Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
Híd a hajózáshoz A nyári idegenforgalomban a hajókat sem kerüli el a turisták rohama. Az elkopott, elrozsdásodott hajóhidak helyére újak kerülnek, melyek a Ceglédi Állami Tangazdaság szerelőüzeméből kerülnek ki (Erdősi Ágnes felvétele) Ahol még sokan építkeznek Villaszerű és típusházak A telkek és az építési anyagok árának hajmeresztő emelkedése ellenére sem csökken az építési 1 dv a több mint 11 ezer 300 lakost számláló. Albertirsán. Túrosán Mihály műszaki csoportvezetőtől megtudtuk, hogy a tanácsiak évente 40-50 építési engedélyt adnak ki. A villaszerű házak 40 százaléka tí^isterv alapján kalákába , de felelős műszaki vezető irányításával épül fel, a többit egyedi terv alapján hozzák tető alá. A nagyközségi tanác—.ak nincs eladó telke, így értnető, hogy magánszemélyek egyre drágábban árusítják. A megőrzött tiszta szó — Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki őrzi a Ceglédi Hírlapnak azokat az 1988-as számait, melyekben eligazító intelmeket nyújt nyelvünk labirintusainak bebarangolásához. Mindennapi tanári munkáján túl végez-e mostanában ilyen tevékenységet? — kérdem dr. Költői Ádámot, az ELTE tanárképző karának docensét. — Igen. 1987 júniusában alakult meg a Magyar Televízió nyelvi bizottsága — Lő- rincze Lajos és Grétsy László elnökletével —, melynek munkájában a kezdetek óta részt veszek. — Miben áll tevékenységének lényege? — Kezdetben az ifjúságnak szóló műsorokat vizsgáltam, most azt: „hogy beszél” a Híradó, vagyis a műsorvezetők, riporterek, hírolvasók beszédtechnikáját, szóhasználatát, szövegszerkesztését, kommunikációs képességét (nyelvi) magatartását „közképük és közhang.iuk” alapján. Persze más műsorokat is elemzőnk. — A tájékoztatás legyen szent(igaz), a kommentár szabad — hallhatjuk újabban. Fontos lehet itt más meghatározó is? — Természetesen. Hiszen, amikor fél nyolc előtt egy perccel feszülten figyeljük a képernyőn a percmutató lépteit, s hírre-szóra szomjan várjuk a szignál ismerős hangjait, akkor nem csak a politikai; társadalmi tudatformálás vakáció nélküli „népiskolájában” veszünk részt, hanem anyanyelvi nevelésben is! — Mi hívta életre három éve ezt a bizottságot, s miért csak akkor? — Valamikor a tévé őskorában élőben ment majd minden adás. Aztán eluralkodtak a képernyőn a felvételek. Most ismét elevenné, emberarcúvá vált az információnyújtás, ezzel együtt nőtt a megnyilatkozás felelőssége is. S nem kétséges, hogy a szakmai fel- készültség s a kulturált közlő magatartás kötőszöveti eleme a magas nyelvi műveltség. — Milyen módszerrel és jogkörrel végzik megbízatásukat? — Minden hónapban ülésezünk, ahol az érintett műfajok képviselői is megjelennek, elemezzük a műsortípusok nyelvhasználati eredményeit és hiányosságait, s javaslatot teszünk a feladatok megoldására. Jogunk van évenként nívódíjra felterjeszteni az anyanyelvi művelődést elősegítő tévés munkatársakat, vagy beszédtechnikai továbbképzést ajánlani, esetleg kezdeményezhetjük a képernyőről való eltiltást is. A tévé elnöke új munkatársak felvételénél is figyelembe veszi a nyelvi bizottság véleményét. — Hogyan fogadják a bírálatot az érintettek? — Volt már példa rá, hogy a bemondónők sírva fakadtak. Ügy vélték, hogy a nyelvi bizottság csupán eszköz a belső harcok és a tévé vezetőségéA földmunkagép már nem sláger A honi gazdaság buktatói Aligha létezik cég, amely ne szenvedne a honi gazdaság számos átkától. Jó néhánynál az erőn felüli teljesítmény Bem bizonyos, hogy elég a talpon maradáshoz. A jelenlegi állapotot vettük górcső alá — a város egyik legjelentősebb vállalatánál —, a Közgép ceglédi gyáregységénél, Vincze János igazgatóval. híján képtelenek megvenni ezeket. — Nem lehetséges, hogy magasak az árak? — Nem valószínű. Egyébként általában mindenkinek ez az első reflexiója. Ha én tárgyalok valakivel — megrendelek egy munkát — az ő árát találom magasnak. Lehet, hogy a hazai árképzés, munkaerő és anyagértékek nincsenek úgy szinkronban, ahogy a világpiacon azt már régen megkövetelik. — Mi igaz abból, hogy az elkerülhetetlen, kemény ütésektől önök is megrendültek, padlóközelbe kerültek? — Az alapvető gond — ami minket is sokszor hozott és hoz kényszerhelyzetbe — a gazdaság fizetésképtelensége. Míg 1989-ben 200—210 milliós bankhitelállománnyal dolgoztunk, addig ez év januárjától az összeg folyamatosan emelkedik és most 375 millió forintnál tartunk. A múlt esztendőben 43 millió bankkamatot fizettünk, 1990-re 72—75 milliót prognosztizáltunk. De az emelkedés miatt nagyon könnyen elképzelhető, hogy 100 millió forint bankkamat terheli majd az éves tevékenységünket. Ennek ellenére nem vagyunk padlóközeiben. Ha ott lennénk, akkor a bankok aligha adnának számunkra jelentős hitelt. Tehát megbízható és fizetőképes partnernek tartják a Közgépet. Az viszont kétségtelen, hogy nagyon kemény időszak előtt állunk — vállalati szinten is. A háttérpiac problémái — Továbbra is a sport nyelvén szólva: mi őrli fel az erejüket? — Egyebek mellett a háttérpiac problémái. Még ma sem lehet anyagot, alkatrészt úgy kapni, hogy időre itt legyen a folyamatos felhasználáshoz. Napjainkban is létezik az áru- kapcsolás. És nemegyszer hangzik el az: Vidd el mindet, mert az idén a partnerem már nem fog szállítani. Amíg ezek a tényezők nem változnak előnyösen, igen komoly problémákkal kell szembenézni. És persze visszautalnék a pénztelenségre. Az elmúlt tíz; évben különböző géptípusokat fejlesztettünk ki, amelyek megfelelnek a követelmények-! nek. Sőt. Meggyőződésünk —• kérem ne vegye szerénytelenségnek —, hogy a VL 110-es rakodógép és a háromtengelyes forwarder talán az európai színvonalat is eléri. S ennek ellenére a hazai piacon a kereslet nulla. A cégek pénz Százzal kevesebben — Miféle stratégiát választanak a termékszerkezet átalakítására? — Eleddig a ceglédi gyárnál a különböző földmunkagépek javítása meghatározó profil volt. Ma ott tartunk — a múlt évet tekintve is —, hogy e tevékenység iránt meredeken zuhan az igény. Az üzemelők jelentős hányada már saját szakembergárdájával végezteti el a karbantartást, javítást. Csak a végső esetben fordulnak hozzánk. Ugyanakkor egyre gyakrabban kérik, hogy mi utazzunk a helyszínre és ott reparáljuk meg az elromlott masinát. Az utóbbi időben egyre nagyobb mennyiségben vállalkozunk vasszerkezeti munkák gyártására. Éppen két nyugatnémet és egy olasz partnerrel folynak a tárgyalások. A 200 milliót is elérheti e három megrendelés, ami fontos üzlet lenne számunkra. Természetesen óhatatlanul felmerül a kérdés: a szakembereink képesek-e a követelménynek megfelelő terméket előállítani? Némiképp hazardíroznunk kell, hogy a kapacitást lekössük. — Apropó. Ügy tudom, alapos létszámleépítésre készülnek. — A múlt év januárjától létszámstop van nálunk. Csak kvalifikált szakmunkásokat vettünk fel. Akik időközben eltávoztak, azok helyét nem engedtük betölteni. Ez évben pedig felajánlottuk. hogy Hoóv eóy nyelven beszéljünk nek kezében: eltávolításukhoz. Főleg az idősebbeknél ilyen a megközelítés. Tanulni már nem akarnak, miközben rettegnek, hogy lekerülnek a képernyőről. Mi elsősorban segíteni akarunk, hogy ne legyen uniformizált, visszafogott a — más-más karakterű — megszólalók stílusa, hogy az idő feszes húrján azért sikerüljön finom, egyéni hangokat is megpengetniük. Gyakoribb, amikor igénylik, hogy figyeljük és elemezzük őket. Sok esetben felkeresnek, kérik a véleményemet különböző nyelvi problémák megoldásában. — Tapasztalatait három tanulmányban foglalta össze. Van-e valamilyen „láthatóhallható” eredménye észrevételeinek? — A Híradót nézve nap mint nap találkozom javaslataim megvalósulásával. Hogy konkrét példákat is említsek: indítványoztam, hogy naponta váltakozzanak a műsorvezetők. Így elkerülhetik az ismétlődés, a kiszámíthatóság szelíd-szürke bárányfellegét a nyelvi megjelenítésben; vagy igyekezzenek a kezdés húsz másodpercében elhagyni a kopott szavakat, a közhelyeket, a kommentárokban pedig a sokszorosan összetett mondatokat. Ne cipeljék ezeket a nehéz szövegkereszteket, mert megroppan alattuk a műsorvezetők beszédtartása. — Miközben sekélyesedő nyelvi kultúránkat említi, eszembe jutnak az ötperces választási beszédek. Rég hallottam annyi fülhasogató hibát, mint ezekben. A nyelvi bizottság itt nem élt vétójogával? — Mint azt be is mondták, a tévé elhatárolta magát ezektől. — Mégis, nyelvi szempontból hogyan vélekedik az ott hallottakról? — Arra lehetett számítani, hogy a demokrácia friss gondolatokat hív életre, amelyek majd nyelvileg is éreztetik hatásukat, és megszűnnek a semmitmondó protokollszöve- gek. Ehelyett sok esetben — közlési formájában is hibás hőbörgéseket hallhatunk csupán, pedig az indulat nyelvi megjelenése sohasem elegáns. Ha a nyelv zavaros, a gondolattal is baj van. Vitatkozni, érvelni tanulnunk kell még! Eddig erre volt szükség, gombnyomásra működött minden, a közéleti stílus bürokratikus és személytelen volt. Az emberek ezt hallották mindenfelé, ezért azt hitték, így a helyes. Az más kérdés, hogy öt perc alatt el lehetet aludni ezeken a felszólalásokon. Senkit setp kellett megnyerni semmire, ellentétbe azzal, amire eztán lesz szükség. Sírni-ríni, átkozódni a közügyekért azzal a kristálytiszta József Attila-i harmonikus extázissal kellene, ami a világ megmásíthatatlan, szilárd rendjéből táplálkozott. Legyen bár házat-ha- zát fölkavaró a mai idők szele, nem tépheti meg a helyes és szép magyar beszéd méltóságát. Olykor zavaros eszmehullámok támadják az érdekszi- ggtekre szabadalt nemzeti tudatot —, a megőrzött tiszta szó (lehet) a híd, amely összeköt, amely mindenek fölött átível. Hogy legalább egy nyelven beszéljünk ... Zimonyi Zita akiknek 1991. június — esetleg szeptember — 30-ig lenne esedékes a nyugdíjba vonulás, azok már most megtehessék ezt. Kölcsönös megegyezés alapján éltek is a lehetőséggel. Az ő kiválásukkal együtt a tavalyi induláshoz képest mintegy százzal kevesebben vagyunk. — Ezzel véget ér-e a kellemetlen folyamat? — Sajnos nem. A fizikaiaknál csak minőségi csere jöhet szóba, Ugyanakkor a kiszolgáló — adminisztráció, műszaki irányító — apparátusból, a jövő héttől kezdve mintegy 30—50 személytől megválunk. Hiába, a termelői gárda nem képes elviselni ekkora stábot. Becsülettel meg kell mondani — a vezetők és dolgozók egyetértése elengedhetetlen —, hogy a munkája alapján ki az alkalmatlan. Ez az egész sok gonddal és indulattal jár. De azok jutnak munkához és tisztességes jövedelemhez, akik a legjobbat nyújtják a képességük szerint. — Gondolhatnak-e technikai korszerűsítésre? — Az elvonási rendszer miatt csaknem egy helyben topogunk. Megengedhetetlen lenne, hogy 10—15 éve selejtezésre ítélt matuzsálemekkel gyártsunk. Természetesen törekedtünk arra, hogy a különböző területeken gépfejlesztéseket hajtsunk végre. Még új szerelőcsarnokot is építettünk. A szerszámgépparkunkra az elkövetkező öt évben 50—100 milliót kellene fejlesztésre, beruházásra fordítani. S ebbe hitelből belefogni nagyon rázós dolog. Ami befolyásolja Közjáték a buszén A szóban forgó autóbusz a ceglédi Kossuth Ferenc úti megállónál zsúfolásig megtelik. Mindössze elöl, a jobb oldalon marad egy üres ülőhely. Húsz év körüli hölgy és jó 60-as néni száll fel utoljára. A fiatal meglátja az üres helyet és ... oda teszi kézitáskáját, reklámszatyrát! A néni kedvesen mond valamit, látszik, hogy szeretne leülni, de a holmi útban van. — Mi köze hozzá?! — csattan fel a fiatal hang. Zötyög a busz a következő megállóig. Ott megürül a túlsó oldalon egy hely. Addig a néni kénytelen egyik kezével belém kapaszkodni a tömegben Amikor a nyegle modorú leányzó meglátja a megüresedett, túloldali helyet, felkapja táskáját, szatyrát, s villámgyorsan áttelepül oda, majd odaveti a néninek: — Na szerencséje, nyanya, hogy akadt egy üres hely! Különben még mindig állhatna! Most már leteheti magát a táskám helyére! Nem értem a hölgyemény logikáját. A nénivel egymásra nézünk. Nem szó lünk. Szavak nélkül is értjük egymást. M. L. — Hogyan látja az esélyeiket? — Vagyunk még annyira optimisták, hogy minimum a szinten tartást tudjuk hozni, és a későbbiekben is rentábilisan tevékenykedünk. Alapvető célunk a tőkés export jelentős bővítése. Bár jóllehet ezen munkák eredményhányada meg sem közelíti a hazai termékét vagy szolgáltatótevékenységét. Ám komolyan befolyásolhatja, hogy a Közgép miként teljesíti ezt az esztendőt. Fehér Ferenc Mohó kocsmárasok? Jelzések A kábítószer-szenvedély (narkománia) lényegében betegség. Annyiban viszont rendőrségi ügy, amennyiben e káros szenvedély felkeltésének vétségét tapasztalják. Ilyen eset az elmúlt év-kben Cegléden és környékén nem fordult elő. Néhány iskolából kapott ugyan jelzéseket a rendőrség, de ezek nem bizonyultak megalapozottnak. Bűncselekményhez kapcsolódó kábítószer- fogyasztás legutóbb Abonyban történt, az is nyolc évvel ezelőtt. A fiatalkorúak alkoholfogyasztásában kevésbé rózsás a helyzet. A pénzéhes kocs- márosok olykor 18 éven aluliakat is kiszolgálnak szeszes itallal. Holott a kockázat nem csekély, mert ha rajtakapja az ifUságvédelmi őrjárat, akkor 10 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Erre több esetben is sor került Cegléden és környékén. Kiállítás a Kossuth Múzeumban Színes nyugalom ^ Oltvalné Dancsó Ilona klállf- tása a ceglédi Kossuth Mú- i zeumban látható június végéig. Oltvainé Dancsó Ilona festői folyamatossága tudatosan szerkeszti műveteké élményeit. A visszatérő emlék Erdély, ahol született, ahol ifjúságát töltötte: Bánffyhunyad környéke. Most különösen kolozsvári tájai emelkednek ki ebből a ciklusból és a Gyilkos-tó, ahol zöld lombkoronák'kal csi- títja a vízből kiálló csonkok drámai látványát. Attól az eszmétől áthatva, hogy az általunk alakított történelem is a béke színes sziget« legyen — Erdélyben és mindenütt a világon. Másllk sorozata Szentendre és a Dunakanyar, Pomáz vidéke. Évszakok színöltönyében pompáznak a parti fák, embereket ringat a sétány, megnyugtatóan emelkednek a hegyek a Duna fölé — megszületik a színes nyugalom, a színes derű a festészet közreműködésével — Oltvainé Dancsó Ilona hite és tehetsége révén. Ceglédi kiállításán ez a termő festői jogfolytonosság érződik, az, hogy a jó szándék és az értelem képes megszüntetni a rontó erőket — a színak szépsége reményét és igazságot épít. Losonci Miklós Oltvalné Dancsó Ilona: A Duna Szentendrénél
