Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
1890. MÁJUS 19., SZOMBAT 3gftä»fap 3 A BOKSÁK TÖVÉBEN A mozdulatoknak ■— Ide sör kell. — Nem akarnak meglepni, sem megbotránkoztatni a kijelentéssel, csak megállapítják, tényként. Sör kell ide, mert a szódavíz ebben a hőségben nem segít. Tovább téblábolok a mészégetők között, akik nem törődnek az idegennel, lapátolják a szenet a boksába, tűrik az iszonyatos meleget a kemenceajtónál. Keveset beszélnek, az ősi koreográfia szerint dolgoznak, nem kellenek ahhoz szavak. Nem is lehet beszélni a sugárzó izzásban, takarékoskodni kell az erővel és a levegővétellel, a szavakkal, még a mozdulatokkal is. Megszegheted«! törvények ezek. A KÖVEK ÉS A F IFIK A Sokszor jönnek idegenek, magyarok és a nyugatnémet turisták állítják meg az autójukat csikorgó kerekekkel, amikor meglátják a mészégetők boksáit Pilisszántón. Előkerülnek a videók, fényképezőgépek és ugyanazok a buta kérdések, amelyekre már oly sokszor válaszoltak. A mészégetők nem értik, komoly emberek hogyan tölthetik ilyen semmiséggel az idejüket. A vérükbe ivódott: a mozdulatoknak ára van. A nagyobbik kemence berakásáért háromezer forint jár, tisztán, „adó-dolgok’’ nélkül. Izzó hőség sugárzik a boksa szájából Igaz, a kövek elhelyezéséhez fifika kell, nem lehet akárhogy behányni a koloncokat. Először két boltozatot építenek a sziklákból, ahová majd a szenet lapátolhatják. Arra kerülnek a nagyobb kövek, majd a tetejére a törmelék, hogy a meleget visszafogja. Három napon át izzítják a köveket. Ezért ötezer forint dukál. Hat- vanmázsányi szenet tüzelnek el, de ha gyenge a szén, többet is. Ezen nem lehet spórolni. Addig etetik a kemencét, hordják a szenet, amíg a felső törmelék nem izzik át. Gyönyörű látvány — mondják. Kémlelőnyílást hagynak fönn a boksán, azon ellenőrzik az Micsoda különbség! Pénteki lapszámunk 3. oldalán Mindenki maga mossa ki a szennyesét! címmel Dobosról, a tanácselnök lemondásának körülményeiről megjelent cikkünkben sajnálatos elírás történt. A volt elnök, Schönweitz Tamás által huszonnégy óra alatt felvett félévi fizetés így is, úgy is olyan soknak tűnt nekünk, hogy beleszédültünk, s természetesen összekevertük a bruttót a nettóval. A közölt 217 ezer forintot tisztán, nettó markolta föl a volt elnök. Lám, lám, egyetlen szó csupán —, de micsoda különbség! égetést. Először a törmelék széle vált vörösre; gyenge, hőséget lehelő fény ez. A vörös folt egyre terjed, a közepe sárgás lesz, amikor már az egész sárgán izzik, akkor „kész a kemence”. Süli Pál meséli ezt, a ,jke- mencés”, ő szánta meg a száj- tátó idegent. Pár óra múlva már szedik is ki a kész mészkövet. Ezerötszáz forint jár a munkáért. Ketten szokták fellapátolni a még izzó meszet. A gyakorlottabb pár néhány óra alatt végez a 350—380 mázsányi anyaggal, az újak elpöszmötöl- nek vele tíz órán keresztül is. Ök bánják, így is, úgy is csak hétszázötven forint jut fejenként. A fizetés megállapodás kérdése. Aki nem spórolós, kemencénként kéri a pénzt a maszek tulajdonostól. Nem kell papírt vezetni, mindenki pontosan tudja, mennyi jár. Ezen soha még össze nem vesztek. A takarékosabb ja nem issza el rögtön a keresetet, így tovább kitart, a következő kemencéig biztosan, vagy akár két hétig, egy hónapig is. De gyűjteni, félretenni nemigen szoktak. Maga Süli Pál is megeszi, megissza a pénzt. Azért egy kevéske jut édesanyjának, ha havonta, kéthavonta hazakeveredik. Ritkán megy, a munka leveszi az erőt. A mész- égetés amúgy folyamatos télen, nyáron, hétvégeken is dolgoznak. Ha valaki hosszú időre kiesik, esetleg lemondanak róla és nem fér oda megint a munkához. Amikor elvált a feleségétől, talán bizonyítani akart, azért helyezkedett el a dorogi bányában. Eleinte jó pénzt lehetett keresni, összejött a vgm-ből. Később, amikor megadóztatták a jövedelmeket, már nem érté meg. Akkor jött a maszek mészégető boksáihoz. Nem ijedt meg a hirdetéstől, pedig úgy írta az újság: „kemény fizikai munkára” keresnek embert. Annak már két éve. Azóta itt lakik a boksák mellett, az egyik vasúti kocsiból tákolt házban. KI LEHET TÖRNI És éra van a mozdulatoknak, a kemencéknek, a kőtörésnek, a kipakolásnák, az izzó mész lapátolásának. És a pénz futja a sörre, amiből nap közben nem isznak sokat, mert részegen nem lehet dolgozni, az egyenlő a halállal. Egyikük megingott és a kezével beletámaszkodott az izzó mész- be... majdnem csontig leégett ... Inni csak este lehet az egész napos izzasztó munkára, a száraz porra, a forróságra; igen, akkor isznak. És mesélik egymásnak, hogy volt valaki, aki szintén a kemencénél Az új Parlament alakulásakor még olyan napijeggyel mehettek be a képviselők a T. Házba, amilyet az alkalmi vendégeknek szoktak adni. Azóta mindenki megkapta a fényképes, piros színű képviselői igazolványát. A betétlap szerint tulajdonosa Ingyen utazhat a vonatokon, a távolsági és helyi buszokon, a viUamoson, a metrón: kivétel a szárnyas- és a sétahajó. Persze, nem ez a legérdekesebb, amire az Igazolvány jogosítja a képviselőt. De mire még? — ezt kérdeztük Vass Istvántól, aki az SZDSZ-t képvt- seU a Pest megyei listán. * • — Jogunk van minden hivatalos, gazdálkodó szervezettől, intézménytől fölvilágosí- tást kérni, bepillanthatunk a dokumentumokba. Tudnunk kell szinte mindent ahhoz, hogy érdemben képviselhessük a választóinkat a parlamentben. • És ezt a hivatalos szervek Is tudják? — Sokszor tesznek úgy, mintha nem tudnák. A Váci Városi Tanács még egyelőre elzárkózik az együttműködéstől, pedig én azt szeretném, ha minden tanácsülésre, végára van kezdte, és addig tette félre a pénzt, amíg összejött és maga is vállalkozónak csapott fel — persze mészégetőnek. És most már neki dolgoznak a kemen- cések. Ki lehet tömi az ördögi körből... MEGKÍSÉRTETTE AZ ÖRDÖG Egyszer Süli Pált Is megkísértette az ördög. Valami maszek boksát épített a közelben, végül mégsem indította be a munkát. Olcsón eladta volna a kemencét. Pénz már csak az első adag mészkőre és szénre kellett. Akadt valaki, aki kölcsönözte volna azt a százezer forintot. Ha beindul a munka, három hónap alatt visszafizetheti. Egy éjszakán át rágta magát; hogy legyen, mint legyen, végül mégsem mert belevágni... De miért? Megszedhette volna magát, ha beüt a dolog. Gazdag emberként térhetett volna meg a falujába, mindenki irigységére. Még kockázatosnak sem igen lehet mondani a mászégetést, a kemencék nem szoktak öszSüli Pál kemencéi már maszek lehetne szedőin!, a szén csak ég, a mészkőből pedig mész lesz ... akkor hol a hiba? Az ember bizonytalan! Vajon a régiek közül lett volna, aki elszegődik a feltörekvő kemencéshez? Mátrai Tibor Megemelhetflvé teszik a koloncokat HOL AZ IGAZSÁG? Budapest volt a színhelye a Nemzetközi Iparunió háromnapos találkozójának. © Velencén találkoztak a kelet—nyugati közgazdasági szakértői tanácskozás résztvevői. @ Salgótarján adott otthont a gyermekideggyógyászok országos konferenciájának © Tatabányán ikrekről készített fotókból nyílt meg kiállítás. @ Tudományos tanácskozást rendeztek a fővárosban, A nyomozásfelügyelet és a jogállamiság címmel. © A hét híre az is, hogy Csopak fogadta a Magyar Borrendek oszágos kongresszusát. Ritka madárnak számítana az, aki nem tudná a címben feltett kérdésre a feleletet. Mert hiszen hol máshol lehetne az igazság, mint a borban?! In vino veritas. Ezt még az is tudja, aki máskülönben soha nem akadt össze a latin világ bármely bölcsességével. Persze, ahogyan az az ilyen bölcsességekkel megesik, ennek a mondásnak is van előélete. Alkaiosz, a két és fél ezer esztendeje élt költő írta le: „A bor az ember tükre." S ebből lett a latin okosság, majd a hazai. Ez utóbbit viszont nem más, mint Huszka Jenő alkotása, a Gül baba tette általánossá, amikor — Martos Ferenc szövegével — elénekeltette Gábor diákkal a híres bordalt... A nem kevésbé híres Mascagni-opera, a Parasztbecsület nevezetes bordalához hasonlatosan ... Ennyit a borban rejlő igazságról. Pohárnyi ital. Benne, ha úgy akarjuk, az emberiség történelme. Gazdasági, politikai, hadtörténelme, kultúrájának ezernyi eleme. Bor szinte bármiből készülhet, legjobb persze szőlőből. Amióta kitalálták őseink a bort, az italt azóta hamisítják. Ma sem kevesen, hiszen közismert, a sok zsák cukor miként alakulhat át „borrá” ... örvendetes tehát, hogy ismét tevékenykednek a hazai borrendek: a minőség, a megbízhatóság őrei, a termelők segítői. Az ilyen szerveződések sok-sok évszázadra tekinthetnek vissza. A szentendrei szőlőhegyek gazdái már a 17. században összefogtak és éltek még a szőlősgazdák egyletei a megyében e század elején is. Azt mondják, aki nem tudja, mi a különbség a színborok, a másodborok és a fűszerezett italok között, az bármit elfogad bornak. Sok ebben az igazság. A megyében már a 14. században felbukkantak azok a borkereskedők, akik kiválóan értettek a szőlő levé- hez éppúgy, mint ahhoz, miként gazdagodjanak meg annak forgalmázásával. Az ako- lómesterek, a kádszúrók, a törkölylátók, a borbírók bonyolult hierarchikus rendje óvta a termelőt is, ám féltőn ügyelt arra is, a borhoz kapcsolt jövedelmek maradéktalanul bekerüljenek a kincstárba éppúgy, mint a helyi köz- igazgatás pénztárcájába. Ahogy mondani szokták, mindenki megtalálta a számítását. Ellentétben napjainkkal, amikor az érintettek egyöntetűen azt állítják! ráfizetnek a borra. Ezt mondja a termelő, a feldolgozó, a forgalmazó ... Két évtized alatt az akkorinak a felére fogyott a megyében a szőlőterület. Telepítésekre ugyan sor került, de ezek helye, a kiválasztott fajták, a művelési módolk nem mindenkor bizonyultak ’ szerencsésnek. A szakemberek szélsőséges véleményei sem segítették a szőlő-, illetve a bortermelés nyugvópontra jutását. Ami pedig a felvásárlás, feldolgozás, forgalmazás helyzetét jellemzi, az a mindenkori bizonytalanság volt. A szőlő: drága beruházás. Kényes növény. A bor nem kevésbé kényes, mert hiszen, ha valaki egyszer belekóstolt egy olyan pohárba, amelyben pim- pósodott avagy nyárlott, esetleg pennyett és még inkább egérízű ital volt, egyhamar nem támadt ihatnék ja. A szakemberek szerint sok a rosszul kezelt bor a megyében, főként azok esetében, akik hobbiként vásároltak szőlőterületet A megyében a szőlő termőterületének a hatvan százaléka magánkézben van ma. Akadnak ugyan kiváló ültetvények ezek között, ám a növények java elöregedett, cserére szorulna, de évek óta csak elvétve találkozni új telepítéssel. A költség nagy, a megtérülés bizonytalan: a pénztőke nem lát fantáziát a szőlőtőkében. Készült több mint ötven esztendeje egy jobszabály — az 1936. évi V. törvénycikk —, amelynek bevallott célja volt a hanyatlásnak a megállítása a bortermelésben, -kezelésben. A bajok tehát nem mai eredetűek, ez azonban nem mentség a cselekvés halogatására. Miközben a vakborokon — ahogyan valamikor az engedély, azaz borcégér nélkül kimért italokat nevezték — milliókat keresnek egy-egy esztendőben néhányan, a jövő még mindig kétséges termelők előtt. Kell vagy nem kell a bor? Ez a kérdés. Felelet azonban hol ilyen, hol olyan hangzik el. A ma ismeretes legrégebbi adat 1226-ból származik, amely hazai bor külföldön történt értékesítésére utal. Lenne mit folytatni. Csak éppen tudni kellene hozzá: hol az igazság, mi az igazság a bor jövőjéről... Mészáros Ottó HÉT HÍRE Mire logo suli a képviselő ? Villamosbérlettel a hatalomba rehajtó bizottsági ülésre meghívnának, s tájékoztatnának a fontosabb, érdekesebb lakóhelyi dolgokról. Különösen méltányosnak találnám ezt amellett, hogy jogom is van hozzá, hiszen éppen az SZDSZ javaslatára hosszabbították meg a tanácsok mandátumát szeptemberig. • Miért zárkózik el a tanács az együttműködéstől? — Gondolom személyes ellenszenvről lehet szó. Sokszor bíráltam őket, nemcsak a testületet, és kezdeményeztem a lemondásukat. Biztos haragszanak rám, de majd túlteszik magukat rajta. 9 Lassan jut cl a rendszer- váltás a Kossuth térről Vácra. — Igen, elég lassan. A hely- hatósági választásokig mégis meg kell próbálnunk együtt dolgozni, akkor is, ha a tanács vezetésének nem tetszik a szabaddemokraták programja, és ha én nem tartom őket alkalmasnak a város vezetésére. Remélem, a választások után majd az egész városnak megfelelő polgármester kerül a hivatal élére. Ugyanakkor a szakemberekkel nagyon jó a kapcsolatom, a város főépítészével például már többször beszélgettünk a terveinkről. 9 Nem Játszik szerepet az önök ellentétében, hogy Vác- nak van egyéni képviselője, s ön „csak” a megyei listán lett képviselő? — A tanácsiak is erre hivatkoznak. Pedig a parlamenti házszabályok a képviselők jogállásáról — erről egyébként törvény is készül — egyértelműen kimondják, hogy részt vehetek a város munkájában, életében. 9 A megyei listás képviselők véleménye megoszlik arról, hogy kit akarnak képviselni az Országgyűlésben, ön hogyan gondolkodik erről? — Ez összetett dolog. Én a saját lelkiismeretem szerint próbálom meg egyeztetni az ország és a szűkebb pátria érdekeit a szabaddemokrata mivoltommal. Ez a három dolog fog érvényesülni a szavazataimban, az interpellációimban, a képviselői munkámban. Képviselni akarom a szűkebb környezetemet is, ha az nem ütközik az országos érdekekkel. A Dunakanyar ügyét például, akár én is behozhatom a Parlamentbe, akarok is dolgozni Gödön, Sződligeten, Vácon, annál inkább, mert nagyon sokan keresnek föl; a lakók mellett az Intézményekből, a gyárakból is. Az emberek nem válogatnak aszerint, hogy ki milyen listán jutott a T. Házba. © Az ön életrajzából — már ami a parlamenti almanachban megjelent — kimaradt a foglalkozása. — Vasesztergályos vagyok, Gödön dolgozom az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál. A jogi karon tanultam két évig, de politikai okokból eltanácsoltak. Festészetet tanultam, de nem a főiskolán, hanem szabadiskolában. Most is festek, de az esztergálásból élek. Vass Istvánnal az Országházban beszélgettünk, az egyik ülésszak szünetében. A már nem kimondottan fiatal, de energikus képviselőn látszik: ő még meg van illetőd ve, ő még megtisztelőnek érzi, hogy bejutott ebbe a házba. Nagy aktatáskával közlekedik, iratokat, följegyzéseket, terveket hord magával. S amikor a szünet végén becsöngetnek — szokatlan magatartás a T. Házban —, zavartan elköszön, merthogy kezdődik a munka. S ő nem hiányozhat a padjából. — jakubovits —