Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-05 / 104. szám

4 1990. MÁJUS 5., SZOMBAT FORRO HANGULAT A HŰVÖS ÉSZAKON Szállt a dal Finnországban Erre mondják, hogy bankot robbantott — mármint a Feri­hegy kilátóteraszának cerberusa, aki tíz jó magyar forintokért osztogatja a bilétát a teraszra kívánkozó tömegnek. A fél Vác- hartyán itt van, fütyül — vagy reszket — a hidegre. Észak fe­lől komisz szél fúj, felkapja, viszi a motordübörgést Maglódra, meg a feketén kavargó kerozinfüstöt, amelyet egy felszálló TU— 154-es hagy maga után. — Még húsz perc — mutat az órára Sebestyén Miklós, a váchartyáni általános iskola igazgatója. — Amikor telefo­non értesített a helsinki gép érkezéséről, még azt mondta, beteg a felesége, nem tud ki­jönni. — Mégis eljött? — Nem tudtam nyugton ül­ni. Azért nem mindennap mennek a gyerekeim a konti­nens másik felére. A hangosbemondó jelzi az érkezést, Üllő felől megjele­nik az égen egy fénypont. A helsinki járat simán landol, majd odasimul egy kiszálló­folyosóhoz. A terasz hirtelen kiürül, a - váchartyániak el­özönlik a földszinti csarnokot. És mikor végre feltűnnek a gyerekek, a boldog szülők tapssal köszöntik őket. Sötét hajú, kreolbarna fia­talember terelgeti a csoportot, Farkas Pál zenetanár úr. A szülők mondják így, sok sze­retettel, és időseknek kijáró tisztelettel, jóllehet a tanár úr csak most lépte át a harma­ZINHAZI LEVEL! okos szerző más szférába (atmoszférába) kerül, talán azért, mert Sípos nem igazán Huszti szerepe, az ő színészi alkata puhább, mint amit ez a figura megkívánna. Irma hamvasságát Györgyi Anna kedvesen „hozza”, s egész sor jó karakteralakítás — Zenthe Ferenc, Löte Attila, Békés Itala, Csűrös Karola — színezi az előadást. Egészé­ben véve azonban meg Red győződnünk: az ötlet első ki­dolgozása, a Liliom egy kiasz- szissal jobb dráma, mint a nagyon ügyes Az üvegcipő. Azt még egy kitűnő szerző írta, aki okos is volt. Ezt egy okos szerző írta, aki kitűnően megtanult írni. A kettő nem ugyanaz. Takács István Pedagógiai vita cikkünk nyomán Györgyi Anna és Huszti Péter a darab egyik jelenetében Okos szerző nem dobja el régebbi sikereinek alapötletét, figuráit. ' Ami egyszer bevált, beválhat másszor is. Molnár Ferenc okos szerző volt, és persze kitűnő szerző is. E tulajdonságai révén (is) írhatta meg az 1909-es hatal­mas siker, a Liliom után ti­zenöt évvel, 1924-ben, Az üvegcipő című vígjátékot. Hogy a kettő között mi az ösz- szefüggés? Ha létezne magyar Molnár Ferenc-értékelő nagy tanulmány, akkor abban a szerzője körülbelül azt írná erről, hogy a Liliom (melynek címe alatt ez olvasható: Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét kép­ben), ez a Városligetben, a VII. kerületben „és a másvilágon” játszódó darab mintegy ko­moly előképe Az üvegcipőnek, — ahol is az úgynevezett szí­ni utasítás, azaz a helyszín, a díszlet leírásának első mon­data így hangzik: „Kis hóna­posszoba a külső Józsefváros­ban, földszintes házban”, azaz a VIII. kerületben. A Liliom komolysága itt vígjátékba vált. A nagyszívű külvárosi vagányt, Liliomot fölváltja a nagyszívű, ám mérgesnek, ra- biátusnak mutatkozó Sípos asztalos. Julika, a Liliom kis cselédje itt az Irma nevet kap­ja, és nem tragikus véget ér, mint elődje, hanem a boldog­ság révébe evez. Akkor hát hogyan is állunk az el nem dobott jó ötlettel? Molnár, s ez a két darab meg­írása közt eltelt idő történé­seire gondolva nagyon is ért­hető, lazábban kezeli ezt a kedvelt, közönségcsalogató külvárosi színteret, ezeket a figurákat. 1924-ben a Vígszín­ház közönsége szórakozni akart Az üvegcipőn, s ezt meg is tehette. Azonkívül remek szereplehetőség volt Irma fi­gurája a pályakezdő színész­nő, Darvas Lili számára, aki úgy mellesleg Molnár Ferenc új szerelme is volt... Az üvegcipő most a Ma­dáchiban került felújításra, a mogorva, ám aranyszívű Sí­pos asztalos szerepében Huszti Péterrel, Irmaként a szintén pályakezdő Györgyi Annával, Szirtes Tamás rendezésében. A külvárosi történet azonban itt valahogyan „körútiasul”, dik iksz mezsgyéjét, de még ennyinek sem látszik. — Elszámolok a gyerekek­kel, aztán állok rendelkezésé­re — hajlik meg félig tréfá­san, A 46 gyerek mind megvan, nem hiányzik senki. Míg fo­lyik a „leltár”, három ifjú hölggyel beszélgetek. Ök is az énekkar tagjai, de rég nem az iskola tanulói. Két éve léptek ki a váchartyáni alma mater ajtaján; Vácott, illetve Pesten tanulnak. — Kiléptünk, de nem vég­legesen, visszajárunk a kó­rusba. Az ének, a dal roppant nagy megtartó erő, kivált ha olyan megszállott ember irá­nyítja az énekkart, mint Far­kas tanár úr. — Hol -voltak, mit láttak? — kérdem Lipták Beatrixtúl. — A jelek szerint ő a hangadó a három lány közt. — A meghívás Jarrenpaa- ból jött, az ottani kórus veze­tői hívtak meg bennünket. De emellett voltunk Helsinkiben, Pornóban, láttuk a tengert, tisztelegtünk Sibelius szülőhá­zánál, meglátogattunk néhány múzeumot, arborétumot, ál­latkertet — egyszóval felejt­hetetlen élményünk marad ez a tíznapos finnországi út. Közben előkerül Farkas Pál, — Hogy jött tető alá ez a kül­földi vendégszereplés? — A könnyebb megértés kedvéért előbb elmondom, hol, mivel foglalkozom — vála­szolja a tanár úr. — Főállás­ban a váci zeneiskola pedagó­gusa vagyok, hegedű- és kar­szakos. Emellett tagja vagyok a váci szimfonikusoknak, a Musica Humanának, én irá­nyítom a gödöllői városi ka­marazenekart, a péceli férfi­kórust, na és persze a vác- hartyáni énekkart. Ebből könnyű következtetni, gyak­ran megfordulok külföldön. Finnországban például most voltam harmadszor. így ke­rültem kapcsolatba a jarren paai kórussal, s így jött létn a turné. Ha minden jól megy jövőre ők látogatnak hozzánk mi látjuk vendégül őket. — Beszéljen valamit a vác hártyán! kórusról! Mikor ala kult. ki szervezte? — Horváthné Gáspár Ju dit tanárnő jóvoltából mi már tradícióról beszélhetünk az ő ének- és gyermekszere tete adta a kezdő lökést az in­duláshoz. Jómagam tíz éve járok váchartyánra, s mond­hatom, szívesen foglalkozom a kórussal. Manapság ritkán ta­lálni annyi jó szándékú, az éneklésben örömét lelő gyere­ket, mint ebben az iskolában. (A váchartyániakon kívül a püspökszilágyi és kisnémedi fiúk-lányok is képviseltetik magukat a kórusban.) — Mit rejt a repertoár? Mit vittek a tarsolyukban Finnor­szágba? — A hazaiak közül Kodályt. Bartókot, Bárdost, Karait, volt néhány Purcell- és finn nép­dal is —, ez utóbbiakkal a ven­déglátóknak akartunk kedves­kedni. Hat íellépésünlj^; volt általában 300-406— főn«« -kö­zönség előtt. A legnagyobb si kert a Sibelius Művelődési Házban arattuk, a 600 nézőt befogadó aula minden széke foglalt volt. Az úgynevezett egyházi központban közös programot adtunk egy észt és egy finn énekkarral. Az ilyen esemény mindennél jobban bizonyítja, hogy a zene nem ismer határokat, — Mi volt a legszebb élmé nylik a tíz nap alatt? — A tanítványaimnak alig­hanem a tenger, hisz sokan még a Balatont sem látták. Nekem pedig az a csodálatos érzés, hogy messze a hazától, 46 magyar gyermekhang tol­mácsolásában Kodály és Bar­tók forró hangulatot tudott teremteni az egyébként hűvös északiak között. Matula Gy. Oszkár Mindannyiunk szívügye Lapunk április 28-i, szomba­ti számában a halásztelki is­kolában történtekről számol­tunk be. Nyolc esztendő után ugyanis vita keletkezett a Zsolnai-féle új, értékközvetí­tő és képességfejlesztő kísérle­ti program körül. Végül a ta­nári kar úgy döntött, hogy ezt nem folytatja tovább. A szülők egy csoportja azon­ban nem ért egyet az elhatá­rozással. Képviselőik megke­resték szerkesztőségünket, mi­vel számukra eddig igen szim­patikusnak bizonyult ez az ok­tatási módszer. Részükről fel­vetődött annak gondolata, hogy Halásztelken, a régi nyolc tantermes iskolában lé­tesüljön Zsolnai-programot követő tanintézet. E javaslat megvalósításában a helyi tanács, az iskola, il­letőleg a szülők között nincs egyetértés. A szülők — akik időközben szülőszövetség ala­kítására szánták el magukat — még a minisztert is megke­resték levélben, amelyben részletezték a kialakult hely­zetet. , Elmondották nekünk azt is, hogy nem értenek egyet a cikkben elhangzottakkal. Mindezeket megfogalmazták levélben is, amelyet az alaku­ló Halásztelki Szülőszövetség nevében Papp Imréné írt alá. A levelet szó szerint idézzük: „Az önző gyerekeket nevel­nek című írás minket, szülő­ket azért háborított fel, mert azt állítja gyerekeinkről hogy önzőek és türelmetlenek. Mind­ezt a tanárok szájába adva, mintegy a Zsolnai-féle prog­ram kritikájaként. Nos, mi, szülők állíthatjuk, gyerekeink sem nem önzőek, sem nem tü­relmetlenek. Mi ennek megál­lapítására legalább olyan hi­vatottak vagyunk, mint a prog­ram ellenfelei ennek ellenke­zőiét állítani. Ez az újságcikk nem más, mint egy eszköz a sok közül, amellyel az iskolavezetés el akarja nyomni a Zsolnai-prog­rammal elégedett szülők önér­vényesítési törekvéseit, vagyis azt. hogy a program folyta­tódjék. Itt tehát már nemcsak arról van szó. hogy jó-e a program vagy nem. Sokkal in­kább arról, hogy az iskolave­zetés, Tarcsi Géza igazgató és köre, nem hallandó demokra­tikus párbeszédet kezdeni a szülőkkel. Pedig a tanuló, a gyerek nem az iskoláé vagy a tanári karé. Természetesnek tartjuk, hogy gyerekeink azt tanulják, amit mi is jónak tar­tunk. Ezt csak az a régi szel­lemű iskolavezetés nem tartja S természetesnek. ;« y.ly a szü- ^ lök és a tanáro:. * legfélemlí- ^ tésével akarja A röszakolni akaratát — vagyi i azt. hogy a S régi. »jól bevált«, rutinból is S tanítható tananyagot tanithas- ^ sa továbbra is — a szülők, te- ^ hát az állampolgárok, tehát az ^ adófizetők közösségére. Papp Imréné, az alakuló Halásztelki Szülőszövetség S képviselője” Mindezekből jól érzékelhe­tő, hogy a vita korántsem zá­rult le. Mi továbbra is nyo­mon követjük a helyzet ala­kulását, amelyről beszámo­lunk lapunkban. Köztudott, hogy az egész oktatási rend­szer teljes megújításra szorul. Érthető, hogy ez szívügye szil lőnek és pedagógusnak egy­aránt. Éppen ezért nagyon sokféle — olykor egymásnak ellentmondó — vélemény ke­rül felszínre napjainkban. Szívesen adunk helyt lapunk­ban a különböző nézeteknek. A nyilvánosság bevonásával is segíteni kívánjuk a legjobb megoldás kibontakozását. Hi­szen gyermekeink jövőjéről van szó. Vennes Aranka EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM TÁJÉKOZTATÓJA Boros Zoltán jelenti: Debrecenben a tavaszi nagyvásár idejére május 4-től május 6-án 24 óráig teljes szélességben lezárták a 35-os út Böszörményi úti szakaszát a Doberdó utcától a Háman utcáig. A kijelölt terelőutat táblák jelzik. A 4-es sz. főúton Hajdúszoboszló bel­területén a főtéren félszélességű útlezárás okozhat kisebb torlódást a hét végén. \ Május 5-én 9 órakor kerékpárosverseny kezdődik Dunaújváros­ban. A verseny útvonala Dunaújváros—Nagyvenyim—Mezőfalva, majd délután ugyanezen az útvonalon vissza. A mezőny keresztezi a 6-os utat is. Az erre közlekedőktől fokozott figyelmet kérünk. Salgótarjánban nemzetközi autóversenyt rendeznek a hét végén. 5-én 7 órától 18 óráig lezárják a Salgótarján—Zagyvaróna—Pered, va­lamint 7 órától 20 óráig Salgótarján —Kazár közötti utakat. A hét végén több helyen megmaradnak a forgalomkorlátozások a Balaton partján a 7-es és 71-es úton. A 7-es úton Fonyódon félszélességű útlezárás van érvényben, a 71-es úton Balatonakarattyán, Balatonfűzfőn és Balatonfüreden kell sávlezárásra számítani. Az említett forgalomkorlátozások elsősorban vasárnap délután kisebb torlódást is okozhatnak. NEM TRABANT - MYTHOS Ez még sajnos nem az új Trabant, hanem csak afféle mítosz. Ponto­sabban: Mythos — mert így hívják a Ferrari új sportkocsiját. Nem érdemes nagyon vágyakozni ilyen autócsodára, mivel a honi utakon amúgy sem igen lehetne mit kezdeni a 12 hengeres, 390 lóerős mo­torú járgánnyal KILENCVENÉVES Magyarországon hatszázötvenezer tagja van a kilencven­éves autóklubnak. Nem csak a bajbajutott autósoknak segíte­nek, végeznek vizsgáztatásokat is. Ingyenes szolgáltatásaik kö­zé tartozik a fényszórók beállítása, sőt a jogi tanácsadás is. Az autósok szívébe azzal is belopták magukat, hogy tiltakoztak az autópályadíjak, bevezetése ellen. A kilencvenedik születés­napjukat továbbfejlődéssel ünnepük; hamarosan két új állo­mást 'ádtták át, az egyikét Pest megyében, Nagykátán. ÁRAMVONALAS MOTOR Lelkes fotós örökíti meg a Harley-Davidson Arni D90 típusú motor­kerékpárját. Az amerikai cég 1340 köbcentiméteres motorral ellátott kétkerekűje óránként 200 kilométeres sebességre képes ÜTEMESEBBEN Ügy tűnik, végleg a múlté az olajpárát okádó „papírja­guár”. Kifejlesztették, s júliustól exportálják is az új négy­ütemű Trabantot. A tervek szerint még az idén tízezer darab érkezik az eddig legolcsóbbnak számító kocsiból. Hogy jövőre mennyit kapunk az új négyütemű járgányból, nem tudni, vd- vel akkor már életbe lép a dollárelszámolás. Tehát nekünk is keményvalutát vagy azzal egyenértékű árut kell adnunk a „népautóért”. Az NDK-ban egyébként jelentősen csökkent a kiskocsi népszerűsége. Mint ismeretes, korábban másfél évti­zednyit kellett várniuk az előjegyzett kocsira, mostanában vi­szont az is előfordul, hogy nem veszik át a kiutalt kocsit. Ab­ban bíznak, hogy az újraegyesítés után várakozás nélkül vá­sárolhatnak majd maguknak a jobb márkákból. ALGABENZIN? Amerikai tudósok állítják: tíz négyzetméter vízfelületről évente átlagosan ezerötszáz liter üzemanyagot tudnak termelni. Hogy hogyan? Erre egy kaliforniai kutatóintézetben végzett kísérlet adja meg a vá­laszt. Ott ugyanis olyan technológiát dolgoztak ki. mely lehetővé teszi, hogy a vízen növekvő algákban felhalmozott zsírszerű anyagokat, úgynevezett lipideket benzinné, vagy éppen dízelolajjá lehessen ala­kítani. Az eljárás nem drága s nem is túlságosan komplikált mind­össze csak némi sósav, metilalkohol és hőenergia szükséges a lipid- benzin előállításához. Arra is rájöttek az USA-ban. hogy az algák a szénhidrogénnel dú­sított tengervízben gyorsabban és nagyobbra nőnek. A tudósok elkép­zelhetőnek tartják, hogy az USA tüzelőanyag-szükségletének akár nyolcvan százalékát is az algabenzinből fedezzék. Ha tehát kitör egy újabb olajválság, jöhet az algaalternatíva. Rovatunk a Pest Megyei If Közlekedésbiztonsági Tanács támogatásával készült Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Mátrai Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents