Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-05 / 104. szám

1990. MÁJUS 5., SZOMBAT matt • MKorEl 5 Még az alagút sem volt ingyenes Rettsgettek Mind elkeltek már a helyiségek Szentendrén Lesz-e híd vám Esztergomnál? Felröppent a hír; amennyi­ben felépülne a Duna-híd Esztergom és Párkány között, hídvámot szednének az átke­lőktől. Az ötlet alapja, hogy az anyagi források hiánya miatt, csak vállalkozással képzelhető el az esztergomi folyami híd újjáépítése. Egyébként a magyar és szlo­vák Duna-part között egyko­ron átívelő hidat, még a mil­lennium idején, 1895-ben épí­tették. Azonban már négy és fél évtizede annak, hogy a má­sodik világháború végén a többi Duna-hidunk szomorú sorsra jutott; a menekülő né­metek felrobbantották. Mint a hírből megtudtuk, akadna vállalkozó, aki hídvá- mos konstrukcióban finanszí­rozná a hídépítést. Ennek lé­nyege: a kompviteldíj helyett ezután hídpénz fejében lehet­ne átjutni a túlsó oldalra. Valljuk meg őszintén, hogy napjainkban a hídpénz beve­zetésének terve igencsak hi­hetetlennek tűnik, pedig nem újkeletű kezdeményezésről van szó. Ugyanis legelső ál­landó Duna-hidunk, a buda­pesti Széchenyi-Lánchíd, an­nak idején bizony nem épül­hetett volna meg, ha nincs a vállalkozói konzorcium! Egy közismert bécsi pénz­mágnás megnyerése által, an­nak közreműködésével alakí­tották meg a Lánchíd Részvény Társaságot. Az rt. magára vállalta a híd építési költsé­geit, a létesítmény további fenntartását, ezzel szemben elrendelte a hídvám megfize­tését, melyet még a minden adó fizetése alól mentes ne­mességre is kötelezővé tették. Ilyen előzmények után kerül­hetett sor 1840 nyarán az első cölöpök leverésére, és jó tíz esztendei munkát követően a Lánchíd 1849. november 20-i felavatására. Egyébként a kö- zelműlíban emlékeztünk a Lánchíd 140 éves jubileumá­ra... A Lánchíd hatalmas lendü­letet adott Pest és Buda fej­lődésének, azonban mint vál­lalkozás is sikeresnek és ered­ményesnek bizonyult, hiszen a Lánchíd Rt. a beszedett híd­vám összegéből törleszteni tudta az építés költségeit, an­nak kamatait, sőt még oszta­lékot is fizettek az rt.-tagok- nak. A korabeli krónikák máig is őrzik az akkortájt érvény­ben lévő — hídvámtarifá- kat... Minden áthaladónak hídvámot kellett fizetni, és nem is keveset. Egy társasko­csi után például, ha négynél több utas tartózkodott rajta, attól függően, hogy két vagy négy ló húzta a fogatot, 20- tól 40 krajcárig kellett fizet­ni. A díjtételeket ugyan ké­sőbb 1858-tól csökkentették, ezután kocsinként 12, utason­ként 2-2 krajcárt kellett le­szurkolnia annak, aki át kí­vánt kelni a hídon. Azonban, hogy némi össze­hasonlítással is szolgáljunk, elmondjuk, hogy akkoriban bizony a kiskeresetűeknek 12 és 30 krajcár között volt a na­pi bérük... Később, amikor 1855-ben el­készült az alagút a Lánchíd budai hídfőjénél, ennek hasz­nálatáért is fizetni kellett! A gyalogosoktól 1, az egyfogatú kocsi után 3, míg a társasko­csi után 6 krajcárt kaszíroz- tak be ... A majdan bevezetendő híd­pénz óhatatlanul is eszünkbe juttatja az erőszakoltan kiter­velt autópályadíj bevezetésének gondolatát, amely tavaly bor­zolta a kedélyeket, mindeneset­re reméljük, hogy a közleke­dési tárca illetékesei sem fe­lejtették el múlt évi pénzügyi kudarcukat, s eszükbe jut, mi­előtt még a hídvám bevezeté­séről döntenek. Bozó Emil I Virágpiac - forgalmi dugó Budaörs lakossága számon tartja a virágos ünnepeket, de nem örömteli készülődésre gondolva, inkább szorongva. Ugyanis egy-egy gyakoribb női név napján, ^agy nőnap es anyák napja előtt — mint most — kétszer-háromszor annyi ideig tart a fővárosba vezető út, mint egyébként. Május 4-én sem , volt ez másképp, mert a Floracoop Virág- és Dísznövény-keres­kedelmi Szervezési és Szol­gáltató Egyesülés — közismer­ten nagybani virágpiac — kü­lönösen nagy forgalmat bo­nyolított, és a hétfőnként, pén­tekenként amúgy is hagyomá­nyosan beduguló Budaörsi úti közlekedés állóháborúvá vál­tozott. Ki-ki magyarázkodna- tott, ha nem indult el a meg­szokottnál jóval előbb. Ezért csak a virágárusok kedvelik a Floracoopot Buda­örsön. K. M. Bezárt az étterem, nyit a bolt Bezárt Szentendrén a Teátrum étterem, helyén üzlet és irodaház nyílik. A földszinten vásárcsarnok, hús-, ke­nyér-, zöldség- és élelmiszerboltok lesznek, az emele­ten pedig kerámia, cipő, ruházati boltok, fagylaltozó, összesen 21 elárusítóhely nyílik. A vállalkozók szent­endrei viszonylatban méltányos áron, 1500 forintért bér­lik majd a helyiségek négyzetméterét, el is keltek már mind. A szervezők úgy tervezik, jövőre még egy szintet húznak az épületre, amely körülbelül 1000 négyzetméterrel növelné majd a területet, itt helyeznék el az irodákat. — Van igény ennyi irodá­ra? — kérdeztük Paulina Lászlót, a HA-JÓ Kft., ügyve­zető igazgatóját, a készülő be­vásárlócentrum fő szervezőjét. — Nagyon nagy az igény, hiszen ezek a helyek is mind elkeltek már. Gondolni kell arra is: a közeljövőben enge­Anyák napja előtt A Sasad Tsz felkészült az anyák napi megnövekedett virág­keresletre: 51 üzletbe mintegy 136 ezer szál vágott virágot és 12 ezer cserepes növényt szállítanak. Felvételünkön Patkós László, a Sasad budaörsi virágelosztójában délyezik majd, hogy az ügy­védek, orvosok magánpraxist folytassanak, így a helyiségek iránt még ennél is nagyobb lesz az érdeklődés. — Mi lesz az étterem sorsa? — A Teátrum rosszul ment, szinte vegetált, a végén már csak szezonálisan tartott nyit­va. Az új út megépülte után a forgalom is elkerülte, de nem felelt meg az idelátogató tu­risták igényeinek sem. ök in­kább a centrum hangulatos, családias, kicsi éttermeit ke­resik. Megszűnésével párhuza­mosan azonban a Görög kan- csóval szemben egy új, 120 sze­mélyes éttermet, egyben éjsza­kai szórakozóhelyet nyitunk a Dunán. Hajóból alakítjuk át, melyet a MAHART a jövő hét folyamán vontat a helyszínre. Félig-meddig már be is ren­deztük. — Mikorra várható az üzlet- központ nyitása? — Júniusra, a tervezettnél korábban, bár nagyon sok ne­hézségünk volt a tárgyalások során számos vezető bürokra­tikus hozzáállása miatt. Fon­tosnak tartottuk például, hogy a vásárcsarnokban lakossági igényeket kielégítő üzletek nyíljanak. Ezért jelentős ked­vezményeket kínáltunk tár­gyalópartnereinknek. A húsüz­let mellé például ingyen, há­rom — körülbelül másfél mil­lió forint értékű — hűtőkam­rát ajánlottunk. A Kék Duna Tsz-szel ennek ellenére nem tudtunk megegyezni. Felkínál­tuk a Komáromi Húsipari Vál­lalatnak is. Nekik ugyanis van már a belvárosban egy húsüz­letük, amelyet azonban a vá­ros vezetősége meg akar szün­tetni. Ezek ellenére ajánla­tunkra még csak nem is vála­szoltak. Szükségünk lenne leg^ alább 15 telefonfővonalra is. Ez ügyben éppen most folyta­tunk tárgyalásokat a postával. Az átalakítás növeli az épü­let használati értékét, és a je­lenleginél asztétikusabb lesz a külseje is. Mivel megfelelő alaptőkével rendelkezünk, ga­rantáltan biztosítani tudjuk majd a működéshez szükséges összeget. Sz. K. Sorsukról maguk akarnak dönteni Nagykátán Önkormányzati rendőrség ' alakul A saját bőrünkön is érezhetjük, manapság mennyire megromlott a közbiztonság. Naponta hallhatunk, olvas­hatunk arról, hogy fényes nappal lakásokba törnek be, vagy megtámadnak valakit az utcán. Mi állampolgárok úgy érezzük, hogy védtelenül állunk a bűnözőkkel szem­ben, nincs aki igazán megvédene bennünket. A menyasszony még kéreti magát A kalocsnit kérjük az előszobában hagyni? Rendben; a menyasszony tisztában van a szépségével, de azt is tudnia kell, hogy meddig kéretheti magát — hallottam a minap a kissé zsarolásízű kijelentést egy külföldi cég ma­gyarországi megbízottjától. A képvisélő földet venne a nyu­gati tőke letelepítéséhez, a tanács meg nem tudja mitévő le­gyen: új föld- és önkormányzati törvény nélkül csak egy hely­ben toporog. Sok helyütt a frigy már megköttetett, általában a téeszek, állami gazdaságú •: vezetőivel, akik közül egyesek jobban látták önmagukat mentve kft.-k tulajdonába átjátsza­ni a kiszemelt területeket. Nincs mit csodálkozni azon, hogy mindenki a főváros elő­szobájában, a budai agglome­rációban kívánja hagyni a ka- locsniját. Mindazoknak, akik a nyugati kapun át érkeznek hazánkba és a tervezett Bécs —Budapest világkiállítás okán keresgélnek lehetőséget, meg­akad a szemük Törökbálint, Budaörs, Biatorbágy és Buda­keszi környékén. — És le is horgonyoznak ott, mert e területek mind­egyike valahol az Ml—M7— M0 vonzáskörzetében van. Elég volt két településről hí­rét venni, hogy megjelent a nyugati tőke, kézenfekvőnek látszott, hogy a délnyugati agglomerációt egységes egész­ként kezeljük — állítja Schu- chmann Péter, a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalat igaz­gatóhelyettese, a településter­vezési osztály vezetője. A megyei főépítész, Haj­nóczy Péter is hamar rájött, hogy a települések vezetői nem kezdeményeznek ez ügyekben egymással tárgyalá­sokat (minek is adnának ala­pot a szomszédnak a csábí­táshoz), a megye viszont már nem érez jogot a koordináló szerepkörre (bántották eleget, hogy felülről szól bele a tele­pülések önállóságába). A ter­vezőkkel együtt vállalta ma­gára az egyébként ésszerű fel­adatot, miszerint végigjárták a tanácsokat, a termelőszövet­kezeteket, állami gazdaságo­kat, erdészeteket és csokorba gyűjtötték a valóban mesébe illő kínálatokat. Mi tagadás, a rajzasztalnál kiderült jó néhány anomália, erre viszont az egymásról tu­dó nyugati vállalkozók azt mondják: a versenyben majd eldől, melyikük a gyorsabb, a jobb. Csak Budakeszi közigaz­gatási területén például két golfpályát jelöl a tervrajz, sőt számítanak egyre a biatorbá- gyi tóparton is. Egymástól szinte karnyújtásnyira, Bu­daörsnél és Törökbálintnál is feltüntetni kényszerültek a tervezők egy-egy bevásárló- központot. Az új létesítmények mind­egyike teljes közművet igé­nyel, ugyanakkor az agglome­ráció fejlődésének évtizedek óta éppen ez az első számú gátja — mondja Schuchmann Péter. — A tervezéskor abból az alapelvből indultunk ki, hogy e fejlesztések nem tör­ténhetnek a települések el­látásának rovására. Budake­szi például már most sem kap elegendő vizet a fővá­rostól, a Krisztina központ zsúfoltsága miatt ugyan ők hiába protestálnak telefonért. Ezeket a köldökzsinórokat ha­marosan úgyis el kell vágni, ezért már most azzal számol­tunk, hogy a térség a közmű­veket majdan az érdi rend­szerről kapja. A bevásárlóközpont, a Tö­rökbálint határába tervezett Fanny Land, a Csiki-pusztá- ban jelölt szabadidőközpont, vagy nem messze tőle a Tele­port, sőt a biatorbágyi kamion- depo óriási forgalmat jelente­nének. Új közlekedési cso­mópontok szükségesek, hogy e létesítmények egyáltalán megközelíthetők legyenek, s a napi- és óracsúcsokban je­lentkező forgalmat biztonsá­gosan levezessék. Ezt ismer­te fel az Országos Közúti Fő- igazgatóság is és elémenve a kihívásnak, támogatta a kö­rültekintő tervezést. Már most új csomópont létesítésé­hez adta áldását az MO-n, számítva a Fanny Landre. A Walt Disney parkhoz ha­sonló létesítmény — amely azonban a magyar történelem és mesevilág alakjait elevení­tené meg —, bizonyára csak akkor épül fel, ha lesz világ- kiállítás. Akkor viszont na­ponta 20-30 ezer embert és a mintegy 6 ezer főnyi személy­zetet kell eljuttatni oda ... A tervrajzot szemlélve lát­szik: már-már elfogytak a számításba jöhető területek, hiszen az említetteken kívül Budaörs térségében például több kis szálloda helyét is ki­jelölték. Igaz ugyan, hogy mindez csak rajzasztalon lát­szik, hiszen egyedül a svéd Tetrapack üzem az, aminek munkálatai a valóságban is elkezdődtek. Schuchmann Pé­ter szerint túlzónak látszik az ijedelem, miszerint a nyu­gati töke ne várna. Érthető viszont a települések izgalma is, hiszen egyik-másik vállal­kozás megvalósulása feltehe­tőleg akkorát lökne a maj­dani önkormányzat pénztárcá­ján adóbevételek formájában, nem utolsósorban a közmű- ellátáson, amiről eddig álmod­ni sem mertek. De vigyázat, a mámor elmúlik, a kijózano­dást rosszullét is követheti! — Előbb-utóbb elfogynak a budai területek, felértékelő­dik a Csepel-sziget: Sziget- szentmiklós és Dunaharaszti is. Ma még hiába próbáljuk odacsalogatni a tőkét, arra a vidékre nem harapnak — mondja a tervező. — Pedig például Veresegyháza és Ör- bottyán térsége — az újpesti metró elkészültével — poten­ciálisan a legjobban fejleszt­hető agglomerációs vidék lesz. Más kérdés, hogy akár a budai, akár a déli részen meg­telepedő vállalkozók és a meg­alakuló új önkormányzatok meddig tolerálják, hogy az általuk kiépített közműveket — a szabad kapacitással együtt —, mai törvényeink szerint át kell adniuk az üze­meltetőknek. Mert ésszerűnek látszik az az érv, miszerint a közműveket milliárdokért ki­építők részesülni szeretnének a haszonból... F. E. Ma már nem titok, hogy Ma­gyarországon is létezik szerve­zett bűnözés. A statisztikai adatok is bizonyítják, hogy szinte folyamatosan növekszik a bűnesetek száma. Maguk a szakemberek többsége is vall­ja, hogy a rendőrség szerveze­te megcsontosodott, nem tudja kellőképpen megoldani felada­tait. A struktúra az államszerve­zet általános állapotához vi­szonyítva is elmaradott, kor­szerűtlen — hangzott el a meg­állapítás a Nagykátai Rendőr­főkapitányságon tartott tanács­kozáson, amelyen a térség ta­nácsi és rendőri vezetői, a pár­tok képviselői is megjelentek. Többen hangsúlyozták, úgy ér­zik, egyfajta bizalmi válság alakult ki. A rendőrök elide­genedtek az állampolgároktól, a lakosságban pedig a mai na­pig is él a félelem, mert a rendfenntartó erőket mind­máig valamiféle titkosság öve­zi. A rendőrök többsége elis­meri, hogy sokszor csak kul­lognak az események után. Nem mindig a sokat hangozta­tott pénztelenség, a technikai elmaradottság akadályozza az eredményes munkát. A bürok­rácia bástyáin is jó néhány kezdeményezés elhal. A rend­őrökben is megvan az igény arra, hogy közös nyelvet be­széljenek a lakossággal. A köz- biztonság siralmas állapota azt a gyakran hangoztatott érvet is látványosan cáfolja, misze­rint a szigorú központosítással eredményesebbé tehető a rendőri munka. A tanácsi közterület-felügye­letek megjelenése, a kialakított polgárközeli rendőrállomások is jelzik, hogy a közbiztonság fenntartása nem választható el a helyi közösségi ügyektől. Számos nyugat-európai példa bizonyítja, hogy az úgyneve­zett önkormányzati rendőrsé­gek alkalmasak egy-egy tele­pülés közbiztonságának fenn­tartására. A helyi rendőrséget az önkormányzat vezetője — a polgármester — irányítja. A nemzetközi gyakorlatban nem ismeretlen az sem, hogy az egyes önkormányzatok szer­ződéssel magáncégeket bíz­nak meg a helyi rendőri teen­dők ellátásával. Az önkormányzati rendőrsé­gek szervezhetnék meg a kör­zetmegbízotti, járőr- és őrszol­gálatot. Az igazgatásrendészeti, a bűnüldözési feladatok egy része is hozzájuk tartozna. Gondoskodhatnak a nagyobb ünnepségek, sportesemények rendjéről is. Természetesen to­vábbra is intéznék azokat az ügyeket, amelyek részben vagy egészben ma is tanácsi irányí­tásúak. A földek, a közösségi terüle­tek magánkézbe adásával a la­kosságnak is érdeke lesz, hogy megbízható kezekben legyen a vagyon, a magántulajdon vé­delme. Ha az önkormányzati rendőrség a saját költségvetése szerint gazdálkodhat, rákény­szerül, hogy megnézze, mire mennyi pénzt adhat ki. Többórás tanácskozás után az ülés résztvevői úgy döntöt­tek, hogy kísérletképpen Nagy- kátán és térségében megszer­vezik az önkormányzati rend­őrséget. Egyhangúlag elhatá­rozták, nyílt levéllel fordulnak az Országgyűléshez. Ebben kérik, a törvényhozás biztosít­sa annak a lehetőségét, hogy a jelenlegitől eltérő szervezeti és irányítási megoldásokat ve­zethessenek be. Szükségesnek tartják, hogy az önkormányzati törvény konkrétan rendelkezzen az önkormányzatok és a rend- fenntartó szervek viszonyáról, s halaszthatatlannak tartják azt is, hogy a rendőrségről szóló törvényt mielőbb elfo­gadják. Kérik, hogy a kor­mány és az Országgyűlés anya­gilag is támogassa vállalkozá­sukat. Ügy vélik, hogy Nagy- káta és térségének lakossága már eddig is bizonyította, fe­lelősséget érez a közbiztonság fenntartásáért. Hargitai Éva

Next

/
Thumbnails
Contents