt ármegállapodás szerint. Ám mi történik, ha a vevő Csigabiga, gyere ki! A régóta áhítozott eső után bőven található az erdőszéleken gyűjtő és csiga egyaránt. A csigafeldolgozó üzemek részére máris 250 tonnát vásároltak fel a gyűjtőktől. Az átvételnél gondos kezek válogatják, osztályozzák a élő, házzal rendelkező csemegét. Képünkön a ceglédi átvevő mustrálja a gyűjteményt. A feldolgozóüzem kizárólag exportra termel, elsősorban Franciaországba és Svédországba szállítanak konyhakész állapotban francia ízlés szerint: előbb fűszerezve, majd visszatöltve a csigahúst a házba. (Erdősi Agnes felvétele) azt tapasztalja, hogy ez a piac mégsem olyan piac, ha néhol alattomban még drágább is valamely termék, mint a boltokban? Erre azt a választ kaptuk, hogy egyéni visszaélésekről van szó, ami sajnos többször előfordul, ám ha jelzést kapnak ilyen esetről, azonnal intézkednek, s elküldik az adott helyről az árdrágító árusokat. Jelenleg a következő helyeken található a fővárosban MDF-piac: a II. kerületben a Komjádi uszoda előtti parkolóban, a III. kerületben a Cso- bánka téri HÉV-megállónál, a VII. kerületi Klauzál téren, a Skála csarnok előtti parkolóban, a X. kerületben az Örs vezér terén, a 13-as villamos végállomásánál, Kispesten a Határ úti metróállomás parkolójában és Kelenföldön a Vahot utcai parkszélen. Szombatonként tehát MDF- piacról olcsóbban, de nem árt nekünk, vevőknek is résen lenni. A Budapest környéki kistermelők, kerttulajdonosok figyelmébe ajánljuk a következő telefonszámot: 178-0694. Ha bármily csekély mennyiségű el- adnivalójuk van, friss zöldség vagy gyümölcs, csak tárcsázzanak, s a megadott számon, az MDF piacfelügyeletén megmondják, hol van legnagyobb szükség a kínált árura. Pest megyéből már eddig is sokan kínálták portékájukat az elárusítóhelyeken. — horváth — Hogyan lesz pécsi ápolónő az ózdi kohászból? A szakszervezetekkel mindig baj van. Eddig az volt a legnagyobb gond velük, hogy nem találtuk semmi értelmét. Már azonkívül, hogy az apparátus számtalan emberének kényelmes munkát, biztos fizetést nyújtott, s időnként üdültetési kegyeiben részesítette az arra érdemeseket. (Eme érdemek megítélése nézőpontként változott.) Aztán jött a legújabbkori nagy átalakulás. Akkor meg az lett a bibi — s tulajdonképpen ma is ez a helyzet —, hogy a szakszervezetek szaporodni, meg önállósodni kezdtek, némelyik odáig merészkedett, hogy már érdekvédelemről is beszél. A merőben új helyzetet természetesen a pártok másként és másként értékelték, szakszervezetek és pártok viszonya annyiféle, ahányan vannak; s szervezett dolgozó legyen a talpán, aki eligazodik közöttük. Mikor igazodik el a szak- szervezet saját magán, mikorra találja meg szerepét, helyét ebben a világban, amely még maga is csak formálódik? Az új, demokratikus alapon szerveződő érdekvédelemnek természetesen sokkal köny- nyebb a helyzete, mint például azoké, amelyek eddig SZOT néven tömörültek, újabban már MSZOSZ-nak hívják. (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége), s amelyek a múltban semmi tanújelét nem adták annak, hogy tisztában lennének alapvető föladataikkal. A Dózsa György úti székházban — jó érzékkel — a tankönyvekben keresték a megoldást. Hiszen, úgy látszik, most több történelmi tétel kel nálunk életre. Olyanok, mint munkanélküliség, meg piacgazdaság, demokrácia és többpártrendszer. Ebben a témakörben a szakszervezet címszónál olyan fogalmakat találtak a hajdani SZOT- osok, mint érdekvédelem, béralku, követelések, sztrájk. Ámde, tudják-e, mit kezdjenek velük? — kérdeztük a MSZOSZ szóvivőjét, Bálint Attilát. — A lecke valóban föl van adva, hiszen már 23-24 ezer munkanélküli van az országban, s a május elsejétől kötelező csődeljárások még több ember munkahelyét fenyegetik. A helyzetet bonyolítja, hogy a gazdasági átalakulásnak nincs meg a háttere, a legtöbb ember egy szakmához, egy munkahelyhez, egy lakóhelyhez kötődik. Ózdi kohászból képtelenség pécsi ápolónőt varázsolni. • Pedig nagy bravúr volna. — Az. A szakszervezeteknek az az érdekük, hogy a gazdasági kérdésekre helyben keressenek választ, a munkabérekről folyó vitákban, vagy a tulajdonosi érdekek érvényesítésében. A munkanélküliség kérdését azonban csak országosan lehet kezelni. Ehhez nagyon sok minden, például átképzés, segély szükséges, s ez már állarni intézkedéseket kíván. Belátjuk, hogy a piacgazdaságra szükség van, sőt, ez nekünk is érdekünk, de a vele járó munkanélküliséget csak átmeneti állapotnak tudjuk elfogadni. • Az állásfoglaláson kívül mit tudna tenni a szakszervezet. ha mondjuk a Csepel Autógyár bezárná a kapuit? — Akkor már nem sokat. Addig viszont annál többet. A munkavállalók érdekeit képviseljük, és ezeket az érdekeket követelések formájában meg kell fogalmazni, addig, amíg van hol. O Egy szlgetszentmiklósi szerelőnek az az érdeke, hogy ne zárják be a gyárat. — Ez nem biztos. Senkinek nem lehet érdeke, hogy veszteséget termeljen. Azt hiszem, a dolog itt kezdődik: meglátni az egyéni és a közös A SPANYOLOK IS ÉRDEKLŐDNEK Partner tehet Pest megye A spanyolországi Valencia tartomány vállalkozókból álló küldöttsége a hét elején megbeszéléseket folytatott a Pest Megyei Tanács elnökével: gazdasági és kulturális együttműködést szeretnének kialakítani a megyével. Ugyancsak Spanyolországból, a madridi autonóm kormány küldöttsége tárgyalt nyolc megyei vállalattal: a Pest Vidéki Gépgyárral, az Örkényi termeaz 1:1 arány lép életbe, és ki vitatná, hogy így is a bundi jár jobban. A keleti német polgár meg szívja a fogát, morog, és aggódik, mert neki a hirtelen megugrott, az állami rendszabályozás alól naponta jobban kiszabaduló árak keleti márkában is egyre fenyegetőbbek. Az újságok arról írnak: hamarosan alapvetően változnak a lakbérek, a közszolgáltatások díjai, s az energiahordozók is megdrágulnak. Abban az NDK-ban, ahol a szerény átlagkereseti arányokra rámondhatták : igen, de az állam valóban (és valóban!) majdnem a fizetéssel egyenlő támogatást ad a megélhetési költségekhez, most hozzá kell szokni a gondolathoz: e költségek ezután nem Állam Bácsit, hanem az állampolgárt terhelik. Ám a fizetések (egyelőre) nem emelkednek ilyen arányban. Már akinek majd lesz fizetése — mondják errefelé a pesszimistábbak. Ugyanis várható. hogy a két német állam tényleges egyesítése után gyökeresen felül kell vizsgálni a mai NDK-ban működő gyárak, üzemek helyzetét. Nagyon sok az elavult, gazdaságtalanul termelő, korszerűtlen termékeket drágán előállító üzem. Ezekre nagyon gyorsan nem lesz szükség többé. Mi legyen az ott dolgozókkal? Egy állam, amely fennen hirdette a teljes foglalkoztatottságot, mint nagy szociális vívmányt, állampolgárait hozzá is szoktatta ehhez az állapothoz. Erről leszokni nem lehet egyik napról a másikra. És az sem szokható meg máról holnapra, hogy munkanélkülivé válás nélkül sem ugyanaz lesz a munka. A tavaly nyáron, őszszel az NSZK-ba távozott NDK-sok közül sokan visszajöttek mostanában, pedig ott munkát kaptak. Csakhogy túl keménynek találták a tempót, a munkafegyelmet, a minőségi követelményeket. Mint valamennyi szocialista országban, itt is sikerült a fenti fogalmakat elfeledtetni. Most roppant gyorsan, újra meg kellene tanulni a jó, pontos, fegyelmezett munkát. Az nem lesz megoldás, hogy az NDK- ban dolgozó vendégmunkások — kubaiak, vietnamiak — szépen hazamennek, s a helyükre hazai munkások kerülnek. Egyfelől ez nem túl nagy kontingens, másfelől ezek a vendégek nem az igazán fontos munkahelyeken dolgoztak. Mindenki tudja: ez csak amolyan szocialista szolidaritási gesztus volt. S most, hogy a dolgok kiéleződtek, naponta tapasztalható: a keletnémetek nyíltan kimutatják nem is enyhe nemtetszésüket ezekkel a vendégekkel szemben, akik azonban mit sem tehetnek arról, hogy az NDK-ba küldték őket. Hogy pedig a bundik még miért nem bánják a mostani szituációt, ahhoz elég végigsétálni az ezekben a napokban a hétvégeken rendezett berlini ünnepi napok nyüzsgő tömegével a kelet-berlini Unter den Linden, az ottani — mondjuk így — Andrássy út két oldalán felállított sátrak, bódék, pavilonok között. Ezekben többnyire NSZK-beli árusok kínálják a portékát. Senki nem küldi őket vissza a berlini átkelőhelyekről. De ott vannak szerte az NDK- ban, ők is, és a komoly cégek is, melyeket még nehezebb lenne visszatartani. A pénzügyi unió csak hetek múlva valósul meg, de e cégek, vállalatok, konzorciumok már most úgy dolgoznak, mintha az unió már létrejött volna. Előtte járnak a politikának, biztosítják a maguk helyét a még csak jóval később megvalósuló államegyesítés idejére. Nekik akkor már szilárdan kialakított támaszpontjaik lesznek a keleti országrészben. Ugyanígy igyekszik az ipar és a banktőke is. Berlini vélemények — keleti részről — azt remélik, körülbelül öt-hat év kell a teljes átálláshoz és egy- beépüléshez. A hajdani fal másik oldalán erre csak három évet szánnak. Különben hatalmas lépéshátrány következhetne be — mondják. S bizonyára igazuk is van. Valamihez azonban sokkal de sokkal több idő kell: a negyven éven át egy bizonyos irányba trenírozott keleti agyak, a nevelés, az oktatás, a gondolkodásmód irányának megváltoztatásához, átalakításához. Takács István lőszövetkezettel, a PEVDI-vel, a Csepel Autógyárral, a Pest Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Rt.-vel, a Coopteam Ipari Kisszövetkezettel, a Herceghalmi Állami Gazdasággal és a Kontraszt Ipari Kisszövetkezettel. Beruházási és fejlesztési együttműködési lehetőségeket kerestek. A Minőségi Ellenőrző Rt. vezérigazgatója és munkatársai kerekasztal-beszédgetést folytattak a megye külkereskedelmi tevékenységet is végző vállalatainak minőségellenőreivel. Elsősorban az Európai Gazdasági Közösséghez fűződő kereskedelmi kapcsolatok stratégiájának kialakítása és az export-import áruk minőség- biztosítása területén szerzett tapasztalataikról tárgyaltak, illetve válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. akarat közötti ellentéteket és kapcsokat. • Akkor meg mit követelhetnek'.’ És milyen alapon? — Törvényes alapjuk van a követeléseknek, hiszen a meglevő vagyon, a működő gyár létrehozásában a munkások is részt vettek, nélkülük nem ugyanaz a gyár lenne. így joggal követelhetik, hogy a kollektív szerződésekbe építsenek munkajogi garanciákat egy elbocsátás esetére például, kiköthetnek végkielégítést, sőt, a munkavállalók megítélhetik. hogy mitől veszteséges a munkájuk. Lehet, hogy a gazdálkodók bánnak rosszul a rájuk bízott vagyonnal, s nem a kapukat kell becsukni. Csak a hűtlen kezelőket kell elzavarni. 9 Az érdekes lesz. — Ez az egész piacgazdaság nagyon , érdekes. A Né- meth-kormány még hallani sem akart béralkuról munkavállaló és munkaadó között. De ha minden a piaci értéken kel el, akkor a munkaerőnek is kialakul az ára. Ez az egyik pozitív hozadéka az átalakulásnak. A munkás rákényszerül arra, hogy létének minden költségét megfizettesse, mert vele is megfizettetnek mindent. S ezzel kezdődhetnek el az érdemi tárgyalások, amelyeket a szakszervezetek folyamatos alkudozásnak képzelnek el. A piaci árfolyamok változnak, s ehhez mindig hozzá kell majd igazítani a munkaerő, a szakértelem, az áthelyezhetőség árát. • Föl vannak készülve erre a szerepre? — Ha az aktivistákra gondol, nem állnak mindenütt a helyzet magaslatán. Idő is kell az új szerep tanulásához. De a partnerek sem profik, az állam és a munkaadók ugyanennyire járatlanok még ezekben a dolgokban. Sőt, még a dolgozók is bizonytalanok abban, hogy mit akarjanak. Vannak olyan munkahelyek, ahol aláírnak olyan munkaszerződéseket a valamivel magasabb fizetésért, amely tiltja a munkavállalók szervezkedését. De, azt hiszem, ha mi mindannyian, a sokféle szakszervezetek, az emberek, az állam, a munkaadók egyetértenek abban, hogy o politikai demokrácia mellett szükség van a gazdasági demokráciára is, akkor a tárgyalásokhoz szükséges alap létrejött. Lehet tehát hozni az asztalokat, jegyzőkönyveket, szerződéseket, a szakértőket és a követeléseket. Kezdődhet az alkudozás! Jakubovits Anna Ízelítő a nyárból Szombaton és vasárnap sokat levetették tavaszi ruháikat, és kivonultak a hűsítő strandokra. Leányfalun, ahol naponta 1590-2090 ember pihent és fürdőzött, nem tekintik telt háznak ezt a számot, mivel egy évvel ezelőtt kétszer ennyien látogatták a strandot. A hétvégi 26 fokos meleg mindenképpen csak ízelítő volt a nyárból (Vimola Károly felvétele)
