Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-13 / 87. szám

1990. Április 13., péntek

Ä bankó már feltűnt a feketepiacon

Az ötezres Széchenyi

A budapesti Felszabadulás téren az elmúlt év végén nyugatnémet márkáért „új ötezer forintost” kínáltak. Az üzlet nem jött létre: a márka tulajdonosa gyanúsnak találta az 1000 forintosnál jóval kisebb kék színű bankjegyet. Am ez a történet is jelzi: az ötezer forintos már benne van a köztudatban.

Koppel Lászlót, a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályának helyettes vezetőjét kérdeztük az új bankjegyről

— Az új 5000 forintos valójában még csak tervben létezik. A Pénzjegynyomdában a vésnök most dolgozik a lemezen. Ezt a gyártási folyamat követi, és a kibocsátásra előreláthatólag 1991 tavaszán kerül sör. A bankjegy nagysága megegyezik a 100 forintoséval, de már biztonsági szálat is tartalmaz. Emellett korszerűbb festékkel több bonyolult gépi jelet alkalmazunk. Mindezt azért tesszük, hogy nagyobb védelmet nyújthassunk a hamisítók ellen. A színe az 50 forintoséra emlékeztet, de árnyalatában eltér attól. Előlapján Széchenyi, hátoldalán a Magyar Tudományos Akadémia képe látható.

G Miért éppen Széchenyi arcképe?

— Mindenki ezt kérdezi, hiszen éppen a legnagyobb magyar elvei álltak legmesz- szebb korának inflációs pénz- politikájától. De eddig még sohasem sikerült olyan bankjegyet kibocsátani, amely mindenki elképzelésével találkozott volna.

P Hivatalos közlemény még nem látott napvilágot az új címlet, megjelenéséről.

— Nem, de a ..jól értesült” újságírók fantáziáját már többször megmozgatta. Ha jól emlékszem, 1989 tavaszán döntött az MNB elnöksége a kibocsátás előkészítéséről, és az év közepén már elfogadta a grafikai tervet is.

□ Van-e köze az inflációnak az új címlethez?

— Nem az ötezres bankjegy gerjeszti az inflációt, és ez még csak nem is tekinthető inflációs bankjegynek. Amikor annak idején Magyarországon megjelent az 1000 koronás, amiért akkoriban már egy kisebb házat lehetett vásárolni, senkinek sem jutott eszébe, hogy ez inflációt jelenthet. Akkor a napszám nem haladta meg az 50 fillért, az árak viszonylag alacsonyak voltak, és mindezt árubőség kísérte.

P Végül is szükség van-e már az 5000 forintosra?

— Már 1987 óta szükség volna rá! Amikor mi az új, magasabb címlet kibocsátását először javasoltuk az elnökségnek, nem a távoli prognózis, nem az áremelkedés indexe motivált bennünket, hanem az, hogy olyan mennyiségű készpénz került forgalomba, amit a pénzintézetek, a posta és a kereskedelem nem tud gyorsan, biztonságosan kezelni. Már képtelenség a naprakész feldolgozást megoldani; túl költségessé válik az utánpótlás (forgalomnövekedés, selejtezés), ami nem olcsó dolog. Ezért mondtam, hogy a forgalom az új címletet már három éve el tudta volna fogadni, és ez technikailag nagy könnyítést jelentett volna a pénzkezelőknek. az állampolgároknak.

P Tehát úgy érzi, elkéstek?

— Valamelyest igen. össz- gazdasági szinten megtakaríha

jetást érhettünk volna el, az új bankjegy korábban lenilk meg. A készpénzforgalom növekménye ugyanis mindig a legnagyobb címletnél jelentkezik, hacsak nem irreálisan magas az. Vagyis ha 10 milliárd forinttal nő a készpénzállomány, szinte biztos, hogy forgalmának 90-92 százaléka a legmagasabb címlettel — ami ma az 1000 forintos — bonyolódik le. Vagyis a többi címletre a pénzforgalom növekményének csak 8-10 százaléka jut. Ebből az következik: minél később bocsátjuk ki az új címletet, annál több bankjegyet kell feleslegesen gyártani, forgalmazni, kezelni.

P. G.

R szakszervezetek mcgünneplik május Í jét

Senkinek sem érdeke a konfliktusokai szaporítani

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége szövetségi tanácsának alakuló ülése után tegnap Nagy Sándor elnök tartott tájékoztatót a 3 és fél millió tagot számláló szervezet terveiről.

Bejelentette: üzenetet intézett a szövetség nevében Antall Józsefhez, a Magyar Demokrata Fórum elnökéhez, melyben gratulált a választási győzelemhez, s korrekt partneri együttműködést ajánlott a Parlamentnek és a kormánynak. Nagy Sándor kifejtette, se a kormánynak, se a szak- szervezetnek ngrp érdeke -a konfrontáció, az ország válságos helyzetében nem szabad a konfliktusokat szaporítani.

A szövetségi tanács nyilatkozatot fogadott el, melyben azt javasolta, alakítsanak egy olyan egyeztetőbizottságot, amely a híd szerepét tölthetné be a kormány és a szakszervezetek között.

Arra a felvetésre, miszerint valószínű, hogy az MDF vezette kormány, esetleg az MSZOSZ lejáratására, felszámolására törekszik, Nagy Sándor azt válaszolta, hogy a Demokrata Fórum edlig egyetlen hivatalos megnyilvánulásában sem adta ennek jelét. Felhívta a figyelmet arra, hogy Nyugat-Európában a konzervatív kormányok is megtalálták az együttműködés lehetőségeit még a baloldali szakszervezetekkel is.

Ismét szó esett a szakszervezeti vagyonról. Nagy Sándor teljesen megalapozatlannak ítélte a sorozatos támadásokat, s megerősítette, a tagság pénzéből létrejött tulajdonról csak maguk a szakszervezeti tagok dönthetnek. Igaz, a szakszervezetek kezelésében vannak olyan ingatlanok, melyeket az ő pénzükből építettek és maguk használtak, de a korábbi szokásoknak megfelelően állami tulajdonként jegyeztek be. Ezeket, ha kell, bírósági úton is vissza- igénylik.

A szövetségi tanács felhívására — mint bejelentették — a szakszervezetek idén is megünneplik május elsejét. Javasolják, hogy a jelenleg működő valamennyi szakszervezet közösen helyezzen el -emléktáblát az 1890-es első "budapesti május 1-jei nagy- gyűlés színhelyén, a Városit getben, ahol egyébként most is megrendezik a majálist.

Budakeszi srácok verték a hajléktalanokat

A statisztika nem gyógyír a pofonokra

Félnek a hajléktalanok. Azt mondják, már egy málnát sem mernek meginni Budakeszin vagy Budaörsön, mert rögtön balhézni kezdenek velük. A két település lakói, amióta csak kiköltöztek a barakktáborba, utálják őket, és — ezt ugyan nem említették, de hamar kiderült — olykor málna sem kell a balhéhoz. Március 3-án éjszaka például egy 4 fős csoport hagyott helyben két hajléktalant a budakeszi buszvégállomáson, 24-re virradóra pedig a táborba hatoltak be ismeretlenek, hogy onnan kisvártatva egy faldúlt irodát és egy összevert portást hagyva maguk után, távozzanak.

Mindkét esetben természetesen azonnal nyomozást indított a rendőrség, közölte tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Máté Sándor őrnagy, a budaörsi kapitányság vezetője. Bár mindjárt azonos elkövetői körre gyanakodtak a rendőrök, sokukat megtévesztettek

eleinte azok a szemtanúk, akik hajdani táborlakókat véltek felfedezni a második támadás szereplői között. A kitérőkkel. vakvágányokkal tarkított ügyben végül azonban sikerült helyes nyomra bukkanni, A végállomáson történt verekedés elkövetőiben tudniillik a megkérdezett budakesziek közül egyesek helyi lakosokat ismertek fel, sőt, egyiküket meg is tudták nevezni.

A gyanúsítottak nem tagadtak, egyből elvitték a balhét, mesélte dr. Máté Sándor, olyannyira, hogy kihallgatásuk során a tábor elleni támadást is beismerték. Kiderült, volt Budakeszin egy 3-4 hangadó által irányított mintegy 10-15 fiatalt számláló alkalmi társaság, melynek tagjai a diszkóTakarmanyfűvetők

Vetik a takarmányfüvct TápióbicsLa határában a Magyar— Koreai Barátság Termelőszövetkezet területen. A gyorsan növő fűfajta tápértékjavító az állati takarmányozásban

(Vimala Károly felvétele)

Utcanevek bélbtdn?

Valószínűleg nincsen már messze az az idő, amikor az emberek saját szülővárosukban is idegenként járnak majd az utcákon. A falvakról már nem is beszélve. Mert ugye manapság, szinte minden településen lassan az egyik legfontosabb teendővé válik, hogy az utcák nevét minél előbb megváltoztassák. Itt is, ott is bizottságok alakulnak, amelyek tagjai górcső alá teszik a terek, parkok és utcák név- adóit. Ki is volt az illető, mit csinált akkor, amikor még élt — rózsaszínű, vagy netán vörös volt-e a múltja? —, menynyire kötődik, vagy kötődött élete az adott városhoz, vagy községhez.

Nos, ha már úgymond bélistára kerülnek az utcanevek, s pénzt, időt nem kímélve dolgoznak, vitatkoznak emberek, hogy legyen-e itt is, ott is keresztelő, akkor talán azt sem ártana megvizsgálni, hogy I. István, vagy Nagy Lajos király, esetleg Hunyadi Mátyás, vagy a Rákócziak nem voltak-e felelősek azért, hogy kicsiny hazánk oda jutott, ahol ma tart. Bizonyára sokak számára képtelenségnek, netán zagyvaságnak tűnhet az iménti megállapítás, csak hát az élet produkál ilyen és hasonló dolgokat. Olvasom a Nagykőrösi Hírlap április 12-én megjelent számában az utcanevek megváltoztatása körüli vitát. Úgy tűnik, Hogy a szerkesztőségbe tucatszám érkeznek a levelek, s ezeknek többsége amellett kardoskodik, hogy ne mindenütt változzanak a régi, megszokott nevek. Nos, ezt a nagykőrösi polgároknak kell — demokratikusan — eldönteniük. Azt azonban, hogy a levélírók között akadnak olyanok is, akik alapos ismereteiket azzal igyekeznek másokkal is megosztani, hogy Dózsa Györgyöt, József Attilát, Radnóti Miklóst is száműzni akarják, már nehéz megérteni. Pedig a levélíró nyomós indokkal szolgál. Íme: A tőlünk idegen elnevezéseket, szimbólumokat meg kell szüntetni, mint egy bukott rendszer rossz emlékeit.

Nos, igaz. Dózsa Györgyöt azért kell száműzni, mert az 1514-es parasztlázadás elbukott. De akkor legyünk igazságosak: II. Fíákóczi Ferencet és Kossuth Lajost is örökre el kell feledni, hiszen az ö szabadságmozgalmuk is összeomlással végződött. Vajon miért? Talán mert ők is túlságosan vörösek voltak? Éppen úgy, mint Vak Bottyán, akiről Vácott múzeumot neveztek el, de a helyiek az intézményt Tra- gor lgnácra keresztelték át. Bizonyára így volt igazságos a döntés, meg demokratikus is, hiszen az indoklásban az is benne volt, hogy a Rákóczi- szabadságharc hőse nem kötődik a városhoz, míg Tragor Ignácz sokat tett azért. Tiszteletre méltó álláspont, még akkor is, ha csak csendesen tesz- szük hozzá, hogy Vak Bottyán az egész magyar nemzetért harcolt katonáival. A váciakért is.

Talán az elmúlt esztendők történelemtanítása lehet az oka annak, hogy manapság olyan személyek nevei is rósz- szül csengenek, akiket botorság lenne hibáztatni azért, hogy hazánk olyan helyzetbe került, amilyenben jelenleg is van. Nehéz lesz európai szintre emelkedni ismét, ha válogatás nélkül ítélkezünk régmúlt korok, s ma élő emberek cselekedetei fölött. Mert hová is vezetne ez... Gondolni is rossz arra, a néhány hete a televízióban is bemutatott képsorra, amikor nekibuzdult parasztok Marosvásárhelyen Bolyait akarták, meglincselni, pusztán azért, mert magyar, aki a románok ellen dolgozik. Nem tudták, hogy két Bolyai van, az apa Farkas, és a fia János. Vajon melyiket keresték a két matematikus közül? Ez már sosem derül ki. Az viszont tény, hogy az ifjabb Bolyai is immár 130 esztendeje halott..,

Csitári János

ból hazafelé néha a hajléktalanok ütlegelésével aranyozták be napjukat. A már említetteken kívül egyébként még három esetet vallott be hirtelenjében az a hét — egyelőre szabadlábon lévő — fiatalember, akikre a rendőrség a gyanúsítottak körét szűkítette. Sajnos, vallomásuktól függetlenül. többi áldozatuk kilétét egyelőre homály fedi, ami a kapitányság vezetője szerint nem csoda, hisz az ilyen típusú ügyek felderítését éppúgy nehezíti a helyi lakosok körében tapasztalható hallgatólagos egyetértés, mint a hajléktalanok bizalmatlansága.

A feltételezett elkövetők közül ketten fiatalkorúak, hangzott el csütörtökön Budaörsön, ám valamennyiükben közös, hogy családi hátterük jónak mondható, munkahellyel, szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, és hogy nagy ellenszenvvel viseltetnek a

hajléktalanok iránt. Hetükből csupán kettőnek gyűlt meg eddig a törvénnyel a baja, társaikkal nem volt márciusig semmi problémája a rendőrségnek. Dr. Máté Sándor azért az igazság kedvéért hozzátette mindehhez, hogy a híresztelések ellenére az a mintegy 300 hajléktalan sem okozott különösebb gondot munkatársainak. Csupán két esetben folytattak bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárást táborlakók ellen, és háromszor keveredtek a hajléktalanok szabálysértési ügybe. Alaptalan tehát az a vélemény, hogy a közbiztonság miattuk romlott volna le az elmúlt időszakban.

Mindez persze nem hiszem, hogy boldogítaná a hajléktalanokat. Mert a statisztikákkal sok mindent lehet csinálni, de egy valamit biztosan nem; pofonokat gyógyítani.

F. Zs.

Menhelynek indult, tábor lett belőle

Meghívás civakodásra

Kellemetlen dolog, ha az ember úgy érzi, zavar valahol. Ha pedig ez az érzés jó másfél óráig tart, hát az már több, mint kellemetlen. őszintén szólva — és folytatva az előzőeket — fogalmam sincs arról, miért hívtak össze csütörtök délutánra a hajléktalanok egy sajtótájékoztatót, A budaörsi táborban elhangzott ugyan, hogy a Szegények önsegélyező Szervezete köszönetét kíván mondani mindenkinek, aki lehetővé tette az otthon működését, továbbá, hogy a SZÖSZ nemsokára a politika porondjára kíván lépni, és minden nagyobb városban menhelye- k©t és ingyenkonyhát volna jó létesíteni, nézeteltéréseken kívül egyebekről azonban nemigen lehet beszámolni.

Nézeteltérések pedig voltak. Vitatkoztak a megjelentek, dohogott az otthon vezetőnője és a SZÖSZ jelenlegi elnöke, kivonult az elbocsáj- tott pszichológusnő, néhányan elítélték egykori barátaikat, szóval kellemesen telt az idő. Közben kiderült, a SZÖSZ éléről eltávolított, Nagy Bandá Andrást éppen egy múlt heti sajtótájékoztatón rágalmazó Ötvös Szilárd ezer forintokért vásárolta a cigarettát, az otthonban viszont minden fillért számlákkal készek igazolni, valamint, hogy egy büfét szeretnének a hajléktalanok a falakon belül, persze csak borral és sörrel, hisz a pálinkából mindig baj származik.

A helyenként már civako- dásba átcsapó összejövetelen azért néha arról is szó esett, hogy működik tulajdonképpen ez a rehabilitációs tábor. Itt niiícs helyük kemény fiúknak, drogosoknak, csöveseknek, hangzott el többször, vagyis Budaörsöt senki ne tekintse menhelynek. A kijelentés természetesen újabb viharokat kavart, de hát Így jött össze ez a tegnap délután: valaki mondott valamit, aztán mások a fejüket csóválták. „Én már nem találom a helyem ebben az ügyben”, jelentette ki Nagy Bandó, mikor a személyét ért támadásokról beszélt, és — bár nem érre gondolt — tökéletesen igaza volt. Az első óra végén tényleg nem tudta az ember eldönteni, mit lát: hatalmi vádaskodással spékelt megbeszélést, vagy csupán egy félresikerült sajtótájékoztatót.

Mindezek ellenére valóban nagyon szomorú a sorsuk a hajléktalanoknak. Csak ezt valahogy másképp kellene elmagyarázni.

F. Zs.

ÖSSZNÉPI MÁSZKÁLÁS

Még csak szó van róla, hogy Magyarországon lesz munka- nélküliség. Hogy milyen mértékű, hogy hány munkahelyet, embert érint majd a nagy gazdasági átalakulás, erről még csak sejtéseink lehetnek. Most még csak szabadságra küldött munkásokról, körültekintően végrehajtott felmondásokról, s kevés „igazi” munkanélküliről tudunk. Várjuk, hogy hivatalába lépjen az új kormány, meghirdesse gazdasági programját, s megtörténjenek az első intézkedések.

Bármilyen legyen is az új kormányprogram, egy biztos, ha a józan ész diktálja, akkor sosem volt mozgolódás kezdődik. Veszteséges üzemeket, gyárakat, táeszeket csuknak be vagy alakítanak át, ahonnan az emberek utcára kerülhetnek, vállalkozások indulnak, amelyek vonzani fogják — lehet hogy nem ugyanazokat az embereket. Lesznek, akiknek lehetőségük lesz akár több munkahely közül válogatni, s lesznek, akik — szakértelem, gyakorlat, vagy éppen pénz hiányában — sehol sem kellenek majd. Megszűnnek — várhatóan — azok a fogalmak, hogy bújtatott munkaerő, hogy látszólagos munkaerőhiány... meg a többi, ami a teljes foglalkoztatottság álhumamizmusába csak belefért.

S persze jönnek az újak. amiket már isme'rünk. de amikkel most fogunk szemtől szembe találkozni. Hogy munkaerőpiac, vállalkozókedv, tőkeerő, munkanélküliség ... és társai, amik a piacgazdaság — még nem minősíthető — fogalomkörébe tartoznak. És kezdetét veszi egy össznépi mászkálás. Az elveszített állás helyett új keresése, a meglévő helyett egy jobban jövedelmező elvállalása, a bizonytalan állami helyett a kockázatos magánszektorba ugrás . . . s mit lehet előre tudni, még mi minden.

Jó üzletnek ígérkezik a munkaerőpiac megteremtödése és várható élénksége az állásközvetítőknek, a hirdetőknek, s persze a hirdetéseket közlő újságoknak. Május 1-jén. a munka ünnepén meg is jelenik egy új hetilap, az Álláskereső, amelyik éppen ebben a kollektív, össznépi vándorlásban látja saját üzletéhez a fantáziát. A lap kiadója, a Struktúra-Dataeenter Kft. számítógépen akarja nyilvántartani az állások keresőit és kínálóit, s hetente 16 oldalon közzé is teszi a lehetőségeket. Mindezt 10 forintért, amire valószínűleg egy munkanélkülinek is futja.

Olvasva a munkavállalók, munkáltatók és munkanélküúek lapjának szánt kiadvány reklámszövegét, találtam benne egy pesszimista kitételt. Azt, hogy a lapra elő lehet fizetni. Akár egy évre is. Ha munkanélküli lennék, ez megfontolásra késztetne: ennyire nem híznak vállalkozásuk sikerében? Vagy arra gondolnak, hogy állást csak keresni fognak, kínálni nem az Álláskereső hasábjain?

(j. a.)