Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-07 / 105. szám
WAt MH. Y 1990. MÁJUS 7., HÉTFŐ Ballagás a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán • • Orömünnep — keserű szájízzel Szombaton délelőtt, az első végre igazi nyári napon elballagtak a zsámbéki tanítóképző végzős hallgatói. A jól sikerült, bensőséges ünnepség Albert László testnevelő tanár szervező- munkájának köszönhető. A hatalmas, szép udvart megtöltötte a három évfolyam és a mintegy ezer meghívott vendég. A ballagás mindig vegyes érzelmeket ébreszt a végzősökben. Örömünnep, mert sikerült elvégezni a három évet, de hátravannak még a kollokviumok, szigorlatok és az államvizsga. Már most érzik, hogy hiányozni fog az--összeszokott közösség, a barátok. Kilépnek az alma mater biztonságos falai közül, és szembekerülnek a munkanélküliséggel, az inflációval, a megélhetési és lakásproblémákkal. Az idén talán ez a leg- aggasztóbb nemcsak ezen a főiskolán, de az ország ösz- szes felsőoktatási intézményében. Képesítés nélkül olcsóbb Kevés az állás. Küldtek ugyan a főiskolának néhány pályázati felhívást, de ezek 20-30 százaléka már eleve betöltött. Jó tíz évvel ezelőtt Budapesten még „gyorstalpaló” tanítóképzést vezettek be, hogy legalább a fővárosban enyhíteni lehessen valamelyest a tanítóhiányt. Manapság pedig egyszerűen nem kell tanító. Az iskolák még mindig szívesebben alkalmaznak képesítés nélkülieket, hiszen kevesebbet kell fizetni nekik, az így megtakarított bért pedig a többiek egymás között el szokták osztani. Igaz, a megye nagyobb városaiban már sikerült csökkenteni a szakképzetlen pedagógusok számát, de még mindig sokan vannak. Főleg ahhoz képest, hogy friss diplomások el sem tudnak helyezkedni. Elnézem a fiatal, vidám, kedves arcokat, még nem fedezni fel vonásaikban a leendő tanító néniket, tanító bácsikat. Többségük épphogy elmúlt 20 éves, és nagyon bizakodó. Kovács Edit testnevelésszakkollégiumot végzett, Szolnokon lakik: — Ahol lenne munka, ott nincs szolgálati lakás, az albérletet pedig ki tudná a fizetéséből fedezni? De nem veszítjük el a reményt. Ha most nem is sikerül állást találni, még ott van az augusztus. A pályaelhagyók ugyanis ekkor szokták bejelenteni, hogy kilépnek, mert így fel tudják még venni fizetésüket az egész nyári szünidőre. Tanévkezdés előtt tehát felszabadul még egy egész sor állás. Baranyai Antal ugyancsak testnevelés-szakkollégiumot végzett. Otthon, Inárcson, csak napközis állás lenne, és még csak remény sincs a továbblépésre. Annak idején ő tanulmányi szerződést kötött a Pest Megyei Tanáccsal, társadalmi tanulmányi ösztöndíjat kapott három évig, azért, hogy a diploma megszerzése után egészen biztosan a megyében helyezkedjék el. Mostanra pedig elfogytak az állások. Pedig három-négy esztendeje még az ösztöndíjat is vissza kellett fizetnie annak, aki nem a kijelölt helyen állt munkába. Egyedül Altorjai Zsuzsa — 5 orosz-szakkollégiumos volt — kapott jónak tűnő ajánlatot. Igaz, ő különleges végzettségű, mert miközben nappali tagozaton a tanítóképzőbe járt, mellette külön igazgatói engedéllyel — mivel jó tanuló volt — egyéni felkészülőként elvégezte az óvónőképzőt is. Pécsett üzemel már egy kísérleti iskola, ahol a gyerekeket az óvoda három évében és az iskola első négy osztályán ugyanaz a pedagógus kíséri végig. Ilyennel próbálkoznak most a megyében, Gyömrőn is. Zsuzsa szintén gyömrői, így hazahívták őt, hiszen az országban nem sokan szaladgálnak olyanok, akiknek egyszerre lenne tanítói és óvónői képesítésük. Igaz, akadnak óvónők, akik kiegészítőn elvégzik a tanítóképzőt, aminthogy innen, a tanítóképzőből is továbbmennek Egerbe, Szegedre vagy Budapestre, és elvégeznek még egy vagy két szakot a tanárképzőn. Már nincs állásajánlat Pap Miklós, Domokos Káz- mér és Albert László főiskolai tanárok elmondták: napjainkban már mindenkinek számolnia kell azzal, hogy ugyan a főiskola színvonalas szakmai képzést nyújt, de azt, hogy a diák az államvizsga után automatikusan állásajánlatokat is kap, már nem várhatják. Mindenkinek magának kell munkát találnia. Nevelőotthonokban még inkább akadna hely, azonban az jóval nehezebb munka. Ráadásul mindenki ragaszkodik a tanításhoz; még napközis oktatást sem szívesen vállalnak. Erdélyben, Szlovákiában nagy igény lenne a magyar pedagógusok foglalkoztatására. Udvarhelyről már jelezték is, hogy kellenének tanítók, de napjainkban még veszélyes Erdélyben magyarul tanítani. Tovább nehezíti az elhelyezkedést a demográfiai hullámvölgy, az iskolákban a tervezett négy osztály helyett szerencse, ha kettőt sikerül indítani. Persze továbbra is lenne kereslet a pedagógusok iránt, ha ezek az osztályok nem harmincas, sőt még nagyobb létszámmal indulnának, hanem az ideális 15-20 diákkal, ami az oktatás, nevelés színvonalát is nagymértékben növelné, hiszen valljuk be, 30 gyerekkel egyetlen felnőtt nehezen tud jó eredményt elérni. Amin nem szabad spórolni Megértjük, hogy gazdaságosabb, ha például 30 : tanuló fejkvótájából csak' egy pedagógus bérét kell kigazdálkodni, és nem kettőét. Ugyanakkor mindenki beláthatja, hogy ez az, amin hosszú távon nem lenne szabad spórolni. Szegő Krisztina Pluralizmus a pedagógiában Jöjj, légy velem, segíts nekem! „Jöjj, légy velem, segíts nekem!” — énekelte a gödöllői művelődési ház színpadán a helybeli diákok és pedagógusok egy csoportja az Űj Magyar Iskoláért Egyesület alakuló ülését megnyitó műsorban. E refrén akár mottója is lehetett volna a szombat délelőtt 11 órakor kezdődő rendezvénynek, amelyre az ország különböző pontjairól több százan érkeztek azzal a céllal, hogy részt vegyenek a hazai pedagógia és iskolarendszer megújulását szolgáló programban. Merthogy — mint Zsolnai József, a törökbálinti kísérleti iskola igazgatója nemrégiben nyilvánosság előtt kijelentette — a szocialista pedagógia csődöt mondott, a diákok felkészültsége ijesztően alacsony színvonalú. A szombati alakuló ülés első napirendi pontjaként elismert szakemberekből álló elnökséget, majd háromtagú szerkesztőbizottságot választottak a résztvevők. Ezt követően az alapítólevél tervezetét terjesztette elő Vágó Irén, az Okatási Kutatóintézet tudományos munkatársa. Az alapítólevél szövege szerint az új egyesület azokat a pedagógusokat, kutatókat, főiskolai és egyetemi hallgatókat, továbbá a magyar pedagógia megújulásáért felelősséget érző állampolgárokat tömöríti, akik — többek között — azonosulnak az értékközvetítő, s képességfejlesztő pedagógiai és nyelvi, irodalmi, kommunikációs program törekvéseivel, akik elismerik hazánkban a. pedagógiai pluralizmus létjogosultságát, s ;akik azonosulnak egy majdani igazságos és társadalmilag ellenőrzött oktatáspolitika törekvéseivel. Az egyesület síkra- száll minden olyan — kutatással megalapozott — pedagógiai újítás mellett, amely az egyetemes pedagógiai tudást gyarapítja, s ezáltal a humánus és teljesítményorientált iskolázást igényli. Ezután Szepessy Péter, a szerkesztőbizottság elnöke fűzött kiegészítéseket a tíz fejezetből álló alapszabály-tervezethez, majd vitára bocsátotta a két dokumentumot. — Megtisztelő, hogy elsőként kaptam szót az alakuló közgyűlés vitájában — kezdte beszédét az elnökségben helyet foglaló Gazsó Ferenc egyetemi tanár, volt művelődési miniszterhelyettes, s meleg szavakkal üdvözölte az elhatározást, mint olyan törekvést, amely már a gyakorlatban is bebizonyította oktatást megújító szerepét. Ez különbözteti meg az országban működő többi pedagógiai egyesülettől. — Azt az elvet, miszerint az állam felülről határozza meg az iskolai munkát, fel kell váltani egy teljesen más működési mechanizmussal, amelynek alapelve: az iskola önállósága — mondta. — Ezt, s a minőséget érvényre juttató szemléletet kell széles körben elterjesztenie a most megalakuló Űj Magyar Iskoláért Egyesületnek. — A gyereket hatéves korában tiszta lapnak tekintettük, amit tele lehet írni. Sajnos, rosszul éltünk e lehetőséggel — kezdte rövid hozzászólását az elnökség másik tagja, Hámori József agykutató, aki a Zsolnai-módszer értékelése és elismerése után megállapította: az új törekvések e tiszta lapok eredményes kitöltését teszik .majd lehetősé. Ezek után az egyesület alapító tagjai fejtették ki véleményüket az ismertetett dokumentumokról, s vitatták meg az egyesület feladatait. A szünet kellemes színfoltjaként a résztvevők máris kezükbe vehették az egyesület Pedagógia és minőség című folyóiratának első számát, melynek felelős szerkesztője Zsolnai József, szerkesztője pedig a gödöllői Odorics Ferenc. A szünet után a vendégek köszöntötték az alakuló ülést, köztük Iván Macsura, a szlovákiai Nyitra pedagógia főiskolájának rektorhelyettese. Ezt követően a szerkesztőbizottság elnöke ismertette a vita után végleges formát öltött alapítólevél és alapszabály szövegét. Végezetül megválasztották a vezetőséget, melynek elnöke Zsolnai József, társelnöke pedig Maráczi Ernő, a gödöllői 5. számú kísérleti általános iskola igazgatója, valamint Nagy J. József, a jászberényi Tanítóképző Főiskola igazgatója lett. P. E. Nemcsak a versenyzők, a zsűri is Tanulmányi döntő Sportnyelven szólva igen szoros küzdelem alakult ki szombaton Vecsésen, a 3. sz. Magyar festő sikere a nagyvilágban Mozgások az űrben Sokasodnak a Magyarországról elszármazott vagy az országot évtizedekkel ezelőtt politikai okokból elhagyó művészek tárlatai. Azt azonban kevesen mondhatják el magukról, hogy pályájuk oly magasra, a nemzetközi hírig emelkedett, mint Claire Szilárdé. A ma Izraelben élő művész fiatalkorát Magyarországon töltötte. Tanulmányait Jaschik Álmos, Gallé Tibor, Koffán Károly és Bernáth Aurél mestereknél végezte. Egyéniségéhez Bernáth átszellemült lírája állt közel, festői látása egy életre megbabonázta. Erre az alaprétegre rakódtak az 1945 utáni években svájci tanulmányai, ahol figyelme a monumentális, hagyományos freskófestés felé fordult. Első falfestményeit 1945—50-ben Zürichben készítette. Sikersorozata innen indult. 1951-ben Izraelben telepedett le, ma is Jaffában él. Az új ország pionírkorszakának megrázó élményei megváltoztatták egész érzésvilágát, s ezzel együtt látásmódját. A sivatagban pedig megtalálta a megunhatatlan témát, a természeti őserőt, amely „végtelen sokrétű, gazdag és változatos a maga sajátos színeivel, festőiségében és költöiségében a táj minden, csak nem halott, ellenkezőleg. Állandóan mozgásban lévő, dinamikusan változó, minden sarka nem várt meglepetést tartogat. Fenségénél és lehengerlő méreténél fogva ihletet adott a nagy vallások születéséhez és kibontakozásához. Bölcsője lett a zsidó hitnek, a kereszténységnek és az iszlámnak.” A művész dinamikus stílusa. a Mozgások az űrben című triptichonon teljesedett ki, mely a teremtés áhítatát sugallja a világmindenség kékjében viharzó égitestekkel. így kerül szomszédságba az Ószövetség a legmodernebb francia festői áramlatok felszabadító hatásával, a bibliai táj állandó jelenlétében. Nem az emberi történelem képeihez nyúl, hanem az emberi lélek történelméből bukkannak fel a művész átélt és elvonatkoztatott élményei, eszmélése, küzdelmei és vívódásokon győzedelmeskedő optimizmusa, akár Párizs tetőit látja sziklás tájaknak, akár a sivatagot őskori tájnak. A nyolcvanas évek óta sok időt tölt Párizsban, az új párizsi iskola, a Salon des Surindependants tagjaként. Párizs sokirányú élményanyaga kiérlelte stílusát. Művei önálló bemutatókon és csoportos kiállításokon az egész világon sikert aratnak, rangos nemzetközi díjakkal; 1985-ben a párizsi Triennale Mondiale d’ Art Figuratif nagydíjával vagy a Sao Pau- ló-i nemzeti televízió „Év festője” címével tüntették ki. Stílusa kiválóan alkalmas a murális üvegmunkákra. Klasz- szikus, tehát ólompántokkal befoglalt kompozíciói díszítik sok izraeli város zsinagógáját és középületeit. A nyolcvanas évek második felétől foglalkozik vas- és üvegkompozíciókkal, melyek a színes üvegdarabkák egymásra olvasztásával, különleges fénytöréseivel a nonfiguratív plasztika felé tágítják munkásságát. B. I. általános iskolában. A kifejezés már csak azért is he’yl- áliló, mert versenyről volt szó. Mégpedig 98 általános iskolás mérte össze tudását — megyei szinten. A 8. osztályosoknak földrajz-, biológia-, fizika- és kémiafeladatok megoldásában kellett sikereket elérni. Ezen a versenyen már csak azok vettek részt, akik a márciusi válogatón szereplő 1920 diákból kiválasztottak — tudásuk alapján. A húsztagú zsűrit igencsak megizzasztotta a fél napon át tartó küzdelem. A diákok először írásbeli feladatokon dolgoztak, majd biológiából, földrajzból és fizikából gyakorlati problémák elé állították őket. Ez idő alatt a zsűri folyamatosan értékelte a teljesítményeket. Nem kis feladatot jelentett számukra a rangsor felállítása. Végül is eldőlt a kérdés. Földrajzból az első helyen végzett Máté Miklós Váchartyin- ból (tanára Borsós Hajnalka), második lett Futó Péter Pilis- vörösvárról (tanára Kutasi Jánosáé), harmadik Aczél Kata Leányfaluról (Liebhardtné Jó- zsa Mária diákja). A biológiai tudományok győztese Kovács Tímea Budakesziről (tanát a: Paur Nóra), második helyezett Gergely Anna Gödöllőről (tanára: Mészáros Lászlóné), harmadik Jó járt Péter Ceglédről (tanára: Mizser Zsuzsanna). Fizikából az első Kri- zsán Csaba Inárcsról (tanára: Borsos Ernőné), második Pós- fai Péter Budakesziről (tanára: Bifkovicsné Liga Erika), harmadik Kis Gábor Ráckevéról (tanára: Csizmadia Lajosnál. Kémiában első lett Pergel Tamás Érdről (tanára: Szende Hilda), második Lévai Ákos Albertirsáról (tanára: Vrabeczné Demeter Ágnes), harmadik Selmeczi Zsolt Gödről (tanára: Mikházi Magdolna). Az első helyezettek 400, a másodikak 300, a harmadik helyen végzők pedig 200 forintos könyvutalványt kaptak jutalmul.
