Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
10 j\}<S!vaS&• %jr£írtmm 1990. MÁJUS 26., SZOMBAT A pfllsvörösvárlak BNV-n&try díjat kaptak Ä7 ró/ a/1 a szemetet? Hulladék van, törvény nincs Tisztelt Honatyák! Hegyenek szívesek gyorsabban tanácskozni, hozni az új törvényeket, mert Magyarországon a gazdasági változások utolér- ték a politikai változásokat. A változások gyorsaságát persze nem az állami vállalatoknál lejátszódó folyamatokra értem, hanem a magán- szektorban, a vállalkozók körében tapasztalható gazdasági élénkülésre. A Vállalkozók Országos Szövetségének szimbólumával ékesített pavilonban a „Pilisvörösvár” szó tűnik föl elsőként, majd — a BNV másik szegletében található területén — már dijat nyert „Országos Érc- és Ásványbányák’’ felirat. Kiderül azonban, hogy a bánya egyik dolgozója ül eme pavilonban, mint a NOVAPLAN Gépészeti és Villamos Tervező Gazdasági Munkaközösség irányító tervezője, Pittner József. adagolókat, zsáktöltőket. De mindenekelőtt egy olyan, saját fejlesztésű berendezésre hívja fel Pittner József a figyelmet, amely segítségével a kisebb települések — amilyenből jó néhány található Pest megyében — megoldhatják szemét- és hulladékfeldolgozási gondjaikat. — Az otthonom is Pilisvö- rösvárott van, szép erdők, rétek vennék körül községemet. Sajnost nem tudok egy jót kirándulni, mert lépten-nyomon szeméthegyekbe ütközők. Ez engem felháborít, talán ez adott ösztönzést e hulladékmegsemmisítő kikísérletezésére. — Szép erdők, rétek már egyre kevesebb megyei községet vesznek körül, szeméthegy azonban szinte valamennyit. Mikor juthatnak a falvak ezekhez a hulladékfeldolgozókhoz? — kérdem. Pittner József nem bánná, ha akár holnaptól el tudnák tüntetni a szemetet — de kik is? A tanácsok? Ez most a kérdés neheze. Kivel kössön üzletet ma a gmk-tervező, ha az apparátusok jövőbeni összetétele ilyen bizonytalan? S ezek a bizonytalan tanácsi apparátusok sem éppen szemétmegsemmisítő berendezésre vágynak most leginkább. Úgyhogy egyelőre nem a szemét megy a füstbe, hanem a kereskedelmi tervek. — Azt várjuk már, hogy megszülessenek az önkormányzatok, mert csak velük tudunk majd üzletet kötni. De egyelőre fogalmam sincs, mikor fogalmazzák már az ön- kormányzati törvényeket. Tehát még egyszer: kicsit gyorsabban azokkal a paragrafusokkal, mert gyűlik a szemét! NEM JÖN A VILLAMOS A tavalyelőtt megcsodált, tavaly megnézett, idén távolról megpillantott építészeti termékeket bemutató masszív beton- és cserépépületek nemsok újdonságot nyújtanak. Inkább meglepetésben részesülhet az ember, de kellemetlenben, ha nem veszi észre időben, hogy a vásár ideje alatt szórják kaviccsal a gyalogsétányokat. Szegény embert az ág is húzza, persze, hogy elered az eső. De nem attól lesz csuromvizes az ember söre. Az viszont feltehető, hogy a büfések a kólásüveget dobhatták a forró olajba, a kolbászt pedig a hűtőszekrénybe, így lehetett, mert a kóla meleg, a kolbász hideg. Indulunk vissza a villamoshoz. Az eső változatlanul esik. A Népszínház utcába szeretnénk visszajutni, de a jelszavunk: „Vissza Európába”. A jelszó jó, de sajnos, nem jön a villamos. Nem baj, van ideje. Messze még a világkiállítás, addig talán csak megjön. Elmondja, több szabadalmuk van már, főként a környezet védelme szempontjából hasznos szerkezeteket mutatnak be itt a BNV-n: portala- nítókat, szűrőket, teleszkópos BENN A BENZ Felnyitott motorháztetővel áii a járműipari szabad területen egy kiállított Mercedes. Körülötte néhány ember, köny- n.yü hát odafurakodnom, hogy lássam: ez bizony csak a 190- es sorozatból való járgány. Ezt a szériát még a stuttgarti szakemberek sem emlegetik a legjobban sikerült Benzek között. Pár lépéssel arrébb egy másik Mercedes. Nehéz is, könnyű is észrevenni: nehéz, mert bámész tömeg állja körül, könnyű, mert szinte vonzza az ember szemét. Ez ugyanis az iparművészeti remekműnek számító 300-as sorozatból való. Kerámiamotorral, fűthető ülésekkel. Egy olyan járgány, ami után még Baden- Baden villanegyedeiben is illik megfordulni. Ez a Merci azonban nem kiállítási darab, rendszám is porosodik rajta. Ebből ítélve az lehet a gazdája, aki a kiállított Mercit hozta a vásárba. S ettől kezdve nem tudok szabadulni aggályaimtól. Hà a BNV-re érkező külföldiek jobb autóval érkeznek, mint amit kiállítanak, vajon milyen minőségű, technikai színvonalú termék lehet a többi? Előfordulhat, hogy a kőbányai szilíciumvölgyben a japán üzletember zsebében korszerűbb a zsebszámoló, mint a számítógép, amit kínál? Lehet, hogy az amerikai úr töltőtolla, amivel most képeslapot címez, többet tud, mint az általa kínált szövegszerkesztő gép? Nem tudom, mivel lévén műszaki analfabéta, a komputert is összekeverném a pénztárgéppel. Csak remélem, hogy mi, magyarok, kereskedőink közül viszont a legjobbakat küldjük a kiállításra, akik el is tudják dönteni: nem bizományi áruházat nyitottak itt nekünk a külföldiek? Gondolom, nincs egyedül Nagy István érdi kisvállalkozó abban, hogy maga is végigpróbálta a hírneves „T” mindhárom jelentését. Volt idő amikor „tiltották”, s minden eszközzel akadályozták a magánmunkát. Még a gondolatát is elvetették. A következő „T” betű a „tűrést” jelenti. A fejlettebb társadalmi rendszerbe való átmenet ideiglenesen megtűrt, káros jelenségének tartották a maszeksá- got. S most „támogatják” a magánvállalkozás kis és nagy formáját. Nagy István is az első „csodabogarak” között volt, aki maszek létére hat évvel ezelőtt eljött a BNV- re. Nem titkolja, anyagilag is megéri, de ami talán ennél is fontosabb, az a reklám; KÉSES A VÁSÁRBAN A harmadik „T” az, hogy megismerik a nevét. Kések, tőrök, ollók, és bárdok hatalmas választékát kínálja. Szép munka valamennyi, mégsem hiszem, hogy ezekért bárki is elutazna Érdre. De mint kiderült, a kisiparos orvosi műszereket is készít, s ezért érdemes kifizetni a borsos helypénzt, a nemzetközi vásáron való jelenlét akár nyugati megrendelést is hozhat. Nagy István például az NSZK-ba szállítja orvosi műszereit. Rengeteg megrendelést kap itthonról is, hiszen nemrég megszűnt a legnagyobb konkurens: a Medicor azon részlege, ahol az ércsípőket és más hasonló — sok kézi munkát igénylő — orvosi szerszámokat gyártották. A2 egész országban tíz kisiparos készít ilyen alkalmatosságokat, de legtöbbjük szakosodott bizonyos szerszámra, s talán már hárman sincsenek, akik tudásából valamennyire futja. Utánpótlás pedig nem akad, mert ebből a sok türelmet és nagy szakmai tudást követelő munkából nem lehet egyik napról a másikra meggazdagodni. Csak arra elég, hogy a szakma művelője jól megéljen belőle. A fótiak meielőzték Japánt NAPELEMES KllKÖRICAPATTÖGTATO A kis hal is hal, pláne, ha megeszi a nagy halat. Hazánk „nagy halai”, a mesterségesen felduzzasztott, felfújt nagy- vállalatok, nehézipari mam- mutvállalatok is kezdenek lassan kikopni a BNV piacodról. Vagy ha jelen is vannak, az előző esztendőkhöz képest jóval kisebb, szerényebb alapterületen. Helyüket azon nyomban el is foglalják az örvendetesen szaporodó kisvállalatok, kisszövetkezetek, sőt, magánvállalkozók. A BNV-n sétálgatva számtalan helyen láthatjuk Pest megyéből érkezett kiállítók neveit. Az egyik pavilon szegletében idősebb Tóth János fóti géplakatos vállalkozó nevét. — Parancsoljon, segíthetek? — lép mellém egy bajszos kukorica-árus vándorló életmódot folytat — mondja ii- jabbik Tóth János. — Vásárról vásárra halad, nagy gondot jelent számára a gépek cipelése, energiával való ellátása. Mi, édesapámmal úgy alakítottuk ki gépünket, hogy ne kelljen hozzá elektromos vezetéken hozni az áramot. Gáz tüze adja a hőt, az energiát pedig akkumulátor. De mivel sok helyütt még az elem feltöltése sem köny- nyű, ezért már küszöbön állunk, hogy napelemmel vezéreljük a kukoricapattogta- tót. Alulírott bevallja: egyik ámulatból a másikba esik. Aztán a nagyszerű találmány kapcsán mégiscsak földhözragadt kérdés jut eszébe piszkos anyagiakról. — Nem tagadom — mondja — Mire állítsam be? Vattacukorra, pattogatott kukoricára, tökmagra, szotyolára? — Fóti feltalálók a BNV-n fiatalember, mint kiderül, ifjabbik Tóth János. Majd kezdi is magyarázni az általam addig üstdobnak vélt szerkezetet : — Ez egy vattacukor-készítő gép. De ha valaki megelégeli az édességet, egy pillanat alatt átalakíthatja kukoricapattogtató szerkezetté. Mellesleg pedig tökmagot, szotyolát is piríthat vele. Mint megtudom, ez a gyártmány világszabadalom. A japánok is csak addig jutottak el, hogy feltalálják a vattacukor-készítő gépet, de hogy azt továbbfejlesszék, úgy tűnik, már ránk, magyarokra hagyták feladatul. — A vattacukor-, pattogatottaz ifjú kiállító —, vattacukrot árulni jobb üzlet, mint ezt a gépet feltalálni, s aztán árusítani. Hogy még konkurenciát is teremtek magamnak? Hát igen. De tudja, édesapám, aki géplakatos, harminc éve kísérletezik ilyesmivel. Én az esztergályosszakmámmal szintén régóta segítek létrehozni a találmányt. Ez már szívügyünk. Tóth János kerüli a nagy szavakat. Nem mondja, hogy „feltalálói láz”, hogy „fejlesztés” stb. Ezeket már csak a sorok írója mondja. S őszintén örül, hogy lám, eme új, vállalkozói kor hajnalán már van, akinél delelőre jár. T. B. E. EURÓPÁBA - GYALOG Nekibuzdultunk; most majd megmutatjuk! Lássák a nyugati szakemberek, nem vagyunk azért olyan távol Európától. Jó alkalomnak ígérkezett a tavaszi BNV. Mert igaz ugyan, hogy vásárt éppen ki- lenevenegyedszer rendezünk, s m'nt minden tavasszal, ezúttal Is a beruházási javakat mutathatják be a hazai és külföldi cégek, de nem ilyet. Ez valami más lesz. Megtörtént a rendszerváltás, érezzék a külhoniak megújult az ország is. Mert eddig mi volt? Jött a fejes és a slepp a megnyitóra, a biztonságiak lezárták a környéket, elterelték a forgalmat, jó hogy a harangokat nem verték félre. Most viszont . .. Idáig jutottam az elmélkedésben a 100-as buszon. Alig haladtunk ötszáz métert, a rendőr megállította jármüvünket, és a hátralevő három kilométert gyalog kellett megtenni, „mert megnyitó lesz és lezárták az utat”. A letessékelt külföldieknek ez volt az első élményük . .. — ti —
