Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

1990. MÁJUS 23., SZERDA 3 As Antali-kormány pre&pwmjw Hadüzenet az inflációnak Antall József megbízott mi­niszterelnök ismertette kor* mánya terveit, mely a Nem­zeti Megújhodás Programja cí­met viseli, ezen a néven vo­nul be a köztudatba és a Par­lament történelmébe, mely­nek falai közt 45 év után egy valóban demokratikus kor­mány kezdett el tevékenyked­ni. A dokumentum csak rövid távú célokat fogalmaz meg, az elkövetkező száz nap legsürgő­sebb feladatait foglalja ma­gába, s négy alapelv határoz­za meg. Az első kimondja: a kor­mány a szabadság kormánya kíván lenni, híve a sajtó és a kultúra teljes körű szabadsá­gának. Második alapelv: az új kor­mány a nép kormánya kíván lenni, mely végleg leváltja az elnyomás rendszerét és áttér a szabadság rendszerére. Az irányelvek harmadik pontja: a kormány a gazdasá­gi fordulatok híve, bár tisztá­ban van azzal, hogy e téren lesz a legnehezebb továbblép­ni. Végül az utolsó alapelv: Európa kormányaként hatá­rozza meg önmagát, hangsú­lyozva: Magyarország vissza akar térni az európai örök­séghez, de egyben hű marad azokhoz is, melyeket Európa az elmúlt 40 év alatt alko­tott. Közelebbről a négy alap­program. A kormány fő célja a szo­ciális piacgazdaság kiépítése — megteremtése, ezen belül első lépésként az inflációt kell megállítani, hogy a jelen­legi két számjegyű ráta egy számjegyűvé csökkenjen az el­következő három év során. A magyar nemzeti valuta kon­vertibilitását csak egy erős és biztos forint garantálhatja. Ez is a programhoz tartozik, va­lamint a kis és középméretű vállalkozások számának növe­lése. A külföldi tőke részará­nyát többszörösére kívánják emelni, ennek célja hogy a privatizálás, az ár-, bér-, im­portliberalizálás, valamint a pénzreform minél hamarabb megtörténjen. Az állami tu­lajdon arányát csökkenteni kí­vánják, a vállalati tanácsokat megszüntetni, ezzel egy időben beindítani az alkalmazotti részvénytulajdonosi progra­mot. A privatizálási progra­mon belül kezdeményezi az eddigi vállalati, társasági át­alakulások egy részének felül­vizsgálatát, szükség esetén ja­vasolja és támogatja az ere­deti állapothoz való visszaté­rést. A monopolizálódás elter­Tapsrend Alakulóban van a T. Ház új tapsrendje. A kormányprog­ram ismertetése után az MDF- es képviselők lelkesen, helyük­ről felállva tapsolták meg az új miniszterelnököt, Antall Jó­zsefet. A szabaddemokraták között már jóval hűvösebb volt a fogadtatás. Csak néhányan ütötték össze tenyerüket. A szocialisták — ahogyan az el­lenzéki pártoknál szokás —, nem nyilvánították tetszésüket. Alig egy-két képviselő akadt közülük, aki megfeledkezett az előre megbeszélt tapsrendről, s hallva a többségi csattogást, maga is csatlakozott hozzá. Csak később vették észre, hogy frakciójuk csendben marad, s riadtan dugták el tenyerüket. Hiába! Negyven évnyi meg­szokás. jedését egy versenyhivatal lét­rehozásával kívánja gátolni. Belevág egy háztartási re­formba, mely azt a célt szol­gálja, hogy a kiadások mér­séklésével a személyi jövede­Szakemberek Mint arról lapunk tegnapi számában beszámoltunk, a fegyházakban, börtönökben, azaz a büntetésvégrehajtási in­tézetekben szintén nagy vára­kozás előzte meg az új kor­mány hivatalba lépését. Az el­ítéltek egy része minden bi­zonnyal valóban őszintén ér­deklődik a politika iránt, s ha valaki, hát éppen ők becsül­hetik meg igazán a rendszer- változással beígért szabadsá­got. A betörők, zsebesek és gyilkosok túlnyomó többsége azonban politikai meggyőző­déstől függetlenül a rendszer- váltást elsősorban mégiscsak azért üdvözli, mert amnesztiá­ra, büntetése elengedésére vagy legalábbis csökkentésére szá­mít. Mindeddig ilyesmiről nem in­tézkedett az új Parlament. De hogy ne is feledkezhessenek el róla, több száz márianosztrai és más börtönben ülő elítélt petícióval fordult a Tisztelt Házhoz. Kiáltványaikban az amnesztia kérdésén kívül az igazságszolgáltatás, a rendőr­ség, a börtönök átszervezésé­vel, a BTK korszerűsítésével foglalkoznak. Miért is ne? Értenek hozzá. Valamennyi konkrét intéz­kedés közül a következők, az össztársadalom jelentős részét érintő intézkedések váltják majd ki a legnagyobb elisme­rést: előkészíti a létminimum alatti öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjaknak a min­denkori létminimum értékére történő emelését, és arra tö­rekszik, hogy fél évvel meg­hosszabbíthatóvá váljék a gyed. A kormány támogatni kí­vánja azt az elképzelést, hogy a legkisebb településen is ér­vényesüljön az önkormányzati rendszer, a legtávolabbi tele­pülésnek is légyen saját is­kolája, mindenüvé jusson tan­Pártok, vélemények lemadó progresszivitását csök­kentse. Ugyanez érvényesül majd a vállalati adók terüle­tén is, mely csökkenti az adók teljesítmény-visszafogó hatá­sát. Antall József kormánya új agrárpolitikát hirdet, mely a magántulajdonos termelők családi együttműködésén, va­lamint a tulajdonosok valódi szövetkezetén alapszik. A föld annak a tulajdonába kerüljön, aki azt meg is műveli, a föld­reform az 1947-es állapotot te­kinti kiindulási pontnak. A munkanélküliséggel az új kormány is számol, ennek el­lensúlyozásaként kialakít egy optimális munkanélküli-jára­dékot és segélyt. Felülvizsgá­latra kerül a korkedvezmé­nyes nyugdíjazás és az irreá­lis vezetői jövedelmek. Magyarország függetlensé­ge és biztonsága érdekében ar­ra törekszik, hogy a szovjet csapatok legkésőbb jövő év jú­nius 30-ig távozzanak az or­szágból. A Varsói Szerződés­ben való részvételünket a nemzet akaratával ellentétes­nek ítéli, ezért tárgyalást kezd a kilépés feltételeiről. Üj honvédelmi doktrínát dolgoz ki, ennek az lesz az alapja, hogy a közös bizton­sági rendszer létrehozása felé mozdulhasson az ország. Cél a külpolitikai irányvonal meg­változtatása, a kormány an­nak a reményének adott kife­jezést, hogy még ebben az év­tizedben csatlakozhatunk az Európai Közösséghez. A nyu­gat-európai irányvonal mel­lett együtt kíván működni az USA-val és Kanadával, de emellett továbbra is fenntartja jó viszonyát a Szovjetunióval. A következő három évre 11 milliárd dollár összegű adós­ságkötelezettségünk van, mely meghatározza a kormány külgazdasági stratégiáját — ennek szellemében keleti ke­reskedelmünket sürgősen csök­kenteni kell. A dunai vízlépcső felépíté­sét ellenzi, megkezdi Nagyma­ros helyreállítását, és tárgyal a csehszlovák kormánnyal az okozott károk közös viselésé­ről. A kormányprogram ismer­tetése után a pártok frakció- vezetői mondták el vélemé­nyüket. A Szabad Demokraták Szö­vetsége nevében dr. Tölgyessy Péter kifejtette, az SZDSZ több ponton, kiváltképpen a külpolitika területén azonos vagy hasonló elveket vall, mint amelyeket a kormány- program megfogalmazott. Ja­vasolta ugyanakkor, hogy a kormány kezdeményezze a Varsói Szerződés felbontását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyományokhoz va­ló visszatérés ne jelentse a két világháború közötti ke­resztény kurzust. Tölgyessy szerint a kormányprogramban nincs pontosan kimunkálva a gazdasági átalakulás ütemezé­se, s bírálta az agrárprogra­mot. Kónya Imre (MDF) nagy je­lentőségűnek ítélte, hogy a kormányprogramban — a földkérdéstől eltekintve — tükröződik a koalíciós partne­rek összhangja, s ez a tény biztosítéka a koalíció egysé­gének. Pozsgay Imre (Szocialista Párt) kijelentette, a bizalom annak a politikai szándéknak, közmegegyezésnek szól, ame lyet Antall József fogalmazott előadói beszédében, a fenntar­tás a program illuzórikus, a realitásoktól itt-ott elrugasz­kodó elgondolásait illeti. Torgyán József (Kisgazda- párt) a kormány földprog­ramját népszerűsítette felszó­lalásában. Keményen fogalmazott Or­bán Viktor (Fidesz). Pártja szerint se a beterjesztett do­kumentum, sem a bizottsági tagok meghallgatása nem adott garanciákat arra, hogy a most megalakuló kormány képes lesz megoldani az or­szág gondjait. A Kereszténydemokrata Néppárt szónoka Keresztes Sándor, természetesen egyet­értett a programmal, helyte­lenítette viszont az MDF— SZDSZ paktumnak azt a pont­ját, mely szerint nem a nép választ köztársasági elnököt, A független képviselők ál­láspontját kifejtő Fodor Ist­ván azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti megújhodás program­ja szélsőségektől mentes, és reális talajon áll. Elmaradt a sztrájk Béremelés helyett rendezés Lehet, hogy a fellegekben jártak követeléseikkel a re­pülőszerelők? Elképzelhető, hogy kenyértörésre kerül a dolog a vállalat vezetésével? Sikerül megegyezni, vagy a meghirdetett egyórás figyel­meztető sztrájk után hosszabb munkabeszüntetéssel próbál­koznak majd? Mindenesetre a szigethalmi Pestvidéki Gépgyár kapujá­ban nincs kinn a tábla: sztrájk miatt zárva. A portások is a szokásos körültekintéssel vizs­gálják a személyi igazolvá­nyomat, majd körbetelefonál­ják az illetékeseket, hogy be- engedhetnek-e. Közben jut idő a figyelmeztetések bön­gészésére. Tilos bevinni fény­képezőgépet, magnót és érté­keket, gyakorlatilag mindent. Tilos belépni a környező aj­tókon, szóval csak állhat az ember és várhatja, hogy vala­ki bekíséri. Szerencsére nem kell sokáig várni. Amikor a vezérigazgatóság felé megyünk a távoli szerelőtérre látni. Terepszínűre festett katonai repülőgép áll a betonon. A vezérigazgató dr. Kovács Géza nem titkolja, hogy nem örül az újságíró látogatásá­nak, mégis sikerül a prog­ramjába illeszteni a rövid be­szélgetést. Annyit fűz hozzá, éppen azzal a három ember­rel tárgyal, akik a munkáso­kat képviselik. Hamarosan vége a megbeszélésnek, s al­kalom nyílik egy rögtönzött kerekasztal-megbeszélésre. A vezérigazgatón kívül Fried­mann Károly, a gyáregységi szakszervezeti bizottsági tit­kár, Halácsek László és Bo- dogán Sándor ül még a kép­zeletbeli kerekasztal körül. Dr. Kovács Géza veszi fel a fonalat. Azzal kezdi, egyál­talán nem örül a fenyegető­zésnek. Márcsak azért sem, mert szerinte ez ronthatja a gyár hírnevét, megítélését a nyugati megrendelők szemé­ben. Ezen persze lehetne vitat­kozni, de nem volna érdemes, hiszen a vezérigazgató azzal folytatja, amúgy sincs pén­zük béremelésre. összenéznek a szakszerve­zetisek, de nem szólnak sem­mit, hiszen ők már tudják a folytatást: Ha béremelést nem is lehet kiszorítani, bérrende­zésre futja. A munkások szemszögéből persze teljesen mindegy, milyen „címen” kap­ják a pénzt, csak megkapják Lehet, hogy ez lesz a jövőt Amelyik gyár dolgozói a leg* erősebben ütik a vezérigazga* tó asztalát, azok viszik haza « legtöbb pénzt? Bodogán Sán* dór cáfolja ezt. A munká* sok csak azt követelik, ami jár nekik. Rábólint erre i vezérigazgató is — megértett# a petícióból, a harmincszáza­lékos béremelés inkább csak az életszínvonal „szinten tar­tását’’ szolgálná, mely a romló életkörülmények és a magas infláció hatását védené ki. De a nincsből nem lehet adni. Vagy mégis? Harminc­öt emberük külföldi szak­képzésen van. Sokan nyug­díjba mentek. Sikerül bizo­nyos munkák átrendezésével — ilyen például a minőségellen­őrzés — munkaerőt megtaka­rítani. Mindez együtt lehetővé teszi, hogy a bértömeg emelé­se nélkül kiszorítsanak bizo­nyos összeget. Kompromisz- szum született tehát, így már az egyórás figyelmeztető de­monstrációra sem volt szük­ség. Egy évre elosztva körül­belül tizenöt százalékos bér­rendezést jelent ez a komp­romisszum. A gyár szakszervezeti tit­kára Friedmann Károly örült a megegyezésnek. Pontosán tudja, vékony jégen táncol­tak a sztrájkfenyegetéssel. Hi­szen nem lehet céljuk a gyár tönkretétele, mert akkor na­gyon sokan nem találnának maguknak munkát. Halácsek László egyetért ezzel az okos-« kodással, de azért hozzáteszi, a szakszervezeteknek mégis az a dolguk, hogy a munkások érdekeit képviseljék. Ez tör­tént ebben az esetben is. Az is igaz viszont, hogy irreális követelésekkel kár volna elő­rukkolni. Ezúttal is csak az őket jogosan megillető pénzt kérték. Most tehát sikerült az egyik ballanszot kidobni a vállalatöt jelképező léghajóból. Az azon­ban továbbra is kérdésés, hogy a többi nehezék lehetővé teszi-e az emelkedést? Ä szovjet megrendelések jelen­tős csökkenése, elavult gép­park, veszteséges munka húz­za le a gondolát. — Mátrai — Sétarepülés a Baaakanyar teleti Budaörs a belföldi légikikötő Repülőgép-bemutatónak hin­né a budaörsi bázisra lá­togató a matuzsálemi korú és a korszerűnek mondható gé­peket. A volt MÉM Repülőgé­pes Szolgálat légi madarai mellett tucatszámra sorakoz­nak a belföldi polgári repülés fellendítését szolgáló masi­nák. A PZL-104 Wilga, egy­motoros futárgép, az MD-500 E helikopter, vagy éppenség­gel az L-410 FG rendszámú két légcsavaros, gázturbinás repülőgép, hogy csak néhány típust említsünk, minden bi­zonnyal rövidesen az utazó közönség kedvenceivé vál­hatnak. Létrejött ugyanis a Repülőgépes Szolgálat Álla­mi Vállalat nevű vállalkozás, hogy feltámassza csipkerózsi­ka álmából a magyar belföl­di polgári utasforgalmat. Túrái Imre, a cég repülési igazgatója közvetlenül azután tájékoztatta lapunkat, hogy lebonyolódott az első légi út Budapest—Nyíregyháza, va­lamint Budaörs—Kaposvár között. — Mikor határozták el a belföldi légijárat feltámasztá­sát? — Közel tíz éve. Eleinte légi taxizás, valamint idő­szakos járatok indítása sze­repelt az elképzelések között. Aztán néhány sajnálatos bel­földi légi szerencsétlenség egy jó időre pontot tett elképzelé­seink végére. Arra az állás­pontra jutottak az illetékesek, hogy túl kockázatos ez a vál­lalkozás. Irodájában szüntelenül csöngenek a telefonok. Ért­hető a nagy érdeklődés, első­sorban üzletemberek, kft.-k és részvénytársaságok részé­ről a budaörsiek szolgáltatá­sai iránt. — Tagjai vagyunk az Avia Expressz, valamint a Danuba Air nevű kft.-nek. Szervezé­si, idegenforgalmi kérdések­ben elsősorban ezekre számít­hatunk. A Maiévnek a hazai szállodákban lévő kirendelt­ségei is készséggel adnak fel­világosítást leendő utasaink­nak. — Mennyibe kerül a légi utazás? — Nem tagadom, áraink borsosak, de vannak, akiknek elég vastag a pénztárcájuk. Az L—410-es géppel például a Dunakanyarban tett félórás kirándulás gyermekeknek ezer, felnőtteknek pedig 1600 forint. Az MD-500-as típusú helikopterrel a 40 perces Du­nakanyar feletti ámuldozás gyermekeknek 6 ezer, felnőt­teknek pedig 8 ezer forint. Budaörs és Nyíregyháza kö­zött 2 ezer 800 forint a tari­fa. Kécsán János főpilóta sze­rint ma még gyermekcipőben jár a vállalkozásuk. Az idei a tanulóév. — Az egykori repülőgépes növényvédő-szolgálat pilótái közül mintegy tízen vállaltak náluk szolgálatot. Mivel ná­lunk elsődleges követelmény a biztonság, s a magas szin­tű szakértelem, ezért kemény rostán esnek át azok, akikre a cég a jövőben számíthat. Szolgáltatásainkkal érthetően szeretnénk eljutni minél több üzletemberhez. Mivel egyre több hazánkban a tőkés ér­dekeltségű iparvállalat, azok vezető tisztségviselői gyakor­ta utaznak. Olyan műszaki ál­lapotban lévő gépekkel kíván­juk őket fuvarozni, amelyek­kel biztosítható számukra a kényelem, és a pontos meg­érkezés például Kaposvárra vagy Balatonkilitibe. Németh László, a cég keres­íme az egyik gépmadár, mely felkészítetten várja Budaörsön a holnapi startot (Hancsovszki János felvétele) kedelmi igazgatója a követ­kezőkről tájékoztatott. — ^Tulajdonképpen májps 28-tól indul szolgáltatásunk. Addig próbajáratokat indí­tunk. Gyócsi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents