Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

A program folytatódik1

Lábadozik már a kastély

Évforduló előtt

Közeleg egy évforduló a

Ganz Mérőgyár Kft. történetében. Nemrégen ünnepelték a magyar árammérőgyártás centenáriumát, szeptemberben pedig negyven esztendeje lesz, hogy átadták a gödöllői gyárat.

Minderre dr. Hegyi József hívta fel a vállalat dolgozóinak figyelmét az üzem lapjának, az Árammérőnek a legfrissebb számában. Negyven éve, 1950 tavaszán ezekben a hetekben lázas munka folyt a gödöllői Erzsébet-parkban — írja. Teljes erővel épült a Ganz Árammérőgyár, a magyar ipartelepítés egyik reménybeli büszkesége. 1950. április és május hónapjaiban már készen álltak az épületek, a szerelési, telepítési munkákat végezték az üzemcsarnokokban. Jöttek a gépek, verbuválódott a szakembergárda, megkezdődtek előjegyzéses alapon a felvételek. Gödöllőn és környékén hamar híre terjedt az új munkalehetőségnek, így már 1950-ben, az indulás évében 844 dolgozója volt a gyárnak. Sok volt a fiatal és a nő- dolgozó.

Eltelt négy évtized, • lám miről olvashatunk az idézett írás mellett? A szomszédos cikk rámutat: a gödöllői nagyüzem mára nagy család tagja lett. Egy a világ Schlumberger Industries érdekeltségű áram- mérőgyárai között. Aligha gondolták ezt egykor az ipartelepítők. De ma nem is ez a fontos, hanem az, hogy a kft. dolgozói találják meg számításaikat. Ügy tűnik, a világcég ezt is el szeretné érni.

—zs —v

A fogorvos vár, a forgácsolót keresik

Ha az ember munka nélkül marad

A Gödöllői Városi Tanács épületében levő munkaügyi szolgáltató kirendeltség előtt tíznél is több ember várakozik. Látszik, az itt dolgozó három asszonynak nem kell félnie attól, hogy a közeljövő munkanélküliséget hoz számukra. Mi a helyzet a város többi polgárával és a körzetben élőkkel? Ezt kevesen, illetve csak az érintettek tudják, élik át, azok, akik kezükbe kapják a munkakönyvét és mehetnek. Hogy hová? Hát, például a fent említett irodába.

A munkaügyi szolgáltatást az ott dolgozók hivatásnak, segítségnyújtásnak tekintik. A belépő ügyféllel elbeszélgetnek, kikérdezik, ellátják a szükséges információkkal, majd nyilvántartásba veszik.

Szakma nélkül

Az iroda vezetőjétől, Fazekas Antalnétól a következő kérdésekre kértünk választ:

— Mióta működik az iroda, s kik keresik meg önöket? Melyik az a lakossági réteg, amely napjainkban munka nélkül marad?

— Az iroda megyei felügyelet alatt dolgozik és januártól szolgáltatunk — mondotta. — A munkanélküliek minden területről jelentkeznek, de leg— Jelenleg hol várhatók nagyobb elbocsátások?

— A gépgyárból jeleztek ilyet, de még konkrét adatok nincsenek a létszámcsökkentésről. Próbálkoznak belső átképzéssel, továbbtanulás lehe. tőségének biztosításával, de ez mind attól függ, mennyire kötik le a kapacitásukat — mondta Fazekas Antalné.

Jelenleg Gödöllőn és körzetében a munkanélküliek száma ötszáz körül van, s ez a szám az év végére úgy néz ki, megkétszereződik. (Ezek becsült adatok, mivel naponta változnak.)

Megtudtuk, hogy a környéken legügyesebben a termelőszövetkezetek végzik a leépítést, ott a természetes fluktuációt használják ki, a kilépő dolgozó helyére egyszerűen nem vesznek fel új embert, a munkát szervezik át. Példa erre a már két éve fokozatosán leépítő Szilasmenti Termelőszövetkezet.

Van, aki válogat

Az iroda vezetője elmondta, hogy a vállalatok jó része nem ismeri a rendeleteket, és sok esetben könyörögni kell, hogy a munkanélkülieknek adjanak ki egy munkáltatói igazolást, melyen az utolsó bruttó fizetésüket igazolják. Sokan spekulációs céllal keresik fel őket, ki akarják használni az újrakezdési kölcsön kedvező lehetőségét.

Elmondták, az elhelyezkedési gondok fő oka Gödöllő térségében a telítettség és a szakképzetlenség, illetve a nem azonos kínálat és kereslet. Akadnak, akik egészség- ügyi, vagy családi okok miatt találnak nehezebben munkát, s nem kevés az alacsonyan kvalifikált réteg köréből a válogatósak száma, többnyire ők azok, akiknek semmilyen felkínált munka nem felel meg, s ők akarnak megmenekülni az ingázás nehézségeitől is. Az agglomeráció átka, hogy a fővárosi munkahelyekről elbocsátottak zöme is náluk jelentkezik.

Arval Magdolna

Mint a Magyar Madártani ás Természetvédelmi Egyesület régi és sairzsit is viselő tagja sokszor hiányoltam azt a gyerekkoromban általánosan meglevő szokást, hogy tanítóink, tanáraink vezetésével kora tavasszal megemlékeztünk a madarakról és fákról.

Most a Rádió- és Televízióújságból értesültem, hogy május 17. ez a nap. Hogy miért, ez nem derül ki az írásból, az viszont igen, hogy a madarak nagy ismerője, Herman Ottó szorgalmazására az akkori kultuszminiszter, gróf Appo- nyi Albert 1906-ban adatta ki a rendeletet, amely szerint

Évente egy napot... a tanító arra szenteljen, ... a hasznos madaraknak ... jelentőségét megismertesse. Ebből következően kötetlen a nap, szabadon választható.

Mi az egyesület helyi csoportjából odútelep kihelyezésével emlékeztünk meg erről a napról.

Jáky Kálmán

inkább a szakma nélküliek, és alacsony iskolázottságnak. Most látjuk csak igazán, milyen sok a nyolc általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségű.

— önök induláskor felvették a kapcsolatot a város és a körzet üzemeivel, gyáraival, termelőszövetkezeteivel. Milyen most, öt hónap távlatából ez a kapcsolat? Hol vannak a gondok és buktatók?

— Mi kértük, jelezzék előre, hol, milyen mértékű leépítés várható, s kértük az üres állások, betöltetlen munkakörök jelzését is, hogy a jelentkezőket ki tudjuk közvetíteni. Szomorúan tapasztalom, hogy több vállalat nem él ezzel a lehetőséggel, és csak akkor tudjuk meg, mit tettek, amikor az elbocsátottak tömegesen jelentkeznek nálunk, ez történt a Humán esetében is, vagy említhetném a körzetbeli Valkó erdészetét.

— Milyen munkára keresnek Gödöllőn és körzetében embereket?

— Nagy a kereslet a szakmunkásokra, el tudunk helyezni esztergályosokat, forgácsolókat, autó- és egyéb gépjárműszerelőket, kőműveseket, asztalosokat. Örök hiánynyal küszködik az élelmiszerkereskedelem, és olykor-olykor egészségügyi dolgozóra is szükség van.

Naponta változik

— Melyek a telített területek?

— Adminisztratív munkakörökben, például a gyors- és gépíróknak egyáltalán nincs hely, vannak várakozó fogorvosaink, és mivel Gödöllő agrárcentrum, telített a város és a körzet mezőgazdasági szakemberekkel.

Viz és élet, tárlat és vásár

Cseppben, párában, kristályban

Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen nagyszabású képzőművészeti kiállítás nyílt Víz és Élet címmel. A megnyitón dr. Petrasovits Imre rektor mondott köszöntő beszédet. Hangsúlyozta, hogy napjainkban, a környezeti és gazdasági szorongatottság lelkiállapotában újra figyelmünk középpontjába került a víz, a cseppben, a párában, a kristályban változó folyamat. Elmondta, hogy a tudomány és a művészetek szövetsége segíthet kivezetni bennünket jelenlegi mélypontunkról.

születtem, szinte bele a Dunába, s ma Dömsödön, szintén a vízparton élek, most látom igazán, mennyi arca van ä víznek és egyre jobban félek tőle. Ez a kor, amiben élünk, nem engedi meg, hogy a művész önmagának vagy két-három barátjának dolgozzon, hanem a közönségnek kell sokat adnunk.

Tilles Béla szobrász- és festőművész véleménye szerint a kiállított szökőkúttervek és kisplasztikák jó részében felfedezhető az önálló látásmód, némelyeken pedig érződik az elődök tanítása. Akadnak művek, melyeken kevésbé érezhető a kiállítás fő témájának, a víznek a megjelenése. Látunk olyan szökőkútterveket, melyek nincsenek lezárva, de szerepelnek szakmai szempontból jó felkészültségről ta- núskodók is. A művészek szerint Szilágyi Teréz és Városi Gábor főiskolai hallgatók munkáin látható az, amit a ma művészétől elvárhatunk. Szekeres Erzsébet gödöllői művész az ifjúságot merészebbnek látja saját generációjánál és úgy érzi: az alkotásokból tükröződik, menynyire tönkre van téve a természet, mennyire az utolsó órában vagyunk.

A több mint 400 kiállított tárgy az egyetemen munkanapokon 10 és 18 óra között tekinthető meg. A térplasztikák és a szökőkúttervek megrendelhetők. így aztán nem árt tudni: az árak a pár ezer forinttól a 850 ezer forintig terjednek.

— árvái —

vész és 61 főiskolai hallgató készített. Az egyetem a főiskolai hallgatók között 120 ezer forintot osztott szét 15 alkotónak. .

A kiállított műveken a víz

és az élet, az őskor, a jégkorszak, a vihar, az élet a víz alatt, a vízlépcső, a magzati élet és még hosszan sorolhatnánk, mi minden jelenik meg. Az alkotók a legkülönbözőbb technikákat és anyagokat használták fel.

Vecsési Sándor festőművész, aki realistának vallja magát, a főiskolai hallgatók munkájáról a következőket mondta:

— Szerintem minden művésznek kell a saját látásmód. Fontosnak tartom, hogy a néző érezze egy-egy mű láttán, hogy valami olyat kap az alkotótól, ami pluszt jelent a számára. A mai utánpótlás témában és technikában egyaránt merész, de sajnos úgy érzem, hogy a művészethez szükséges hit és alázat nincs meg mindegyikünkben. Nem minden alkotáson látom ázt, hogy igazi elmélyült munka, fáradozás állna mögötte. Ügy tapasztalom, hogy a grafikák színvonalasabbak az akvarel- leknél és az olajfestményeknél.

— En, aki Nyergesújfalun

Vasárnapi nyitány Aszódon

s vasárnap délután négy Qalga menti népművészeti találkozó \ orakor az aszódi Podma- ° •*

^ niczky-kastély dísztermé- ^ ben felhangzik Maczkó Máriának, a népművészet § ifjú mesterének az ajkán ^ az ének: — Rózsát ültettem ^ a gyalogúira, s őt követi ^ majd Bankó Gáborné, a ^ hatvanon túl levő hévíz- ^ györki énekes, aki után ÎÎ sorban lépnek a közönség ^ elé a túrái, bagi, galgahé- $ vízi, domonyi, kartali ősi ^ nótafák, hogy az adatköz- ^ lök ismerete szerint meg- ^ elevenedjen a Galga menti i daloskönyv rideg kottatá- $ ra, s ezzel kezdetét vegye ^ a Galga menti népművé- ^ szeti találkozó rendez- ^ vénysorozata.

A Galga-völgy népművészetének ötévenkénti bemutatkozásának nyitó eseménye lesz ez a rendezvény. 1980-ban,

’85-ben még gazdasági egységek, intézmények, különböző szervezetek fogtak össze, hogy a hagyománykincs értékeit bemutassák a mának, ötévenként megtörténtek, a nagy zsűrizések, megrendezték a helyi és szakági bemutatókat, szakemberek és laikusok hada segített. Volt pénz mindenre.

Amikor az elmúlt év végén felvetődött az esemény megrendezésének gondolata, már csak kevesek álltak az ügy mellé, s végül az aszódiak vállalkoztak:

— Valamikor Aszód volt ennek a tájegységnek a központja, miért ne lehetne hát a miénk ez a rendezvény? — kérdezték az aszódi népművelők, dr. Asztalos István múzeumigazgató, Dinnyés László művelődésiház-igazgató, és a kérdésükre, ötletükre Bagyin József tanácselnök biztatóan válaszolt:

— Csináljátok meg'.

E sorok írója minden eseménynek részeseként tájékoztathatja olvasóinkat. Ott volt. amikor a rendezvényeknek helyet adó községek tanácselnökei — Bagyin József, Sára Ferenc, Sör égi János, Tóth András, Tóth Tibor — egységesen, minden kényszer nélkül vállalták: igyekeznek jó gazdái, vendéglátói lenni a hozzájuk érkező csoportoknak. Később így döntöttek a művelődési házak igazgatói is, s most, május 27-től június 24-ig mindig történik valami, ami kapcsolatos a néphagyományokkal. a Galga két partján.

Az idei Galga menti nép- művészeti találkozó talán csendesebb lesz az előzőektől. 1980-ban az ötezret is meghaladta a galgamácsai gálaműsor nézőinek a száma. Galga- mácsa erre a napra a vidék központja lett. Úgy éreztük akkor, valami óriási dolog történik a Galga menti emberek életében, s az ünnep szülte lelkes egymásratalálás esetleg a hétköznapokon is erősíti a szülőföld, a kisebb haza sze- retetét. Biztosan volt része az ünnepnek abban, hogy tájegységünk hagyományőrző csoportjait szívesen látták az országos rendezvényeken és hogy sok együttesünk eljuthatott határainkon tálra is.

Az idei rendezvénysorozat csendesebb, szerényebb lesz — írtam néhány sorral előbb —, de meggyőződésem, és a rendezők is ezt állítják, minden eddiginél őszintébb és tisztább lesz. Nem a messziről jöttéknek szól, hanem önmagunknak. A szolgálat áll a középpontban. Az emberek, akik nem a nívódíjért énekelnek, s táncolnak, hanem elsősorban önmagukért és önmaguknak, szüleik, nagyszüleik hagyományainak továbbélte- téséért.

Sokan vagyunk, akik tudjuk, hogy a Bartók és Kodály találta népdalkincs társadalmi birtokba vétele még mindig nem történt meg, s azt is tudjuk, hogy csak különböző erőfeszítések útján juthatunk az ősi örökséghez. Segíthetnek a mozgalmak, a különféle kórusok, a hazaszeretet gondolatát sugárzó cserkészet, az ébredező KÁLÓT, s népfőiskolái mozgalom, a Soli Deo Gloria szövetség s az iskolai éneklés. Jó lenne, ha ezesnek a hagyományt feltámasztó és megőrző mozgalmaknak a nyomát követné az idei Galga menti népművészeti találkozó minden résztvevője.

Sokszor elmondtuk már, hogy ha néhány szláv ember összejön, akár ha véletlenül kerülnek is csoportba, már kész az énekkar, hamarosan harmonika, balalajka vagy más hangszer is kerül a tánchoz, de a magyar ember csak úgy tud mulatni, zenével élni, ha kéznél van a cigánybanda, ha kinyitja a rádiót, bekapcsolja a magnót, esetleg elmegy a kocsmába. Még ha ezek az eszközök valami tökéletes szép és nemes muzsikát adnának, akkor is baj volna ez, mert a legszebb produkció sem pótolhatja a beleéléssel járó teremtés szépségét.

A fellépésekre készülő csoportok tagjai már eddig is bizonyították, hogy a magyar, mint minden nép, szereti a zenét, s örülne, ha ismét közügy lenne a népdalok éneklése. Most az ének, a dal elsősorban közösségi művészet, a mindennapok értékeit teremtő emberek művészete.

Május 27-én, délután négy órakor Bagyin József, az Aszódi Nagyközségi Közös Tanács elnöke üdvözli a vendegeket, majd Olsvai Imre népzenekutató szól a Petőfi Muzeum gondozásában megjelenő daloskönyvről, a Galga mentén élő emberek gazdag népdal- tincsét őrző kiadványról. A rendezők várják a Galga- /ölgyi községek, de távoli vidékek népdalt kedvelő, szere- :ő közönségét is. Valami üyannak ad most helyet a 3odmaniczky-kastély díszter- ne, ami csak ritkán talált ott- tonra a freskók és díszes fsak világában.

Fercsik Mihály

Nem pihentek a madárbarátok

Odútelepeket helyeztek ki

Nem montázs, a törmelék és a helyreállított épületrészek ma

még közösen jellemzik a kastélyt, amelynek termeiben egykoron milliók sorsát irányították, és a történelmet alakították

(A szerző felvétele)

Amilyen páratlan érték a gödöllői Grassalkovich-kas- tély, olyan páratlan a pusztulás Is, amely érte az elmúlt évtizedekben. Nem szívderítő az a szárnya, amelyben a Fővárost Tanács szociális otthona kapott helyet, de még attól is leromlottabb a szovjet hadsereg által oly sokáig „őrzött” része.

A beteg test azonban meggyógyítható. Az Országos Műemléki Felügyelőség — mióta lehetőséget kapott rá — sok milliót érő munkát végzett el, hol az állag megőrzésére, hol a rekonstrukcióra. A Németh- kormány egyik utolsó határp- zata értelmében tovább kell folytatni a kastély és parkja állagmegóvási és életveszélyelhárítási munkáinak korábban megkezdett programját, amelyre 1991-től — a hasznosításról hozandó döntésig — évi 100 millió forintot szükséges biztosítani az állami költségvetésből.

A gödöllőiek remélik, hogy miután szinte feneketlen hordóként elnyeli a százmilliókat a hajdani gróf hagyatéka, pénzt is hoz majd a város konyhájára, mi több, több száz munkahelyet teremt az itt és a környéken élőknek. Nem is any- nyira közvetlenül, hanem Inkább közvetve: az idegenforgalom számos szolgáltatást igényel majd e kies fekvésű városban és a környéken.

Addig viszont lesz mit tenni, sőt már van is!

B. G.

A víz és az élet kapcsolata az ősidőkre vezethető vissza. A művészetekben a víznek mindig nagy szerepe volt és jelenleg is van. Világméretű jövőkeresés zajlik. Minden ember kutatja a továbbélés lehetőségét, amihez nélkülözhetetlen a víz. Az egyetemen egy maroknyi csapat összefogott, és elhatározták: társulnak a művészekkel, megrendezik a kiállítást, amely segít a művészeknek a közönséggel való kapcsolatteremtésben, és egyben vásárként is szolgál.

Keszthelyi Ferencné, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója szintén azt hangsúlyozta, hogy a víz mindig alkotások Ihletője. Itt most a fiatal művészek és művészjelöltek egyaránt bemutatkozhattak. A vízről a művészetek különböző területein sok mindent elmondtak, a téma mégis kimeríthetetlen. Japántól Velencéig számtalan kiállítás nyílt már a világon, ami a vízzel vagy az ökológiával kapcsolatos.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem színháztermében és aulájában május 29-ig tekinthetők meg a festmények, grafikák, rézkarcok, linómetszetek, a bronz, kő, fa, mázas kerámia és márvány kisplasztikák, melyeket 115 hazai mű-