Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-14 / 88. szám

1990. ÁPRILIS 14., SZOMBAT Dél-Erdély üzenete Dél-Pest megyébe Dalban, táncban „Honnan járják, honnan hozták / honnan e mozdulat- ország?”, kérdezi Kányádi Sándor szép szavaival az a hí­vogató kis plakát, amely az utóbbi napokban Dél-Pest me­gye községeiben hirdeti szóval és képpel a brassói Búzavirág népi együttes vendégszereplé­sét. „Erdélynek déli szegleté­ből, a Kárpátok hónaljából, a hegyek' lábfejére kapaszkodó Brassó városából, arról a táj­ról, ahol majd emberöltönyi idő óta, a nagy romlások, sors- és történelemverés közepette egymásba kapaszkodva, tánc­ban, és dalban lelték meg és vigyázták egymást az emberek. Pedig parázs égette a talpat, tiltások szorították a torkot. Dobbant a láb mégis, csattant a tenyér a csizmaszáron és nyílt a száj énekszóra: vigasz­talni a gyertyát füstölő ko­rombőrű estéken, önmenteni. Megmaradni” — válaszol a hovatartozását nevében is megváltó kollégánk, Brassói Sipos András. Egy egész falu készül a ven­dégfogadásra a húsvéti ünne­peken. Az a falu — Tápió- bicske — és környéke, amelyik december 22-én délután, a ro­mániai diktatúra bukásának hírére négyórányi idő alatt a legelsők között gyűjtött össze és indított útnak egy teherau­tónyi segélyszállítmányt. A kis csapat, mint akkor hírül ad­tuk, Brassóba indult, de nem tudott eljutni oda. Lippától szinte szökniük kellett vissza­felé, hogy Aradon lerakodhas­Színházi lbvét.i One Psota Show Psota Irén, a Roncsderby egyik jelenetében Nálunk kevésbé ismert, de a nyugati (főleg az amerikaik színházi világban rég befoga­dott színházi produkciótípus az egyszemélyes .műsor. (Talán így fordítható magyarra az one man show). Ez tulajdonkép­pen nem más, mint egyetlen erős és karakterisztikus, vala­mint lehetőleg sokoldalú ké­pességekkel rendelkező szí­nészegyéniség egész estét be­töltő műsora. Lehet ezen belül sokféle. Az egyik ismert variá­ció a szöveggel tarkított zenés műsor, ismert vagy külön az illető színésznek írt monoló­gokkal, tréfákkal, dalokkal, táncokkal, önálló zenei betétek­kel (például egy ismert zene­kar felléptével). Lehet olyan megoldás is, hogy a show ve­zető művésze meghív egy-két vendéget (X. Y. és barátai). S elfogadott és nem is ritka az a forma, amelyben valamilyen — nem túl bonyolult — cse­lekmény, mese adja a vázát a daloknak, betéteknek, táncok­nak, a különböző műfajú, stí­lusú mesterségbeli brillírozá- soknak. Mert nevezzük akárhogy, ezek a show-k elsősorban mes­terségbeli bemutatók. A szí­nészmesterség fölényes ismere­téről tanúskodnak, s ez nem baj. Egy nagy hírű operaéne­kes is, miközben Otelló vagy Rodolphe szerepét énekli, ma­gánál az éneklés tényénél fog­va is énekmesterségbeli bemu­tatót tart. Pavarotti vagy Do­mingo, egyáltalán nem mellé­kesen, azt is bemutatja, ho­gyan is fest egy maximálisan képzett énekes pusztán techni­kai arculata — ami nélkül persze nincs második fokozat, azaz művészi átélés, alakfor­málás, szenvedély, érzelmek stb. Mi most egy ilyen egysze­mélyes műsor tanúi lehetünk a Madách Kamara nézőterén. S mivel nem férfi a műsort adó művész, hanem nő, a pon­tos kifejezés a One Woman Show. Akiről pedig szó van, az Psota Irén, Tulajdonképpen nem is na­gyon lényeges, ki és mi az a Viktória, aki a Péreli Gab­riella által írt, Roncsderby cí­mű darabban játszik, s az sem nagyon fontos, hogy ez a szöveg bizony sok közhelyet, közhelyszituációt tartalmaz (bár humora is van). A lényeg az, hogy ez a beskatulyázha­tatlan és rendhagyó tehetségű színésznő olyan, a szó legjobb értelmében vett show-t mutat be, amelynek alanya és tár- • gya egyaránt Psota Irén. '•Nemcsak azért, mert a törté­netben egy csomó életrajzi át­hallás. vehető- észre, hanem azért is, mert lenyűgöző és le­hengerlő energiával adjia elő véleményét a világiról, a nők­ről, a férfiakról, a magányról és a szeretetéhségről. Leg­alább annyira önvallomás ez a show, mint amennyire meg­írt produkció. Ugyanakkor fö­lényes mesterségbeli bemutató is, a különböző dalók (Aldobo- lyi Nagy György zenéje, G. Dénes György versei) előadá­sától drámai önelemző mono­lógokig, tánctól a bohóotré- fáig. Egyszóval: ez egy One Psota Shov. Takács István sanak, és szomorú hírnökként elsőként értesülhessenek a kö­zelükben megölt Tóth Sándor taxisofőr haláláról... Azóta azonban sikerült is­mét megtalálni és megerősíte­ni a rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz kötődő brassói fonalat, amit a szeretet, az ag­gódás és az együttérzés szálai alkottak, alkotnak. A dél-erdé­lyi város magyar líceumában több mint 15 éve létezik a Bú­zavirág népi együttes, amely­nek lelke, alapítója a már nyugdíjas Reiff István, a kato­likus gimnázium volt igazgató­ja. Amikor a tápióbicskeiek fé­lénken megkérdezték tőle, va­jon elfogadnának-e egy hoz­zájuk szóló meghívást, az igazgató úr csak annyit felelt: — Életem minden vágya, hogy ezekkel a gyerekekkel egyszer felléphessek Magyar- országon. Ez a reménység most való­sággá válik. Kedden, április 17-én érkezik Tápióbicskére a 47 tagú, táncosokból, dalosok­ból, zenekarból, énekes szólis­tákból és balladamondókból álló együttes, amely a nehéz időkben, a nehéz körülmények ellenére is rendre szép sikere­ket ért el a romániai folklór­fesztiválokon, s járva az erdé­lyi falvakat, ébren tartottálc a magyarságtudatot, segítettek megőrizni a hagyományokat. Az együttes tagjai Tápió- bicskén családoknál laknak majd, s április 18-án Sülysá­pon, április 19-cn Tápiószent- mártonban, április 20-án pedig Tápióbicskén lépnek fel, min­denütt 19 órakor. A rendezők belépődíjat sehol sem kérnek, de adományokat elfogadnak, hogy a fiatalok április 21-i bu­dapesti kirándulásukon vala­mi tárgyi emléket, ajándékot is vásárolhassanak az otthon- maradtaknak. A brassói Búzavirág népi együttes műsorán a Fürjecs- kém, fürjecském című barca- sági guzsalyos, valamint nép­dalok, balladák, néptáncok szerepelnek, amiket Reiff Ist­ván és tanártársa, Török Ernő rendezett színpadra. Küldetés­sel érkeztek Dél-Erdélyből Dél-Pest megyébe, Kriza János szavai szerint: „o virágot egész hímével, illatával mutatni be a közönségnek, a plántát úgy­szólván azonmódúlag, mint a természet anyakeblén felvi­rult”. S ahogy a Brassó környéki magyarság óvta, megőrizte a történelmi télben, viharokban. Becsüljük ezt is bennük. Vereszki János O IRTA Néhány kéz Hívei vagyunk a Cicero átköltötte euripidészi böl­csességnek: a változatosság gyönyörködtet. Arfíikor te­hát azt olvastuk Németh Zsolttól, a Fidesz országos választmánya tagjától a Heti Világgazdaságban (90/14.), hogy „Egy dolog­tól... nem kell félnie en­nek az országnak: attól, hogy nem lesz elegendő szá­mú politikusa”, ez az érzés kerített hatalmába bennün­ket. Olvashattuk ugyanis a Fidesz egy másik választ­mányi tagjának, Deutsch Tamásnak a nyilatkozatát (Kritika, 90/2., 29. oldal), amiben meg ez áll: „ __ M agyarországon igen kevés igazi politikai szervezet és igen kevés olyan politikus van, akik megfelelőek len­nének az ország irányításá­ra.” Majd megvitatják az érintettek, gondoltuk, kinek a véleményét erősítik a ta pasztalatok, nekünk a dol­gok kellemesebb része ma­radt: gyönyörködni a vál­tozatosságban. Maradt vol­na, ha ... Ha Németh Zsolt nem írt volna valami mást is. Amivel alaposan ránk ijesztett, elment te­hát a kedvünk a gyönyörű­ségtől. N. Zs. ugyanis azt írta: „Néhány pártvezető kezébe van ma letéve az a felelősség, hogy történel­münk, kultúránk ... szeke­rén nagyot lendítsenek. Ez a felelősség a magyar társa­dalom legnagyobbika az el­következő hetekben.” Ért­jük, de még mennyire ért­jük! A nincs-van-lesz — a tetszés szerinti szó kivá­lasztható — politikusok majd csak eligazgatják a dolgainkat, s velünk együtt az ország dolgait is. Ami aggályt kelt bennünk, az a határozatlan névmás, a né­hány. Ha ma (ismét) né­hány pártvezető kezében fut össze a'űöntés. aicselek* vés ezer szála, akkor... Tudjuk, hogyne tudnánk: az egy párt néhány vezetője és a néhány párt egy-egy vezetője nemcsak fogalma- zásilag teljesen más, hanem tartalmilag még inkább el­térő. De akkor is! Ha „né­hány pártvezető kezében van letéve ... ”, akkor hol a (párt)tagság, az ilyen, olyan, amolyan vezető testületek, s végképp hol a pártokra voksolt állampolgárok szán­déka, akarata, véleménye?! Azaz jó lenne tudni, kinek mi van a kezében ,.. KLIENS Félrelökött szellemi örökség Hanyatló hagyományok Galgamácsán Húsvéthétfőn szinte minden esztendőben ellátogattunk a hagyományairól híres Galga- mácsára. Odavonzott bennün­ket a népviseletbe öltözött he­lyiek és környékbeliek vidám, zenés felvonulása. Ilyenkor szép számban érkeztek ide külföldiek is. Az idén azonban ki kell húzni naptárunkból ezt a hangulatos eseményt, mert elmarad. Többször visszatértünk már rá, hiszen nem tudunk beletö­rődni abba, hogy Vankóné Dudás Juli szülőfalujában — hat esztendővel halála után — már hanyatlóban van a ha­gyományőrzés. Lánya, Takács Istvánné Vankó Etelka köte­lességének érzi anyja öröké­nek folytatását, de az édes­anyja által szervezett — s év­tizedeken át működő — ha­gyományőrző csoportot to­vább vezetni képtelen, ugyan­akkor szívesen vállalna részt tevékenységükből. Férjével és lányával elha­tározták, hogy összegyűjtik s kötetben kiadják édesanyja levelezését. Bele is fogtak a nagy munkába, de az akadoz­va halad. Megrázóak, érze- lemfelkavaróak számukra ezek a dokumentumok. Vankóné Dudás Julinak a hímzés hozott hírnevet, ezért kapta meg a népművészet mestere címet. Figyelme azon­ban kiterjedt a jeles napok népszokásaira is. Ezeket ele­venítette fel alkalmanként a hagyományőrző csoport, amely annak idején — és még az el­múlt években is — gyakorta fellépett az összeállításokkal. Lemez készült az anyagból, s Dudás Juli könyvet is írt Fa­lum, Galgamácsa címmel. Lánya, Takács Istvánné a vácegresi óvodásokba plántálja át játékos formában ezeket a népi emlékeket. Ám igazi ve­zető egyénisége nincs ennek — — a már múlt idejű — mozga­lomnak. Többen bíznak az unokában, Takács Ibolyában, aki óvónőnek készül. Talán majd ő átörökíti mindazt, amit a nagymamájától kapott. A helybeli művelődési ház létfenntartási gondokkal küzd. Bár vezetője sajnálja, vállal­ni mégsem tudja a hagyomá­nyok életben tartását. Galgamácsa tanácselnöke, Tóth András évtizedekig szin­tén tagja volt a hagyomány őrző csoportnak. Olyan emlé­keket őriz, amelyek kitörölhe- tetlenek, talán azért is, mert jó részük ifjú korához kötő­dik. Gondja volt rá, hogy mindazt, amit Dudás Juli a falunak ajándékozott, beke­rüljön a tájházba, s hogy ez a falumúzeum Dudás Juli nevét viselje. Ennél többet elérni azonban ő sem tudott, bármennyire is fájlalja. Mostanság sok gond- juk-bajuk akad a tanácsok­nak, hiszen az új idők viharos és gyors változásai kötik le minden idejüket, energiájukat. Ha arra gondolok, hogy Du­dás Juli művészete ismertté vált Európa-szerte, eljutott Japánig, akkor végképp nem értem: miért nincs igazi gaz­dája szellemi örökségének? Talán azért, mert ez eset­ben is érvényes a közmondás: senki sem lehet próféta a sa­ját hazájában. Pedig Dudás Juli szívében mindig ott volt Mácsa. Mások miért nem éreznek így? Vennes Aranka EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÜTINFORM TÁJÉKOZTATÓJA Kovács Zsuzsa jelenti: Az elkövetkező napokban a húsvéti ünne­pek idején a megszokotthoz képest lényegesen nagyobb forgalom vár­ható autópályáinkon, a főutakon egyaránt. Autópályáinkon építési munkából adódó forgalomkorlátozás nem lassítja az ünnepi forgalmat. Az Ml autóúton továbbra is érvényes a sáveltolásos forgalomelte­relés a Győr felé vezető oldalon a 86—89-es a 112—114 km közötti sza­kaszokon. A főváros felé tartók számítsanak rá, hogy az 54. km-nél lévő parkoló és a gyorsító sáv le van zárva. A 12. sz. főút nagymarosi szakaszán az út menti sziklafalon a meg­lazult kőzettömböket távolítják el. A munkák ideje alatt naponta több alkalommal a főút forgalmát néhány perces időszakokra megállítják majd. Április 14-én megindulnak a balatoni személyhajók a Fonyód—Ba­dacsony és a Siófok—Balatonfüred—Tihany útvonalon. A Tihany és Szántód közötti komp szombattól egy órával tovább közlekedik. Te­hát Szántódról 7.00—18.00, Tihanyból pedig 7.30—18.30 között óránként indulnak az átkelőhajók. A kiadott menetrendhez képest megváltozik a kompforgalom-me- netrend a Duna felső szakaszán. Tekintettel arra, hogy a Volán­buszok új menetrend szerint közlekednek, ehhez alkalmazkodnak a kompok indításával. A változás szerinti a kisoroszi—kismaros, a Szent­endre határcsárda—Szigetmonostor és Pócsmegyer—Leányfalu közötti járatokat. ^ Április 15-én megindul a Szentendre—Lupasziget közötti járat is. Most érkezett hír szerint 14-én, szombaton reggel 9-től kerékoár- verseny lesz Bp.—Fót—Veresegyház—övbottyán—Vácrátót—Vácduka— Vác útvonalon. Felhívjuk az autósok figyelmét, hogy a versenyzők mellett elhaladva oidaltávolságot tartsanak » mezőny előzésekor. NEM KELI BIZTONSÁGI ÖV... NEM KELL BIZTONSÁGI V az'ürná'k sajnos kár heh. ENNÉL A SEBESSÉGNÉL NINCS MITŐL EgLIBNIE, MAGÁT, .A 1 c «­ÖN AZONBAN J0I, TESZI NA A BIZTONSÁGI ÖVÉT VÁLASZTJA, NA KOCSIBA ÜL ) CSAK GONDOLJON J^RRA, HOGY NAGY SEBESSÉGNÉL MEKKORA ÜTKÖZÉSI ERŐT I FOG FEL EGY JÓ'* iBIZTONSÁGI ŐV ! i VIGYÁZA T AI EMBER TÖRÉKENY! A Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács a jövőben is mindent elkövet annak érdekében, hogy útjainkon bizton­ságosabban közlekedjünk. Ennek egyik fontos eszköze a pro­paganda, mely ötletes eszköztárral bővül: plakátokkal is igye­keznek felhívni a közlekedők figyelmét a szabályok betartá­sára. íme, egy falragasz mutatóban, mellyel hamarosan a közterületeken is találkozhatunk. CSAK AZ ELSŐ SZÁZEZER... __ A kezdő, gyakorlatlan gépjárművezetők az önálló vezetés első fél évében veszélyeztetik legjobban önmagukat, utasukat és az összes többi közlekedőt. Ők azok, akik leggyakrabban sodródnak le az úttestről és felborulva törik össze magukat, utasaikat és a gépkocsit. Általában minden gépjárművezető­tanuló a tanfolyamon megismeri dr. Munsch professzor azon tételét, hogy körülbelül 80-100 ezer kilométer vezetése után fejlődnek ki az emberben azok a képességek, hogy a forga­lom minden rezdülését érzékeljék, és az esetleges veszélyhely­zetekből épségben kikerüljenek. Ma és a következő tíz évben a magyarországi gépjárművezetők többsége, megközelítőleg ötven-hatvan százaléka még nem vezetett, illetve nem vezet százezer kilométert. Jelentős azok száma, akik öregségükig sem lehetnek jól begyakorolt sofőrök, hiszen csak hétvégeken — s akkor sem rendszeresen — ülhetnek a volán mögé. Min­denkinek, aki közlekedik, számolnia kell az elmondottakkal és figyelme teljes összpontosításával mindenkor az út, idő­járás, forgatóm és saját teljesítményképességének, fizikai s szellemi állapotának függvényében kell autóját vezetnie. Különösen fontos ez az utakkal átszőtt, s a rossz tömeg- közlekedés miatt naponta autózni kényszerülő Pest megyei la­kosoknak. akiknek, igen nagy gondot okoznak a hétvégeken telkükre igyekvő budapestiek, akik a hirhedett „kiskertfor­galmat” jelentik. Rovatunk a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács támogatásával készült Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Tóth Béla Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents