Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-14 / 88. szám
1990. ÁPRILIS 14., SZOMBAT Ftfvr % M-no réti 5 Pomázon nyugszik a mester Szobrász szobrát avatták Pomázon felavatták Jankó- vits Gyula szobrát, amely a helyi önkéntes Tűzoltó Egyesület védnöksége alatt áll. A nagyközségi tanács és a Po- mázi Helytörténeti Klub által rendezett ünnepségen dr. Szi- lárdfy Zoltán római katolikus lelkész mondott avatóbeszédet. Jankovits Gyula 1865. április 9-én látta meg a napvilágot. Ugyan a főváros szülötte, de Pomáz halottja. Itt élt ugyanis 1932-ig, utolsó éveiben magárahagyatottan, nélkülözések közepette, a később róla elnevezett utca végén épült házában. Hamvai Pomázon, a helyi temetőben nyugszanak. Jankovits Gyula legkiemelkedőbb alkotása az 1901-ben, a Gellért-hegy oldalában felállított hatalmas ércszobra, amely Szent Geliertet ábrázolja, alatta a vízeséssel, amely jelképes értelmű, a magyarság megkeresztelkedé- sére utal. Az alkotás magyar és külföldi turisták csodálatát váltja ki anélkül, hogy készítőjéről bármit is tudnánk. Ezt pótolandó álljon itt e néhány sor: Jankovits Gyula a budapesti lparrajziskolában kezdte tanulmányait, majd az Ipar- művészeti Iskolába járt, később ösztöndíjasként Münchenben és Bécsben fejlesztette tudását. Libatolvaj című művét Bécsben 1891-ben Ferenc József császár vásárolta meg. Ezekben az években bibliai szoborcsoportokat is készített, épületkisplasztikái pedig az Országházat, valamint. a budai királyi palota homlokzatát díszítik. 1898-ban itáliai tanulmányúton vett részt. Hazatérése után a budai Várbazárban kapott műtermet. Itt mintázza meg Szent Gellért, majd Szarvas Gábor, Salamon Ferenc és Jókai Mór szobrait. első világháború után több hősi emlékművet alkotott, köztük a pomázit is. Pomázhoz a település természeti szépségei, levegője miatt vonzódott, itt állapodott meg élete utolsó éveiben. Emlékét ezentúl a helyi orvosi rendelő előtt most felavatott emlékmű is őrzi. Fiatalkori portréja Tölgyes Kálmán prépost kanonok ajándéka, a helyi honismereti klub gyűjtése. Szegő Krisztina Ünnep a kertben Itt, a szentendrei kertben fordított világ uralkodik: hétvégeken van a köznap, .amikor a városiak kitódulnak s dolgoznak reggeltől estig, szombat és vasárnap, és hétközben, amikor szinte embert nem látni sehol, akkor ünnepel a kert. Ilyenkor boldogan nyújtóznak a magasba a gyümölcsfák, bomlanak a virágok, tobzódnak a madarak, élvezik a jó időt, s az ember nélküli világot, szabadon csatangol a szél, nem füstölik tele a jószagú kerteket a mindig tüzet rakok, hiszen hétvégeken nincs olyan szombat vagy vasárnap, hogy vagy az egyik, vagy a másik szomszéd ne égetne kacatot, szemetet, avart, vagy égni nem akaró hulladékot, esetleg frissen nyírt füvet. De ma hétköznap van. Szerda, vagyis éppen a hét közepe. Itt igazi ünnepnap. Hiszen csak mi vagyunk kint a kertben, a Tyúkostetőn, meg a legszorgalmasabb szomszédom, Majos János, aki tíibst kezdi élvezni-igazán a nyugdíj korán érkezett áldását. De mi nem zavarjuk a kert ünnepnapját. Esetleg az írógép kopogtatására lehetne féltékeny a harkály, ha éppen halló- 'távolságban lenne, s vetélytársat szimatolna bennem, hiszen legalább olyan szorgalmasan kopogok, mint ő. A ház előtt felfelé siető betonúton egy barázdabillegető sétált az előbb, a cinkék egy kicsit feljebb költöztek Károly Béláékhoz, a kertjükben nemcsak a szénfejú cinkék zsinatolnak, hanem a kék cinkék is, én az idén láttam először őket, eddig valahogy elkerülték a mi hegyünket. Valahonnan fácán kiált, hogy lentről vagy föntről, nem tudom megállapítani, a hétvégeken elmenekülnek innen, beveszik magukat a Pilis rengetegébe. Autó nem jár erre most, Béla bácsi, akinek szép tanyája van a Duna-part és a hegytető között félúton, s őslakos régtől fogva, ma reggel nyugodtan elengedhette egy kis kószálásra ötesztendős paripáját, « gyönyörű, lobogó sörényű Csibészt, kedvenc lovát, hadd legelésszen kedvére. Mi vagy tíz nappal ezelőtt meglátogattuk Attila unokámmal, aki most lesz 28 hónapos, s a kis emberke teljes álmélkodásával élte át első találkozását egy igazi lóval. Akkor Csibész karámja mögött futkározott, megmutatván, hogy milyen szilaj és mégis milyen kedves, meg is örökítettem ezt a találkozást új játékommal, egy videokamerával. Szelid szerda van. Bár reggel még morc volt az idő, délre ragyogóra váltott a világ. A terasz védelmében fürdőruhára vetkeztem, halogattam az írást, ráérek még. Feleségem viszont nem tudta magát visszatartani a munkától, lement a kertbe. Az orgonabokrok között Hollandiából kapott kardvirághagymáknak ásott kellő kis gödröket (a világért át nem engedné még ezt a munkát sem, hiszen övé a kert minden gondja és öröme, nekem csak a gyepnyírás élvezete marad). És ásás közben cserebogárpajorra akadt. Hozta, mutatta, s már el is határozta, hogy megeteti a felső teraszon napozó gyíkocskát. Ez a gyík ragyogó zöld-kék színeivel kelleti magát, még a mi napozóteraszunkra is felmerészkedik, nem fél, nem menekül riadtan, pedig ezt oltotta bele a természet. De hiszen ő itthon van s ilyenkor, hétköznap mi vagyunk a betolakodók. Nosza megközelítettük a lehető legóvatosabban a gyíkot. De a feléje nyúló kézről mégis valami rosszat tételezett fel, visszafutott hát a sziklák rései közé. De a pajor ott maradt kövéren, magakelletően. És a mi gyíkocskánk csakhamar felfigyelt a zsákmányra. Nézte, nézte mereven, s aztán rávetette magát. És ebédje után olyan átszellemülten nyalta száját, hogy kérdezni sem kellett tőle, izlett-e. Később még kapott egy gilisztát, s tettünk el neki vacsorára is még egyet a kövér pajorokból. A terasz sarkánál bodzafa hajlong a simogató szélben, virágtányérjai hamarosan fehérre válnak. Futórózsáink is százával hozzák bimbóikat, lehetetlen megszámolni valameny- nyit. S azt is csak találgatjuk, hogy mennyi lesz a cseresznye, a korai cseresznyefán már számba lehetne venni a termést. Az alig embermagas almafák akár a menyasszonyi csokrok, a szilvafák már elszórták virágaikat, csakúgy a naspolya is. Egyszer majd sorba veszem kertünk virágait. Az a névsor- olvasás olyan lesz, mint egy virágos költemény. Nézzük csak, ma, a költészet napján hány virág ékeskedett a kertünkben? Először a hóvirág bújt ki a nagy fenyő alatt, noha havat nem látott az idén, őt követte a téltemető rózsaszín csodája, majd virágba borultak aranyesőbokraink, hogy versengjenek a sárga nárcisszal; integetnek most tulipánjaink, lilulnak ám az itt védett virágnak számító s kertünkbe bemerészkedett’vad nőszirmok, s harangoznak húsvé’tkor a fehér gyöngyvirágok. Mire idáig érek a kert dicséretében, feltámad a szél, tépi a papíromat, befejezem hát. Mi csak vendégek vagyunk a kertünkben, házunkban, csomagolunk hát, s megyünk vissza a városi világba. A kert, a fák, a virágok sóhajtanak, élvezhetik magukban a csöndet, fogadhatják az udvarló szél gyöngéd simogatását. A madarak is figyelik, megyünk-e már. Aztán neki a kertnek, teszik a dolgukat, kötelességüket, csatárláncban fésülik át a gyepet. Szabadon, nékülünk. Takács Tibor A tyúkész dicsérete Séta a Kiskunsági Nemzeti Parkban godát, piros lábú canlcót és a túzokot. Apajpuszta különleges turistaparadicsomot jelent ebben a rónaságban. Bőgatyás betyárok lóháton fogadják a magyar vircsaftra éhes nyugati turistákat. Nem maradhat el ilyenkor a kerítésszaggató, fütyülős barackpálinka és a cigányzene sem. S ha a lovasbemutató és a sétakocsikázás után még van szusz a vendégben, akkor asztalra kerülhet a csípős birkapörkölt. Kattognak a fényképezőgépek, peregnek a videofelve- vök. Hajtja a Bodri a ménest, pattogtatják a csikósok az ostorokat. Albumba kerül Döme, a szamár, Emma, a kecske, és Varga Zsigmond, a juhász. Egv kis kóstoló a ma- Szamársors gyarokbóí... Molnár Ildikó (Hancsovszki János felvételei) A tojást nem a nyuszi tojja Japán kistraktor-bemutató Japán kistraktorok bemutatóját szervezte meg a hónap második felére a budapesti Futura Betéti Társaság. Munkatársai — a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt kezdeményezésére — megkeresték a világhírű japán Kubota gyár ausztriai képviseletét, hogy a Magyar- országban várhatóan mindjobban tért hóditó kisvállalkozások, magángazdaságok érdeklődésére számot tartó kis- cs közepes teljesítményű traktoraikat működés közben mutassák be hazánkban. A referenciák szerint e kisgépek műszaki színvonala a legjobbak közé tartozik, és alacsony üzemanyag-felhasználásuk miatt üzemeltetésük nagyon gazdaságos. Az előzetes megállapodások szerint a hétféle nagyságú — 14, 18, 25, 30, 35, 40 és 54 lóerős — traktorokat forintért rendelhetik meg az érdeklődök, s a Futura az Agrobank közreműködésével — a lízingelést, a részletre való vásárlás lehetőségét biztosítva -r mezőgazdasági terményeket kínál a japán félnek. racka bátran állja a fotózást Szikes tavak, mozgó homokbuckák, morotvák és egy-egy árválkodó gémeskút szakítja meg a puszta monoton egyhangúságát. A Kiskunsági Nemzeti Parkba már visszaköltöztek a gólyák. A langyos, meleg idő csak őket tudta becsapni, a fecskéket nem sikerült. A vonuló madárfajok közül, reggeli madárlesen el-el lehet csípni a gulipánt, a széki lilét, nagy A szépséges szép kancacsikó Hál’ istennek, legalább a magyar tyúkokban meg lehet bízni. Ha másokban nem is, de a tyúkcikban feltétlenül. Gond, baj van csőstül, akad szerencsétlenség is, de a magyar baromfi nem hagy cserben minket. A tyúkok ugyanis tojnak, mégpedig példamutatóan. Nem törődnek az áremelésekkel, az inflációval, a munkanélküliséggel, sőt, még a nemrég lezajlott választások is hidegen hagyják őket. Fő, hogy az idő meleg legyen. A szárnyasok szorgalmas munkájának eredményeképpen lesz bőven tojás az ünnepekre. Mert — bár a húsvéti nyuszi és a húsvéti tojás nem csak a gyerekek képzeletében tartozik össze — ez utóbbit azért mégiscsak a baromfitársadalomnak köszönhetjük. Sok üzletben és piacon tojáshegyek állnak, több helyen attól tartanak, hogy el sem tudnak adni ilyen mennyiséget. Az ár darabonként 3 és 3,40 forint között van. Akad ugyan termelő, aki ennél drágábban kínálja portékáját, de az már nem mindig kel el. Néhány helyen 3 forintnál olcsóbban is kapható tojás, ez viszont igen ritka, mert a három forint már az önköltségi árat közelíti, s nem nagyon van rajta haszon. A tyúkokat pedig még az esetleges túltermelési válság sem zavarja. Rendületlenül „gyártják” a tojást — már amíg le nem vágják őket. Ügyhogy, legalább tojás van bőven. (-k) Zsuzsika cifraszűrben, juhászkalapban a bakon; vajon ez a szakma is el fog nőiesedni? Sok száz ember láthatja Ingyen dolgozó tévések Ráckevén körülbelül 250 lakásban nézhetik már közel egy éve a helyi kábeltévé esti adásait. Cserna János, a helyi tanács családi intézetének dolgozója, testvérével a technikai feladatokat látja el, a tartalmi munkáért pedig Kéri Mihály, a művelődési központ vezetője, és Baller László, a Szigetfórum főszerkesztője felel. Mindannyian társadalmi munkában dolgoznak, hiszen ennek a vállalkozásnak egyelőre semmiféle bevétele nincs — A családi inbézet dolgozójaként rendelkeztünk azzal a minimális technikai felszereléssel, amellyel a munkát el tudtuk kezdeni — mondja Cserna János. — Induláskor felkerestünk néhány szövetkezetét, vállalatot, hogy anyagi támogatást szerezzünk. A helyi Aranykalász Mgtsz-től 300 ezer forintot, a sziget- szentmártoni FERÉKSZ-től pedig 150 ezer forintot kaptunk. Ebből azután néhány kiegészítő felszerelést vásároltunk, hogy javítani tudjunk a felvételek minőségén. A többiek, akiket megkerestünk, elhatárolták magukat. Azzal érveltek, hogy a körülbelül ezerfőnyi nézőtáborunk oly kevés, hogy nekik így nem éri meg minket támogatni. — Hogyan tovább? — A tanács épületén van egy antennaárboc, amelyet azelőtt a munkásőrség használt. Innen lehetőségünk nyílna nem kábelrendszeren, hanem adó útján sugározni. Ez nagy lehetőségeket nyitna számunkra, de sajnos a Frekvenciagazdálkodási Intézet engedélyét kellene beszereznünk, ők azonban igen szigorú feltételekhez kötik ennek kiadását. Talán a dunaújvárosi kollégák segítenek majd ebben, hiszen ők is hasonlókat terveznek. — Jelenleg hol nézik adásaikat? — Ráckevén. Dömsödön, Kiskunlacházán, Szigetszent- mártonban. Szigetújfaluban, tehát körülbelül 10-15 kilométeres körben. Később persze bővülhet majd, ha az adóra meg tudjuk szerezni az engedélyt. Ekkor már bevételekre is számíthatunk a reklámokból, referenciafilmekből, és megrendelésre is tudunk majd dolgozni. Egyelőre azonban csak várjuk a gazdálkodószervek segítségét. — Milyen a visszhangjuk az adásoknak? — A nézők nagyon szeretik. Sokan kérték, hogy jelentkezzünk gyakrabban. Egyelőre ugyanis hétfő esténként két óra a műsoridőnk, amelyből fél óra a helyi aktuális téma, másfél óra pedig kölcsönzött szórakoztató film. — Elképzelhető, hogy gyakrabban jelentkezzenek? — Sajnos, ameddig a technikai feltételeink nem javulnak, kizárt dolog. Jelenleg minden kiadásunkat a tanacs és a családi intézet fedezi, stúdiónk pedig a házasságkötő terem. Reméljük, Hogy a volt MSZMP-székházban égy nagyobb termet megkapunk stúdiónak, egy kisebbet pedig vezérlőhelyiségnek akarunk berendezni. Szegő Krisztina
