Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

4 1990. MÁJUS 23., SZERDA A megyei pedagógiai intézetek jövője Ha majd fontos lesz az oktatás színvonala § A megyei pedagógiai intézetek 1985-ben művelődési ^ miniszteri utasításra jöttek létre, mint a pedagógiai te­^ vékenység fejlesztésének területi műhelyei és központ­^ jai. Feladatuk a nevelési-oktatási intézmények és a pe- 6 dagógusok segítése, a szakmai önállóság kibontakozta- $ tása lett, valamint közreműködés a tanácsok szakmai § irányítótevékenységében. Mára a megyei pedagógiai intézetek sorsa és helyzete bi­zonytalanná vált, sőt létük is megkérdőjeleződött. Ennek oka, hogy az eddigi iskolairá­nyítási struktúrákba lénye­güknél fogva nem tudtak be­illeszkedni, és az iskolák jó része is csak ambivalens vi­szonyt tudott velük kialakíta­ni. Tisztábbá, világosabbá kell tenni a helyzetet, hogy az in­tézetek fennmaradhassanak. Ezért dr. Szivi József, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója új működési terve­zetet dolgozott ki, amelyet el­küldött a többi megyei pedagó­giai intézetigazgatónak, és vi­tára bocsátotta elképzeléseit, hogy közös álláspontot alakít­hassanak ki további működé­sükkel kapcsolatosan. — Milyen új szerepe lenne a megyei intézeteknek az ön koncepciója alapján? — kér­deztem dr. Szivi József igaz­gatót. — A megújult pedagógiai intézeteket a szolgáltató funk­ció jellemezné. Ennek azon­ban feltételeznie kell egy bi­zonyos közoktatási rendszert, autonóm iskolával, minimális központi szabályozással, amely mindössze a nemzeti alaptan­terv helyi sajátosságokkal mó­dosított előírásait követelné meg. Feltétele továbbá az is­kola plurális felfogása, az al­ternatív oktatási koncepciók, az intézményi tulajonviszo- nyok tisztázása. A nemzeti alaptanterv keretjellegű lesz, ami nagy lépés a liberalizáló­dás felé. Ehhez azonban meg­felelő vizsga- és ellenőrző­mérési rendszert kell kidol­gozni, amit. egy arra hivatott szervezet végezne majd. Az iskolának szüksége lesz úgy­nevezett diagnosztizáló méré­sekre is, amelyek azt tárják fel, hogy a tanuló mit miért nem tud. Ez a pedagógus szá­mára lenne mankó, nem a gyerek megmérettetését szol­gálná. Itt például igen nagy szükség lesz a mi tevékenysé­günkre. A másik fontos feladatunk, hogy segítsük a központilag preferált programok elterjesz­tését, és megteremtsük a fel­tételrendszerét. A leglényege­sebb és legfontosabb funk­ciónk azonban az lenne a jö­vőben, hogy az iskolák által felvetett problémák megoldá­sára szakmai javaslatokat te­gyünk és biztosítsuk hozzá a megfelelő eszközöket. Ennek fő feltétele, hogy az egyes is­kolák maguk is tisztában le­gyenek azzal, hogy náluk hol szorít a cipő. — Hogyan kezeli az ön kon­cepciója a pedagógus-munka­nélküliséget? — A munkanélküliség leg­főbb oka, hogy a korábbi ok­tatási mechanizmus pedagó­gushiányt teremtett. Ennek feloldása attól függ, mennyire fogjuk fontosnak tartani majd az oktatást, és hogyan leszünk képesek a finanszírozást meg­oldani. Amíg az iskolák adott bérkerettel dolgoznak, az igazgatóknak az az érdekük, hogy megtartsák a túlórákat, tehát ne vegyenek fel új dol­gozókat, mert akkor a kollé­gák anyagilag megrövidülnek. Ha azonban az önkormányza­tok számára fontos lesz az ok­tatás színvonala, és belemen­nek, hogy az iskolákban ki­sebb csoportokban tanuljanak a gyerekek — ezt egyébként a demográfiai hullámvölgy in­dokolja —, akkor sok pedagó­gusra lesz szükséga továb­biakban is. Sz. K. Emberek a parkban Sorsok az idő tengelyén Hol vannak már azok a fia­tal és boldogságos esztendők, amikor egy teljes éjszakát is végigdalolgattunik Józsival, öntő volt, az egyik rokonom kollégája, aki sohasem feled­kezett meg a jó barát névnap­járól, amit mindig nagy ün­nepként tartottak meg. Nem illett onnét elmaradni. Az em­lékezésre most bőven jut ideje, mert arra kényszerül, hogy bottal a kezében órákig üldö­géljen, s nézzen maga elé. Az a dalos kedv, a kaján mosoly lehervadt az arcáról, homlokát gondok ráncolják. Tavaly mű­tötték érszűkülettel, s azóta sem kapott erőre. Pusztán any- nyi örömet szerezhet magának, hasznot a családnak, hogy vi­gyáz a kisunokára. Oda-oda- sántikál a babakocsikhoz, ha a bébi földre dobja a szív alakú kispárnát. Ez a kép itt a parkban, az árnyas fa alatt a jó munkával kiérdemelt nyugdíjat élvező, boldog nagyapát is jelképez­hetné. Modellje lehetne egy sematikus fotográfiának, de nem az. Nem, mert Józsinak volna még hát éve á nyugdí­jáig. Tizenhét évet töltött a gyár afrikai melegében, s kelt hajnalok hajnalán, hogy reg­gel hatra odavonatozzon, vdl- liamosozzon. Mondogatta is mindig tréfásan, hogy neki ugyanúgy beszámíthatnák a tengelyen töltött időt, mint a vasutasoknak. A kérdés, hogy vagy, most szinte tapintatlan. Mert hát, hogy lehet az, akiben még alig csillapodott le a feleség elvesztésének nagy fájdalma, aztán jött a saját betegsége? Temetés, sírkőkészítés vitte el a tartalék pénzét, s maradt a betegállomány után járó havi hatezer, amiből kifizeti a ház­építés után járó OTP-részletet, a villanyszámlát, beszerzi a szükséges élelmiszereket, s már majdnem kölcsön kell kérnie. Kölcsön, de kitől és mire? Szűk esztendők, talán évtizedek elé néz, mert már. készítik elő a rokkantnyug­díjazását. Fizikai munkára képtelen, kertjét felveri a gaz, mit sem tud vele kezdeni. Har­mincöt évi munka, tizenhét évi vasöntés után. — Na és az üzem, a gyáriak ? Mit tudnának segíteni? Nem kérdezted ? Legyintés a válasz. Meg sem keresnek. Cudar egy világ ez. Addig kellesz, amíg hajtani tudsz. Tizennyolc forinttal ugyan emelték az órabéremet azóta, de abból én már mit sem élvezhetek. Keresni vi­szont nem keresték. Bezzeg, azelőtt másként nézett ez ki. Annyi pénzem volt, mint a fe­ne. Ha megfáztam, a másik héten már jött a beteglátogató. Most bezzeg nem jön. Azt mondja a szomszéd, náluk sincs ez másként. A vezetők most el vannak foglalva ren­geteg bajaikkal, a munkahe­lyek megmentésével. — Na és a szákszervezet? — Fizettem mindig. Kész vagyon lenne már az a pénz. — Nem vették észre, hogy hiányzol, hogy bajban vagy? — Ez a helyzet — mondja ki kurtán. Ettől jövök zavarba én, a kérdezgető, aki szüntelenül felkapja a fejét, ha a dolgozó emberek legnagyobb tömeg­szervezetét kárhoztatják múlt­jáért. Nem ő tehetett róla — mondogatom —, hanem a ki­alakult erőviszonyok defor­málták. Na de most? Értem én, hogy sok most a baj, a dolog mindenütt, s el­sődleges a nagypolitika. Ám, ha ez az úgynevezett nagypo­litika nem a kisemberért tör­ténik? Ha egy ember élete ja­vát, erejét a munka oltárán áldozta fel, s most senki sem keres kiutat a kifillérezése el­len? Ha csak ennyit ér az ál­lampolgár sorsa, akkor minek ez az egész? Komolyan vehe­tők-e a nagy-nagy megnyilat­kozások? Mindennap, szinte minden órában hatalmába kerít már ez a kérdés, mert egyre inkább láthatóvá lesznek az elmúlt évtized, méginikább az utóbbi évek megélhetésért folytatott küzdelmeinek, stresszhelyze­teinek utóhatásai. Javakorú emberek láthatók remegő kéz­zel, bénult végtagokkal. Negy­venesek tanulnák újra járni, s róják köreiket a háztömbök körül. Humanista társadalom nem hagyhatja őket magukra. Kovács T. István Verőce központjában bérbe vagy közös vállalkozásba adjuk 200 ntit-cs wnoz ih ely iség ein ket9 a műszaki berendezéssel együtt. Esetleg más, idegenforgalmi célú hasznosítás is szóba jöhet. Ugyanott lakossági szolgáltatóegységek létesítéséhez területet adunk kedvező feltételekkel. Érdeklődni lehet a tanácselnöknél, cím: Verőce, Árpád út 40. 2621, telefon: (27)-50-033. Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Egy vereség ekeíréi A Magyar Környezetvédelmi Alapnak (MKA) ez az első olyan tájékoztatója, amelyet a nyugati magyar lapokon kívül megküldünk a magyarországi sajtónak is. Tesszük ezt azért, mert tájékoztatónk fő témája a Magyarországi Zöld Párt választási szereplése. A választás egyik vesztese a környezetvédelem volt! Mi­ként lehetséges, hogy hazánk­ban — ahol minden 17. be­tegséget, s minden 21. halál­esetet a környezet szennyezett­sége okozza —, a Zöld Párt a szavazatok fél százalékát sem kapta meg. Hogyan tör­ténhetett, hogy Budapesten — ahol a levegő ólommérgezett- sége a veszélyesnek tízszerese — egyetlen jelöltet sem tud­tak állítani. Mi magyarázhat­ja. hogy amikor kútjaink nit­ráttól mérgezettek, erdeinket savas eső pusztítja, s ebek har- mincadján van mind a fizikai, mind a szellemi környezet, ak­kor a 14 zöld jelölt közül egy sem jutott be, még a válasz­tás második fordulójába se. Meg kell értenünk ennek a példátlan vereségnek az okait, összetevőit, mert csak ezek után mozdulhatunk el a mos­tani mélypontról ! A magyar választók fele­lőssége: sajnálatosan nem ér­deklődtek eléggé, hogy jól megértsék a választási folya­matot. Igaz, a választási iszapbirkózással járó hangza­var elterelte a figyelmüket, mégis tudniuk kellett volna: kopogtatócédulák nélkül nem lesznek jelöltek, jelöltek nél-, kül nem lesz országos lista-,• 'S* országos lista nélkül nem lesz alkalom a Zöld Párt prog­ramjának és jelöltjeinek be­mutatására. Így még mielőtt elkezdődött volna a választá­si harc, már el is vesztettük a csatat, mert Budapest egyet­len kerületében 6em akadt 750 olyan szavazó, akik be- küldték volna kopogtatócédu­láikat a Zöld Párt irodájá­ba. Azt sem értették meg a vá­lasztók, hogy ugyan minden pártnak van környezetvédel­mi programja, a környezet- védelem ügyét mégis csak olyan párt tudja megalkuvás nélkül képviselni, amelynek maga a környezetvédelem a programja. Nem értették a választók, hogy ha csak az is­mertebb pártokra szavaznak, akkor nem lesz olyan képvi­selő a Parlamentben, aki a magyar környezetvédelem lel­kiismerete lehetne, aki a kép­viselőház következő ülésén benyújtaná a környezetvédel­mi törvényt, hogy aztán egy­séges jogrendbe foglalja a fi­zikai és szellemi környezet védelmét. Ezért a Zöld Párt kudarca egyben a környezet- védelmi törvénycsomag vere­ségét is jelentette. A Magyarországi Zöld Párt felelőssége: 1989 végén, el­késve alakult, s olyan szer­vezeti szabályzatot hozott lét­re, mellyel párt nem működ­het. A pártnak nem volt el­nöke, ügyvezetője, s nem volt olyan működési szabályzata sem, mely lehetővé tette vol­na, hogy a pártmunka foly­tatódjon akkor is, ha közben a vezetőségben marakodnak a karrierista akarnokok. Azért szükséges mindezt leírni, hogy tanuljunk a hi­báinkból, szedjük rendbe a magyar környezetvédelem szé­náját, hogy a következő erő­próba már ne érjen ilyen készületlenül. Béla G. Lipták Associates P. C. 84 Old North. Stamford Road Stamford, Connecticut 06905 üfCtBEté^­favaskaï A Budakeszi út Budapestről vezet a községbe. Az egykori Fő utca átkeresztelésével a Vörös Hadsereg útja nevet kapta. Szerintem ez a név helytelen, s ezt történelmi visz- szapillantással indokolnám. A római korban itt vezetett az Aquincum—Savaria út, amit katonai felvonulási vo­nalnak használtak. Később hadakozott itt tatár és török, de majd minden magyaror­szági front áthaladt erre. A század elején például itt szállt meg néhány román szakasz, később menekülő német had­osztályt kergettek erre a szov­jetek harcias egységei. Az út katonai jelentősége röviden, de hitelesen ennyi. Igazságtalan, hogy nevét egy hadsereg számára sajátították ki. Jogosabb és helyesebb lenne a több népre is emlé­keztető Hadak útja név. Padányi Lajos Budakeszi Hiányzik cs sport Dunakeszin két sportegyesü­let működik tíz szakosztál­lyal. öt általános iskolában, és egy-egy középfokú, illetve szakmunkásképzőben van sportélet. A legutóbbi Keszi Valóságból és a Keszi Beszé­lő bői — mindkettő helyi lap — hiányzott a sport. Pedig ez is hozzátartozik Dunake­szihez. Kérem, hogy a tudósítások közül a sporttémákat se hagyják ki a szerkesztők! Sclymosi László Dunakeszi Mozgolódik a lakosság Ez már tűrhetetlen, amit a helyi tanács és a gödöllői Elmü-kirendeltség művel a lakossággal Galgamácsán! Az Űj-telepen napokon keresztül nincs közvilágítás; a főutca teljesen sötét, s ha a mellék­utcákban egy kis szél fújdo- gál, máris kialusznak a villa­nyok. A vasúti átjáróban kor­szerűtlen égők „világítanak”, oda mindenképpen több fény kell! Követeljük, hogy az Üj-tele- pi főúton minden oszlopra korszerű égőket szereljenek, az erdészettől az Üj-telepig vezető, 40 éve épült vezetéket pedig cseréljék már ki, mert ez a fő oka mindennek! Az út menti fákat nyessék meg, mert azok ágai zárlatokat okoznak! És 8-10 naponként jöjjenek ki szakemberek, akik ki tudják cserélni a kiégett izzókat! Mert ezt vállalták. Ezeket minden lehetséges alkalommal elmondjuk a he­lyi vezetőknek, de nem válto­zik semmi. A lakosság már mozgolódik, s ha minden ma­rad a régiben, aláírásokat fo­gunk gyűjteni a tanács és az Elmü ellen. Borna István Galgamácsa Szerkesztő! üzenetek M. J.-né. Nagykőrös: A 3'1990. (I. 16.) IM rendelet (Magyar Köz­löny 4. száma) növelte a letartózta­tott személyek jogait. Például a letartóztatott ellenőrzés nélkül oly módon is beszélhet a védőjé­vel, hogy azt harmadik személy nem hallhatja. A letartóztatott in­dokolt esetben, az intézet parancs­nokának engedélyével telefonon is beszélhet védőjével. K. J., Százhalombatta: A me­nekültként való elismerése iránti kérelmét a Menekültügyi Hivatal helyi szervénél, a formanyomtat­vány kézhezvételétől számított 72 órán belül nyújthatja be. Érdek­lődjön a tanácsnál! Az eljárás díj­mentes. Sz. M.-né, Pilisvörösvár : A ki- vándorlási szándékot nyomtatvá­nyon, a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányságon, személye­sen kell bejelenteni. Kiskorú gyer­meke ügyében csak törvényes kép­viselő járhat el. Bekötés dksplss árast Különös eset történt Gödöl­lőn: a Kállai Éva utcában öt családnak munkaszüneti na­pon kötötték rá a lakás csa­tornáját a fővezetékre a vál­lalat dolgozói, természetesen borsos áron. Azt állították, nekik senki sem mondta, hogy ennek a munkának a költsé­gei is benne vannak abban az összegben, amit tanácsi támo­gatással fizetnek tíz éven át a tulajdonosok. Viszont amikor észrevettük, hogy az utcában sorra kötik be a csatlakozásokat, megtudtuk, hogy a Csatorna Építő Válla­lat dolgozói jogtalanul vették fel a pórul járt lakóktól a pénzt. Azonnal írtunk egy le­velet, hogy térítsék meg a ká­runkat, vagy írják le az ille­tők törlesztéséből! Ugyanis abban a tudatban voltunk, hogy a munkások szabad ide­jükben jót tesznek velünk, még ha meg is kérik az árát. Eszünkbe sem jutott, hogy az akció illegális, mert a vállalat gépével dolgoztak, és az egyik ismert művezető irányított. Ám kiderült, hogy a költség benne van az egyébként is fi­zetendőkben, Már tudjuk, miért nem kaptunk számlát: a feketemunkának ez nem ve­lejárója. Amennyiben sem a vissza­fizetés, sem a jóváírás nem lehetséges, úgy kénytelenek leszünk bírósághoz fordulni. Egy munkáért nem fogunk kétszer fizetni! Sik István Gödöllő ★ Idézetek a Gödöllői Csatorna Társulat olvasónk által mellékelt válaszából : A társulat küldött-taggyűlése és intézőbizottsága kérésükre ked­vezően döntött, s úgy határozott, hogy a leadott vagy beküldött számlamásolatok összege az ér­dekeltségi hozzájárulásukból le­írásra kerüljön. Egyetlen feltétel: kiadásaikat számlákkal kell bi­zonyítaniuk .. . Szíves tudomásukra hozzuk, hogy társulatunk készpénzfizetést senkitől sem fogtad, vagy fogadott el. levelük azon kitétele, melyben kérik a „jogtalanul felvett ösz- szeg” visszafizetését, minden ala­pot nélkülöz. Ritecz György társulati elnök Csak néhány megjegyzés: vala­ki elvégezte a bekötést. Öten ál­lítják, hogy ezért fizettek, de szám­lát nem kaptak. Nem lehetne ki­deríteni, hogy kik csinálták ezt, s hogy munkaidőben, vagy fusiban? Ha valóban feketemunka volt, mégpedig átveréssel — bár ez csalásnak is nevezhető —, akkor a munkáltató fizettesse meg a dolgozóival. Természetesen köny- nyebb szemet hunyni, s az alkal­mazottak fizetését így megemel­ni. A vitában mi nem dönthetünk, az valóban a bíróságok dolga. Vi­szont jó. ha az emberek tanulhat­nak más kárából. Hét Igcssség ez? Taksonyból egykor több férfit kényszermunkára hurcoltak el a Szovjetunióba. A legtöbbjük haza­tért, munkába állt. s nemrégiben nyugdíjemelést igényelhettek. Aki pedig elhunyt, annak az özvegye kaphatott kiegészítést. W. J.-né férje azonban kint halt meg. Azért szerzett hatósági bizo­nyítványt. és két hónapja járja a hivatalokat. Kérvényt is küldött a nyugdíjfolyósító igazgatósághoz. Idézet a válaszból: „A 72/1989. (VII. 4.) MT-rendelet értelmében az elhunyt férj után kiegészítés csak akkor folyósítható, ha az igénylő özvegyi nyugdíjra jogo­sult.»’ W. néni azonban dolgozott 25 évig, és öregségi nyugdíjat kap. Egyedül nevelt fel két gyermeket, s furcsálja. hogy ma annak jár több pénz. akinek sosem volt mun­kahelye de a férje után sokkal nagyobb a nyugdíja. Mert W. né­ni tud ilyenről, hogy ne sérel­mezné. Ezért jött be a szerkesz­tőségbe. A telefon másik végén lévő il­letékesek nem sok jót ígérnek. Röviden : ha az akkori jogszabá­lyok alapján a férj - tán nem ál­lapítottak meg nyugellátást kárta­lanítást. akkor ma sem lehet mit tenni. De ezeket kérni kellett vol­na 1945-ben. — Nem is mert szólni abban az időben az ember, nem hogy kérni! — sóhajt fel keserűen W. néni. Ezután sokáig csak ül némán, révedő tekintettel. Sehogy sem fér a fejébe, hogy adott esetben más a jog. és más az igazság. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents