Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
1990. MÄJUS 28., SZOMBAT ^%firfap g Vásári kaleidoszkóp Jósgömbtől a hideg zuhanyig Először csalódást érzek. Azt hittem, a beruházási Javak szakvásárára valami gyökeresen „mással” rukkolnak elő a hazai vállalatok. Nem fordult még meg a világ, felületes szemlélő talán semmi különbséget nem látna a tavalyihoz képest. Vagy mégis? A változás szinte észrevétlenül mélyebben kezdődött. Régebben biztosra lehetett venni, hogy a legnagyobb mamutcégek eljönnek a vásárra. Szinte presztízskérdés volt ez. Megjelentek tehát akkor is, ha éppen semmi bemutatnivaló- juk nem akadt, mert egy-két évtizede ugyanazt a terméket gyártották. Emlékszem, megütközve nézegettem az őszi BNV-n a fogyasztási javak vásárán a hajógyár felkínált termékeit. Nem hiszem, hogy akadt volna a honunkban egyetlen ember is, aki tolóhajóval, hőerőművel, vagy éppenséggel konténerrel akarta volna meglepni párját. De mit szóltak volna a minisztériumban, ha a nagy Ganz-cég kimarad? Minitraktor farmereknek Ügy érzem, idén ez a „kötelező” jelenlét elmaradt. Enné! is nagyobb meglepetés ért az első Pest megyei pavilonnál. A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat tavaly díjat nyert, idén viszont oklevél nélkül szerénykedett a standjuk. A vállalat jelenlévő vezetője láthatóan nem bánkódott. Elmondta, fejlesztésekbe kezdtek, annak gyümölcse csak két év múlva érhet be. Először nem akart semmit mondani a kutatásról, végül annyit mégis elárult, hogy környezetvédelmi technológián dolgoznak, melynek segítségével a benzin ólomtartalmát csökkenthetik. Az új társulási formák nyújtotta lehetőséget használhatták ki a PEVDI és a szentendrei Hungaropen Kft. Valamilyen gazdasági kapcsolatban állhatnak, vagy pedig „egymás tolláival ékeskednek”. A közeli NSZK-céget viszont senki sem vádolhatja „koppintással”, mert furcsa üveggömbjüknek nem akadt párja az egész vásáron. Bizonyára nem jóskelléknek szánták, pedig nagyon megtenné a kristálygömb helyett. Benne „villámok" cikáznak, s ha az ember kezével megközelíti a gömböt, a kisülések Is arrafelé „fordulnak”. Nem hiszem, hogy a pilis- vörösváriaknak szükségük lett volna efféle jövőbelátó alkalmatosságra. Nem volt nehéz megjósolni, hogy a kiváló minőségű, tetszetős színekben gyártott lábazati vakolatuk elismerésben részesül. A tavaszi BNV vásárdíjas terméke lett. A kvarc- és márványszemcsékből álló díszkő vakolatot egyébként a nevével ellentétben nem csak külső, hanem belső falfelületekhez, sőt dekorációs vakoláshoz is felhasználhatják a vásárlóik. Nem megyei cég, mégis érdemes megemlíteni a veszprémi Robix mezőgazdasági gépgyártó vállalatot. A hasonló alkalmatosságokat kiállító honi cégek közül csak az ottani tervezők „hitték el”, hogy földosztás lesz, „Robi” gépcsaládjukat a leendő farmereknek kínálják. Főleg a kis- traktorok iránt volt nagy az érdeklődés. Ezek szállítását a jövő esztendő első negyedévére vállalták. A kisebb teljesítményű változat a mai áron százötvenezer forintba kerülne. A nagyobb árát meg sem merték mondani. Nem messze a kicsitől, az „igazi” haszonjárművek készítői is bemutatták portékáikat. Talán véletlen, talán nem a Csepel Autógyár és az Ikarus egymással szemben bérelt területet. Szinte a kiállított buszok és teherkocsik is „nézeteltérésükről” mesélnek. A három bemutatott Ikarus busz egyikén a magyar cég emblémája mellett a Mercedes jele található,, a másikon „ZIL”. Csak a harmadik viseli az Ikarus—Csepel feliratot. A szemközti oldalon a Csepel sem marad adós. A sebességváltók és az alváz mellett kiállítottak egy teljes nyergesvontatót is. Szórólapjuk pedig azt hirdette: Üjra kapható a Csepel autócsalád, a továbbiakból pedig kiderül, az autógyár összefogott az amerikai Cummins céggel. Persze, lehet, hogy csak „belemagya- rázás”, annyi azonban tény, az Ikarus, Csepel Autó vitája még nem dőlt el. A versengés után összefogásról is hírt adhatunk. A diósdi számítástechnikai kisszövetkezet, a Datacoop egy osztrák céggel, a Schrackkal közösen digitális elektronikus telefonalközponttal rukkolt ki. Bizonyára már a jövőre gondoltak, hiszen — a laikusnak nem túl látványos doboz — sok olyan szolgáltatást is nyújt, ami Magyarországon még nem használható. Így például a mellékállomások közvetlenül — kezelő beavatkozása nélkül — is hívhatók. Arra viszont bizonyára a szakemberek sem tudnának válaszolni, honnan telefonáljanak. Otthon — sokadmagammal — nincs készülékem, az utcai telefonok többsége pedig rossz. Az sem baj, ha valakit netán ez a kijelentés hideg zuhanyként ér. A gyáli Szabadság Tsz melléküzemága ugyanis a legkülönbözőbb méretű és formájú műanyag fürdőkádakkal, zuhanyzótálcákOsztrák—rapgyar telefonalköz- , ^ pont Kemény alku a keményfém portékáról az ISG standján kai és fürdőmedencékkel mutatkozott be. De azért őszintén remélem, a tavaszi BNV-s kiállító cégek nem fürödnek be ... , ____s . . - — mátrai — > Nem jósgömb, csak arra hasonlít Arccal is a piac felé BŐRÜKET VITTÉK A VÁSÁRRA Ügy tűnik, az „árnyékgazdaság” is arccal a piac felé fordult. Az idén először ugyanis a „legősibb hivatás” képviselői is megjelentek a BNV-n. Meghívót ugyan nem kaptak, sőt tulajdonképpen be sem eresztették őket a kapun, de ez a legkevésbé sem zavarta a „szakma” jeleseit. A három hölgy — akiket én láttam — hallhattak valamit az innovációról és a marketingtevékenységről, mert a csomagolásuk rendkívül esztétikus volt, amitől nem maradt el a tartalom sem ... Munkaerőt megtakarítandó a dolog kereskedelmi oldalát is magukra vállalták. És — nagyon helyesen — nem riadtak vissza a megméretéstől sem, sőt, mintha kifejezetten a nehéz, tőkés piacok felé fordultak volna. Szemmel láthatóan tisztában voltak a közvetlen kontaktus fontosságával, mert valamennyi reménybeli vásárlót személyesen igyekeztek meggyőzni az üzlet előnyös oldalairól. Egyébként a felkínált portékát — igaz, csak becsomagolva — be is mutatták. Jól megfigyelhető volt a működő piac alapvető sajátossága: a verseny. Ez megmutatkozott a gyorsaság fontosságában is, de nemegyszer úgy nézett ki, a küzdelmet az erőnlét dönti majd el. Szerencsére idáig mégsem fajult a dolog, mert az már az áru minőségének a rovására ment volna. Ezúttal is bebizonyosodott, a piacgazdaság nem képzelhető el menedzser típusú vezetők nélkül. Figyelmes szemlélő észrevehette a diszkréten félrehúzódott menedzsereket, akik az egyik pádon a snóbli- nak becézett közkedvelt magyar játékkal múlatták az időt, készen arra, ha kell, szakértelmüket latba vetve, simítsák el az esetleges problémát. A haszonnal is a menedzser gazdálkodik, de anélkül, hogy ismerné a marxi „bővített újratermelés egyensúlyi feltételei” tételt, pontosan tudja, mennyit kell a dől- gozóinak adni, hogy azok másnap is a maximumot nyújtsák. És még mondja valaki, hogy nincs nálunk piac ...- ti Gyékényen taposgálni tilos! VERSENYTÁRSAK ■■■ .il I - KÜLÖN PÁLYÁN Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár olvasóink előtt főként a Csepel Autógyárral zajlott viszálykodása, a szocialista brigádversenyt megszüntető határozata révén ismeretes. Most, a hétköznapok csatáit hátrahagyva, ünneplőt öltött az ISG: csobogó kis szökőkút, zöld művirágok között kínálja termékeit. Illetve termékeinek egy részét, hiszen a budaörsi székhelyű gyárban többféle árut készítenek, mint amennyi elférne a BNV standjain. Amit itt láthatunk: olyan tolózárak, amelyek a legkisebbre csökkentik a rajtuk átfolyó anyagok áramlási veszteségét. Csapágyak, melyeket sosem kell zsírozni: úgynevezett önkenő típusúak. Keményfém- lapkák szabvány méretben, s olyan méretben is, ami egyáltalán nem szabványos. Míg bámészkodom, mellém lép az ISG egyik szakembere, kínálja portékáját — Ezek — mutat egy halom valamiféle kormánykerékkel ellátott, cintányérokra hasonlító szerkezetekkel felszerelt vascsőre — az élelmiszeripar bármely területén alkalmazható berendezések. Garantáltan savállóak, keményfémből készültek. Magyarországon rajtunk kívül effélét senki sem gyárt. Ez felkelti az érdeklődésemet, bár élelmiszergyárat egyelőre nem szándékozom nyitni. — Ezek szerint monopolhelyzetet élveznek — ágaskodik bennem a kisördög. — Mondja, nem tartanak a külföldi konkurenciától? Hozott valamelyik tőkés kiállító a vásárba az önökével megegyező profilú szerkezeteket? — Igen, vannak itt a BNV-n versenytársak. — S kiállja a próbát az ISG a velük történő összehasonlításban? — Nézze, elárulok vahmit — hajol közelebb az üzletember. — Láttam, mit hoztak a Váltók a Csepel Autógyárból (Erdősi Agnes felvételei) külföldiek, s azt is láttam, hogy ők éppen olyan termékeket nem hoztak magukkal (talán udvariasságból?), amilyeneket mi állítunk ki. így hát közvetlen összehasonlításra nincs lehetőség. Az ISG tehát nem tart a versenytársaktól, de nemcsak azért nem, mert azok „udvariasak": tudvalevő, hogy a budaörsi gyárnak jó a híre a magyar piacon. Ha egy élelmiszergyár valaha a két magyar csöve közé magyar, ISG- gyártmányú szennyfogó szűrőket épített be, nem fogja azokat kicserélni ismeretlen, más rendszerű, svéd gyártmányú szűrőkre. Ügyhogy a budaörsiek is, a külföldiek is nyugodtan árulhatnak egy gyékényén, de arra vigyáznak, hogy egymás gyékényét ne tapos- gálják össze.
